Sok anyuka tart az amniocentézistől, amire akkor van szükség, ha az anya elmúlt már 35 éves (de vannak olyan orvosok, akik már 30 éves kor felett megcsináltatják), vagy valamilyen más vizsgálat eredménye (pl. 12. heti ultrahang, AFP), illetve öröklött genetikai tényezők arra utalhatnak, hogy a babánál esetleg fennállhat a Down-kór veszélye. Az amniocentézis ijesztő vizsgálat, hiszen általában 1-2 napos kórházi tartózkodást is igényel, valamint 1% a vetélés esélye, ami szintén ijesztő egy kismama számára.
Az amniocentézis szükségessége és folyamata
Az amniocentézis (magzatvízvizsgálat) során a magzatot körülvevő magzatvízből az anya hasfalán keresztül vékony tűvel vesznek mintát, mellyel sejtjeinek genetikai és kromoszómális épségét vizsgálják. A magzatvízben sejtek és különféle fehérjék találhatók. A teszt segítségével 98-99%-ban diagnosztizálhatók a leggyakoribb kromoszómális eltérések (Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma), illetve számos más genetikai rendellenesség még magzati korban. A teszt nem kötelező vizsgálat, csak ajánlott lehet. Fontos kiemelni, hogy a teszttel vizsgált betegségek többségére nincs gyógymód.
A vizsgálat abban az esetben javasolt, amennyiben felmerül a genetikai betegség gyanúja, rizikója. Előzetesen általában készítenek egy genetikai vizsgálatot, egy becslést, ami megmondja, mekkora az esélye a Down kórnak a korábbi leletek és öröklött tényezők, valamint az anya korának ismeretében. A vizsgálatot akkor ajánlják, ha a Down kór esélye nagyobb, mint az amniocentézis következtében fellépő vetélésé, vagy pedig megközelíti azt.
Az alábbi esetek vethetik fel a genetikai betegség gyanúját:
- A genetikai ultrahang (első trimeszter) során eltérések mutatkoznak, melynek oka lehet genetikai eltérés.
- 35 év feletti kismama.
- Előző terhesség során bizonyított genetikai rendellenesség volt észlelhető.
- Ha a családi anamnézisben sarlósejtes vérszegénység, thalassaemia, cisztás fibrózis vagy izomdisztrófia.
Ezen kívül:
- A magzati tüdő érettségének vizsgálata.
- Magzati infekció (fertőzés) igazolása.
- Megnövekedett magzatvíz lecsapolása.
- Apasági teszt elvégzése.
Milyen betegségek diagnosztizálhatók amniocentézissel?
Az amniocentézis számos betegséget kimutathat, így például a Down-szindrómát, Edwards- és Patau-szindrómát, mely vetélést, koraszülést eredményezhet. A szindrómában szenvedő gyermek általában súlyos fejlődési rendellenességgel és tanulási nehézségekkel rendelkezik.
A vizsgálattal továbbá kimutatható a cisztás fibrózis, melyben főként a tüdőt és az emésztőrendszert sűrű, viszkózus nyák tömi el, és az izomdisztrófia, mely progresszív izomgyengeséggel és rokkantsággal jár. A módszerrel diagnosztizálható a sarlósejtes vérszegénység, melyben a vörösvértestek képződése zavart szenved, így azok képtelenek az oxigén szállításra, illetve a thalassaemia is, mely a vörösvértesteket érinti és vérszegénységet, növekedésbeli visszamaradottságot és szervi károsodásokat eredményez.
Az amniocentézis előtt és alatt
A vizsgálat elvégzése előtt a kismama tájékoztatást kap a teszt előnyeiről és kockázatairól, majd az információk birtokában döntést hoz a teszt elvégzéséről. A teszt nagy bizonyossággal, 98-99 százalékban biztos eredményt ad, azonban az esetek kis százalékában előfordulhat, hogy annak ellenére, hogy betegséget jelez, a magzat mégis egészséges - illetve hogy egészséges eredmény ellenére a született gyermek mégis beteg.
A vizsgálat nem igényel speciális előkészületeket. Telt hólyaggal javasolt a vizsgálatra érkezni, hiszen ez megkönnyíti a mintavételt, amelyre érdemes kísérővel érkezni. A magzatvízvizsgálatra általában a 15-18. héten kerül sor. Ennél később is elvégezhető indokolt esetben - valamint korábban is -, azonban korai elvégzése megnöveli a vizsgálat szövődményeinek valószínűségét.
