Az abortusz az egyik legmegosztóbb jelenség és világszerte az egyik legvitatottabb társadalmi, etikai és jogi dilemma, emiatt sok szempontból tabu téma is. A probléma középpontjában a magzati élet védelme, illetve az állam általános életvédelmi kötelezettsége áll, amelyből egyes nézetek szerint nem következik automatikusan minden egyes magzat megszületési jogának a garantálása. Az alábbi cikk célja, hogy átfogóbb képet nyújtson az abortusz problémaköréről, különös tekintettel annak morális és jogi aspektusaira.
Az abortusz etikai megközelítései
Az abortusz erkölcsi aspektusa nem választható el a kérdés biológiai, orvosi, pszichológiai, társadalmi-szociális és jogi vonatkozásaitól, ehhez a problémához csak komplex szemlélettel lehet közelíteni. A filozófiai, az etikai, a vallási, de a természet- és társadalomtudományi problémák is különféle értelmezési, megközelítési módban tárgyalhatók: tudományos iskolák, elméleti irányzatok, felfogásmódok, hitek, meggyőződések versengenek, olykor harcolnak egymással. Az álláspontokat értékválasztások, értékütközések és -preferenciák, világnézeti elköteleződések alapozzák meg.
A pro-life és pro-choice érvek
Az abortuszhoz kapcsolódó etikai elméletek, mint például a pro-life és pro-choice érvek, valamint az emberi jogok (pl. élethez való jog) és a női autonómia, vagy önrendelkezés közötti konfliktusoknál felmerülő kérdések folyamatosan viták tárgyát képezik.
Pro-life álláspont: A magzat emberi lény
Az abortuszt ellenzők számára vallástól függetlenül felfoghatatlan az a tény, hogy vannak, akik képesek egy kiszolgáltatott kis élőlény sorsáról úgy dönteni, hogy halálra ítélik őt. Akiktől nem lehet elvenni az erkölcsi alapokat, azok tudják, hogy a magzat a fogantatást követően már emberi lény. A fogantatás pillanatában egyedi és megismételhetetlen DNS alakul ki, s itt a bizonyíték: már a fogantatás után 3 héttel dobog a magzat szíve. 8 hetes korától már agya, keze, lába van. A 12 hetes magzat hossza már 6-7 cm, pici szíve igen gyors, percenként 120-160-at ver. Idegrendszere már eléggé fejlett, tehát minden fájdalmat érez. Kéz- és lábujjait, arcizmait mozgatja, tud mosolyogni! Az agyának szerkezete kialakult, csak a méretében különbözik attól, amilyen a születésekor lesz. Belső szervei is fejlettek, csak növekednie kell. Már tudna kiadni hangot, mert kialakultak azok a szervek is. Mellkasa ütemesen emelkedik, süllyed, készül a levegővételre.
A terhességmegszakítások nagy részét a nők nem akarják igazán elvégeztetni, de egy vagy több kényszerítő körülmény hatására mégis megteszik. Egy amerikai kutatás szerint a nők több mint a fele nem biztos abban, hogy jó döntést hozott-e. 64%-uk külső nyomásra hivatkozott, csak kényszer hatására egyezett bele. Ráadásul a magzatgyilkosságnak egész életre kiható lelki következményei vannak, amiről a nők többsége egyáltalán nem tud.
Pro-choice álláspont: Az anya önrendelkezési joga
„Az én testem, jogom van eldönteni, hogy mit teszek vele” - ez az első odavetett mondat az abortuszpárti oldalon. A valóság pedig az, hogy bár a magzat az anya testében fejlődik ki, de nem az anya testének része. A magzat teljesen egyedi és megismételhetetlen különálló kis ember. Csupán kiszolgáltatott, mert nem tudja megvédeni magát. Ez elsősorban az anya és az apa kötelessége lenne, másodsorban minden felnőttnek a környezetében.
A modern liberális jogfilozófia a személyt annak szabadsága révén megillető erkölcsi jogok egyikeként tételezi az önrendelkezési jogot. Az állam alkotmányos életvédelmi kötelessége olykor szemben állhat a terhes nő (szintén alkotmányos) egyéni önrendelkezési jogával. Ilyenkor az abszolút törvényi tiltás (a demokratikus értékek felől tekintve) nem helyes, és nem is adekvát eszköz, a nők máshol, más országban, vagy nemzetközi vizeken úszó abortuszhajókon legálisan, vagy más helyeken illegálisan, akár egészségüket, életüket kockáztatva vetik alá magukat (az esetenként brutális) beavatkozásnak.
