A kisgyermek kétéves korában már sokkal inkább hasonlít idősebb társaira, mint a csecsemőkre. Rendkívül ügyesek és önállóak, személyiségük pedig egyre karakteresebbé válik. Ez a korosztály egyedi kihívásokat és örömöket tartogat a szülők számára. A csecsemő mozgásfejlődése, beszédfejlődése és szociális készségeinek fejlődése újszülöttkortól 4 éves korig szakirodalmi táblázatokkal és leírásokkal követhető nyomon. Az életkori képességet vizsgáló tesztek is segítenek abban, hogy a szülők magabiztosabban tudjanak dönteni, mi az, ami eltér az általános fejlődési ütemtől, illetve mit tehetnek a gyermek fejlődésének támogatása érdekében.
A fejlődés nyomon követésében az egyik legfontosabb támaszunk, hogy minden életkori szakaszban vannak úgynevezett fejlődési mérföldkövek, melyek a hazai és külföldi szakirodalom által megállapított olyan események, melyeket a legtöbb gyermek megtesz egy bizonyos életkorig (pl. mosolygás, integetés, járás, beszéd). Ezek a mérföldkövek hivatottak segíteni a szülőknek abban, hogy figyelemmel kísérjék gyermekük fejlődésének ütemét.
Fizikai fejlődés és mozgás
Kétéves kor után lelassul a kisgyerekek növekedési és fejlődési üteme. Testüknek már minden mozdulatát irányítani tudják, sok mozgásforma automatikussá válik, így nem kell annyira koncentrálniuk. Ez felszabadítja az energiájukat az újabb és újabb mozgásformák kipróbálására. Szívesen lépcsőznek vagy mászókáznak. Örömmel egyensúlyoznak, próbálkoznak a páros lábbal ugrálással és a lábujjhegyen járással. Ez a legalkalmasabb időszak arra, hogy megismertessük velük a mozgás örömét.
Jól fejlett az egyensúlyérzékük, járásuk magabiztos, előre tudnak hajolni, hogy valamit felvegyenek, és már nem buknak orra. Lépcsőzésnél minden egyes fokra mindkét lábát ráteszi. A kezével bonyolultabb elfordító mozdulatokat is tud végezni.
Fogazat és fogápolás
Befejeződött tejfogazatának kialakulása (2,5 éves korig). Elkezdhetjük a fogmosást. Korábban nem ajánlatos, mivel abban az életkorban a fogzománc még nagyon sérülékeny. Érdemes felkeresni a fogorvost, hogy első alkalommal csak ismerkedésre és ne kezelésre kerüljön sor, így a későbbiekben sem fog félni. Soha ne csapjuk be, ha fáj a foga, ne mondjuk azt, hogy csak megnézik, és nem csinálnak semmit.
Kognitív és nyelvi fejlődés
Nagyjából 50 szavas szókinccsel rendelkeznek ilyenkor, és 2-3 szavas mondatokban beszélnek. Sok még a halandzsa, de gesztikulációjukkal és mutogatásaikkal megértetik magukat. A felnőttek kéréseit, kérdéseit megértik.
Meg tudja mondani a vezetéknevét, kb. Felbukkan az "én" fogalma. Jó megfigyelő, olyan részleteket lát meg, ami felett a felnőtt átsiklik (pl. a törpe sapkáján nincs ott a toll, amit az előbbi képeken még viselt). Fáradhatatlanul keresi az okokat, egyetlen tárgy sem érdektelen számára. Olyan buzgalommal és energiával elemzi a papírkosár, szemétláda, ruhásszekrény, komód stb. működését, mintha kincset keresne.
