Amikor a boldogság helyett szorongás és üresség tölti ki a szülést követő időszakot: A posztpartum depresszió és a kiút

A gyermek születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. A szülőknek áradnak a gratulációk, mindenki büszke az anyára és az apára, aki támaszt nyújtott, sorban jelentkeznek be a rokonok babalátogatóra, érkeznek az ajándékcsomagok a szebbnél-szebb meglepetésekkel az újszülöttnek. Azt gondolnánk, hogy az édesanyáról csak úgy sugárzik a boldogság és a szeretet gyermeke irányába. Mégis hogy lehet, ha mégsem ez történik? Ha a látogatók (akár rokonok, akár szakember) a szobába belépve azt tapasztalják, hogy a gyermekágyas anya lehangolt, érdektelen, esetleg ingerlékeny, látszólag nem önmaga.

Sajnos még mindig tabu övezi a szülés utáni depressziót, annak ellenére, hogy a frissen szült mamák közül minden 10-15.-et érintheti. A szülés utáni depresszió, (post partum depresszió) a szülés után fellépő depresszív epizódot jelenti. A szülés után egy hónaptól - egy évig való fellépésről számolnak be, de a szülést követő két éven belüli kezdet is elfogadott.

Mi a különbség a baby blues és a posztpartum depresszió között?

A szülést követően a nők 50-85%-a egy rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül, hangulatuk érzékennyé, instabillá válik. Ez a természetesnek mondható testi-lelki állapot többnyire a szülést követő héten jelentkezik és pár óráig, esetleg néhány napig tart. Ezt a jelenséget nevezzük baby bluesnak (post partum blues, gyermekágyi lehangoltság). Ez a negatív gondolkodással, lehangoltsággal, ijedtséggel, fáradtsággal, állandó sírhatnékkal járó állapot általában mindenfajta kezelés nélkül egy-két héten belül elmúlik. Nem annyira a tünetekben különbözik a kettő, sokkal inkább az időtartamban. A baby blues 70-80%-os valószínűséggel előfordul a frissen szült édesanyáknál. Általában három-négy nappal a szülés után kezdődik, és egy, legfeljebb két hétig tart.

Ezzel szemben a szülés utáni depresszió tipikusan három-hat héttel a szülés után kezdődik, de a tünetek nem enyhülnek, nem múlnak el két hét alatt, gyakran fokozódnak. Körülbelül a gyermeküket éppen megszült nők mintegy 10%-a szenved a depresszió ilyen formájától. Az anyukák 20-25 százaléka a szülést követő első évben találkozik a szülés utáni depresszió jelenségével, ami legalább 2 hétig tartó rosszkedvvel, levertséggel, a babával szembeni közömbösséggel, agresszióval, étvágytalansággal, motiválatlansággal jár.

A posztpartum depresszió tünetei és jelei

A posztpartum depresszió felismerését nehezíti, hogy az anyák gyakran titkolják, szégyellik ezeket az érzéseket, gondolatokat, mivel a társadalmi nyomás hatására gyakran irreális öröm- és boldogságérzetet várnak maguktól. Jellemző lehet az üresség- és örömtelenségérzés, bűntudat, elégtelenségérzés, fáradtság, alvászavar, étvágytalanság, menekülési vágy, öngyilkossági gondolatok, vagy akár a gyermekkel szembeni bántalmazó gondolatok. Kezdetben megjelenik a kedvtelenség, az örömtelenség érzése, az anya egyre kevésbé tud örülni gyermekének, fárasztja a gondozás, eluralkodik rajta az az érzés, hogy képtelen ellátni gyermekét. Az anyákban kialakuló bűntudat, önvád pedig csak tovább rontja a helyzetet, és a problémát nem veszik komolyan. Kiemelt jelentőségét az adja, hogy a depresszió tünetein és szövődményein túl igen nagy a családra gyakorolt hatása, a család felbomlásának, valamint a gyermek személyiségfejlődésének kockázata.

