Gyakori kérdések és tanácsok a bölcsődei beszoktatáshoz

A kisgyermekek életében az egyik legnagyobb mérföldkő a bölcsődébe való beszoktatás. A családi fészekből kilépve egy teljesen új környezet, új szabályok és új emberek várják őket, miközben a szülőknek is meg kell tanulniuk elengedni kicsinyüket néhány órára. Ez a folyamat gyakran jár félelemmel, bizonytalansággal és rengeteg kérdéssel: vajon jól érzi majd magát a gyermek? Hogyan fogja viselni az elválást? Mi lesz, ha sír?

A bölcsődei beszoktatás nem egyszerűen logisztikai kérdés, hanem érzelmi és pszichológiai folyamat is. Sokszor a szülőknek nehezebb, mint a gyerekeknek. Természetes, ha a szülő aggódik: „Mit fog csinálni nélkülem? Megértik majd, mit akar?”

Ebben a cikkben körbejárjuk a bölcsődei beszoktatás legfontosabb szempontjait, gyakori kérdéseit és praktikus tanácsokat adunk a szülőknek.

Az elválás és a kötődési kapcsolat jelentősége

Az ovis és bölcsis időszak kezdetén a meghatározó és legtöbb szorongást okozó pillanat az elválás pillanata szokott lenni. Valójában a beszoktatás az elválásra való felkészülés folyamata. Ideális esetben a célja az, hogy a gyermek a lehető legkevesebb stresszel legyen képes meglépni az otthoni közegből az intézményibe, az egész napos anyai gondozásból a más gondozókkal való napi több órás együttlétre való váltást. Min múlik, hogy ezt hogyan éli meg a család?

Sokakban az a meggyőződés él, hogy a beszoktatás mindig sírással jár. Mások attól félnek, hogy ha a gyerek sír, akkor mindenképp sérül is. A legtöbb gyerek sír, kevesebben vannak, akik nem. Az, hogy a gyerek sír, tiltakozik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy traumatizálódik vagy sérül. A fő kérdés az, hogy a beszokással járó szorongásban kap-e a gyerek kellő segítséget a szülőtől és a gondozóktól. Ha igen, akkor a sírás a nehéz érzéseknek a kifejezése, amivel azonban a gyerek nem marad egyedül. Így nem sérül, hanem átjut a nehéz időszakon és végül biztonságban érzi magát az új helyzetben. Ha egyedül marad érzelmileg a szorongásával, akkor valóban sérülhet a gyerek és hosszabb távon nem talál rá a biztonságérzetre az intézményben.

A gyermek temperamentuma, érettsége, a kortárs kapcsolódások vonzereje, a szülő szorongása vagy biztonságérzete mind szerepet játszanak a beszoktatás sikerében. Az egyik legfontosabb tényező azonban a gyermeknek a gondozóval kialakított kötődése.

Tudjuk, hogy a gyermek élete első éveiben nagymértékben rá van utalva a róla gondoskodó felnőttekre. Veleszületett késztetése, hogy a közeli felnőttekkel kapcsolódjon és veszély vagy stressz esetén hozzájuk forduljon védelemért és megnyugvásért. Ez a kötődés evolúciós célja. A gyerek biztonságérzetének alapját a számára ismerős gondozókkal, elsősorban a szüleivel kialakított kötődési kapcsolata adja meg. Ennek biztonságában képes a világot felfedezni. A kulcs tehát a biztonságérzet, amit a felnőttel való kötődési kapcsolatból merít a gyermek. Ezt kell felépítenie a gyermeknek a bölcsődei és óvodai gondozókkal is.

Merthogy ebben az életkorban a gyermeknek a szülői fizikai jelenlétének hiányában még szüksége van úgynevezett másodlagos kötődési személyre. Ennek hiányában az életkorát meghaladó mértékű stresszt él át. Ha nem építhet fel a bölcsis gondozóval kötődési kapcsolatot, akkor a gyermek szorongása és feszült belső állapota következtében rövid távon a beszoktatás nehézségeivel szembesülhetnek a szülők és a bölcsőde vagy az óvoda. Hosszú távon a tartós stressz mentális és szociális szinten jelentkező problémákat okozhat. Továbbá csökkenti az immunrendszer védekező képességét, ezáltal fogékonyabbá teszi a gyermeket a betegségekre.

