Teljesen normális, ha egy kisbaba már az első életéve során átesik néhány hétköznapi, gyakori fertőzésen. Szülőként fontos felismernünk egészséges állapotban is gyermekünk viselkedését és reakcióit, illetve akkor is, ha valami nincs rendben. A betegség egy olyan állapot, amire a normálistól való eltérés jellemző. Nagyon fontos, hogy el tudjuk mondani, mi is változott meg a gyereknél, aminek alapján betegség gyanúja merül fel.
Ez nyilván több esetben könnyen leírható, például láz, étvágytalanság, köhögés, hányás, bőrelváltozások stb. esetén. Máskor azonban csak körvonalazható néhány jellemző felsorolásával, például nyugtalanná, nehezen kezelhetővé vagy bágyadttá vált a gyerek. A csecsemők megváltozott viselkedése betegség előjele is lehet, ezért mindenképpen figyelni kell rá. A kóros tünetek sokszor fokozatosan alakulnak ki.
Gyakori fertőzések és tüneti kezelésük
A fertőző betegségek kórokozója sokféle légúti vírus lehet. Bölcsődében, óvodában, iskolában, ahol szinte mindig van hurutos beteg, a gyermekek állandóan fertőzik egymást „meghűlés” nélkül is. Ezért esik a közösségbe járó gyermek egyik náthából a másikba, ráadásul a betegség átvészelése nem ad tartós védelmet. Cseppfertőzéssel, köhögés, tüsszentés útján terjed, de elég lehet az is, ha a gyermek több időt tölt a beteggel egy helyiségben.
A nátha magától, tüneti kezelés mellett is gyógyul, még akkor is, ha lázzal jár, vagy ha nagyon elhúzódik, esetleg már sokadszor fordul elő. Antibiotikum csak akkor indokolt, ha baktériumok által okozott szövődmények alakulnak ki. A szövődményeket nem lehet előzetes antibiotikumszedéssel megelőzni, ezért a megelőzésre szánt antibiotikum felírása sem indokolt.
A tüneti kezelés lényege a porszívós orrszívóval történő orrszívás annyiszor, ahányszor tele van a gyermek orra. Egy-egy alkalommal pár másodpercig tartson az orrszívás. A sós orrcsepp a sűrű nyákot oldja, a „hagyományos” orrcsepp, pl.: Nasivin, Nasopax, a nyálkahártya duzzadását csökkenti, így segítve a légzést. Ez utóbbiakat csak pár napig, és inkább csak a hosszabb alvások előtt alkalmazzuk.
A száraz köhögés néhány nap alatt magától is átmegy hurutosba. Ilyenkor megszűnnek a kínzó, éjszakai köhögések. A hideg pára alkalmazása is elősegíti a váladék felköhögését. Csecsemőkorban láz esetén nem ritkán görcsállapot jelentkezhet, az ún. lázgörcs. A kiütések zöme nem komoly, azonban, ha fájdalommal jár vagy felhólyagzik, mielőbbi kezelést igényel. Fontos megemlíteni a gyorsan terjedő lilás-pirosas, nyomásra nem halványuló kiütéseket.
A kezelhetetlen sírás, a hát görbítése hasfájást jelezhet. A babák gyakran buknak evés után, ami normális. A hasmenés általában bő folyadék bevitellel magától helyreáll. A következő jelek súlyos fertőzésre is figyelmeztethetnek. Csecsemőknél inkább aluszékonyság, étvágytalanság, magas hangú sírás, vagy a kutacs elődomborodása, apró görcsrohamok figyelhetők meg. Kezelés nélkül a csecsemő állapota gyorsan, órák alatt romolhat.
