A Crohn-betegség a bélrendszer krónikus gyulladása, amelynek kóroka nem tisztázott, az életmódbeli, táplálkozási okok mellett az immunológiai, bakteriális és egyéb tényezőknek is szerepe van kialakulásában.
A bél gyulladásának csökkentése mellett a betegség kezelésében már a múlt században is fontosnak tartották a megfelelő tápláltsági állapot elérését. A táplálást, mint gyógymódot azonban csak az 1970-es években kezdték el használni elsősorban felnőtt betegeknél.
A Crohn-betegség kezelése elsősorban gyógyszeresen történik, bizonyos esetekben azonban műtéti beavatkozásra van szükség. A megfelelő kezelés segítségével a Crohn-betegségben szenvedők képesek a rendes napi életvitelre.
A gyógyszeres kezelés célja a tünetek hátterében álló gyulladás csökkentése. Legkedvezőbb esetekben ez nemcsak a tünetek enyhüléséhez, hanem hosszú távú tünetmentességhez is vezethet.
A gyulladáscsökkentő gyógyszerek általában a Crohn-betegség kezelésének első lépését jelentik.
A Crohn-betegség okai és tünetei
Az IBD (Inflammatory Bowel Diseases, vagyis a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa ) oka nem ismert, jelen ismereteink szerint, a genetikailag fogékony emberekben alakul ki valamilyen környezeti tényező hatására. A gyulladásos folyamat a környezeti tényező hatására indul, majd az immunrendszer működési zavara miatt állandósul.
A Crohn-betegség spektrum betegség. Ez azt jelenti, hogy az egészen enyhe betegséglefolyástól a legsúlyosabb tünetekig és panaszokig bármi előfordulhat.
A Crohn-betegség fő tünete a hasi fájdalom, ami leggyakrabbora a jobb oldalon, a vakbél tájékán (ami Crohn-betegekben valójában a gyulladt vékony-és vastagbél átmenetének a helye), illetve a köldök körül jelentkezik, de előfordulhat görcsös fájdalom a hólyagtájon, esetleg a lágyék feletti részen is.
A panaszok étkezéstől függetlenek, de az étkezés és a székelési inger ronthatnak rajtuk.
A hasi fájdalomhoz társulhat puffadás, de gyakori tünet a hasmenés is, akár naponta tízszer is.
Gyakori az is, hogy a Crohn-betegségnek a sipolyképződés a legelső jele.
Gyakori tünet a hőemelkedés is, amit a bélfalba, majd ezúton a vérbe kerülő baktériumok okoznak.
A betegséghez társulhat fogyás is, amit az okoz, hogy az érintettek az evés utáni fájdalomtól tartva keveset esznek, másrészt a gyulladás miatt felszívódási zavar is előfordulhat.
Ugyancsak súlyvesztést okoz a hasmenés.
A betegségnek tályogos megjelenése is kialakulhat, amikor az állandó gyulladás miatt a sérült bélfalon át a bélbaktériumok a szabad hasüregbe vándorolnak, és ott gennygyülemek alakulnak ki.
A szűkület és a tályog együtt is megjelenhet.
A Crohn-betegség a bélrendszeren belül és a bélrendszeren kívül is lehetnek tünetei.
Ha valaki már hosszú ideje emésztési problémákat tapasztal, esetleg véres-nyákos a széklete, azonnal forduljon szakemberhez, aki a részletes betegvizsgálatot követően laborvizsgálatokat és - a fertőzéses eredetű hasmenések kizárására - széklettenyésztéses vizsgálatokat kér.
A hasi ultrahang megvastagodott falú bélszakaszokat láthat, tályogok kimutatására és a hasi szervek általános vizsgálatára alkalmas.
A Crohn-betegség felismerése nem könnyű feladat, gyakran hónapok, esetleg évek kellenek ahhoz, hogy az orvosok felismerjék, mi áll a fogyás, a hasi panaszok, a vérszegénység és az emelkedett gyulladásos paraméterek mögött.
A Crohn-betegség diagnózisához a klinikai tüneteket, a labor eredményeket, az endoszkópos, a szövettani, a képalkotó és az immunológiai eltéréseket keressük.
A betegség korai szakaszában még a speciális vizsgálatok sem mindig mutatnak egyértelmű eltérést.
Így a vizsgálatok eredményeinek összesítésével juthatunk el a diagnózisig.
A betegségnek tályogos megjelenése is kialakulhat, amikor az állandó gyulladás miatt a sérült bélfalon át a bélbaktériumok a szabad hasüregbe vándorolnak, és ott gennygyülemek alakulnak ki.
A szűkület és a tályog együtt is megjelenhet.
A Crohn-betegség a bélrendszer krónikus gyulladása, amelynek kóroka nem tisztázott, az életmódbeli, táplálkozási okok mellett az immunológiai, bakteriális és egyéb tényezőknek is szerepe van kialakulásában.
