Életünk első évei vitathatatlanul a legfontosabb időszak lelki egészségünk, jóllétünk és megküzdőképességünk kialakulása szempontjából. Sokszor hallani azt, hogy a gyereknek ilyenkor 0-24-ben az anyja mellett a helye, ám ez a nézet számos kérdést vet fel a modern családok életében. Lehetetlen egyetlen dolgot egyértelműen károsnak vagy hasznosnak minősíteni egy ilyen összetett rendszerben, mint a gyermekkori fejlődés.
Kuna-Várhelyi Gábor szerint a bölcsőde önmagában nem árt, hiszen a gyermeknevelés egy hosszú távú, többszereplős és soktényezős folyamat. Ha a teljes fejlődési folyamatot nézzük, a szülői szerep alapja a stabil és biztonságos érzelmi légkör megteremtése, ahol a gyermek folyamatosan tapasztalhatja a feltétel nélküli szeretetet. Amennyiben ez az alap megvan, vajon károsítható-e azzal, hogy a gyermek néhány órában egy biztonságos és barátságos környezetben kedves nénik vigyáznak rá, és kortársaival játszik?
A bűntudatos szülő teher a gyermeknek
Egy dolog egészen biztosan nem használ a gyerek fejlődésének: a bűntudatos szülő. Ha bölcsődébe kellett adni a gyereket, és a szülő szenved ettől, az frusztrálttá teszi, és rombolja a szülői alkalmasság érzését. Egy rettegő, aggódó, szenvedő szülő nem képes teljes biztonságot és a fejlődéshez ideális érzelmi légkört biztosítani a gyermeke számára. A társadalmi nyomás, amely szerint a gyereknek legalább három évig otthon a helye, hozzájárul ehhez a bűntudathoz. A kultúránkban még mindig nagyon erősen él az alapelv, hogy a gyermeknek legalább három évig otthon a helye. Ez a nézet a pszichológia tudástárából is táplálkozik, hivatkozva a kötődéselméletre és a korai fejlődés fontosságára.
Gyerekpercek felnőtteknek Deliága Évával - Óvodai és bölcsődei beszoktatás
A szeparáció és a kötődés biztonsága
A bölcsődébe kerülés a gyermek számára szeparációs helyzet, amely okozhat túlzott érzelmi megterhelést és károsíthatja a szülő-gyerek kapcsolatot, a kötődést, de ez közel sem törvényszerű. Hogy ez a szeparáció végül jár-e túlzott terheléssel és károsító hatással, az az addig kialakított kötődés biztonságától függ. Ha ez megvan, és stabil, egy pillanatra meginoghat (lásd beszoktatás), de hamar várható a rendeződés. Az is lényeges, hogy az otthon maradó anya hogyan bánik a gyerekével. Attól, hogy valaki anya, és mindennél jobban szereti a gyerekét, még nem biztos, hogy igazán jól tud bánni vele. Sokkal fontosabb lenne az oktatásba - már a bölcsődétől kezdve - többet invesztálni, mint az anyák otthon maradását erőltetni.
A biztonságos kötődés a kisbaba elsődleges gondozójához (aki lehet apa, nagymama, dadus is, nem feltétlenül az anya) valóban kialakít egy belső munkamodellt a gyerekben arról, hogy milyen a világ, és milyenek ebben a világban az emberek, illetve mennyire kompetens, cselekvőképes ember ő. A kötődési stílus körülbelül egyéves korra alakul ki. Ugyanakkor, ha az anya megfelelő érzékenységgel bánik a babájával, akkor még egy ennél korábbi „elszakadás”, napi több külön töltött óra is belefér, ha a maradék időben harmonikus a kapcsolat.
Bowlby kötődéselmélete és a csecsemőkor
A csecsemőkor egyik legfontosabb eseménye a ragaszkodás kialakulása. Bowlby, a híres kutató szerint a csecsemő mosolygással és sírással tartja magához közel a gondozóit, hiszen gondoskodásuk a túlélést jelenti számára. Ezért a kölcsönös érzelmi kötődés kialakulása számára létfontosságú. Bowlby négy szakaszt különböztet meg a ragaszkodás fejlődésében:
- 0-3 hónap: a csecsemő nyitott a szociális helyzetekre, de eszközei mindenki felé irányulnak, mindenkire egyformán reagál.
- 3-7 hónap: a szociális mosoly megjelenésével kezdődik. Kiváltója specifikusan szociális inger, de még itt sem válogat, hanem mindenkire egyformán mosolyog. A szakasz második felétől kezdi preferálni az ismerős személyt, de barátságos az idegenekkel is.
- 7-24 hónap: már barátságtalan az idegenekkel, egyértelmű jelét adja, hogy a specifikus személy közelében akar lenni; már kialakult a ragaszkodás közte és gondozója között.
- 24. hónaptól: a kisgyerek lassan kezdi figyelembe venni és elfogadni mások szempontjait is.
A második életév vége felé a dacosság, akaratosság gyakoribbá válik. A gyermek, bár még kezdetlegesen, de irányadó normákat és mércéket sajátít el; már van fogalma róla, hogy mi a jó és a rossz. Ezek mögött az „éntudat” kialakulása áll. Bowlby szerint a csecsemő egy belső modellt alakít ki magában a gondozójával való tapasztalata alapján az emberi kapcsolatokról általánosságban. Biztonságos viszony esetén a jövőbeli kapcsolatokba is nyitottan, bizalommal lép.
Mit tehet a szülő a beszoktatás során?