Elválás a szülőtől? A gondozóhoz való kötődés szerepe

A szülőtől való elválás mindenképpen jár valamennyi stresszel. Ez is azt mutatja, hogy ez kihívásos időszak kivétel nélkül minden gyermek számára. Még akkor is, ha nem minden gyerek fejezi ezt ki a viselkedésével és intenzív sírással. A lényeg azonban az, hogy a gyermek milyen gyorsan tud megnyugodni és biztonságban érezni magát az intézményben. Ha a gyermeknek a bölcsis gondozóval van esélye elkezdeni kialakítani kötődési kapcsolatot a szülő támogató jelenlétében, akkor kisebb stresszel fog átállni a bölcsődei életre. Ehhez minden gyermek számára egyénre szabottan időt kell hagyni. A legideálisabb az, ha a gondozóval biztonságos kötődése jön létre a gyermeknek.

Mitől lesz biztonságos a gondozóval kialakított kötődés?

A vizsgálatok szerint a válaszkész, érzékeny és az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó bölcsődei ellátás fontos eleme az egyéni figyelemadás és a gondozók válaszkészsége. Ezáltal a gondozó és a gyermek közötti kötődési kapcsolat biztonságának támogatása. Ez a beszoktatási időszakra és azon túl is érvényes.

Egy másik tényező a gyermekre jutó minőségi figyelem. Nagyobb esélye van a gyermeknek biztonságos kötődést kialakítani a gondozójával olyan ellátásban, ahol kevés gyerekre több gondozó jut.

Az ideális bölcsődei beszoktatási terv: a "berlini modell" 5 fő lépése

Az úgynevezett ’berlini modell’ egy kötődésalapú beszoktatási terv, melyet Hédervári-Heller Éva és munkatársai dolgoztak ki Németországban. A gyermek és gondozó közötti kapcsolat felépítésére helyezi a hangsúlyt a szülő támogatásával. 20 éves tapasztalataik szerint a beszoktatás ilyen menetében szinte minden gyermek képes beszokni az óvodába és bölcsődébe. Ebben a programban a gondozók szakmai továbbképzésen sajátítják el azt a tudást, ami a beszoktatás menetében a gyermekkel való interakciókban a kötődés kialakítását segíti. A berlini modell 5 fő fázisból áll:

1. Alapozó szakasz (minimum 3 nap): Ebben a fázisban a szülő végig jelen van a gyermekkel a bölcsődében, ő végzi a gyermek ellátását (etetés, pelenkázás). Egy gondozó, akinek a személye állandó, a beszoktatásban lévő gyermekre irányítja kizárólagos figyelmét és a gyermek neki szóló kezdeményezéseire reagál. A szülő ezekben a napokban a háttérbe húzódva csupán reagál, ha a gyermek hozzá fordul, de nem kezdeményez játékot a gyermekkel. Hagyja, hogy a maga tempójában fedezze fel az új környezetet és kapcsolódni kezdjen a gondozóhoz.
2. Beszoktatási időszak (az első elválási kísérlettel kezdődik): A negyedik nap előtt nem javasolt elkezdeni. Olyan napon érdemes elkezdeni, amikor az előző napon is volt bölcsiben a gyermek. Fontos, hogy a szülő búcsúzzon el a gyermektől, mielőtt kimegy a közös térből. 20 percnél nem tarthat tovább az első elválás, ha pedig a gyermek sír, akkor csupán 1-2 perc legyen. Amennyiben a gondozó nem tudja megnyugtatni perceken belül, akkor ez azt jelentheti, hogy a gyermeknek további napokra van szüksége a szülő teljes jelenlétében ahhoz, hogy az elválást majd tolerálni tudja. Ilyen esetben várható, hogy a gyermeknek hosszabb, 3-4 hetes beszokási időszakra lesz szüksége.
3. Stabilizációs szakasz (4-5. nap): Ez a fázis akkor kezdődhet, ha a gyermek elfogadja a gondozót kötődési személynek és tolerálja a szülőtől való elválást (ha sír is, 1-2 percen belül megnyugszik). A gondozási feladatokat a gondozó végzi a szülő jelenlétében is. A szülő még jelen van az egyre növekvő idejű elválási időkön kívül, de a gyermek jelzéseire való reagálást a gondozóra bízza.
4. Lezáró fázis (3-4. hét): A gyermek a szülő nélkül marad a bölcsiben, de a szülő még ’készenlétben áll’. Azaz a szülőnek bármikor elérhetőnek kell lennie, hogy bemenjen a gyermekhez, ha a gyermek számára még nem bizonyul a gondozó elég stabil kötődési személynek egy-egy intenzívebb stresszhelyzetben.
5. Beszoktatás lezárása: A beszoktatás lezárást követően is előfordulhat, hogy a gyermek sír az elváláskor. Ez azonban már nem feltétlenül jelent problémát, ha a gyermek képes megnyugodni a gondozók segítségével.

