A beágyazódás folyamata és jelei

Bár maga a természet alkotta meg, ezért nem is lehetne kézenfekvőbb és magától értetődőbb folyamat nála, a fogantatás mégsem mindig egyszerű, hiszen számos tényező együttállása szükséges a sikeréhez. A terhesség kialakulásában a női test számos mozzanata jelentős szerepet játszik: a petesejt és a hímivarsejt találkozása előtt épp úgy, mint az azt követő szakaszban. A test - mialatt kiválasztja az érett petesejtet, amely kilökődik, és találkozik a hímivarsejttel, majd jó esetben megtermékenyül - már a beágyazódás folyamatát is előkészíti. A beágyazódás tehát jelentős pillanat, melyről most mindent elárulunk.

Mi is az a beágyazódás?

A beágyazódásnak nevezzük azt a folyamatot, amely során a megtermékenyített petesejt megtapad a méh falán. A petevezetékben megtermékenyített petesejt pár nap alatt jut el a méhig, ahol a nyálkahártyájában megtapad, vagyis megtörténik a beágyazódás. Pontosan ezért - még mielőtt a hagyományos terhességi tesztek kimutathatnák -, akár egy héttel a fogantatást követően észlelhetőek a beágyazódás jelei. Beágyazódásról akkor beszélhetünk, amikor a méhbe jutó zigóta megtapad annak megvastagodott falán.

A fogantatás pillanatától kezdve, az érett petesejtet már zigótának nevezzük, ami megkezdi útját a petevezetéken át a méhbe. Ez az út akár 5-7 napon át is tarthat, ami alatt a zigóta folyamatosan osztódik, míg végül eléri a hólyagcsíra, más néven, blasztociszta állapotot. A zigóta amíg ideérkezik, - a megtermékenyülés után 5-7 nappal, - folyamatosan osztódik tovább: végül a hólyagcsíra, vagy más néven blasztociszta állapotot éri el, és ebben a formájában történik a megtapadás is. A méhbe vezető útja során nem csupán a megtermékenyített petesejtben történik változás. A méh is megkezdi csodás átalakulását, hogy képes legyen befogadni a blasztocisztát. A méhnyálkahártya vastagabbá válik, és megtelik különböző tápanyagokkal. A megtermékenyített petesejt, a spermium befogadását követő 5-7. napon érkezik a méhüregbe, de még további 2-3 napnak kell eltelnie, mire megtalálja helyét a méh falán. A beágyazódás során a megtermékenyített petesejt hozzátapad a méh megvastagodott nyálkahártyájához, rácsatlakozva az anya vérkeringésére. Innentől kezdve a blasztocisztát már embriónak nevezzük. A beágyazódással egyidőben megkezdődik a köldökzsinór, a magzatburok és a méhlepény fejlődése.

Mikor történik a beágyazódás?

A beágyazódás akár már a megtermékenyülést követő 6. napon megtörténhet, de az is előfordulhat, hogy csak a 12. napon kerül sor rá. A leggyakrabban azonban a 8-10. nap között következik be. Utóbbira azonban 2-3 napot várni kell: a beágyazódás idejére már 70-100 sejt is alkotja a hólyagcsírát, amelyet a méh fala nemcsak megvastagodott, de tápanyagokkal megtelt nyálkahártyával vár. Mivel a zigóta útja néhány napig tart, a beágyazódás folyamata az ovulációt követően 8-10. napon valósul meg általában. Ez azt jelenti, hogy a női ciklus 20-26. napja között ágyazódik be a megtermékenyített petesejt. A beágyazódás tehát az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A beágyazódás jelei, tünetei

A beágyazódást követő hormonális változások bizony okozhatnak úgynevezett beágyazódás tünet együttest, amelyek akár még a HCG hormon terhességi tesztekkel való kimutathatóságát is megelőzhetik. A beágyazódás jelei nem jelentkeznek mindenkinél egyformán, sőt gyakori, hogy valakinél egyáltalán nem is tapasztalhatóak. Épp ezért a beágyazódás jelei közül a következőkben felsoroltak nem garantálják, hogy terhesség áll fenn, de a hiányuk sem jelenti a várandósság nemlétét. A terhesség jelei - menstruáció elmaradása, reggeli rosszullét - aránylag egyértelműek, azonban a beágyazódás tünetei esetén már nem beszélhetünk ilyen fokú kézzelfoghatóságról. Abszolút egyénfüggő, hogy kinél és milyen mértékben tapasztalható a beágyazódás érzése. Könnyű a testünk jelzéseit félreértelmezni, vagy akár egy várt terhesség esetén tévesen megélni. De nézzük konkrétan, mik lehetnek a beágyazódás tünetei.