A betegségnek vannak jellemző és esetleges tünetei.
A panaszok közé az alábbiak tartoznak:
- Gyakori székürítés, véres-nyákos hasmenés.
- A has alsó részén a beteg sok esetben érez görcsös fájdalmat.
- Ha a gyulladásos folyamat súlyosbodik, hányinger vagy hányás is jelentkezhet.
- A krónikus gyulladás miatt a beteg gyakran fáradtnak érzi magát.
A Crohn-betegség elkülönítése a többi - akut vagy krónikus - kórós állapottól vastagbéltükrözéssel (kolonoszkópiával) történik.
A betegségnek tályogos megjelenése is kialakulhat, amikor az állandó gyulladás miatt a sérült bélfalon át a bélbaktériumok a szabad hasüregbe vándorolnak, és ott gennygyülemek alakulnak ki.
A szűkület és a tályog együtt is megjelenhet.
A Crohn-betegség a bélrendszer krónikus gyulladása, amelynek kóroka nem tisztázott, az életmódbeli, táplálkozási okok mellett az immunológiai, bakteriális és egyéb tényezőknek is szerepe van kialakulásában.
A betegségnek vannak jellemző és esetleges tünetei.
A panaszok közé az alábbiak tartoznak:
- Gyakori székürítés, véres-nyákos hasmenés.
- A has alsó részén a beteg sok esetben érez görcsös fájdalmat.
- Ha a gyulladásos folyamat súlyosbodik, hányinger vagy hányás is jelentkezhet.
- A krónikus gyulladás miatt a beteg gyakran fáradtnak érzi magát.
A Crohn-betegség elkülönítése a többi - akut vagy krónikus - kórós állapottól vastagbéltükrözéssel (kolonoszkópiával) történik.
A Crohn-betegség kezelési stratégiái
A kezelési stratégia egy piramisként képzelhető el.
Mivel a Crohn-betegség spektrum betegség, ezért az enyhe betegség lefolyás esetén egy enyhe gyulladáscsökkentő kezelés elég lehet.
Ebben az esetben is lehet rövidtávon, csak helyileg felszívódó, szájon át szedhető szteroid készítményt alkalmazni.
A következő lépcsőfok a szteroid kezelés, vénásan, vagy szájon át szedve.
Ezt csak a betegség fellángolásakor használjuk (kb. 3 hónapig).
A szteroid LASSÚ leépítése ebben a betegcsoportban különösen fontos, túl hamar leépített szteroid kezelés esetén a visszaesés esélye nagyon magas.
Sajnálatos módon vannak olyan betegek, akik vagy nem reagálnak a szteroid kezelésre, vagy csak a szteroid kezelés mellett tünetmentesek.
Ebben az esetben ismét feljebb lépünk a piramison és immunmoduláns szereket alkalmazunk.
A piramis csúcs a biológiai terápia.
Az antibiotikus kezelés elsősorban sipolyozó és tályogos betegségben szükséges kezelés.
Felsőtápcsatornai betegség esetén (nyelőcső, gyomor) proton-pumpa-gátló gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni a terápiát.
A gyermekgyógyászatban jól bevált exklúzív enteralis táplálás a felnőtt Crohn-betegség kezelésében nem hozta meg a várt eredményeket, ezért nem alkalmazzuk, bár sipolyozó betegség esetén megpróbálható.
Abban az esetben, ha a gyógyszeres kezelés nem járna sikerrel sebészeti beavatkozás is szükségessé válhat.
Mivel Crohn-betegségben a műtét nem gyógyító célú, csupán a Crohn-betegség szövődményeinek kezelésére szolgál, ezért mindig a lehető legrövidebb bélszakasz eltávolítása a cél.
Tekintettel az élethosszig tartó gyulladásos betegségre ez hosszú betegségfennállás mellett még így is jelentős bélvesztéssel járhat.
Előrehaladott tályogos és szűkületes betegségben pedig nem mindig lehet eltekinteni a radikálisabb műtétektől.
Ez sokszor sztóma (a vastag-vagy vékonybél kivezetése a hasfalra) felhelyezésével jár, átmeneti ideig vagy élethossziglan tartó.
Vannak olyan speciális (1 rövid szakaszt érintő betegség) esetek, amikor a műtét egy kezelési alternatíva a gyógyszeres kezelés helyett, de ennek megítélése mindig a kezelőorvos feladta.
Új kezelési lehetőség Crohn-betegség esetén
Gyógyszeres kezelési lehetőségek
Gyulladáscsökkentő gyógyszerek
A gyulladáscsökkentő gyógyszerek általában a Crohn-betegség kezelésének első lépését jelentik.
