Magzati fejlődést befolyásoló tényezők

Az emberi fejlődés csodálatos folyamat, amely már az anyaméhben elkezdődik. A magzati fejlődésre számos tényező hat, amelyek befolyásolják a kisbaba testi és lelki fejlődését. Ezek a hatások lehetnek közvetlenek és közvetettek, mind pozitív, mind negatív értelemben.

A magzati fejlődés szakaszai és a fejlődést befolyásoló tényezők

A magzati fejlődés rendkívül összetett folyamat, amelynek során a megtermékenyített petesejtől egy teljes értékű emberi lény fejlődik ki. Ez a fejlődés több szakaszra osztható, és minden szakaszban más és más tényezők játszanak fontos szerepet.

A korai fejlődési szakaszok

Az első osztódás, a zigóta mitózissal kb. 24 órával a fogamzás után megtörténik. Az egy sejtből álló zigóta kettéosztódik, és így tovább. A sejtek nem egyforma ütemben fejlődnek. Ez nevezzük heterokróniának. A fejlődés egy másik jellegzetes vonása, hogy a szervezet különböző részeinek fejlettsége között azonos időben eltérések vannak. Ezt heterogenitásnak nevezzük. A sejtosztódások után, létrejön a szedercsíra. Amikor a sejtjei elérik a testben lévő sejtek átlagos nagyságát, átjut a méhben. Folyadék kerül a szedercsírába, és ahogy ennek mennyisége nő a sejtjei két részre osztódnak. A szedercsíra közepén lévő sejtcsoportra, valamint egy külső sejtrétegre. Majd hólyaggá alakul. A középen lévő sejttömegből jön létre maga az élőlény. Majd kialakul a trofoblasztokból álló védőgát a belső sejttömeg és a környezet körül. A trofoblaszt védelmi szerepet, tápanyag közvetítést old meg, valamint a belső üreget megtölti. Az új formákba szerveződést epigenezisnek nevezzük. A hólyagcsíra a méhen belül tovább halad, és a trofalobaszt sejtek apró nyúlványokat növesztenek a méh szivacsos falába.

Az embrionális szakasz 6 hétig tart. Ezen időszak alatt formálódnak ki a test alapvető szervei, és a közvetlen ingerlésre már érkeznek válaszreakciók. Az embrió gyorsan növekszik, a trofalobasztból hártyák növekednek és biztosítják a tápanyagot és védelmet.

A magzat fejlődése a méhen belül

A fejlődéslélektannal foglalkozó szakirodalom általában nem helyez különösebb figyelmet a méhen belüli életszakaszra, legtöbbször a születéstől kezdve tanulmányozzák a fejlődést. Néhány kutató már a hetvenes években foglalkozott az intrauterin fejlődéssel, ám ezek elsősorban a fejlődést károsító környezeti tényezők veszélyét hangsúlyozták. William James által elhíresült „zúgó, vibráló, zűrzavaros világ” elképzelését felváltották a kompetens magzat képével. Kontrollált tudományos vizsgálatok bizonyítják azonban, hogy az újszülött számos olyan képességgel, készséggel rendelkezik, melyek nem lehetnek a születést követő tapasztalat eredményei, hanem az anyaméhben fejlődtek ki és gyakorlódtak be. A modern kutatások rávilágítanak arra, hogy nemcsak a közvetlen környezete van hatással a szervezetre, de a méhen kívüli világ is nagy hatással van. Az anya szívműködése és emésztőrendszerének működése hangforrás, mozdulatai mozgásingereket eredményeznek. A baba az anya hasfalán keresztül lép közvetetten érintkezésbe a méhen kívüli világgal, közvetlenül pedig a méhlepényen és köldökzsinóron keresztül. Az anya érzelmei, betegségei, élményei, táplálkozási szokásai és társadalmi kapcsolatai, mind hatással vannak a születendő magzatra, viszont nem csak az anya és az őt ért befolyások, hanem különböző környezetbeli hatások is nagyban befolyásolják a gyermek testi - lelki fejlődését.

