A babahordozás helyes technikái és előnyei

Az újszülöttek hordozása nemcsak egy kényelmes megoldás a mindennapokban, hanem a kötődés erősítésének egyik legtermészetesebb módja is. A megfelelő hordozó kiválasztása azonban nem mindig egyszerű feladat. Számos szempontot érdemes figyelembe venni és van köztük olyan is, amire kezdő szülőként nem biztos, hogy gondol az ember.

Az újszülött hordozó nagyban megkönnyíti a szülők mindennapjait, azonban nem ez az egyetlen előnye. A hordozás növeli a kicsik biztonságérzetét és erősíti a kötődést a szülő és gyermeke között. Bizonyított tény, hogy a hordozott babák nyugodtabbak, kevesebbet sírnak, mivel folyamatosan érzik a szülő közelségét, szívverését és testhőjét. Emellett a megfelelően kialakított hordozók segítenek a baba csípő ízületeinek helyes fejlődésében is. Az orvosok és gyermek ortopéd szakemberek kifejezetten ajánlják az M-alakú lábtartást, amely támogatja a csípőfejlődést és csökkenti a csípőficam kockázatát.

A praktikumhoz visszatérve nem mehetünk el szó nélkül az egyik leggyakrabban említett előny mellett. Az újszülött hordozó lehetővé teszi, hogy a szülő mindkét keze szabadon maradjon, miközben a baba komfortosan és biztonságban érzi magát. Ez különösen hasznos, ha másik gyerekről is gondoskodunk, vagy otthoni teendőket végzünk.

A babák elemi szükséglete a testközelség. Egy újszülött baba annál jobban érzi magát, minél több időt tölthet az édesanyja testéhez simulva, ahol hallja a ’bentről’ ismerős zajokat, édesanyja szívverését, a légzését, és biztonságban érezheti magát. A születés utáni pár hónap, a „negyedik trimeszter”, a hordozott babák számára egy gyengéd út az anyaméh békéjéből az új világba.

• kevesebbet sírnak, kevesebb stressz hormon termelődik a szervezetükben, ezért békésebbek és vidámabbak,
• egészségesebben fejlődnek, gyorsabban gyarapodnak, jobb koordinációs és motorikus képességekkel rendelkeznek, fejlettebb az izomtónusuk valamint az egyensúlyérzékük,
• kevésbé hasfájósak, a folyamatos mozgás és a függőleges testhelyzet mérsékli a savas refluxot és a bélgörcsöket,
• hamarabb önállósodnak, mivel folyton érzik közelségünket, kialakul bennük a bizalom, hogy ott vagyunk, ha valamire szükségük van.

A hordozás öröm és egy életre szóló ajándék mamának és babának egyaránt. A legfontosabb a babák számára a testkontaktus, ami megadja nekik azt a biztonságot, amire az egészséges fejlődésükhöz szükségük van. A hangsúly a testközelségen van, ám nem árt tudnod azt, mire figyelj akkor, amikor babahordozóba teszed a babádat.

A hordozóeszközök típusai

Alapvetően megkülönböztetünk hordozókendőket (rugalmas, szövött és karikás), illetve formázott hordozókat (mai tai, csatos, fél csatos). Míg a baba nem rendelkezik önálló, stabil törzstartással (pl. nem ül huzamosabb ideig önállóan, vagy áll, lépeget), addig formázott hordozókat NEM ajánlatos rendszeresen alkalmazni.

Hordozókendők

Rugalmas vagy szövött kendők, amelyek maximális testközelséget biztosítanak és támogatják a biztonságos kötődés kialakulását. Ezek tökéletesek újszülöttek számára, mert megfelelő tartást és kényelmet nyújtanak számukra. A kínálatunkban található rugalmas hordozókendők biopamutból, illetve modál francia frottírból készülnek, ami amellett, hogy rendkívül strapabíró anyag, jól szellőzik és kényelmes viselet babának és mamának egyaránt.