- Sulfasalazine: A készítményt már régóta alkalmazzák az orvosok a Crohn-betegség kezelésében. Bár hatékonyan csökkenti a betegség tüneteit, számos mellékhatása van, ide értve az émelygést, hányást, a gyomorégést és a fejfájást. Nem használható a gyógyszer, ha hasonló készítmények korábban allergiás reakciót váltottak ki.
- Mesalazine: A mesalazine hatóanyagú gyógyszerek kevesebb mellékhatással rendelkezik, mint a sulfasalazine. Tabletta formájában, vagy rectalisan (végbélen keresztül) beöntésként illetve kúpként alkalmazható attól függően, hogy a vastagbél melyik szakasza érintett.
- Kortikoszteroidok: A kortikoszteroidok (szteroid gyulladáscsökkentők) a test bármely területén csökkentik a gyulladást. Számos mellékhatásuk van azonban, ami miatt nem szabad huzamosabb ideig, fenntartó kezelésként alkalmazni. Általában csak akkor ajánlott ezeknek a gyógyszereknek a szedése, ha a gyulladásos bélbetegség súlyos, más kezelésekre nem reagál. Általában szájon át szedendő gyógyszerek, emellett orvosa időnként szteroid tartalmú beöntést is felírhat a leszálló vastagbélszakasz gyulladásának kezelésére. Mindezek mellett a szteroid gyulladáscsökkentők nem minden Crohn-beteg esetén hatékonyak. A lehetséges mellékhatásaik közé tartozik többek között holdvilágszerű arc kialakulása, fokozott szőrnövekedés, éjszakai izzadás, álmatlanság és hiperaktivitás. A súlyosabb mellékhatások közé a magas vérnyomás kialakulása, a 2-es típusú cukorbetegség, a csontritkulás (a csonttörések kockázatának növekedése) és a szürkehályog sorolható. Gyerekeknél hosszú távú használata a fejlődés visszamaradásához vezethet.
- Budesonid: A kortikoszteroidok egy újabb típusa a budesonid, ami gyorsabban hat, mint a hagyományos szteroidok, és kevesebb mellékhatást okoz. A budesonid csak a vékonybél végső szakaszát és a vastagbél kezdeti szakaszát érintő Crohn-betegség (ileocolitis) esetén hatásos.
A kortikoszteroidokat gyakran együtt alkalmazzák az immunrendszer működését gátló (immunszuppresszív szer, immunmoduláns) gyógyszerekkel.
Rövid távon alkalmazva a kortikoszteroidokkal átmeneti tünetmentesség érhető el, amit aztán az immunmodulánsok fenntarthatnak.
Immunmodulánsok, biológiai terápia
Ezek a gyógyszerek szintén csökkentik a belekben kialakult gyulladást, ezt azonban elsősorban az immunrendszer gátlásával (szuppressziójával), és nem közvetlenül gyulladás mérséklésével teszik.
Mivel az immunmodulánsok hatékonyak a gyulladásos bélbetegségek kezelésében, kutatók feltételezik, hogy a Crohn-betegségben az immunrendszer károsítja az emésztőrendszeri szöveteket azáltal, hogy fokozottan reagál egyes behatoló vírusokra, baktériumokra, sőt akár még a saját szövetekre is.
Ha ezt a fokozott válaszreakciót elnyomják, akkor csökken a gyulladás is.
A hagyományos immunmoduláns szerek mellett léteznek ún. biológiai szerek, melyek az utóbbi két évtizedben kerültek előtérbe a Crohn-betegség és más autoimmun eredetű megbetegedések kezelésében.
A biológiai terápiában alkalmazott készítmények biológiai úton előállított fehérjék, infúziós vagy injekciós formában alkalmazandóak.
Az immunmodulátorok viszonylag lassan kezdenek hatni, de szteroidtakarékos hatásuk miatt gyakran kiegészítő kezelésként alkalmazzák őket a gyulladásgátlók mellett.
Közepes és magas kockázatú betegeknél több gyógyszer kombinációja jobb hatékonyságot mutatott, mint bármelyik szer önmagában.
Immunmoduláns szerek
- Azatioprin: Az azatriopin (azathioprine) hatóanyagú gyógyszert régóta alkalmazzák a Crohn-betegség kezelésére. Lassan, hónapok alatt fejti ki hatását. Fellángolások esetén nem hatékonyabb a placebónál a remisszió kiváltásában, ezért önmagában (monoterápiában) korlátozottan alkalmazzák. Ezek a gyógyszerek súlyos mellékhatások kialakulását okozhatják, ezért fontos, hogy rendszeresen keresse fel orvosát a mellékhatások időben történő felismerése érdekében.