A belső magzatburok (amnion) vékony, erős, átlátszó hártya, amely tartalmazza a magzatvizet, és körülveszi az embriót. Ez a folyadék védi a kemény felületektől, valamint a magzat gyenge izomzatát és lágy csontjait. A belső magzatburok körül, a külső magzatburok (chorion) helyezkedik el, amely a méhlepény alkotórésze. Megakadályozza, hogy az anya és gyermek vérkeringése közvetlenül kapcsolatba kerüljenek, tápanyagokat, oxigént szállít, valamint hulladék cserélődését is segíti. Ezzel egy időben a belső sejttömeg is differenciálódik, amikből később a szervek alakulnak. Ez a sejttömeg egy külső rétegre, ektodermára válik, ami a bőr külső felszínét, a fogak egy részét, a körmöket, a belső fület, a szemlencsét, az idegrendszert (az agyat, az idegeket és a gerincvelőt) alkotja. Egy belső rétegre az endodermára válik szét, amiből az emésztőrendszer és tüdő alakul ki. Azután kialakul középső réteg, a mezoderma. Ebből formálódnak az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei. A sejtek rétegekbe különülése a 10-13. Az első cefaloklaudális minta szerint a fejtől halad lefelé a fejlődés (a „farok” felé). A második a proximodisztális minta szerint a szervezet közepe felől halad a periféria felé a fejlődés.

A 3. hét vége felé az agy három fő része osztódik, előagyra, középagy és utóagyra. Megjelennek a primitív vérsejtek és vérerek. Megjelenik a szív és a 3. hét végére elkezd verni. A 4. héten látszódnak a végtagkezdemények, a szemek, a fülek és az emésztőrendszer kezd kialakulni. A főbb artériák és vénák, valamint a csigolyák megjelennek, és az idegek kezdetleges, egyszerű alakot öltenek. Az 5. héten kialakul a köldökzsinór, a hörgőkezdemények, amelyekből lesz a tüdő. Kialakul a kézlemez és megjelennek az első izom csomói a fejben, a törzsben és a végtagokban. A 6. héten a fej mérete meghatározóvá válik. Láthatóvá válik a külső fül, az agy három fő rész különválik, összenő az alsó A 7. héten az arc, a nyak, a szemhéj, a gyomor, nemi szervek előzményei alakulnak ki. Valamint az izmok a test minden részén differenciálódnak, és több ezer idegsejt percenként fejlődik.

A 9. Akkor kezdődik, mikor kezdetleges formában megjelennek a szervek és a szövetek, elkezdődik a csontosodás. Ez a szakasz a 8. vagy 9. héttől a születésig tart. A magzat hossza 3 cm-től kb. 50 cm-ig nő, a súlya pedig 8 g-tól 3250 g-ra nő. A 10. hétre elfoglalják a testen belüli végleges helyüket a belek. A 12. héten már a külső nemi jellegek egyértelműen látszanak. A 16. hét végére a fej felemelkedik, a fül a fej oldalára vándorol, az alsó végtagok jól fejlettek. Az 5. hónap végére az idegsejtjeinek száma végleges. A 7. hónap végére képessé válik a tüdő a légzésre, a szem kinyílik és reagál a fényre. A 8. hónap végére az agyban már sok tekervény megjelenik és a 9. hónap folyamán az agy egyre barázdáltabbá válik.

Környezeti hatások a magzati fejlődésre

A méhen belüli élet alapvető jellegzetessége a stabilitás, a biztonságos és védő környezet. A méh vastag fala, a magzatburok, valamint legfőbb védelmi rendszerként a magzatvíz garantálja az új élet nyugodt egyensúlyi állapotát, védi a magzatot a külvilág káros környezeti behatásaival szemben. A különböző környezeti hatások változásai - hőmérséklet, erőkifejtést igénylő mozgás, rázkódás - befolyással vannak a magzatra. Szélsőséges helyzetként említhető a komoly hőmérsékleti ingadozás, például a szauna vagy a nagyon hideg vízben történő fürdés, a jelentős rázkódással járó mozgás, a hirtelen esés, az anyai testet érő erős ütés. Ezek elkerülése a várandósság ideje alatt mindenképpen nagyon fontos.

