Az átlagos szülési idő és a terhesség szakaszai

A terhesség, vagy várandósság (graviditás) a nő méhében egy vagy több utód kihordása. Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot. A legtöbb terhesség során csak egy gyermek kihordására kerül sor, de lehetséges két vagy több magzat kihordása (ikerterhesség) is. Az emberi terhesség általában 38 hétig tart a fogantatástól (hossza 255-266 nap), vagyis kb. 40 hétig tart az utolsó menstruációs időszak végétől.

A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik. A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár lehetséges, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A tényleges teherbe esés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly. A terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat. Ennek pozitív eredménye után szokás „terhességről”, illetve „terhes nőről” beszélni.

A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg. Ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot.

A szülés várható időpontjának kiszámítása

Amikor egy kismama megtudja, hogy babát vár, az egyik első kérdés, ami felmerül: „Mikor fogok szülni?” Bár a kisbaba pontos érkezése ritkán történik pontosan a jósolt napon, a szülés várható időpontja fontos támpont mind az orvosi vizsgálatok, mind a lelki felkészülés szempontjából. A szülés időpontját a leggyakrabban az utolsó menstruáció első napjától számítjuk. Egy átlagos terhesség 40 hétig tart ettől az időponttól számítva.

Ez alapján az orvos egy egyszerű képlettel számol: 📅 Utolsó menstruáció első napja - 3 hónap + 1 hét = Szülés várható időpontja. Ez a módszer akkor a legpontosabb, ha a menstruációs ciklus rendszeres, 28 napos, és pontosan felidézhető az utolsó ciklus kezdete.

Az úgynevezett Naegele-módszer szerint a szülés várható időpontját úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni (mivel 40 hét = 9 hónappal és 6 nappal). Mivel ez a számítás szabályos, 28 napos ciklust feltételez, a várandósság alatt bizonyos körülményeket (ciklus hossza, baba fejlettsége, első magzatmozgás ideje, stb.) figyelembe véve módosíthatják a dátumot. A huszadik hétig a baba mérete is informatív, utána már kevésbé, hiszen születnek időre kétkilós és négykilós gyermekek is.

A legelső, általában a 6-8. hét között végzett ultrahang-vizsgálat is segíthet a szülés várható időpontjának pontosításában, különösen, ha a menstruációs adatok nem teljesen biztosak. Ekkor a magzat méretéből és fejlődési állapotából számítjuk ki a gesztációs kort, amely kis mértékben módosíthatja az eredeti becslést. Fontos tudni, hogy a szülések mindössze kb. 4-5%-a történik a kiszámított napon. A legtöbb baba a 38-42. hét között születik meg - ez mind a normál tartományba esik.

A terhességi hetek pontos ismerete azért lényeges, mert minden orvosi vizsgálatot - például a kötelező laborokat, ultrahangokat - ezekhez a hetekhez igazítunk. A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap). A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttként kezelik, míg a 42. hét után már túlhordásról van szó.

Míg a koraszülöttek esetében az jelent kockázatot, hogy a magzat még nem elég fejlett az önálló életre, a 42. hét után a terhesség már mind az anya, mind a magzat szempontjából veszélyes lehet. Emiatt a szülészek általában a 40. héten gondolják optimálisnak a szülést.

A terhesség trimeszterei és a magzati fejlődés

A terhesség kilenc hónapja alatt a magzati fejlődést nagyjából két szakaszra lehet osztani: az első két hónapban az embrionális szakasz, majd ezt követi a magzati szakasz.

Első trimeszter (1-12. hét)

Az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig tartó időszakot nevezik első trimeszternek. Ez az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió v. hólyagcsíra lesz. A hólyagcsíra külső része, amelyből később a méhlepény lesz, ekkor kezdi el termelni a humán chorionic gonadotropin (hcG) hormont, amely az anya petefészkét arra serkenti, hogy progeszteront termeljen. A progeszteron hatására a méh fala felkészül az embrió befogadására, majd a beágyazódott embrió körül a méh véredényei megduzzadnak és a hajszálerek megsokszorozódnak, így biztosítva az embriónak a szükséges tápanyagokat. A beágyazódás a legtöbb nő számára észrevétlenül zajlik, de egyesek kismértékű vérzést, hasi görcsöket tapasztalhatnak.

