A szülés tabutémának számít, amelyet sokan félreértenek vagy elutasítanak. Az "orgazmikus szülés" kifejezés sokakban ellenállást vált ki, holott a vajúdás és szülés során nem csak fájdalom, hanem örömteli testi tapasztalatok is átélhetők. Fontos tisztázni, hogy a szülés ritkán fájdalommentes, de nem kell feltétlenül traumatikus élménynek lennie.
Egy édesanya, aki név nélkül nyilatkozott, arról számolt be, hogy orgazmikus szülésben volt része. Felkészült a fájdalmas élményre, de a felkészülés, a szülési terv és a férje bevonása segített. Az otthoni vajúdás, a tompított fények és a meleg zuhany nyugodt légkört teremtettek. Bár volt erős fájdalom, voltak pillanatok, amikor nem érezte magát a testén kívül. A kórházban a szülésznő nyugalmát és magyarázatait értékelte. Egy ponton kimerültnek érezte magát, de aztán valami "átkapcsolt", és a fájdalom mellett megkönnyebbülést is érzett, mintha egy görcs oldódna ki, csak sokkal erősebben.
Zágoni Bettina perinatális tanácsadó és dúla szerint az "orgazmikus szülés" kifejezés megütközést kelthet, mert sokan azonnal a testi orgazmusra gondolnak. Ez nem jelenti azt, hogy a szülés fájdalommentes vagy orgazmussal jár. A szülés egy teljes spektrumú emberi élmény lehet, amelyben fájdalom és gyönyör, intenzitás és megkönnyebbülés, sebezhetőség és erő egyszerre is jelen lehet. A szülés során aktiválódó hormonális és idegrendszeri folyamatok, valamint a paraszimpatikus idegrendszer dominanciája mérsékelheti a félelmi stresszválaszt, így az intenzitás nem feltétlenül fájdalomként jelenik meg. Mivel a szülés és a szexualitás részben közös idegpályákat érint, örömteli vagy extatikus érzések is megjelenhetnek, ami teljesen normális, csak kevés szó esik róla.
Ez a szemlélet azok számára lehet érdekes, akik fontosnak tartják az önrendelkezést, a test jelzéseivel való kapcsolatot, és a szülést testi-lelki élményként szeretnék megélni. Bettina hangsúlyozza, hogy trauma, bántalmazás, súlyos szorongás vagy disszociációra való hajlam esetén az "orgazmikus" narratíva akár nyomást is kelthet. Az orgazmikus szülés nem jobb vagy fejlettebb módja a szülésnek, hanem egy lehetséges értelmezési keret, amely csak akkor támogató, ha az adott nő testi-lelki biztonságát és valóságát szolgálja.
Az orgazmikus szülés nem módszer, hanem szemléleti keret, amely kórházi környezetben is értelmezhető, akár beavatkozások mellett is. Nem áll szemben a protokollokkal, inkább a testi-lelki folyamatok támogatására hívja fel a figyelmet. A biztonságérzet, az intimitás és az autonóm döntések jelenléte a kulcs, nem a helyszín típusa. A médiában a legnagyobb kockázat az egyszerűsítés és a szenzációhajhászás, ami azt az üzenetet közvetítheti, hogy így kellene szülni. Ez különösen fájdalmas lehet azok számára, akik nehéz vagy traumatikus szülést éltek át.
Fontos feltenni a kérdést: "Nekem ez elképzelhethetetlen lett volna - velem van valami baj?" Abból, hogy egy nő fájdalmat, gyönyört vagy a kettő váltakozását éli meg a szülése során, nem lehet és nem szabad sem a testéről, sem a nőiségéről következtetéseket levonni. Az "orgazmikus szülés" kifejezés Debra Pascali-Bonaro és Elisabeth Davis perinatális szakértők nevéhez fűződik.
A szülés mint természetes folyamat és a fájdalom
Napjainkban sok nő fél a szüléstől, és a császármetszésben bízik, ami azonban nem mindig a legjobb megoldás. Azok számára, akik első gyermeküket várják, természetes a félelem, hiszen az egész helyzet új. Bár sok utólagos élménybeszámoló létezik, minden ember másképp reagál, így ezek nem adnak reális képet.
A szülés természetes folyamat, és a nők teste felkészül rá. A terhesség utolsó szakaszában a medence kiszélesedik, a magzat befordul, hogy könnyebben szülessen meg. A nők teste úgy van "megtervezve", hogy ezt a folyamatot különösebb gond nélkül végig tudja csinálni. A komplikációk gyakran az életvitelünk következményei vagy a nem tökéletes rendszer hibái.