A környezeti behatások egy igen jelentős része azonban közvetve, az anya szervezetének befolyásolásán keresztül éri a magzatot. Anya és magzata között a lepényi keringésen keresztül közvetlen és nagyon gyorsan reagáló kapcsolat áll fenn. Az anya keringési paramétereinek változása, illetve a kémiai természetű anyagok, hormonok megjelenése a keringésben azonnali hatással vannak a magzat oxigén- és tápanyagellátására. A környezeti hatások közül ki kell emelni azokat az anyagcseretermékeket, illetve vegyi anyagokat, melyek egyértelműen és bizonyítottan ártanak a magzatnak. Ilyen a dohányzás, az alkohol-, illetve a drogfogyasztás. Ezen ártó kémiai anyagok hatásaitól a méhlepény igyekszik védelmet biztosítani, de csekély eredménnyel.

Az érzékszervek fejlődése és működése a méhen belül

A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben. A külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része (pl.: az anyai stressz vagy öröm érzékelése) kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik el hozzá, másik részét közvetlenül érzékszervei segítségével gyűjti be. Mivel a harmadik trimeszterben a baba érzékszervei már elegendően kifejlettek, képes az őt érő mindenfajta inger befogadására és az ezekre való reagálásra. Tapint, szagol, fájdalmat és jóllétet érez. Az ötödik hónaptól kezdve már álmodik is.

Látás

Az anya testén áthatoló, az anyaméhbe is beszűrődő fény komoly szerepet játszik az egészséges látás kialakulásában: ha a magzat a terhesség ideje alatt teljes sötétségben van, nem megfelelően fejlődik a szeme. Közelebb vihet a látási rendellenességek kialakulásának megértéséhez az a nemrég közzétett amerikai kutatás, amely állatkísérletek során megállapította, hogy teljes sötétségben nem fejlődik megfelelően a magzat látószerve. A Nature tudományos magazinban olvasható tanulmány megállapítása szerint bizonyos mennyiségű fényre mindenképpen szüksége van a magzatnak ahhoz, hogy a szeme megfelelőképpen fejlődjön. Az emberi - és állati - szervezet belsejében nincs teljesen sötét: korábbi eredmények értelmében a méhben fejlődő magzathoz anyja hasfalán keresztül elegendő fény jut ahhoz, hogy a terhesség utolsó hónapjaiban már érzékelje a fényviszonyokat. A Kaliforniai Egyetem kutatóinak most közzétett vizsgálata még ezen is túlmutat: a szakemberek szerint a magzatot érő fény képes befolyásolni a szem fejlődését. Magzati korban a szem ideghártyájának (retina) megfelelő fejlődését speciális érhálózat segíti, amely táplálja a retina sejtjeit kialakulásuk során. Ezek az erek később zavarnák a látást, ezért a retina kifejlődése után "felszívódnak" - mint amikor egy befejezett épület elől elbontják az építkezéskor nélkülözhetetlen állványzatot. A kutatás szerint utóbbi mozzanat azonban elmarad, ha a magzat a terhesség alatt teljes sötétségben van. A szakembereket is meglepte, hogy az anyaméhbe beszűrődő fénynek ilyen komoly szerepe van a szem fejlődésében. Mivel a látást érintő betegségek jelentős része a szem érhálózatával függ össze, a mostani felfedezés előbbre vihet ezek megértésében, kiváltképp ami a koraszülötteknél látáskárosodást okozó koraszülött retinopathiát (ROP) illeti.

