Az autoimmun betegségek, különösen az anti-Ro/SSA antitestekhez kapcsolódó állapotok, jelentős kockázatot jelentenek a terhesség során, beleértve a magzati szívblokk (CHB) kialakulását. Ez a cikk részletesen tárgyalja az autoimmun betegségek hátterét, a magzati szívblokk kialakulásának mechanizmusát, a diagnosztikai és terápiás lehetőségeket, valamint a megelőzés fontosságát.
Mi az Autoimmun Betegség?
Az „autoimmun betegség” egy gyűjtőfogalom, amelybe több mint 80 ismert betegség tartozik. Alapvetően minden autoimmun betegség az immunrendszerrel kapcsolatos problémára vezethető vissza. Normális esetben az immunrendszerünk védelmez minket az idegen betolakodók ellen (például gombák, baktériumok és vírusok), és az a feladata, hogy ezeket az idegen betolakodókat megtalálja, felismerje és megsemmisítse - így tart minket egészségesen. Autoimmun betegség esetén azonban az immunrendszer túlműködik és a test azon részeit kezdi el megtámadni, melyek nem idegenek. Más szóval a szervezet nem képes felismerni saját struktúráját, ezért immunválaszt indít el saját sejtjei, szövetei vagy szervei ellen. Az autoimmun betegségek 75%-a nőknél fordul elő, leggyakrabban fogamzóképes korban.
Az utóbbi 20 évben folyamatosan növekszik az autoimmun betegek száma, vagyis egyre több embert diagnosztizálnak például autoimmun pajzsmirigy betegséggel, lisztérzékenységgel, 1-es típusú cukorbetegséggel, gyulladásos bélbetegséggel vagy épp pikkelysömörrel. Az autoimmun állapotok sajnos közvetlen és közvetett módon is negatív hatással vannak a termékenységre és a terhességre.
Számos tudományos tanulmány mutat arra, hogy a különböző autoimmun betegségek kapcsolatban állnak a leggyakrabban előforduló termékenységi rendellenességekkel, úgy mint: endometriózis, policisztás ovárium szindróma (PCOS), petefészek korai öregedése, és ismeretlen eredetű (idiopátiás) meddőség. Egy lengyel kutatás például megállapította, hogy a kezeletlenül hagyott lisztérzékenység (cöliákia) összefüggésbe hozható a termékenységi rendellenességekkel, spontán vetéléssel és korai menopauzával is.
Az autoimmun betegség és a terhesség veszélyes kombináció, megnöveli a terhességi komplikációk kockázatát, sérülhetnek az anya szervei és fennáll annak is a veszélye, hogy az anya olyan autoantitesteket termel, melyek árthatnak a magzatnak. A félresiklott immunműködés a teljes testet gyulladttá és ellenségessé teszi. Ahogy várható, ez egyáltalán nem kedvez a termékenységnek. Egy ilyen helyzetben az immunrendszer megtámadhatja a spermiumokat és embriókat, ezzel megnehezítve a fogantatást és a terhességet. Egy autoimmunitással rendelkező nő szervezete a saját petefészkét is megtámadhatja, ami a petefészek korai öregedését és PCOS-t idézhet elő.
Az autoimmun betegségek a kötőszövetekre is hatással lehetnek, melyek összetartják a különböző szöveteket és szerveket. Emellett az idegekre, izmokra, endrokrin rendszerre és az emésztőrendszerre is negatívan hathatnak. Lényegében arról van szó, hogy egy saját szöveteit megtámadó test egyáltalán nem ideális környezet sem a termékenység számára, sem pedig egy gyermek kihordására. Ezért valamit mindenképp cselekedni kell, megelőzni, hogy a probléma megjelenjen vagy kialakuljon, illetve kezelni, ha már jelen van valamilyen autoimmun betegség.
Számos tünet van, mely alapján arra gyanakodhatunk, hogy immunrendszerünk „megbolondult”. Ezek a leggyakoribbak, melyekre érdemes odafigyelni: Emésztési zavarok, Visszatérő betegségek, Bőrkiütések, Vércukor problémák (pl. magas vércukorszint), Allergia, Extrém fáradtság, Izom- és ízületi fájdalmak, koncentrálási nehézségek.
