A méhen belüli növekedési retardáció (IUGR) egy jelentős egészségügyi állapot, amely befolyásolja a magzati fejlődést a terhesség alatt. Olyan helyzetre utal, amikor a magzat nem nő a várt súlyára és méretére, ami különféle szövődményekhez vezethet mind a baba, mind az anya számára. Az IUGR megértése kulcsfontosságú a várandós szülők és az egészségügyi szolgáltatók számára egyaránt, mivel a korai felismerés és kezelés jelentősen javíthatja az érintett csecsemők kimenetelét. A méhen belüli növekedési retardáció (IUGR) olyan állapot, amelyben a magzat nem képes elérni a genetikailag meghatározott növekedési potenciálját. Ezt az állapotot jellemzően akkor diagnosztizálják, amikor a magzat súlya a terhességi korának 10. percentilis alatt van. Az IUGR két fő típusba sorolható: szimmetrikus és aszimmetrikus.
A méhen belüli fejlődést sok pszichológus tartja a születés utáni emberi fejlődés korai leképeződésének. Ennek három szakasza van: a csíraszakasz, az embrionális és a magzati szakasz. A csíraszakasz a megtermékenyítés utáni 8-10 napig (kb. a 2. hétig) tart. Ez idő alatt a zigóta osztódni, fejlődni kezd, és a petevezetéken át eljutva a méhbe beágyazódik annak nyálkahártyájába. A zigóta első osztódására (mitózis) a fogamzás után kb. 24 órával kerül sor. Osztódás során egy sejttömb keletkezik a peteburkon belül, ez a szedercsíra. Ezt követően alakul ki a szedercsírán belül egy folyadékkal teli üreg, ezt az állapotot nevezzük hólyagcsírának. A hólyagcsíra belső sejttömegét alkotó sejtekből keletkezik majd az adott élőlény, míg a körülöttük elhelyezkedő trofoblaszt elnevezésű, nagy, lapos sejtek jelentik a védelmet és a kapcsolatot a környezettel szemben. A méhbe érkező hólyagcsíra trofoblasztsejtjei segítségével beágyazódik a méh nyálkahártyájába. A beágyazódással zárul le voltaképpen a csíraszakasz.
A következő fejlődési szakasz az embrionális szakasz, mely a beágyazódástól körülbelül 6 hétig tart (a terhesség 3-7. hete). Ekkoriban kezdenek kifejlődni a létfontosságú szervek (pl. központi idegrendszer, szív, végtagok, szemek stb.). A fejlődés is felgyorsul, hiszen az embriót már az anya teste táplálja. Már a szakasz elején kialakul a trofoblasztból a belső magzatburok. Ez az erős hártya tartalmazza az embrió védelmére és mozgására szolgáló magzatvizet. A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenőve a méhlepény (placenta) egyik alkotórésze lesz. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. Az anyai és a gyermeki vérkeringés közti szűrő szerepét a méhlepény tölti be. A kétféle vér nem keveredik, de köztük anyagátadás zajlik (oxigén, tápanyagok, hulladékok cserélődnek). Az embrió fejlődése során a belső sejttömeg külső rétegéből, az ektodermából alakul majd ki a bőr, köröm, fogak szemlencse és az idegrendszer. Az endoderma elnevezésű belső réteg pedig az emésztőrendszert és a tüdőt alkotja majd.
A megtermékenyítés utáni harmadik hónaptól (kb. 8-9. hét) kezdődik a magzati szakasz. Ekkorra már, ha eltérő szinten is, de kialakul az összes fontos szerv, és a csontszövetek is kezdenek megszilárdulni. A magzati mozgások rendezettebbé válnak, elkezdi a fejét és a kezét is mozgatni a gyermek. A 16. hét vége felé már az anya is észlelni szokta ezeket a mozgásokat. Van egy rövid időszak a 17-18. hét körül, amikor csökken a magzati aktivitás. Ez az agy magasabb szintű részei kialakulásának ideje. A 6. hónaptól kezdve ismét fokozódik a magzat mozgása, addigra az agy fejlettsége lehetővé teszi az összehangoltabb mozdulatokat. A fejlettebb magzatoknál már megfigyelhetők összetettebb mozgások is: például az ujjszopás, testhelyzet változtatás stb. A magzati szakasz elejétől már megkülönböztethetők külsőleg a lányok és a fiúk. A 7. hónap felé a magzat tüdeje már képessé válik a légzésre, amihez az idegrendszere is elég fejlett. Ezért is van, hogy a terhesség 7. hónapjában világra jövő koraszülött gyermekeknek jó esélye van az életben maradásra. A 9. hónapban elsősorban a magzat súlya növekszik.
