A perinatális gyász, vagyis a magzat elvesztése, a szülés közbeni vagy utáni gyermekhalál okozta fájdalom, egy olyan mély és sokszor feldolgozatlan trauma, amely rengeteg nőt és családot érint. Singer Magdolna "Asszonyok álmában síró babák" című könyve rendkívül fontos és érzékeny témát dolgoz fel: azokat a történeteket mutatja be, amelyekben a szülők elveszítik várva várt gyermeküket. Ez a kötet nem csupán a gyászolóknak nyújt támaszt, hanem a társadalmi párbeszéd elindításában is szerepet vállal, lebontva a hallgatás falait.
A perinatális gyász tabusítása és megélése
„Talán a legméltatlanabbul kezelt gyász a babaelvesztés gyásza. Amióta a világ világ, asszonyok ezrei veszítik el várva várt kisbabájukat a várandósság, vagy a szülés során. Ez a közös asszonyi sors azonban rejtve marad, kevés szó esik róla, és mindaddig, amíg magunk is nem válunk egy ilyen szomorú veszteség átélőjévé, nem is tudjuk, milyen csapás lehet ez egy nő életében” - Singer M.
Korunkban, amikor a terhesség és a születés közbeni halál gyakran tabunak számít, nem tudjuk, mit szabad éreznünk gyászoló édesanyaként vagy édesapaként. Singer Magdolna gyásztanácsadó könyvének első kiadása ma már szinte fellelhetetlen. A könyv mély empátiával és őszinteséggel közelíti meg a perinatális gyászt, egy olyan témát, amely gyakran tabunak számít. Az interjúk révén az olvasók betekintést nyerhetnek a gyászolók belső világába, megértve érzéseiket és gondolataikat.
Singer Magdolna szerint a gyász bonyolult, összetett folyamat, rendkívül egyéni a megélése és sok tényezőtől függ. Ha olyan súlyos veszteség ér bennünket, mint egy szeretett hozzátartozó elvesztése, vagy egy várandósság megszakadása, akkor általánosságban elmondható, hogy egymásnak ellentmondó érzelmek sokaságát éljük meg - üresség, kínzó hiány, mély szomorúság, harag, kétségbeesés, bűntudat, befejezetlenség érzés -, de megváltozik a gondolkodásunk és a magatartásunk is.
A perinatális gyász az úgynevezett jogfosztott gyász körébe tartozik, ami azt jelenti, a környezet kevésbé ismeri el annak létjogosultságát. Olyasmit gondolnak az emberek, hogy könnyen pótolható a veszteség egy újabb baba vállalásával. Az anya méhében növekvő, örömmel várt babával hamar kialakul a kötődés, létrejön a szeretetkapcsolat. A szülők álmodoznak a születendő gyermekükről, megtervezik a további életüket, amelyben már hárman lesznek, vagy többen, ha egy kistestvért várnak. Egy vizsgálatkor kiderülő szívhanghiány, egy vetélés elindulása, vagy a szülés körül kiderülő kisbabahalál váratlan, sokkoló. A szülők kudarcként élik meg a velük történteket és a veszteség fájdalma mellett szinte elkerülhetetlenül megjelennek a bűntudat és a harag érzései is, és megrendülhet a jövőbe vetett hitük, bizalmuk.
A könyv tartalma és üzenete
Az "Asszonyok álmában síró babák" című interjúkötet mintegy harminc szülő történetét mutatja be, akik magzatukat vagy újszülött gyermeküket veszítették el. A személyes beszámolók a gyász különböző fázisait - a sokktól a megbékélésig - tárják fel, és betekintést nyújtanak abba, hogyan lehet feldolgozni az ilyen mély veszteségeket. A könyv különlegessége abban rejlik, hogy hitelesen és érzékenyen tárja fel a perinatális veszteségek feldolgozásának folyamatát.
Az interjúalanyok történetei nemcsak a gyászolóknak nyújtanak támaszt, hanem segítenek a társadalmi párbeszéd elindításában is, lebontva a hallgatás falait. Singer Magdolna kiemeli a kommunikáció fontosságát: „Akár isteni adomány, akár az evolúcióból következik, mindenképpen a legnagyobb ajándék a kommunikáció készsége. Megosztani másokkal a fájdalmunkat ‒ segíteni ezzel a hasonlót átélőknek és talán magunknak is ‒ csodálatos dolog. Használjuk hát ki, és beszéljünk, beszéljünk, beszéljünk arról, amiről eddig nem lehetett! Mi, nők - ne csak egymásnak, hanem mindenkinek.”
Kórházi élmények és a környezet szerepe
A kórházi élmények nagy hatással vannak a gyászfolyamatra, akár pozitív, akár negatív irányban. A hozzám forduló anyák mindig hosszan, érzelmekkel telve mesélik, hogy mit éltek át a kórházban. A lelki fájdalom mellett maga a fizikai megpróbáltatás is traumatizáló lehet. Az egészségügyi dolgozók bár többnyire emberséggel fordulnak a perinatális veszteséget elszenvedő anya felé, sajnos kevésbé felkészültek az ilyen jellegű események kezelésére, miközben maguk is támogatásra szorulnának.
