Baba kenguru és babahordozó útmutató: Minden, amit tudni érdemes

A babahordozás története szorosan összefonódik az emberi kultúrával, hiszen a hordozás az egyik legősibb módja a csecsemők gondozásának és nevelésének. A hordozás során az édesanya mindig biztonságba tudhatta a babáját és azonnal elláthatta a picurt, miközben vándorolt a törzzsel, gyűjtögetett, a földeken dolgozott vagy egyéb háztáji teendőket látott el.

Kezdetekben a hordozókendők egyszerű anyagokból, állatbőrből vagy egyéb szövetekből készültek, amelyeket a felsőtestre kötöttek vagy rögzítettek. A különböző kultúrákban különféle hordozási eszközök és módszerek alakultak ki, például az ősi kínai kultúrában a „mei tai” (vagy meh dai) nevű hordozót használták, amely szinte változatlan formában a mai napig nagy népszerűségnek örvend.

A modern kori babahordozók az évezredes babahordozási szokásokat és hordozókat alapul véve készültek, és míg egyesek szinte változatlan formában születtek újjá, addig mások maximálisan kihasználták a modern kor innovációit. A babahordozás nagyon elterjedt, ugyanis ez a módszer egyfajta „mozgási” szabadságot biztosít a maminak, míg a kislurkónak megadja az anyaöl biztonságát és nyugalmát.

A kenguru módszer eredete és jelentősége

Évente körülbelül húsz millió újszülött jön a világra nagyon kis súllyal koraszülés vagy méhen belüli elégtelen fejlődés következtében. A legtöbb ilyen baba az úgynevezett fejlődő országokban születik. Ezekben az országokban a modern technológia, a képzett egészségügyi személyzet nem, vagy ritkán áll csak rendelkezésre. Az orvosi műszerek és azok alkatrészeinek vásárlása, a karbantartás, javítás nehézkes és drága. Az energiaellátás gyakran omlik össze ezekben a régiókban, ellehetetlenítve a gépek kifogástalan működését. A születési kis súly önmagában is növeli a csecsemőkori megbetegedések (hypotermia, hipoglikémia, kórházi eredetű fertőzések) és a csecsemőhalandóság esélyét (az újszülött korban elhunyt gyermek 1/5-e koraszülött vagy időre született újszülött alacsony súllyal), de az érintett újszülöttek ellátása a fent említett körülmények közt különösen nehéz, nagy terhet ró az egészségügyi és szociális hálóra.

A kenguru-módszer (KMC - kangaroo mother care) ebből a reménytelen helyzetből jött létre. Az 1970-es években dr. Edgar Ray Sanabria azzal a problémával küzdött, hogy a túl sok korán megszülető baba számára nem tudtak elegendő inkubátort biztosítani. Az orvosi személyzet is kevésnek bizonyult, ezért ki kellett valamit találni a helyzet megoldására. Ezért (1978-ban) azt a gyakorlatot vezették be, hogy amennyi babát lehetséges, tegyenek meztelenül az édesanyjuk mellkasára, és igény szerint szoptassák őket. 1979-ben a pozitív tapasztalatok nyomán létrejött a kenguru módszer.

A kenguru módszer alapjául az ausztráliai óriás kenguruk szolgáltak, akik újszülöttjeiket kb. 8 hónapig az erszényükben hordozva szoptatják, nevelik, ahol is a kis kenguru a születéskori kb. 1 grammos (!) súlyát 2-4 kilogrammig növeli.

A módszer lassan három évtizedes alkalmazása és kutatása azt mutatja, hogy a KMC több, mint az inkubátoros ellátás egy alternatívája. Dr Ray először spanyolul, majd 1985-ben angolul publikálta tapasztalatait. Később, 1996-ban megalakult a Dr. Nils Bergman vezette KMC kutatócsoport. Neki is nagyon sokat köszönhetünk. A tapasztalatai alapján azt mondja, hogy az érett újszülöttről és a koraszülött babáról nem kell külön gondolkodni, mindkettőnek ugyan arra van szüksége, a testkontaktusra. Az alapvető különbség abban rejlik, hogy ha a babák nem kapják meg azt, amire szükségük van, akkor a kenguruztatás miatt az érett újszülöttek jobban túlélnek, a koraszülött babáknak azonban ez élet-halál kérdés.

Mi is az a kenguru módszer?

