A gyermekkor élettani sajátosságai és fejlődési szakaszai

A gyermekek testi fejlődése a fogantatástól az érésig lezajló, összerendezett strukturális és funkcionális változások összessége, amely során a sejtek, szövetek és szervek differenciálódnak a funkcióra specializálódva. A növekedés a testméretek mennyiségi és proporcionális változásait, a fejlődés pedig a növekedés és az érés irányában történő progresszív folyamatot jelenti. A növekedés a strukturális, az érés pedig a funkcionális változások komplexitása.

Az emberek érési rátájukban jelentősen különbözhetnek egymástól. Két gyermek lehet ugyanolyan méretű (ugyanazon szintet érték el növekedésükben), mégis máshol helyezkednek el a felnőtt méreteikhez vagy érettségükhöz vezető úton. Így ezek a gyermekek különböző időben válnak felnőttekké, és mint felnőttek is más-más méretűek lehetnek. Ez az alapvető különbség a növekedés és az érés között.

A relatív érettségi állapot a biológiai kor viszonya a kronológiai korhoz. Egy gyermek testi növekedése és érése (biológiai kora) tehát nem szükségszerűen halad kronológiai korával összhangban. Azokat a gyermekeket nevezzük átlagos növekedésűnek vagy fejlettségűnek, akiknek kronológiai és biológiai kora összhangban van. A többiekhez képest korán érő gyermek biológiai kora jelentősen megelőzi kronológiai korát, ezzel szemben a vontatottabb fejlődésű, későn érő gyermek biológiai kora a kronológiai kora mögött jár.

Az egyedfejlődés két fő szakaszát: a prenatális és posztnatális fejlődési fázist a megszületés egyértelműen elkülöníti. A posztnatális fejlődés életkori szakaszainak egzakt elhatárolása azonban igen nehéz.

Az életút periódusai

Az egész életút biológiai szempontok alapján történő, többféle életkori felosztása közül a humánbiológusok által egységesen elfogadott és használt periodizáció a következő:

• Újszülöttkor (1-10. nap)
• Csecsemőkor (10. nap-1. év)
• Korai gyermekkor (1-3. év)
• Első gyermekkor (4-7. év)
• Gyermekkor (leányoknál: 8-11. év, fiúknál 8-12. év)
• Serdülőkor (pubertás) (12-15. év, illetve 13-16. év)
• Ifjúkor (16-20. év, illetve 17-21. év)
• Az érettkor első szakasza (21-35. év, illetve 22-35. év)
• Az érettkor második szakasza (36-55. év, illetve 36-60. év)
• Időskor (56-74. év, illetve 61-74. év)
• Aggkor (75-90. év)
• Hosszú életkor (a 90. évtől)

Az élet első húsz éve a fejlődés tempója alapján három főbb részre osztható:

1. A növekedés és az érés sebessége a prenatális és a posztnatális lét első éve alatt a leggyorsabb.
2. Az ezt követő, viszonylag hosszú gyermekkor alatt a növekedés és az érés lassú és kiegyensúlyozott.

A gyermek- és serdülőkori növekedés

A posztnatális élet különböző szakaszaiban is más-más a növekedési ráta. A csecsemőkorban a testhossz gyarapodási sebessége igen nagy, a leggyorsabb az egész posztnatális élet alatt. Ezután fokozatosan csökken a növekedés sebessége, és a harmadik évre stabilizálódik. Lassú, de közel állandó tempójú növekedés figyelhető meg a pubertáskorig, amikor újabb növekedési gyorsulás következik be: ezt a változást nevezik serdülőkori növekedési lökésnek.

A legtöbb testméret életkori változása nagyon hasonlít a testmagasság növekedéséhez, de számos kivétel is van. A testmagasság növekedésmenetére leírtak érvényesek a csont- és izomrendszer hosszméreteire és néhány szerv tömegnövekedésére (hasnyálmirigy, máj, lép, vese, ezek az ún. parenchimás szervek). E szervek összes dimenziójának növekedési sebessége felgyorsul a serdülőkorban, majd ezt követően fokozatosan lassuló növekedéssel alakul ki a felnőttkori méret.

