Az emlősök, így az emberek és az állatok közötti szoptatási kapcsolat mélyen gyökerezik a biológiai szükségletekben és az evolúciós történelemben. A szoptatás a legtermészetesebb módja az újszülöttek táplálásának, és számos egészségügyi és pszichológiai előnnyel jár mind az anya, mind a kicsinye számára. Azonban az emberi társadalmakban ez a biológiai funkció kulturális és szociális normák hatása alá került, ami gyakran vita tárgyát képezi, különösen a nyilvános szoptatás kapcsán.
Az állatok szoptatása emberek által: rendkívüli esetek és motivációk
Az emberi anyák és az állatkölykök közötti szoptatás jelensége ritka, de annál figyelemre méltóbb eseteket produkál. Ezek a történetek rávilágítanak az anyai ösztön erejére és az emberi empátia mélységére.
- Vijay Luxmi Sahu, India: Indiában, amikor Vijay Luxmi Sahu a szomszédos faluba igyekezett, hogy meglátogassa a férjét és a szüleit, a kutyája kiszagolt egy újszülött gidát. Hazavitték, megpróbálták tehéntejjel etetni, de nem fogadta el. Sahu, aki még szoptatta a 7 hónapos kisfiát, bőven rendelkezett anyatejjel, így ő etette meg a gidát.
- Thaiföldi asszony és kiskutyakölyök: Thaiföldön egy asszony rátalált egy autó által elütött kiskutyakölyökre. Úgy döntött, hogy megszoptatja, amivel valószínűleg megmentette az életét.
- Mianmari nő és tigriskölykök: Egy mianmari nő három babát szoptatott egyszerre: a saját 7 hónapos kisfiát és két bengáli tigriskölyköt. Az asszony naponta háromszor ment el az állatkertbe, hogy 45 percen keresztül szoptassa a kis tigriseket, mert a kölykök a saját anyjuk tejét és a cumisüveget is elutasították. A hölgy így nyilatkozott erről: „Ezek a kis tigrisek olyanok, mintha a saját gyerekeim lennének.”
- Terri Graham és mopszlija: Terri Graham esete a legkevésbé elfogadható, mert nem azért kezdte el szoptatni a kutyáját, hogy megmentse az életét, mint a többi nő, hanem mert nem tudta szoptatni az első két gyerekét. Mikor megszületett a harmadik babája, akkor adott a kölyök mopszlinak is az anyatejből, aki rákapott az ízére.
- Indián legenda: Az indián legenda szerint egy anya elvesztette szoptatós babáját, majd nem sokkal a gyermek halála után talált egy alom párduckölyköt. Megvárta, míg a párduc anyuka elmegy vadászni, és ellopott egy kölyköt magának, mert a nyivákolása a saját babájának sírására emlékeztette.
Az emberi szoptatás társadalmi megítélése
A Szoptatás Világhete alkalmából a nyilvános szoptatás témája gyakran borzolja a kedélyeket. Sokan megbotránkoznak nyilvános szoptatás láttán. Megbotránkoztató vagy helyénvaló? Magamutogatás vagy gondoskodás? A nyilvános szoptatásról szinte mindenkinek megvan a véleménye, amit a közösségi oldalakon nem átallanak másokkal is megosztani - ki ilyen, ki olyan stílusban.
A „régen minden jobb volt” közhely tehát a szoptatásra is vonatkozik. Régen bezzeg az anyukák még nem voltak ilyen gátlástalanul primitívek, még tudtak viselkedni, manapság meg... Eljárnak boltba, sőt van, aki postára is megy a gyerekkel. És egyáltalán: miért nem hajlandóak néhány évre bezárkózni és szépen csendben szoptatni a lakás négy fala között? Milyen dolog ez?
Miért ennyire megbotránkoztató a nyilvános szoptatás?
Győri Szilvia szexuálpszichológus szerint a köztudatban a meztelenség összekapcsolódik a bujasággal, a laza erkölcsökkel. Az anyaszerep merőben más kategória. Az mentes az erotikától, hiszen egy anyukáról elsősorban nem az jut eszünkbe, hogy micsoda érzéki kisugárzása van, és milyen kívánatos nő. Az anyaszerephez egyfajta tisztaságot, bensőségességet, az életet adást, a gondoskodást és a család melegét kapcsoljuk inkább, ami nem fér össze a fedetlen keblek látványával. A társadalom nem arra szocializál bennünket, hogy az anyai, tápláló mell mutogatása helyénvaló vagy erkölcsös lenne. Azt kellene látni, hogy ez nem a magamutogatásról szól.
Adódhat olyan helyzet egy anyuka életében, hogy út közben kell szoptatnia, és ezt a társadalomnak tudnia kellene megfelelően kezelni. Azonban itt is meg kell találni a megfelelő kereteket. Szerencsére egyre több helyen biztosítanak pelenkázószobát, vagy adnak lehetőséget a szoptatásra nyugodt körülmények között.
A szoptatás lelki és egészségügyi előnyei
Az anyatej a legtökéletesebb táplálék az újszülöttek számára, amely mindig alkalmazkodik a baba korához és fejlettségéhez, ezért a konkrét összetétele az első időkben attól függ, hogy a pici idő előtt vagy időre született-e. A tejben található megannyi vitamin, ásványi anyag mellett ráadásul a kizárólagos szoptatás csökkenti a csecsemők másodlagos fertőzésekre való hajlamát is. Számos tudományos kutatással bizonyították már, hogy a szoptatás pozitív hatással bír mind a baba, mind az édesanyja egészségére rövid és hosszú távon is.