Az ismerős dolgok nevét tudja és értelemszerűen használja. Beszédére jellemző a halandzsázás. Rengeteg szót ismer már, és elég jól ejti ezeket, de egymás mellé még nehezen illeszti őket. Ezért az egyes szavak közé félig kimondott szavakat vagy szótagokat mond dallamosan, hogy jól megértsük, mutogatással kíséri mondandóját. Átmeneti dadogás előfordulhat (4 éves korig): a kicsinek hirtelen több a mondanivalója, mint amit az adott pillanatban szavakba tud önteni, gondolatai előbbre járnak, mint a nyelve. Ne vágjunk a szavába, ne ismételtessük el vele "rendesen" a mondatot, mert így a figyelmét a beszédre irányítjuk, ami erősítheti a beszédzavart.
Elérte a kétéves gyermeked ezeket a beszédfejlődési mérföldköveket?
Ugrásszerűen megnő a szókincse, kezd egyszerűbb mondatokban beszélni, de a ragokat, jelzőket, múlt, jelen és jövő időt rosszul használja. Még nem képes felfogni a történések sorrendjét, az egymást követő képek jelentését. Megismerkedik a társalgás alapszabályaival: megfigyeli, hogy a felnőttek általában felváltva beszélnek. Tudja, hogy az emelkedő hanglejtés, kérést, az ereszkedő állítást jelent, ragozni kezd, elsősorban birtokos személyragot használ (pl. "az én labdám"). Használja a "nem tudok", "nem akarok" kifejezéseket, kezdi kifejezni a cselekvéseket (pl. "kutyus ugat"). Gyakran használ kérdést és kijelentést váltakozva.
Képes arra, hogy néhány percig várjon, megérti, eltart egy kis ideig, amíg pl. szülei megkenik neki a vajas kenyeret, az illemszabályok betartására azonban még nem fogékony: nem bírja kivárni, pl. a sorát. Elérkezik az első „kérdezős korszak” is, ez a „Mi ez?” korszak. Kezdi izgatni, hogyan működnek a tárgyak, beszédében állandóan felbukkan a "miért" szó. Pontosan, a fogalmakat egyszerűen elemezve válaszoljunk kérdéseire, akkor is, ha látszólag butaságot kérdez.
Érzelmi és szociális fejlődés
Az énképük kialakulása és a saját akaratuk érvényesítése a legfontosabb fejlődési szakasz ebben az időszakban. Az igazi dackorszak ilyenkor lobban be, amit szülőként legjobban úgy kezelhetünk, ha megpróbáljuk az adott szituációkat a gyermek szemszögéből is értelmezni. A dackorszak látszólag lecsengőben van, de ez csak átmeneti állapot. Itt is nagy eltérések lehetnek. Néhány baba eltökélten ragaszkodik ahhoz, amit kigondolt, és erről nem lehet lebeszélni, mások kevésbé makacsak. Dührohamai hátterében kétségbeesés és nem rosszaság áll: szeretne eleget tenni szülei kívánságának, másrészt viszont saját akaratát követné. Élvezi, hogy van saját akarata, ugyanakkor félelmet kelt benne, hogy már nem képez egységet szüleivel.
Az érdeklődésük a többi gyermek iránt megsokszorozódik. Nagyon élvezik, ha velük egykorú gyerekek társaságában lehetnek, szívesen szaladgálnak együtt vagy játszanak egymás mellett, azonban ahhoz általában még nem elég érettek, hogy közösen is el tudjanak játszani. A játékokon való osztozkodás a legnehezebb számukra. A kisgyerekeknek megvan a saját szabályzatuk a tulajdonjogokra, ami valahogy így fest:
- ha meglátom, akkor az enyém,
- ha a tiéd és akarom, akkor az enyém,
- ha az enyém, akkor az örökre az enyém.
A szülőknek be kell látniuk, hogy ebben a korban ez normális, és nem az irigység jele. Érdemes kedvesen elmagyarázni a helyzetet, és inkább a felváltott vagy a párhuzamos játékra ösztönözni a gyerekeket. Jó módszer lehet az, ha vendégségbe jönnek hozzánk más gyerekek, hogy a gyermekünkkel közösen kiválasztjuk azokat a játékokat, amikkel a vendég gyerekek nem játszhatnak, és azt gondosan eltesszük.
