Az óvodai beszoktatás egy jelentős mérföldkő mind a gyermek, mind a szülő életében. Ez az első lépés a közösségi élet és az önállósodás felé, ami gyakran jár szorongással és kihívásokkal. A folyamat sikeressége számos tényezőtől függ, többek között a gyermek temperamentumától, a szülő felkészültségétől és az óvoda pedagógiai módszereitől.
Magyarországon a 2014/2015-ös tanévben közel 1,76 millió gyermek és fiatal vett részt óvodai vagy nappali képzésben. Az óvodába járó gyermekek száma 321,5 ezer fő volt. Az óvodai beszoktatás nagy próbatétel mind a gyermek, mind a szülő számára, hiszen komoly életszakaszváltáson megy keresztül mindkét fél, ami bizonyos értelemben krízishelyzet.
A beszoktatás leggyakoribb problémái
A legnagyobb szorongást a gyermekeknek általában az idegen hely és az idegen felnőttek, illetve a többi gyermek okozza az óvodai beszoktatás idején. Ha a gyermek nem járt bölcsődébe, akkor a szülő szerepváltásban is van, hiszen az otthoni háziasszonyi szerep mellé újra belép a dolgozó nő szerepe, ez pedig sok esetben pluszterhet ró az anyára. Sok szülő úgy éli meg ezt a helyzetet, hogy itt és most kiderül, hányasra vizsgázik anyaságból.
A szakemberek szerint a legnagyobb szorongást ilyenkor az idegen hely és az idegen felnőttek, illetve gyerekek okozzák. Az óvoda és a csoportszoba megismerése, a felnőttekkel való közös játék azonban mind-mind elősegítik a sikeres beszokást.
„A gyermeknek meg kell tapasztalnia, hogy megszólíthatja, kérhet segítséget a pedagógustól, és ha szükségét érzi, egy vigasztaló ölelést is kaphat. A közös játék, az ölbéli játékok és a zenélés mind-mind ezt szolgálja. A gyermekközösségbe kerülés további szorongást kelthet, leginkább abban az esetben, hogy a gyermek nem bölcsődéből érkezik vagy ha nincs testvére” - magyarázta el a szakember.
A fokozatosság és a bizalom fontossága
A beszoktatás elején minden óvoda hagy kellő mennyiségű időt a szülőknek és a gyerekeknek az elválásra. Az óvodák és ezen belül akár az óvodai csoportok között is lehet eltérés a beszoktatás módjában, az egyéni szempontokat figyelembe szokták venni.
Az első pár nap alatt a szülő a gyermekkel együtt ismerkedik a csoportszobával, a játékokkal. Ezt követően lehet próbálkozni a rövid időre szóló elválással, majd fokozatosan elnyújtani ezt az időintervallumot, végül pedig az ebéd utáni pihenőidőt is az óvodában töltheti a gyermek. A beszoktatás sikeressége több tényezőn múlik, például azon, hogy az adott gyermek járt-e korábban bölcsődébe, valamint az is, hogy vannak-e nagyobb testvérei, milyen a családi háttér és a szülők attitűdje az óvodával kapcsolatban.
„Sokféle módszer, ötlet van, minden óvodapedagógusnak más és más. De nincs olyan technika, ami minden gyermeknél egyaránt működik. A siker kulcsának a szülő bizalmát tartom az óvoda intézménye és pedagógusai iránt. Ha a szülő 'le tud válni' a gyermekéről, akkor a gyereknek sem lesz nagyobb nehézsége a beszoktatás alatt” - mondta Bodó Katalin óvodapedagógus.
„Bizalom a pedagógusok iránt, illeszkedés a szülő-óvoda-gyermek képzeletbeli háromszögben és hogy a szülő nyugodt szívvel adja át gyermekét reggelente az óvó néninek” - foglalta össze a szakember.
Az óvodapszichológus szerepe
Az óvodapszichológus belátogat a csoportokba, szükség esetén konzultál az óvodapedagógusokkal, és ily módon láthatóvá válik az új szülők számára. Az itt váltott pár szó megkönnyíti a szülőnek a későbbi kapcsolatfelvételt, hiszen már rendelkezik első benyomással a pszichológus személyét illetően.
„Az egyszeri-kétszeri egyéni konzultációk sokat lendíthetnek a beilleszkedés sikerességén, hiszen a szülő megnyugtatása fontos lépés. Ezenfelül, ha a helyzet úgy kívánja, az óvodapedagógusok vagy a szülők kérésére csoportos konzultációs alkalmakat szervezünk és vezetünk a beszoktatás nehézségeinek minél sikeresebb áthidalására” - vázolta Bodó Kata.
A szakember hangsúlyozta, hogy nincs teljesen sikertelen beszoktatás, az óvoda dolgozói a segítő szakemberekkel (például óvodapszichológussal) együttesen segítenek a szülőnek.
A szülői szorongás és a gyermek reakciói
A szülői szorongások néha „egyéni” megoldásokhoz vezetnek. Ettől a gyermek nagyon rosszul érezheti magát. A gyerek körül minden felnőtt azon igyekszik, hogy a gyerek jól érezze magát (ne sírj; nézd csak milyen szép rajzok/kisvonat/babaház stb; mások se sírnak stb), de ezzel épp az ellenkező hatást érik el. A gyerek továbbra is érzi magában a szorongást. Ha mi arra koncentrálunk, hogy ő minden negatív érzése ellenére vidám és felszabadult legyen - ezzel arra neveljük, hogy ő és az érzései elfogadhatatlanok.
