Az anyatej maga a folyékony arany. Koraszülött baba esetében ez hatványozottan igaz, csakhogy van egy kis bökkenő. Egy extrém éretlen koraszülött nem tud szopizni. Az anyatejre viszont szüksége van.
Extrém éretlenség esetén az elsődleges hátráltató tényező a kor. A szopóreflex ugyanis a magzati fejlődés 26-27. hététől kezdve jelen van. Ha a baba súlyos állapotban van (pl. lélegeztetésre szorul), akkor az elsődleges cél a túlélés és a stabilizálás, nem a szopizás.
Bármilyen hihetetlen is, egy extrém éretlen koraszülött is megérzi, ha édesanyja tartja a kezében. A kenguruzás ilyenkor nagyon sokat segít. Ha a baba stabil állapotban van, amint lehet, el kell kezdeni próbálkozni a szoptatással. Ebben a nővérek, orvosok segíteni fognak.
Az anyatejre viszont rögtön a szülés után szüksége lesz a pici babának. Ezért érdemes mihamarabb elkezdeni a fejést, hogy a tejtermelés beinduljon. Kezdetben kézzel érdemes fejni. Az első 2-3 napban így érdemes fejni, 2 óránként ismételve. Az első fejések alkalmával néhány csepp kolosztrumnál lehet, hogy nem lesz több a mennyiség. De a nővérek ennek a pár cseppnek is örülni fognak, és pici fecskendővel összegyűjtve megkapja a koraszülött baba. Tehát nem szabad elkeseredni!
Viszonylag ritka, hogy egy koraszülés, császármetszés után hipp-hopp tejcsárdává változzon valaki. Kitartó fejéssel viszont szépen el fog indulni a tejtermelődés. A szervezetünk hihetetlenül okosan működik. A koraszülés utáni anyatej ugyanis egészen más összetételű, mint ha időre született volna a babánk. A fehérje- és a zsírtartalma például magasabb.
Ha beindul a tejtermelés, a kezdetekben valószínűleg több tejet tudunk lefejni, mint amennyire a babánknak szüksége van. A többletet vétek kiönteni! Ha van lehetőség donortej adományozására, akkor érdemes részt venni a programban, hiszen ezzel más koraszülött babáknak segíthetünk. Ha erre nincs mód, az aktuális “felesleget” érdemes lefagyasztani, és később odaadnia babának.
A fejések idejét és a lefejt tej mennyiségét érdemes dokumentálni, így nyomon lehet követni a tejtermelődés ütemét.
Az anyatej összetétele és előnyei
Az anyatej a csecsemő számára tökéletes táplálékot biztosít, összetétele folyamatosan alkalmazkodik a baba igényeihez. Nincs "gyenge" vagy "túl erős" anyatej. A szoptatás elején hígabb, tejcukorban gazdagabb, míg a végén zsírdúsabb tejhez jut a csecsemő, így fél éves koráig más folyadékra vagy táplálék kiegészítésre nincs szüksége.
Az anyatej összetétele a gyermek igényeihez alkalmazkodva változik. Fél éves kor körül, amikor a baba elkezdi felfedezni a világot és mindent megkóstol, megnő az immunfehérjék koncentrációja, és ez az érték egészen a szoptatás végéig magas marad.
Az igény szerinti szoptatással biztosítható a kicsi folyadék- és táplálékigényének fedezése. Az anyatej termelését a gyermek étvágya szabályozza. Az igény szerinti szoptatás mellett a kereslet-kínálat elve érvényesül: ha kevés az anyatej, több szoptatással serkenthető a termelődés, míg idővel pontosan annyi anyatej termelődik, amennyire a babának szüksége van.
Az anyatej könnyen emészthető, ezért az kizárólag anyatejjel táplált babák hamarabb megéhezhetnek, mint a tápszerrel táplált társaik. Kivétel ez alól a nyári időszak vagy betegség, amikor szükség lehet kiegészítő folyadékpótlásra.
A szoptatott gyermekek között ritkábban fordul elő felső légúti hurutos betegség és hasmenés. Az anyatej fontos szerepet játszik az allergia megelőzésében is: jelentősen csökkenti a csecsemőkori ekcéma, a tápszerek kiváltotta tejallergia gyakoriságát és a csecsemő-kisdedkori asztmás jellegű nehézlégzés jelentkezését.
