A beöntés, vagy régen „purgálásnak” nevezett eljárás folyadék befecskendezését jelenti a végbélbe és vastagbélbe. Elsődlegesen a bél kiürítésére adják, segítve a széklet eltávolítását. Ez különösen fontos lehet olyan esetekben, mint a székrekedés, vagy bizonyos orvosi vizsgálatok, például végbél- és vastagbéltükrözés előkészítése.
A beöntés célja és fajtái
A beöntésnek számos célja lehet. Segít a salaktalanításban és a belek tisztításában. Az olajos beöntések síkosítják a végbelet és a vastagbelet, míg a szélhajtó beöntések a gázok okozta feszültséget enyhítik és segítik a szélürítést.
A tisztító beöntések általában csapvízből, fiziológiás sóoldatból, hipertóniás sóoldatból vagy glicerines oldatból állnak. Fontos megjegyezni, hogy csecsemők és kisgyermekek esetében a folyadékegyensúly zavarának kockázata miatt csak a fiziológiás sót tartalmazó beöntést viselik el. Ha előre elkészített sóoldat nem elérhető otthon, akkor 500 ml csapvíz és 1 kávéskanál asztali só összekeverésével lehet helyettesíteni.
Létezik magas vagy mély beöntés is, amelynél magasabbra tolják fel a beöntőcsövet, lehetővé téve, hogy nagyobb mennyiségű folyadékkal mossák át az adott bélszakaszt.
Mikor van szükség beöntésre csecsemőknél?
Csecsemők és kisgyermekek esetében a beöntésre ritkábban és sokkal óvatosabban kerül sor. Az infantilis dyschesia egy külön jelenség, amely 9 hónaposnál fiatalabb babákat érint, és eredménytelen székelési ingert jelent, ami fájdalmas erőlködéssel jár legalább 10 percen át. A végül mégis megjelenő széklet állaga ezt követően normális, nem kemény. A probléma oka, hogy némely babának nehézséget okoz annak összehangolása, hogy a székeléshez a hasi izmok megfeszítésével párhuzamosan a záróizom ellazítása szükséges. Az anusnyílás ingerlése („hőmérőzés” vagy „szélcsövezés”) akut helyzetben meg tudja oldani a problémát. Hosszú távon azonban ennek kerülése ajánlott, mert a gyermek megszokja ezt, és még lassabban tanulja meg használni az izmait. Szerencsére ezt a babák egy idő után maguktól kinövik.
Beöntést nővérek végeznek orvosi javaslatra. Székrekedés esetén bármilyen orvos is kérheti. A pici babákat hanyatt fektetik, lábukat picit megemelik, majd végbelükbe nagyon kis mennyiségű folyadékot vezetnek.
A Hirschsprung-betegség
A Hirschsprung-betegség olyan állapot, amikor a béltartalom a bélben reked, távozása akadályozott. Ez főképp csecsemőkorban és kisgyermekekben fordul elő. Normál esetben a bél perisztaltikus mozgást végez, azaz a bélfal izomzata periodikusan összehúzódik (kontrahál), majd ellazul (relaxál), elősegítve ezzel a béltartalom továbbítódását a béltraktuson keresztül. A bélperisztaltika szabályozásáért a vegetatív idegrendszer felel.
Hirschsprung-betegségnél a vastagbél beidegzése zavart szenved teljes hosszában vagy egy szakaszon - az esetek 80%-ában a vastagbél végén -, ezáltal a széklet megreked, és elzáródást képez az érintett bélszakaszon. Székrekedés lép fel, valamint későn diagnosztizált vagy kezeletlen esetben kialakulhat vékony- és vastagbélgyulladás (enterocolitis) is. A legtöbb esetben szerencsére korán észreveszik, és amint lehet, sebészi úton eltávolítják az érintett bélszakaszt, így elhárul a probléma.
A Hirschsprung-betegség főbb tünetei
A legtöbb esetben nem sokkal a születést követően jelentkeznek a tünetek, így korán fény derül a betegségre. Ritkább esetben nincsenek nyilvánvaló tünetek, így a betegség csak egy- vagy kétéves kor körül diagnosztizált.
- Csecsemőkben a tünetek az alábbi módon jelentkezhetnek:
- elhúzódó, illetve nem megfelelő meconiumürülés az első 48 órában;
- puffadás a hasbélgázok megrekedése miatt (emiatt a csecsemő nyűgös);
- epés hányás (zöld hányadék);
- túlfolyásos széklet (hasmenésnek tűnhet).