- Methotrexat: Ezt a gyógyszert általában daganatok kezelésében alkalmazzák, azonban néha az egyéb kezelésre nem reagáló Crohn-betegeknek is adják. A hatás kifejlődéséhez körülbelül 8-10 hétre van szükség. A rövid távú mellékhatások közé tartozik az émelygés, a fáradtság, a hasmenés és néha allergiás tüdőgyulladás is kialakulhat. Fenntartó kezelés során májcirrhosist (a máj hegesedését) hozhatja létre. Metothrexat-kezelés alatt nem szabad teherbe esni. A kezelés során rendszeresen kell vérvizsgálatra járni a mellékhatások korai felismerése érdekében.
- Ciclosporin: Ez egy nagyon hatékony gyógyszerhatóanyag, amit általában csak a más gyógyszerre nem reagáló betegek számára tartanak fenn. A ciclosporin egy-két hét alatt kezd el hatni, azonban a súlyos mellékhatásai - többek között vese- és májkárosodás, súlyos fertőzéses megbetegedések, a lymphoma - fokozott kockázata miatt mérlegelni kell a kezelés előnyeit és hátrányait.
Biológiai szerek
- Anti-TNF szerek (tumor nekrózis faktor gátlók): Az Anti-TNF szerek (TNF-gátlók) remissziót indukálnak és tartanak fenn közepes és magas kockázatú betegeknél, illetve olyan betegeknél, akik nem reagálnak megfelelően a kortikoszteroidokra és immunmodulátorokra. Hatását az immunrendszer által termelt fehérje, az ún. tumor nekrózis faktor semlegesítésével fejtik ki. Megkeresik és semlegesítik a tumor necrosis factort a véráramban, mielőtt az a bélrendszerben gyulladást idézne elő. A hatás kezdete és a klinikai előny gyakran a terápia megkezdését követő két héten belül megfigyelhető. Az anti-TNF szerek összhatékonysága akkor a legnagyobb, ha a betegség kezdetétől számított két éven belül adják be.
- Infliximab: Ezt a gyógyszert a Crohn-betegség súlyos formáinak kezelésére tartogatják, ha a betegség más gyógyszerre nem reagál, vagy a szervezet nem tolerálja a többi gyógyszert. Az infliximab-kezelés általában hosszú távú fenntartó terápia, aminek hatékonysága azonban idővel csökkenhet. Egyes szívelégtelenségben, sclerosis multiplexben szenvedő betegek, illetve korábban daganaton átesett betegek nem szedhetik az infiximabot. A gyógyszert fokozott fertőzésveszéllyel, különösen tuberculosis kialakulásával hozták összefüggésbe. Fokozhatja továbbá a vérképzőszervi problémákat és a daganatok kialakulását is. Az infliximab szedése előtt szükség lesz egy mellkas röntgen, vagy tuberculin bőrpróba végzésére az aktív tuberculosis kizárása érdekében. Az infliximab súlyos allergiás reakciót hozhat létre, amely akár a kezelés megkezdése után két héttel is jelentkezhet.
- Adalimumab: Az adalimumab hasonlóan fejti ki a hatását, mint az infliximab, mégpedig azáltal, hogy blokkolja a tumor necrosis factort. Elsősorban azoknak a betegeknek javasolják, akiknél sem az infliximab, sem más kezelés nem volt hatásos. Az adalimumabot minden második héten a bőr alá adott injekcióként kell beadni. Az adalimumab alkalmazása súlyos mellékhatásokat, többek között fertőzéseket (például tuberculosist) okozhat. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik az injekció helyén megjelenő bőrirritáció, az orrfolyás és a felső légúti megbetegedések kialakulása.
- Integrin gátló szerek: A natalizumab és a vedolizumab újabb típusú gyógyszerek, amelyek segítenek megakadályozni, hogy a gyulladást okozó fehérvérsejtek, a leukociták eljussanak a belekbe. A natalizumab használata óvatosságot igényel, mert ritkán egy súlyos agyi fertőzéshez (progresszív multifokális leukoencephalopathia) vezethet. Csak olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél nincs jelen egy bizonyos vírus(John Cunningham vírus) elleni antitest. A vedolizumab alkalmazása biztonságosabbnak számít, mert csak a belek leukocita-transzportjára hat. Emellett hatékonynak bizonyult a tünetek csökkentésében, a gyulladás remissziójában és a szteroidmentes időszakok elérésében.
- Interleukin-gátlók: Az anti-interleukin-12/23p40 antitest terápia (ustekinumab) egy új kezelési lehetőség azoknak a betegeknek, akiknél a standard terápiák hatástalanok voltak.
Antibiotikumok a Crohn-betegség kezelésében
Az antibiotikumok a Crohn-betegségben jelentkező tályogok, a bélfalon lévő gyulladt csomók gyógyítására szolgálnak.