Kutatások igazolják, hogy az anyatejjel táplált csecsemők körében felnőtt korban is kisebb a túlsúly, a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség kockázata.
A korai és gyakori szoptatás az édesanya számára is előnyös: fokozza a méhösszehúzódásokat, segítve a méh eredeti állapotának mielőbbi elérését. A szoptatás védelmet nyújt az emlő- és petefészek daganat ellen. Megfelelő étrend mellett a szoptatás segíthet a várandósság alatt felszedett plusz kilók leadásában is.
Az ókori Róma szülészeti és gyermekgondozási szokásai
Az ókori Rómában a nő- és gyermekvédelem története a mithoszra és a bálványimádásra alapozott. Nagyobb részben a görög mitológia hagyományai, kisebb részben a nép fantáziája adta az irányítást. A terhes asszonynak és az újszülöttnek úgyszólván minden állapotában egy-egy istennő közreműködött. Legtekintélyesebb köztük Lucina, Juno Lucina vagy Diana Lucina, a szülőnők védistennője volt.
A római terhes étkezésében is nagyon óvatos volt. Nehogy koramagzatot szüljön, sótól és hidegvíztől tartózkodott. Viszont más ételeket, mint kelkáposztát, csigát, diptam és gránátalma héjjából készített italt stb., a terhességben hasznosaknak tartottak.
Az amulettek, az íbisz madár hamuja, kaméleon szeme vagy nyelve, a gyermek levágott haja, a kígyó bőre mind varázsszernek számítottak. Legszívesebben viselték a „saskövet”, amelyet egy sas fészkéből szereztek. Ez a kő vegyileg vas-trioxid volt, amely belül üreges volt, és a kő mozgatásakor zörgő apró szemcsék mintegy magzatmozgást imitáló hangot adtak.
A törvények teljes védelemben és kíméletben részesítették a várandós nőt. Házukat a hatóság emberei nem léphették át, az asszonyt perbe nem foghatták. Ünnepélyeken és istentiszteleteken, amelyeken különben mindenki részt venni tartozott, a terhesnek nem kellett megjelennie, hogy a tolongásokat elkerülhesse.
Amikor fájások léptek fel, a nő az istenségekhez könyörgött, majd a lakás belső, rendesen külön e célra drága szőnyegekkel borított szobájába vonult, megmosakodott, homlokára szalagot kötött, szandálját levetette, hosszú köpenyét magára terítve, a szüléshez elkészített ágyba feküdt.
Gazdagok a szoba bútorzatát, berendezését, tálcákkal, csészékkel, ritka ékességekkel, sokszor hírneves festők műveivel dekorálták. Nehezebb szüléseknél a nő térdre ereszkedett és könyökölt, sőt a szülőszók is divatban voltak. Általában a szülés ágyban folyt le.
A szülő nő számára személyzet bőségesen állt rendelkezésre. A bábák kedvére beszéltek és vigasztalták őket (obstetrices), bár ezek Rómában nem örvendtek olyan nagy tekintélynek, mint Görögországban, mégis elég kiterjedt szervezetük volt (nobilitas obstetricum), nőbetegeket is kezeltek és jogi esetekben szakértőként szerepeltek.
A köldökzsinórral úgy bántak el, hogy azt nem azonnal vágták át, hanem csak a lepény távozása után.
Hogy a szomszédság is tudomást szerezzen a bekövetkezett családi eseményről, a ház ajtaját illatos növényekkel, borostyánnal és repkénnyel fonták körül. Ez figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy a lakók figyelemre és békességre szorulnak.
Juno tiszteletére az előcsarnokban 9 napon át asztalt terítettek, és az apa fiáért sextánsot (1 As), leányáért quadránsot (4 As) volt köteles Lucinának áldozni.
A burokban született gyermekeknek különös szónoki képességet tulajdonítottak.
Amint a gyermek megszületett, a bába még a szüléstől szennyesen a földre tette, honnan az apa, ha annak törvényességét elismerte, felemelte (sublatio) jelezve e cselekedetével, hogy a magáénak vallja. Ha leányka volt az újszülött, az apa azt ritkán vette fel, mert azt rossz előjelnek tekintették.
