Borjúnevelés házi körülmények között: útmutató a sikeres borjúneveléshez

A borjúnevelés kulcsfontosságú a szarvasmarhatartásban, hiszen a jövőbeni állomány alapjait itt rakjuk le. A borjúnevelés során elkövetett hibák már nem javíthatók ki, annak ellenére, hogy a szarvasmarha kompenzációs képessége jó. A takarmányozás döntően befolyásolja a borjú fejlődését és növekedését.

A borjúnevelés három fő szakasza a föcstejes időszak, a tejitatásos időszak és az utónevelési időszak. Ezek a szakaszok határozzák meg a takarmányozást és a tartástechnológiát.

A borjú emésztési sajátosságai és tápanyagszükséglete

Mielőtt részletesen tárgyalnánk a három szakaszt, fontos megérteni a borjú speciális emésztési sajátosságait és tápanyagszükségletét. Az újszülött és a kifejlett állat gyomrának négy ürege (bendő, recés, százrétû, oltó) aránya és mérete között jelentős különbség van. Az újszülött borjúnál az oltó és a bendő aránya 70%-30%, míg kéthónapos korban már 30%-70%, a felnőtt állatoknál pedig 7%- és 80%.

A fiatal borjúnál a táplálék a nyelőcsővályún keresztül, az előgyomrok kikerülésével az oltógyomorba jut. Ebben az időszakban csak enzimes emésztés zajlik, baktériumos emésztés nincs. Az oltógyomorban lévő rennin nevű enzim a tejfehérjét, a laktóz a tejcukrot, a lipáz a zsírt emészti. Ezért az első két hónapban a takarmányigényt csak tejjel és tejpótló borjútápszerrel lehet kielégíteni.

4-5 hetes korban a bendő működése is megindul, és a szilárd takarmányfogyasztás hatására 50-60 napos korban az emésztés döntő hányada már itt történik. A bendő minél korábbi kifejlődését azzal segíthetjük elő, hogy minél fiatalabb korban elkezdjük a szilárd takarmányok (abrak, széna) etetését.

A borjú tápanyagszükségletét a tömege és a megkívánt súlygyarapodás határozza meg, melyek függenek a fajtától és az ivartól. A nettó energián és nyersfehérjén kívül a borjúknak szüksége van ásványi anyagokra és vitaminokra is. Legfontosabb ásványi anyagok a kálcium és a foszfor, emellett magnéziumot, vasat, mangánt, nátriumot és káliumot is igényelnek kisebb mennyiségben. A B-vitaminokat a bendőben lévő mikrobák állítják elő, de nélkülözhetetlen az A- és D-vitamin is.

A föcstejes időszak

A föcstejes időszak általában 8-10 napig tart a születéstől számítva. Ebben az időszakban a borjú kizárólag az anyja föcstejét kapja. A föcstej sárgás, kissé vörhenyes színű, és magas sótartalma miatt hashajtó hatású. Szárazanyag tartalma kétszerese a normál tejének, emellett 30-40-szeres az A- és D-vitamin tartalom is.

A borjú a méhen belül nem szerez immunitást, ezért föcstejjel kapja meg az immunbiológiailag fontos globulinokat. A föcstej immunanyag-tartalma gyorsan csökken: 24 órára harmadára, 48 órára tizedére, 72 órára huszadára. A születést követő 24-36 óráig a föcstejben lévő immunanyagok a borjú bélcsatornájában lebontás nélkül felszívódnak, de ez a felszívódás is fokozatosan csökken.

Nagyon fontos szabály, hogy a borjú a születést követően 2 órán belül megkapja a föcstejet. Az első napokban minél többször és minél több föcstejet igyon. A borjú az első napokban 1-2 liter tejnél többet nem tud elfogyasztani, ezért naponta 4-5 alkalommal szükséges itatni. Fontos, hogy a föcstejet "tőgymelegen" (37-38 ºC) és csak az anyjáét kapja. A föcstejet pasztőrözni és forralni nem lehet, mert megalvad.

A megmaradt friss föcstejet a tejpótló borjútápszeres itatásnál felhasználhatjuk a költségek csökkentése érdekében. Szerves savakkal lehet tartósítani.

Tartási módok a föcstejes időszakban:

• Hagyományos, kötött tartástechnológia: Egy vagy két zárt helység (profilaktórium) szolgál a borjak elhelyezésére. Egy borjúra 0,8-1 m2-rel kell számolni. Egyedi ketrecekben helyezik el őket, amelyek lábon állnak, rácsos padozattal. Hátrányai: magas páratartalom, nehéz tisztítás, kényelmetlen a borjaknak.
• Kötetlen tartás:
  • "Csikóboxos" ellető: Az újszülött borjú az anyjával 7-10 napig tartózkodik 8-9 m2-es boxban. Fontos a száraz, bőséges alom és az alacsony páratartalom. A borjú saját igénye szerint szopik, a ki nem szopott tejet ki kell fejni.
  • Kiscsoportos ellető: 4-5 tehén van a borjával együtt egy boxban, 1 tehénre és 1 borjúra 15-20 m2-rel kell számolni.
  • Szabadban elhelyezés: Egyedi ketrecekben, melyek fából vagy műanyagból készülnek. A ketrec egy fedett pihenőtérből és egy rácsos kifutóból áll.