A nehéz óvodai beszoktatás legtöbbször azért probléma a gyermeknél, mert el kell szakadnia az anyukájától. Még nem érti, hogy “délután jövök”. “Ahol erős kötés van, ott a gyereknek tiltakoznia kell! A szülő mondhat bármit. Őt otthagyták! Ha a szülő kifogy az türelemből, akkor…Rövidre zárja az ügyet: “Elég a sírásból, mennem kell! Állj fel a földről és fejezd be a hisztit!”
Sajnálatból húzza az időt: “Megyek már, csak még egy puszit! Had öleljelek meg mégegyszer…”
Másokkal példálózik: “Nézd meg: az a kisfiú kisebb, mint te és mégse sír!”
A beszoktatás folyamata és a szülői feladatok
A bölcsőde vagy óvoda első időszaka, a beszoktatás minden kicsi számára nagy lépés - és nem mindig könnyű vagy zökkenőmentes. Ám a kicsik mellett bizony a szülőnek sem könnyű! Hogyan lehet mindkét félnek gördülékenyebbé tenni ezt a nagy váltást?
Az első és legfontosabb a megelőzésben az, hogy próbáljunk meg minél több információt szerezni az intézményről, amit választani szeretnénk. Olvassuk el az óvoda pedagógiai programját, a szervezeti és működési szabályzatát és a házirendjét! Tájékozódjunk előzetesen arról, hogy az óvoda panaszkezelési dokumentuma alapján kihez fordulhatunk, ha valami probléma merül fel!
„Egyáltalán nem szerencsés, ha egy óvodapedagógus az édesanyába kapaszkodó, síró gyereket önkényesen kiveszi az anyja kezéből és elviszi. magyarázza Rosta Ágnes. „A bántalmazás nemcsak fizikai, hanem érzelmi is lehet” - mondja a pszichológus.
A szülő feladata, hogy megtanítsa a gyermeknek, hogy az érzéseknek van helye, de azok nem irányítják a helyzetet. Mondatok, mint: „Látom, hogy nagyon szomorú vagy, és hiányozni fogok. Ez rendben van.”
A sikeres beszoktatás kulcsa a felkészülés és a bizalom
A pszichológusok tapasztalatai szerint a sikeres beszoktatás nem a gyermek temperamentumán múlik elsősorban, hanem azon a tudatos felkészülésen, amit a szülő elvégez otthon, még a nagy nap előtt. Sokan hajlamosak csak a gyermekre koncentrálni, pedig az ovis beszoktatás valójában a szülő tesztje is. A gyermek rendkívül érzékeny a szülői érzelmekre és a rejtett feszültségre. Ha az anya vagy az apa bizonytalan, szorong vagy bűntudattal küzd az elválás miatt, a gyermek azonnal átveszi ezt az energiát, és sokkal nehezebben enged el.
Tudatosítsuk magunkban, hogy az óvoda a gyermek fejlődésének természetes része. Ez nem elhagyás, hanem lehetőség a szocializációra, a szabályok megtanulására és az önállóság kibontakozására. Ha a szülő a szívében és az elméjében is elfogadja ezt a pozitív nézőpontot, sokkal hitelesebben tudja közvetíteni a gyermek felé, hogy az óvoda egy jó és izgalmas hely.
A beszoktatás időtartama rendkívül egyéni. Míg egyes gyermekek 3 nap alatt beilleszkednek, másoknak 3-4 hétre van szükségük, vagy akár több hónapra, hogy teljesen otthonosan érezzék magukat. A legfontosabb, hogy ne hasonlítsuk össze a saját gyermekünket másokkal. A sikeres óvodai kezdet valójában a szülői következetesség és a gyermek feltétel nélküli elfogadásának egyensúlyán múlik.
Hogyan neveljünk sikeres gyerekeket – túlzott szülői felügyelet nélkül | Julie Lythcott-Haims | TED
A beszoktatás során számos jól beazonosítható hiba merül fel, melyek meggátolják a zökkenőmentes átmenetet. Sok szülő hajlamos az óvodát egyfajta jutalomként vagy zsarolási eszközként használni: „Ha sírás nélkül maradsz, kapsz csokit!” Ez hosszú távon aláássa az intézmény hitelességét és a gyermek belső motivációját. A leggyakoribb és legkárosabb hiba a reggeli elválás elhúzása. A gyermek sírására visszasiető, vagy az ajtó mögött leskelődő szülő azt üzeni: „Nem bízom meg a helyzetben, és nem bízom meg az óvónőben.” Ha a gyermek látja a szülő, miután már elbúcsúzott, az a bizalom teljes megrendülését okozza. A pszichológusok szigorúan javasolják: határozzuk meg a búcsú rituáléját.
A beszoktatás idejére nézve is fontos a rendszeresség elve, hogy folyamatosan jöjjenek ebben az időszakban is óvodába. Ebben a korban a gyerekek többségének arra van szüksége, hogy önállóságuknak teret adjunk. Néhány kisebb dologban döntést hozhatnak és ha ezek megvalósítása nem jelent számukra veszélyt, érdemes a kipróbálásra lehetőséget adni, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek.
Összességében tehát ha egy óvodában jelentkező bármilyen problémáról gondolkodunk, akkor ezeket a szempontokat kell végiggondolni lehetőleg a pedagógusokkal együtt.
tags: #beszoktatas #folyamataban #felmerulo #probblemak