Anorexia nervosa terhesség alatt

Az evészavarok napjaink legelterjedtebb kórképei közé tartoznak. Ezek közül is kiemelkedik az anorexia nervosa, amely a serdülő lányok körében a harmadik leggyakoribb betegségnek tekinthető. Az anorexia oki háttere rendkívül összetett: biológiai, pszichológiai és szociális tényezők is közrejátszhatnak a zavar kialakulásában. Cikkünkben azokat a családi tényezőket térképezzük fel, melyek hozzájárulhatnak az anorexia nervosa megjelenéséhez.

Az anorexia kialakulása számos tényező bonyolult egymásra hatásának következményeként értelmezhető. Szerepe lehet veleszületett biológiai összetevőknek, és bizonyos temperamentum-jellemzőknek is. Napjainkban emellett az evészavarban szenvedő betegek számának rohamos nökedéséhez nagymértékben hozzájárul a média és a különböző közösségi felületek által közvetített karcsúságideál, testképideál is. Fontos megemlítenünk, hogy ez az „ideál” a valóságtól nagymértékben elrugaszkodott képet mutat társadalmunknak, hiszen előfordulhat, hogy olyan erős „normát” ír elő számunkra, hogy az mind a biológiai adottságaink, mind pedig a genetikai felépítésünk szempontjából is irreális. Az anorexia nervosa kialakulásához mindezek mellett a beteg és családja közt meglévő patológiás viszonyulás is hozzájárulhat, éppen ezért lényeges lehet a családban meglévő kapcsolatok, mintázatok feltérképezése.

Anorexia nervosa tüneti jellegzetességei

Az anorexia nervosa akaratlagos súlyvesztéssel jellemezhető zavar. Ezt a beteg úgy éri el, hogy az energiabevitelét korlátozza, ennek következtében pedig extrém mértékű alacsony testsúly alakulhat ki. Fontos jellemző az is, hogy az anorexiás személy az alacsony testsúlya ellenére olyan tevékenységeket végez, amely a gyarapodást akadályozza. Ide sorolható például a túlzott intenzitással és gyakorisággal végzett testedzés, de a hashajtók és vízhajtók használata, valamint az önhánytatás sem ritka jelenség. Ezen cselekvések azt a célt szolgálják, hogy az illető elhízással kapcsolatos mélyreható félelmét csillapítsák. További sajátságként fontos említést tennünk a testalak megélésének zavaráról, valamint arról is, hogy az egyén esetében a testsúly önértékelésre gyakorolt hatása fokozott mértékben jelen van, túlértékelt. A betegség közvetlenül megfigyelhető jellegzetességei közé tartozik a száraz bőr, a hajhullás, a hiperaktivitás, és az érzelmek gondos elkerülése. Fontos kiemelni, hogy az anorexiás személyek betegségbelátása csekély, vagy teljes mértékben hiányzik.

Az anorexia nervosa rendkívül súlyos pszichiátriai betegségnek tekinthető, kezelés hiányában a korai halálozás esélye magas. Ez egyrészt a betegség következtében fellépő szervi komplikációknak, másrészt a társuló pszichés zavaroknak, harmadrészt pedig az esetenként magas öngyilkossági rizikónak tulajdonítható. A szervi szövődmények között fontos említést tennünk az ionháztartási zavarról, a súlyos izomgyengeségről, a szívritmuszavarról és a kortizolszint (stresszhormon) tartós megemelkedéséről is. A járulékos pszichés zavarok közt pedig a depresszió, a szorongásos zavar, a kényszeres zavar, a bipoláris zavar és a szerhasználati zavart érdemes kiemelni. Az anorexia nervosa tehát egy rendkívül összetett kórkép, mely jelentős terhet róhat az egyénre - és sok esetben a környezetére is.

Az anorexia nervosa esetén a beteg az energiabevitelét korlátozza annak érdekében, hogy alacsony testsúlyt érjen el és tartson fenn.

A család, mint rendszer

A rendszerszemléletű felfogás szerint minden rendszer számos elemből épül fel. Ha egy rendszert meg szeretnénk érteni, akkor nem elegendő az egyes alkotórészeket megismerni: fontos a rendszert felépítő egységek közötti kapcsolatokat, kölcsönhatásokat is megvizsgálni. A család is rendszerként értelmezhető, amelynek elemeit az egyes családtagok jelentik. Fontos kiemelni, hogy a tagok dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással: ha a rendszer egyik elemével történik valami, akkor az hatással van a többi családtag viselkedésére, érzelmeire, általános működésmódjára is. Gondoljunk csak bele: amennyiben a szülők közt házassági feszültség keletkezik, az nemcsak a házastársakat érinti, hanem a gyermekeket is; vagy, ha az édesanya és a lánya közt nézeteltérés alakul ki, az nemcsak a kettejük problémája lesz, hanem meghatározhatja azt is, hogy az anya a fiúgyermekével, vagy éppen a férjével hogyan viselkedik. Lényeges jellemzője a családoknak az egyensúlyi állapotra való törekvés, a stabilitás megőrzése is, amely azt a célt szolgálja, hogy a családi rendszer ne eshessen szét. A családi egyensúly fenntartásához járulhat hozzá adott esetben az evészavar is. A rendszerszemléletű felfogásban nem az a lényeges, hogy mi okozta a zavart, hanem az, hogy a családi rendszer működésében melyek azok a tényezők, amelyek az evészavar kialakulásában és fenntartásában meghatározó szerepet játszottak. A következő részben erről olvashatunk.