Ha azonban az apának kételyei voltak, a gyermeket megtagadhatta. Ilyenkor következett a kivetés. A gyermeket a rabszolgák fűzfa kosárba helyezték és éjjel nagy titokban kivitték az e célra szokásos helyre, az Aventinus-hegy Columna Lactaria-jához, vagy pedig a gyermeket a folyó partjára tették, mint a mondából ismeretes Romulust és Rémust, sőt akár kloakába is vetették.
Ha a szülők gyermeküket teljesen elveszettnek tudni nem akarták, ismertető jelet, kendőt, gyűrűt vagy egyebet tettek melléje. Az esetleges jutalom fejében rendszerint idegenek felnevelték az ilyen kitett gyermeket, kiből később rabszolga vagy gyakran megnyomorított koldus lett, aki azután adományokkal segítette azt a családot, amely egykor szánalommal volt iránta.
Az atyai hatalom korlátlan volt (patria potestas). Az apa nemcsak kitehette, elűzhette gyermekét, hanem meg is ölhette. Éltek is a római apák ezzel a meghatalmazással, kivált torzszülések esetében, amelyek amúgy is úgy tűntek fel, mint az istenek büntetései. A gyermekölés ilyen alkalommal jogos cselekmény volt és erényszámba ment.
Az iker és többes szülések áldást hoztak a családra. Ezeket az eseményeket szent adományokkal és emlékérmekkel megörökíteni iparkodtak.
A bölcső alakja kerekded, pajzs, szita vagy sajkaformájú volt. A bölcsőbe gyapjúval vagy puha polyvával töltött vánkos került és arra fektették a csecsemőt. Kívülről még egy pólyaszalag (incunabulum) átfogta az egész testet. Különös festői munka vagy mozaik, bíbor és virágdísz ékesítette az előkelőségek bölcsőit.
Fontos volt a gyermek születése napján a horoszkóp megtudakolása. Az égitestek állását a születés idejében és órájában fel kellett jegyezni, hogy a gyermek jövendő sorsára figyelni és esetleges kedvezőtlen kilátás esetén az isteneket imádságokkal és áldozatokkal kedvező hangulatra indítani lehessen.
Ötödik napon következett az ablutio ünnepélyes szertartása. A rokonok és mindazok jelenlétében, akik a szülés körül segédkeztek, a bába nagy pompával a házi oltár körül vitte a gyermeket és aztán átadta a dajkának vagy gondozó személyzetnek. Ezután fényes lakoma következett és a gyermekágyast és a bábát megajándékozták.
A névadás napját vagy ünnepét (dies lustricus) leányoknál a nyolcadik, fiúknál a kilencedik napon tartották. Ez a nap Nundina istenasszonynak volt szentelve. A gyermeket szertartásszerűleg templomba vitték, a babtisteriumban (fürdőhelyiség) papnők által az Egeria szent forrásaiból merített vízzel megfürdették, haját levágták, végül nevet adtak neki.
A római gyermek három nevet kapott: egy nemzetségnevet (pl. Cornelius), amelyet minden leszármazott viselt, előnevet közelebbi meghatározásul (pl. Lucius Quintus), a harmadik nevet pedig férfikorában kapta tettei vagy érdemei elismeréseként (pl. Metellus Creticus, aki Krétát legyőzte). Az elsőszülöttnek az apa a saját nevét adta, a másodiknak a nagyapja nevét. Olykor a bábát bízták meg a névadással vagy a jó barátok valamelyikét. Az is megtörtént, hogy a sorsra bízták a névválasztást. Fáklyákat gyújtottak, amelyek mindegyikére egy-egy nevet írtak. Amelyik fáklya legtovább égett, azt a nevet kapta a gyermek.
Szokásban volt az is, hogy az anyai nagyanya vagy nagynéne a névadás alkalmával nyállal megnedvesített középujjával megérintette a gyermek ajkát és homlokát, miközben azt megpacskolta.
A ház, amelyben a szülés végbement, 80 napig tisztátlan volt. Aki ezen idő alatt a házat elhagyta, annak kezet kellett mosnia, mintha halottat ért volna. A gyermekágyast és az újszülöttet mindenféle varázslattól, veszedelemtől és üldözéstől meg kellett védeni.