A látás fejlődik ki utoljára. Bár a szemek hamar kifejlődnek, a 8. terhességi hét közepén összenőnek és csak a 28. hét környékén nyílnak ki újra. Ennek ellenére a fényeket már a 14. héttől érzékeli a baba. Mivel a fények csak tompán jutnak el hozzá, ezért az anyaméhből kikerülve gondot okoz a babának az erős fénymennyiség. Kimutatták például, hogy ha az újszülötteket égő lámpa mellett teljes világosságban altatták, sokkal mélyebben aludtak, mert „menekültek” a túlzott inger elől. Később természetesen hozzászokik a látásuk a külvilághoz, ez azonban csak nagyon lassan megy végbe.

Hallás

A magzat a víz közegében érintéseknek, nyomásoknak, mozgásoknak van kitéve. Vannak érintés hatására és önmaga által indított mozgásai. A terhesség hatodik hetében az agynak még nem fejlődött ki a mozgásért felelős központja, de a mozgás mégis megjelenik és alig néhány héttel később szándékossá válik. Ma már a tudomány meghaladta azt a nézetet, hogy az emberi szerveknek előbb ki kell fejlődniük ahhoz, hogy működőképesek legyenek, mert a szerveink már a formálódás folyamatában is működőképesek. A baba a saját tapasztalatait el tudja választani az anyai behatásoktól és érzésektől, ez pedig az énjének, mint korai lelki képződménynek az alapozását jelenti.

A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is „hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől kezd érezni. Az édesanya légzőmozgásának hangjai, szíve dobogása, járásának ringatása megannyi kellemes inger a baba számára, melyek a magzatvíz közvetítésén át jutnak el hozzá. A magzat érdeklődik a hangok iránt, ezek kezdetben a bőrét elérő vibrációk. Bőre olyan, mint egy nagy fül. Ha az anya énekel, lágyan, szelíden beszél hozzá vagy csupán szeretettel rágondol a magzatára, akkor ő speciális reakciókat ad. Az emberi hang - főleg az édesanya hangja, amit a magzat a leggyakrabban hall - különösen fontos a fejlődése szempontjából, hiszen a kommunikáció (az emberi beszéd és párbeszéd) és az érzelmi kötődés (az anya és a gyermek érzelmi kapcsolata) alapját teremti meg.

A magzat a hangingerekre 5 - 6 hónappal a fogamzás után reagál. Megmérték a magzat feje melletti átlagos zajszintet, ami az utcán közlekedő autókban zárt ablak mellett hallható zajszintnek felel meg. Ez 75 decibel. Az anya szívverésének erősebb a hangja, a beszédhangjának még erősebb. A magzat szívritmusának változásai mérhetők, ha hallja az anya hangját. A 20. gesztációs hét végére a hallórendszer már teljesen kifejlődött, az éles zajokra félelmi reakciót mutat, mely a 28. héttől teljesen konzisztens.

A 21. héttől hallhatóvá válik a magzat sírása, ha a magzati gégébe levegő jut. Gyakori a magzati hangadásokat, apró karmozgások követnek. Ez a reakció a születés után is megfigyelhető: az újszülött egész testével reagál az őt érő ingerekre. A gyermek sírása kommunikációs eszköz, az anyák a 2. Mosoly: Sokáig csak fiziológia dolognak tartották a mosolyt, kutatások bebizonyították, hogy minden mosoly jelentéssel bír, kommunikációs eszköz. A magzati mimika megjelenését az 5.

Tapintás és hőérzékelés

A magzat az anya hasán keresztül lép közvetetten érintkezésbe a méhen kívüli világgal, közvetlenül pedig a méhlepényen és köldökzsinóron keresztül. Az anya érzelmei, betegségei, élményei, táplálkozási szokásai és társadalmi kapcsolatai, mind hatással vannak a születendő magzatra.

A 7. héttől tapintási reflexeket mutat a magzat. Az ingerlés megszüntetésére elfordítja a fejét, kinyújtja karjait. A 14. héten összezárja ujjait a kéz érintésére, a 17. héttől az egész bőrfelület reagál az érintésre. A 4. hónaptól lehetséges kapcsolatot teremteni, hogy az anya hasfalán megfelelő helyeken nyomást gyakorolnak. Ezzel a haptonómiás kísérettel lehetőség van rá, hogy a szülő affektív megerősítést adjon a magzatnak és ő is ugyanígy viszonozza. A haptonómia fontos terápiás elem lehet a pre- és perinatális időszak különböző területein fellépő problémák esetén.