A teszt végzése során ultrahang vezérlése mellett egy vékony tűvel áthatolnak a kismama lefertőtlenített hasfalán, míg a magzatburkon átjutva magzatvízhez nem jutnak. A mintavétel nagyjából 10 percet vesz igénybe, az egész vizsgálat összességében fél óra alatt elvégezhető. A vizsgálat nem mondható fájdalmasnak, csupán kellemetlennek. A kismamák elmondása alapján menstruációs fájdalomhoz hasonló fájdalom, illetve nyomó érzés tapasztalható, míg a tűt kihúzzák.
Amniocentesis: What to expect and my own personal experience
Az amniocentézis után
A mintavételt követően az ultrahang segítségével ellenőrzik a magzat szívhangját. A magzatvízvizsgálatot követően a nap további részében pihenés javasolt, megterhelő fizikai aktivitást a kismama ne végezzen. Előfordulhat, hogy menstruációs fájdalomhoz hasonló fájdalma jelentkezik, valamint a pecsételő vérzés is normális a vizsgálatot követő pár órában. A fájdalomra paracetamol tartalmú fájdalomcsillapító adása javasolt, fontos, hogy ibuprofent vagy acetilszalicilsav tartalmú szert ne szedjen.
Amennyiben az alábbiak közül bármelyet tapasztalja, azonnal forduljon orvoshoz:
- állandó, súlyos fájdalom
- láz, hidegrázás
- hüvelyi folyás
- összehúzódásokat érez
- hüvelyi vérzés
- a szúrás helye piros, gyulladt
- rendellenes magzatmozgást tapasztal
A három leggyakoribb kromoszóma eltérés (Down-szindróma, Edwards-szindróma, Patau-szindróma) vizsgálatának eredménye általában 3 munkanapon belül megérkezik. Komplexebb vizsgálat esetén az eredményre akár 3 hetet is várni szükséges. Amennyiben a teszt genetikai eltérést mutat, a szülők tájékoztatást kapnak az eredményről és a megfelelő információk birtokában döntenek a terhesség további kimeneteléről. Ha a szülők a magzat megtartása mellett döntenek, az egészségügyi személyzet tagjaitól megfelelő tájékoztatást és támogatást kapnak, így felkészülve várhatják gyermekük megszületését.
Az amniocentézis kockázatai és alternatívái
A magzatvízvizsgálat legnagyobb rizikója a vetélés, mely a magzat elvesztését, tehát a terhesség megszakadását jelenti. Ennek gyakorisága 100 vizsgálatból 1-2 érintett. További szövődmény lehet fertőzés, előidézhet a magzat és az anya közti Rh-összeférhetetlenség következtében létrejövő magzati anémiát, dongalábat, illetve rizikót jelent továbbá, ha nem megfelelő folyadék került mintavételre, ekkor ugyanis vizsgálat újbóli elvégzése válik indokolttá, ennek előfordulása 6%. A felsorolt kockázatok gyakorisága a 15. hét előtt fokozott, ezért csak a 15. hetet követően ajánlott a vizsgálat elvégzése. A HIV, HCV és HBV vírusok magzatvíz vizsgálat során az anyáról a magzatra átvihetők, így a fent említett vírust hordozó édesanyáknál a vizsgálat nem javasolt.
Az amniocentézis alternatívája a chorionboholy biopszia, mely során a méhlepényből (placentából) vesznek mintát a sejtek vizsgálatára. A placenta teremt kapcsolatot az anya vérkeringése és a magzat között. A vizsgálatot a 11-14. héten végzik, amennyiben szükséges később is elvégezhető. A vetélés kockázata hasonló a magzatvízvizsgálathoz (1 a 100-ból).
Alvási pozíciók a terhesség alatt
Kismamaként bizony nem mindegy, milyen pózban alszol. Lehet, hogy korábban imádtál hanyatt fekve aludni, de most egyszerűen rosszul érzed magad ebben a testhelyzetben. Ez egy teljesen normális jelenség, így aggodalomra semmi ok. A terhesség alatti alvás kihívást jelenthet egy kismama számára. Egy kismama sokszor fáradt, és gyakori regeneráló alvásra van szüksége az optimális relaxációhoz.
Sok leendő anya kíváncsi arra, hogy milyen testhelyzetben aludjon a várandósság alatt, és hogy az éjszakai alvási póz hatással van-e a baba fejlődésére és egészségére.
Milyen testhelyzetben kell aludni a terhesség alatti időszakban?
A terhesség kezdeti trimeszterében és a középső szakasz első felében a leendő anya bármilyen helyzetben biztonságosan aludhat. Lefekvéskor választható a háton, a jobb vagy inkább a bal oldalt alvás verziója - csak tőletek függ - amelyik valóban pihentető éjszakai relaxációt nyújt. Nem kell aggódnod akkor sem, ha eddig csak a pocakodon fekve tudtál elaludni. Amikor a terhes pocak még kicsi, a kismama nyugodtan folytathatja korábbi szokásait.