Már az anya viselkedéséből is leszűrhető sokszor, ha valami nincs rendben, ilyenkor a szülés után örömtelen, érdektelen, szorongó viselkedést mutat. Az anyával beszélgetve fontos információkhoz juthatunk a depresszió felismerésében: intő jel, ha az anya gondolatai beszűkültek, negatívan és kilátástalannak látja helyzetét, folyamatosan fél attól, hogy az újszülöttel valami rossz dolog fog történni. Érdemes rákérdeznünk az alvás szükségletének kielégítettségére: ha az anya alvászavarokról és túlzott ingerlékenységről, fáradékonyságról számol be (a korábbi tünetekkel együttesen), szintén figyelmeztető jel lehet. Azok az anyák, akik depresszióban szenvednek a szülés után, jelentősen csökkent kapacitással rendelkeznek arra, hogy újszülöttjeiket ellássák, szoptassák, ami mind a korai anya-gyerek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja.

A valódi depresszió nagyfokú kedvetlenséggel jár. Az anya nem tudja ellátni a babát, közömbös a sírására, nem válaszkész, nem nyugtatja meg a kicsit. Képtelen reggel kikelni az ágyból, megszervezni a napot, a rutintevékenységek is gondot okoznak számára. A szülés utáni depresszió esetén megváltoznak az alvási és evési szokások, van, aki nehezen alszik el esténként vagy éjjel sokszor felriad és olyan is van, aki nagyon aluszékony lesz, akár 12 órát is alszik egyben. Jellemző, hogy reggel nem tud kikelni az ágyból, akkor sem, ha sír a baba és éjjel sem veszi észre, ha a baba felébred, sír.

Kockázati tényezők

A szülés utáni depresszió kialakulása mögött számos kockázati tényező áll. A hajlamosító faktorok lehetnek biológiai, pszichológiai, illetve szociális hatások, ezek gyakran nem is választhatóak szét élesen.

• Biológiai hajlamosító tényező lehet, ha az édesanyának már volt korábban mentális betegsége, depresszióval, addikciós problémával vagy szorongásos zavarral kezelték, esetleg a családban fordult elő depresszió vagy addikciós kórképek. A genetikai érintettség is kockázati tényező. Emellett a szülés utáni depresszió legjelentősebb hajlamosító tényezői között a depresszió jelenlétét említhetjük a terhesség alatt, vagy azt megelőzően.
• A pszichológiai hajlamosító tényezők között szerepelhet például a szülést megelőző évben valamilyen súlyos trauma, traumatikus szülés, ha az anya szeretne, de valamiért nem szoptathat, korábbi baba elvesztése, vagy akár olyan transzgenerációs traumák, mint a felmenők történetében csecsemő- vagy gyerekhalál, anyai öngyilkosság vagy gyermekelhagyás. Aki túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított a várandósságának, az identitása szempontjából fontosnak tartotta a várandósságot (pl. korábban nem volt fontos szerepe a családban, de a várandósság miatt rengeteg plusz figyelmet kapott), annak különösen nehéz feldolgoznia azt, hogy a baba megszületett. A kismamának a saját édesanyjával való korábbi feldolgozatlan kapcsolata is szerepet játszhat. A várandósság időszakában és a baba érkezése utáni években fokozottan kerülnek napvilágra a saját gyermekkorunkkal kapcsolatos élményeink, érzéseink.
• A környezeti hatások közül kiemelkedik, ha az anya nem kap támaszt partnerétől vagy közvetlen környezetétől. A társas támasz szerepe ebben az időszakban különösen fontos, a nagycsaládok még nehezített szociális körülmények között is megtartó erővel bírhatnak. Nagycsaládok híján a mai anyukák a szülés után teljesen egyedül maradnak. A nap javarészét a babával kettesben töltik, gyakran a közelben sincs se rokon, se ismerős, akivel kapcsolatban lehetnének. Aki pedig sokat van egyedül, az elkezdi túlgondolni, túlnagyítani a dolgokat. Nagyobbnak látja a problémákat, a történéseket, mint amilyenek azok valójában, problémásabbnak látja a helyzeteket, megoldhatatlannak és végzetesnek a legkisebb problémákat is. Ha a család éppen a szülés előtti időszakban költözött új helyre, akkor az anya nem tudott megfelelően felkészülni a baba érkezésére és ez hajlamosíthat a depresszióra szülés után.