A beágyazódás után kezd kifejlődni a méhlepény (placenta), amely a magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből. A méhlepény részben a méh belső részét borító nyálkahártyából (decidua vagy hullóhártya), részben pedig az embriót körbefogó vékony külső ectoderma rétegből (trophoblast) fejlődik ki. Az első trimeszter során az embrió igen látványos mennyiségi és minőségi fejlődésen megy keresztül. Ekkor tapasztalhatják a terhes nők a reggeli rosszullétet, amely kb. 70%-uknak okoz kisebb-nagyobb problémákat az első trimeszter során.

Második trimeszter (13-24. hét)

A 12. és 24. hét közötti időszakot nevezik második trimeszternek. A legtöbb terhes nő ekkor energikusnak érzi magát, megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. A 20. hétre a méh eredeti méretének akár 20-szorosára is kitágul, hogy befogadja a fejlődő magzatot. Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz, a legtöbb nőnél ez a 20. és 21. hét között kezdődik (esetleg a 19. héten, ha már volt terhes). A méhlepény ekkorra teljesen kifejlődött, a magzat teste pedig már képes pl. reflexesen mozogni.

Harmadik trimeszter (25-40. hét)

A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. Néhány nőnél megfigyelhető, hogy a köldöke kifelé fordul a méh nyomása miatt. A terhesség alatti súlygyarapodás, illetve az egyre növekvő magzat miatt ebben a szakaszban a nőknek számos panaszuk van, mint pl. hátfájás, állandó vizelési inger, gyomorégés stb.

A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is. Az egyre korszerűbb orvosi beavatkozások ellenére is a koraszülés jelenti az egyik legnagyobb kockázatot a magzat életére és későbbi egészségére nézve. A 36. héttől, a várandósság utolsó heteiben a has "leszáll", hiszen a magzat pozíciója megváltozik: a feje lejjebb kerül a medencébe, a szülőcsatorna közelében helyezkedik el. A WHO meghatározása szerint a normális szülés a terhesség 37 és 42 hete között következik be.

A szülés szakaszai és átlagos időtartama

A szülés során az anya méhében fejlődő magzat világra jön. A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál orvosi vagy egyéb megfontolások miatt császármetszést hajtanak végre.

A szülésnek 4 szakaszát különböztetjük meg:

1. Tágulási szak: Hivatalosan a fájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig tartó időszak átlagosan 9-11 óra először szülők esetében, többedik szülésnél 4,5-5,5 óra. Ebben a szakaszban a kontrakciók rendszeresek lesznek, a méh hüvelyi része elsimul, a méhnyak megrövidül. A magzat koponyája beilleszkedik, nyomódik és rögzül.
2. Kitolási szak: A méhszáj eltűnésétől a baba megszületéséig tartó időszak. A kitolás a fájások és a hasprés (nyomás, tolás) együttes működése, így segítve, hogy a magzat átjusson a szülőcsatornán. A magzat egyre mélyebbre kerülő koponyája nyomást gyakorol a medencefenékre és a végbélre, ezért a székelési ingerhez nagyon hasonló érzést vált ki. Maga a nyomás, tolás reflexes. Közben a magzati koponya elvégzi a belső forgását. Először a fejtető, majd a homlok, végül az arc gördül ki. Ezt követi a fej külső forgása. A váll következik, majd a törzs és az alsó végtagok.
3. Lepényi szak: A baba megszületésekor kezdődik és a placenta, méhlepény távozásáig tart. Megszületik a lepény, épen, hiánytalanul. Átlagos időtartama: 5-20 perc, de ennél jóval több is lehet.
4. Postplacentaris szak: A lepény megszületését követő megfigyelési időszak. Ez a szakasz vizsgálatot és nem csak megfigyelést is jelenteni szokott. Maga a megfigyelés négy óra. Megvizsgálják a hüvelyt, a gátat, sérüléseket, ha vannak, a méhnyakat. Ebben az időben fordulhat elő leggyakrabban vérzés.

A kutatások szerint a természetes szülés időtartama meghosszabbodott az elmúlt évtizedekben. Az 1960-as évekhez viszonyítva az elmúlt néhány évben két-három órával több ideig tart az amerikai nők vajúdása. Az először szülő nők átlagosan 2,6 órával hosszabb időn át vajúdtak, mint ötven évvel korábban szülő nőtársaik, a már szült nők körében pedig két órával nyúlt meg a vajúdási idő. Ennek egyik részleges magyarázata az epidurális érzéstelenítésben zajló szülések számának emelkedése.