Ha gyors és könnyű megoldást keresünk, érdemes lehet a karikás kendők felé fordulni, ezeket pikk-pakk felkaphatjuk. Ha inkább a kötözést választanánk, akkor pedig egy pihe-puha kendő lehet a megoldás, amit többféleképpen is viselhetünk.

Formázott hordozók

Szuper megoldás a hétköznapokra. Kényelmes, gyorsan felvehető és kis helyen is elfér, így a tárolása sem okoz gondot. Ráadásul nyugodtan terhelheted egészen 18 kg-ig. Pippadu TIPP: Az előkötéssel időt spórolhatsz. Ha hosszabb programról, vagy utazásról, kirándulásról van szó, jó választás egy csatos hordozó, amit 6 hetes kortól ajánlunk. Ezek gyorsan és egyszerűen felvehetőek, állítható pántokkal és kényelmes deréktámasszal rendelkeznek.

A formázott hordozókon található sok-sok heveder, pánt, behúzó megannyi állíthatósági lehetőséget rejt magában. Ezek használatát a felhasználóknak mind tanulni és önállóan gyakorolni kell.

A helyes testtartás fontossága

Egy újszülött hordozónál különösen fontos az ergonómikus kialakítás és a kényelem. A testhelyzet kiemelten fontos nem csak a baba, hanem a hordozó szülő számára is. A megfelelő póz a babák számára a hordozós során az, ha a lábaik nem lógnak, hanem felhúzva tartják őket, M-alakban, a köldök magasságában. Ezzel a pozícióval támogathatjuk a kicsi egészséges fejlődését.

A szülő testhelyzete szintén figyelmet kíván. Fontos, hogy a gerincet fokozatosan szoktassuk hozzá a terheléshez (kezdjük el a hordozást minél kisebb korban) és amennyire lehet szimmetrikusan terheljük.

A hordozó érjen térdhajlattól térdhajlatig. Vannak olyan eszközök, pl. csatosok, amik combközépig érve is vízszintesen tartják a gyermek lábát. Ez teljesen megfelelő, tehát az sem baj már járó kisgyermeknél, ha az eszköz nem ér ki tökéletesen térdhajlatig. A baba álla alatt legyen két ujjnyi szabad hely az akadálytalan levegővétel miatt, tehát ne rogyjon bele az eszközbe. Az újszülött pontról pontra legyen megtámasztva, a háta "C" alakban görbüljön. Fejét nem tartó babát tarkóig/fül középig támassz meg a hordozóval. Ha a felsőtestét már szépen tartja, (kb. 4 hónapos kor) és szeretné kitenni a kezeit, akkor hónaljig megtámasztva ezt meg tudod oldani.

Kellően szorosan kösd magadra, tehát ha hajolsz, a babád ne mozduljon el tőled. Elsődleges és legegészségesebb hordozási forma a függőleges. A baba feje (természetesen) magasabban legyen, mint a feneke.

Hogyan támaszd meg a hordozóval babád?

Újszülötteket minimum tarkóig/fülközépig, 4 hónapos babákat legalább a vállukig. Ezek a minimum határok, ettől természetesen eltérhetsz, pl. fél évest is megtámaszthatsz tarkóig - ha engedi.

Ügyelj arra, hogy megfelelően támaszd meg a csípőövet, a baba lába legyen terpesz, vagy inkább "M" (terpesz guggoló) lábtartásban (térdek kb. köldök magasságáig felhúzva). Újszülöttnél csak az utóbbi lábtartás fog megvalósulni, mert egyrészt ennél a pozíciónál fog egészségesen gömbölyödni a háta - létrehozva egy komfortos, pocakléthez közeli helyzetet -, másrészt a kontraktúrák (ízületek korlátozott mozgása) miatt valószínűleg nem fog engedni más lábtartást.

A baba terpesztésének mértékét fokban mérjük: 60-90 fok közötti terpesztés az optimális a csípőfejlődést szempontjából, ám fix derékpántos eszköz esetén ez jóval nagyobb lehet (ld. eszközválasztás szempontjai). A hordozóeszköz szélességét cm-ben mérünk. Ha hosszú távon tervezzük egy adott hordozóeszköz használatát, érdemes lehet az állíthatók közt keresgélni a számunkra megfelelőt.