A szülő szerepe a bölcsődei beszoktatásban

A szülő szerepe kulcsfontosságú a sikeres bölcsődei beszoktatásban. Akkor tudsz biztonságot közvetíteni a gyermek felé a beszoktatás ideje alatt, ha te magad biztonságban érzed a gyermekedet. Ehhez olyan intézményt és olyan gondozókat kell találnia, akikben megbízol. Biztosnak kell lenned benne, hogy ha nem is tökéletes az intézmény, de te elfogadod, hogy ebbe az intézménybe adod be a gyerekedet nap mint nap.

A gondozókkal való kommunikáció

Elengedhetetlen, hogy a szülő és gondozó között együttműködés jöjjön létre. Közösen kövessétek, hogy mi zajlik a gyerekben, ki mit lát, mi lehet a következő lépés, mi segít és mi nehezít a gyereknek és erről kommunikáljatok egymással. Fontos, hogy a gyerek felé is kommunikáld azt, hogy bízol a gondozókban. „Tudom, hogy nehéz az elválás, de Julcsi nénivel biztonságban leszel.”

Fontos, hogy már a bölcsőde kezdete előtt tájékozódjatok a helyi szokásokról. Hogyan néz ki a napirend? Mettől meddig fogadják a gyermekeket? Mennyire lesztek ti is részesei a mindennapoknak? Milyen kötelességeitek vannak a bölcsi felé nézve? (Miket vigyetek ti magatokkal, mit biztosít az intézmény számotokra?) Hogyan fogsz kommunikálni a nevelőkkel? Felhívhatod-e őket direktben vagy a központi számon elérhetőek? Kérdezd meg, milyen esetekben értesítik a szülőket napközben? Mi történik, ha megbetegszik a gyerek? Ez nemcsak a gyermeknek, hanem nektek is fontos ahhoz, hogy még inkább biztonságban tudd gyermekedet napközben.

A bölcsődét kezdő gyermekek szüleit a leginkább az aggasztja, hogyan fogja egy idegen nevelő, aki egyszerre több gyermekért is felel, kitalálni mire van szüksége a gyermeküknek. Miért sír? Hogyan fog egyedül elaludni? Éhes-e? Kell-e pelenkát cserélni? Ezekre a kérdésekre könnyebb válaszolni akkor, ha sikerül a gyermek napirendjét, szokásait, kedvenc dolgait és a megnyugtatásának módját alaposan és többször átbeszélni a gondozóval. Érdemes ezeket már előre összeírni, hogy ne maradjon ki semmi. A fokozatos beszoktatás pedig éppen abban segít, hogy még a te jelenlétedben előkerüljenek ilyen helyzetek. Legyél tehát aktív részese a beszoktatásnak!

A gyerek felkészítése és kísérése az óvodai és bölcsődei beszokásban

Minden ismeretlen dolog félelmet kelt. Ha valamire fel tudunk készülni, akkor az kevésbé szorongást keltő. A beszoktatásnál az egyik szülői feladat az, hogy az ismeretlen és ezért szorongást keltő intézményi élet és az otthoni ismert és ezért biztonságos együttlét közötti szakadékot részben át tudd hidalni. Ebben segít a felkészítés.