• Alhasi fájdalom, derékfájás: A beágyazódás során tapasztalható alhasi fájdalom, ami akár kisugározhat a derék tájékára is. Ez azonban könnyedén összetéveszthető a premenstruáció tünetével is. Az alhasi fájdalom akkor a beágyazódás jele, ha némiképp eltér a már gyakran érzett menstruáció utáni fájdalomtól. Ez így nehezen megfogható, de a testünk rezdüléseit figyelve, észrevehető a különbség.
• Szúró fájdalom: Bár ijesztő lehet, az alhasban jelentkező szúró fájdalom a beágyazódás jele is lehet. Ez lehet gyenge, alig érezhető, vagy akár kellemetlenül intenzív is. Már az egyetlen egyszer érzett erőteljes szúró fájdalom is utalhat a beágyazódásra.
• Testhőmérséklet változás, hőemelkedés: A testhőmérséklet és a női hormonok kapcsolata ismerős lehet azok számára, akik alkalmazták már az úgynevezett hőmérőzési technikát az ovuláció, azaz a peteérés kiszámítására. Az ovuláció előtt jellemzően lecsökken a testhőmérséklet, majd megemelkedik, de a menstruáció előtt újra lecsökken. Amennyiben megemelkedett marad, az terhességet jelez. Ez a HCG hormonnal áll összefüggésben, ami szabályozza a progeszteron termelődését. A néhány tizednyi hőmérséklet emelkedés a progeszteronszint növekedésének köszönhető. Bizonyos esetekben a beágyazódás jelei közé tartozik a testhő mérsékelt, ám csupán egyetlen egy napos leesése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy napra a szokott 36,7 fokos normál hőmérsékletünk leesik 36,5-re. Ahhoz, hogy ezeket a pár tizednyi változásokat észlelni tudjuk, tudatosan kell figyelnünk a hőmérsékletünket, ami napi szintű hőmérőzést jelet, azonos napszakban, azonos helyen.
• Pecsételő vérzés: A beágyazódás pecsételő vérzés formájában is megmutatkozhat. Ez a beágyazódási tünet a korai terhességi faktor hormonnak (EPF) köszönhető, amit a női szervezet annak érdekében termel, hogy az immunrendszer ne lökje ki az embriót. Az ilyen pecsételő vérzés minimális mennyiségű barnás vagy rózsaszínes folyás. A beágyazódás jele általában a havi ciklust megelőző héten jelentkezik, és néhány napig tart, bizonyos esetekben azonban az is lehet, hogy csak néhány óráig. A beágyazódási vérzés (implantációs vérzés) egy olyan jelenség, amely a várandósság nagyon korai szakaszában, még a pozitív terhességi teszt előtt fordulhat elő. Ez a vérzés nem egyenlő a menstruációval, hanem egy biológiailag teljesen más folyamat eredménye. A beágyazódási vérzés tehát a sikeres kezdetet jelzi, egy olyan eseményt, amely a méhben zajló komplex biokémiai és mechanikai folyamatok eredménye.
• Görcsölés: A szervezetben hirtelen fellépő hormonális változások, valamint a méhben fellépő folyamatok alhasi görcsöket okozhatnak. Ez az alhasi fájdalomhoz és szúró érzéshez hasonlóan szintén a beágyazódás jelei közé tartozhat. Könnyen össze lehet téveszteni a premenstruáció vagy a menstruáció egyik ismertetőjelével, de ez a beágyazódási tünet sokkal enyhébb görcsökkel jár.
• Az emésztés lassulása: A HCG hormonnak köszönhető megemelkedett progeszteronszint, vagyis a sárgatest hormon legfontosabb feladata, hogy a terhesség megmaradjon. Van azonban egy olyan hatása is, ami kellemetlenséget okoz az emésztés terén, vagyis lelassítja azt. Ez a beágyazódási tünet azoknál lehet feltűnő, akiknél alapvetően nem jellemző a székrekedés.
• Szédülés: A beágyazódás jelei közé tartozhat a szédelgés is. A sárgatest hormon, azaz a progeszteronszint megemelkedése, valamint a vérnyomás csökkenése együtt okozhatnak szédülést. Ezt nem igazán lehet összekeverni a terhesség 4-5 hetére jellemző szédülős időszakkal, hiszen a beágyazódási tünet jóval korábban jelentkezik.
• Puffadás: A magas progeszteronszint az emésztőrendszerre is hatással van, lelassítja azt. Ez a székrekedésen kívül puffadást is eredményezhet. A kellemetlen felfúvódás tehát beágyazódási tünet is lehet, bár könnyű összetéveszteni a menstruációt megelőző puffadással, mivel ilyenkor is megemelkedik a sárgatest hormon a szervezetben.
• Méhnyaknyák megváltozása: A beágyazódás jele a méhnyaknyák változása is: tapintása sűrűvé, gumiszerűvé, színe áttetszővé, opálossá vagy épp fehéressé válik. Ez valóban a terhesség legkorábbi szakaszára, a beágyazódás idejére jellemző, mivel később a méhnyaknyák sokkal sűrűbbé, és szinte sárgássá változik.
• Általános rosszullét: A HCG hormon érzékenyebbé teheti a szaglást, a megemelkedett progeszteronszint szédülést, puffadást, bizonyos esetekben székrekedést vagy épp hasmenést okozhat, amihez párosulhat még hasfájás is. Bár a tipikus terhességi rosszullét általában a 4-6. héttel veszi kezdetét, az általános rosszullét, mint a beágyazódás tünete már jóval korábban is kopogtathat.
• Mellérzékenység: A beágyazódáskor az ösztrogén és a progeszteron hormonok szintje hirtelen emelkedik meg, ami mellérzékenységhez vezethet. Ez a beágyazódási tünet a menstruáció előtt is érzékelhető, ám ebben az esetben sokkal erőteljesebben jelentkezik.
• Fejfájás: A terhesség során elkerülhetetlen a szervezet hormonszintjének változása, ami a beágyazódás környékén a legjelentősebb - elég csak a HCG és a sárgatest hormonokra gondolni. Ezek azonban hirtelen jelentkező fejfájást okozhatnak, ami így a beágyazódás jelei közé tartozhat. Ez azoknál lehet a terhesség korai jele, akik alapvetően nem hajlamosak a fejfájásra, és mással - például kevés folyadékbevitellel - nem lehet megmagyarázni.
• Hangulatingadozás: Az egyik pillanatban még a világ legboldogabb embere, a másikban viszont a Föld valamennyi fájdalmát viseli a szívén? Megmagyarázhatatlan és legfőképp érthetetlen okból válik hirtelen házitündérből házisárkánnyá? Ezeket az érzéseket szinte az összes nő ismeri, hiszen a menstruációt megelőző napokra gyakran jellemző a hirtelen és váratlan hangulatingadozás. Ám ez lehet az egyik beágyazódási tünet is, amelyet mindkét esetben a hormonváltozások idéznek elő.