Középfülgyulladás
A középfül gyulladása a nátha leggyakoribb szövődménye. Náthás, hurutos állapotban a garatba nyíló fülkürt is hurutossá válik, bezáródik, így akadályozva a középfül „szellőzését”. Ott vákuum alakul ki, ezért a dobhártya behúzódik, és már ez fájdalmas lehet. Ha a folyamat tovább halad, akkor a középfülben, a dobhártya mögött folyadék választódik ki, ami olyan fokú lehet, hogy a dobhártya kidomborodik, feszül, sőt át is szakadhat.
Fülfájás esetén fontos a fájdalomcsillapítás. Meleget is tehetünk a fülre, de ennek a hatása vitatott, ne erőltessük, csak ha jól esik a gyermeknek. Ha nincs láz, akkor nagy valószínűséggel nem gennyes fülgyulladásról van szó, és nem indokolt az antibiotikumos kezelés elkezdése. Ma már nagyon ritkán fordul elő, hogy a fül-orr-gégész „felszúrja” a gyermek fülét. Mivel a gyermekek füle sokszor magától, pár órán belül kifakad, ezért a fülcsepp használata sem javasolt, mert fennáll a veszély, hogy a dobhártya mögé jut a csepp. Ha kifakad a fül, akkor a fájdalom is szinte azonnal csökken.
Ha a gyermek fülébe víz megy, akkor a hallójárat bőre felázik, sérülékeny lesz. Ha a diagnózis egyértelmű, akkor az orvos antibiotikus fülcseppet ír fel, amit naponta négy-ötször használva a tünetek néhány nap alatt elmúlnak. Ha a panasz nem enyhül, a fájdalom fokozódik, esetleg láz jelentkezik, akkor a fülészeti vizsgálat mindenképpen indokolt.
Bárányhimlő
A bárányhimlőt a varicella zoster vírus okozza, amely cseppfertőzéssel terjed. Leggyakrabban magától is meggyógyul, de néha akár súlyos szövődményei is lehetnek. Hogy ezeket elkerüljük, a következőket kell tennünk: A beteg gyermeket minden nap le kell zuhanyozni, a megszokott mosakodószerével, mert így tisztulnak a sebek. Fejet is moshat.
A beteget nem kell a szobában tartani, kimehet az udvarra, de gyermekek közé ne menjen, amíg a sebek be nem száradnak, mert addig fertőz. Nem kell feltétlenül átesni rajta, oltással megelőzhető!
Háromnapos láz
Általában három napig lázas ilyenkor a baba, ezen kívül látható tünete nincs. Vizsgálat során a torokban, a garatíveken az esetek egy részében enyhe vörösség látszik. Majd a láz megszűnése után, az arcon kezdődik a halvány vörös foltokból álló kiütés, ami a törzsre és a végtagokra is ráterjed. Ha ilyenkor a gyermek valamilyen gyógyszert kap, akkor sokszor tévesen azt hiszik, hogy a gyógyszer okozta a kiütést. Ez főleg akkor gond, ha valamilyen antibiotikum keveredik gyanúba. A betegség magától gyógyul, kezelésre nincs szükség. Mivel vírusbetegség, ezért antibiotikum adására biztosan nincs szükség!
Veleszületett fejlődési rendellenességek
Ma már általános - és részben kötelező is - hogy születendő gyermekünknél elvégeztessük a megfelelő, terhességi ultrahang-vizsgálatokat. Emiatt van szükség a már megszületett gyermekek ultrahangos vizsgálatára is. Ezekkel ugyanis fény derülhet a leggyakrabban előforduló, veleszületett fejlődési rendellenességekre, például a vesék rendellenességeire. Újszülöttkorban a mellékveséket is jól lehet ultrahanggal vizsgálni.
