A csecsemők, babák esetén a társadalom elsősorban a baba-mama kapcsolatra összpontosít. A jelenlegi kutatások azonban egyértelműen azt mutatják, hogy az apák biológiailag és érzelmileg ugyanúgy képesek szoros, stabil kötődést kialakítani gyermekükkel, de csak akkor, ha aktívan részt vesznek a kisgyermek gondozásában. A baba megszületése után az apák kialakítják a saját „apai módszereiket”, amelyek ugyanolyan értékesek a kisgyermek fejlődése szempontjából, mint az anyai gondoskodás.
Gyakran feltételezzük, hogy az anyáknak természetes, veleszületett kötődésük van a gyermekükhöz, míg az apáknak ezt a kötődést először „meg kell tanulniuk”. Az izraeli Bar-Ilan Egyetem és a Notre Dame-i Egyetem tanulmányai azt mutatják, hogy a gondoskodás minősége és mennyisége határozza meg a szülői kötődés kialakulását és nem a biológiai nem. Míg az anyák gyakran inkább az érzékeny gondoskodásra és az érzelmi törődésre összpontosítanak, addig az apák inkább a testi, játékos kapcsolatot részesítik előnyben. A kötődés nem egy egyszeri „kötődési pillanat” révén jön létre, hanem a mindennapi életben ismétlődő, pozitív interakciók sora révén.
Az apai jelenlét fontossága
Az apáknak már a fogantatástól jelentős szerepük van a gyermeknevelésben, sőt az apákra legalább annyira szükség van, mint az anyákra! Magasabb az IQ-juk azoknak a gyerekeknek, akik sok időt töltenek az apjukkal - állapították meg a University of Newcastle kutatói. A korai években együtt töltött idő még a kisgyerek későbbi karrierjére is hatással lehet. A kutatás során egészen nagyszabású, több mint 11 ezer, 1958-ban született brit férfit és nőt vizsgáltak meg. Kikérdezték az anyákat, hogy az apa milyen gyakran vett részt a közös programokban, milyen gyakran olvasott neki vagy szervezett szabadidős programokat.
A magasabb IQ mellett az ilyen gyerekek könnyebben igazodtak el közösségekben, mint azok, akik kevesebb figyelmet kaptak apjuktól. A különbség még 42 éves korban is érezhető volt. A kutatást vezető Daniel Nettle jelentős különbségről beszél.
A gyermekek fejlődését vizsgáló szakemberek korábban csak az anyához fűződő kapcsolat hatásait vizsgálták. A tradicionális kötődéselmélet olyan érzelmi hierarchiát feltételez, amelyben szinte kizárólag az anyának van szerepe, az apa csupán „másodrendű” személy. A szülő-gyermek-kapcsolatok közel hat évtizedes kutatási tapasztalatai az utóbbi időben alaposan átértékelték a korai elméleteket.
Az apa-gyermek kötődéselmélet első megfogalmazója a francia Daniel Paquette, aki leírta, hogy a gyermek számára az anyai és apai kötődés egészen mást jelent. Az apával töltött idő sokkal játékosabb, kockáztatóbb, mint az anyai kapcsolat. Az apa-gyermek játékban keveredik a szülői értelem és fegyelem, aminek fontos szerepe van az optimális fejlődésben. A megfigyelések szerint az apák az anyáknál gyakrabban kezdeményeznek stimuláló, mozgásos játékokat. Gyermeküket bátorítják a megismerő, helyzetmegoldó próbálkozásokban. Mindez a kreatív gondolkodást fejleszti. Velük ellentétben az anyák leginkább a biztonságra törekszenek.
Az apai gondoskodás biológiai és pszichológiai háttere
A tudomány pár éve kezdett el tüzetesebben is foglalkozni azzal, hogy az apukáknál is kialakul hasonló, mint az „anyai ösztön”. Az apai gondoskodás idegi és hormonális mechanizmusai megváltoznak, az anyukák és apukák is hasonló hormonális változásokon mennek keresztül, melyek az agyukkal és a viselkedésükkel kapcsolatosak.
A terhesség, a szülés és a szoptatás hormonális változásokat okoz az anyákban, de a kutatók szerint a férfiaknál is hasonló történik. Állatokon és embereken végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az újdonsült apáknál megnövekszik az ösztrogén, az oxitocin, a prolaktin és a glükokortikoid hormonok szintje - derül ki Elizabeth Gould pszichológus és a Princetoni Egyetem munkatársai által végzett tanulmányokból. Úgy gondolják, hogy a csecsemő érintése, a gondoskodás váltja ki az apukákból ezt a folyamatot. Az oxitocin emelkedése például azért izgalmas, mert egyrészt a gondozás váltja ki a termelődést, másrészt a megemelkedett szint ösztönzi a további gondoskodást, tehát ez egy olyan 22-es csapdája a természetnek, ami tökéletes.