Veleszületett rendellenességeknek nevezzük azokat a normálistól eltérő anomáliákat, amelyek már születéskor fennállnak. A veleszületett rendellenességeket okozhatja öröklött vagy újonnan létrejövő génhiba, de vírusok, baktériumok, paraziták, valamint különböző környezeti ártalmak (egyes vegyszerek, gyógyszerek, sugárzó anyagok, káros szenvedélyek) is negatívan befolyásolhatják a magzat méhen belüli fejlődését. A dohányzás kapcsán a szervezetbe jutó nikotin a magzat fejlődésének elmaradását okozhatja, s a kis születési súly, a magzat retardált növekedése, számos kóros következménnyel járhat, többek között növeli a bölcsőhalál kockázatát is. A túlzott alkoholfogyasztás a magzat értelmi elmaradását, esetleg csont- vagy szívfejlődési rendellenességek kialakulását okozhatja. A drogok terhesség alatti használata pedig negatívan befolyásolja a magzati agy fejlődését. A fejlődési rendellenességek egy csoportja genetikai eredetű: öröklött vagy újonnan keletkező genetikai eltérés. Ezek közül leggyakoribb a Down-szindróma. A méhen belüli növekedés-visszamaradás (továbbiakban IUGR) a koraszülöttség mellett az újszülött-halálozásért felelős leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Méhen belül akkor beszélünk elégtelen fejlődésről, ha a magzat becsült súlya 10 percentilis érték alatt van, azaz gyengébben fejlett, mint az azonos korú magzatok 90 százaléka.
Az IUGR-t számos tényező okozhatja, beleértve az anyai egészségügyi problémákat, fertőzéseket, rossz táplálkozást és környezeti expozíciókat. Számos fertőző ágens és környezeti tényező járulhat hozzá az IUGR-hez. Genetikai tényezők is szerepet játszhatnak az IUGR-ben. Egyes örökletes állapotok hajlamosíthatják a magzatot a növekedési retardációra. Az anya életmódbeli döntései és étkezési szokásai jelentősen befolyásolják a magzati növekedést.
Magyarországon a kissúlyú magzatok aránya 8-10 százalék körül van, amelyek körülbelül harmada diszmaturus, kétharmada pedig valódi koraszülött. Az elégtelen fejlődés leggyakoribb oka a dohányzás, az alkoholizmus, a túlzott koffeinfogyasztás, elégtelen táplálkozás, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, bizonyos gyógyszerek szedése, terhesség alatti kábítószer-fogyasztás, terhességi toxémia, méhlepény-elégtelenség, idült idő előtti méhlepény-leválás, trombofília, Leiden-mutáció, illetve az anya nemi szervi rendellenességei, betegségei (mióma, kettőzött méh, stb.).
Az IUGR nem mindig mutat nyilvánvaló tüneteket terhesség alatt. Gyakori tünetek közé tartozik a csökkent magzati mozgás, a kis magzatfenék-magasság és az abnormális ultrahangleletek. Ultrahang: A magzati növekedés és fejlődés felmérésének elsődleges eszköze. Az arányos IUGR már viszonylag korai szakaszban felismerhető. Kimutatása a magzat méreteinek és a terhesség idejének összevetésével történik. Az aránytalan IUGR a terhesség 32. hetétől ismerhető fel. Ennek az az oka, hogy a méhlepény relatív túlnövekedése a terhesség 28. és 32. hete között szűnik meg. Addig ugyanis a lepény mérete jóval nagyobb annál, mint amekkorára a magzatnak valójában szüksége lenne.
