Bihari Viktória, az 1977. január 28-án született író és blogger, nyíltan beszél az anyaság misztériumáról, tabuk nélkül rázva meg az évszázadok során felgyülemlett, poros pókhálót. Csípős humorával és kellő öniróniájával közel ötezren tetszikelték például a születésnapi megemlékezését, amelyben őszintén mesél belső magányáról és arról, hogy bár vágyott rá, az anyaság végül kimaradt az életéből.
Bihari Viktória gyermekkora és útja az írásig
Bihari Viktória gyermekkora óta írogatott, szeretett szavalóversenyekre járni, bár a tanulás annál kevésbé érdekelte. Ahogy ő fogalmaz, „befelé forduló kis büdös tojás” volt iskolás éveiben, a gimnáziumból el is tanácsolták a jegyei miatt. Egy vasútközlekedési szakközépiskolába került, ahol a humán tárgyak vonzották, de a számolással nehezen boldogult. Negyedikben a filozófia tantárgy és egy kitűnő pedagógus indította be az agyát.
Szülei kezdeti ellenállása ellenére 1998-ban el is kezdte az egyetemet, ahol ösztöndíjat kapott, és életében először 4,5 feletti átlagot produkált. Azonban 2001-ben, egy zongorahangversenyre menet rosszul lett a buszon, és ekkor derült ki, hogy súlyos pánikbeteg. Az egyetemnek ezzel lőttek, jöttek az ájulások, rosszullétek, részben a betegségtől, részben a nem megfelelő antidepresszánsoktól és nyugtatóktól.
Bihari Viki mindent megtett, hogy jobban legyen. 2001-ben néhány hónapra befeküdt a tündérhegyi pszichiátriai intézetbe. Azonban az állapota nem javult, harminc kilót hízott, önbizalma a padlón volt. A nehézségeket tetézte, hogy 2004-ben elhunyt a nagyapja, aki mindenben segítette. Mivel nem fejezte be az egyetemet, és semmiféle szakmai tapasztalata nem volt, huszonhét évesen gyorsétteremláncnál helyezkedett el. Ezt követte mozis takarítói munka és a videotékás karrierje 2010-ben.
A tékában unatkozva kezdett el blogolni, és egy idő után már nemcsak az ismerőseit, hanem sok idegent is megnevettetett. Írásait az egyik olvasója beajánlotta egy nagy hírportál bloggyűjtőjébe, és a Tékasztorik ekkor önálló életre kelt.
Ahogy nőtt az olvasóközönség, érzett egyfajta felelősséget. Lejjebb vette a trágár kiszólásokat, nem is csak azért, mert maga is változott, hanem már nem öncélúak voltak az írások. Szerette volna kiszolgálni az olvasókat pánikbetegségről, párkapcsolatról, komolyabb témákról. A lényeg, hogy az olvasók azonosulni tudjanak vele. Mint mondja, nem akarja megmondani a tutit, soha nem is akarta. Nem írja le, mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy jobb legyen. Ezért, egyesekkel ellentétben, nem tartja magát kártékony közösségimédia-szereplőnek.
A Tékasztorik sikere és a filmszerep
A Tékasztorik sikere sem ment feledésbe, sőt, film is készült belőle. Bihari 2011-ben kereste meg Martin Csaba producert, akinek munkáit látva mindenképpen szeretett volna vele dolgozni. A vágyból végül 2016-ra valóság lett, hála a közösségi finanszírozásnak és a szponzoroknak. A Tékasztorik mozifilm Bihari blogbejegyzéseit dolgozza fel, Martin Csaba forgatókönyve alapján.
Az egyik főszereplő, Csuja Imre karakterét már az olvasók is Faterként azonosították. Csuja Imre még a Suzukiját és asszisztensnek a fiát is felajánlotta a forgatáshoz. A másik szerepet, az anyáét Görbe Nóra kapta, Bihari Viktória pedig Bihari Viktória lett. Bár eleinte ódzkodott tőle, a végén nagyon élvezte a színészetet. „Rettentően egoromboló feladat. Nem vagyok színész, lövésem sem volt, mit kell csinálnom” - meséli. A végeredményt, Bihari Viktória színészi debütálását már mindenki megtekintheti. Ő pedig a folytatáson, a második részen gondolkodik.
Az anyaság tabuk nélkül
Bihari Viktória keményen kritizálja az anyaság köré szőtt társadalmi elvárásokat és mítoszokat. Egy „Anna” nevű fiktív anyának írott bejegyzésében szarkasztikusan veti fel, hogy egy anyának Magyarországon nem áll jogában jól éreznie magát. „Az anya, ebben az országban mártír. Női Jézus” - írja. Felháborodottan kérdezi, miért nem szelfizel a lakásodról? Ki van takarítva? Kivasaltál? Megfőztél egy hétre előre? Fel van mosva? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy ugye nincs bébiszittered és ugye napi 24 órában a gyerekeiddel vagy, mint minden rendes, magyar, keresztény asszony?