Különösen veszélyeztettek azok a nők, akik fiatalon vállaltak gyermeket, rossz házasságban élnek vagy egyedülállóak. Fokozottan oda kell figyelni azokra, akik premenstruációs szindrómától szenvednek, vagy a terhesség alatt tapasztaltak depressziós tüneteket. A túlzott szorongás, a stresszes életesemények, traumák a terhesség időszakában, a társas támogatás alacsony szintje mind kiválthatja a szülés utáni depressziót. Az állandó éjszakázás, ébredés megzavarhatja az anya bioritmusát, előfordulhat, hogy akkor sem tud aludni, amikor lenne rá módja, vagy képtelen visszaaludni, miután visszafektette a babát. A baba miatti aggódás, különösen, ha problémás volt a terhesség, nehezen született a baba, koraszülött volt, vagy beteg lett a születését követően, hajlamosít a depresszióra.

Személyes tapasztalatok és a felismerés nehézsége

„Nem tudtam, hogy ez az ijesztő állapot, amiben vergődöm, a postpartum, azaz szülés utáni depresszió. Azt hittem, csak a hormonok játszanak velem, kis levertség, majd összerázódunk én és a hormonjaim, aztán kisüt a nap. A harmadik hónap után viszont kezdett egyre jobban zavarni az állandósult reménytelenségérzés.” - meséli egy anyuka. „Sosem jutottam el olyan mélyre a depresszióban, ahol már bántani akarják az anyukák a csecsemőiket, sőt mindig volt erőm mosolyogni a gyermekemre. Kifelé mosolyogtam és jól eljátszottam, hogy minden rendben van, a család és a barátok nem nagyon láttak ebből semmit. Nem is szeretem azóta sem depressziónak nevezni, inkább hívjuk hangulatzavarnak, az mégis szofisztikáltabb, finomabb, ne durvuljunk, milyen dolog az, ha egy friss anyuka depressziózik. Szégyelltem magam, azt gondoltam, hogy megbolondultam, én nem érezhetem ezt, ez nem normális, hogy nem repkedek a boldogságtól. Nem értettem, hogy hová lett az a vidám, mosolygós, könnyed nő, aki egykor voltam. Hiszen épp én vagyok az, aki a legkisebb dolognak is örülni tud, most mégis legörbült szájjal, sírásrohamokkal tarkítva élem a napjaimat. Őrjítő volt.”

Egy másik anya arról számol be, hogy „Arra születtem, hogy anya legyek. Már egészen kicsi koromtól azt tanultam, hogyan kell pólyázni, ringatni, főzni - és mindent, ami ahhoz kell, hogy jó anya legyek. Amikor megszületett a gyerekem, mégis alig bírtam végigcsinálni a napokat. Folyamatos pánikban voltam, olyan forgatókönyveket gyártottam a fejemben, amik egészen valóságosnak tűntek. Képtelen voltam az utca végéig elsétálni a gyermekemmel, mert attól féltem, hogy kiesik a babakocsiból vagy ránk támad egy medve. Akkor még nem tudtam, hogy szülés utáni szorongással és depresszióval küzdök. És azt gondoltam, hogy csak velem van a hiba, más nem érzi így magát egy pici babával. A kutatások szerint a nők 18 százaléka tapasztal szorongásos tüneteket szülés után.”