A méhen belüli növekedés-visszamaradás előfordulása egészséges életvitellel jelentősen csökkenthető. Az ismétlődés kockázatának minimalizálása érdekében az anyánál az alábbi betegségek kizárása indokolt: érrendszeri károsodás.
Az alacsonynövés (törpenövés) általános kifejezés azokra, akiknek a testmagassága a kortársaikhoz képest jelentős elmaradásban van. Az alacsony növésűnek az számít, akinek a testmagassága jelentősen (-2 standard deviációval, SD, vagyis tapasztalati szórással, mely a statisztika egy jellemző paramétere) a populáció átlagmagassága alatt van, és ezt a szülei alacsony termete sem magyarázza. Az érintett személyek felnőttkorukra 147 centiméternél alacsonyabb testmagasságot érnek csak el. A törpenövésű felnőttek legtöbbjének átlagos testmagassága 120-130 cm.
Az alacsonynövés két nagy csoportját különböztetjük meg: aránytalan és arányos törpenövést. Az arányos törpenövésű egyének összes testrésze arányosan kisebb az átlagosnál. Az aránytalan törpenövést a különböző testrészek egymáshoz viszonyított aránytalansága jellemzi: míg bizonyos testrészek - többnyire a végtagok - a kóros csont- és porcfejlődés miatt rövidebbek, addig más testrészek átlagos méretűek, vagy akár az átlagosnál nagyobbak is lehetnek.
A törpenövés hátterében számos kór állhat. Ezek közül egyes rendellenességek már a magzati korban, mások születéskor vagy csak később mutathatók ki. A gyermek születését követően a hazánkban jól működő védőnői szolgálat a várandósgondozást követően figyelemmel kíséri a gyermekek fizikai, mentális és szociális fejlődését hároméves korukig. Ennek és a gyakori gyermekorvosi vizsgálatoknak köszönhetően általában hamar kiderül, ha a gyermek fejlődése korához képest elmaradt.
Az alacsonynövésnek több oka is lehet, melyek közül néhány teljesen természetes és nem igényel kezelést. Ilyen például az ún. idiopátiás vagy alkati alacsonynövés: egyes gyermekek egyszerűen lassabban fejlődnek, mint mások. Ezek a gyermekek korukhoz képest kicsik, felnőtt korukra azonban jellemzően „utolérik” a normális testmagasságot, így az állapot nem kóros. Bizonyos esetekben pedig az alacsony testmagasság egyszerűen genetikai okok miatt alakul ki: két igen alacsony szülő gyermeke várhatóan alacsony lesz. Az állapot szintén nem kóros, nem igényel beavatkozást.
Ezen kívül a növekedés ütemét befolyásolja az is, hogy az édesanya a várandósság időszakában és a szülést követően milyen szociális helyzetben volt. Az édesanya túl alacsony, nem megfelelő minőségű táplálékbevitele befolyásolhatja a gyermek fejlődését - ez azonban jellemzően nem permanens (maradandó).
A kóros, kezelést igénylő alacsonynövésért felelős betegségek az alábbiak lehetnek: Endokrin (hormonrendszert érintő) betegségek: növekedési hormon termelésének hiánya, pajzsmirigy-alulműködés, Cushing-szindróma. Krónikus betegségek: szívbetegség, asztma, irritábilis bél szindróma (IBS), Crohn-betegség, cukorbetegség, krónikus veseelégtelenség, lisztérzékenység, sarlósejtes vérszegénység, gyermekkori idiopátiás arthritis, alultápláltság, nem kontrollált 1-es típusú cukorbetegség, májcirrózis, glükokortikoid-kezelés, daganatos betegségek, cisztás fibrózis. Genetikai betegségek: SHOX génvariánsok, Silver-Russell-szindróma, Down-szindróma, Turner-szindróma, Williams-szindróma, Noonan-szindróma, Prader-Willi-szindróma. Csont- és vázrendszert érintő betegségek: angolkór, achondroplasia, hypochondroplasia, spondylo dysplasia, osteopetrosis, osteogenesis imperfecta.