2,5 évesen már keresi a hasonló korú gyerekek társaságát, elkezd együtt játszani másokkal, kezdődnek az igazi szerepjátékok (3 éves korig): ébredezik gyermekünkben a szociális érdeklődés. Felébred benne a szeretet, a szó felnőtt értelmében véve: sajnálatot érez, ha fáradtnak lát minket, szívből együtt érez, amikor bánkódunk valami miatt, megsimogat, vigasztalni próbál. Erős a vágy benne, hogy boldogabbá tegyen bennünket, és alkalmazza az egyetlen általa ismert módszert: átölel, és azt mondja "szeretlek". Vigasztalhatatlan, sőt önmagát sem szereti, ha rosszallásunkat érzi. Jó akar lenni, hogy rászolgáljon szeretetünkre és elismerésünkre. Jó akar lenni, hogy önmagát is szerethesse. Úgy fejlődik társas lénnyé, hogy magáévá teszi álláspontunkat saját törekvéseivel szemben.
Növekszik önbizalma, ugyanakkor érzékenyebbé is válik. Végiggondolja az újonnan tapasztalt dolgot, és tanulságot von le belőle. Az első tétova lépéseket teszi az önkorlátozás irányába. A kritika még a cselekvés után kullog, hamarosan azonban megelőzi és megakadályozza a tettet (pl. ha olyan dolgot készül csinálni, amit a szülő helytelenítene, a kezdeti vonakodás után bár megteszi, de tevékenysége közben összeszidja magát). Lelkiismeretről még nem beszélhetünk, bár már képes uralkodni ösztönein és késztetésein valamelyest (feltéve, ha ezt a környezetében élő felnőttek megkövetelik tőle). Ugyan bűnösnek érzi magát, de csak akkor lesz bűntudata, ha kiderül a vétség. Valahányszor egy vágyát meg akarja fékezni, azt is meg kell mondania magának, hogy mit tegyen helyette.
2 éves korra lecsitul a másfél évesek szeparációs szorongása, egyre ritkább az az alkalom, hogy „őrzik” anyát, és egyre inkább meg lehet velük tárgyalni ezt az elválás dolgot. Egész egyszerűen meg lehet neki mondani, hogy „anyának most el kell mennie vásárolni.
Hangulata változó: a ragaszkodó szeretet ("kapaszkodó korszak"- hiába küldjük játszani, kapaszkodik a felnőttbe), biztonságot keres, mert a külvilág sok jelenségétől fél. Legyünk vele türelmesek, annál hamarabb és zökkenőmentesebben elmúlik, utána magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb, derűsebb lesz) és a dühroham szélsőségei között ingadozik.
Már sok mindent tud a világról, de ismeretei hiányosak, az okok, összefüggések zöme rejtve marad előtte. Kicsi, kiszolgáltatott, nem csoda, ha szorong. Valóságérzete még nem elég erős ahhoz, hogy biztosan ítéljen, és bizonyos jelenségeket kizárjon a való világ képéből. Félhet a sötéttől, neszektől/zörejektől, villámlástól, mennydörgéstől, különböző háztartási gépektől, attól, hogy eltéved, megsérül stb., a képzeletében megjelenő dolgoktól: szörnyektől, szellemektől, boszorkányoktól stb. Hajlamos arra, hogy élőlénynek tekintsen tárgyakat, akár árnyakat, ha azok mozognak, vagy felépítésükben hasonlítanak az emberhez, az általa ismert állatokhoz. Ha jól megfigyeljük, játékával feltárhatja, elmesélheti nekünk, mi foglalkoztatja, mitől szorong. Szinte minden gyereknek van "mumusa" ebben a korban. Segít az elűzésében egy plüssállatka, aki majd távol tartja a mumust, míg pl. a gyerek alszik. Beszéljük, magyarázzuk meg félelmeit.
