Miért ütik meg a babák az anyukákat? A gyermek agresszív viselkedésének okai és kezelése

Ijesztő, ám nem is annyira ritka látvány az, hogy a pici a saját fejét szándékosan beleüti valamibe, vagy másokat ütöget. A csecsemőknek akár a 20 százaléka is csinálhatja ezt, egyes kutatások szerint pedig a fiúk háromszor nagyobb valószínűséggel veszik fel ezt a rossz szokást, mint a lányok. A babáknál általában 1 éves koruk körül jelenik meg ez a viselkedés, és a 18-24. hónapra csúcsosodik ki.

Sok szülő kétségbeesik, amikor első ízben tapasztalja meg gyermeke csapkodását. „Miért csinálja ezt? Hiszen tőlünk sosem lát ilyesmit…” - mondják. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk az időben oda, amikor a baba megszületett. Az újszülött minden kellemes vagy kellemetlen élményre a teljes testével reagál. Ha sír, a lábát felhúzza, rúgdos, a karjaival koordinálatlanul csapkod. Az első életév során egyre tudatosabban használja a testrészeit, ügyesen nyúl a játékokért, megtanul kúszni-mászni, azonban, ha olyan helyzetekkel találkozik, amiket még nem képes kezelni, ugyanúgy a teljes testével reagál.

Miért üti a baba a fejét vagy másokat?

Számos oka lehet annak, ha egy gyermek agresszívan viselkedik, legyen szó önmagáról vagy másokról. Ezek a viselkedési formák gyakran a fejlődési szakaszhoz köthetők, vagy egy mélyebb problémára utalhatnak.

Önnyugtatás és fájdalomcsillapítás

• Bármilyen furcsán is hangzik, vannak gyerekek, akinek ez a cselekvés pihentető, megnyugtató. A ritmikus mozgás például segíthet az elalvásban a piciknek. Fejlődési szakértők szerint ugyanis ez nekik olyan, mintha egy széken ringatóznának, így a baba tulajdonképpen megnyugtatja saját magát.
• Azt se gondolnánk, hogy fájdalomcsillapító szándék is lehet abban, hogy a gyerek például az ágyrácsba ütögeti a fejét, pedig ez is egy magyarázat erre a tevékenységre. Fülgyulladásnál például ez könnyen előfordulhat, így legalább máshol érzi a fájdalmat és eltereli a figyelmét az eredeti problémáról (ha belegondolunk, ehhez hasonlót a felnőttek is csinálnak).

Érzelmek kifejezése

• A csalódottság már sokkal könnyebben emészthető magyarázat: az erős érzelmet, a dührohamot így vezeti le a kicsi. Mivel még nem tudja, hogyan fejezze ki az érzéseit, érzelmeit a megfelelő szavakkal, ezért ezt fizikai tevékenységgel teszi meg. És itt vissza is kanyarodunk a megnyugtatáshoz, hiszen ha például stresszes, ettől a gyerek le tud higgadni.
• Hiába 1 éves „nagyfiú” vagy „nagylány” már, ha nagyon fáradt vagy éhes, éppúgy elveszíti a kontrollt maga felett, mint újszülött korában. A problémát az okozza, hogy ebben az életkorban egyre komplexebb helyzetekkel találkozik és egyre több érzelmet él át, amiket azonban még nem képes kezelni. Megjelenik az életében a szeparációtól való félelem, a csalódás érzése, a társas kapcsolatokkal kapcsolatos érzések, ő azonban még nem képes kezelni ezeket. Ha csalódik magában (pl. Minden babánál más az, ahogyan reagál ilyenkor.

Figyelemfelkeltés

• Persze az is előfordulhat, hogy pusztán figyelemfelkeltésből üti a fejét valamihez a baba. Adjuk meg neki azt az odafigyelést és törődést, amit igényel, de semmiképp se olyankor, amikor éppen beleveri a fejét valamibe.