Az achondroplasia genetikai rendellenesség, a fibroblast növekedési faktor receptorának (FGF3) génjét érintő génmutáció okozza, amely gátolja a végtagok csontosodási folyamatát. Jellemző tünetei: rövid végtagok, ó-láb, tömpe ujjak, az ágyéki gerinc fokozott homorulata (lordózis), az átlagosnál nagyobb méretű fej vaskos homlokkal és nyeregorral. Nem törpenövésű szülőknek is születhet achondroplasiában szenvedő gyermeke (újonnan kialakuló génmutáció miatt).
Az ún. hypopituitarismusban szenvedők termete a növekedési hormon hiánya miatt alacsony. Testük tökéletesen arányos, értelmi képességeik is az átlagnak megfelelőek. A növekedésbeli elmaradás jellemzően 2-3 éves korban válik szembetűnővé. Ugyanakkor a növekedési hormon hiánya általában nem, vagy alig okoz tüneteket a felnőtt szervezetben.
A Laron-szindrómában ugyan termelődik növekedési hormon, de a hormonreceptorok nem képesek reagálni rá: ezt az állapotot növekedési hormonrezisztenciának nevezzük. A betegségre jellemző az alacsony testmagasság, a fejlődés késése vagy elmaradása, a nemi érés késése, a magas, vékony hang és a vékony végtagok. Nőknél rendszertelen menstruáció és fejletlen emlők, férfiaknál impotencia, fejletlen herék, gyér testszőrzet figyelhető meg.
A Noonan-szindróma olyan veleszületett genetikai rendellenesség, amelyet az arányosan alacsony termet mellett elődomborodó szegycsont (tyúkmell), vagy a szegycsont alsó részének behúzott volta (tölcsérmell), távol ülő szemek, limfödéma, különböző bőrelváltozások (például érdes bőr, göbcseszerű kiütések, pigmentfoltok, anyajegyek) jellemeznek. A szellemi képességek mérsékelten elmaradnak a kortársakhoz viszonyítva.
Spondylo epifizeális diszpláziában a kollagéntermelés zavara akadályozza a csontok és kötőszövetek élettani fejlődését. Ennek hatására a felsőtest, a nyak és a végtagok az átlagosnál kisebbre nőnek, míg a kezek és a lábfejek átlagos méretűek.
A pajzsmirigyhormon alacsony szintje (hipotireózis) miatt kialakuló törpenövés nemcsak a testméreteket, hanem az értelmi képességeket is hátrányosan érinti (kreténizmus).
A ritka, öröklődő, az egész szervezetet érintő Silver-Russell-szindróma jellegzetes tünete a kis születési súly, a törpenövés, az álvízfejűség (pseudo hydrocephalus), a háromszögletű arc elődomborodó homlokkal és az aszimmetrikus testrészek. Már születéskor szembetűnő a két arcfél egyenlőtlensége és a befelé forduló kisujj. Néha a húgycsőnyílás rendellenes elhelyezkedése (hypospadiasis), a második és harmadik lábujjak összenövése (syndactilia), enyhe értelmi fogyatékosság, petyhüdt izomtónus, fokozott izzadás (hyperhydrosis) társul hozzá. Kimutatható a növekedési hormon (GH) bizonyos fokú hiánya. Későbbi életkorban megfigyelhető a szexuális fejlődés elmaradása, alulfejlődött pénisz vagy szeméremajkak, a menstruáció zavara, esetleg korai serdülés (pubertás praecox).
A Prader-Willi-szindróma az egész szervezetet érintő öröklődő kórkép, amelyet az agyalapi mirigyet irányító szerv, a hipotalamusz működésének károsodása okoz. Jellegzetes külső jegye az alacsonynövésen kívül a végtagokat is érintő elhízás, az elégtelen szellemi fejlődés, valamint a kis kéz- és lábfejek. Gyakran a gyermek fékezhetetlen étvágya az első jel, ami felveti a betegség meglétének gyanúját.