A helyzet kissé megváltozik a második és harmadik trimeszter során. Ha nagy a has, előfordulhat, hogy az elalvás már nem olyan könnyű, mint a várandósság elején, sőt a has mérete miatt akár lehetetlen is lehet. Ezenkívül az utolsó szakasz során a különböző betegségek is súlyosbodhatnak, ami tovább fokozhatja az „alvas terhesen” projekt komplikációit. Hátfájás, szédülés, vádligörcsök, gyomorégés, folyamatos vizelési inger - ez csak néhány a terhességi betegségek közül, amelyeket sok nő tapasztal a várandósság alatt. Bár az első trimeszterben enyhébbek, már többször éreztetik magukat. Minél előrehaladottabb a terhesség, annál problémásabbak. Az utolsó trimeszter során a nők általában alig várják a szülést, nemcsak azért, mert már látni akarják a kis jövevényt, hanem a leromlott egészségi állapot, a túlterheltség és az alvási problémák miatt is.
Ezeket a szimptómákat nyilván még kellemetlenebbé teszi egy többes terhesség. Mindeközben az alvás a regeneráció és a pihentető időszak fontos momentuma. A növekvő pocak azonban általában megzavarja a várandósság előtt meglévő alvási rituálékat. Nehéz kényelmes pozíciót választani. Hiszen nem csak a saját komfortunk, hanem a gyermek biztonsága is fontos.
Oldalfekvés terhesség alatt
A legtöbb kismama az oldalfekvést tartja a legkényelmesebbnek, ennek ellenére olyan nem igazán szokott történni, hogy ugyanazon az oldalunkon ébredünk, amelyiken elaludtunk. A várandósság során ez a legideálisabb alvópóz. Ennek oka, hogy ha a bal oldaladon fekszel, akkor a legoptimálisabb a véráramlás. Az sem mellékes, hogy ebben a testhelyzetben nem nyomódnak össze a belső szervek, továbbá bizonyított tény, hogy azok a kismamák, akik a bal oldalukon alszanak, sokkal ritkábban szenvednek gyomorégéstől. Kismamaként próbálj minél ritkábban a jobb oldaladon aludni.
Előrehaladott terhességben már nagyon nehéz hason aludni. Egy várandós nőnek lefekvéskor az egyik oldalt kell választania. A leendő anyák körében gyakran az a hiedelem, hogy terhesség alatt csak a bal oldalukon szabad aludniuk. Kiderült, hogy nincsenek ilyen orvosi ajánlások. Az azonban igaz, hogy az aorta a gerinc mentén fut, és kissé jobbra található a vena cava inferior. Jobb oldalon fekve a méh megnyomhatja a vena cava alsó részét. Ez csökkenti a véráramlást. A nyomást érezzük, így a nyomás a májra is hatással lehet. Azonban nincs ellenjavallat a jobb oldali alvással szemben, ha a kismama jól érzi magát, és nem észlel semmilyen zavaró szimptómát. Az anyatermészet úgy alkotta meg a női testet, hogy a leendő anya érezze, ha egy adott testhelyzetben már gondot okozhat az alvás a bébinek.
Hason és háton fekvés terhesség alatt
A várandóság első hónapjaiban sokan még tudnak a hasukon aludni, de a pocak növekedésével ez egyre nehezebbé és kényelmetlenebbé válik. Eleinte azonban semmi sem szól a hason alvás ellen, így ha ez a legkedveltebb alváspózod, nyugodtan aludj így, legalábbis addig, amíg tudsz. Azoknak a nőknek, akik eddig a hasukon aludtak, fel kell adniuk ezt a pozíciót a második és harmadik trimeszterben.
A várandósság utolsó harmadában az orvosok azt javasolják, hogy a kismamák minél ritkábban vagy egyáltalán ne feküdjenek a hátukon. Nagyon fontos megjegyezni, hogy amennyiben a terhesség végefelé sokat fekszel a hátadon, akkor kialakulhat az úgynevezett vena cava szindróma. A hanyatt fekvés során ugyanis megnyomódik ez a nagyméretű gyűjtőér, aminek következtében romlik a véráramlás. Az orvosok azt javasolják, hogy a terhesség második trimeszterének végén a leendő anya már ne aludjon, és ne feküdjön a hátán napközben. Amikor a méh a többszörösére nő, és a baba már nagy tömegű, a leendő anyuka maga is rosszul érezheti magát, miután hanyatt feküdt az ágyban - felmerülhet légszomj, szívdobogás vagy foltok jelenhetnek meg a szeme előtt. Ez azért történik, mert a méh ebben a pozitúrában már fokozott nyomást gyakorol azokra a nagy erekre, amelyek a test alsó részéből a szívbe szállítják a vért. Ilyen helyzetben kevesebb vér jut el a szívhez, ami csökkenti a véráramlást más szervekbe, beleértve a méhlepényt is. Ebben az esetben azonnal meg kell változtatnia a pozíciót - a legjobb, ha leülsz egy kicsit, vagy feküdj az oldaladra.