A kenguru-módszer korai, megszakítás nélküli és hosszan tartó bőrkontaktust jelent a baba és (elsősorban) az édesanya közt. A babát nem választják el édesanyjától születése után (vagy csak nagyon rövid időre, olyan vizsgálatok idejére, melyek máshogy nem végezhetőek el), hanem ha lehetőség van rá, akkor azonnal, de legkésőbb a baba állapotának stabilizálása után a mellkasára helyezik. A kizárólagos szoptatás (ideális esetben) jellemzi, bár azok az édesanyák is alkalmazhatják, akik egészségügyi vagy egyéb okokból nem tudnak/akarnak szoptatni. A kenguru módszert (kangaroo care) elsősorban kis súlyú koraszülöttek ellátására fejlesztették ki, de fontos megjegyezni, hogy az alappillérei (korai bőrkontaktus, szoptatás, stb) az időre született, normális súlyú és fejlettségű gyermekek és szüleik számára is rendkívül fontos, ezért ugyanúgy alkalmazható, sőt ajánlott náluk is.

A kenguru módszer pozitív hatásai

Mint már írtam, a módszer kifejlődésekor a legfontosabb szempont az alacsony súllyal született babák testhőjének biztosítása és optimális szinten tartása volt. Mivel a koraszülöttek hőháztartása rendkívül sérülékeny, számukra a legfenyegetőbb veszélyt a hipotermia okozza (az emberi test hőjének 36.5 fok alá süllyedése). Az állandó és stabil hőháztartás nagyon fontos, különösen a koraszülöttek esetében. Megfigyelések kimutatták, hogy a kenguru-módszer alkalmazásakor az első körülbelül 10 percben az édesanya testhőjének hatására a baba hőmérséklete kb. 37,5 fokig emelkedik, majd ott stabilizálódik.

Bár a koraszülött babák etetése nem egyszerű feladat, a KMC a szoptatást is nagyban elősegíti. Hatására nagyobb arányban kezdtek el az anyák szoptatni, hazaadáskor nagyobb arányban zajlott kizárólagos szoptatás, illetve a szoptatási időszak is hosszabb volt. Mivel a kenguru-módszer alkalmazásakor a baba biztonságban, ismerős hangok közt érzi magát, ezért többet alszik, ami szintén a kalóriafelhasználás tekintetében fontos momentum.

Azoknál a babáknál, akik sok időt töltöttek inkubátorban fekve, gyakran fellép szem-és tüdősérülés/károsodás, a hanyattfekvéstől pedig jellemzően belapul a fejük kissé. Mivel a picik testközelben vannak naphosszat, édesanyjuk gyakrabban simogatja őket, mint ágyban fekvő társaikat. Az érintésnek, simogatásnak bizonyítottan pozitív hatása van, nem csak neurológiai szempontból. A finom simogatást egyfajta masszázsnak is felfoghatjuk, a körkörös mozdulatok a test különböző tájain stimulálják az izomzatot, serkentik a légzést és az emésztést. Egy 2008-as indiai kutatás azt találta, hogy a kenguru-módszerbe bevont gyermekeknek mérhetően jobb volt az általános gyarapodásuk. Gyorsabban érik a keringési rendszere, és hosszabb, csendesebb alvásaik vannak.

A KMC nemcsak a kisbabákra fejti ki jó hatását. A módszerben résztvevő anyákat megkérdezve a kutatók arra jutottak, hogy az anyák a szülés után (akár császármetszés után is) kevesebb fájdalmat éreznek, kevésbé élik meg a körülményeket stresszesnek, mint a hagyományos ellátásban. Ebben óriási szerepe van annak, hogy a babákat nem választják el édesanyjuktól, a vizsgálatok nagy részét is sikerül úgy elvégezni, hogy közben a pici testközelben maradhat. A korai bőrkontaktus a kötődés erősítésében nagy jelentőségű, az anyák elégedettségről, biztonságot nyújtó közelségről, a beteljesedés érzéséről számolnak be még azok között a nehéz körülmények között is, ami egy koraszülött kisbaba ellátást jelent.

A kenguru-módszer másik vitathatatlan előnye, hogy a kisbaba ellátásba az édesapát, vagy egyéb családtagokat is azonnal bevonhatunk. Ha pl. az édesanya nem tudja még hordozni a gyermekét, hasonló hatékonysággal teheti ezt meg helyette az apuka is. Amennyiben a szoptatás akadályokba ütközik, vagy a kisbaba nem fogadja el az édesanyja mellét, az apuka pohárból, kiskanállal, egyéb módokon segíthet.