Az igen ritkán előforduló disztrófiás diszplázia következtében az alkar és a lábszár rövid marad, a gerinc görbesége pedig az évek előrehaladtával súlyosbodhat. A lábfejek egyeseknél befelé vagy lefelé mutatnak, és olykor megfigyelhető a hüvelykujj rendellenes pozíciója (ún. stoppos hüvelykujj).
A törpenövés szövődményei az okozó betegségtől függően eltérőek lehetnek. Achondroplasiánál a középfület és a garatot összekötő fülkürt rendellenes lefutása miatt a gyermek hajlamos lehet a középfülgyulladásra, amelynek többszöri ismétlődése halláscsökkenéshez vezethet. A rendellenes fogfejlődés - a fogak torlódása a felső fogsorban - rendszeres fogászati ellenőrzést igényel.
A Laron-szindróma különböző hormonális-, táplálkozási- és anyagcsere-betegséggel társulhat, férfiaknál meddőséghez, nőknél a menstruáció elmaradásához és terméketlenséghez vezethet, újszülötteknél kómát idézhet elő.
A Silver-Russell-szindrómában gyermekkori vesedaganat (ún. Wilms-tumor) alakulhat ki. Spondylo epifizeális diszpláziában a gerinc fokozódó görbülete légzési nehézségeket okozhat, a csigolyák rendellenes fejlődése a gerincvelő sérüléséhez vezethet, az ízületek nehezített mozgása fiatalkori sokízületi gyulladást (juvenilis idiopathiás arthritis) okozhat.
A Prader-Willi-szindrómában az elhízás következményeként fellépő keringési és légzési problémák hirtelen halál beálltához vezethetnek.
A Noonan-szindrómában vérképzőszervi daganatok, cukorbetegség, autoimmun pajzsmirigy-gyulladás, mentális retardáció, viselkedészavarok, hallásvesztés, magasvérnyomás-betegség, szívbillentyű-szűkület, szívelégtelenség, csontritkulás alakulhat ki.
Az alacsonynövés diagnosztizálása során a legfontosabb tényező a gyermek testmagasságának mérése, majd a mérés megismétlése 3-6-9-12 hónap múlva. A növekedési ütem kiszámítását követően, amennyiben az kórosan lassúnak bizonyul, további kivizsgálás indokolt. Ezzel párhuzamosan a szülők testmagasságának mérése is megtörténik - amennyiben a gyermek nagyon alacsony, azonban a növekedési ütem normális és a szülők is alacsonyak, nincs szükség kezelésre.
Az alacsonynövés diagnosztizálása során általában az alábbi kiegészítő vizsgálatokra lehet szükség: kézről készített röntgenvizsgálat a csöves csontok végén található növekedési zónák (vagy más néven epifízis) vizsgálatára - növekedési korban ezek a növekedési zónák aktívak, kinézetükből meghatározható az ún. „csontkor”; növekedési hormon mérése; teljes vérkép a vörösvértestek vizsgálata céljából; genetikai vizsgálatok, amennyiben felmerül a genetikai eredet; egyéb szervi elégtelenségek kivizsgálása (pajzsmirigy-funkciók, májfunkció, vesefunkció és egyéb szervi problémák); képalkotó vizsgálatok rosszindulatú elváltozás kizárása céljából.
Az achondroplasia kórismézésekor már a születést követően gyanús jel a fej méretének aránytalan nagysága. A betegség genetikai- és ultrahang-vizsgálat elvégzésével igazolható.
A Laron-szindróma a testméretek mérésén túlmenően laboratóriumi és genetikai vizsgálatokkal, valamint a csontok és ízületek röntgenvizsgálatával diagnosztizálható. Fontos a betegség elkülönítése az agyalapi mirigy daganatától, egyéb anyagcsere-betegségektől és genetikai kórképektől.
A hypopituarismus kórismézése során laboratóriumi hormonvizsgálatok, az agyalapi mirigy CT- és MR-vizsgálata, valamint az agyalapi mirigyet ellátó erek katéteres érfestése (angiográfia) történik.
A spondylo epifizeális diszplázia kórisméjének felállítása a kórelőzmény felvételén, a fizikális vizsgálaton, a neurológiai vizsgálatokon és a különböző képalkotó vizsgálatokon (röntgen, MR, arthrogram) alapszik.