Az agykoponya, az agy, a szem és a fül növekedése a korai gyermekkorig rendkívül gyors, de ezt egy nagyon lassú növekedés váltja fel. Egy éves korra az agy eléri végső súlyának 60%-át, 6 éves korra pedig a 90%-át. Az arckoponya növekedése nem ilyen gyors, pl. az állkapocs végleges méretének csak 75%-át éri el a prepubertális növekedési szakaszban.

A harmadik növekedési görbetípust képviselik a nyirokszövetek, amelyek növekedése igen gyors a gyermekkorban, maximális tömegüket a serdülőkor kezdete előtt érik el, majd a nemi hormonok hatására nagyságuk csökken.

A negyedik görbetípusra a reproduktív szervrendszer lineáris és ponderális növekedése a példa (kivéve az uterust), ez a serdülőkorig igen lassú, amit egy rendkívül gyors, a pubertáskor végéig tartó növekedési fázis vált fel.

A bőr alatti zsírszövet növekedése nem sorolható egyik említett görbetípusba sem, hanem sajátos pályát követ. A születéstől kb. 9-12 hónapos korig a növekedés sebessége gyorsul, ezután eleinte gyorsan, később lassan csökken. Kb. 4 éves kor körül egy közel állandó szintre áll be, majd 6-7 éves kortól ismét nő. A bőr alatti zsírréteg minden életkorban vastagabb a leányokban, mint a fiúkban, a két nem közti eltérés az életkor előrehaladtával jelentősen fokozódik.

A törzs és a végtagok irharétegében tárolt zsír eloszlása is lényegesen változik a növekedési periódus alatt. Míg a korai gyermekkor alatt relatíve kb. azonos mértékben gyarapszik a bőr alatti zsír mindkét nemnél, addig a késői gyermekkor és a pubertás idején lényeges nemi különbségek alakulnak ki a testtáji zsíreloszlásban. Ez a zsírréteg a leányoknál többé-kevésbé ugyanolyan a végtagokon, mint a törzsön. A fiúk zsírtartaléka a törzsön 13 éves korig nő, majd egy rövid ideig tartó csökkenés után ismét gyarapszik a pubertás végéig. A végtagok bőrredőinek vastagságában a 11-12 éves kori növekedési csúcspont után jelentős a bőr alatti zsír megfogyatkozása.

A gyermeki növekedés szervezettsége

A különböző szervek fent leírt növekedési mintázata általánosan jellemző minden normális egészséges gyermekre. A tapasztalatok alapján megjósolható humán növekedési mintázat gyakorlati alkalmazásra is kerül: ez szolgáltat alapot az egészségi rendellenességek kiszűrését célzó klinikai és epidemiológiai vizsgálatokhoz. A normálistól különböző esetek kiszűrése éppen az elvárt növekedési pályától való eltérések alapján történik.

Bár a gyermekkori növekedési mintázat előre megjósolható, van jó néhány tényező, amely a növekedés mértékét és tempóját befolyásolja. Ilyen tényező az öröklődés, a táplálkozás minősége és mennyisége, a közbejött betegségek, a család szocioökonómiai helyzete, de a pszichikai egyensúly is.

Ha a szülők gyermekkorának és a gyermekeik növekedési szakaszának környezeti tényezői megegyeznek, akkor gyermekeik is valószínűleg hozzájuk hasonló testmagasságúak lesznek. Azonban a növekedésre ható körülményeik bármelyikének kedvezőtlen alakulása, legyen az gyenge vagy hiányos tápláltság, krónikus betegség, szegényes életkörülmények vagy ismétlődő, esetleg egyszeri, de súlyos pszichés ártalom, képes a gyermek öröklött, genetikai potenciálját visszafogni.

A jelentősen eltérő etnikai és szociális rétegekből származó, mellről táplált csecsemők növekedése feltűnően hasonló az első hat hónap alatt. E hasonlóságok legvalószínűbb oka, hogy az anyatejjel történő táplálás nemcsak a tápanyagokat és az immunitást biztosítja, hanem a csecsemő pszichológiai szükségleteit is kielégíti, és képes számos ártalmas környezeti hatást is kivédeni. Hat hónapos korra, amikor az anyatej egymagában már nem fedezi a csecsemő tápanyagigényét és ezért azt ki kell egészíteni, a jobb környezetben élő csecsemők gyarapodása jelentősen nagyobb, mint a szegényebb környezeti feltételek között élő kortársaiké. Ha javul a táplálkozás és kielégítőek a higiénés viszonyok, akkor az elmaradásban lévő gyermekek képesek utolérni a genetikai potenciáljukat. Ezt az adatokat a nemzetközi kutatások is megerősítették, a jelenséget utolérő, vagy „catch-up” növekedés néven írták le. Ha viszont a környezeti feltételekben nem következik be jelentős változás, a jómódú és a szegény gyermekek méreteiben egyre nagyobbá válik a különbség.