A kenguru módszer a gyakorlatban

A kenguru-módszer az egészségügyben általában ismert fogalom, Európában a kórházak többségében bevett gyakorlat már. Az egészségügyi személyzet is támogató a kenguru-módszert alkalmazni kívánó szülőkkel szemben. Ahhoz, hogy a kórházakban a módszert alkalmazzák, szükség van egy - a helyi igényekhez igazított - protokollra. A WHO kidolgozott egy ide vonatkozó ajánlást, a következőkben ezt szeretném nagyvonalakban ismertetni.

Feltételek

A kenguru-módszer három legfontosabb feltétele: édesanyák, akik önként vállalják a módszerben való részvételt, képzett gondozószemélyzet és támogató környezet. Amint az újszülött alkalmas rá (értsd: az esetleges komplikációkat elhárították, állapota stabil, nem igényel további intenzív-orvosi ellátást), a módszer azonnal megkezdhető. Az édesanyákat (igény szerint a családot) tájékoztatni kell a módszer előnyeiről, támogatni kell őket döntésükben, részletesen bemutatni a lépéseket és felkészíteni őket az esetleges nehézségekre.

A módszer alkalmazása nem igényel különleges személyzetet, az egészségügyi dolgozókat kell ösztönözni az ajánlások (beleértve a szoptatást érintő ajánlások) megismerésére. Ajánlatos volna a KMC módszertanának felvétele az egyetemi, főiskolai egészségügyi képzésekbe is.

A KMC nem igényel különleges berendezést sem. Az édesanyák és gyermekeik számára mindössze egy szobát kell biztosítani, ahol a nap 24 órájában együtt lehet gyermekével, látogatókat fogadhat, de fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy anyának és gyermekének békére és nyugalomra van szüksége. Az ideális szobahőmérséklet 22-24 fok közt legyen. Amennyiben lehetőség van rá, hasznos lehet egy speciális szék, amely félig ülő ill. fekvő pozícióba is állítható, de ugyanúgy megteszi egy hagyományos ágy is párnákkal. Ami a baba és a mama ruházatát illeti, itt sem kell semmi egetrengetően extra dologra gondolni. A babák nem igényelnek több ruházatot annál, mintha inkubátorban lennének, tehát a pelus, esetleg egy kis sapka, zokni elegendő. Az anyukák számára ajánlott az elöl szétgombolható (háló)ing, blúz.

Bár sok helyen elengedhetetlen tartozékként említik, hordozó eszköz nélkül is megvalósítható a kenguru-módszer. Amennyiben a baba vagy a mama állapota csak rövid idejű bőrkontaktust enged, ajánlott a fekvő/félig ülő pozíció, ahol a baba az édesanyja mellkasán fekszik takaróval betakarva. Eleinte ebben az esetben nagyon jó szolgálatot tesz egy puha anyagdarab háromszög alakban félbehajtva, amit vagy oldalt megcsomózunk, vagy egyszerűen hónaljunkba tűrünk. Ha az édesanya szeretne már babájával sétálni, később a napi teendőit ellátni, érdemes egy megfelelő hordozóeszköz után nézni.

Mikor kezdjük?

A kenguru-módszer kezdésének időpontját mindig egyénileg kell mérlegelni, figyelembe véve a baba és az anya állapotát, igényeit. Az 1800 gramm feletti súllyal született korababák (30-34. terhességi héten vagy utána születettek) esetében a leggyakrabban felmerülő probléma az RDS (egyfajta légzési elégtelenség). Néhány esetben komoly megfontolás tárgyát képezi a KMC, de kevés kivételtől eltekintve röviddel a szülés után megkezdhető a módszer. Minél kisebb az újszülött súlya, annál nagyobb a komplikációk valószínűsége és annál hosszabb az idő, míg a KMC elkezdhető. Ennek ellenére minden esetben fel kell ajánlani a szülőknek ezt a lehetőséget és ösztönözni, támogatni őket.