A Noonan-szindróma magzati ultrahangvizsgálattal, majd születést követően a testméretek mérésével, laboratóriumi vizsgálatokkal, kromoszóma-analízissel és EKG-vizsgálattal diagnosztizálható.
Az alacsonynövés kezelése a kiváltó októl függ, és nem minden esetben kezelhető. Endokrin betegségek esetén a hiányzó vagy elégtelen mennyiségben termelődő hormonok pótlásával a növekedés üteme gyorsítható. Pajzsmirigy-alulműködés esetén a pajzsmirigy-hormon pótlása szükséges. Növekedési hormon hiánya esetén, krónikus veseelégtelenségben, illetve a Turner-szindrómában és a Prader-Willi-szindrómában a növekedési hormon adagolása javasolt. A növekedésihormon-terápiát rendkívül alacsony termet (-2 SD, vagy mínusz 33-38 cm) esetén indokolt csak elkezdeni.
Bizonyos krónikus betegségek, főleg a felszívódási zavarral társuló kórképek esetén a kiváltó ok kezelése a növekedés gyorsulását eredményezheti. Például súlyos gyulladásos bélbetegség esetén megfelelő kímélő, de kalóriadús diéta és a gyulladás kezelése elegendő, növekedési hormon adagolása ilyen esetben nem javasolt és nem szükséges.
A csont-és vázrendszert érintő betegségek esetén végtaghosszabbító műtét is szóba jöhet. Ennek során a lábszárcsontokat elvágják, majd rudak és csavarok segítségével a két csontfelületet nagyon lassan távolítják egymástól, amitől a hossza megnő. Az eljárás fájdalmas és kockázatos, így csak indokolt esetben javasolt!
A törpenövésből fakadó lelki problémák megelőzése érdekében javasolt mind az érintett gyermeknek, mind a szülőknek pszichológiai tanácsadáson részt venni. A törpenövéssel járó kórképek többsége hajlamosít az elhízásra, ezért a súlygyarapodás megelőzése érdekében különösen fontos az egészséges táplálkozás és a beteg számára megfelelő mozgásforma rendszeres végzése.
A legtöbb törpenövést előidéző betegség már a születést követően, illetve gyermekkorban diagnosztizálható. A méhen belüli fejlődés szempontjából az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek. Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulatnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük. A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. Sajnos sokan vannak közülük, akiknél maradandó a károsodás. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.
A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószerek), különböző környezeti ártalmak, egyes vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére. Rózsahimlő (Rubeola): a vírus nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat. A vírus az anya szervezetéből vérárammal jut át a méhlepényen keresztül a magzathoz. Az ultrahang-vizsgálat során látszik a máj és lép megnagyobbodása, megvastagszik és meszesedik a méhlepény, a magzat visszamarad a fejlődésben. Mumpsz (Parotitis): a terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel). Parvo B19 vírus: vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el. Herpesz: az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket de előfordulhat a nemi szerveken is. Cytomegália vírus (CMV): ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést. Ultrahangvizsgálat során ha meszesedés látszik a méhlepényen, az agyban és megnagyobbodott a máj és a lép, akkor erre a megbetegedésre gyanakodhat az orvos. Bárányhimlő (Varicella): többnyire idősebb anyáknál fordul elő, megközelítőleg minden hatezredik terhességnél. Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet. HIV: a HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg a méhenben vagy a szülés közben és az anyatejes táplálás során. A fertőzött terhes nőknek és az újszülöttnek vírusgátló gyógyszeres kezelést adnak, ami a kockázatot jelentősen csökkenti. A HIV-fertőzött nőknek nem javasolják a teherbeesést, ugyanis súlyos komplikációk adódhatnak. A magzat a fejlődésben visszamarad, átlagosan 500 grammal kisebb súllyal születik, és fennáll a koraszülés veszélye.
Az élősködőket kutyák, macskák és egyéb más állatok terjeszthetik, de akár fertőzött élelmiszerekkel is az anya szervezetébe kerülhetnek. A macskák által okozott toxoplazmózis hatására fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. A terhesség középső harmadában agyvelőgyulladást, az utolsó harmadban máj- és lépgyulladást, szívizomgyulladást okozhat.