Fejlődési rendellenességek

• Sajnos fejlődési rendellenességre is utalhat ez a látszólag önpusztító folyamat, például autizmussal, vagy egyéb, viselkedési zavarokkal hozható összefüggésbe.

Mi okozza, ha a gyerek megüti a szülőt?

Ha a gyerek megüti a szülőt, akkor az anya és apa úgy láthatja, hogy elrontottak valamit, de az is lehet, hogy a probléma nem tőlük származik. Nem csak a család nevel, hanem az ovi, az iskola és minden más környezet is. Minden, amit a gyerek lát, az minta lehet számára, akárhol is történik vele vagy körülötte.

Szülői példa és nevelési módszerek

• Ha a szülő is így szokta őt „rendbe tenni”. Ebben az esetben a szülő magának csinálja a bajt! Csak abba kellene hagynia azt, hogy tettleges a gyerekkel. Ha már hosszabb ideje tart a dolog, akkor nem biztos, hogy elég, ha a szülő felhagy a tettlegességgel. Előfordulhat, hogy abbahagyja, a gyerek mégis agresszív marad. Ekkor azt kell tennie, hogy egy nyugodt pillanatban őszintén elmondja a gyereknek, hogy hibázott, amikor bántotta őt. Egy három éves gyerek fel tudja fogni, mit jelent ez.
• Sokan megbüntetik a csapkodó kisgyereket, büntiszékre kerül vagy beteszik a kiságyba, amíg meg nem nyugszik, így azonban magára hagyják az érzelmeivel, nem kap segítséget. Látszólag megnyugszik, de a stresszhormonok megmaradnak a szervezetében és, hasonlóan a sírni hagyáshoz, a stressztűrő képesség is romlik.
• Az 1-3 éves kor közötti időszak egyik legnagyobb tanulnivalója a kisgyerek számára az önkontroll. Ebben a szülők példája is nagyban hozzájárul: ha ők képesek higgadtak maradni nehéz helyzetekben, a kicsi is könnyebben megtanulja, hogyan is kell megnyugodni. Ez nem azt jelenti, hogy ne mutathatnánk ki a gyerek előtt az érzelmeinket, azonban az is számít, hogyan tesszük ezt. Pl. csak mondunk valami cifrát vagy a földhöz csapunk valamit. Amikor a gyermekünk ebben az életkorban van, különösen fontos, hogy mi magunk is elgondolkodjunk azon, hogyan vezetjük le az indulatainkat és megtaláljuk azokat a módokat, ahogyan ki tudjuk adni őket (pl.

Környezeti hatások és szociális minták

• Ha a gyerek megüti a szülőt, de ezt a viselkedési mintát az oviból hozza, akkor más a helyzet. Sajnos kisebb gyerekek között előfordul, hogy egy gyerek odacsap. Például, amikor a másik zavarja valamiben, vagy amikor valaki hozzáér a játékához. A gyereked kap egyet kettőt így az óvodában, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a játék hevében neked is odacsap.
• A legtöbb szülő pontosan tudja, hogy a helyzet megoldása nem az, hogy maga is visszaüt. Az csak olaj lenne a tűzre, megerősítené a viselkedésmintát. Sokan azonban azt is tapasztalták már, hogy a másik irány sem működött. Türelmesen megbeszéli a anya vagy apa a gyerekkel, hogy “Nem szép dolog másokat bántani. Ez azért van, mert a szülő a következményt akarja kezelni, nem az alapvető okot. Ilyen helyzetben ugyanis az, hogy a gyerek más gyereket bánt, vagy agresszív a szülővel, annak a következménye, hogy nem tudott megoldani hasonló helyzeteket. Általában olyat, amiben ő volt a kárvallott. Annak megelőzése tehát, hogy agresszívvé váljon a gyerek az, hogy megoldásokat dolgozunk ki vele arra, hogyan jöhet ki agresszió nélkül egy vagy több ilyen helyzetből, például hogyan védheti meg a játékát anélkül, hogy ütne. Ez nem csak a megelőzésnek, hanem a dolgok helyrehozásának is kulcseleme. A második lépés a megoldás gyakorlása.