Játék és tanulás
Az utánzás mindig a tanulás része. Kétéves korban ez a szerepjátékokon keresztül válik elképesztően látványossá. A babák, állatok etetése, itatása, telefonálás, kiskonyhában főzés fiúknak és lányoknak egyaránt kedves időtöltés lehet. A gyerekek elképesztő módon raktározzák el magukban az eseményeket és játék közben előhívják a látott mintákat és szituációkat. Érdekes élmény a szülőknek a saját szokásaikat megfigyelni a gyerekeiken játék közben.
Ha eddig nem jártatok rendszeresen közösségbe, itt az ideje, hogy találjatok valami foglalkozást, ahol együtt lehet a kortársaival. Kerekítő Manó, Ringató, Csiri-biri Torna, Toppantó foglalkozások tökéletes alkalmak rá, hogy szokja az idegenek közelségét és mindketten ki tudjatok kapcsolódni. A zenét, éneklést nagyon szokták élvezni ennyi idősen a gyerekek. Figyeljünk azonban rá, hogy ha a “tuc-tuc” vagy mély, erős ütemű zenéket követeli folyton gyermekünk, és figyelmeztetésnél is leginkább a mély férfihangnak engedelmeskedik, lehetséges, hogy enyhe hallászavarral küzd.
Ismerkedik a színekkel, betűkkel, számokkal. Papást-mamást játszik a babájával vagy más játékokkal. Az építőkockákat már nem egymásra rakja, hanem tervszerűen használja (pl. falat épít), el is tudja rakni őket a dobozba. Visszarúgja a labdát anélkül, hogy elvesztené az egyensúlyát. Nem össze-vissza firkál, hanem függőleges és vízszintes vonalakat rajzol, mintha írni akarna. Sárból, homokból és agyagból alakít formákat, élvezettel fest, mázol, különös színeket folyat egybe, órákig eljátszik vízzel és festékkel. Rajzai, "festményei" érzelmeit, indulatait fejezik ki, valamint azt is, hogy érzelmi és értelmi élete elérte-e a korának megfelelő fejlettséget. Ne szóljunk bele a munkájába, pacázzon, "pirosítsa a lovat" stb. Nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit tud róla (pl. a lovat pirosnak is rajzolhatja).
Ajánlott játékok és tevékenységek
- Nagyobb darabokból álló kirakós játék
- Lego Duplo
- Tompa végű olló, ragasztó
- Játék babakocsi, műanyag étkészlet, játék háztartási eszközök
- Játék ház (házilag: néhány asztalból, székből, kartondobozokból takaróval leterítve)
- Játékautó, játék talicska
- Képes mesekönyv rövid mesékkel
- Beöltözés (pl. régi holmikba stb.)
- Díszek és ajándékok készítése közösen
- TV nézése (mértékkel, műsorokat szűrve). Ügyeljünk rá, hogy neki nem való műsorokat ne nézzen meg, napirendünk ne a TV műsorához igazodjon, ne menjen a mozgás, a családi együttlét, beszélgetés rovására. Nézzük együtt, s magyarázzuk el, mit látunk.
Időközönként szívesen játszik magában is (fejlődik ügyessége, alkotókedve, fantáziája, logikus gondolkodása, figyelemösszpontosító készsége, kitartása). Csak akkor kezdeményezzünk új játékot, ha neki nem jut eszébe semmi. Ha túlságosan sok játék veszi körül, fékezően hathat a fantáziájára, ezért igyekezzünk egyszerű játékot venni, készíteni neki, amiből sok mindenfélét tud csinálni. Ha a tökéletesen megkomponált játékot mindössze fel kell húznia, a játék hamar unalmassá válik. Ha minden nyaffantásra ugrunk szórakoztatni őt, ha feladatokkal terheljük túl, nem csak fárasztjuk, de ingerültté és szétszórttá is tesszük.
A rombolás a játéktanulási folyamat fontos eleme. A részeket kell megismernie ahhoz, hogy megértse, minden rész egy egészhez tartozik. Ezután kezd el építeni, összerakni, rendezni. Kísérletezzen és tévedjen is -abból tanul a legtöbbet-, a mi dolgunk annyi, hogy ügyeljünk testi épségére.