A veleszületett fejlődési rendellenességek lehetnek mozgásszervi (csont, izom, vázrendszeri) elváltozások, különböző végtag, gerinc, koponya anomáliák, pl. csípőficam vagy dongaláb. „Vele született” deformitások: ezek többnyire a méhen belüli elhelyezkedéssel, a méhen belüli téraránytalansággal függenek össze. Ezen esetekben általában a csontvázrendszer ép, de izom és ínszalag letapadásokat, rendellenességeket, csökkent vagy fokozott izomtónust, túl laza vagy túl kötött ízületeket észlelünk. Ide sorolhatjuk az alábbi problémákat: ferde fej-, nyak-, törzstartás, felcsapott láb, befelé forduló láb, előlábdeformitás, felkar, kulcscsont vagy váll tartási hibák.
Csípőultrahang-vizsgálat
Az időben elvégzett - javasolt 6 hetes korban, az OEP által viszont csak 6 hónapos korban finanszírozott - csípőultrahang-vizsgálattal nemcsak a csípőficam, hanem az alulfejlett csípőízület is kiszűrhető. Ez a vizsgálat különösen olyan babáknál javasolt, akiknek a családjában csípőficam fordult elő, vagy ikerterhességből, illetve farfekvésből születtek.
Tünetmentes fejlődési rendellenességek alatt olyan problémákat értünk, amelyek nem derülnének ki „maguktól”, hanem csak később válnak láthatóvá, valamilyen „rárakódó” probléma miatt. Ultrahang-vizsgálattal azonban ezek a fejlődési rendellenességek érzékelhetők, már a csecsemő 6 hetes korában is. Ezen elváltozások közé tartoznak például a csípő rendellenességei (a csípőficam, illetve ennek megelőző állapotai). Az ortopéd orvos által végzett kézi vizsgálat nem mindig objektív, ultrahanggal viszont nemcsak a csípőficam, hanem az adott életkorhoz képest túlságosan fejletlen csípőízület is jól kiszűrhető. A csípőultrahang minden csecsemő számára javasolható, hiszen az idejekorán felfedezett problémák ebben a korban még többnyire könnyedén orvosolhatóak. Fejletlen csípő esetén elég lehet például egy terpeszpelenka, amivel ez az állapot idővel teljesen megszüntethető. A veleszületett deformitások legtöbbször jóindulatúak, időben észlelve, megfelelő mozgásterápiával, esetleg eszköz használatával nyomtalanul gyógyulnak. Persze ehhez nagyon fontos, hogy időben észre kell venni a problémát, ugyanis az időnk limitált. Pl. az alsóvégtag esetében, ha a baba már felállt, és jár, akkor bizonyos segédeszközöket - mint pl. a gipsz vagy a sín - már nehezebb alkalmazni.
Hasi ultrahang
A hasi ultrahang mindenekelőtt alkalmas a már említett veseelváltozások feltárására. Ezekre az elváltozásokra ugyanaz igaz, mint a legtöbb betegségre. Ha időben felismerik őket, akkor többnyire jól kezelhetőek, ha viszont csak később derül rájuk fény, akkor a kezelésük is egyre nehezebbé válhat. Emiatt végül akár műtétre is szükség lehet. Az operáció néha persze elkerülhetetlen, de ha mindenképp szükség van rá, akkor is az a lehető legjobb, ha az operációra minél korábban sor kerül.
Nem jó például, ha a vese pangásos állapotára már egy komolyabb gyulladás kapcsán derül fény - ez az állapot ekkor már sokkal nehezebben lesz kezelhető, mintha a kezdődő veseproblémát még a gyulladás kialakulása előtt észrevette volna az orvos. A másik gyakori veseprobléma a vizeletnek a húgyhólyagból a vesébe történő visszafolyása. Mindez erősen hajlamosít a vesét érintő fertőzésekre, hiszen a húgyhólyagba esetlegesen bekerült baktériumok különösebb akadály nélkül átjuthatnak a vesébe, amiből aztán vesemedence-gyulladás alakulhat ki.