Az Autoimmun Betegségek Növekvő Gyakorisága és Háttere
Az autoimmun betegségek kiváltó oka a legtöbb esetben ismeretlen, de kialakulásuk általában nem vezethető vissza egyetlen okra. Minden bizonnyal több tényező is szerepet játszhat a megjelenésében, például: a növényvédő szerek használata, a levegőben és vizekben található méreganyagok, a gyógyszerek túlzott alkalmazása, a krónikus vírusos fertőzések, a penésznek kitettség, a krónikus stressz, a genetikai adottságok. Van azonban egy tényező, amely talán mind közül a legfontosabb, ráadásul teljesen mi kontrolláljuk, vagyis tudatossággal, odafigyeléssel módosítani tudjuk. Ez nem más mint az étrend. Az úgynevezett nyugati étrend (melyet mi, magyarok is követünk) rendkívüli mértékben hozzájárul az elhízáshoz, igazi melegágya a gyulladásoknak és a bélflóra egészségére nézve is elképesztően káros. A nyugati étrend gazdag gyorséttermi ételekben, szénhidrátokban és genetikailag módosított összetevőkben, ugyanakkor nagyon szegény rostokban, zöldségekben és antioxidánsokban.
Az Újszülöttkori Lupus és a Magzati Szívblokk
Az újszülöttkori lupus egy ritka autoimmun betegség, amely az újszülötteket érinti, elsősorban azokat, akiknek az anyái bizonyos autoimmun betegségekben, különösen a szisztémás lupus erythematosusban (SLE) szenvednek. Ez az állapot nemcsak a csecsemőre gyakorolt potenciális egészségügyi következményei miatt jelentős, hanem az anya egészségével való kapcsolata miatt is. Az újszülöttkori lupus egy autoimmun betegség, amely csecsemőknél fordul elő, és jellemzően kiütésként, vérképzőszervi rendellenességekként vagy szívblokk formájában jelentkezik. Ez nem maga a lupus egyik formája, hanem egy olyan állapot, amely a terhesség alatt az anyáról a babára átkerülő specifikus autoantitestek miatt alakul ki. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a fertőző ágensek vagy környezeti tényezők közvetlenül okoznák az újszülöttkori lupust. Az újszülöttkori lupus szorosan összefügg az anyai autoimmun betegségekkel, különösen a szisztémás lupus erythematosusszal (SLE). Az SLE-ben szenvedő anyák autoantitesteket termelhetnek, például anti-Ro (SSA) és anti-La (SSB) antitesteket, amelyek átjuthatnak a méhlepényen és befolyásolhatják a magzatot.
A magzat génállománya fele-fele arányban anyai, illetve apai eredetű. A várandósság idején az anya immunrendszere az „idegen” sejtek megtartására, életben tartására törekszik, de vannak esetek, amikor az anya immunrendszere hevesebben reagál párja sejtjeire, ez pedig vetéléshez vezet, vagy sikertelen a megtermékenyítés.
Az anyai Ro/SSA autoantitestekhez kapcsolódó magzati irreverzibilis teljes AV-blokk (AVB) jellemzően a terhesség 20. és 24. hete között alakul ki. A billentyűregurgitáció prenatálisan és posztnatálisan is kialakulhat, a terhesség 34. hetétől. Az I. vagy II. fokozatú AVB dexametazonnal és más terápiákkal történő kezelése megakadályozhatja a III. fokozatú AVB kialakulását. Kimutatták, hogy a nem teljes AV-blokkról a III. fokozatú AVB-re való átmenet ideje változó. A 17. és 22. hét között a csecsemőben az anyai IgG szint 10%-a alatti, a 25. és 40. hét között pedig jelentősen emelkedik. A köldökzsinórvér-szint nagymértékű növekedése miatt, amely a terhesség 36. hetéig tart.
Diagnózis és Szűrés
A pulzusmérő tehát felveti a gyanút, és az ezt követő teljes magzati ultrahang megerősíti vagy sem a diagnózist. Ha kimutatható lenne a magzati szívritmus-ellenőrzés egy orvosilag visszafordítható betegség kimutatására, amely kezelés hiányában élethosszig tartó szívritmus-szabályozássá válna, számos társbetegséggel együtt, egy ilyen protokoll alkalmazása terhes nőknél az anti-Ro/SSA pozitív szokásos gyakorlattá válhatna, ahogy ez más országokban már megtörténik. Hasonlóképpen indokolt lenne minden terhes nő általános prenatális szűrése az anti-Ro/SSA antitestek jelenlétére.
Clowse és munkatársai egy közelmúltbeli konszenzusos dokumentuma szerint az anti-Ro/SSA-pozitív terhes nők esetében, akiket külön központokban követtek nyomon, az 49 szakértő 80%-a javasolta a sorozatos magzati echokardiográfiás szűrést, a válaszadók többsége (59%) pedig azt javasolta, hogy a 16. héten kezdjék meg az echokardiográfiát, és hagyják abba a szűrést, bár a 28. hétig. A hipotézis az, hogy ilyen korai szakaszban van lehetőség a rendelkezésre álló terápiák azonnali használatára.