Nevelési tippek és szülői hozzáállás
Érdemes egyszerű feladatokkal (pl.: vedd ki a tejet a hűtőből, hozd ide nekem a konyharuhát) lefoglalni a hétköznapokban őket, amivel az önállóságukat gyakorolhatják. Mindig inkább a kívánatos magatartásokra reagálj, mint a nem kívántakra. Biztasd gyermeked kíváncsiságát és képességét a megszokott tárgyak/objektumok felismerésére, pl. ha közösen kirándultok a parkba, vagy busszal közlekedtek. Mindig mond hová mentek, mit fogtok csinálni.
Lefekvésnél halogató taktikához folyamodik. Elvárhatjuk tőle, hogy megértse érvelésünket, és hajlandó legyen lemondani arról, ami az övé (pl. nem tudja, hogy a vereség nem végleges, a kockatornyot ebéd után tovább lehet építeni). Mindent azonnal akar csinálni. Nagyon ragaszkodik bizonyos meghatározott rendszerhez, szokásokhoz. Az állandó sorrend a biztonságot jelenti számára.
Rájön, hogy nem megfelelő viselkedéssel fel tudja hívni magára a figyelmet, teszteli a szülőt, hogy vajon mit vár el tőle. Ne lépjünk fel túlzott szigorral, mivel a szülőktől való félelem megnehezíti a kicsi dolgát az önfegyelem elsajátításában, ráadásul ellenállást vált ki belőle. A kifogástalan viselkedés legerősebb ösztönzője a gyermek vágya, hogy buzgón kövesse szeretett példaképét, a szülőt. Hiába tiltjuk el bizonyos tárgyaktól, amíg nem tanulja meg leküzdeni vágyait (ez nem makacsság, még nem lehet vele okosan beszélni), amely azok megérintésére, megismerésére irányul, hasztalan. Inkább a "pótló technikákhoz" nyúljunk, azaz tereljük el figyelmét más irányba, és azzal nyújtsunk pótkielégülést, pótcélt. Megtanulja, hogy a terveket néha el kell és el is lehet halasztani. Nehezen érti az ilyen fogalmakat: tegnap, ma, holnap.
Elérte a kétéves gyermeked ezeket a beszédfejlődési mérföldköveket?
Minden tevékenységére rengeteg odafigyelést és megerősítést igényel. Boldog, ha engedjük, hogy segítsen: elrámol, segít teríteni. Ha nem úgy sikerül neki, ahogy eltervezi (ezek is hasznos tapasztalatok, amelyek megtanítják arra, hogy magától kell megoldást találnia), ne magyarázzuk túl a dolgot, ne is kritizáljuk, könnyen elmegy a kedve a továbbiaktól. Az sem jó taktika, ha megmutatjuk, "hogyan kell csinálni". A felnőtt ügyessége, gyorsasága éppen arról győzi meg, hogy neki ilyesmivel kár próbálkoznia. Áthidaló megoldás lehet, ha előre összeírjuk, miben tudna legalább részben hatékonyan segíteni (pl. a vásárolt élelmiszerek kipakolása, helyrerakása, az elmosott evőeszközök csoportosítása, a szennyes színek szerinti szétválogatása, a zsebek ellenőrzése mosás előtt, nem maradt-e bennük papír zsebkendő, a zoknik párosítása, süteményformázás stb.). Tegyük játékossá a házimunkát (pl. elrejtünk a szennyestartóban néhány játékot, amit válogatás közben talál meg).
Sokszor túl sokat kívánunk tőle, túl sok tilalom veszi körül, állandóan rászólunk. Próbáljuk kiküszöbölni az összeütközési pontokat (pl. féltett dolgainkat tegyük magasabb polcra. Az is kihozhatja a sodrából, ha választás elé állítjuk. Ha fáradt, képes elmenni a szülői türelem végső határáig. Ilyen esetekben ne követeljünk, hanem kérjünk vagy valamilyen kedveskedéssel, témaváltással, kerülővel próbáljuk elérni célunkat.