Mese és szerepjáték

Érdemes a bölcsi és ovi kezdés előtt hetekkel elkezdeni otthon mesélni az intézményről, megnézni kívülről, figyelni a gyerekeket, ahogy az udvaron játszanak. A mese és a szerepjáték nagyszerű eszköz a felkészülésre. Sok héten át lehet mesélni a kismackóról, aki eddig minden nap az anyukájával volt otthon, de aztán egy szép őszi napon elindult a bölcsibe... A mesébe bele lehet tenni minden olyan elemet, amit a gyereked bölcsijéről/ovijáról tudsz. A gondozók nevét, hogy milyen ruhában szokott lenni, miket csinál, hogy milyen játékok vannak ott, bármit, amit ismersz. Minél több dolog ismerős lesz a meséből, annál biztonságosabb lesz a helyzet a gyerekednek.

Érzelmi védőoltás előre a nehéz érzésekre: A mesében a kismackó lehet szomorú az elválásnál és sírhat is. Ezzel fel tudod készíteni a gyerekedet arra, ha esetleg nehéz lesz az elváláskor neki. El lehet mondani, hogy ez is rendben van. Van olyan mackó, aki sír az elváláskor és van olyan mackó, aki nem. Mindkettő normális és rendben lévő. Szabad sírni és szabad nem sírni. Végül mindenki biztonságban fogja magát érezni.

A mesével tudod kísérni a beszokás folyamatát. Úgy alakítod a mesét, ahogyan azt éppen a te gyereked megéli. A lényeg mindig az érzéseken és azok elfogadásán kell, hogy legyen. Csakis ez segíti a gyereket a beszokásban. Ha azt meséled, ahogyan éreznie és viselkednie kellene, az nem fog neki segíteni biztonságérzetet nyerni a meséből. Az inkább nyomásként és elvárásként érkezik meg hozzá. Tehát nem tanmesét érdemes mondani, hanem a valós megéléseket segíteni a biztonságos mesélős helyzetben újra élni és feldolgozni.

Elválási rutin

Nagy segítség a gyereknek, ha a beszokás legkritikusabb pillanatára, az elválásra előre egy elválási rutinnal felkészültök és begyakoroljátok játékosan még otthon, hetekkel a bölcsi vagy ovi kezdés előtt. A rutin arra való, hogy legyen a nehéz pillanatban valami, ami ismerős és megszokott. Találj ki egy olyan elválási rutint, ami viszonylag egyszerű, rövid és a gyereked biztonságérzetét erősíti. Tehát gondold végig, hogy pontosan hogyan fogsz elköszönni a gyerekedtől. Mit mondasz neki és mit csinálsz. Például: anya rád adja a benti cipőt, megölel, ad egy puszit és azt mondja, hogy te biztonságban leszel itt a bölcsiben, amíg anya dolgozik, és anya visszajön érted ebéd után. Ezt a rutint eljátszhatjátok a plüss állatokkal, beleszőheted a mesébe és eljátszhatod a gyerekeddel minél többször otthon. Ettől még lehet, hogy a gyerek sírni fog. A rutin akkor is egy kapaszkodó a számára, ha ez számodra kívülről nem látszik egyértelműen.

Anya veled van a bölcsiben is

Bármi olyan tárgy, játék, ami a te jelenlétedre emlékezteti a gyereket, segíthet neki megbirkózni az elválással. Azaz az ismeretlen új környezetbe a te ismerős, biztonságos jelenléted élményét csempészi be. Ha bevihet magával plüss játékot, akkor fújjátok be anya parfümjével, töltsétek fel otthon játékosan anyapuszikkal. Vagy válasszatok egy otthoni illóolajat, ami az anyaolaj lesz. „Ha a plüss mackót magadhoz öleled, akkor anyaillatot fogsz érezni és elmondhatod a mi közös varázsmondatunkat magadnak, hogy anya mindig visszajön értem”.

Mi van, ha te is félsz az elválástól?

A legtöbb szülő valamilyen mértékben szorong a gyermeke első beszoktatási időszakától. Ez teljesen normális, hiszen te is nagy változást élsz meg. Ahogyan a gyerekednek fontos, hogy előre minél több mindent tudjon az intézményről, ugyanúgy a te szorongásodat is az csökkenti, ha tudsz beszélni a gondozókkal, ha lehetőséged van a kérdéseidet feltenni és ha van egy átlátható beszoktatási terv. Azaz tudod, hogy mire számíthatsz az intézmény részéről.