A posztpartum depresszió hatása a kapcsolatra és a környezetre

„A párkapcsolatom is mélyrepülésbe kezdett, természetesen, nem is lehetett másképp. A férjem tehetetlenül figyelt engem, annyit látott belőlem, hogy nekem semmi sem jó, én állandóan boldogtalan vagyok, hiába tesz meg minden tőle telhetőt, hogy jó társ és jó apa legyen.” - mondja egy anyuka. A depressziósokra jellemző módon én is menekülő-útvonalakat kerestem ebből az állapotból. Bármit, ami enyhíti a belül feszülő ürességet: ettem, mert akkor megkönnyebbültem egy pillanatra, amitől aztán utáltam magam, hogy már megint híztam. Hirtelen 10 kilót szedtem fel két hónap alatt. Elkezdtem vásárolgatni, online főleg, hiszen ilyen külsővel utcára sem nagyon mertem menni. Az „ilyen külső” még igazából semmi különöset nem takart, mert a 10 kiló plusszal sem tűntem ki a nagy átlagból, de az akkori szűrőm ezt rettenetesnek látta, már tükörbe sem bírtam nézni. Nem mozdultam semerre, csak költekeztem, ruhákat, babás holmikat vásároltam, amíg a számlámon tartott a pénz, ész nélkül. Ha jó, ha rossz történt, semmilyen hatással nem volt rám. Apátiába süllyedtem. Tehetetlennek éreztem magam. Olyannak, akinek kicsúszott a kezéből az irányítás, és nem tudja visszaszerezni az élete fölött az uralmat. Elszigeteltem magam a barátaimtól, mert nem tudtam szavakkal visszaadni, mit érzek, nem is nagyon akartam róla beszélni, hiszen ilyet nem szabad érezni.”

„A környezetemtől sokszor megkaptam, hogy miért nem vagyok boldog, meg, hogy szedjem össze magam. Ezek a legrosszabb mondatok, amit egy depressziósnak lehet mondani, hiszen fokozzák a lelkiismeret-furdalását, nem segítenek.” - emeli ki egy másik anya. „A pszichológia a szülést, illetve a családdá válást a normatív krízisek közé sorolja. A gyermek érkezése nem egy sorscsapásszerű, előre nem látható történés - szemben például egy idő előtt bekövetkező halálesettel -, hanem az emberi élet egyik állomása. Az új életszakaszhoz való alkalmazkodás, a belőle adódó feladatok teljesítése azonban egyéni, illetve interperszonális változások sorát igényli a szülőktől, ami nem megy egyik napról a másikra.”

A gyermekágyi pszichózis

A gyermekágyi pszichózisban a realitáskontroll megszűnik, a gondolatok és a figyelem beszűkül, gyakran valamilyen téveszme mentén. A tünetek jellege miatt az édesanya ezt önmagán nem tudja azonosítani, ez szakember feladata. A gyerekkel kapcsolatos bántalmazó gondolatok gyakran előfordulnak szülés utáni depresszióban, de extrém ritka, hogy az anya valóban bántsa a gyermekét, gyermekágyi pszichózisban érintetteknél azonban ez előfordulhat. A gyermekágyi pszichózis első jele, hogy a kismama viselkedése megváltozik. Az érintett magába zárkózik, elfordul környezetétől és olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek arra utalnak, hogy elvesztette realitásérzetét, nincs kapcsolata a külvilággal. Hangulata erősen ingadozhat, ezen felül irreális félelmek gyötrik gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongások alakulnak ki benne. Jelentkezhetnek érzékcsalódások is: az anya hangokat hallhat, látomások jelenhetnek meg előtte. Szintén súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé. A gyermekágyi pszichózis kezelésének hazai protokollját 2017 tavaszán határozták meg, akkor jelent meg a szakmai irányelv, amely a terápia részleteit összefoglalja.