Biztosan fájnia kell a szülésnek?
A fájdalom a szülés velejárója, de a test és az agy kompenzál. Sok nő nem tudja felidézni a szülőszobán történteket, mert az agya nem tárolja el ezeket az információkat, ösztönözve ezzel a további gyerekvállalást. A születéssel egyidőben az anya szervezetét elönti az endorfin, ami fokozódik, amikor a gyermekét először pillanthatja meg. A fájdalom csökkentésére ma már bevett szokás az epidurális érzéstelenítés.
Miért van mégis annyi császár?
Az ok banális: orvosilag biztonságosabb. A folyamat jobban kontrollálható, és a komplikációk valószínűsége csökkenthető egy programozott császár esetében. Az orvostársadalmat nem lehet kárhoztatni, hiszen az esetleges problémákért őket veszik elő. A császármetszés nagyműtét, kockázatokat rejt magában mind a babára, mind az anyára nézve.
A császármetszés kockázatai
- A babát érintő kockázatok: Koraszülés, légzési nehézségek, a magzat megsebzése (ritka).
- Az anyát érintő kockázatok: Fertőzés, bő vérveszteség, rögképződés (halálos tüdőembóliához is vezethet), nehézlégzés (érzéstelenítés mellékhatása), nehéz székelés, érzéstelenítési reakciók, további műtétek (akár méheltávolítás), hosszadalmasabb kórházi kezelés.
Természetesen a császármetszés sok esetben indokolt, ám indokolatlanul kérni nem szabad.
A "természetes szülés" és a társadalmi elvárások
Egyesek szerint a fájdalmas szülés "Isten büntetése a nőknek", ami tükrözi a társadalom szüléshez és a nőkhöz való hozzáállását. A fejlett országokban ünneplik a "természetes szülés" mellett döntő nőket, akik nem kérnek fájdalomcsillapítót. Nagy tisztelet övezi az "mártír édesanyákat".
Annak ellenére, hogy a nők egyre inkább megtervezhetik és ellenőrzésük alatt tarthatják fogantatásukat és szülésüket, a természetes szülések száma is növekszik. A "természetes szülés" fogalma egyénenként változik: van, akinek a császármetszés hiányát, másnak a bába jelenlétét, ismét másnak a fájdalomcsillapító mellőzését jelenti.
Az orvosok szeretnék, ha mindenki tudná, hogy a "természetellenes" beavatkozások (császármetszés, fájdalomcsillapítás) igénybevétele ellenére a világrajövetel semmivel sem kevésbé értékes. Az "erős" narratíva nyomást gyakorolhat a nőkre, tabunak érezve, ha bevallják, hogy nem szeretnék, ha a szülésük indokolatlanul nehéz lenne. Azonban a természetes szülés mellett kampányolók kritikusak lehetnek, és bűntudatot kelthetnek.
Gátsérülések és gátmetszés
Sok nő fél a gátmetszéstől vagy a gátsérüléstől, és inkább a műtéti szülést választja. A gát (perineum) a csiklótól a végbélnyílásig tartó terület, melynek sérülékeny része a hüvelybemenet és a végbélnyílás közötti szakasz.
A gátsérülések fokozatai
- Elsőfokú: Csak a bőr sérül, az izomzat ép marad. Gyorsan gyógyul, nem igényel varrást.
- Másodfokú: Sérül a bőr alatti izom is. A gátmetszés is ide tartozik. Néhány öltéssel helyreállítható.
- Harmadfokú: Sérül a végbélnyílás zárógyűrűje. Külön műtétet igényel.
- Negyedfokú: Reped a végbélnyílás és a végbél is. Külön műtétet igényel.
A harmad- és negyedfokú sérülések szerencsére nagyon ritkák. A gátsérülések fájdalmas pisilést, kakilást, nehéz szoptatási pozíciót, elfertőződést, gyulladást és szexuális problémákat okozhatnak.
A gátsérülések gyakorisága függ a szüléskísérő orvos vagy szülésznő gyakorlatától. A bábai gyakorlatban a nők körülbelül 70%-a nem szenved sérülést. Magyarországon a nyilvános statisztikák hiánya ellenére az anyai tapasztalatok alapján a gátmetszés nagyon gyakori, egyes kórházakban szinte minden hüvelyi szülésnél alkalmazzák.