Amennyiben a család körülményei nem teszik lehetővé, hogy az egyik szülő napközben otthon legyen a kisgyerekkel, a bölcsődei gondozástól nem szenved feltétlenül lelki károsodást a gyermek. Ehhez azonban mindenképpen tájékozódnunk kell a bölcsődei gondozás minőségéről. Fontos, hogy a beszoktatást megelőzően a bölcsődevezetővel és a kisgyermeknevelőkkel is nagyon részletesen meg kell beszélni a beszoktatás menetét, és azt mindenkinek be kell tartania. Az ideális, ha a beszoktatás két-három, vagy akár négy hétbe belefér, és a szülő eleinte folyamatosan jelen van, aktívan részt vesz a gyermeke körüli segítő tevékenységekben, természetesen a nevelővel egyeztetett módon.
A beszoktatás fázisai és a szülő szerepe
- Nincs beszoktatás (nem javasolt): Ekkor a gyermek sokat sír, folyamatosan tiltakozik, nincs biztonságérzete, fél az idegen helytől és személyektől.
- Rövid, 2-3 napos szülői jelenlét, majd fokozatosan növelt idő bölcsődében: Először csak 2-3 órát, majd az időt fokozatosan növelik, természetesen amennyire lehetséges a gyermek hangulatát is figyelembe véve.
- Szülővel történő 2-3 (esetleg 4) hetes beszoktatás: A szülő eleinte folyamatosan jelen van, aktív a gyermeke körüli segítő tevékenységekben. A nevelő fokozatosan veszi át a segítő tevékenységeket a szülőtől.
A beszoktatás idején a szülőknek tudatosítaniuk kell a szabályokat, hogyan viselkedjenek a többi gyermekkel, a többi ott lévő beszoktatós szülővel, és nem zavarhatják a már beszokott gyermekek napirendjét, valamint a nevelők munkáját sem. Fontos, hogy a felnőttek közötti bizalom meglegyen, és a nevelő és a szülő jól működjenek együtt, legyenek nagyon türelmesek. Ha a gyermek ezt látja, ő is hamarabb elfogadja a nevelőjét.
A szülő távollétét csak akkor szerencsés elkezdeni kialakítani, ha már a gyermek mindenben elfogadja a nevelőjét mint segítőtársat. Fontos, hogy a szülő ne szökjön ki vagy csapja be a gyermeket, mert elveszítheti a bizalmát. A szülőnek addig kell a házban maradnia, amíg a nevelő nem mondja, hogy elhagyhatja azt, hiszen ha nem tudja a gyermeket megvigasztalni 10-15 percen belül, akkor vissza kell hívni a szülőt.
A beszoktatás utáni viselkedésváltozások
A bölcsődei élet megkezdése ritkán zökkenőmentes, hiszen nagy változást jelent nemcsak a gyerek, de a szülő(k) számára is. A kisgyerekek, bár rendkívül jól tudnak alkalmazkodni, minden változás hatással van rájuk. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy bizonyos fejlődési területeken 2-3 hétig visszaesést mutatnak, például nagyobb ragaszkodás a szülőhöz, visszaesés a szobatisztaságban, nehezebb alvás, kevesebb beszéd vagy egyéb önállóságot érintő visszaesés. Ezek többnyire a változásra adott természetes reakciók, és nem feltétlenül jelentenek traumát.
A másik gyakori jelenség, amikor a gyermek hazaérve elutasítja vagy ignorálja a szülőt. Ez a viselkedés is várható, és alapvetően nem ellenünk szól. A gyerekek a nap nagy részében ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek, és délután szeretnék egyensúlyba hozni az irányítás mérlegét. Nem utálnak, és nem csináltunk semmit rosszul, csak kell nekik egy kis újra-egymásrahangolódás.
Harapás, csapkodás - az agresszió jelei
A kisgyerekek agresszívebbé válhatnak mind a bölcsiben, mind otthon, ami önmagában még nem jelent nagy bajt. Ez okozhatja az idegrendszeri- és mozgásfejlődés, valamint a feszültség kifejezésének nehézsége. A harapás és csapkodás lehet a feszültség levezetésének, a gyakorlásnak vagy az információgyűjtésnek a módja. Fontos megfigyelni, mikor és miért teszi a gyermek: amikor feszült, fáradt, éhes, vagy amikor ki akarna valamit fejezni, de nincs jobb eszköze?
Nyári Szilvia szerint a harapás jelensége hasonlatos a cunamihoz, ahol a felszín alatt húzódó áramlatok hirtelen nagy hullámot keltenek. A félelem, a csalódottság, a magány vagy a kimerültség is kiválthatja. Azonban a harapás sosem előre megfontolt cselekedet. Fontos, hogy a felnőttek nyugodtak maradjanak, beszéljenek kedves hangon a gyermekhez, és próbálják megértetni, hogy biztonságban van. A megértő környezet és az érzelmek oldása nélkül a kiinduló érzelem fokozódik, és az ördögi kör bezárul.
Amikor a harapás megtörténik, a felnőttnek kell megtalálnia az egyensúlyt a figyelem megosztásában a harapó és a harapott gyermek között. Fontos a szülők személyes tájékoztatása és egy beszélgetés kijelölése, ahol zavaró körülményektől mentesen fel lehet térképezni a harapás hátterét és javaslatokat tenni. Csakis a kifejezett és folyamatos együttműködés hozhatja meg a kívánt eredményt. Ha szükséges, szakember is bevonható a folyamat támogatása érdekében.
tags: #bunko #szulok #a #bolcsodeben