Koponya (agyi) ultrahang
Végül, a csecsemőkori ultrahang-vizsgálatok része a koponya-ultrahang is. A koponya ultrahangos vizsgálata valójában agyi ultrahangvizsgálatot jelent, amit a baba feje tetejének pici korban még puha részén keresztül végeznek. Az agyi ultrahangvizsgálat segítségével megállapíthatók egyes, a terhesség alatti fertőzések által okozott elváltozások, a fejlődési rendellenességek, az újszülöttkori agyvérzés és az oxigénhiányos állapot következtében létrejött károsodások. Fontos megjegyzés: A csecsemőkori ultrahang-vizsgálatot az OEP nem támogatja, a vizsgálat önköltséges.
Csecsemőkori csípőszűrés
Agyi károsodás csecsemőkorban
A születés utáni napokban, hetekben kialakuló mozgás- és testtartászavarok, a figyelem elégtelensége vagy hiánya, fokozott ingerlékenység és még számos tünet utalhat arra, hogy a baba különös figyelmet, ellátást, segítséget kell, hogy kapjon. A legfontosabb, hogy ha gyanú van az eltérésre, akkor a gyermek időben kapjon segítséget.
Tünetek és okok
Milyen tünetek jelentkezhetnek agyi károsodás esetén? A születés utáni napokban, hetekben kialakuló mozgás- és testtartászavarok jelei lehetnek agyi károsodásnak. Ilyen például a lassú mimika, kevés pislogás, kancsalítás, az egyik oldalra fordított fejtartás, kényszertartások, a gerinc aszimmetriái, túlnyújtása, a fej megtartásának képtelensége, izomtónus fokozódása, erőteljesen ökölbe szorított kéz, a lábak nehezen leküzdhető nyújtása, keresztezése. A figyelem elégtelensége vagy hiánya, idegrendszeri görcsök, nehéz etethetőség, túl sok vagy túl kevés alvás, fokozott ingerlékenység (akár zajra, akár fényre, akár mozgatásra jelentkező, aránytalanul heves nyugtalanság), vigasztalhatatlan, monoton sírás. Felhívhatja rá a figyelmet a kóros terhesség, problémás szülés és újszülöttkor, de indulhat viszonylag tünetszegényen is.
Mit lehet tudni az okokról? Az agy károsodása agyi oxigénhiányos állapot, agyvérzés, vérellátási zavar, születés körüli vírus- és bakteriális fertőzés, genetikai rendellenesség következtében a leggyakoribb. 70-80%-ban méhen belüli oxigénhiányra vezethető vissza. Jelentős kóroki szerepe van a koraszülöttségnek (8-10%). A szülés kapcsán fellépő komplikációk az agyi bénulások kb. 6 százalékáért felelősek. Születés utáni kórokok (agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, sérülések) 10-20%-ban találhatóak a háttérben.
Az agyi károsodás következményeként kezelés nélkül és a károsodás mértékétől függően nyelési nehezítettség miatt táplálkozási képtelenség léphet fel, korai mozgásfejlődési károsodás alakulhat ki, a későbbiekben értelmi fogyatékosság jelentkezhet, fogyatékossági kombinációk jelenhetnek meg. Súlyos esetekben képalkotó eljárásokkal kimutatható az agykéreg sorvadása, az agykamrák melletti agylágyulás, cisztás agylágyulás, vízfejűség, míg enyhébb esetekben nem látható szerkezeti eltérés.
A szülő szerepe és a fejlesztés jelentősége
Mit tehet a szülő? A legfontosabb, hogy az előzmények ismeretében keresni kell a figyelemfelhívó jeleket, és amennyiben gyanú van az eltérésre, akkor gyermekideggyógyásszal konzultálni kell. Az ideggyógyász az elváltozások mértékétől függően további speciális vizsgálatokat rendelhet el, de ami a legfontosabb, hogy megtervezi a baba fejlesztésének módját.