Bizonyos elméletek szerint az antibiotikumok segítségével a káros bélbaktériumok kiirthatók, és ezáltal a bélben felfokozott immunrendszer működése csökkenhet.
A leggyakrabban felírt antibiotikumok a metronidazole és a ciprofloxacin.
Ezen antibiotikumok alkalmazása mellékhatásokkal is járhat, ezért csak az előnyök és kockázatok orvosi mérlegelése alapján javasolhatóak.
A metronidazol súlyos mellékhatásai lehetnek: zsibbadhatnak a kezek és a lábak, időnként izomfájdalom és gyengeség alakulhat ki.
Ha észleli önmagán ezeket a mellékhatásokat, hagyja abba a gyógyszer szedését és keresse fel orvosát!
További mellékhatások között szerepelhet émelygés, fémes íz a szájban, szédülés és étvágytalanság.
Kerülje az alkoholfogyasztást a gyógyszer szedése alatt, mert súlyos kölcsönhatásba léphetnek egymással!
Egyéb gyógyszerek és tápanyagok a Crohn-betegség kezelésében
A gyulladás kordában tartásán túl további gyógyszerek is hozzájárulhatnak a tünetek enyhítéséhez és a beteg életminőségének javításához.
Körültekintően kell alkalmazni bizonyos vény nélkül kapható gyógyszereket, mert Crohn-betegségben ronthatják a tüneteket.
Alkalmazásukról mindig egyeztessen kezelőorvosával!
A gyulladás súlyosságától függően orvosa az alábbiak szedését javasolhatja:
- Hasfogók: A különböző rost kiegészítők (pl. a psyllium por vagy a metilcellulóz) azáltal enyhíthetik a hasmenéses panaszokat, hogy fokozzák a széklet tömegét. Súlyosabb hasmenés esetén a loperamid lehet hatékony. Fokozott óvatossággal használja a hasfogókat, mert fokozzák a toxicus megacolon kialakulásának kockázatát.
- Székletlazítók: Bizonyos esetekben a belek duzzadása beszűkítheti a vastagbelet, ezáltal székrekedést előidézve. Beszéljen orvosával, mielőtt bármilyen székletlazítót kezdene szedni, mert még akár a vény nélkül kapható készítmények is túl erőteljesek lehetnek a gyulladt belek számára!
- Fájdalomcsillapítók: A mérsékelt fájdalom csillapítására orvosa paracetamol (acetaminophen) szedését javasolja. Ne használjon aspirint, ibuprofent vagy naproxent, mert ezek valószínűleg rontani fogják a tüneteket!
- Vaspótlás: Ha Önnek krónikus bélrendszeri vérzése van, akkor vashiányos vérszegénység alakulhat ki. A vaspótlás segítségével a vas szintje normalizálható, és amennyiben a vérzést sikerült megszüntetni, csökkenthető az anaemia ezen formája.
A gyulladásos bélbetegségek kezelésének egyik fontos mozzanata a gyógyszeres terápia mellett a betegséghez igazodó megfelelő táplálkozás.
A diéta célja az enyhülés időszakában az az, hogy a beteg ember tápláltsági állapota minél jobb legyen és, hogy a leromlott szervezetet „újjáépítse”.
Ezen kívül fontos, hogy ne csak a teljes testtömegre, hanem különösen a zsírmentes testtömeg (izomtömeg, csontozat, vízterek, stb.) felépítésére fókuszáljon a táplálkozás.
A zsírmentes testtömeg, különösen az izomtömeg fenntartása ugyanis a szervezetnek egy igen energiaigényes folyamat.
Ha energiahiány alakul ki, a szervezet elsődlegesen annak a szövetnek a fenntartásáról „mond le” leghamarabb, ami a legtöbb energiát igényli.
Éppen ezért gyakran alakul ki a gyulladásos bélbetegségek esetében izomsorvadás, ami az enyhülés iőszakában megfelelő tápanyagbevitel mellett igen jól kezelhető.
Fontos figyelembe venni a megfelelő tápanyagellátást (fehérje-, folyadék-, vitamin és ásványi anyag veszteség pótlása), igazodva a felszívódási zavarokhoz és a felszívófelületek csökkenéséhez.
Ebben az időszakban a hangsúly az élelmiszerek változatos bevitelén van, illetve azon, hogy a beteg egyén milyen élelmiszert, milyen tápanyagot tolerál a leginkább.
A fellángolás időszakában a hangsúly leginkább azon van, hogy a beteg személy egyen valamit, vagyis valamilyen tápanyag jusson a szervezetébe.
A diétára jellemző a felépítő diéta, ami azt jelenti, hogy a különböző tápanyagokat fokozatosan építjük be az étrendbe.
Először a könnyen emészthető, gyorsan felszívódó szénhidrátbevitelt helyezzük előtérbe (pl. főtt krumpli, tejmentes krumplipüré, cukros tea, stb.).