Digitális játékok hatása

• Sajnos az agresszivitás terjedésében kiemelkedő szerepet töltenek be az agresszív digitális játékok. Van azonban egy szerencsés oldala is a dolognak. Ha a szülő megfelelően helyettesíteni tudja a számítógép használatot, akkor egy-két hét alatt abbamaradnak a gyerek agresszív jelenségei, és visszakapja azt a boldog szemű kis fickót, aki ő valójában. Aki eddig csak ült a számítógép mögött, mint egy robot, abba visszatér az élet.

Az anyai gyűlölet szerepe Winnicott pszichoanalitikus elméletében

Donald Winnicott, a neves pszichoanalitikus, az anyai gyűlöletnek pozitív szerepet tulajdonít a csecsemő fejlődésében. Elmélete szerint a baba korai agresszív késztetései, melyeket az anya iránt érez, kulcsfontosságúak a valóságérzékelés kialakulásában.

A baba destruktív késztetései és az anya reakciója

Winnicott szerint, amikor a baba destruktív késztetései az anyán keresztül nyilvánulnak meg (pl. ütés, harapás), és az anya „túléli” ezeket az agresszív megnyilvánulásokat, akkor a baba megtapasztalja, hogy az anyja valóságos - nem elpusztítható, a fantáziájától független személy. Ez a felismerés alapvető fontosságú a gyermek számára, hogy megértse, hogy a külvilág létezik, és nem csupán az ő belső fantáziájának kivetítése.

Amennyire a baba destruktív késztetéseinek elismerése fontos, ugyanennyire lényeges, hogy a mama agresszív vagy gyűlöletteli érzései is legyenek elfogadva, természetesen ezen érzések kiélése, megcselekvése nélkül. A baba teljes testével, minden erejével szereti anyját, követeli igényeinek kielégítését, és ez a primitív, kegyetlen szeretet váltja ki az anya gyűlöletét.

Amennyiben a baba szörnyűnek tűnő tulajdonságai, követelései, könyörtelen tettei, anyja kíméletlen használata nincsenek elismerve, Winnicott szerint az utána következő szeretet sem lesz valódi. Winnicott ezt „elég jó gyűlöletnek” hívta: normál fejlődéséhez a gyereknek ugyanúgy meg kell tanulnia gyűlölnie, mint szeretni. Ha képes anyja gyűlöletét megtapasztalni oly módon, hogy az számára nem ártalmas (objektív), akkor ezt a tapasztalatot képes lesz beépíteni saját fejlődésébe, és ezek után azt is el tudja hinni, hogy anyja szereti. Ami a baba szempontjából szeretet, az anya szempontjából saját fejlődése érdekében tett könyörtelen kizsákmányolásnak fogható fel. Természetesen nem torolhatja meg a gyerek cselekedeteit, és ehhez nagyon komoly önfeláldozásra és önkontrollra van szüksége.

18 ok az anyai gyűlöletre

Winnicott az International Journal of PsychoAnalysis nevű újságban 1949-ben megjelent cikkében felsorol 18 okot, amely táptalaja lehet az anyák csecsemőjük iránt érzett gyűlöletének. Ez a lista rávilágít arra, hogy az anyaság nem csupán idilli állapot, hanem rengeteg kihívással és ambivalens érzelemmel járhat.

Ezek az okok rávilágítanak arra, hogy az anyai gyűlölet nem egy rendellenes, hanem egy komplex, a szülő-gyermek kapcsolatban természetesen előforduló érzelem, melyet megfelelő keretek között elfogadva a gyermek egészséges fejlődéséhez is hozzájárulhat.

tags: #anyukakat #a #kicsi #babak #elfenekeli