A beágyazódás és a menstruáció különbségei

Nagyon fontos megérteni a különbséget a beágyazódási vérzés és a menstruáció között, mivel gyakran összekeverik őket. A beágyazódási vérzés sokkal enyhébb és rövidebb ideig tartó, mint egy szokásos menstruáció. Jellemzően csupán néhány órától maximum két napig tart, és a vérzés intenzitása is inkább csak pecsételő vérzés, vagy barnázás formájában jelentkezik. Ezzel szemben a menstruáció egy erősebb, általában 3-7 napig tartó vérzés, amelyhez gyakran társulnak görcsök is. A menstruációs ciklus két fő szakaszra osztható: a follikuláris és a luteális fázisra. A peteérés után (ovuláció), a ciklus második felében a petefészekben visszamaradt sárgatest (corpus luteum) nagy mennyiségű progeszteront termel. Ha a fogamzás nem következik be, a sárgatest élettartama körülbelül 14 nap után lejár. Ekkor a sárgatest elsorvad, és a progeszteron szintje drasztikusan lezuhan. Ez a hirtelen hormonális elvonás a méh nyálkahártyájának elhalását és leválását eredményezi. A menstruációs vérzés tehát nem egy apró érsérülés következménye, hanem a méh teljes belső rétegének célzott, hormonálisan szabályozott kilökődése.