A segítségkérés és a gyógyulás útja

„Már hat hónapos volt az én kicsi babám, fél éve ürességben, érzelmi vákuumban éltem, amikor azt éreztem, hogy tennem kell valamit. Segítségért fordultam volna, de nem tudtam, merre induljak. Nincs egy nagyszülő sem, akire bízhattam volna a gyereket, babával pedig nem lehet elmenni pszichológushoz.” - írja egy anyuka. Végül belefutott egy motivációs videóba, amiben a világhírű motivációs tréner, Anthony Robbins azt elemezte, hogy a naplóírásnak milyen jó hatása van az elmére, rendszerezi a fejben kavargó gondolatokat és tisztázza az érzelmeket. „Ennek hatására kezdtem el naplót írni. Miért ne? Ha ennyivel már könnyebbíthetek a lelkemen, akkor igazán nem nagy dolog leírni a napjaimat saját magamnak. A legsötétebb, mélyen kavargó gondolatokat. Csak én látom, nincs tétje. Legalább addig sem eszem és nem vásárolgatok. A legnehezebb a kitartás a naplóírásban, elkötelezetten, minden nap odaülni és lekörmölni minden apróságot. Megörökíteni azokat a napokat is, amikor csak vergődtem belül.”

„Nem tudom megfogni, mikor, mennyi idő múlva, de egyszer csak jobban lettem. Már felvettem a telefont, ha valaki hívott, már nem csak az járt a fejemben, hogy nincs értelme felkelni, fürödni, felöltözni. Már kezdtem őszintén mosolyogni és nagy sétákat tenni magamtól a kislányommal, nem csak kötelességből. A sötétben tapogatózás helyett megoldásokat kezdtem keresni, úgyhogy végül eljutottam egyedül pszichológushoz is, csak ki kellett itthon nyitni a számat, és kérni a férjemtől heti egyszer két szabad órát. Innen már kifelé vezetett az út, kellett pár hónap, de visszatértem a mosolygós nőhöz, aki voltam. Ez már tíz éve volt, azóta nagyot fordult velem a világ. A naplóírás kinőtte magát, ma már az írásból élek.”

A szülés utáni depressziónak különböző súlyossági fokozatai vannak, és az okai is szerteágazóak. Nagyon fontos lenne a hatékony prevenció és szűrés. Enyhébb esetekben, illetve a megelőzésben nagyon sokat jelent a társas támasz megélése, a szociális háló biztosítása az anyáknak. Magyarországon a pszichoterápia végzése szigorú feltételekhez kötött néhány éve, és a kapacitás nagy részét a magánszektor adja, ez sajnos nagyon megnehezíti a hozzáférést. Amennyiben a tünetek súlyossága ezt indokolja, gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, megfelelő pszichoterápiás támogatás mellett. A gyermekágyi depresszió legtöbbször ambuláns formában kezelhető. Súlyosabb esetben szükség lehet kórházi felvételre is, ilyenkor is törekedni kell az anya-gyermek kapcsolat megtartására, lehetőség szerint a szoptatás lehetőségének fenntartására.

„Elkezdtem terápiára járni, de sokáig nem igazán tapasztaltam javulást, sőt. Egy idő után már akkor sem tudtam aludni, ha a baba aludt éjszaka, nem voltam éhes, pedig a szoptatás miatt szükségem lett volna a kalóriákra. Végül olyan állapotba kerültem, hogy azt éreztem, ezt így nem akarom tovább csinálni. Ekkor a terápia mellé gyógyszert is kértem. Folyton azt kérdeztem a dokimtól, hogy meddig fog ez tartani, meddig kell kibírnom. Minden időtáv, amit mondott, nagyon hosszúnak tűnt.” - meséli egy anya. „A gyógyszeres kezelés elkezdése után sokat javult az állapotom. A szorongás egy ideig még velem maradt, de egyre ritkábban jelentkezett rohamokban, aztán lassan elmúlt. Az alvásom is rendeződött. A kisfiam 13-14 hónapos korában kezdtem igazán jól lenni, a gyógyszert is letehettem szépen lassan.”

Öngyógyítás és támogatás

Nagyon fontos szerepe van az öngyógyításnak is. Fogadja el, ha egy ideig nem megy minden tökéletesen. Próbáljon meg pihenni, eleget aludni, a kialvatlanság ugyanis csak fokozza az ingerlékeny hangulatot. Járjon el olyan helyekre, ahol hasonló cipőben járókkal, kisgyerekes anyukákkal találkozhat - higgye el, nagyon jó, ha az ember rájön, hogy nincs egyedül a problémájával. A család és a barátok részéről a probléma elfogadása, a tolerancia, a kitartás és a biztatás a célravezető magatartás. Nem az ő feladatuk a gyógyítás, csupán a szakszerű segítségkérésre való ösztönzés.

