Az „Amerikából jöttem, mesterségem címere: szülész” – Történelmi gyökerek és Geréb Ágnes öröksége

Az „Amerikából jöttem, mesterségem címere:…” játék egykor a hatvanas és hetvenes évek egyik legkedveltebb gyerekjátéka volt, és népszerűsége a nyolcvanas években is töretlen maradt. A játékban ketten kiválasztanak egy foglalkozást, amit elmutogatnak, a többieknek pedig ki kell találniuk. A feladat az volt, hogy a kiválasztott pár elmutogat egy foglalkozást, és a többieknek ki kell találniuk, mi is az. A játék sokak számára kedves emlék, de az eredetére és a „miért éppen Amerikából jöttem” fordulatra kevesen tudják a választ. Ez a kifejezés nagy valószínűséggel a 19-20. század fordulóján került a szövegbe, amikor milliók indultak Amerikába szerencsét próbálni.

A játék történelmi gyökerei egészen a céhes időkig nyúlnak vissza, amikor a vándorló mesterlegények visszatérése ihlette a játékot. A játék népszerűsége utazási vágyat is kifejezhetett egy olyan korban, amikor a nyugati utazás kiváltságosoknak volt csak megengedett.

A nagy magyar kivándorlás és az „Amerikából jöttem”

Az 1880 és 1920 között lezajló, úgynevezett „nagy magyar kivándorlásról” az Egyesült Államokba viszonylag kevés részletet tanultunk, pedig a játék eredete történelmünk szerves része, sőt sokunknak még több kötődése is van hozzá, mint azt elsőre gondolnánk. A 19. század végén és a 20. század elején a túlnépesedés, a földek elaprózódása, a szegénység és az ipari munkaerő hiánya arra kényszerítette a magyar lakosságot, hogy szerencsét próbáljon az Újvilágban. Az amerikai átlagbérek körülbelül három, helyenként négyszer magasabbak voltak az európainál, így a magyarnál is. A kivándorlók döntő többsége az iparba áramlott, mivel az üzemi munkát automata gépek és folyamatok bevezetésével egyszerűsítették az Egyesült Államokban.

A vasút és a gőzhajók fejlődése tette lehetővé, hogy az utazás elérhetővé váljon milliók számára. A nagy európai hajóstársaságok ügynökhálózatot tartottak fenn, akik hamisított levelekkel és mesés meggazdagodási lehetőségekkel hitegették az embereket. Az igazi löketet azonban az első visszaérkezők meséi adták az Újvilág Kánaánjáról: több munkaalkalom, magasabb bérek, jobb életkörülmények. Közel negyven év alatt több millió osztrák-magyar állampolgár, köztük több mint 1 millió magyar anyanyelvű kelt útra.

Az emberek többsége nem végleges letelepedés szándékával indult el, hanem ideiglenes pénzszerzési lehetőségként tekintett az Amerikában töltött évekre, hogy hazatérve megteremthesse az önálló egzisztenciáját. Az újonnan házasodott legények gyakran esküvőjüket követően vettek búcsút családjuktól két-három évre, hogy házat építsenek vagy földet vásároljanak. A visszatérés és az önálló egzisztencia megteremtésének terve adott nekik energiát ahhoz, hogy életnívójukat a minél gyorsabb pénzszerzés érdekében gyakran még az otthoni alá is szorítsák.

Az Ellis Island - Az első lépcső az Újvilágban

A kéthetes hajóutat a legkisebb komfortot nélkülözve, sokszor fertőző betegekkel összetéve vészelték át. A hatalmas méretű hajók többsége a New York melletti Ellis Islanden kötött ki, ahol a bevándorlókat szigorú orvosi vizsgálatoknak vetették alá. Az orvosok a betegek többségét a bevándorlók kórházába küldték, a munkára alkalmatlanokat és a prostituáltakat pedig visszatoloncoltatták. A vizsgálatok félelmet ébresztettek az emberekben, akik nem tudták biztosra, hogy sikerül-e a meseországi "landolás". A vizsgálatok eredménye után különböző csoportokba osztották a bevándorlókat, és akik átestek a rostán, azokat elszállították a kijelölt munkahelyekre, a ruhájukra tűzött cédulákon kijelölt településre. A magabiztosan és eltökélten indult magyar paraszt tehát röpke 2-3 hét leforgása alatt sokszor elvesztette félretett pénzének nagy részét, kiszolgáltatottan, legyengülve valamint elkeseredve hagyta el Ellis Islandet, Meseország kapuját.

A felvidéki magyar mezőgazdasági munkások többsége a Pennsylvaniai szén és vasérc bányákban, valamint az ottani vasiparban talált munkát. Hosszabb időre azonban csak kevesen tudtak egy munkahelyen maradni, évente, gyakran év közben többször is vándoroltak munkáltatóról munkáltatóra.

Geréb Ágnes: Az otthonszülés úttörője és a "szülész" mesterség új értelmezése

Az „Amerikából jöttem, mesterségem címere: szülész-nőgyógyász” kifejezés új értelmet nyer Geréb Ágnes, a pszichológus, szülész-nőgyógyász orvos és független bába munkásságával. Geréb Ágnes (Szeged, 1952. december 20. -) az apás szülés és az otthonszülés hazai úttörője. 1977-ben végezte el az orvostudományi egyetemet Szegeden, és összesen tizenhét évet dolgozott szülész-nőgyógyászként a szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Már 1977-től férjeket csempészett be a szülésekhez, ami akkoriban még tilos volt.