Kenguru-pozíció

A babát függőlegesen helyezzük a mellkasunkra. A feje legyen oldalra és kicsit felfelé fordítva, ez biztosítja a szabad légutakat és hogy a baba szemkontaktust tudjon létesíteni a hordozójával. Ügyeljünk arra, hogy a baba feje ne billenhessen se előre, se hátra! A kicsi pocakja legyen a hordozó gyomorszájának magasságában, így elegendő helye lesz a hasi légzéshez, valamint az édesanyja légzése ingerli a baba légvételét is. Fontos a függőleges pozíció (mint babahordozás esetén), az áll alatt két ujjnyi hely a szabad légutak biztosítása miatt. Ne roskadjon össze a baba. Törekedni kell az egészséges csípőfejlődés miatt a terpesz lábtartásra. A lényeg, hogy a babának kényelmes legyen. Ha nem az, azt jelezni fogja.

Mennyi ideig?

Amennyiben a kenguru-módszert hagyományos inkubátoros ellátás előzi meg, érdemes lassan, fokozatosan, apró lépésenként emelni az édesanya mellkasán töltött időt. A kutatások azt bizonyítják, hogy napi 10 perc is pozitív hatással van az újszülöttekre, mindenesetre a hordozási időt 60 perc alá nem érdemes csökkenteni, mert a túl gyakori helyzetváltoztatás megterhelő a gyermek számára.

A babák táplálása

A koraszülöttek szoptatása különös kihívás. Az első napokban előfordulhat, hogy az újszülött nem tud szopni, így intravénásan kell táplálni. Amint azonban az állapota megengedi, hogy szájon át etessük, megkezdődhet a KMC. A bőrkontaktus elősegíti a tejtermelést. A 30-32. hét előtt született babákat általában gyomorszondán keresztül táplálják, de ez nem akadálya a kenguru-módszer alkalmazásának. A 32.hét után született babák általában már képesek mellből is szopni. A legfontosabb, hogy a babánknak a testközelünkben folyamatosan rendelkezésre áll a mell. Kicsi babáknál figyelembe kell vennünk, hogy hamar elfáradnak, elalszanak evés közben, így gyakran esznek kevesebbet, hosszú szünetekkel. Az éjszakai táplálással kapcsolatban a WHO ajánlása szerint a babákat érdemes 2-3 óránként felébreszteni és megeteti.

Milyen hordozási lehetőségeink vannak?

Már a baba születése előtt is sokakat foglalkoztat a hordozás téma, ráadásul manapság már annyi lehetőség van a kicsi „hurcolására”, hogy bizony komoly dilemmát okozhat, melyiket is válasszuk. Összeállításunkban bemutatjuk a legnépszerűbbeket.

Hordozókendő

Rugalmas vagy nem rugalmas anyagból is készülhet, a hordozókendő segítségével a szülő különböző pozíciókban, elöl és háton is hordozhatja vele a kislurkót. A hordozókendő az egyik legtermészetesebb hordozási eszköz, ez tulajdonképpen egy hosszú textilanyag, amelyet a szülő köt a testére, és ebbe helyezi be különböző módokon a babócát. A hordozókendő egy másik nagy előnye, hogy a szülő és a baba testtípusától és magasságától függetlenül használható, ugyanis a baba kényelmes elhelyezését követően annyi csak a szülő dolga, hogy egy kötéssel a megfelelő helyen rögzítse a kicsit. A hordozókendők sokféle hordozási pozíciót tesznek lehetővé, beleértve az ergonomikus előre néző, hátra néző és oldalra néző helyzeteket is.

Az ideális hordozókendő jól szellőző, természetes anyagból készült, amely a nyári nagy melegben védi a kicsit az erősen tűző naptól, viszont a meleg ellenére megfelelő szellőzést is biztosít mind a maminak, mind pedig a picinek. A hideg, szeles és esős időkben pedig a hordozókendőben jól el lehet bújtatni a kislurkót, a kendő anyaga megfelelő védelmet nyújt az időjárás viszontagságai ellen is.

Újszülött kortól fogva használható. A hordozókendő nagyon jól jön, ha napközben nyűgösebb a baba, szeret kézben lenni, vagy hasfájós, mert csak magadra kötöd és közben a házimunkával is tudsz haladni. Fontos megjegyezni, hogy a hordozókendő a tanulási görbe ellenére is az egyik legnépszerűbb hordozási forma és a használatában tapasztalható nehézségek gyakorlással teljesen eltűnnek. A La Môme webshopban kizárólagosan kapható Koala babahordozók különféle típusukkal (rugalmas anyag, nem rugalmas anyag és többféle, egyszerűsített megkötési formával) innovatív módon igyekeznek megkönnyíteni a mamik dolgát és egyszerűbb használatot biztosítani.