A környezetnek is borzasztó nehéz, főleg a közvetlen családnak, hogy mit mondjon, hogyan mondja. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, nem szükséges ehhez különösebb pszichológiai felkészültség, elég a szeretetteljes emberi hozzáállás. Ne kerüljük el zavarunkban a szülőket, és ne akarjunk bölcseket mondani, inkább csak a figyelmünket, megértésünket nyújtsuk. Igazodjunk a szülők kívánságához, hiszen van, aki inkább visszavonul és egyedül, vagy a párjával próbál megküzdeni az őket ért veszteséggel, és van, aki igényli a tágabb család, barátok támogatását.
A gyermekek bevonása a gyászfolyamatba
Családi gyász esetén a legnagyobb tanácstalanság a gyerekek segítését övezi. A szülők meg akarják óvni a gyereküket a szenvedéstől, emiatt gyakran visszatartanak információkat, akár kizárják őt a családi gyászból. A gyerek érzékeli a feszültséget, próbálja a hiányzó részeket kitölteni a saját elgondolásai alapján, és magára vonatkoztatja a szülők megváltozott viselkedését. Nagyon fontos, hogy nyíltan, őszintén beszéljünk még a legkisebbekkel is, természetesen nem túlterhelve felesleges részletekkel.
Egy gyönyörű anyai vallomás arról szól, hogyan készítettek a már meglévő gyermekeikkel egy fejfát a kertbe és hogyan búcsúztak el meghalt magzatától. Ez a rítus segített a gyerekeknek megérteni és elfogadni a veszteséget, és lehetőséget adott a közös gyászra és az emlékezésre.
A gyászfeldolgozás lehetőségei
Az "Asszonyok álmában síró babák" kötetben Singer Magdolna gyásztanácsadóként elismeri, hogy ez egy nagy fájdalom a szülők számára, és komolyan veszi. Az értő meghallgatáson, empátiás megértésen túl oldhatja a folyamat útjában álló esetleges extrém mértékű bűntudatot, haragot, de konkrét tanácsokat is adhat. A könyvben bemutatott történetek segíthetnek a sorstársaknak is, akik hasonló veszteséget éltek át, és még vigasztalan szomorúságban élnek. Úgy gondolják, hogy nagy segítség lehet olyanokkal találkozni, akik már eljutottak oda, hogy képesek megmutatni, a szenvedésből igenis van kivezető út.
A könyvben olvashatunk egy idézetet is, ami kiemeli a halott szerepét: „A halottnak pedig helyreigazító, tükörvillantó szerepe van. Életútjának áttekintésére hív, és ezzel a továbbélőket saját életútjuk felmérésére ösztönzi. Figyelmeztet az elmúlásra, a hiábavaló tettekre, mulasztásokra, az élet értelmetlenségére-értelmére, azaz önmagunk és mások megítélésére, megmérésére”.
Október 15 a vendégbabák világnapja. Ilyenkor a világ minden táján megemlékeznek a vendégbabákról. Székelyudvarhelyen is emlékeznek azokra a kisbabákra, akik a szülés előtt, a szülés közben, vagy közvetlenül a szülés utáni egy évben hagytak itt bennünket. Az udvarhelyszéki Anyák Egyesülete önkéntesei számára nagyon fontos, hogy megfelelő támogatást nyújtson a Perinatális veszteséget megélt édesanyáknak (is). Az esemény után újraindítanak egy Vendégbabák csoportot Deé Ágnes gyászkísérő, pszichológus, pár- és családterapeuta vezetésével, melynek célja a veszteségek feldolgozása, megosztások által.
A gyermekvesztés, perinatális veszteséget követő gyász során adódhatnak konfliktusok - elsősorban attól, hogy másképpen gyászol egy férfi, másképpen a nő -, és még az is megtörténhet, hogy a családi tragédia válással végződik. Szerencsére azt tapasztalják, hogy a szülőpárok egyre inkább képesek egymásban megtalálni az erőt, mivel a fiatal férfiak már nem akarnak annyira sebezhetetlennek látszani, jobban fel merik vállalni az érzéseiket. Ha nyílt a kommunikáció, ha biztonságban érzik magukat, ha elfogadják egymás saját, autonóm módon való gyászolását, akkor a pár képes megküzdeni a krízissel. Sokat segíthet egy gyászfeldolgozó csoportban való közös részvétel is.
Mamami: Az életben anyaként mindenkinek csak azt kívánhatom, hogy mindaz, amiről olvashatunk az Asszonyok álmában síró babák könyvben, soha ne váljon valósággá, de sajnos sokak életében van jelen a reményvesztettség, a gyász fájdalma.