Korábban Cuneo et al. az első tapasztalatot ezt követően 273 anti-Ro/SSA pozitív terhességre terjesztették ki, mindkettőt echokardiográfiával és otthoni magzati pulzusszám-monitorozással is figyelemmel kísérve, biztató eredményekkel. Egy újabb vizsgálatból ugyanaz a csoport arra a következtetésre jutott, hogy az I. fokozatú BAV diagnosztikai küszöbe a terhességi kortól függ. Továbbá Brucato és mtsai. a terhesség 26. hetében találták a legmagasabb kockázatot.
Kezelési Stratégiák és Megelőzés
Az I. vagy II. fokozatú AVB dexametazonnal és más terápiákkal történő kezelése megakadályozhatja a III. fokozatú AVB kialakulását. Brucato és mtsai. javasolják a fluorozott kortikoszteroidok alkalmazását a veleszületett szívblokk kezelésében. A PR Interval and Dexamethasone Evaluation (PRIDE) prospektív vizsgálat kimutatta a szívmonitorozás hasznosságát a veleszületett szívblokk kockázatának kitett magzatoknál. A magzati echokardiográfiás megfigyelés előnyei kimutathatók olyan terhességekben, amelyeknél fennáll a veleszületett szívblokk kockázata.
Sunderji et al. a dexametazonnal történő kezelésről szóló visszatekintő jelentést tettek közzé az anti-Ro/SSA által közvetített magzati szívblokk kezelésére. A kutatók olyan embereket keresnek, akik megfelelnek egy bizonyos leírásnak, az úgynevezett jogosultsági kritériumoknak. Az anyai hidroxiklorokin-használat csökkentette a rekurrent anti-SSA/Ro antitest-asszociált neonatális lupus kardiális manifesztációinak kockázatát.
Teljes autoimmun veleszületett szívblokk magzati echokardiogramja
A Klinikai Kutatás és Jövőbeli Irányok
Ezért a klinikusoknak maradt néhány ötletük, de korlátozott bizonyítékok egyértelműen alátámasztják a CHB megelőzésére, előrejelzésére vagy kezelésére vonatkozó megközelítéseket. A kutatók folyamatosan vizsgálják a veleszületett szívblokk (CHB) patogenezisének megértését és az új terápiás stratégiák kidolgozását. A "Lupus neonatal" csoport prospektív tanulmánya értékelte az újszülöttkori lupushoz társuló halálozás és morbiditás kockázati tényezőit. A jövőbeli kutatások célja a jobb diagnosztikai eszközök kifejlesztése, a korai beavatkozás stratégiáinak optimalizálása és a hosszú távú kimenetel javítása.
A ClinicalTrials.gov webhelyre benyújtott vizsgálati rekordok és összefoglaló eredmények folyamatosan frissülnek, ami tükrözi a kutatási fejlődést ezen a területen.
A szisztémás lupus erythematosus (SLE) betegek közel felében kifejlődnek az antifoszfolipid-szindróma (APS) klinikai manifesztációi - artériás vagy vénás trombózis, kóros kimenetelű terhességek egy jól meghatározott csoportja; leggyakrabban ismétlődő spontán vetélések, koraszülés is. A szisztémás lupus is kedvezőtlen hatású a terhességre nézve. SLE-s betegekben áltagnál magasabb a vetélések, koraszülések előfordulása.
A Sjögren-kór a külső elválasztású mirigyek gyulladásával járó autoimmun betegség. Sögren-szindróma csaknem valamennyi más szisztémás autoimmun betegséghez (leggyakrabban RA, SLE) társulhat. A bőr és bőr alatti kötőszövet és a belső szervek fibrózisával, immunológiai eltérésekkel jellemezhető. Ez ronthatja a magzat keringését is. Nagyon ritka betegség, ahol terhesség esetén szintén a vetélés és a koraszülés a leggyakoribb veszély. A lakosság 2-3%-át, főleg nőket érintő betegség 40 éves kor környékén alakul ki.
A jól kezelt rheumatoid arthritisben szenvedő nők terhességének kimenetele nem különbözik az átlagos populációétól.
| Autoimmun Betegség | Kapcsolódó Kockázatok Terhesség Alatt | Lehetséges Komplikációk |
|---|---|---|
| Anti-Ro/SSA antitestekhez kapcsolódó állapotok | Magzati szívblokk (CHB), Billentyűregurgitáció | Irreverzibilis teljes AV-blokk, Szívritmus-szabályozó szükségessége |
| Szisztémás Lupus Erythematosus (SLE) | Vetélés, Koraszülés, Antifoszfolipid-szindróma (APS) | Trombózis, Ismétlődő spontán vetélések |
| Sjögren-szindróma | Vetélés, Koraszülés (ritkán társulva más autoimmun betegségekkel) | Magzati keringés romlása |
| Rheumatoid Arthritis (RA) | Jól kezelt állapot esetén alacsony kockázat | Átlagos populációhoz hasonló kimenetel |