A magzat a víz közegében érintéseknek, nyomásoknak, mozgásoknak van kitéve. Vannak érintés hatására és önmaga által indított mozgásai. A terhesség hatodik hetében az agynak még nem fejlődött ki a mozgásért felelős központja, de a mozgás mégis megjelenik és alig néhány héttel később szándékossá válik.

Ízlelés és szaglás

A magzat rendszeresen nyel a magzatvízből, ennek mennyisége az utolsó trimeszterre óránként 15-45ml lesz, ami megfelel napi 40 kalóriának. A magzat ízlelőbimbói a 15. gesztációs hétre fejlődnek ki, ezután meg tudja különböztetni az édeset a keserűt; az édes magzatvízből többet nyel. Az édes ízek preferenciája az extrauterin életben is megmarad, az újszülött pedig már mind a négy alap ízt el tudja különíteni. Mivel rendszeresen iszik a magzatvízből, megismerkedik anyja étrendjének kémiai összetevőivel, melyek a placentán keresztül jutnak el, és mire megszületik, már preferálja saját édesanyja tejének ízét.

Nyitott kérdés, hogy a szaglás veleszületett érzék-e vagy az intrauterin (méhenbelüli) élet alatt begyakorolt készség. Odafigyel az édes szagra és preferálja, ill. elfordul az ártalmas szagoktól. Újabb vizsgálatok fényt derítettek a magzati kemoreceptorok komplex interakciójára (vegyianyagérzékelők összetett kölcsönhatására). Kémiai anyagok egy része a placentán keresztül éri el a magzatot, másik része a magzatvízből közvetlenül jutnak el az orr nyálkahártyájáig.

A baba a köldökzsinóron keresztül mindenből részesül, amit megeszel, az ételek aromájából is. Az ízészlelés nagyon hamar megjelenik a terhesség során (és vele párhuzamosan a szaglás is), már a 12. héten olyan ízlelőbimbókkal rendelkezik a baba, mint a felnőttek, a 14. Egy kísérletben például a terhes nők egy csoportja minden nap répalevet ivott 3 hónapon át, míg a másik csoport nem ivott répalevet csak vizet. A répalevet rendszeresen fogyasztó anyák gyermekei csecsemőkorukban sokkal szívesebben fogadták el a répát és sokkal többet ettek belőle. Tehát már a várandósság alatt érdemes odafigyelni arra, hogy minél változatosabban és sokoldalúbban étkezz, ami nemcsak egészségügyi okokból fontos, hanem azért is, mert így a babád megszületése után nyitottabb lesz az új ízek iránt, míg ha te is válogatós vagy, mindig hasonló ételeket eszel, a babád is hasonló szokásokat fog követni.

Fájdalom

A hagyományosan felfogás szerint az újszülött nem érez fájdalmat (a magzat sem). Megfigyelték, hogy a magzatok invazív beavatkozások közben mozdulatlanná válnak, szívritmusuk felgyorsul, vagy teljesen lelassul, és csak órákkal később normalizálódik. Tudományos vizsgálatok alapján feltételezhetjük, hogy a második trimeszterben a magzat, vagy az azonos gesztációs korú koraszülött sokkal érzékenyebb a fájdalomra, mint az időre született babák vagy a felnőttek. Ennek oka, hogy a fájdalomszabályozó, gátló rendszerek a fájdalmat közvetítő pályák kifejlődése után az embrionális fejlődés során alakulnak csak ki. Míg a fájdalomközvetítő pályák már a 20-24. héten már működnek, a gátló rendszerek csak a szülést követően válnak teljesen éretté.