- Kisgyermekekben tünet lehet:
- puffadás, hasfájás;
- állandó székrekedés, amely nem reagál terápiára;
- étvágytalanság;
- fáradtság;
- nem megfelelő súlynövekedés;
- vékony végtagok;
- sápadt bőr;
- aránytalanul nagy, előredomborodó has.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben gyermekénél az imént felsorolt tüneteket észleli, forduljon gyermekorvoshoz. Kezeletlen esetben súlyos szövődmények jelentkezhetnek, ezért rendkívül fontos, hogy a gyermeket minél hamarabb lássa orvos, aki - ha valószínűsíti a Hirschsprung-betegséget - további kórházi kivizsgálást javasolhat a diagnózis pontosítása céljából. Ha gyermekénél Hirschsprung-betegségre jellemző tünetek mellett 38 °C vagy afölötti láz, vizes, bűzös hasmenés jelentkezik, azonnal keressen fel a legközelebbi sürgősségi osztályt, ugyanis ezek enterocolitisre utaló tünetek, amely akár életveszélyes szepszist is előidézhet.
A Hirschsprung-betegség kiváltó okai
Hirschsprung-betegségnél idegvégződések (ganglionok) hiányoznak a vastagbél teljes hosszáról vagy egy szakaszáról. Ezen idegvégződések feladata a széklet által kifejtett nyomás érzékelése és a székelési reflex beindítása. Előfordulhat, hogy a magzati fejlődés során a ganglionsejtek nem jelennek meg az érintett bélszakaszon, de ennek pontos oka ma még tisztázatlan. Számos gén szerepe felmerült lehetséges etiológiaként, ezek közül több családi halmozódást mutat. A betegség gyakoribb férfiakban, és gyakran társul fejlődési rendellenességekkel (pl. Down-szindróma, szívfejlődési rendellenesség).
A Hirschsprung-betegség lehetséges szövődményei
Hirschsprung-betegség esetén enterocolitis léphet fel, ez a bélrendszer fertőzését jelenti. Súlyos, kezeletlen esetben akár életveszélyes szepszisbe is átmehet, ezért kiemelten fontos a korai felismerése és antibiotikum adása.
A Hirschsprung-betegség diagnosztizálása
A fizikális vizsgálat során a gyermek hasának betapintására, valamint rektális (végbél-) vizsgálatra lehet szükség: az orvos körbetapintja egy ujjával a végbelet a lehetséges eltérések diagnosztizálása céljából. Hirschsprung-betegség gyanúja esetén báriumos hasi röntgenfelvételre kerül sor, amely során kirajzolódik a blokád, illetve az érintett kóros bélszakasz.
Idősebb gyermekek és felnőttek esetén anális manometria vizsgálat is elvégezhető. Ekkor felfújnak egy ballont a végbélben, aminek hatására a környező izmok ellazulnak. Ha ez nem figyelhető meg, akkor Hirschsprung-betegség valószínűsíthető. A diagnózis rektális biopsziával alátámasztható. Ennek során egy műszert helyeznek a gyermek végbelébe, amellyel mintát nyernek az érintett bélszakaszból. A minta mikroszkópos vizsgálata során megmutatkozik a bélszakasz beidegzésének hiánya, azaz az idegsejtek hiánya.
Hirschsprung-kór, okai, jelei és tünetei, diagnózisa és kezelése.
A Hirschsprung-betegség kezelése
A Hirschsprung-betegség kezelése minden esetben sebészeti beavatkozást igényel. A beavatkozást megelőzően az alábbi tanácsokat érdemes betartani:
- Függesszék fel az anyatejes táplálást, helyette intravénás folyadékpótlás javasolt.
- Nazogasztrikus szonda javasolt, amely kapcsolatot teremt a gyomor és a külvilág között az orron át, így az esetlegesen felgyülemlett folyadék vagy levegő könnyen eltávolítható.
- Javasolt beöntés is, amely puhítja és kimossa a megrekedt székletet.
- Enterocolitis esetén antibiotikum szedése szükséges.
A műtét előtt bizonyos esetben érdemes a kórházi tartózkodást választani, de számos esetben megfelelő szülői gondoskodással a műtéti felkészülés a gyermek otthonában is történhet - erről a kezelőorvossal egyeztetve születik döntés.
A műtéti beavatkozás során a legtöbb esetben az érintett bélszakaszt eltávolítják, és a visszamaradt egészséges bélszakaszokat egyesítik. Enterocolitis vagy súlyos elzáródás esetén azonban, ha a gyermek állapota nem engedi ezt meg, két lépésben végzik a beavatkozást: első lépésben a születést követően a béltartalom elterelését végzik. A hasfalon létrehozott nyíláson át egy sztómazsákba vezetik a béltartalmat, ezt nevezzük colostomának. Erre mindössze addig van szükség, amíg a gyermek megerősödik. Ekkor eltávolítják a problémás bélszakaszt, és egyesítik az egészséges bélszakaszokat, ezáltal megszüntetik a colostomát. Ez laparoszkópos műtéti technikával és nyílt hasi műtét során is elvégezhető.