A csípő fejlődését leginkább támogató pozíció olyan, amiben a lábak terpeszben vannak, a térd pedig a popsinál magasabban van (járó gyereknél pedig legalább egy vonalban van a popsival). Ez a pozíció engedi meg ugyanis a combcsont fejének, hogy a csípővápát a megfelelő helyen mélyítse, csökkentve a későbbi csípőficam kockázatát. A kisebb babákra, újszülöttekre jellemző, hogy a keskenyebb, kb. csípőszéles terpeszt találják kényelmesebnek az izmok kezdeti feszessége miatt. A pici babák háta még nem olyan ívű, mint a felnőtteké, hanem "C" alakban gömbölyödik a gerinc (ahogy a méhben is össze volt gömbölyödve). Ezt a gömbölyű ívet támasztjuk és őrizzük meg a hordozóeszközben. A baba tehát nem ül a hordozóban, hanem körbeölelve, minden oldalról megtámasztva, domború háttal van a hordozó személyen. A hát gömbölyödését csak úgy tudjuk elérni, hogy a picur csípőjét billentjük olyan irányban, hogy a popsi lefelé forduljon, a lágyék tája pedig felfelé billenjen. A gerinc C formája a járás tanulással fokozaton kezd átalakulni a felnőttekével egyező kettős S alakúra.

Mire figyelj a hordozó kiválasztásakor és használatakor?

Az újszülött számára a könnyű, puha anyagokból készült hordozók a legmegfelelőbbek. A másik legfontosabb szempont, a hordozó mérete és az, hogy milyen súlyt bír el. Ezt mindenképp ellenőrizzük a vásárlás előtt.

Fontos kiemelni azt is, hogy a kicsi mindig befelé nézzen. A kifelé néző pozíció során a pici természetellenes homorított helyzetben ül, ami nem tesz jót a gerincének és a medencefejlődésnek.

Kifelé inkább ne! Ennek több oka is van. Az első és legfontosabb, hogy ez a pozíció káros a gerincének, és a medencefejlődést is kedvezőtlenül befolyásolja, hiszen természetellenes homorításra készteti a baba testét. Másrészt egy baba kezdetben a szülein keresztül ismeri meg a világot (a szülei arcmimikáját, szívdobbanásait, rezgéseit észlelve), ezért szüksége van a hordozó személy közvetlen kapcsolatára. Ha kifelé fordítjuk, az megterhelő lehet neki, ráadásul lehetősége sincs visszafordulni és bebújni a biztos védelmet nyújtó szülő mellkasához.

Már sokszorosan bebizonyították, a kifelé hordozás anatómiai és pszichológiai veszélyeit, de a kengurugyártók továbbra sem vesznek tudomást róla. Ne tévesszen meg, hogy sok embert látsz így hordozni, sajnos a köztudat lassan formálódik. És még van egy fontos különbség a kenguruk és a helyes hordozóeszközök között. A kengurunál a merev body nem képes a baba testvonalát követni, támasztani, a keskeny alj miatt pedig a baba teljes súlya a lágyékrészre összpontosul, ami szintén nem egészséges.

A hordozóeszköz megfelelő szorossága annyit jelent, hogy a babát stabilan tartsa, de ne legyen kényelmetlenül, fojtogatóan szoros. Ha nincs a hordozó személy teste és a baba teste között rés, ahol lötyöghet a kis test, nem engedjük meg, hogy a magát még tartani képtelen baba összerogyjon a hordozóban és kényelmesen kapunk levegőt, akkor a szorosság is megfelelő lesz. Figyeljünk arra, hogy a gerinc ne legyen megcsavarodva!

Pippadu TIPP: A megfelelő testhelyzet meghatározására az egyik legaranyosabb módszer, ha szem előtt tartjuk, hogy a kicsi olyan távolságban legyen az arcunktól a hordozóban, hogy bármikor könnyedén, lehajtott fejjel adhassunk neki egy puszit.