Az otthonszülés melletti elkötelezettség és annak következményei

Geréb Ágnes független bábának vallja magát, és 1989-től aktívan tevékenykedik ezen a területen. Munkássága során számos elismerésben részesült, többek között 1997-ben Ashoka-díjat, 2006-ban Promenád-díjat kapott, és 2011-ben a Nők Lapja közönségszavazásán "Az évtized női" közé választották.

Fontosabb események és elismerések:

• 1992: Megalakítja az Alternatal Alapítványt a háborítatlan, természetes szülés elterjesztése céljából.
• 1992: Nemzetközi konferenciát szervez a szülésről, születésről Szegeden, neves szakemberek, mint Dr. Michel Odent és Sheila Kitzinger részvételével.
• 1994: Konferenciát szervez az újszülöttről, Dr. Marshall Klaus, világhírű amerikai neonatológus előadásával.
• 1995: Továbbképzéseket szervez szülésznőknek világhírű vendégelőadókkal.
• 2004: ENCA konferenciát és Alternatal Alapítvány konferenciát szervez neves előadókkal.
• 2007: Állásfoglalás készítése az Intézeten Kívüli Szülés Szabályozását Előkészítő Bizottságon belül.

Geréb Ágnes tevékenysége azonban számos jogi eljárást is magával hozott. 2007-ben eltiltották a foglalkozásától, de ennek ellenére folytatta munkáját szüléskísérőként, otthonukban szülő nőknek segédkezett. 2010-ben letartóztatták, ami miatt élőláncot alkotva demonstráltak mellette az otthonszülés támogatói. 2011 márciusában első fokon két év letöltendő fogházra ítélték, és bár eljárási kegyelmet kért, azt Schmitt Pál köztársasági elnök elutasította. Később házi őrizetben maradt.

A Fővárosi Ítélőtábla 2012. február 10-én súlyosította az ítéletet: tíz évre tiltották el a szülész-nőgyógyászi, valamint szülésznői tevékenység gyakorlásától, és a két év letöltendő fogházbüntetést is helyben hagyták, de egy év után nem szabadulhatott volna feltételesen. Több mint másfél millió forintos bűnügyi költséget is ki kellett fizetnie. Végül 2018. június 28-án Áder János részleges kegyelmet adott Geréb Ágnesnek, aminek köszönhetően nem kellett letöltenie szabadságvesztését.

Az ENSZ 2010-ben megjelent magyarországi jelentése is említést tesz a független bábák kriminalizálásáról, és név nélkül, de kitér arra is, hogy egy bábát letartóztattak szülési komplikáció kapcsán.

Az otthonszülés és a kórházi ellátás dilemmái

Marsden Wagner, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nők és gyerekek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója „Amerikából jöttem, mesterségem címere sz(ülész)-n(őgyógyász)” című kötete, mely az Alternatal Alapítvány kiadásában jelent meg, elsősorban az amerikai szülészeti ellátás hátterében húzódó hatalmi- és érdekviszonyokról, kórházi szülések káros következményeiről és a természetes szülés iránti igényről szól. A könyv bemutatója Magyarországon különösen aktuális volt, mivel a szerző olyan társadalmi problémákat érint, amelyekkel mi is küzdünk, azzal a lényeges különbséggel, hogy nálunk ezek a problémák többnyire tabuk.

A könyv tükörképet mutat arról, milyen valós kockázatokat rejt, ha eltávolodunk a szülés évmilliók alatt kimunkált, természetes útjától. A szerző az Egyesült Államok gyakorlatáról ír, ahol a szülések megindítására Misoprostol nevű gyógyszert alkalmaznak, és a szüléseket gyakran hétköznapra időzítik. Ez a gyakorlat romló szülészeti mutatókhoz, magasabb anyai és újszülött-halálozáshoz, több császármetszéshez vezet. A WHO ajánlásai szerint 10-15%-nál magasabb császármetszési arány sehol a világon nem indokolt. Magyarországon ez az arány az OEP adatszolgáltatása alapján 2012-ben 35,3% volt, 2014-ben pedig 37%. Ez a statisztika rávilágít a problémák sürgősségére és a természetes szülés iránti igény fontosságára.

A könyv felveti a kérdést: miért csalódott sok nő a kórházi szülése után? Miért védik foggal-körömmel a szülész-nőgyógyászok a sok évtizedes rutinmódszereket annak ellenére, hogy tudományos bizonyítékok igazolják közülük nem egynek káros voltát? Mi az, ami miatt a legtöbb orvos belesimul az orvostársadalom hierarchikus rendjébe? A kérdések arra irányulnak, hogy a döntéshozók, az orvosok és maga a társadalom tudatában van-e a szülészeti beavatkozások kockázatainak és a természetes szülés előnyeinek. Dr. Csősz György szülész-nőgyógyász, a Gólyafészek Születésközpont vezetője hangsúlyozza, hogy a háborítatlan megszületést követő pillanatban feltett három kérdésre (Időre született-e az újszülött? Lélegzik-e vagy sír? Jó-e az izomtónusa?) adható 3x IGEN válasz esetén a testi-lelki alkalmazkodást nem szabad felesleges beavatkozásokkal megzavarni. Ehhez feltétlenül biztosítani kell az édesanyának és az újszülöttjének a megszületés utáni első zavartalan 20-30 percet.

Az Alternatal Alapítvány kiadásában megjelent könyvek, mint Ingeborg Stadelmann „A bába válaszol” című műve, vagy Marsden Wagner és Stephanie Gunning „Szülési terv” című kötete mind hozzájárulnak a tudatos szülésfelkészüléshez és a nők jogainak érvényesítéséhez.

tags: #amerikabol #jottem #mestersegem #cimere #szulesz