Ilyen lehetőség a Katona-féle fejlődés-neurológiai módszer, az izom szintjén alkalmazott, különösen hatékony Dévény Speciális manuális technika, Gimnasztika Módszer. Nagy segítséget nyújtanak a Korai Fejlesztő Központok, ahol gyermekgyógyász, gyermek-neurológus, gyógypedagógus, szomato-pedagógus, gyógytornász, pszichológus és logopédus egyidejűleg vizsgálja meg a gyermeket és tesz javaslatot a kezelésre, és folyamatosan nyomon követi annak sikerességét, és szükség esetén módosít a terápián. A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika, a Pető-féle konduktív nevelés, a szomato-pedagógiai módszerek (az élettani mozgásformák elérésére törekedve a szocializációt javító módszerek) mind nagyon hasznos és eredményes eljárások a kezelésben.
Fontos a fejlesztés: Az összetett fejlesztés eredményeként jelentősen javíthatóak a később várható funkciók, az életminőség pozitív irányba mozdul el. A kisebb eltérések gyógyításával pedig elérhető, hogy a későbbi életkorokban semmilyen hátrányos következményeit ne lássuk a korábban észlelt elváltozásoknak. Fontos megjegyzés! A képalkotó vizsgálatok során észlelt nagyfokú károsodásra utaló jelek rossz prognózist jelentenek, azonban az, hogy a csecsemőkori agykárosodás miatt elvégzett komplex fejlesztések eredményeképpen milyen fokú mozgáskészség, értelmi képesség lesz elérhető, pontosan nem megjósolható. Természetesen minél kevesebb és kevésbé markáns tünetet látunk a babánál, annál kedvezőbbek a kilátások.
A csecsemő mikrobiomja és betegségek
Az újszülött és a csecsemő mikrobiomja különösen érzékeny a környezeti behatásokra. A kisgyermekeknél a mikrobiom patogenezise a mikrobiom éretlenségéhez és a dysbiosishoz kapcsolódik. A mikrobióta diszbiózisa valódi szerepet játszik a rövid távú patogenezisben, például az akut necrotizáló enterocolitisben újszülötteknél és koraszülötteknél, gyomor-bélhurut után fellépő hasmenésben vagy antibiotikum-használat mellett, multirezisztens baktériumok megtelepedésében, érzékenységben fertőzésekre (B Streptococcus stb.), C. difficile fertőzésekben.
Példa erre a jelenségre a B csoportba tartozó streptococcus meningitis újszülötteknél. Ezt a betegséget a bél gyenge kolonizációja, az éretlen bélnyálkahártya és a mikrobiom rossz összetétele „támogatja”, amelyek nem képesek felvenni a versenyt a fertőzéssel. Ezek a tényezők érzékenyítik az újszülötteket a bakteriális agyhártyagyulladásra. Egy másik tankönyvi eset a csecsemő botulizmus, ami miatt nem javasolják a méz fogyasztását 1 éven aluli gyermekeknek. A csecsemők bél mikrobiomjának éretlensége lehetővé teszi, hogy a Clostridium botulinum megtelepedjen az emésztőrendszerben, miután a mézben található baktériumok spórái, valamint a környezetünkből származó por is lenyelésre kerül.
Dysbiosis és betegségek közötti összefüggések
A tanulmányok összefüggést mutatnak a dysbiosis és bizonyos betegségek között. Ilyen például a gyermekkori bronchiolitis. Egy 167, többnyire 6 hónaposnál fiatalabb, gépi lélegeztetést igénylő gyermek bevonásával végzett vizsgálat szerint a légúti baktériumok növekedésének különbsége befolyásolja a bronchiolitis súlyosságát (a fertőző kórokozó az esetek 78%-ában RSV volt). Az elemzés után nem elhanyagolható számú gyermeknél találtak bakteriális társfertőzést.