Családi működésmód és kockázati tényezők

Minuchin - aki az egyik legnépszerűbb családterápiás irányzat megalkotója volt - az evészavaros egyént magában foglaló családok általános sajátságai között számos családi jellegzetességet emelt ki. Az első jellemző az elmosódott, könnyen átjárható határok megléte, mely azt jelenti, hogy a családtagoknak nincs meghatározott szerepük: a gyermek könnyen kerülhet szülői szerepbe, és adott esetben kénytelen lesz az életkorához nem illeszkedő feladatokat is ellátni. Jellegzetes, hogy az egyes tagok privát szférája korlátozott, a szülők a gyermek önállóságra való törekvését már csírájában elfojtják. A szélsőséges közelséggel szorosan összefüggő jellemző a szülői túlvédő magatartás, amely során a szülők folyamatosan arra törekszenek, hogy gyermekük érzelmeit és viselkedését kontrollálják. Az anorexia nervosa „funkciója” ebben az esetben az lehet, hogy ezáltal a gyerek olyan eszközt érezhet a kezében, melynek segítségével a függetlenségét elérheti: a saját testsúlyának és az elfogyasztott táplálék kontrollálásával némi irányításra szeretne szert tenni.

Az anorexiás személyt magában foglaló család működésében megfigyelhető a szabályokhoz való merev ragaszkodás, a konfliktusok megoldásának problematikája, valamint észrevehető az is, hogy az evészavaros személy egyfajta „villámhárító” a családban. Mivel a családban a konfliktusok megvitatása nem elfogadott, ezért az egyén annak érdekében, hogy a problémák következtében fellépő, intenzív szorongás ne kerítse hatalmába, testi szinten jeleníti meg a problémát.

Az evészavaros családtaggal rendelkező családok működése kaotikus: sokszor előfordul, hogy a gyermeket a szülők bevonják a saját konfliktusaikba, és sokszor megeshet az is, hogy választania kell, hogy egy vita során melyik szülő oldalára áll.

Kifejezett lehet a szülők gyermekükkel szemben támasztott irreálisan magas elvárása. Ez a fokozott perfekcionizmus nyilvánulhat meg a testsúly szigorú szabályozásában is: ha a beteg maga elé kitűzött testsúlya az előzetesen meghatározott kilogramm felett van, akár csak pár grammal is, nagymértékű önsanyargatást végezhet „célja” elérése érdekében.

Mindezek mellett a vonatkozó kutatások az anorexia nervosa kialakulásának kockázati tényezői közt kiemelt szerepet tulajdonítottak a szülő mentális betegségének, az anorexiás családtagnak, az anyai túlvédő magatartásnak, a korai etetési problémáknak, az alacsony önértékelésnek és a jelentős mértékű érzelmi labilitásnak. Azonban a család kiemelkedő jelentősége mellett fontos szerepe van az egyéni sérülékenységnek és a stresszes életeseményeknek is.

Pregorexia: Evészavar a terhesség alatt

Az ismertebb étkezési zavarok, az anorexia vagy a bulimia hallatán már nem kapjuk fel a fejünket, a pregorexia fogalma (amely a várandóst jelentő angol pregnant és az anorexia szavak összevonása) azonban egyelőre még ismeretlenül cseng. Nem bírják elviselni a tudatot, hogy elveszítik az uralmat a testük felett, ezért mindent megtesznek azért, hogy megállítsák a természetes gömbölyödés folyamatát - akár úgy is, hogy szigorú diétába fognak. Ezzel azonban nemcsak a saját, de kisbabájuk egészségét is kockára teszik. „Ismertem olyan kismamát, aki napokig csak natúr joghurton élt, pedig ez rettentő veszélyes” - mondja dr. Fehér Gabriella pszichológus. „A várandós nőknek minél több minőségi kalóriát kellene fogyasztaniuk, ezek hiányában a kicsi nem jut elegendő tápanyaghoz, és nem fejlődik megfelelően” - magyarázza.