A serdülőkori növekedés

A posztnatális fejlődés egyik legdinamikusabb változásokat hozó időszaka a serdülés kora, a gyermek- és ifjúkor közötti átmenet. Ebben az életszakaszban a csont- és izomrendszer, valamint a szaporító szervrendszer növekedése intenzívvé válik. E rendkívül jelentős mennyiségi változások hozzák létre végülis a szervezet strukturális és funkcionális érettségéhez vezető átalakulást.

A serdülőkori növekedési felgyorsulás a leányoknál általánosságban a 10-11, a fiúk esetében pedig kb. a 12-13. éves korban következik be. A testmagasság növekedési csúcssebessége (PHV = peak height velocity) a fiúknál általában 7-12, a leányoknál 6-11 cm/év. A fiúk testsúlynövekedésének átlagos csúcssebessége nagyobb, mint a leányoké. A fiúk PHV- és PWV-kora közti eltérés 0,5 év, míg a leányoknál kb. 1 év körül variál. A két növekedési csúcs ideje közötti nemi különbség hátterében az áll, hogy a testtömeg kialakításában a csont-, az izom- és a zsírszövet eltérő mértékben vesz részt.

A PWV főként a csontozat és az izomtömeg intenzív gyarapodásának az eredménye. Az izomzat serdülőkori sebességi csúcsa egy évvel később következik be, mint a csontméretek növekedéséé, és a fiúk izomtömeg-gyarapodása lényegesen nagyobb, mint a leányoké. Az izmok nemcsak méreteikben nőnek, hanem abszolút és fajlagos erejüket tekintve is. Így nemcsak erősebbek lesznek a gyerekek, hanem hosszabb ideig is terhelhetők fizikailag. Intenzív edzés híján a lányok izomzatának erősödése és gyarapodása igen hamar véget ér.

A bőr alatti zsírréteg felhalmozási sebessége mindkét nemben csökken a PHV előtti időszakban, és a fiúkban a PHV idején a legkisebb a sebessége. Náluk a testzsír abszolút tömege is megfogyatkozhat, relatív zsírvesztésük mindenesetre nagyobb, mint a leányokban. A PHV után mintegy fél évvel a leányokban már fokozódik a zsírfelrakódás sebessége, míg a fiúknál csak 3 év múlva. A leányok mind a törzsön, mind a végtagokon folyamatosan halmozzák fel a zsírt, míg a fiúk végtagjain csak csekély mértékben vastagodik a zsírréteg, az is inkább a pubertás befejeztével.

A serdülőkori növekedési lökés minden egészséges gyermek növekedésének tipikus jellemzője, ugyanakkor e változások mindegyike szexspecifikus, így ebben az életkori szakaszban jut egyre határozottabban kifejezésre a nemi dimorfizmus a szomatikus jellegben. Természetesen a pubertáskori változások időzítése, tempója és tartama a populációtól és a környezettől is függ. Így egy-egy populáció gyermekeinél növekedésük és testi fejlődésük mintázata (a genetikailag meghatározott minta megvalósulása a fenotípusban) az idővel, a környezeti változásoknak megfelelően dinamikusan változik.

A serdülőkorban kialakuló méret- és aránybeli nemi különbségek

Az ember felnőttkori testméret- és testaránybeli nemi különbségeit két fő tényezővel magyarázzuk: a növekedés időtartamában lévő nemi különbségekkel, és a növekedés tempóbeli különbségeivel. A fiúk növekedésének időtartama hosszabb, sebessége pedig az egész növekedési periódus alatt nagyobb, mint a leányoké. E két tényező egyikének vagy mindkét tényező együttes hatására alakulnak ki a nemi különbségek.