Egy másik példa az antibiotikum beadása után fellépő hasmenésre vonatkozik. Az antibiotikum-használat utáni dysbiosis antibiotikummal összefüggő hasmenéssel (AAD) társul. A jelenséggel foglalkozó tanulmányban sok más mellett 650 gyermek vett részt, akiknek 11%-a tapasztalt AAD-t. Az antibiotikumok hatása - a fertőzés kezdeti forrása nem igazán számít - erősebb azoknál, akiknek mikrobiomja kevésbé ellenálló és fiatal.
Egy másik példa, az „alultápláltság” fenotípusa, a mikrobiota változásaihoz kapcsolódik. Az alultápláltság által kiváltott proinflammatorikus állapot megzavarja a mikrobiotát, több aerob és kevésbé anaerob baktériummal, megnövekedett redoxpotenciállal és bizonyos jótékony baktériumok hiányának egyik eleme. A 2 és 5 év közötti gyermekek „elhízott” fenotípusa a mikrobiomban bekövetkezett változásokhoz kapcsolódik, amelyeket az antibiotikumok 2 éves kor előtti alkalmazása okoz. Ezt a megfigyelést egy közel 56 000 gyermekből álló tanulmányban végezték. A kutatók kérdésfeltevése az volt, hogy az antibiotikumok vagy a dysbiosis okoz-e elhízást? A második hipotézist több tanulmány is alátámasztja. Az antibiotikumok állítólag probiotikus szerepet játszanak egyes elhízást elősegítő baktériumok esetében, és fordítva, kimerítik bizonyos baktériumok mikrobiomját, amelyek védenek az elhízás ellen, így az állapot fokozott kockázatához vezet.
A mikrobiom szerepe az 1-es típusú cukorbetegségben is kérdéses. Számos tanulmány rámutatott arra a tényre, hogy a dysbiosis megelőzi a specifikus antitestek megjelenését. Egy tanulmány ezt 33 csecsemőnél mutatta ki, akik genetikailag hajlamosak voltak az 1-es típusú cukorbetegség kialakulására. A legvalószínűbb magyarázat a vonatkozó szakirodalom szerint az, hogy a fokozatosan kialakuló immunitás módosítja a mikrobiomját. Hasonlóképpen, az atópiás állapotok sokkal gyakrabban fordulnak elő a dysbiosisban szenvedő betegeknél az antibiotikumok alkalmazása után. Ha a baktériumok sokfélesége csökken, megnő az asztma kockázata. Ezt az összefüggést több tanulmányban is megfigyelték, és az ok kontra következmény kérdése ismét megoldatlan maradt.
A kérdés azonos a dysbiosis és a neurológiai, idegrendszeri fejlődési vagy pszichiátriai rendellenességek közötti kapcsolat tekintetében. Az autizmussal való lehetséges kapcsolat például heves vita tárgya. Az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált betegek gyakran sztereotip étrendet követnek, ami változásokat eredményez a mikrobiomjukban. Mindazonáltal a bél-agy tengelyen keresztüli kölcsönhatás bizonyítékai egyre szilárdabbak. A mikrobiomban bekövetkezett változások fontos metabolitok, különösen a rövid szénláncú zsírsavak szekréciójának csökkenéséhez vezetnek, amelyek alapvető szerepet játszanak a neurotranszmisszióban és az immunitásban. Másodszor, ezek a zavarok befolyásolják a központi idegrendszerhez kapcsolódó jelátvitelt, a gamma-amino-vajsav neurotranszmitterek, a szerotonin, a dopamin szekréciójának csökkenését stb.
Csecsemőkori csípőszűrés
Szülői megfigyelések és szakorvosi segítség
A szülő gyakran nagyon nehéz helyzetben van… Aggódik a gyerekéért, akkor is, ha egészséges, de ha beteg, sokkal inkább. Tanulmányozzák át alaposan az újszülött zárójelentését, és ha kérdésük merül fel, beszéljék meg a gyermekorvossal még a kórházból való távozás előtt. A születés körüli időszak jellemzőinek pontos ismerete kifejezetten javasolt a szülők számára, így például az újszülött Apgar-értéke is.