Vallási és teológiai megközelítések
A kultúránkat igen jelentős részben meghatározó zsidó és keresztény vallás alapvetően abortuszellenes, erkölcsileg tiltja, súlyos bűnnek minősíti a terhesség megszakítását. Az ilyen cselekedet alanya és elkövetője nem engedelmeskedik az Istentől származtatott V. parancsolatnak. A „Ne ölj!”, azaz ne olts ki emberi életet a magzati élet elvételének tilalmára is vonatkozik. E hitbéli tanítás szerint az emberi élet már a fogantatástól kezdődik. Az új lény test és lélek, szellem, tehát Isten alkotta, egyedi sajátosságokkal bíró emberi személyként kell rá tekintenünk és vele úgy bánnunk. Életének kioltása (az abban való közreműködés, az orvosé is) a magzati élet bármely pillanatától számítva - bűn. A magzati fejlődést ugyanis a megtermékenyüléstől kezdve mindvégig egységes, nem szakaszolható fejlődési folyamatként tekinti.
A Katolikus Egyház tanítása szerint az élet- és szabadságellenes bűncselekmények között is különös súlya van az abortusznak. A kánonjog szerint, aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik. A katolikus egyház álláspontja szerint amiatt is indokolt az abortusz ilyen büntetése, mert a világi jogrendek a születendő élet büntetőjogi védelmét nem védik ilyen széles körben. A büntetés a terhesség bármely szakaszában elkövetett abortuszra vonatkozik.
Szent II. János Pál pápa az Evangelium Vitae című enciklikában határozottan elutasítja az abortuszt, de még a fogamzásgátlást is. Szerinte tévhit, hogy a fogamzásgátlás az abortusz leghatásosabb ellenszere, hiszen éppen felerősíti az abortusz kísértését egy fogamzásgátlás ellenére történt fogantatás esetén. Álláspontja szerint „a művi abortusz bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben”, és mint ilyen elfogadhatatlan.
A hindu nem-ártás elve összefügg az orvosok hippokratészi elvével. Az óind tradíció az élet szentségét teljes tiszteletben tarja. Még az állatokét is, nemhogy az emberét. Aki egy kicsit is ismeri a keleti kultúrák egyik legfontosabb filozófiai fogalmát, a karma törvényét, az tudja, hogy minden tettet visszahatás követ. A pozitív cselekedeteket kedvező, a negatívakat fájdalmas következmények kísérik.
Az emberi élet kezdete a tudomány és a filozófia tükrében
Biológiai értelemben a megtermékenyüléssel indul el egy fejlődésre, gyarapodásra képes lény élete. Ez egy potenciálisan emberi lény kifejlődésének kezdete. Az ember azonban nem redukálható pusztán biológiai folyamatainak összességére. Az emberi élet indulását különböző korok filozófusai (még nem szaktudományos alapon) különböző jelenségekhez, fejlődési szakaszokhoz kötötték: a magzat szívverésének kezdetéhez, a magzat megmozdulásához az anyaméhben és így tovább. Felfogásuk szerint nem esett tehát automatikusan egybe a biológiai és az emberi élet kezdete.
Jelen korunkban a tudományokra alapozva az emberi élet kezdetét leginkább az agyi folyamatok (mérhető agyi elektromos hullámok) indulásához kötik, ahogyan a halált is az agyhalál beálltához. Ez a kezdet legkorábban a terhesség 3. hónapjának végére tehető (12. hét).
Kis János filozófus írja: „Hogy egy létezőről elmondhassuk, megilleti az élethez való jog, ehhez nem elegendő kimutatni róla, hogy biológiai életműködéseket végez. ... Másszóval: az élethez való jog alanya nem maga az élet mint biológiai működések így vagy úgy meghatározott együttese, hanem az élő emberi egyed. ... A magzat potenciális erkölcsi személy, potenciális (a jövőben keletkező) érdekeket védő feltételes jogok illetik meg, szemben az aktuális (jelenbeli) érdekeket védő valóságos jogokkal. A magzat potenciális személy...., ez azt jelenti, hogy minden állapotában van valamennyi - a fejlődéssel egyre növekvő - esélye arra, hogy egy meghatározott személlyé váljék...”
Az első három hónapban a magzat nem rendelkezik érzőképességgel. Nem képes a legegyszerűbb kellemes és kellemetlen érzetek megkülönböztetésére, nem érez fájdalmat, nincsenek vágyai, kívánságai. Nincs tapasztalata sem a környezetéről, sem saját állapotáról. Az érzőképesség megjelenése az agy fejlődéséhez kötődik. Az agy főbb területei a 12. hét táján már jól azonosíthatók. Csak érzőképes lénynek lehet aktuális, erkölcsileg védett érdekeket és azokat védő jogokat tulajdonítani.