A diéta következő mozzanata a fehérje beépítése lesz (pl. sovány sajtok, túró, natúr joghurt, főtt tojás, stb.).
Végül legutoljára a zsiradékot építjük be az étrendbe.
Válasszunk a könnyen emészthető zsiradékok közül úgy, mint pl. vaj, margarin, kókuszzsír.
Ilyenkor kerüljük a túl zsíros, fűszeres (pl. fokhagyma, mustár, bors), csípős ételeket (pl. chili, erős paprika, gyömbér), ízesítésnek némi sót és zöldfűszereket alkalmazunk.
Amennyiben a felépítő diéta nem okoz javulást és a beteg egyén állapota csak tovább romlik, a megoldást egyrészt a tápszeres táplálásterápia jelentheti, amely szájon keresztül vagy egy tápszert adagoló szonda segítségével segíti a beteg tápanyagellátását.
Tápanyagok
Előfordulhat, hogy a belek "pihentetése" miatt átmenetileg a hasfalon keresztül a gyomorba vezetett csövön keresztül történő (enteralis), illetve vénás (parenteralis) táplálásra lesz szükség.
Ezáltal javítható a tápanyag-ellátottság, és kímélhetők a belek.
A belek pihentetése rövidtávon csökkentheti a gyulladást, a hagyományos táplálkozás újrakezdése után azonban a tünetek visszatérhetnek.
Az enteralis illetve a parenteralis táplálást leggyakrabban a műtétre való felkészítéshez használják, vagy akkor vetik be, ha semmilyen gyógyszer sem mérsékelte a tüneteket.
B12-vitamin-injekciók: A B12-vitamin megelőzheti a vészes vérszegénység kialakulását, segíti a normális növekedést és fejlődést és elengedhetetlen az egészséges idegi működésekhez.
A vékonybél utolsó, a Crohn-betegségben gyakran működésképtelen szakaszán szívódik fel a B12-vitamin, ezért a Crohn-betegségben gyakran elégtelen mennyiségű vitamin szívódik fel.
Amennyiben a vékonybél végső szakaszának gyulladása fennáll, élete végéig szükség lehet havonta B12-injekciók adására.
Akkor is adni kell ezt a vitamint, ha a vékonybél végső szakaszát műtétileg eltávolították.
Kalcium és D-vitamin-pótlás: A legtöbb Crohn-betegségben szenvedő betegnek szüksége van a kalcium és a D-vitamin pótlására, mert mind a Crohn-betegség, mind pedig a kezelésére használt szteroidok fokozzák a csontritkulás kockázatát.
Táplálkozási javaslatok Crohn-betegség esetén
Fontos-e, hogy az érintettek speciális diétát is tartsanak?
Erről még az orvosok között is megoszlik a vélemény.
A legegyszerűbb irányelvet úgy lehetne megfogalmazni, hogy ha inaktív a betegség, akkor az egyéni toleranciát mindenkinek magának kell kikísérleteznie és eszerint, a lehető legváltozatosabban táplálkoznia.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy nincs speciális IBD diéta, ami ajánlható a remisszió eléréséhez.
Speciális szénhidrát diéta, paleo étrend, gluténmentes étrend, alacsony FODMAP, PUFA gazdag étrend szerepe nem bizonyított.
Általánosan javasolható étrend az ún.
A szénsavas italok és csípős ételek ronthatnak a tüneteken.
Ha aktív a betegség, akkor a Crohn-betegeknek a tej fogyasztása egyáltalán nem javasolt, mert ront a tüneteken.
A fehérje és a vas pótlása miatt az érintetteknek célszerű sok húst enniük, főképp csirkét, pulykát és halat, de fogyasztható nem túl zsíros sertés és marha is.
A tésztafélék fogyaszthatóak sülve és főve is.
A rostszegény étrend betartása elegendő kisebb mértékű szűkület esetén, ilyenkor naponta, összesen kb.
Teljes rostmentességet is elrendelhet a kezelőorvos jelentős szűkület esetén.
A rostok az élelmiszereinkben jelenlevő olyan összetevők, melyek az emésztőenzimeinknek ellenállnak, és így emésztetlenül lejutnak a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok segítségével, többé-kevésbé (rost fajtájától függően) lebontásra kerülnek.
A bontás során keletkeznek előnyös tulajdonságokkal rendelkező anyagok, de kellemetlen tüneteket (bélfeszülést) okozó gázok, illetve emészthetetlenül maradt ballaszt anyagok is.
A rostok élettani hatása attól függ, hogy vízben oldódó, vagy vízben nem oldódó csoportba tartoznak.
A vízben oldódó rostok nagy duzzadó képességgel rendelkeznek.