A legfélelmetesebb ellenség volt Silvanus erdei isten, ki éjjel behatolt a lakásba és az anyát, valamint csecsemőjét háborgatta. Ez ellen úgy védekeztek, hogy három férfi őrt állt a ház körül, és az ajtókat baltával, bunkóval megütötték, seprűvel letisztogatták. Ettől a három cselekedettől az erdei isten irtózott: a baltacsapástól azért, mert azzal az erdők fáit hasogatják, a bunkótól azért, mert azzal a búzát zúzzák, végül a seprűtől azért, mert azzal a mezők termését összesöprik.
A gyermek megbabonázása ellen fokhagymalevelet vagy az átható szagú orchideát használtak. Ezenfelül még rengetegféle kő, csont vagy korall amulett is volt használatban. Ez utóbbit a későbbi korban a bulla helyettesítette. Ez a bulla egy kerek vagy szív alakú lapos tok volt, amelyet a gyermekek a nyakukban hordtak. Az volt a rendeltetése, hogy a benne rejlő talizmán a gyermeket a rossz tekintetektől megóvja. A gazdagabb családok gyermekei aranyból való bullát viseltek, a szegényebbek bőrből készültet. A fiúk a toga virilis felvételekor felhagytak a bulla viselésével és azt a házi isteneknek (lares) szentelték.
Bár a rómaiak ősidejében az anyától elvárták, hogy csecsemőjét maga szoptassa, lenézték, sőt hűtlenséggel vádolták a nőt, aki túltette magát e szokáson, később a könnyelmű életmód és az erkölcsök lazulásának korában dajkákat is fogadtak. Hiába voltak nagy férfiak, kik harcoltak ez ellen, így Cato, ki naponta végignézte, hogyan táplálja hitvese gyermekeit, Caesar, aki ostorozta a nőket, mert csecsemőik ápolása helyett majmokat és ebeket hordanak karjukon, a példák és szidalmak nem használtak.
A jó érzésű és szegényebb sorsú polgárasszony két évig is szoptatta gyermekét. A gazdagok és kiváltságosak tömegszámra hozták az idegen dajkákat. A dajka a gyermeket nem tarthatta a karján, nem hordozhatta, mert ez árthat a tejének. Ez külön szolgálóleányoknak (cajulatrices) volt a kötelessége.
A mesterséges táplálás is divatban volt. Róma városának alapítóit, Mars isten ikergyermekeit, Romulust és Remust a hagyomány szerint egy nőstény farkas szoptatta. De megemlékeznek szamár- és kecskelejről is.
A köztársaság első idejében a gyermek nevelése is elütött a későbbi korétól. Azt a gyermeket, akit édesanyja maga táplált, a leghűségesebben gondozták. Ha felnőtt és családot alapított, valamely rokon felügyelt a fiatalok sorsára, figyelvén, hogy azok idejüket romlatlan tisztaságban és jó erkölcsök között töltsék. Jogtudomány, harctér és szónoki képesség volt az ideál. Később minden elposványosodott. A nevelés idegen kezekbe került. Sokszor a kétes hírű dajkák és könnyelmű rabszolgák tévelygései, a szülők élvhajhászása minden szégyenérzettől és erkölcsi tisztaságtól megfosztották a gyermeket. Végül is az erkölcseiben mélyre süllyedt lakosság a legszomorúbb sorsra juttatta az államot.
Kutatások az anyatej és a csecsemő immunrendszerének kapcsolatáról
Az anyatej számos előnyös egészségi hatással bír, amelyek akár felnőttkorig is elkísérhetik az embert. Bár eddig is sejtették, hogy az anyatej befolyásolja a csecsemők immunvédekezését, mindeddig szinte semmit sem tudtak ennek mechanizmusáról.
Egy kutatásból kiderült, hogy az első hetekben majdnem kétszer annyi szabályozó T-sejt képződik a csecsemők szervezetében, ha anyatejet kapnak, mintha kizárólag tápszerrel etetik őket. Ezen immunsejtek az immunválasz szabályozásában játszanak szerepet. Például enyhítik az anyatejjel kapott anyai sejtekre beinduló immunreakciót, és csökkentik a gyulladást is.
Kiderült az is, hogy egyes jótékony bélbaktériumok, amelyek segítik a szabályzó T-sejtek működését, ugyancsak nagyobb számban fordulnak elő az anyatejes babák bélrendszerében. Az erről szóló tanulmány az Allergy szakfolyóiratban jelent meg.