Prenatális fejlődés - a fogantatástól a születésig - germinális szakasz, embrionális szakasz, magzati szakasz
Az abortusz jogi szabályozása Magyarországon és a világban
A törvényi szabályozás az emberi civilizációnk történetében nagyjából két és fél ezer éves múltra tekint vissza. Az antikvitástól napjainkig a tartalmi és erősségi fokok szerinti sokféleség jellemzi.
Jogi keretek és dilemmák
Magyarországon a rendszerváltozás után röviddel már az Alkotmánybíróság is foglalkozott az abortusz kérdésével. A 64/1991. (XII.17.) AB határozatban előírta az Országgyűlésnek, hogy törvényben szabályozza a méhmagzat jogi természetét. Az abortusz melletti legerősebb érv ugyanis az anya önrendelkezési joga, míg a magzat melletti az állam kötelezettsége az élet védelmére, ehhez azonban mindenekelőtt a jogalkotónak el kell döntenie, hogy a magzatot jogilag embernek tekinti-e. Az állam objektív, életvédelmi kötelezettsége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is, ez a kötelezettség azonban nem abszolút. A 48/1998. (XI.23.) AB határozatban megállapította, hogy az abortusz teljes tiltása alkotmányellenes helyzetet teremtene, a nő „súlyos válsághelyzetének” vizsgálatától az állam eltekinthet, de az ilyen helyzetbe került nőket segítenie kell, valamint a „súlyos válsághelyzet” fogalmát és alkalmazhatósága feltételeit törvényi szinten szükséges szabályozni.
A 2012. évi C. törvény (Btk.) 163.§-a alapján, aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ez a büntetőjogi tényállás az ún. magzatelhajtás bűncselekményének fogalma alá kizárólag a terhességnek mesterséges és jogellenes megszakítása tartozik. A terhesség mesterséges megszakítása minden esetben veszélyezteti a terhes nő egészségét.
Az abortusz statisztikák és társadalmi hatások
A KSH adatai szerint 2015-ben 31176 terhességmegszakítás történt Magyarországon. Ma minden harmadik várandósság végződik abortusszal. 1956-tól kezdve engedélyezett az abortusz, azóta körülbelül 6,8 millió életet vettek el. Az Európai Unióhoz képest ebben a szomorú statisztikában is az élen járunk. A legutóbbi statisztikai adatok azt mutatják, hogy egy kicsit csökkent az abortusz mértéke, de még így is katasztrofális a helyzet hazánkban: ezer közül 450 esetben történik meg.
| Év | Abortuszok száma Magyarországon | Terhességmegszakítások aránya (ezer várandósságra) |
|---|---|---|
| 1956-tól napjainkig | ~6,8 millió | - |
| 2015 | 31176 | - |
| Jelenlegi helyzet | - | 450/1000 |
A WHO szerint évente 40-50 millió abortuszt végeznek a világon. Ez kb. Egy számláló pörög, nem egészen 1 másodperc alatt változik az adat. Ahogyan e sorokat olvassuk, éppen kioltanak egy-egy életet.
A „súlyos válsághelyzet” és a kényelem
A művi beavatkozás 97%-át azért végzik el, mert a kötelező indoklásában a „súlyos válsághelyzet” szerepel. Egy korábbi felmérés szerint anyagi problémákra, „véletlenül becsúszott” terhességre szokás hivatkozni, a fiatalkorúaknál arra, hogy nem tudnák folytatni tanulmányaikat. Ugyanakkor mindig van más lehetőség, csak nehezebb élethelyzetet kell érte vállalni.
A nem kívánt gyerek megölésének gyakran a kényelem a háttere, hogy az anyagi jólétet vagy a karriert ne kelljen feladni, vagy ne kelljen egy kicsit egyszerűbb életmódot folytatni. A babák sokszor a továbbtanulás, a szakmai előmenetel, és a szexuális szabadság útjában állnak. Még sajnálatosabb, hogy sok esetben az anya szeretné megtartani gyermekét, de mások rákényszerítik az abortuszra.
Abortusz és a nők mentális egészsége
A bizonyítékok azt mutatják, hogy az abortusz melletti döntés nem növeli a nem kívánt terhességgel járó pszichológiai zavarok kockázatát. Az abortusz szükséghelyzet eredménye, amely komolyan és mélyen megterhelő - lelki és fizikai szempontból egyaránt. Tabu jellege miatt pedig a legtöbb abortuszon átesett nő nem mer beszélni erről.