A gélszerű állag lassítja az ételek áthaladását a gyomor és bélrendszeren, ezért is kedvező hasmenéses állapotokban.
A víz megkötése mellett képesek egyéb toxikus anyagokat is megkötni, illetve a vastagbélben a bontásuk során a szervezet számára előnyös tulajdonsággal rendelkező anyagok mennyiségét is növelni.
Biológiai védelem: a vízben oldódó rostok lejutva a vastagbélbe táplálékul szolgálnak a jótékony baktériumoknak, melyek száma így tovább növekszik.
Ha kellően nagyszámú jótékony baktérium van jelen a vastagbélben, azok képesek megakadályozni, hogy a káros baktériumok is helyet foglaljanak maguknak.
Kémiai védelem: a vízben oldódó rostok bontás során, olyan savas vegyhatású melléktermékek keletkeznek, melyek savanyú irányba tolják el vastagbél vegyhatását (pH-ját).
Mechanikai védelem: a rostok bontása során keletkeznek rövid szénláncú zsírsavak (SCFA= short chain fatty acid), amelyek a bélnyálkahártyára hatnak és annak áteresztő képességét csökkentik.
Ha jól működik az egészséges nyálkahártya (mucosa) képes mechanikusan megszűrni a baktériumokat és nem engedi, hogy azok átjussanak a mélyebb rétegekbe, és ott gyulladást okozzanak.
A vízben nem oldódó rostok csökkentik az éhségérzetet és elősegítik a rendszeres székletürítést.
A vastagbél megfelelő működéséhez szükséges, hogy a béltartalom teljesen töltse ki a bél üregét, és így mechanikus ingerként elősegítse a továbbjutást.
A táplálékban lévő salakanyagok, mint például a rostok emésztetlenül maradt részei, jelentősen növelik a béltartalmat, és ezzel elősegítik a szabályos ürülést.
A béltartalom rövidebb idő alatt átjut a vastagbélen, így pl. a rostban gazdag ételeket passzírozzuk át.
(Ezeket ne csak turmixoljuk, mert attól ugyan kisebb méretű lesz a rost nagysága, de az összes rost mennyiség nem változik.
Ne feledje, a gyulladásos bélbetegeknek is szükségük van a rostok jótékony hatására.
De a rostok mennyiségét és minőségét mindig az aktuális állapothoz kell igazítani!
Nyugalmi periódusban lehet bátrabban fogyasztani, de akut hasmenéses állapotban átmenetileg vissza kell szorítani.
Kisebb mértékű szűkület esetén nagyon alaposan meg kell rágni az ételt.
Jelentős szűkület esetén csak pépes, illetve folyékony étrend fogyasztható.
A tápszerek szó hallatán sokan a csecsemők által elfogyasztott tápszerekre gondolnak.
A magyar fordítás nem túl szerencsés, mert az angol megnevezésében ez a tápszerforma a „Food for Special Medical Purposes” megnevezést kapta, azaz étel különleges orvosi célokra.
Összehasonlítva a gyógyszerekkel azt mondhatjuk, hogy a tápszerekből nem elegendő pár ml-t vagy g-ot elfogyasztani, mind a gyógyszerekből, hanem a megfelelő hatás érdekében nagyobb mennyiséget, kb. 400-600 ml-t is meg kell inni ahhoz, hogy a testsúly gyarapodék.
És ahogy fogyni sem könnyű a túlsúlyos, úgy hízni is nehéz a nagyon lesoványodott betegnek.
Nem szabad türelmetlennek lenni, hiszen hosszú távon esetleg több hónapon keresztül is indokolt lehet a tápszerfogyasztás, ahhoz, hogy megközelítse a beteg az ideális súlyát.
A tápszerek abban hasonlítanak a gyógyszerekhez, hogy különböző az összetételük, és ebből adódóan vannak indikációs területeik (olyan betegségek, vagy állapotok, amikor kifejezetten előnyös a fogyasztásuk) és kontraindikációs területeik (amikor nem előnyös a fogyasztásuk).
Crohn betegségekben olyan tápszereket javasoltak, amelyeknek magas az energia és tápanyag tartalmuk.
Azok, akik nem tolerálják a tejcukrot, választhatnak tejcukormentes tápszert.
A betegek dönthetnek, hogy folyékony vagy inkább por formátumú tápszert szeretnének fogyasztani, amelyhez otthon víz hozzáadásával nyerhetnek magas energia és tápanyag tartalmú iható tápszert.
Kevesen tudják, hogy a Crohn betegeknek javasolt tápszerek általában tejfehérjét tartalmaznak, mely egy könnyen emészthető, magas biológiai értékkel rendelkező fehérje.
Azoknak a betegeknek, akiknek nincs tejfehérje allergiája, nagyon előnyös, de ha valakinek tejfehérje allergiája van, olyan tápszereket is tudunk ajánlani, melyekben a tejfehérje már előemésztett (azaz hidrolizált) formában van jelen, és így már nem okoz allergiát.