A tejitatásos időszak

A föcstejes időszak után az itatási technológiától függően ez az időszak 60-90 napig tart. Ebben az időszakban is, az emésztési sajátosságoknak megfelelően, a takarmányozás elsősorban tejjel vagy tejpótló borjútápszerekkel történik.

A bendő működésének elősegítése céljából 10-14. naptól már abrakot és szénát is etetnek a borjakkal, az adagokat fokozatosan emelve. Ezzel csökkenthető a drága tejpótló szerek mennyisége. A tej itatása akkor szüntethető meg, ha az abrak és a széna már kielégíti a borjú táplálóanyag szükségletét.

Tej helyettesítése és itatási módszerek:

• Elegytejek és tejpótló borjútápszerek: Különféle elegytejek (fölözött és teljes tej keveréke) és különböző tejpótló borjútápszerek alkalmasak. Alapszabály, hogy a tejitatás alatt ne változtassunk az összetételen.
• Savanyított tej: A tejet szervetlen vagy szerves savakkal, valamint tejsavbaktérium kultúrával savanyítják. Előnye, hogy nem kell "tőgymelegen" itatni.
• Tejpótló tápszerek: Szilárd halmazállapotúak, vízben vagy fölözött tejben oldhatók fel. A tejzsírt növényi és egyéb állati eredetű zsírok helyettesítik, biológiai hatóanyagokkal dúsítva. Tejpor, savópor, hőkezelt szójaliszt képezi a fehérjetartalmat.

A 60 és 90 napos itatási technológiát ismerjük, mely függ az alkalmazni kívánt tejpótló tápszerek milyenségétől. Fontos, hogy az itatandó tápszer homogén legyen, a zsírok jól emulgeálódjanak, és itatási hőmérsékleten kell itatni (általában 37-38 ºC).

A tápszerek itatása itatóvödrökből vagy szopókával ellátott itatóedényekből történik. Az itatás naponta kétszer történik.

Utónevelési időszak

A borjúnevelő istállók lehetnek zártak és nyitottak. Zárt istállóban a borjakat elhelyezhetjük kötötten és kötetlenül is. A kötetlen lehet csoportos és egyedi.

Elhelyezési lehetőségek az utónevelés során:

• Zárt istálló:
  • Kötött módszer: A legrosszabb megoldás.
  • Kötetlen, egyedi elhelyezés: Ketreceket alkalmaznak, amelyeket a szabadban és épületben is elhelyezhetnek.
  • Kötetlen, csoportos elhelyezés: Egy csoportba általában 10-12 borjút helyeznek el, egy állatra kb. 2 m2-rel számolva. Fontos a száraz almozott pihenőtér, abrakosvályú, szénarács, önitató és itatóedénytartók. Minden csoportnak külső karámot (kifutót) kell biztosítani.
• Nyitott istálló: A borjakat gyakran 5-6 hónapos korig a borjúnevelőben tartják. A legjobb elhelyezés a kötetlen kiscsoportos tartási rendszer. A takarmány tömegtakarmányból, abrakból és szénából áll. Jászol (abrak és tömegtakarmány), szénarács, önitató. Egy állatra kb. 3 m2-rel kell számolni. Elengedhetetlen, hogy az épülethez csoportonként kifutók is tartozzanak.

A cumisüveg és cumisüvegek tisztítása és sterilizálása

A csecsemők immunrendszere születés után még nagyon fejletlen, emiatt fontos odafigyelni, hogy megvédjük őket a kórokozóktól. Pont ezért az etetéshez használatos eszközök, például a cumisüveg sterilizálása elengedhetetlen.

Sterilizálási módszerek:

• Forralás: Egy nagyobb lábasba, sok vízbe és 30 perc türelemre van szükség. Tegyük a tisztítani kívánt cumisüvegeket a lábasba, öntsük fel bőven vízzel, majd forraljuk fél órán keresztül.
• Sterilizáló folyadék: A tisztítani kívánt eszközöket helyezzük vízzel hígított sterilizáló folyadékba, majd a dobozon található időtartamig tartsuk benne őket.
• Gőzsterilizáló: Ez az eszköz a mikró által keletkezett párával fertőtleníti a cumisüvegeket és fertőtlenítés után még 24 óráig képes őket tisztán tartani.

A fertőtlenítést kezdetben naponta, majd 3 hónapos kor után elég hetente elvégezni.

tags: #borjunak #cumisuveg #keszitese #hazilag