Az abortusz kérdése mélyen érinti a társadalmat, és bár hagyományosan női kérdésként kezelik, egyre inkább előtérbe kerül az apák szerepe és joga is a döntéshozatalban. A terhesség megszakítása nem csak a nők, hanem a férfiak életére is jelentős hatással van, és számos jogi, etikai és érzelmi dilemmát vet fel.
Az apák jogi részvétele az abortusz kérdésében
Konzervatív politikusok mutattak be törvénytervezeteket, amelyek megadnák a férfiaknak azt a lehetőséget, hogy beleszólhassanak gyermekük elvetetésébe. Például Tennessee-ben egy republikánus szenátor, Mark Pody, február elején mutatta be azt a tervezetet, amely szerint egy apának joga van beleszólni abba, hogy mi történjen a gyerekével. Tennessee-ben egyébként tavaly hatályba lépett egy úgynevezett „szívverés” törvény is, amely hasonló, szigorú abortusz szabályozást jelent, mint amit több amerikai államban is hoztak, legutóbb Dél-Karolinában.
Magyarországon a hatályos jogszabályok szerint a terhesség megszakítása - ha azt nem egészségi ok indokolja - az állapotos nő írásbeli kérelme alapján végezhető el. A családvédelmi szolgálat munkatársa a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően (lehetőleg a magzat apja jelenlétében) tájékoztatja a kérelmező nőt a gyermek vállalása esetén elérhető támogatásokról, az örökbeadás lehetőségeiről, és a terhességmegszakítás veszélyeiről. Fontos tudni azonban, hogy az apa részvétele és hozzájárulása nem tehető kötelezővé, a törvény csupán egy preferenciát fogalmaz meg. Mivel a terhesség ténye szenzitív személyes adat, a nő nem kötelezhető arra, hogy akarata ellenére bárkivel - akár az apával - közölje. Az idevágó statisztikákból kitűnik, hogy a várandós nők jellemzően, átlagosan az esetek 80%-ában, egyedül jelennek meg a tanácsadáson. Fontos információ továbbá, hogy az apa ellentétes akarata ellenére is végigvihető a művi terhességmegszakítás. Kizárólag a nők - törvény alapján szabályozott és korlátozott - önrendelkezési joga érvényesül, vagyis a nő dönt ebben a kérdésben.
Az abortusz és az apák érzelmi megélése
A művi abortusz olyan esemény, amelyet hajlamosak vagyunk inkább a nők nézőpontjából vizsgálni, pedig minden egyes terhességmegszakítás érint egy férfit is. Mivel női témaként kezeljük, keveset is tudunk a művi abortuszról az érintett férfiak olvasatában. Sajnálatos módon nagyon keveset tudunk arról, hogy mit élnek át a férfiak ezekben a helyzetekben, mint ahogy arra vonatkozóan is kevés adatunk van, hogy milyen gyakorisággal kísérik negatív reakciók az apaság elvesztését.
A terhesség megszakítása után a férfiaknál jelentkezhet (akár a felszabadultság, megkönnyebbültség érzése mellett) bűntudat, lelkiismeret-furdalás, szégyen, harag, feszültség, lehangoltság, esetleg alvásproblémák, még akkor is, ha az abortusz választását jó (vagy szükséges rossz) döntésnek tekinti. Közvetlenül az abortusz után nem ritka, hogy az egyik vagy mindkét szülő azonnali megkönnyebbülést érez, hogy most nincs ez a gyerek, akiről gondoskodni kell. A párkapcsolati problémák, az alkohol- és drogfogyasztás, a harag, a depresszió és még az öngyilkosság is statisztikailag magasabb az abortusz után a férfiaknál. Bizonyos esetekben a férfiak szorongással, koncentrációs zavarral és haraggal küzdenek, ami befolyásolja a mindennapi életet és munkát. Sok férfi nem társítja a nehézségeket az abortusszal.