Ha a testtömeghez viszonyítva 5%-os a fogyás, az már figyelmeztető jel, de ha eléri a 10%-ot akkor haladéktalanul meg kell kezdeni a táplálásterápiát (roborálást).
A kizárólagos enteralis táplálás az elsőként választandó indukciós kezelés gyermekkori, kis kockázatú, luminalis Crohn-betegségben.
Egyre több centrumban alkalmazzák.
Több mint fele (57%) mindig kizárólagos enteralis táplálást javasol indukciós kezelésként frissen diagnosztizált Crohnbeteg gyermekeknek.
A többségük a tápszer mellett csak víz fogyasztását engedélyezi (61,9%).
Néhányan jóváhagyják kemény cukorka, rágógumi vagy tiszta folyadék fogyasztását.
Negyedük alkalmaz szondatáplálást oralis intolerancia esetén.
A megkérdezettek 50%-a javasol ismételten kizárólagos enteralis táplálást.
Hasonló arányban, az aktuális ajánlásokat követve alkalmazzák a kizárólagos enteralis táplálást Crohn-betegségben.
A védőoltások fontossága az IBD-ben vitathatatlan.
Részben az autoimmun jellegű betegség miatt a szervezet védekező képessége csökkent, részben a gyógyszeres kezelés tovább csökkenti az immunrendszer védekező képességét, így az oltások beadása kulcsfontosságú.
Műtét Crohn-betegség esetén
Abban az esetben, ha az étrendi, életviteli változások, a gyógyszeres terápia és az egyéb kezelések nem enyhítik a tüneteit, orvosa műtétet javasolhat.
A műtéti igény gyakori, a betegek akár 57%-ánál is szükség van legalább egy műtétre.
A műtét jó esetben néhány éves remissziót (tünetmentességet) eredményezhet.
A beavatkozás célja a károsodott bélszakasz eltávolítása, a sipoly (fisztula) zárása, a tályogok vagy a hegszövet eltávolítása, szükség esetén más végbél-környéki problémák (pl. végbélrepedés) kezelése.
Egyéb indikációk közé tartozik a gyógyszerre rezisztens betegség, a bélperforáció, a bélelzáródás és -szűkület, a csillapíthatatlan vérzés, vagy a rosszindulatú szövettani folyamatok megjelenése.
Az érintett bélszakasz korai eltávolítása (reszekció) lehetőség lehet azoknak a betegeknek, akiknél a betegség az ileocecális régióra (a vékonybél és a vastagbél találkozása) korlátozódik, és akik minimalizálni szeretnék a gyógyszeres terápia mellékhatásait.
A leggyakrabban végzett műtét során a sebész eltávolítja a károsodott bélszakaszt, majd egyesíti az ép végeket, zárhatja a sipolyjáratokat és kiürítheti a tályogokat.
A végbélsipolyok területén a bélfal regenerálódása újabban őssejtterápiával is elősegíthető.
Az esetek kisebb részében van szükség sztóma (mesterséges bélkivezetés) átmeneti kialakítására.
Amennyiben a bélszűkület jelenti a vezető problémát, az érintett bélszakasz eltávolítása helyett alternatíva lehet a beszűkült bélszakaszokat tágítása is (strictureplasztika vagy endoszkópos tágítás).
Mindezek ellenére a betegség gyakran kiújul, jellegzetesen az egyesített bélszakaszok környékén.
Négy Crohn-betegből háromnak idővel valamilyen típusú műtétre szüksége lesz, sokaknál még harmadik műtét is indokolt.
A Crohn-betegségben szenvedők közel fele legalább túlesik egyszer egy műtéten.
A műtét azonban sajnos nem szünteti meg a Crohn-betegséget.
Az operáció során a sebész eltávolítja az emésztőrendszerének egy sérült részét, majd újból összekapcsolja az egészséges szakaszokat, de sajnos a gyógyulás csak átmeneti.
A betegség gyakran kiújul az újracsatlakozott szövet közelében.
Crohn-betegség és gyermekvállalás
Gyakori kérdések Crohn-beteg férfi vagyok, immár másfél éve tünetmentesnek mondható állapotban.
Feleségemmel gyermeket szeretnénk, és érdeklődnék, hogy a betegségemre szedett gyógyszerek lehetnek-e káros hatással a leendő magzat fejlődésére és/vagy a gyermek egészségére, ha a fogamzás közben szedem őket.
Dr. Boros Miklós válasza az orvos válaszol rovatban
A születendő gyermek életkilátásait minden esetben a betegség aktivitása és nem a betegségre szedett gyógyszeres kezelés vagy épp a sztóma viselése határozza meg.