Röntgensugárzás: mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit. Közvetlen besugárzás esetén. Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak. A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra. Thalidomid: ezt a nyugtatót az 1950-60-as években alkalmazták, majd kiderült, hogy súlyos rendellenességeket okoz: a csecsemők végtagkárosodással jöttek a világra.
Keringési zavarok okozzák, például az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe. A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne.
Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen. A 12. héten végeznek először genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot. A fejlődési rendellenességek közül a legjobban a Down-kórt lehet kimutatni, egy úgynevezett kombinált teszt (ultrahang és vérvizsgálat) segítségével.
Ha az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulatnak ki. A méhen belül retardált gyermekeknél nagyobb a kockázata a neurológiai és viselkedési zavaroknak. Az aránytalan IUGR lepényelégtelenség következménye szokott lenni. Az agysejtek intenzív szaporodása is méhen belül zajlik, így elégtelen méhen belüli fejlődés esetén a gyermekek átlagos intelligencia-hányadosa alacsonyabb lehet, mint egészséges gyermekek esetén. Ez természetesen statisztikai adat, amely az egyénekre közvetlenül nem vonatkoztatható. A retardált gyermekek nehezebben táplálhatók, gyakoribbak a hiánybetegségek, fertőző betegségekkel szembeni érzékenységük fokozottabb.
Az IUGR kezelése a kiváltó októl és az állapot súlyosságától függ. A kezelés magában foglalhatja a rendszeres ellenőrzést, gyógyszereket, és bizonyos esetekben a korai szülést, ha a magzat veszélyben van. Az IUGR-vel diagnosztizált csecsemők prognózisa számos tényezőtől függ, beleértve a növekedési retardáció súlyosságát, a kiváltó okot, valamint a diagnózis és a beavatkozás időzítését.
A méhen belüli IUGR esetén a legfontosabb az anya teljes ágynyugalma, megfelelő táplálkozása, valamint az intravénás cukor- és magnéziuminfúzió adása, esetenként oxigénbelélegeztetés orrszondán át. A gyermek állapotát kardiotokográfiával és ultrahanggal folyamatosan nyomon kell követni. Fenyegető magzati fulladás esetén a szülést be kell indítani. Kellő érettség esetén meg lehet próbálkozni a hüvelyi szüléssel, lehetőleg epidurális érzéstelenítésben. A fájdalom ugyanis reflexesen csökkenti a méh vérkeringését, rontja a magzat oxigénellátását. Ez a reflex a fájdalom megszüntetésével teljesen kikapcsolható.
Megszületése után a retardált gyermek koraszülött osztályra kerül, ahol az életveszélyes állapotok felismerésének és elhárításának adottak a feltételei. Az anyatejes táplálás természetesen IUGR esetén rendkívül fontos. A megfelelő ellátásban részesülő, anyatejjel helyesen táplált gyermek általában kétéves korra éri utol kortársait a testi és értelmi fejlődésben. Az anyatej akkor tekinthető optimális tápláléknak, ha megfelelő a kalória-, vitamin- és ásványisó-tartalma. Mindez az anya táplálkozásának függvénye is. Amennyiben a gyermek testi fejlődése elmarad a kívánttól, kiegészítő táplálásra lesz szükség. A helyes kiegészítő táplálásról az anya a családorvostól és védőnőjétől kaphat megfelelő felvilágosítást.
A hosszú távú kilátások az IUGR súlyosságától és a beavatkozások hatékonyságától függően változnak. Ha IUGR gyanúja merül fel, forduljon egészségügyi szolgáltatójához kivizsgálás céljából.
A méhen belüli növekedési retardáció egy összetett állapot, amely jelentős következményekkel járhat mind az anyára, mind a magzatra nézve. Az okok, tünetek, diagnózis, kezelési lehetőségek és megelőzési stratégiák megértése kulcsfontosságú a várandós szülők és az egészségügyi szolgáltatók számára.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
tags: #aranytalan #magzati #fejlodes