Bihari Viktória szerint egy anyának nem áll jogában jól éreznie magát, önkifejezéssel foglalkoznia, sportolnia, barátnőivel időt töltenie vagy bármilyen olyan tevékenységbe kezdeni, ami nem szakad bele. Bűnnek számít a magaddal töltött idő, a pihenés, az olvasás és az alvás is. Egy anya nem szexel, nem örül, nem figyel a testére, nem kúr félre és a gyerekein kívül semmilyen más érdeklődési köre nincs.
Véleménye szerint: „Az irónia, a szarkazmus és a cinizmus az emberi lét olyan, kvázi magasabb intellektuális fokozata, melynek befogadására nem minden lény agya alkalmas. Amennyiben a szöveget nem érted, úgy érzem, ez nem az én hibám.”
Arra is kitér, hogy sokszor éri az a kritika, hogy akinek nincs pasija és nem szült, az mi a fittyfenét ugat. Erre a következőképpen reagál: „Az a rossz hírem van, hogy irgalmatlan mennyiségű dologról van véleményem, melyekről viszont nincs tapasztalati tudásom! Van véleményem Istenről, háborúkról, hajléktalanságról, áttétes rákról, biszexualitásról, lombikról, vegánságról, kutyatartásról és millió más dologról is.”
Azt sem érti, hogy miért nem kériték számon azokat a hozzáértő, tapasztalt és bölcs férfiakat, akik mondjuk az abortusztörvényről döntenek. „Sajnos az az érvelés nagyon ciki, hogy ha nincs 3 gyerekem és férjem, akkor véleményem sem lehet.”
Személyes veszteségek és önigazolások
Bihari Viktória őszintén beszél arról, hogy a legnagyobb csoda, a gyermekvállalás kimaradt az életéből, ami egy veszteség. „Nincs mit szépíteni, sosem leszek tökéletesen boldog, sosem lesz meg az az óriási tudásom, tapasztalatom, amit egy gyerek adhat. Egy kéz és láb nélküli, boldog, torz élet az enyém, amiből megpróbálom kihozni a legtöbbet.”
Elmondása szerint nem hisz az olyan „önigazolásokban”, mint a klímaválság, vagy hogy „ebbe a világba nem szülök gyereket”. Inkább azt vallja: „Azt minden női magazin elhinné, hogy »figyelj, nekem ez egy tudatos döntés volt, elindult a Tékasztorik, én a karrierre fókuszáltam«. Legyárthatnám ezt az egészet, csak nekem olyan a személyiségem, hogy kiveti a sallangot meg a hazugságot, és kénytelen vagyok a saját tükrömbe nézni.”
Bihari Viktória szerint a nők általában nem akkor szülnek, amikor megtalálják önmagukat. „Én azt vallom, hogy oké, persze, legyen gyerek, csak amikor megtudják, hogy várandósok, menjenek el heti háromszor egyéni terápiába, és húzzanak még rá 250 óra pszichodrámát. Ha a gyerek ötéves koráig rendbe teszik magukat, az kurva jó.” Hozzáteszi, hogy sajnos ez 40 utánra sikerült nála, a biológiai órával pedig nem lehet vitatkozni. „Ha visszamehetnék az időben, lehet, hogy valami jöttment idiótának szülnék inkább huszonöt-harminc évesen, de nem tudok visszamenni az időben. Úgyhogy ez van.”
A mentális egészség és az önismeret fontossága
Bihari Viktória elmondása szerint gyermekkora óta magányos volt, és sóvárgott szeretet és pajtás után, de aztán befelé kezdett utazni. Súlyosan depressziós volt kamaszkorában, öngyilkossági kísérletekkel, zárt osztályon töltött idővel. „Folyamatosan meg akartam halni - öngyilkossági kísérletek, zárt osztály, gyomormosás, sok gyógyszer bevétele, telefirkált szoba, dührohamok, elszökdösés. Én a klasszikus értelemben vett kamasz voltam.”
A filozófia és pszichológia olvasása sokat segített neki, valamint a terápiák, amelyeknek köszönhetően megnőtt a kapcsolódási vágya. Most már nagyon szeretne kapcsolódni emberekhez, ami sokat csökkent az íráskényszerén. A pánikbetegség azonban az élete végéig elkíséri, de megtanulta vele együtt élni, megszelídíteni.
„Megvagyok. Talán három-négy éve. Amióta megérkezett a férjem az életembe. Akkor már jártam pszichoterápiába, beköltöztem a 13. kerületbe, elkezdtem egyedül élni, kialakítani a kis életemet, meg elkezdtem normálisan keresni. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy most már élvezem a saját magammal töltött időt, és nagyjából kezdek oké lenni.” Visszagondolva persze akkor még nem volt rendben, nagyjából 40 körül kezdett kitisztulni, és mostanra tudja azt mondani, hogy testileg-lelkileg sokkal jobban van.
A férje érkezésével és a legjobb barátnője jelenlétével újfajta szorongás is megjelent: félelem attól, hogy valami rossz történik velük. Ez a félelem már gyermekkorában is elkísérte, amikor nagyapja miatt aggódott. „Nagyon jó embereket találni és megpróbálni szeretni. Nem hiszem azt, hogy tudok szeretni, de próbálok etikusan viselkedni.”