Terhespárnák használata a kényelmes alváshoz
Amikor egy nő a terhesség 8. vagy 9. hónapjába lép, a hasa meglehetősen nagy lesz. Ez megnehezítheti a megfelelő pozíció megtalálását az ágyban. Már nem szabad hason vagy háton aludni. A legjobb pozíció az, ha a bal oldalt fekve alszunk el. Annak érdekében, hogy az alvás valóban kényelmes legyen, használhatunk egy alvópárnát, amely segít vagy segíthet a gerinc és a hát alsó részén tapasztalható nyomásérzet enyhítésében.
A leendő anyák javíthatják alvásuk kényelmét. Ahhoz, hogy kényelmesen feküdhessenek az ágyban, amikor már nagy a pocak, használhatnak speciális terhespárnákat. Az alvó várandós párna egy bumeráng formájára vagy a V betűre emlékeztet. Ezeknek a terhesalvó holmiknak köszönhetően az anya egy komfortos közbenső helyzetben aludhat - oldalt fekve, a lába között a párnával. A kiegészítő lehetővé teszi, hogy a kismama olyan testhelyzetet vegyen fel, amelyben a gerinc és a csípőízület a lehető legkisebb terhelésnek van kitéve. A párna komfortos és biztonságos alvási pozíciót garantál a leendő anyának és a babának a terhesség alatt.
Milyen terhespárnát választhatsz, hogy kényelmesen és biztonságosan aludj a terhesség alatt?
A legjobbak közülük:
- V-típusú terhespárna: sokféleképpen használható hosszú párna. Megkönnyíti a bal és a jobb oldali alvást, és szükség esetén megtámasztja a hasat is. Többfunkciós, mert szülés után is hasznos. Szoptatásra, a kezek felszabadítására és a gerinc tehermentesítésére is használható. Védőfelszerelésként is működik a baba ülni tanulása során.
- Bumeráng terhespárna: a V-típusú terhespárnához hasonló kényelmet biztosít, de hosszabb, ami nem csak a magas nőknek fontos, hanem azoknak is, akik szeretik, ha egyszerre tudják megtámasztani térdüket, hasukat és fejüket.
Alvás császármetszés után
Míg a legtöbb szakértő abban egyetért, hogy a műtét után a legjobb alvópóz a háton fekvés, azonban császármetszés után egy speciális módon kell felkelni az ágyból. A műtét után ugyanis nem ajánlott háton fekvésből egyenesen felülni, felkelni. Dr. Kerry-Anne Perkins szülész-nőgyógyász elmondta, hogy bármely műtét után a legjobb alvási pozíció általában a háton fekvés, amely megtámasztja a gerincet, és egyenesen tartja a testet - különösen, ha a derék, a nyak és a lábak megtámasztására párnákat vagy takarókat használunk. Ez a császármetszés esetén is igaz. Egy, a CHEST folyóiratban publikált tanulmány szerint a megemelt testhelyzetben való alvás javította a légzést, és csökkentette a szülés után az anyáknál az obstruktív alvási apnoe nevű veszélyes állapot kockázatát, amely időnként a terhesség alatt is előfordul.
Az obstruktív alvási apnoét az alvás közbeni légszomj jellemzi, és krónikus fáradtsághoz, szív- és érrendszeri problémákhoz, és a műtét utáni szövődményekhez vezethet. A megemelt testhelyzetben alvás segíthet nyitva tartani a légutakat, így a jobb éjszakai alvást is támogathatja. „A császármetszés után az oldalon való alvás a következő leginkább ajánlott testhelyzet a háton alvás után” - mondta Perkins. Bármely pózban is aludjunk a szülés után, érdemes megfontolni a terhes/szoptatós párna használatát, hogy kényelmesebben feküdhessünk, és megtámasszuk a gerincünket. Ha háton fekszünk, a párnák segíthetnek megtámasztani a combot és a térdet, ha az oldalunkon, a testpárna elénk vagy mögénk helyezve támasztja a hátat és a gerincet.