A szülő szempontjából a hordozóeszköz állíthatósága mindig a feszesre húzásra vonatkozik: a derékpántot a hordozó személy derekán általában a legkeskenyebb részre kell igazítani, illetve a vállpántokat a baba felvétele után szintén meg kell húzni, majd levételkor kiengedni. Ezt minden felhasználónak magának kell megtennie minden használatkor.

A derékpánt legfontosabb feladata, hogy a baba súlyát jól oszlassa el a szülő törzsén. Emiatt a pánt középső részét, mely felett majd a baba medencéjében található súlypontja helyezkedik el, érdemes a hordozó személy azon gerincszakaszára tenni, ahol a legvaskosabb, legteherbíróbb csigolyák vannak, így a terhelés erre a tájékra koncentrálódik. Ezek az ágyéki, ún. deréktáji csigolyáink, melyek bordaíveink alatt, ám medencénk, csípőnk felett helyezkednek el.

A vállpántokat minden esetben húzzuk feszesre felvételt követően - a bodytól, a vállunk felett a vállpántot megemelve hátulról előre vezetve a lazaságot - a hevederek segítségével, ugyanígy levételhez engedjük ki őket.

A mellkaspánt fontos kiegészítő lehet a csatos hordozón, de fontos megemlíteni, hogy a biztonságot és a súly elvezetését önmagában nem garantálja! Elöl- és hátonhordozáskor annak összecsatolásával rögzíthetők a vállpántok a megfelelő helyen a vállunkon, így megelőzve azok esetleges lecsúszását, de a hordozó feszesre húzását nem pótolja!

Mindig figyeljük a babánk igényeit: amikor még kicsi, érdemes a vállövét is megtámasztani, de amikor már kitenné a kezét, engedjük lejjebb a hordozó magasságát!

Javasoljuk, hogy a család lehetőség szerint szakszerű, márkafüggetlen segítséggel próbáljon, vagy kölcsönözzön, kérdezzen hordozóklubtól, hordozási tanácsadótól.

Mikor javasolt a hordozás?

Fontos megemlíteni, hogy az első 6 hétben, egyes esetekben akár az első 10 hétben nem javasolt a hordozás az anyukáknak.

Elöl hordozni körülbelül 7-9 kilós súlyáig tudod kényelmesen babádat, azt követően egyre fárasztóbbá válik, mivel a derekad izmainak folyton kompenzálnia kell az előre húzó súlyt. A csípődön tudsz nagyobb súlyú babát is hordozni, de hosszabb távon ez is kényelmetlen lehet, a baba testének növekedése a mozgástered is leszűkíti, illetve a gerincedet is óvhatod azzal, ha egy idő után háton hordozásra váltasz. A hátadon szövött kendőben, batyu kötésben akár újszülöttet is vihetsz, félcsatos és csatos hordozóban a felsőtestüket önállóan és stabilan tartó babád már biztonságban hordozhatod.

Amikor a babák megtanulnak távolra fókuszálni (babától függően átlagosan 3-6 hónapos kor között), egyre inkább érdeklődővé válnak a külvilág iránt is. Némely baba ezt egyértelmű mozdulatokkal jelzi, kihajol a hordozóból vagy kezeivel igyekszik eltolni magát a felsőtestedtől, hogy minél többet lásson. Mivel az egészséges babahordozás egyik alapvető pontja az, hogy kifelé fordítva nem hordozunk - azaz a baba mellkasa minden eszközben és esetben a szülő testével érintkezik -, ez az a pont, amikor érdemes hordozási pozíciót váltani, csípőn és háton elég teret biztosítunk számukra ahhoz, hogy a világot felfedezzék, illetve immár menetirányban szembesülnek a különböző mozgásformákkal is, mely idegrendszeri érésüket és mozgásfejlődésüket is elősegítheti.

tags: #babahordozo #kezben #tartasa