A műtét szövődményekkel járhat, például vérzés, enterocolitis, hasmenés/székrekedés, hashártyagyulladás, bélelzáródás. A műtétet követően pár napig kórházi bennfekvés indokolt. Fájdalomcsillapításra, valamint intravénás folyadékpótlásra, táplálásra szükség van, amíg vissza nem térhetnek a szájon át történő táplálásra. A későbbiekben nincs szükség speciális diétára, azonban a bőséges folyadékbevitelre figyelni kell. A műtétet követően teljes regeneráció várható, a bél visszanyeri teljes funkciókészségét.
A műtétet követő első pár alkalommal a székletürítés során a végbél fájdalmas lehet, ezen az alábbi praktikákkal lehet segíteni:
- amikor csak lehet, hagyják szabadon a végbélnyílást, maradjon fedetlen a gyermek feneke;
- babaolajjal tisztítsák rendszeresen a gyermek végbélnyílását;
- használjanak rendszeresen popsikrémet.
Ha a műtétet követően székrekedés hosszabb távon fennáll, ügyeljen arra, hogy a gyermek magas rosttartalmú ételeket fogyasszon, mozogjon rendszeresen, és növeljék meg a folyadékbevitelét.
Otthoni beöntés: mikor és hogyan?
A beöntés alapvetően egy orvosi javallatra elvégzett eljárás, otthon viszonylag ritkán van rá szükség. A beöntés házilag csak orvosi javallatra lehet szükséges, általában komolyabb székrekedés esetén. Amennyiben nincs valódi orvosi indoka, a beöntés teljesen felesleges, sőt, ártalmas lehet, mivel a bélrendszer - amennyiben jól működik - önmagától is kitisztul. A bélben megtalálhatóak olyan baktériumok, amelyek hasznosak szervezetünk számára, és a beöntés kimossa ezeket a jótékony baktériumokat, valamint fontos felszívódó anyagokat.
Az otthoni beöntés menete
- A ballont meg kell tölteni testhőmérsékletű folyadékkal, melyre a tiszta csapvíz megfelelő. Csecsemő esetében körülbelül 120-250 ml folyadék elegendő.
- A csőből ki kell engedni egy keveset a vízből, hogy ne maradjon benne levegő.
- Óvatosan húzza szét a farpofákat, és keresse meg a végbélnyílást.
- Ha elkészült a folyadék, fel kell helyezni a végbélbe az irrigátort kb. 2-4 cm mélységig csecsemőknek.
- A ballon vagy az irrigátor ezután fel kell emelni, hogy a folyadék a súlyánál fogva a végbélbe áramolhasson.
- Ha lefolyt a kellő mennyiségű víz, 5-10 percig szükséges benntartani a végbélben, majd elmenni WC-re székelni. Rögtön a beöntés után nem szabad székelni, hogy a víz fel tudja oldani a székletet, és minden távozzon.
- A béltartalom legtöbbször nem egyszerre, hanem szakaszosan ürül ki. Közben nyugalomra és elegendő időre van szükség.
- A béltisztítást követően alapos tisztálkodás és bő folyadékbevitel szükséges.
Milyen eszközök szükségesek?
A gyógyszertárakban, egyes webshopokban lehet vásárolni beöntő készletet, amelyhez minden szükséges eszközt mellékelnek. Az ilyen készletekkel viszonylagos biztonsággal elvégezhető a folyamat. Egyszerűbb esetben a segédeszközboltokban kapható körtefecskendő használata lehet a megoldás, ami több méretben kapható. Szükséges még valamilyen síkosító beszerzése is, mely megkönnyíti az irrigátor végbélbe csúszását.
Ellenjavallatok és veszélyek
A beöntésnek káros hatása nincs, de vigyázni kell, hogy túl gyakran ne alkalmazzuk, mert itt is nagy a hozzászokás veszélye, mint a hashajtó gyógyszerek szedésénél. Veszélye akkor lehet a beöntésnek, ha az ellenjavallatokat nem veszik figyelembe, túl erősen vagy túl nagy mennyiségű vizet nyomnak a végbélbe. Ilyenkor a bél megrepedhet, ami műtétet tesz szükségessé. Ez amiatt elengedhetetlen, mert ilyenkor a bélsár a hasüregbe kerül, ott gyulladást okozhat. Az ilyen veszélyek miatt fontos, hogy beöntésre csak akkor kerüljön sor, ha annak orvosi indoka van. Ha a bélfal túlzottan vékony és átjárható, még ilyen esetekben is adódhatnak problémák. Ez még a legóvatosabb beavatkozás mellett is megtörténhet. Nem jár fájdalommal a beöntés, de a beavatkozás kellemetlen, feszítő érzéssel jár.
Nem végezhető beöntés bélgyulladás mellett, és akkor sem, ha valakinek véres a széklete. Persze ha azt kell vizsgálni, hogy a véres székletet mi okozza, végezhető beöntés a tükrözés előtt, de ilyenkor különösen figyelni kell a bejuttatott folyadék nyomására, mennyiségére. Aranyér mellett szintén körültekintően kell beöntést végezni, mert ott a beöntőcső bevezetése sérüléseket, bevérzéseket okozhat.