Legyen valamilyen tervünk a gyerek fegyelmezését illetően. Ha csak akkor gondolunk erre, amikor a beavatkozást igénylő szituáció előállt, könnyen hozhatunk rossz döntést (a fegyelmezés nem a büntetéssel egyenértékű, sokkal inkább nevelés, tanítás. A szidás, büntetés, büntetéssel való fenyegetőzés, tiltás nem megfelelő módszer. Mivel csak fokozná a dacot, a gyerek egyre makacsabbá válna, rászokna az állandó "nem"-re, esetleg akarata, önálló szándéka sorvadna el). Éreztessük vele cselekménye logikus következményeit (pl. ha nem akar a szobában rendet rakni, akkor addig nem megyünk játszani). Próbáljuk megérteni, mi a baja, mi hiányzik neki, mi foglalkoztatja. Neki is lehetnek nehezebb napjai, időszakai, ahogy nekünk is vannak. Ha őszintén keressük a megoldást, igyekszünk megérteni őt és próbáljuk tapintatosan átsegíteni a nehéz időszakain, akkor nem a fáradtságot fogjuk érezni, hanem az eredmény láttán jóleső öröm tölt el minket is, gyermekünket is. Ha dühe jogos, ismerjük el, közöljük azt is, hogy elfogadjuk az indulatait, szeretjük akkor is, ha ő mást akar, mint mi. Segíthet a humor is a helyzet rendezésében, azt se titkoljuk el, ha mi is fáradtak, türelmetlenek vagyunk. Ne törekedjünk arra, hogy mindig nekünk legyen igazunk. Meglepő eredményeket hoz, ha a gyermekhez hasonló mértékletes kitöréssel (ellendac) reagálunk "színjátékára". Enyhül a feszültség akkor is, ha leteszünk arról, hogy mindenáron érvényt szerezzünk álláspontunknak. Próbáljunk kompromisszumot kötni. Célszerű bemutatni, majd sokszor ismételni az elvárt viselkedést, megdicsérni, ha megfelelően követi a mintát, tévesztés esetén emlékeztetni a helyes viselkedésre (pl. szeretnénk megtanítani, hogy kérje szépen, ha valamit akar. Magunk is mondjuk ezt minél gyakrabban, ha ő is használja, mondjuk neki, hogy milyen udvariasnak és okosnak tartjuk).
Ne tiltsunk túl sokat, mert minél kisebb a mozgástere, annál nehezebben viseli a korlátokat. Ha feltétlenül szükséges tiltanunk (a fontosabb dolgokban, mint pl. a lefekvés és felkelés ideje stb. maradjunk továbbra is következetesek. Ezt nyugodtan, kedvesen és határozottan hajtsuk végre), indokoljuk meg. Sikerrel próbálkozhatunk a rábeszéléssel is. Egyes dolgok ínyére vannak, mások nem. Sokkal jobban részt vesz a közös játékban. Játékosan tanítsuk meg a rendrakásra, de lehetőleg ne vigyük túlzásba ("Mielőtt új játékot veszel elő, rakd el a többit"). Ne csapjunk patáliát a káosz miatt, így hamarosan nem lesz okunk harcolni miatta. Ne feledjük azonban, ha mi nem járunk előtte a jó példával, tőle is hiába várjuk el. Saját szobája az ő birodalma, ahol neki kell összepakolnia. Játékosan vegyük rá a rendrakásra. Mondjuk azt: "versenyezzünk, ki tud több játékot a dobozába tenni". Néha tegyük el a játékok felét egy időre. Tegyük játékossá a "nemszeretem" dolgokat és rögtön megjön a kedve (pl. ha tiltakozik a krémezés ellen, tegyünk krémpöttyöket a bőrére. Közben persze ő is megmondhatja, hova kerüljön a következő pötty.