De vajon mi állhat a pregorexia hátterében? A környezet sokszor észrevétlenül is nyomást gyakorol a kismamákra, elég csak a várandós sztárok „példamutatására” gondolni, mely irreális elvárásokat ébreszt bennük. Szülés után egy héttel a hírességek újra régi álomformájukban tündökölnek, amitől az újdonsült anyukák úgy érezhetik, nekik is minél hamarabb meg kell szabadulniuk fölöslegüktől. Éppen ezért emlegetik igazi mérföldkőként Katalin hercegnőt, aki egy nappal azután, hogy életet adott trónörökös kisfiának, kórházi köntösben állt a fotósok elé, és büszkén vállalta természetesen domborodó hasát. Önmagában a sztárvilág példái persze nem vezetnek pregorexiához, de egy eleve labilis, befolyásolható kismama gondolkodására rendkívül káros hatással lehetnek. „A várandósság miatt felborult hormonháztartás egészséges nők esetében is okozhat lelki gondokat, kisebb válságokat, nem beszélve a testképzavarra hajlamos egyénekről” - mondja a szakértő. „A pregorexia másik leggyakoribb kiváltó oka a rossz anya-gyerek kapcsolat. Ha a leendő anyuka gyerekként úgy érezte, édesanyja elutasítóan bánt vele, felnőttként gondjai lehetnek saját nőiességének, kerekedő pocakjának elfogadásával” - teszi hozzá.

A terhesség alatti étkezési zavarokat sajnos elég nehéz egyértelműen felismerni, hiszen nagyrészt megegyeznek a várandósság általános tüneteivel: émelygés, hányás, étvágytalanság. A megállíthatatlanul növekvő pocak megtévesztheti a külső szemlélőt, de a közeli barátok, családtagok észrevehetik az apró jeleket. „A testképzavaros kismamák - egészséges társaikkal ellentétben - nem büszkék pocakjukra, inkább torznak látják, ezért bő ruhákkal próbálják meg elrejteni kerek idomaikat” - magyarázza dr. Fehér Gabriella. „Az étkezési zavarral küzdő anyukák normálisnak tartják, hogy a „kövérség” ellen harcolnak, és ha bárki szembesíti őket azzal, hogy helytelenül cselekednek, gyakran megsértődnek” - emeli ki. A pregorexia, a legtöbb étkezési zavarhoz hasonlóan, csak szakember segítségével kezelhető, ezért a doktornő azt tanácsolja, hogy a testképzavarra hajlamos, valamint az étkezési zavarral küzdő leendő kismamák már a teherbe esés előtt forduljanak pszichológushoz, hogy minél könnyebben el tudják fogadni változó testüket.

A táplálkozás terhesség alatt

Nagymamáink, sőt talán még édesanyáink is azt vallják, hogy a várandósság alatt kettő helyett kell enni, ez a nézet azonban mára megdőlt. A kismamák energiaszükséglete csupán 15 százalékkal növekszik a terhesség hónapjaiban, ami nagyjából napi 300 pluszkalóriát jelent. „Nincsenek tiltott ételek, csak kerülendő mennyiségek” - pontosít Tibay Rózsa dietetikus. „A kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag táplálkozás nemcsak a baba egészséges fejlődését segíti elő, de hozzájárul a testi-lelki egyensúlyodhoz, és segít felkészíteni szervezetedet a szoptatás időszakára. A változatos, sokféle nyersanyagból kialakított étrend minden fontos tápanyagot megfelelő arányban biztosít a szervezet számára. Emellett a rendszeresség is fontos, a kismama napi négyszer-ötször egyen kis mennyiségeket, lehetőleg ugyanabban az időpontban” - tanácsolja a szakértő. Bár a várandósság alatt nem árt odafigyelni arra, mi kerül a tányérodra, azért ne vidd túlzásba a kalóriaszámolgatást. „Ha a kismama egészséges, nem küzd terhességi cukorbajjal, toxémiával vagy ételallergiával, semmi szükség diétára. Bármit lehet enni, de természetesen csak mértékkel.

Anorexia és a fogantatási problémák

Az anorexia nervosa (kóros soványság) egy pszichés betegség, az evészavarok egyik alapvető típusa. Ennek az evési problémának fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az anorexiás személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát. Az anorexia és a fogantatási problémák közötti kapcsolat már régóta ismert, hiszen ennek a kórképnek az egyik fontos jellemzője lehet a rendszertelen menstruációs ciklus és az amenorrhea, vagyis a menstruáció elmaradása. A környezet természetesen sokszor látja, hogy a gyermekre vágyó nő kórosan sovány, és hangot is ad ennek. Az anorexia egy olyan betegség, amely nem gyógyítható egyszerű jó tanáccsal, illetve étvágyfokozóval, hiszen sokkal mélyebben gyökerezik ennél. Ennek következtében természetesen az étkezési rendellenességben szenvedőknél sokkal többször kerül sor abortuszra is, ami a szakértőket aggodalommal tölti el. A University of Carolina étkezési rendellenességgel foglalkozó programjának igazgatója meg van róla győződve, hogy a trend oka az anorexia egyik jellemző tünete: méghozzá a rendszertelenné váló menstruáció. Dr. Cynthia M. Bulik szerint nagyon fontos, hogy ezzel az orvosok mellett a betegek is tisztában legyenek. A szakértőknek beszélgetniük kell azokkal a női pácienseikkel, akik étkezési rendellenességben szenvednek, hogy megelőzhessék a nem kívánt terhességeket, ezzel az abortuszt is. A kutatónő és csoportja egy olyan tanulmányra alapozza kijelentését, melyben 62 060 nő adatait elemezték, akik közül 62-en vallották be, hogy anorexiásak.

tags: #anorexia #utan #terhesseg