A pszichológussal történő konzultáció során az anya egy külsős szemlélővel, ugyanakkor kiváló szakemberrel találja magát egy közös, biztonságos légkörben, ahol meg tud nyílni és ki tudja mondani érzéseit. A cél: túllendülni a blokkoló nehézségeken. Fogadd el a segítő kezeket! Ez nagyon fontos lehet, bár önmagában nem elegendő. Viszont a megfelelő mennyiségű pihenésre szükség van a regenerálódáshoz. A közvetlen család által tanúsított megértő és figyelmes viselkedés, akár összefogás a háttérben biztonságos támaszt adhat. Nem csupán az anyuka, de a családja számára is, hiszen nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez a helyzet nekik is nehéz. Tudjuk azonban, hogy ma nem minden kismamának van segítő rokonsága. Ilyenkor más támogatásra van szükség, de fontos: keresd, ne maradj egyedül! Jó eséllyel meg fogod találni a segítő kezeket. Lelki erőt és felismeréseket hozhat egy női közösség, amelyben kiderülhet az édesanya számára, hogy mások is vannak hasonló helyzetben. A tapasztalatok és ötletek megosztása, a megértő közeg megújult erővel képes őt feltölteni.

Mindenkinek vannak olyan tevékenységei, amelyek a legjobban képesek feltölteni és örömet okozni: hobbik, sportok, közösségi programok, alkotás, zenehallgatás, tánc. Ne legyen lelkifurdalásod, hogy szánsz időt erre, sőt... Ha a baba nappal alszik jobban, dőlj le nyugodtan akkor. A lényeg, hogy legyen relaxációs idő, ez fontos az idegrendszer megfelelő működéséhez. Figyeld meg, hogy mitől alszik jobban a kisbabád, és próbáld meg biztosítani! Nagyon fontos ehhez a kényelmes ruha. Az omega-3 zsírsav is szükséges az idegrendszer működéséhez. A benne található DHA pozitívan hat az agy dopamin szintjére, amely egy ingerületátvivő anyag és az örömérzetért, jutalomélményért felel. A DHA mennyisége a terhesség és szoptatás alatt folyamatosan ürül a kismama szervezetéből, és átadódik a baba szervezetébe. A folát hiánya is vezethet depresszióhoz. Egy kisbaba gondozása hatalmas erőt kíván. Az emberiség eddig is úgy működött, hogy a kismamáknak legtöbbször volt támogató közege. Ha teljesen egyedül van az anya, az szokatlanul nagy terhet jelenthet. Ha az anya túl sokáig marad ebben az állapotban, akkor egyre jobban elhatalmasodhat rajta. A korai anya-baba kapcsolatot alapjaiban tudja a gyermekágyi depresszió veszélyeztetni, de negatív hatással van a családi életre, párkapcsolatra is. Fontos ezért mihamarabb elkezdeni a gyógyító terápiát. Nem jó a bajban elszigetelődni. Nem szerencsés előrevetíteni a bajt és előre félni a szülés utáni lehangolódástól. Még akkor sem, ha a családban esetleg már volt hasonló tapasztalat. Ha mégis, akkor is van hatásos segítség, amellyel ki lehet jutni a nehéz állapotból.

Az EMMA VONALON dolgozó önkéntes segítők empátiával teli támogatást nyújtanak. A vonalon megoszthatod érzéseidet, gondjaidat egy biztonságos és bizalmas környezetben. Találhatsz hasznos információt vagy útmutatást a jelenlegi élethelyzeted kezelésére. Ha tehát segítségre van szükséged, vagy csak beszélnél valakivel, hívd az ingyenesen hívható zöld számot: 06 80 414 565.

tags: #boldogtalan #vagyok #a #babammal