Beszélnünk kell! – Az átsuhanó babákról – Filákovity Radojkával (ÉVADPREMIER)
A poszt-abortusz szindróma férfiaknál
A poszt-abortusz szindrómára önsegítő csoportok, civil szervezetek is felhívják a figyelmet. Kovácsné Treer Mária, egy gyászfeldolgozó csoport vezetője szerint a közvélekedéssel ellentétben a férfiaknak is traumát okozhat, hogy nem született meg a gyermekük. A gyászcsoportok legfontosabb üzenete, hogy fel lehet dolgozni ezt a traumát, lehet megbékélést találni. Az elfojtott haraggal is kezdeni kell valamit, ilyenkor sok nőben az merül fel, hogy miért nem vigyázott jobban a férfi, miért parancsolt rá az anyja, vagy miért nem olyan élethelyzetben lett terhes, amikor tudja vállalni a gyereket. A legnehezebb lépés ezután következik: saját magának is meg kell bocsátania a gyászolónak. Első hallásra talán meglepő gondolat lehet, de a gyászcsoport vezetői ajánlják a résztvevőknek, hogy adjunk nevet az elveszített gyermeknek, úgy könnyebb meggyászolni, bocsánatot lehet kérni tőle.
Az életpárti mozgalom egyik legmeghatóbb új irányzata azoknak a férfiaknak a tanúságtétele, akik bánják az abortuszt. Ezek a férfiak megszólítják a fiatal férfiakat, akik oda bemennek, vagy csak beviszik barátnőiket, és elmondják nekik, milyen is valójában, ha hiányzik egy gyerek, akinek a haláláért ők a felelősek. Arra ösztönzik ezeket a párokat, hogy menjenek el a legközelebbi életpárti terhességi központba, hogy megnézzék a baba ultrahangos képét - amit nem mutattak meg nekik az abortusz előtt. Ezek az férfiak az idejüket arra szánják, hogy megpróbálják megelőzni az életet megváltoztató fájdalmat más fiatal férfiaknál.
Párkapcsolati dinamika az abortusz tükrében
Az esetek döntő többségében a párok együtt döntenek a nem várt váradósság vállalásáról vagy megszakításáról, ebben a férfiak szerepe és véleményük súlya elsősorban a kapcsolat jellemzőinek függvénye. Gyakran elfelejtkezünk az édesapák szerepéről, ha a meg nem született gyermekek életének védelméről beszélünk. Pedig az édesanyák támogatásában ők állnak az első helyen. Ezt erősíti egy amerikai terhességi központ kezdeményezése, amely az édesapák bevonásával kívánja védeni a kisbabákat.
A Pennsylvania déli részén található Morning Star várandósgondozási központ döbbenetes statisztikára hivatkozik: az abortuszon átesett nők 85 százaléka azt mondja, hogy megszülte volna a babát, ha a gyerekek apja támogatta volna ebben. A Morning Star hírlevelében a nővérklinika vezetője, Steve Morris mutat rá az összefüggésre: „Az apa jelenléte rendkívül nagy hatással van azokra az édesanyákra, akik az abortuszt fontolgatják. Gyakran ismétlődik az a mondat a klinikán, hogy ha a férfi „jobban bevonódott volna, nem biztos, hogy az abortuszt választom.” A nő szemszögéből amikor az apa azt mondja: „Támogatom bárhogy is döntesz”, azt jelenti, hogy „egyedül marad” a döntés felelősségével. Az édesanyának arra van szüksége, hogy azt hallja: „Gyere, itt vagyok melletted, csináljuk együtt.”
Morrisnak éppen ezért fontos, hogy leüljön ezekkel az édesapákkal beszélgetni a döntés előtt. Megkérdezi őket, mit gondolnak, hol, hogyan látják magukat ebben a folyamatban. Együttérzően fordulva hozzájuk arra is rávilágít, hogy a véleményük mennyire sokat számít ebben a döntésben. A tanácsadói üléseken minden egyes apával beszél arról, hogyan gondolkodik saját apaságáról, és milyen jövőkép él benne a helyzettel kapcsolatban: „A felelősséget is hangsúlyozom, mert minden férfi rendelkezik egy alapvető belső tulajdonsággal, ami erre rezonál. Emlékeztetem őket arra is, hogy a közös döntésük nyomán hozták létre ezt a kisbabát. Ezt néha nem szeretik hallani, de mindig betalál.”