A rutinszerűen vagy nagyvonalúan alkalmazott gátmetszés alkalmazása nem javasolt. A gátmetszés csak nagyon ritkán, valós vészhelyzet elhárítására indokolt. Indokolatlanul végzett gátmetszés szakmai hiba. A legfrissebb kutatások szerint a természetes másodfokú gátsérülés kevésbé fájdalmasan, jobban és gyorsabban gyógyul, mint az ollóval vágott gátmetszés.
A fájdalomcsillapítás története a szülésben
Crawford W. Long orvos 1845-ben étert adott feleségének fájdalomcsillapítóként a szülés során, ami az éter első feljegyzett alkalmazása volt erre a célra. Ez a korszak kezdete volt, amikor a nők számára elérhetővé vált a fájdalomcsillapítás. Később James Y. Simpson skót orvos a kloroformot részesítette előnyben, hatékonyabbnak találva az éternél.
Az érzéstelenítés lehetősége már régóta adott volt műtétek során, de a nők sokáig küzdöttek az elismerésért. Viktória királynő 1853-ban kloroformot kapott a szülés során, és "mérhetetlenül élvezetesnek" nevezte az eljárást. Az 1910-es években terjedni kezdett az éber altatás (szkopolamin és morfin kombinációja), ami teljesen elfeledtette a nőkkel a vajúdás megpróbáltatásait.
A hipnoszülés és a természetes módszerek
A hipnoszülés, bár félrevezető lehet a neve, nem hipnotizálásról szól, hanem természetes technikák halmaza a szülés megkönnyítésére. Mary F. Mongan amerikai édesanya dolgozta ki a módszert, amelynek alapelve, hogy a szülés normális és nyugalomban is végbemehet. A technikát elsajátított nők fájdalommentesen szülhetik meg gyermeküket, csak a nyomás érzésével.
Az alfa és omega a félelem legyőzése és a bizalom a saját testben. A félelem stresszhormonokat termel, ami a méh vérellátását csökkenti, így a méhizmok feszültté válnak, a méhszáj zárt marad, és jelentős fájdalom keletkezik. A hipnoszülés légzési és vizuális technikákat tanít, amelyek segítenek a nyugalom megőrzésében.
A légzés elsajátítása, a testi és mentális ellazulás, a szabad mozgás és pózválasztás, valamint a belső biztonságérzet megteremtése kulcsfontosságú a könnyű szüléshez. Fontos a szülészorvos vagy szülésznő támogatása és a szülési terv átbeszélése.
A vajúdás megítélése és alternatív módszerek
A vajúdás megítélésében a szülő nő kommunikációs készsége, hangadása és irracionális reakciói is támpontot adhatnak. A méh legfelső pontja és a szegycsont közti távolság mérése, a hüvelyváladék értékelése és az ún. "purple line" (lila vonal) vizsgálat is segíthet a vajúdás előrehaladásának megítélésében.
A lila vonal kialakulása a magzati fej nyomóhatására vezethető vissza. Ezek az alternatív módszerek kevésbé invazívak, és a várandós és családközpontú szülészet irányába mutatnak.
Otthonszülés: lehetőségek és szabályozás
Az otthonszülés finanszírozása országonként eltérő. Egyes helyeken a biztosítók támogatják, máshol nem. Hollandiában és Ausztriában szigorú feltételekkel lehetséges, de népszerű. Hollandiában nagy vizsgálatok szerint az alacsony kockázatú terhességeknél a komoly betegség vagy halál kockázata megegyezik a kórházi és otthonszülések esetében.
Magyarországon az otthonszülés nem tiltott, de kevés kismama él vele. A jogszabályok részletezik a szükséges feltételeket, és a társadalombiztosítás nem támogatja, de a kórházi szállítás igen. A kismamának nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja a kórházba szállítást, ha az orvos vagy a gyermekgyógyász szükségesnek ítéli.
10 ok az otthonszülésre és 3 ok, amiért NEM szabad
Összességében a szülés egy komplex folyamat, amely testi és lelki síkon is megterheli a nőt. Bár a fájdalom gyakran elkerülhetetlen, számos módszer és szemlélet létezik a szülés megkönnyítésére és az élmény pozitívvá tételére. Fontos, hogy a nők tájékozottak legyenek, és a saját igényeiknek és testi-lelki állapotuknak legmegfelelőbb utat válasszák.