Táplálkozás és alvás
A gyermekeknek időnként kevesebb mennyiségű ételre van szükségük. A legjobb, ha emiatt nem harcolsz vele. Kínáld egészséges ételekkel, és hagyd, hogy kiválassza, mit akar. Cukros italok helyett, vizet, teát és sima tejet adj a gyermekednek. Egy kisgyermek lehet nagyon válogatós. Ebben a korban a legtöbb baba nagyon rendszerető: ragaszkodnak a bevált szokásokhoz - ez is a saját határaik keresésének a része.
Ha eddig szopizott, akkor 2-3 éves kor között valamikor már magától el fogja hagyni azt, és a korábbi alvászavarok is mérséklődnek, ugyanis a baba alvásciklusa mostanra teljesen a felnőttekéhez hasonló.
Biztonság és szexuális fejlődés
Néha úgy tűnhet, hogy a kisgyermek folyamatosan mozog - fut, rugdos, mászik vagy ugrál. Mivel gyermeked egyre többet mozog, újabb és újabb veszélyekkel is szembesül. SOHA, SEHOL ne hagyd egyedül gyermekedet. Szerelj biztonsági kaput a lépcsők aljára és tetejére. A veszélyes helyekre nyíló ajtókat (pl. garázsba, alagsorba) mindig zárd be. Különösen ügyelj a teraszajtókra, ablakokra. Győződj meg arról, hogy otthonod gyermekbiztos: pl. Tartsd a konyhai eszközöket, vasalót és egyéb melegítő berendezéseket a gyermektől elzárva, vagy olyan helyen, amit biztosan nem ér el. Az éles tárgyakat (pl. kést, ollót) tedd el biztonságos helyre. SOHA ne hagyd gyermekedet egyedül az autóban vagy más járműben (pl. lakóautó, traktor). SOHA ne legyen a kezedben forró ital, amikor az öledben van a kisded. A biztonsági gyermeküléseket több kategóriába sorolják a szakemberek. A legkisebbek számára az 0 vagy 0+ besorolású, a menetiránnyal szemben elhelyezett gyermeküléseket javasolják.
Mint az emberi fejlődés minden formája, a szexuális fejlődés születéskor kezdődik. Szexuális fejlődés nem csak a gyermekek növekedésével bekövetkező fizikai változásokat foglalja magában, hanem az ismereteket, viselkedésrepertoárt és a szexualitással kapcsolatos hiedelmeket, meggyőződéseket is. A kisgyermek szexuális viselkedése furcsa lehet, különösen akkor, amikor a szülő, vagy a környezet először észleli. A test megérintéséről és az arról való nyílt beszélgetések (természetesen a korának megfelelő szinten) többnyire tipikus és egészséges részét képezik a gyermek fejlődésének ebben a korban, ezek a beszélgetések segíthetnek irányítani a gyermekek viselkedését. Hol, mikor mit szabad? Ez megalapozza a szexuális fejlődésről, a tiszteletteljes kapcsolatokról és a szexualitásról szóló jövőbeli beszélgetéseinket is. Soha nem túl korai elkezdeni a kommunikációt erről a témáról, pl. használjunk szavakat a testrészekre, amelyek pontosak és anatómiailag helyesek.
A nemi szerv érintése már kellemes érzést vált ki benne. Ugyanúgy fedezi fel, mint testének egyéb részeit. Nem játszik vele huzamosabb ideig, nincs vele tudatos célja. Észreveszi, hogy az emberek közötti barátság és szeretet érintésben is megnyilvánul (pl. kézfogás, ölelés).
Egészségügyi megfontolások
A gyermekek nem mindig vannak tisztában azzal, hogy csak a legjobbat akarjuk nekik, amikor az orrukat tisztítjuk. Ha a babának folyik, vagy bedugult az orra, a szabad légzés biztosítása érdekében fontos, hogy megszabadítsuk a pangó váladéktól. Azonban az orrszívás elektromos vagy kézi orrszívóval eleinte nyugtalanító lehet a gyermek számára, akárcsak minden újdonság, amihez hozzá kell szoknia. Rettegsz az orrszi-porszi használatától?