Alvás, álom

A magzati életritmus nagyjából követi az anyáét, az utolsó trimeszterben kialakult alvás-ébrenlét ciklussal rendelkezik. A 7. hónapban megjelenik a REM fázis, mennyisége négyszer annyi, mint újszülöttkorban. Schindler (idézi Andrek Andrea, 1997) szerint, a magzat növekedésével a hely szűkebb lesz, az aktivitás pedig átalakul fokozott agyi tevékenységgé. Ezt cáfolja az a tény, hogy koraszülötteknél ugyanannyi REM szakasz figyelhető meg, mint az azonos gesztációs korú magzatoknál.

Az aktivitás szintje öröklött dolog és nagyban befolyásolja, hogy a várandósság alatt mennyire voltál aktív. Az újszülöttek születésük után ráadásul követik az odabent megszokott napirendet és eszerint vannak ébren, illetve alszanak. Ha későn fekvő típus vagy, ne csodálkozz, ha a babád sem akar este 8-kor lefeküdni. Mivel azonban ő nem azt érzékeli, hogy te mikor fekszel le és kezdesz aludni, hanem a fizikai aktivitásodra reagál, ezért ha a várandósság alatt pl. egész nap az irodában ülsz, majd este elmész sportolni, elintézed a bevásárlást, jössz-mész stb. a baba megszületése után hasonló aktivitást mutathat: nappal nyugodtabb lesz és többet alszik, este felélénkül és aktívabb lehet. Természetesen ez a napirend a születés után a külvilág hatására változhat, azonban megfigyelhető, hogy vannak születésüktől fogva „pacsirta” (korán kelő és korán fekvő), valamint „bagoly” (későn fekvő és későn kelő) babák és ez a tulajdonság gyakran a felnőttkorra is megmarad.

A magzati tanulás és a szülői hatások

Sokan nem tudják, hogy a tanulás nem a születés után kezdődik: a magzat már az anyaméhben számtalan dolgot tapasztal és tanul, ami később is meghatározza az életét és a viselkedését. Ha ismerjük ezeket a dolgokat, megkönnyíthetjük az ő életét és a sajátunkat is.

A magzat már az anyaméhben sokat tanul arról, hogyan kezelje a stresszt. Sok kismama aggódik amiatt, hogy a stresszes életvitel, esetleg egy fájdalmas szakítás, konfliktusok vagy egy beteg családtag miatti aggódás, baleset, esetleg gyász milyen hatással van a magzatra. A baba valóban kap a mi stresszhormonjainkból, azonban számára fontosabb tanulási folyamat az, hogyan kezeljük a stresszt. Magunkba fojtjuk vagy kiadjuk? Állandóan agyalunk és aggódunk vagy képesek vagyunk levezetni és megnyugodni? Negatívan vagy pozitívan látjuk az életet? Mivel maga a negatív vagy pozitív gondolkodásmód is veleszületett személyiségjellemző, a mi stresszre adott reakcióink is befolyásolják, melyiket sajátítja el a baba végül. Érdemes megtanulnunk felismerni a stresszre adott reakcióinkat és elsajátítani olyan technikákat, amikkel le tudjuk vezetni azt. A magzat az anyaméhben ugyanakkor rugalmasságot is tanul. Készülj fel az anyává válásra pszichésen is!

A prenatális pszichológia - a magzati élményekkel, a születés előtti fejlődéssel, az anya és a magzat kommunikációjával foglalkozó tudományág - területéről származó kutatásoknak és eredményeknek köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll a rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről. Többek között ezen a területen történő kutatások vezettek el odáig, hogy ma már nemcsak egyszerűen az anya hasában növekvő magzatról, hanem kompetens magzatról beszélünk.

A magzat a saját tapasztalatait el tudja választani az anyai behatásoktól és érzésektől, ez pedig az énjének, mint korai lelki képződménynek az alapozását jelenti.

A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Bár tudjuk azt is, hogy a stressz a mindennapjaink része, és lehetetlen teljes mértékben kiiktatni az életünkből. Ami viszont fontos, hogy hatékonyan kell küzdeni a stresszel, illetve csökkenteni a krónikus stresszt.

Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. Ilyen esetekben az édesanya nehezített élethelyzetbe kerül, szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel. Viszont a helyzet megoldására törekszik, így a probléma megoldódik, ennek köszönhetően az anya és a magzat is megnyugszik, és visszaáll az egyensúlyi állapot. A fejlődő magzat ebből azt tanulja meg, hogy az életben adódó nehézségek megfelelő eszközökkel kezelhetők.

A hosszú ideig fennálló krónikus stressz, mint a családi vagy párkapcsolati konfliktusok, állandó anyagi gondok esetén a feszültség és az idegesség állandóvá válik, nem következik be megnyugvás és ellazulás. Az efféle stressz ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni.

De előfordulhatnak olyan életesemények is: súlyos veszteségélmény, haláleset, gyász a várandósság alatt, melyek érzelmileg nagyon megviselhetik a kismamát. Érdemes ilyenkor az érzéseket kibeszélni vagy kiírni magunkból. Beszéljünk magzatunkhoz és küldjünk megnyugtató üzeneteket számára, például: „Anya most szomorú, ezt biztos te is érzed. De te nyugodtan pihenj, anya megoldja”. Ahogyan a fájdalom érzése, úgy a megnyugvást hozó üzenet is megérkezik a babához. Az anya simogatással és beszéddel meg tudja nyugtatni a magzatát.

Nagyon sokat tesz a gyermekéért az az édesanya, aki ingergazdag környezetet teremt magzata számára. Várandóssága alatt simogatja, nyugtatja, kedves, meghittséget érzékeltető hangon beszél hozzá, sok minőségi zenét hallgat, gyermekdalokat énekel neki. Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy ha a magzat ilyen ideális körülmények között él az anyaméhben, akkor a születés után kiegyensúlyozottabb, értelmi- és szociális (társas) fejlődése gyorsabb lesz az átlagosnál.

A kutatások kimutatták, hogy a stressz hatásnak kitett vagy érzelmi harmóniájából kibillentett anya olyan hormonokat (pl.: kortizon és adrenalin) választanak ki, amelyek a méhlepényen átjutnak és hatással vannak a magzat mozgásos aktivitására.

A baba a köldökzsinóron keresztül mindenből részesül, amit megeszel, az ételek aromájából is. Az ízészlelés nagyon hamar megjelenik a terhesség során (és vele párhuzamosan a szaglás is), már a 12. héten olyan ízlelőbimbókkal rendelkezik a baba, mint a felnőttek, a 14. Egy kísérletben például a terhes nők egy csoportja minden nap répalevet ivott 3 hónapon át, míg a másik csoport nem ivott répalevet csak vizet. A répalevet rendszeresen fogyasztó anyák gyermekei csecsemőkorukban sokkal szívesebben fogadták el a répát és sokkal többet ettek belőle. Tehát már a várandósság alatt érdemes odafigyelni arra, hogy minél változatosabban és sokoldalúbban étkezz, ami nemcsak egészségügyi okokból fontos, hanem azért is, mert így a babád megszületése után nyitottabb lesz az új ízek iránt, míg ha te is válogatós vagy, mindig hasonló ételeket eszel, a babád is hasonló szokásokat fog követni.

A várandósság - ideális esetben - kilenc hónapja alatt a női szervezetben számtalan élettani, természetes és hormonális változás következik be részben a megváltozott hormonok, másrészt a növekvő magzat miatt. Nincs a szervezetnek olyan része, amelyre ne lennének hatással a babavárással járó változások. A női test azonban könnyen alkalmazkodik és a legtöbb átalakulás a szülés után visszatér az eredeti állapotába. A változások nagy része a méhlepény fejlődéséből fakad. Ez a hormontermelő szövet HCG-t (humán korion-gonadotropin), HPL-t (Human placental lactogen), ösztrogént és progeszteront termel a beágyazódás pillanatától kezdve, a magzat születése után nem sokkal azonban távozik a méhből. A részben anyai, részben pedig magzati eredetű szerv a magzattal a köldökzsinóron keresztül van összeköttetésben. Egy állapotos nő egyébként a terhesség időszaka alatt több ösztrogént termel, mint a teljes női, nem várandós időszakban töltött élete során, ez pedig számos hatást gyakorol a szervezetre. Emiatt lesz például nagyobb a mell, vagy sokaknál hányásos tünettel járnak az első hónapok.