Az apai jelenlét jelentősége a döntési folyamatban
Az utóbbi években hazánkban is egyre gyakoribbá válik az apák jelenléte a szülésfelkészítő csoportokban és a szülőszobákban, mind kevésbé lepődünk meg egy babakocsit tologató apukán a játszótéren, vagy ha arról hallunk, hogy az apa van Gyes-en kisgyerekével. Bár a hazai szabályok erre lehetőséget adnak, az érintett férfiaknak csak kis része az, aki részt vesz a terhességmegszakítás előtti tanácsadáson, holott jelenlétük ebben a helyzetben, csakúgy, mint az abortusz elvégzésekor (közvetlenül a műtét előtt és után) érzelmileg (is) rendkívül fontos a nők számára.
Mészáros Andrea párterapeuta meggyőződése, hogy ha az anya és az apa előre látják azt, hogy boldogtalan életbe kényszerítik születendő gyermeküket, joggal fogalmazódik meg bennük a kérdés, hogy hibáznak-e? Ha magzati korban rendellenességet állapítanak meg az orvosok, az abortusz lehetősége minden családban felmerül: az anyának és az apának közösen kell meghoznia a döntést. Az apának ugyanis szerves része van abban, hogy megfogan a gyermek, ahogyan abban is, hogy döntést hozzon róla és a nevelésről, annak tudatában, hogy egy sérült gyermek gondozásával nem mindig örömet fog megélni a család, mert a betegség minduntalan ott fog motoszkálni mindennapjaikban. Mészáros Andrea hangsúlyozza, hogy nem kötelessége az anyának feláldoznia a teljes életét, dönthet úgy is, hogy a szenvedés helyett inkább az elengedést választja.
Beszélnünk kell! – Az átsuhanó babákról – Filákovity Radojkával (ÉVADPREMIER)
Jogi keretek és apai jogok Magyarországon
Magyarországon a terhesség a hatályos jogszabályoknak megfelelően csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, meghatározott feltételekkel szakítható meg. A beavatkozás elvégzéséhez orvos által kiállított igazolás szükséges, amely tartalmazza a "szívhang rendeletként" ismertté vált előírást is. Az 1992. évi LXXIX. törvény szabályozza a terhességmegszakítás feltételeit.
Az abortusz elvégzésének feltételei Magyarországon:
- A terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen; terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12. hetet.
- A terhesség a 20. hetéig (a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig) szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50 százalékot eléri.
- A terhesség az időtartamától függetlenül megszakítható akkor, ha az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi állapot teszi ezt indokolttá, illetve a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn.
Az orvos által kiállított igazolás 2022 óta tartalmazza a „szívhang rendeletként” ismert szabályozást. Eszerint "a bemutatott orvosi lelet rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta.” (2/1992. NM rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról 4. A számú melléklet).
Támogató jelenlét és gyászfeldolgozás
Singer Magdolna, veszteségekkel foglalkozó terapeuta szerint a segítés lényege a csendes jelenlét, az elfogadás, a szívből adni a jelenlétünket, az időnket, a szeretetünket. A kelenföldi Szent Gellért templomban működik egy gyászfeldolgozó csoport, amelynek tagjai között olyanok is vannak, akik meg nem született gyermeküket gyászoló nők vagy férfiak. A csoport létrehozója, Kovácsné Treer Mária, egy idős asszony hatására kezdett foglalkozni ezzel a problémával. A beszélgetéseken az elmúlt három évben több mint százhúsz ember vett részt. Volt közöttük 8-10 férfi is, ugyanis a közvélekedéssel ellentétben nekik is traumát okozhat, hogy nem született meg a gyermekük.
Kovácsné Treer Mária és Kovács Ferenc a „Ne félj, nem ítéllek el! - kiút az abortusz okozta fájdalomból” címmel megjelent könyvükben a Mária Rádió műsorában elhangzott vallomásokból idéznek. Gyógyító hétvégét is szerveznek, amely egy lelkigyakorlat, de a részvevők számára nem feltétel a rendszeres vallásgyakorlat.