Olyan babákat vizsgáltak, akik időre születtek, komplikációmentes várandósságból császármetszéssel. A kutatók közvetlenül a megszületésük után vért és székletmintát vettek a csecsemőktől, majd háromhetes korukban ezt megismételték. Azt vizsgálták, hogy a T-limfociták (immunsejtek) hogyan változnak az első hetekben, és a baba immunsejtjei hogyan reagálnak az anyai sejtekre.
A terhesség idején anyai sejtek jutnak a magzatba a méhlepényen keresztül, majd a megszületése után az anyatejjel a bélrendszerén keresztül is jut be az anyától származó sejt a gyermek vérkeringésébe. A kutatók eddig nem ismerték, hogy ez immunológiai szempontból mit jelent, milyen reakciókat vált ki.
A bélmikrobiom kutatása az utóbbi évtizedekben dinamikusan fejlődik, a bélbaktériumok összetételét is vizsgálták anyatejes babáknál, illetve kontrollként használt tápszeres társaiknál.
Az eredmények azt mutatják, hogy az első három hétben jelentős változás történik a szerzett immunitásban. Erre azért nem volt eddig emberektől származó adat, mert nehéz kutatási célra vérmintát venni egészséges újszülöttektől. Az ismeretek ezért főként állatkísérletekből származnak.
A szabályzó T-sejtek mennyiségének különbsége kifejezetten jelentős az anyatejes és a tápszeres babák között. A harmadik hét végére az anyatejjel táplált csoportban majdnem kétszer annyi szabályozó T-sejt lesz. Ez az a sejttípus, amely az egész immunválaszt szabályozza. Szerepet játszik a gyulladásos és autoimmun betegségekben, de fertőzések esetén is.
Az immunválaszt nemcsak elindítani kell, hanem le is kell állítani, és ez a szabályozó T-sejtek funkciója. Az anya sejtjei az újszülött immunrendszere számára idegen antigéneket tartalmaznak, így szabályozás híján teljes erőből fellépne ellenük. Vagyis a több szabályozó T-sejt az anyai sejtek jobb tolerálását teszi lehetővé.
E vizsgálatban az immunrendszerben szerepet játszó sejtek mennyiségét mérték. Az tapasztalt különbségeknek hatása van a babák egészségi állapotára, betegségeikre, az immunrendszerük későbbi helytállására.
A kutatók hosszú távon tervezik, hogy nyomon követik e gyermekek fejlődését. Azért döntöttek úgy, hogy egészen kis korban, háromhetesen veszik le a csecsemőktől a második vérmintát, mert Angliában ekkor még nem kapnak kötelező oltásokat, így kevés olyan külső körülménnyel kell számolni, ami befolyásolná az immunrendszerüket az anyatejen kívül.
Más epidemiológiai vizsgálatokból azonban tudható, hogy a szabályzó T-sejteknél jellemző változás tapasztalható az allergiásoknál, az autoimmun betegeknél és a fertőzésen átesetteknél.
Nem ismert az sem, hogy a háromhetes korban tapasztalt több szabályzó T-sejt vajon tartós különbséget jelez, vagy számuk rövid időn belül kiegyenlítődik az anyatejes és a tápszeres babák között. A kutató megérzése szerint bizonyos mértékig valószínűleg kiegyenlítődik a későbbi életszakaszban, de a korai történések ettől függetlenül fontosak maradhatnak a hosszú távú immunfejlődés szempontjából.
„A tudományos adatok alapján kijelenthetjük, hogy az anyatej minden tekintetben előnyösebb az újszülött számára. Viszont egyáltalán nem ritka, hogy az édesanyának kevés a teje, vagy egyáltalán nincs, ezért egyáltalán nem gondolom, hogy a tápszereknek nincs helyük az újszülöttek táplálásában, különösen a speciális, gyógyászati célú tápszereknek” - érvel a kutató.
„Az anyatej összetétele olyan komplex, hogy teljes egészében még ma sem értjük minden alkotóelemének funkcióját. Így a tápszergyártó cégek soha nem fogják tudni egy az egyben lemásolni az anyatej összetételét. Az anyatej számos sejtet, az anya saját sejtjeit, de veszélytelen élőlényeket, például baktériumokat is tartalmaz.”
A mell és a laktáció fiziológiája
tags: #anyatejjel #az #apjat #romai