A hazaérkezést követően lehetőleg a figyelmüket fordítsák az újszülöttjükre és magukra. Minden bizonnyal a környezet várja az információkat a kisbabáról, de az üzenetek, posztolások és telefonok - higgyék el! - ráérnek később is. Csodálatos perceket és órákat lehet tölteni az újszülöttel úgy, hogy csak nézzük őt, és lessük minden mozdulatát. Az újszülöttek a nap nagy részét átalusszák, és csak az etetések idejére ébrednek fel.
Az etetések számát és időtartamát figyeljék meg, és azt is, hogy közben hogyan viselkedik az újszülöttjük. Milyen a légzése, a bőrszíne, megizzad-e közben? Megnyugszik-e a kisbabájuk a szoptatások után, vagy síróssá válik? Tud-e büfizni, vagy bukik, esetleg hány? Ha igen, naponta hányszor? Milyenek az alvási időszakok? Mennyi ideig tartanak? Nyugtalan-e a baba alvás közben? Az ébrenléti időszakban hogyan viselkedik? Nyugodtan nézelődik, vagy inkább sírós, ha igen, megnyugtatható-e? Milyen gyakran pisis a pelenkája, hányszor van széklete, és az milyen színű és állagú? Könnyen ürít-e székletet, vagy inkább nehezen. Milyen ütemű a súlygyarapodása? Az újszülöttek hőmérsékletét láz gyanúja esetén mindig mérjék meg, és jegyezzék fel.
Az újszülött érkezése nagy izgalmat jelent a családban, még akkor is, ha céltudatosan készültek fel a fogadására. Sok dologra nem lehet előre felkészülni, és a szülők többször érzik magukat tehetetlennek. Próbálják ilyenkor nyugodtan végiggondolni a történteket, és alaposan megfigyelni a gyermeküket. Ez biztosan segítséget nyújt a megoldásban.
Az első hónapokat követően a kisbaba és a szülők „egymásra találnak”. A csecsemő szociálisan aktívvá, figyelmessé válik, mosolyogni kezd. Kialakul a kölcsönösség a csecsemő és a gondozó személy között. A kisbabák kinyilvánítják, ha problémájuk van, csak mindezeket a saját közlési formájukkal. Az ébrenléti-alvási ciklus, a táplálással és játéktevékenységgel kapcsolatos viselkedési formák a csecsemőkori magatartás fontos mutatói. Mikor elfogadó és mikor elutasító inkább a csecsemő, és erre a szülők miként reagálnak?
Magyarországon kiemelkedő színvonalon működik a gyermekszakorvosi alapellátás és a védőnői hálózat. A csecsemők rendszeres gondozásban részesülnek. Javaslom, hogy a mindennapokban felmerülő kérdéseiket írják össze - amennyiben ezek nem igényelnek sürgős választ -, és nyugodt körülmények között beszéljék meg a szakemberekkel. Mondják el kétségeiket, nehézségeiket. Egészen biztos, hogy több esetben néhány tanács már megoldja a felmerülő problémát. Kifejezetten szerencsés dolog az, hogyha ugyanaz az orvos és védőnő foglalkozik rendszeresen gyermekükkel több éven keresztül.
A csecsemőknél és gyermekeknél egyaránt felléphetnek légúti, bőr vagy emésztőszervi allergiás tünetek, amelyre többféle kezelés is elérhető. Ahogy felnőtt korban, a gyermekeknél is rengeteg olyan panasz, tünet létezik, amely mögött neurológiai eredetű probléma állhat. A gyermekek és tinédzserek nőgyógyászati problémáival külön szakvizsgával rendelkező szakorvos, a gyermek- és tinédzsernőgyógyász foglalkozik.
A gyermekurológia által kezelt problémák egy része a várandósság alatt nem, csak a gyermek születését követően ismerhető fel.