Másrészt az elválás olyan központi téma, amihez sokunknak múltbeli veszteség, trauma kapcsolódik. Ha ezek feldolgozatlanok, akkor bármilyen elválással kapcsolatos helyzet, a beszoktatás is, szorongást okozhat benned. Ez ellen akaratlagosan tenni nem lehet. Fontos, hogy szülőként elismered a saját érzéseidet és tudatosítsd, hogy a gyermeked sírása, kapaszkodása milyen nehéz érzéseket vált ki belőled. Minél inkább képes vagy együtt lenni a saját érzéseiddel, annál kevésbé terheled meg ezekkel a gyermeket.

Az elválás pillanatában

Az elváláskor légy a lehető legmagabiztosabb, ugyanakkor együttérző is a gyerekeddel. Ne hezitálj. A begyakorolt elválási rutint használd! A hezitálás, az elköszönés elnyújtása azt üzeni a gyerekednek, hogy te is bizonytalan vagy. Ezzel a szorongása erősödik. Ne engedd, hogy a gyereked sírása és szomorúsága elárasszon téged is. Válaszd szét az ő és a te érzéseidet! Ha a szavaiddal te is szorongást és aggodalmat fejezel ki, akkor ez fokozza a gyereked szorongását. Ha magabiztos vagy és határozott, azzal azt üzened a gyerekednek, hogy bízol a helyzetben és benne is, hogy a nehéz érzések ellenére minden rendben lesz.

Példa: egy szülő így búcsúzott el első alkalommal gyermekétől, mikor fél órára magára hagyta a bölcsődében, miközben az elmélyülten homokozott: „Bocsáss meg, hogy itt hagylak kicsim”, s bizony a könnyeivel küszködött. A kisgyermek érzékeny receptoraival érzékelte a zavart és bizonytalanságot, s máris könnybe lábadt a szeme. Az anyuka ettől végképp meghatódott, hosszasan ölelgetni kezdte, mire a gyermekben felcsillant a remény, hogy megváltoztatható a helyzet és bevetette „önérvényesítése” legjobb eszközét, a sírást. Mindkettőjüknek kellemetlenné vált a szükségszerű búcsúzás. A gyermek a történteket joggal úgy értelmezheti, hogy ha az anyuka szomorú, akkor, ami történik az rossz. Így viszont nem érti, hogy miért hagyja ott mégis (a „dolgom van” kifejezéssel, nem pontosan tud mit kezdeni egy másfél éves kisember), úgyhogy nemcsak összezavart, de nagyon csalódott is lesz.

Ami még segít a beszoktatásban

A bölcsődei beszoktatás ideje és maga a napi szintű intézménybe járás megterhelő lehet a gyermeknek. Sokkal több ingerrel és feldolgozni valóval kell megküzdenie az idegrendszerének, mint az otthon töltött időszak alatt. A szabályokhoz való alkalmazkodás, a nagy zsivaj, a gyerekek közti interakciók és konfliktusok mind igénybe veszik érzékeny és éretlen idegrendszerét. Különösen igaz ez a bölcsődei beszoktatásnál, hiszen a bölcsis korosztályú kisgyermek ingerküszöbe még alacsonyabb.

Fokozott nyűgösség

Sok gyermek ettől esetleg nyűgösebb, dacosabb lesz, többet sír otthon vagy gyakoribbá válnak a hisztik. Ez egy ideig normális. Ilyenkor a te együttérző jelenléted, amellyel nem akarod a gyermeket minél hamarabb elhallgattatni, hanem teret adsz a gyerek negatív érzelemkifejezésének, elegendő a gyermeknek arra, hogy a felgyülemlett feszültségtől megszabaduljon, kisírhassa és kitombolhassa magát.