Hordozókendő típusok:

• Rugalmas kendő: Újszülöttek hordozásához kiválóan alkalmas a rugalmas kendő. Egyesek úgy vélik, hogy éppen előnyében rejlik a hátránya, vagyis pont a rugalmassága miatt nehezebb a megkötése. Ugyan a legtöbb használati utasításban azt olvashatjuk, hogy 7-9 kilóig ajánlott e kendő használata, ám már az 5-6 kilogrammos babákat sem támasztja megfelelően, a súlyuk miatt ugyanis lazulhat a kötés. A rugalmas kendő elöl hordozásra alkalmas.
• Szövött kendő: Szövött kendőben az anya ugyanúgy hordozhatja újszülöttjét, mint akár 4 éves kisgyermekét. A szövött kendőben a kicsi kerülhet előre, csípőre és hátra is. E hordozó használatának egyetlen nehézsége a megkötés lehet, de ennek megtanulásában ma már szakemberek segítségét is kérhetjük.
• Ring sling, vagy gyűrűs hordozó: Ez egy kisméretű hordozókendő, amely egy gyűrű segítségével rögzíthető a szülő testén. Gyakorlatilag a szövöttnek az egyik változata a karikás kendő, amelynek a karikás megoldásnak köszönhetően egyszerűbb a megkötése, ráadásul bármikor állítható is. Elöl- és háton hordozásra is alkalmas, de „fő profilja” a csípőhordozás.

Kenguru hordozó

A kenguru egy modern hordozó, amely készítésekor felhasználták a modern kor számos vívmányát: jól szellőző anyag, amely megfelelő hőszabályozást biztosít; kapcsok és hevederek; amelyek segítségével csak néhány összepattintás és a kislurkó máris a szülőn „lóg”. A kengurut jellemzően a kislurkó 4-6 hónapos kora után ajánlják, amikor a kicsi már biztosan tartja a fejét és ül. A kenguruban való hordozás során a kisbaba ülő pozícióban van és a lábacskái a hordozó két oldalán lógnak le; a kenguru fajtájától függően ebbe a hordozóba a babócát előre néző vagy pedig a szülő felé néző pozícióban is belehelyezhetjük. A kenguru választásnál, a kétoldalt lelógó lábacskák miatt kiemelten fontos odafigyelni arra, hogy olyat válasszunk, amely megfelelően tartja a kicsi csípőjét.

A fent említett hátrányok nem minden kenguru hordozóra érvényesek, ugyanis a hordozók tervezői is igyekeznek lépést tartani a termék iránt támasztott elvárásokkal, így sok modern kenguru hordozó tervezése ergonomikusabbá vált a baba és a szülő számára is. Egy kényelmes és biztonságos hordozóról van szó, amely nem csak a családi kirándulások során bizonyít. A terpesztartás a gyerekek életkorának megfelelő helyzet, nem kell attól tartani, hogy kényelmetlen, feltéve, hogy a szülő felé fordítjuk. A kisbabáknak nem arra van szükségük, hogy nézelődjenek, hanem hogy érezzék a szülő közelségét. Ez mindennél jobban megnyugtatja őket, nem is csoda, ha a hordozóban sokszor elalszanak. A beépített fejtámasz megvédi a kisbabát a nap sugaraitól, a szél és eső ellen, illetve stabilan tartja a fejet, ami különösen alvás közben fontos. A méretre állítható hordozók megfelelő fej-, hát-, csípő- és lábpozíciót biztosítanak a kisbabának. Az ortopéd- és gyermekorvosok szerint a helyes tartás az, amikor a gyerek csípője gömbölyödő, C alakú pozíciót vesz fel előrehajlás közben, tehermentesítve a hátat, a térdek pedig egészen a köldökig érnek, és a baba fenékrésze mélyebbre kerül. A kenguru deréki részén, valamint a combok között puha párnázás található. A kényelmes ülést a térdhajlatig alátámasztott ülőrész segíti. A hordozó a vállak helyett a csípőre tereli a súlyt, így még a 13 kg-os bölcsis hordozása is kíméli a hátat. A Lionelo Margareet kenguru újszülötteknek is kényelmes a beépített szűkítőbetétnek köszönhetően. Egyszerű beállítása és a szabályozási lehetőségek miatt minden gyermekhez és szülőhöz beállítható. A szülő számára azért is kényelmes a kenguru használata, mivel az optimális súlyeloszlásnak köszönhetően megkönnyíti a hordozást nagyobb súlyú baba esetén is. Ezzel egyszerűbbé teszi a gyermekkel való közlekedést a lakásban és azon kívül is. Pántjai állítható hosszúságúak, hason hordozásnál keresztpántként, háti hordozásnál a hátizsákhoz hasonló párhuzamos pántként is beállítható, hogy a hordozás élmény legyen a babának és a mamának vagy apának is. Minőség bababarát termékekkel várjuk, melyek hosszú használatra lettek tervezve.