A terhességi hormonok és a növekvő kisbaba fokozott kálcium igénye is megnövelheti az anyánál a fog- és szájüregi panaszokat. Gyakran ínyvérzéssel, rossz lehelettel is járhat. Bár sokan hányingerrel küzdenek a terhesség elején, fontos a megfelelő szájhigiénia, mert a szájban kimutatható és megnövekedett kóros baktériumok a véráramba kerülve megnövelhetik a koraszülés kockázatát. Éppen ezért fontos, hogy a terhesgondozás része legyen egy fogászati szakorvos felkeresése, de ebben is segíthetnek a terhesvitaminok.

A terhességi hormonok és a növekvő kisbaba fokozott kálcium igénye is megnövelheti az anyánál a fog- és szájüregi panaszokat. Gyakran ínyvérzéssel, rossz lehelettel is járhat. Bár sokan hányingerrel küzdenek a terhesség elején, fontos a megfelelő szájhigiénia, mert a szájban kimutatható és megnövekedett kóros baktériumok a véráramba kerülve megnövelhetik a koraszülés kockázatát. Éppen ezért fontos, hogy a terhesgondozás része legyen egy fogászati szakorvos felkeresése, de ebben is segíthetnek a terhesvitaminok.

A terhes has mérete és formája is eltérő lehet - A növekvő kisbabának egyre nagyobb helyre van szüksége ahhoz, hogy kényelmesen elférjen odabent. Míg az első pár hónapban alig észrevehető a terhesség, a pocak a várandósság előrehaladtával hatalmasra nő. Hogy milyen a terhes has? Lehet kisebb vagy nagyobb, széles vagy csúcsos. Mindez sok mindentől függ, így például attól, hogy hányadik babáról van szó, milyen a magasságod vagy a testsúlyod, a baba keresztben fekszik-e, vagy, hogy mennyire volt izmos és feszes a hasfalad a terhesség előtt. Ahogy változik a has mérete, és elhelyezkedése, úgy alakul a köldök formája is. A terhes köldök a has növekedése miatt kidudorodhat, vagy akár el is laposodhat, a bőr nyúlása miatt pedig előfordulhat a köldök körüli bőr viszketése, de akár fájdalma is. Szerencsére ezek a változások szülés után, a has visszahúzódásával elmúlnak.

Megváltoznak a mellek is - Sok kismama különösen örül annak, hogy a mellek mérete megnövekszik a várandósság alatt. De a méret változása mellett egyéb változások is tapasztalhatók. Hogy változik a mell a terhesség alatt? A mellbimbók sötétebbek lehetnek, a bőr alatti erek jobban látszanak, a mell érzékenyebb lesz, feszülhet és a bimbóudvar körül apró dudorok jelennek meg. A hirtelen növekedésétől striák jelenhetnek meg rajta, és a bőr feszülése miatt viszkethet is. A második trimesztertől megkezdődhet a kolosztrum, azaz az előtej termelődése, így vannak olyanok, akik már ettől a hónaptól szivárgást tapasztalhatnak.

És mi a helyzet odalent? - A terhesség alatt megváltozhat a hüvely és a nemi szerv is. A várandósság a hüvely rugalmasságra is hatással van, nem beszélve a szülésről. A hormonális változások miatt hüvelyszárazság léphet fel, megváltozik a PH -szint odabent, amely bővebb váladékozást vagy viszketést eredményezhet. A nemi szerv környéke a megnövekedett véráramlástól lilás színűvé válhat. Az altestben jelentkező nyomás miatt a szeméremtest fájdalmas lehet, a hormonális változások okozta székrekedés miatt aranyér alakulhat ki.

tags: #anyamehben #magzatra #hatni