A testmagasság serdülőkori növekedésének felgyorsulásakor a nemek közötti eltérés elég csekély. Az ekkor tapasztalható különbségek sem függetlenek azonban a növekedési típustól, azaz az átlagos típusú leányok magasabbakká válnak az átlagos vagy a lassú növekedésű fiúknál, de a gyors típusú fiúknál nem. A fiúk prepuberális növekedése mintegy 2 évvel tovább tart, mint a leányoké, így amikor elkezdődik náluk a serdülőkori felgyorsult növekedés, lényegesen magasabbak, mint az ugyanolyan prepuberális érettségi stádiumban levő leányok.

A prepubertásban mindkét nemnél az alsó végtag hosszának változása nagyobb mértékben járul a testmagasság növekedéséhez. A serdülési növekedési lökés időbeli eltolódása, a fiúk hosszabb ideig tartó prepuberális növekedési periódusa eredményezheti, hogy a férfiak alsó végtagjának a törzshosszhoz viszonyított hányadosa nagyobb, mint a nőké.

A szexuális érettség és reprodukcióra való képesség

A szexuális érettség, a reprodukcióra való képesség a felnőttkor másik fő kifejeződése. A pubertáskorban bekövetkező menarche (első menstruáció), ill. spermarche (első magömlés) önmagában még nem jelent szaporodásra való képességet. Azok a leányok, akiknek a menarche-kora pl. 12 év, csak 14 éves, vagy ennél idősebb korban válnak fertilissé.

A tizenévesek terhességének igen nagy hányada spontán abortusszal, vagy terhesség alatti komplikációval jár. A tizenéves anyák újszülötteinél a legmagasabb a kis születési súlyúak aránya és a mortalitási ráta is. Ennek elsődleges oka a reproduktív rendszer éretlensége, de emellett jelentős a szerepe a terhesség okozta pszichológiai traumának is.

A fiúknál az első magömlés, a spermarche 13,5-14,5 éves kor között lép fel. Tény, hogy ez az esemény a fertilitás kezdete, az viszont nem ismert, hogy a sperma minősége ekkor milyen. Az spermarche a serdülőkori növekedési lökés kezdete csupán, vagyis a fiúk fizikai megjelenése, fiziológiai státusza és pszichoszociális fejlettsége ebben az időben még gyermeki.

A biológiai fejlettségi állapot megállapítása

A biológiai fejlettségi állapot megállapítása orvosi, közegészségügyi és társadalom-egészségtani szempontból is indokolt, mind a diagnózis, mind pedig a beavatkozási lehetőségek kidolgozásában. A szervek és szervrendszerek fejlődésében is érvényes, hogy az alapfolyamatok genetikai programozottsága mellett igen jelentős a környezeti hatások módosító szerepe.

A méretkor meghatározásához használt testméretek korosztályonkénti populációs átlagaiból táblázatok szerkeszthetőek, amelyek alapján megállapítható, hogy a gyermek elérte-e a korának megfelelő átlagos fejlettséget, illetve hogy melyik életkornak megfelelő fejlettséget képvisel. A növekedési táblázatok alkalmazhatóságának több feltétele is van:

1. A táblázatoknak azt a népességet kell reprezentálniuk, amelyikhez a vizsgált személy tartozik, ilyen célra más populációk adatai, táblázatai nem alkalmazhatóak.
2. Az összehasonlítási alapul szolgáló ún.

A kövérség fokozott testzsír-felhalmozás, amely az energiabevitel és -felhasználás közti egyensúly elvesztését tükrözi. A kövérség kialakulásának genetikai és környezeti faktorai is vannak. A tapasztalat, miszerint a kövér szülők gyermekei maguk is kövér felnőttek lesznek, azt igazolja, hogy...

A gyermek fejlődési szakaszai és játékai

A kisgyermekek fejlődése az első években rendkívül gyors és látványos. Ezen időszakban minden hónap fontos mérföldköveket hoz, és bár minden gyermek egyedi ütemben fejlődik, vannak általános irányelvek, amelyek segíthetnek megérteni, mire számíthatunk.