Dr. Kósa Zsolt, szülész-nőgyógyász és meddőségi specialista tapasztalatai szerint a nők általánosságban valóban nehezebben szülnek napjainkban. Ennek okai:

• Az újszülöttek átlagos születési súlya megnőtt: néhány évtizeddel ezelőtt 3000-3300 gramm volt, napjainkban azonban ez a súly megközelíti a 4000 grammot.
• A nők egyre későbbre halasztják a gyermekvállalást, ami szintén befolyásolhatja a szülés lefolyását.
• Az epidurális érzéstelenítés egyre gyakoribb használata, amely megrövidítheti a tágulási szakaszt, de lényegesen megnyújthatja a kitolási szakaszt, ezáltal gyakoribbá válnak a szülésbefejező műtétek, például a vákuum extrakció (vagyis a vákuummal segített kitolási szak), vagy a császármetszés.

A későbbi gyermekvállalás kockázatai

A gyermekvállalás átlagos életkora évről évre kitolódik: a nők egyre később hozzák világra első babájukat. Pár évtizede annak számított „idős” első szülőnek, aki 30 éves kora fölött lett várandós. Ma ez teljesen hétköznapi; egyre ritkább, hogy valaki a húszas évei elején szüljön. Az okok kézenfekvőek: megváltozott az életmódunk, később jutunk el egzisztenciálisan és lelkileg is oda, hogy vállaljuk az anyaságot. Így már a harmincas, sőt a 35 év fölötti első terhesség is gyakori, és egyre több a 40 körül szülő nő. Ennek megfelelően az „idős első szülő” fogalma is tolódott: egy 30 éves kismamát ma senki sem tart idősnek; inkább 35 év fölött használjuk ezt a kifejezést.

Az idősebb („előrehaladott”) anyai életkort a 35. életévtől számítja a szakirodalom. Az anyai életkor emelkedése Európában is megfigyelhető. A Tárki adatai szerint 1990-2000 között hazánkban a harminc évesnél idősebb kismamák aránya 18 százalékról 29 százalékra emelkedett. Az elmúlt másfél évtizedben 4,3 évvel nőtt az anyák átlagos életkora, amely 2008-ban az első gyermeküket szülő nőknél 27,4 év volt, illetve az egyetemet végzett nők átlagosan 30 éves koruk körül hozták világra első gyermeküket. Ehhez hasonló az anyai életkor átlaga Közép- és Kelet-Európa más országaiban.

Lehetséges kockázatok 35 év felett

Az alábbiak főként a 35 év fölötti terhességekre vonatkoznak. A felsorolt rizikók lehetségesek, nem pedig elkerülhetetlenek, mégis jó róluk tudni, hogy szükség esetén kérhessünk extra szűréseket a kötelező vizsgálatokon túl:

• Nehezebb fogantatás: A teherbeesés eleve körülményesebb lehet.
• Nagyobb vetélési kockázat: Gyakoribb a spontán vetélés.
• Gyakoribb kromoszóma-rendellenességek: A magzati kromoszóma-rendellenességek száma magasabb.
• Terhességi komplikációk: Magas vérnyomás betegség, cukorbetegség, preeclampsia.
• Lassabb regeneráció: Az érettebb szövetek lassabban alkalmazkodnak és gyógyulnak, ezért maga a várandósság megterhelőbb, a szülés utáni felépülés pedig hosszabb lehet - akár természetes szülésről, akár császárról van szó.
• Magasabb császármetszés gyakoriság: Lényegesen magasabb a 30-34 évesekhez képest.
• Szülés utáni nagyfokú vérvesztés valószínűsége: Kb. másfélszeres a 45 év feletti terhesek körében.
• Hosszabb kórházi ápolás: A komplikációk miatt.
• Gyakoribb koraszülött intenzív osztályon való elhelyezés: A magasabb koraszülési arány következtében.

Kiegészítő vizsgálatok idősebb korban

Életkor alapján hivatalosan 37 éves kortól javasolunk plusz szűréseket. Hogy pontosan melyeket, az több tényezőtől - köztük az anyagi lehetőségektől - is függ, mert a korszerű vizsgálatok nagy része térítésköteles.

• NIPT-tesztek: Nem invazív prenatális tesztek.
• Kombinált teszt.
• Magzati szívultrahang: Fájdalommentes, nem invazív vizsgálat, amely számos fejlődési rendellenességet időben kimutathat.

Diagnosztikai értékük miatt továbbra is szóba jöhet az amniocentézis (magzatvíz-mintavétel) vagy a chorion-boholy-biopszia (lepénymintavétel). Ezeknél 1-2 %-os a vetélési kockázat - nem magas, de nem elhanyagolható.

tags: #atlagos #szulesi #ido