Mit tegyünk, ha a beágyazódás jeleit tapasztaljuk?

Azt fontos kiemelni, hogy a nők többsége nem érzi magát a beágyazódást. A legtöbben egyszerűen összetévesztik a premenstruációs szindróma (PMS) tünetegyüttesével, ami természetesen egy babára váró nő életében többszörös csalódással járhat. A várandósság kimutatására szolgáló, gyógyszertárakban vagy drogériákban kapható terhességi teszteket a következő menstruáció első napjáig nem érdemes elvégezni, mivel a terhességi hormon, azaz a HCG szintje nem biztos, hogy elég magas az értékelhető eredményhez. A megoldás szinte kézzel fekvő. Figyeljünk a testünkre, vegyük észre a jeleket! Amennyiben a beágyazódás jelei közül bármelyiket is tapasztaljuk, hagyjuk el a káros szenvedélyeket, pihenjünk többet és kezdjünk el terhesvitamint szedni, ami segíthet a lehetséges terhesség megtartásában, valamint biztosítja a megfelelő vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket, amelyekre a magzatnak és az anyának is szüksége lesz.

Az életmódbeli változtatások, amelyeket segítségül hívhatunk, több komponensből állnak össze. A termékenységre jótékonyan ható étrenddel nem kell a gyermekvállalásig várni, tanácsos minél előbb elkezdeni, hiszen szervezetünk annál előbb a lehető legmegfelelőbb állapotba kerülhet. Méregtelenítés. Egy kezdeti salaktalanítás mindig jól jön, ehhez alkalmazhatunk különböző természetes összetevőkből elkészített méregtelenítő teákat, folyadékokat, amelyeket bioboltokban megtalálunk. Megfelelő tápanyagok, megfelelő arányban. Az egészséges étkezés fontos része, hogy változatosan együnk, mindenféle tápanyagot fogyasszunk, azonban figyelmet fordítsunk arra, milyen formában visszük be ezeket a szervezetbe. A zsírok közül érdemes a telítetlen, illetve a többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó fajtákat választani: előbbiek az olívaolaj, a diófélék, utóbbiak a növényi olajok, tengeri halak olajai. A szénhidrátok közül a lassan felszívódó típusokat ajánlatos fogyasztani: a teljes kiőrlésű pékárukat, a hüvelyeseket vagy a gyümölcsöket. Utóbbiakat cukortartalmuk miatt inkább a délelőtti órákban, vagy sportolás előtt. A rendszeres sportolás, legyen az valamilyen edzés, vagy a gyakori hosszabb séta, fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelően felkészítsük a szervezetet az embrió befogadására. Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein sem ajánlott a babavárás időszakában, illetve az arra való készülődés alatt is érdemes húzni egy határt ezekkel kapcsolatban. Például napi egy csésze kávéban maximalizálni a koffeinfogyasztást. A dohányzást jobb teljesen mellőzni: egyrészt rossz hatással van a hormonrendszerre, emellett negatívan befolyásolja a pajzsmirigy működését, amely igazán megnehezítheti a teherbeesést. Természetesen fontos a vitaminfogyasztás, az A-, C-, E-, B-vitaminok mind segíthetik az embrió megtapadását, csakúgy, mint a leglényegesebb nyomelemek: a folsav, a magnézium, a vas, a cink vagy a szelén. Orvosi javaslatra szükséges lehet speciálisabb étrendkiegészítő, mint a melatonin, amely nem csupán az alvásra gyakorol jótékony hatást, de szabályozza a vérnyomást, valamint antioxidáns hatású. Számos gyógynövény támogatja a peteérést, valamint a beágyazódást. Teaként elkészíthető a cickafark, a málnalevél, valamint a palástfű: előbbit a peteérés előtt kell inni éhgyomorra, a palástfű a beágyazódást, a málnalevél az érést támogatja. Hasznos tápanyagot szolgáltat még a méhpempő, valamint a barátcserje.

A beágyazódási problémák hátterében állhat: a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége, a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip, a méh gyulladásos betegségei, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis), policisztás ovárium szindróma (PCOS), sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint, pajzsmirigy-alulműködés, elhízottság, dohányzás, korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza).

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint: minden nap legalább fél óra edzés, több zöldség és gyümölcs fogyasztása, egészséges alvási rutin kialakítása, és így tovább.

tags: #beagyazodas #mehnyalkahartya #ledob