A koraszülöttség fogalma minden olyan újszülöttre vonatkozik, aki a terhesség 37. hete előtt jön világra. Ez az időszak igen kritikus a magzat fejlődése szempontjából, hiszen a 34. hétig a szervezetének még fejlődnie kell ahhoz, hogy képes legyen az önálló életre. A koraszülött babák túlélési esélye és későbbi életminősége nagymértékben függ a születés időpontjától és a súlyuktól, de más betegségek is befolyásolhatják.
Magyarországon a születendő gyermekek mintegy 8-11%-a jön világra idő előtt, ami évente nagyjából 8500-9000 koraszülött babát jelent. Ezeknek a kisbabáknak a túlnyomó többsége, több mint 6000, intenzív koraszülött osztályon (PIC) kezdi meg az életét. Bár a koraszülöttek ellátásában óriási fejlődés történt az elmúlt évtizedekben, hazánkban még mindig van tennivaló a megelőzés, a tájékoztatás és a kezelés terén.
A koraszülöttség jellemzői és kihívásai
A koraszülött babák bőre rózsaszín vagy vörös, gyakran magzatmáz és apró „magzati szőrök” borítják. A bőrük vékony, mert a bőr alatti zsírszövet még nem vagy alig fejlődött ki. A bőrük fényes a nagyobb víztartalmú bőr alatti kötőszövet miatt. A tenyereken és talpakon található barázdák fejletlenek vagy hiányoznak. Életfunkcióik, mint az ébrenlét és alvás ritmusa, még nem alakult ki, és gyakran nem jelzik éhségüket. Éber állapotban sem túl aktívak, sőt ingerlékenyek is lehetnek.
A koraszülöttek tüdeje gyakran fejletlen, ami légzési nehézségeket okozhat, és gépi lélegeztetést igényelhet. A szopóreflex kezdetben még nem alakult ki, így az édesanya által lefejt tejet szondával vagy kiskanállal adják. Mivel gyomruk csak kis adag anyatejet bír el, a tápanyag többi részét infúzióban pótolják, majd fokozatosan növelik az anyatej mennyiségét és csökkentik az infúzió adagját. Az újszülöttkori reflexek megjelenésével párhuzamosan kezdődhet a szoptatás.
Különbséget kell tenni a méhen belül sorvadt, kis súlyú újszülöttek és a koruknak megfelelő súlyú koraszülöttek között. Az érett, de 2500 gramm alatti születési súlyú babákat hívják méhen belül retardált vagy sorvadt újszülötteknek. Ők is gyakran igényelnek intenzív ellátást, de általában más betegségekre hajlamosak, mint a valódi koraszülöttek.
A koraszülöttek immunrendszere fejletlen, ezért fokozottan óvni kell őket a fertőzésektől. A kis súlyú újszülöttek éretlenebb májműködésük miatt hajlamosabbak a sárgaságra. A keringési rendszer átalakulása sem mindig zökkenőmentes, szaporább a szívműködésük. A koraszülött-ellátásban speciális, koraszülöttekre adaptált eszközökre, például inkubátorokra, lélegeztetőgépekre és infúziós pumpákra van szükség.
A koraszülések okai és megelőzése
A koraszülésnek számos oka lehet. Az anyai rizikófaktorok közé tartozik a túl fiatal (18 év alatt) vagy túl idős (40 év felett) anya, az ikerterhesség, terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás, húgyúti fertőzések, korábbi koraszülés, stresszes életmód, rossz szociális és higiénés körülmények, dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás. Az esetek felében nem lehet tudni, mi váltja ki a koraszülést.
A megelőzés kulcsfontosságú. A várandósság alatti megfelelő orvosi felügyelet, a betegségek (például vérnyomás- vagy vércukoreltérés, fertőzések) korai felismerése és kezelése segíthet a koraszülés megelőzésében. Fenyegető koraszülés esetén a tüdőérlelő injekció (kortikoszteroid) beadása jelentősen javíthatja a baba életben maradási esélyeit.
A Perinatális Intenzív Centrumok (PIC) kulcsszerepet játszanak a koraszülött babák gondozásában és a károsodások kivédésében. A legmagasabban felkészült osztályokon (PIC III.) a 24-25. hét között született, 1000 gramm alatti babákat is ellátják.
ÚJ 🔴 Újszülött FÜRDETÉSE - Babadoktor
A koraszülöttség stádiumai és túlélési esélyek
A születési hetek és az éretlenségi fok alapján a koraszülötteket kategóriákba sorolják: az extrém koraszülöttek a 22-27. héten születettek, az alacsony gesztációs korúak a 28-31. héten érkezők, míg az „enyhe” koraszülöttek a 32-36. héten születettek.
A koraszülöttek túlélési esélye a születési súllyal arányosan változik. Az 1000 gramm alatti babák (igen kis súlyú újszülöttek) esetében a túlélési ráta 45-70%, míg az 500 gramm alatti magzatoknak csak körülbelül 10%-a marad életben. Az 1000-1500 grammos, nagyon koraszülött vagy igen kis súlyú babák túlélési esélye 86-94%, a 1500-2500 grammos kis súlyú koraszülötteké pedig 98-100%.
Magyarországon a 24. várandóssági hetet tekintik az életképesség határának. Minél közelebb születik egy baba ehhez az időponthoz, annál éretlenebb, és annál nagyobb az esélye a súlyos szövődményekre. A 24. hét körül születettek több mint 50%-ánál fordulhatnak elő súlyos maradványtünetek, míg a 28-29. hét körül születettek már jó eséllyel súlyos, maradandó szövődmények nélkül élhetik le az életüket.
Támogatás és utógondozás
A koraszülött babák fejlődését számos módszer segítheti, például a Katona-féle neuroterápia, a Pető-módszer és a DSGM-terápia. Fontos az utógondozás, a korai fejlesztés, valamint a szülők támogatása is. Sok kórházban nincs pszichológus, aki segítené a babájától elszakított édesanyát a trauma feldolgozásában. A kenguru módszer, amikor a babát az édesanya meztelen mellkasára helyezik, bizonyítottan jó hatással van a koraszülött babákra.
A „kenguruzás” és a szülők teljes bevonása a baba ellátásába ma már egyre inkább elterjedt gyakorlat. A szülőkkel egy szobában van az inkubátor, a monitor és minden szükséges eszköz, így a szülőket aktívan bevonják a gyógyításba. A koraszülött babáknak szükségük van a biztonságra, az ölben, ringatva való lét biztonságára. A szeretteik hangja megnyugtatja őket, az éneklés és a beszéd gyógyír lehet.
November 17-én tartják a koraszülöttek világnapját, melyet a lila szín szimbolizál, kifejezve a reményt, a hitet és az eltökéltséget. A Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület (KORE) célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét a koraszülés problémájára, és segítséget nyújtson az érintett családoknak.