Amikor nők kisbabát hallanak sírni, az agy egyik területének az aktivitása, ami a nemkívánatos zajokért felel, csökken. A férfiak nem reagálnak ilyen módon. Ez azt jelenti, hogy a nők agya a gyermeksírást fontosnak tartja, azaz nem csupán zajként kezeli, így annak megfelelően reagálnak rá. A nők attól függetlenül reagálnak így, hogy van, vagy nincs gyerekük.
A tudomány arra is magyarázatot adott, hogy az agy változásában résztvevő spanyol férfiak miért mutattak szignifikánsabban jobb eredményeket: egyszerűen azért, mert tovább maradhattak otthon az újszülött mellett. Ezért jobban kivehették a részüket a gondoskodásban, jobban átalakult az apai agy, ez pedig motiváltabbá tette őket abban, hogy folyamatosan részt vegyenek a gyakorlati ellátásban, ez pedig hosszabb távon is javít a szülői kapcsolatokon.
Hogyan váljunk aktív apává?
Az aktív apaság nem csak az első focimeccsel vagy az első iskolai nappal kezdődik, hanem azzal a tudatos döntéssel, hogy az apa is jelen legyen és aktívan részt vegyen a gyerek hétköznapjaiban, gondozásban, a programokban.
- Fizikai kontaktus az első naptól kezdve apával: a csecsemők számára előnyös a megnyugtató bőr-bőrkontaktus mindkét szülővel.
- Apa is használjon játékos interakciókat, kedves gesztusokat: topogás, felemelés, éneklés, ritmikus mozdulatok, bohóckodás. Sok apa ösztönösen kifejleszt egyfajta fizikai játékstílust, amelyre a babák erősen reagálnak.
- Apa is vegyen részt a pelenkázásban, etetésben, öltöztetésben.
A mozgás, játék és a közös időtöltés apával elősegítik a kötődési hormonok felszabadulását a kisgyereknél és az apánál egyaránt.
Apa is altathatná a gyereket
Az apaszerep változása és a "vagány" apukák
Mihez képest változott az apaszerep? 100 évvel, vagy 50 évvel ezelőtt máshogy nézett ki egy "normál" családmodell. A nők szerepe is más volt a családon belül, így a férfi ( az apa ) is máshogy vette ki a részét a hétköznapokból. Ma már nem "csak" az alapvető dolgok tartoznak egy apa "feladatai" közé, mint például az otthon, az anyagiak, a biztonságos légkör megteremtése. Bőven beleférnek háztartási, gyermekellátási, és hasonló feladatok is.
A Denver és Yale Egyetem tudósainak új kutatásából kiderült, hogy egy férfinak nem csupán az életét, hanem az agyát (változik a hormonháztartás, épül a szürkeállomány) is megváltoztatja a gyereke születése, és ezek mind azt szolgálják, hogy jobb apák legyenek. Azt szoktam mondani a kortársaimnak, hogy én még megihatok majd egy sört nyilvános helyen a fiammal, de Ti már vén trottyok lesztek mire a fiatok eléri a 20 évet. Hiába tolta ki a mostani világ a családalapítás belépő évszámát 30 fölé, az ember életideje sajnos nem lett hosszabb.
Az apa szerepe ugyanúgy a lányok nevelésében is pótolhatatlan. James Dobson Lányok nevelése című nagy sikerű könyvében azt állítja, hogy a „női lélekben van egy apának fenntartott hely, mely mindig megerősítés után fog vágyakozni”. A legtöbb lány vágyik arra, hogy kötődjön az apa személyéhez. Mivel az apával való kapcsolat jelenti az első találkozást a férfi nemmel, tulajdonképpen az apa az első férfi, akinek a figyelmét meg akarja szerezni, fel akarja kelteni. Ezért a legtöbb lány hajlamos lesz a későbbiekben minden férfit az apjával való kapcsolat szemüvegén keresztül nézni.
Sokan nem értik meg, hogy a folytonos élményhajsza végég miért nem éri el a célját, miért nem nyújt végső katarzist. Pedig egyszerű a válasz: mert rendkívül önző dolog mindig csak a saját szórakoztatottságunkat keresni és ez legbelül mindenkiben manifesztálódik magányban, elvetettségben, vagy más formában.
A pécsi Evolúciós Pszichológiai Kutatócsoport kutatásai is azt emelik ki, hogy a fejlődés és szocializációs folyamatokban az egyik legfontosabb tényező az apa jelenléte és szerepe a családon belül. Meglehetősen sokkoló kutatási eredmény látott napvilágot Kanadában (McGill Egyetem kutatása), miszerint az apa nélkül felnőtt gyermekek agya más, mint azoké, akik teljes családban nőttek fel. Azt találták, hogy az apa nélküli utódok nemcsak a magatartásukban, hanem a döntéshozatalért, problémamegoldásért felelő agyműködésben is rosszabbul teljesítettek. Az utódok idegrendszeri fejlődését, felnőttkori társadalmi-szociális viselkedését befolyásolja az apa hiánya.
A szülőség nem biológiai nemek kérdése, hanem a kapcsolat minőségén nyugszik.