Bölcsi után otthon

• Ha az otthon töltött idő délutánonként szabad játékkal, a lehető legnyugodtabb körülmények között, plusz programok nélkül telik el.
• Ha ovi vagy bölcsi után közvetlenül szabad mozgásra van lehetősége, amiben levezetheti a feszültségeit.
• Ha tudsz vele minden nap olyan minőségi időt tölteni, amiben kizárólagos figyelmet (telefon és megszakítás nélküli) kap tőled és a játékot ő irányíthatja. Napi 15 perc ilyen idő nagymértékben növeli a biztonságérzetét.

A bölcsibe indulás előtt

A reggeli kapcsolódás szintén fontos erőforrás a gyermek számára a napi kihívásokkal és a beszokás nehézségeivel való megküzdésre. Érdemes úgy tervezni a reggeleket, hogy ne kelljen rohannotok, legyen idő összebújásra és játékra. Ne kelljen siettetni a gyermeket.

Személyes tapasztalat egy nehéz beszoktatásról

Idén szeptemberben jött el az idő, hogy Zsolti bölcsibe menjen. Kétéves koráig rendkívül nyitott, jókedvű gyerek volt, akit bármikor ott hagyhattunk a nagynénijével, a nagymamájával, a bébiszitterével vagy csak a barátnőmmel néhány órára, neki meg se kottyant. Aztán elkezdődött valami más. A korábban bevett gyakorlatok és rutinok jó része köddé vált. Amelyik ételt szerette, hirtelen már nem akarta megenni, mindenbe bele akart kóstolni, de igazából semmiből sem evett. Korábban imádott fürdeni, most pedig már ki nem állhatja és még sorolhatnám. A hisztijei ráadásul sokszor kezelhetetlenek lettek.

A bölcsődei nevelők családlátogatásra jöttek. Zsoltit a legjobb formájában találták: a délutáni alvás és egy nagy evés után. Egy mosolygós, jóllakott baba állt velük szemben. Mondták is, hogy ez a kisfiú egy tünemény, biztos nem lesz vele semmi gond, de legbelül éreztem, hogy túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen.

Az első hetek küzdelmei

Az első beszoktatási napon csak délelőtt tízre kellett beérnünk, és délig maradnunk. Végig az udvaron voltunk. Kicsit olyan volt, mint egy hosszabbra nyúlt játszóterezés, azzal a különbséggel, hogy a gyerek kicsit ismerkedhetett a nevelőivel is.

A gyomromban lévő rossz érzés a keddi napon értelmet nyert. Az egész azzal kezdődött, hogy aznap pocsék idő volt, egész nap zuhogott az eső, így a bölcsődében nem lehetett kimenni a gyerekekkel az udvarra. Odabent Zsolti hamar kimutatta a foga fehérjét. Aznap történt, hogy tiszta erőből nekitolta a babakocsit egy állótükörnek. Konkrétan nem állt másból a két órám, csak mentettem a helyzetet, a bútorokat és a többi gyereket. A nevelők kedvesen odaraktak egy széket nekem, hogy üldögéljek picit, de egy percet sem ültem rajta. Nem volt nyitott feléjük sem, nem akart velük játszani. Ezen a napon kapott először a bölcsiben ebédet délben: már az előkét sem akarta felvenni, mindent lökött félre, amit csak elé raktunk, esett le minden a földre. Alig vártam, hogy végre hazajöjjünk, és igazság szerint ők sem marasztaltak.

Imádkoztam, hogy aznap jó idő legyen. Hálistennek, sütött a nap, reggel ki tudtam vinni az udvarra Zsoltit a többiekhez. Jól elvolt, minden oké volt. Arra gondoltunk a nevelőkkel, hogy itt az alkalom, hogy kisurranjak egy időre: ki kellett próbálni, mennyit bír nélkülem. Fél 10-kor kimentem, és több mint egy órát kint ültem: ennyit volt el nélkülem.

Reggel beadtam a bölcsibe, és egész délelőtt bent volt nagyobb gond nélkül. Az udvaron játszottak. Én közben ott ültem az öltözőben az anyukákkal, akikkel sokat beszélgettünk. Utólag tudtam meg, hogy azért napközben rengeteget sírdogált, pityergett csendesen, és állandóan a nevelői sarkában loholt és egyfolytában a kezüket fogta, hogy ne érezze magát egyedül. Kellett az anyapótlék. Aznap már nélkülem kellett volna ebédelnie, de nem evett semmit.