Mei Tai

A hagyományos kínai hordozó, amely egy szövetdarabból és négy darab rögzítő pántból áll, amit a szülő a testére köt. Az igen népszerű mei tai ugyan elöl hordozásra is alkalmas, mégis kényelmesebb vele a háton hordozás. Ez gyakorlatilag nem más, mint egy nagy teherbírású anyagból készült téglalap, amely négy sarkánál egy-egy pánt található. E hordozó felhelyezése roppant egyszerű, hiszen a felső pántokat csak a vállunkra, az alsókat pedig a derekunkra kell kötnünk.

Csatos hordozó

Léteznek csatos hordozók is, amelyek már nem kendők, állítható pántjaikkal és csatjaikkal sokkal inkább hátizsákra emlékeztetnek. Noha némelyik gyártó ajánlja is, újszülött gyermek hordozására nem igazán alkalmas, hiszen nem tudja úgy körbeölelni a babát, mint egy kendő. Elöl és hátul is hordozhatunk benne.

Hány éves kortól ajánlott hordozni?

• Újszülött kortól 4-6 hónapos korig: Ebben a korban a legfontosabb szempont a baba fejének, nyakának és gerincének megfelelő tartása. A sima és rugalmas hordozókendők és a Mei Tai típusú hordozók kiváló választás ebben az időszakban, ugyanis ezek a hordozókendők (jól használva) megfelelő támasztást, tartást biztosítanak a kisbaba fejének és gerincének.
• 4-6 hónapos kortól 1 éves korig: Ebben az időszakban a baba már tartja a fejét és tud ülni, ezért a hordozási eszközök és pozíciók választéka is bővül.
• 1 éves kortól: Ebben az időszakban a baba már egyedül ül, kúszik-mászik, lassan lábra is áll, és elkezdi felfedezni a környezetét. Ebben a korban már nincsenek megkötések arra, hogy milyen stílusú hordozót válasszunk, hagyatkozzunk a saját kényelmi szempontjainkra és teherbírásunkra.

A hordozás fontos szabályai!

• A kicsi gerince, feje, háta, csípője legyen megfelelően alátámasztva!
• Figyeljünk a hordozott baba helyes lábtartására!
• Ha elöl hordozunk, sose tegyük nekünk háttal a babát a hordozóba!
• Fontos, hogy a szülő is komfortosan érezze magát gyermeke hordozása közben, így a 7 kilónál nehezebb babát az anya már ne előre, hanem inkább a hátára vagy a csípőjére tegye!
• Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy miután a csípőhordozás féloldalas terhelést ad, érdemes váltogatni, mikor melyik oldalra kerüljön a kicsi.

Az autózás és a babahordozás

Ma már nem ritka, hogy az autós hordozó egyben a babakocsiszett egyik eleme, amit az utazáshoz csak le kell venni a babakocsi vázáról, majd becsatolni az autóba. Ez ugyan biztonságosnak mondható eszköz, viszont a szakemberek azt tanácsolják, hogy maximum háromnegyed órát legyen ebben a csemete, miután a félig ülő helyzet megterheli a gerincét, pláne akkor, ha még egyébként magától nem ül. Tehát, ha hosszabb útra indulunk, az utazási időbe feltétlenül kalkuláljuk be a 10-15 perces pihenőket is, amely során a babát kivesszük. Az autós hordozóban egyébként a csemete az anyósülésen is utazhat, de ekkor két szempontra is figyelnünk kell: az egyik, hogy menetiránynak háttal kössük be, és ha van légzsák azon az oldalon, az utazás előtt mindenképpen kapcsoljuk ki!

tags: #baba #kenguru #babahordozo #felvetel