Mozgásfejlődés

A gyermekek mozgásfejlődése a születésüktől fogva fokozatosan halad előre. 6 hónapos korban a baba elkezd hasra fordulni, kúszni, majd lassan mászni. 1 éves kor körül megteszi az első lépéseit, és ettől kezdve egyre biztosabbá válik a járásban. Minden gyermek máskor áll készen az első lépésekre, és ez teljesen normális. Lényeg, hogy figyeljük meg gyermekünk fejlődését és ha jelentős eltérést tapasztalunk keressünk szakembert, aki segít eldönteni, hogy van-e szükség segítségre, fejlesztésre.

Kognitív Fejlődés

6 hónapos kortól a babák elkezdenek felfedezni, megérinteni, tapintani és megfigyelni a körülöttük lévő világot. Az első évben a tárgyak felismerése, az okozati összefüggések megértése (pl. ha megnyom egy gombot, az zene szól) rendkívül fontos.

• 6-12 hónap: Egyszerű összefüggések felismerése.
• 1-2 éves kor: A világ felfedezése játékok és tárgyak segítségével.
• 2-3 éves kor: Alapvető problémamegoldó képességek fejlődése, játékokban való szimbolikus gondolkodás.

Ne várjuk el, hogy a gyermek hosszabb időt koncentráljon egy dologra, mivel figyelmük rövid, és gyorsan változtatnak érdeklődésük tárgyán.

Nyelvi Fejlődés

A nyelv és a kommunikációs készségek fejlődése lenyűgöző változásokon megy keresztül ebben az időszakban. 6 hónaposan a baba gőgicsél, később egyszerű szavakat mond, mint „mama” vagy „papa”.

• 6-12 hónap: Első szavak megjelenése.
• 1-2 év: Egyre több szó használata, egyszerű mondatok alkotása.
• 2-3 év: Összetettebb mondatok, beszédértés javulása, kérdések feltevése.

Ne erőltessük a beszédet. Vannak gyermekek, akik később kezdenek beszélni, de ez nem feltétlenül jelent problémát.

Szociális és Érzelmi Fejlődés

A gyermekek érzelmi és szociális fejlődése ebben az időszakban nagyban befolyásolja későbbi társas kapcsolataikat. 6 hónapos kortól kezdik felismerni a közeli embereket, és kötődni hozzájuk. Ebben az életkorban a gyermekek még önmagukra koncentrálnak, és csak később tanulják meg a szociális szabályokat.

Önállóság Fejlődése

A 6 hónap és 3 év közötti időszak az önállóság kialakulásának kezdete. A szobatisztaság és az öltözködés önállóan való elsajátítása időt és türelmet igényel.

A gyermekek fejlődésében a preverbális időszakban kiemelt szerepet kap a hallás és a kommunikáció. A hallás fejlődése lehetővé teszi a hangok megkülönböztetését, a zajokhoz való hozzászokást, majd a beszédhangok felismerését. A preverbális kommunikáció során a sírás, a gőgicsélés, a gagyogás és a szociális mosoly válik a gyermek elsődleges kifejezőeszközévé.

A csecsemők fejlődése során a mozgásfejlődés is kiemelten fontos. A véletlenszerű mozgásoktól kezdve a fej emelésén, a forduláson, a kúszáson és mászáson át az első lépésekig tartó folyamat magában foglalja a finommotoros készségek fejlődését is, mint például a tárgyak megragadása, szájhoz emelése, két kézzel való megtartása.

A játékok szerepe a gyermek fejlődésében elengedhetetlen. Az építőjátékok fejlesztik a kreativitást és a problémamegoldó képességet. A gyakorlójátékok révén a gyermek megismeri a tárgyak funkcióját, anyagát és hangját. A logikai játékok, mint a kártyák vagy a memóriafejlesztő eszközök, a feladatmegoldásra ösztönöznek. A szerepjátékok során a gyermek utánozza a felnőttek viselkedését, és különböző szerepeket próbál ki, ami segíti a szociális beilleszkedést. A szabályjátékok pedig a szabálytudat kialakulását és a másokhoz való alkalmazkodást segítik.

A bölcsődei és óvodai környezet is fontos szerepet játszik a gyermek fejlődésében. A gondozók és nevelők támogatják a gyermekek önállóságra nevelését, a szociális interakciók fejlesztését, valamint a kognitív és nyelvi fejlődést. A napközbeni meseolvasás, mondókák, éneklés és közös tevékenységek mind hozzájárulnak a gyermek harmonikus fejlődéséhez.

tags: #bolcsodesek #eletkori #sajatossagai