A hétvége után Zsolti nem nagy kedvvel állt neki a második hétnek, hétfőn konkrétan be kellett vonszolnom a bölcsi épületébe. Aznap tűnt fel, hogy a gyerek éjszakai alvására is hatással vannak a bölcsődei történések, és a gyakori zaklatott állapot. Éjszaka gyakran kelt fel, és míg korábban az volt a program, hogy ilyenkor felült az ágyában, és hívott engem, most szó nélkül átjött a hálóba és bemászott mellém.

Megint keddre esett a horrornap. Délben kellett volna érte mennem, hogyha megpróbálják altatni, de nem sikerül, ott legyek a közelben és hazavigyem. Bementem, és már mindenki túl volt az ebéden, kivéve a fiamat, akitől az egész bölcsi zengett. Két ajtón keresztül is simán lehetett hallani, ahogy teli torokból üvölt. Nem értette, mi ez az ágy, amire le akarták fektetni, és esze ágában sem volt ráfeküdni. A nevelők próbálták ölelgetéssel felváltva megnyugtatni, esélytelenül. Sokáig próbálkoztak, én meg ezt az öltözőben ülve hallgattam végig. Égett az arcom, mert csak Zsolti balhézott, a többi gyerek anyja rég máshol volt, a gyerekeik aludtak szépen, én meg hallgattam a gigabalhét. Egyszer csak kijött az egyik nevelője. „Nagyon küzdötök?” - kérdeztem. „Igen” - hangzott a válasz. Fél egyig húzta a balhézást, végül már nagyon fáradt volt a hisztitől. „Mit csináljak a gyerekkel, amikor így hisztizik, mert az ölelés nem válik be?” - kérdezték tőlem a nevelők, én meg erre csak azt tudtam mondani, hogy „Csak hagyjátok békén”. Ott pityeregtem, és mondtam nekik, hogy szerintem ez nem fog menni. Természetesen hülyének néztek, és mondták, hogy vannak kicsit nehezebben kezelhető gyerekek, akiknek ez tovább tart, de előbb-utóbb minden gyereknél sikerülni szokott.

Egy pokoli éjszaka után Zsolti full náthásan ébredt. Egész reggel az orrát törölgettem, és fel is hívtam a bölcsit, hogy vigyem-e be, vagy inkább maradjak otthon. Mondták, hogy vigyem be, egy apró nátha miatt ne maradjunk otthon, és ha nagyobb a gond, legfeljebb hazaviszem korábban. Tízkor már hívtak, hogy szerintük vigyem haza, és megegyeztünk, hogy pár napot pihentessük a beszoktatást, és a második heti programot a következő héten csináljuk újra végig.

A hétvégével együtt öt napnyi szünet következett, amikor rájöttünk, hogy a nyűgös kedve mögött részben egy hátsó fog kitüremkedése állt: végig arra mutogatott, és jelezte nekünk, hogy fáj neki. Az otthon töltött öt napban ugyan akadtak jobban sikerült órák/pillanatok, de semmiféle jel nem utalt arra, hogy a harmadik hetünk jobb lesz, mint az előző.

Fordulat a harmadik héten

Reggeli gyomorgörccsel indultam neki a harmadik hétnek. Ehhez képest olyan volt, mintha egy másik világba érkeztem volna. Zsolti reggel nem könnyezve búcsúzott, sőt úgy tűnt, mint aki örömmel megy bölcsibe: hatalmas mosollyal köszöntötte a nevelőjét. Hazaérve is megmaradt a jókedv, és már kezdtem azt hinni, hogy csak kifogtunk egy kivételesen kiegyensúlyozott napot. Nem így történt: egy egészen új korszak kezdődött. Még nem akarom elkiabálni, de úgy fest, három hét alatt megszerette a bölcsit. Lassan, de biztosan barátkozni kezdett, szereti a nevelőit és minden reggel örömmel indul neki az odafelé tartó útnak, éjszakánként meg úgy alszik otthon, mint a bunda. Mostanában nem ő kelt engem reggel, hanem én őt, ami nála nagy szó.

tags: #bolcsodei #beszoktatas #gyakori #kerdesek