A WHO ajánlása szerint a csecsemők számára az első hat hónapban a kizárólagos szoptatás lenne a legideálisabb táplálási mód, és a kiegészítő táplálkozás mellett a szoptatást akár a gyermek kétéves koráig vagy még annál is tovább folytatni lehetne.
A számos egészségügyi pozitívum mellett fontos kiemelni a szoptatás lelki előnyeit is. A szoptatás ugyanis nemcsak táplálás, hanem egyben az anya és a gyermek szeretetteljes köteléke is. A mama hasában a magzat kilenc hónapig a lehető legszorosabb kapcsolatban él az édesanyjával, ez a szoros kötődés viszont a születés pillanatában egy csapásra megszakad. Ha azonban a pici baba anyja mellén fekve újból megérzi a mindennél megnyugtatóbb szívdobogását, ismét egy különlegesen bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük. A babáknak az anya közelsége, az érintése jelenti a biztonságot.
A szoptatás kihívásai és tévhitei
„Miből áll otthon lefejni a tejet és beletölteni a rohadt cumisüvegbe?” - hangzik el gyakran a kritikusok részéről. Sajnos azonban nem ilyen egyszerű. Nem minden baba egyforma. Lehet, hogy van, aki szopizás után órákig az igazak álmát alussza, és mellette anyukája bátran „csavaroghat” egész nap, de mi történik akkor, ha valakit egy nyűgösebb csöppséggel áldott meg a sors? Ha hiába etette meg otthon indulás előtt, szemefénye torkaszakadtából kezd tej után riadózni, miközben anyukája éppen vásárolna?
Igen-igen, ilyenkor jöhetne a cumisüveg, ami azonban ugyancsak nem univerzális megoldás. Van olyan, hogy egy baba egyszerűen nem hajlandó cumisüvegből enni. De még ha hajlandó is, a folyamatos mell-cumisüveg váltogatás akár úgynevezett „cumizavar” kialakulását is okozhatja, és előfordulhat, hogy a baba később már nem tud (vagy nem hajlandó) anyamellből táplálkozni.
Számos hiedelem és tévhit kapcsolódik a szoptatáshoz, amelyek gyakran elbizonytalanítják az anyákat. A kolosztrum károsnak tartása és ebből következően az újszülött későn megkezdett szoptatása, úgynevezett prelaktációs etetése számos kultúrában évszázadok óta elterjedt gyakorlat. Rosszabb esetben prelaktációs ételt kapott az újszülött számos német nyelvterületen egészen a 18. század végéig, jobb esetben szoptatós dajkára bízták a csecsemőt mindaddig, amíg az anya elkezdhette a szoptatást. Érdekes, hogy az egészségügyben még ma is makacsul, minden evidencia ellenére sok helyütt tartja magát a cukros víz itatás gyakorlata, mely abból a feltételezésből indult ki, hogy az újszülött a tejbelövellésig éhezik és szomjazik, valamint, hogy a cukros víz adása elősegíti a fiziológiás sárgaság lezajlását. Különösen sajnálatos, hogy a cukros víz itatása sok helyütt helyettesíti és/vagy megzavarja a szoptatás megkezdését, az újszülött kellően gyakori mellre tevését.
A szoptatásról elterjedt tévhitek között szerepel, hogy kihullik tőle az anya haja, kilyukad a foga, túlságosan elfárad, vitaminhiányt okoz, vagy a laktációs pszichózisba kergetheti az anyát. Ezek a tévhitek azt sugallják, hogy a szoptatás lényegében súlyos áldozat az anya részéről, amely a modern világban sok lemondással jár.
A szoptatás előnyei I Philips Magyarország
A szoptatás és a társadalmi normák
A szoptatás sikerességét alapvetően befolyásolja, hogy az adott társadalom mennyire tekinti biológiai normának. A mesekönyvekben, filmekben, játékokban minduntalan a cumisüveges etetés, a cumihasználat bukkan fel csecsemőkkel összefüggésben. A csecsemőbabákat cumival, cumisüveggel együtt árusítják, a mesekönyvekben még az állatkölyköket is cumival ábrázolják. Ezen felül az anyatejes táplálást, szoptatást segítő intézkedések hiánya is akadályozó tényező lehet. Jellemző példa, hogy Magyarországon a mellszívó kölcsönzés, a szoptatási segédeszközök egyike sem élvez TB támogatást, szemben a tápszeres táplálással.
W. Riordan (2005) a szoptatásra, mint a humán viselkedésformák egyikére tekint, amely érzékeny a kulturális befolyásokra és a szociális változásokra. A szoptatás ma (mondhatjuk úgy is, hogy az utóbbi 100 évben egyre fokozódó mértékben) elsősorban az egészségügy kompetenciakörébe tartozik, egyértelműen egészségügyi kérdésnek számít, noha az emberiség története során sosem volt az. A múltban főként a család, a rokonság idősebb, tapasztaltabb nőtagjai segítették az anyákat, és ez két dolgot egészen biztosan garantált: a saját tapasztalatot és a közösség támogatását, védelmét.
A hírességek példája
A nyilvános szoptatás témája nem csak itthon osztja meg ennyire az embereket. Tőlünk nyugatabbra is előszeretettel aláznak meg szoptatós anyukákat, az igazán elszántak pedig még a hírességeket sem kímélik. A legtöbb celebanyukát azonban nem hatja meg a gyalázkodás, töretlenül kiállnak a szoptatás fontossága mellett - mindig, minden körülmények között.
- Mila Kunis: Az immár kétgyermekes anyuka, Mila Kunis nemrég a Vanity Fairnek adott interjújában számolt be néhány kellemetlen élményéről a nyilvános szoptatással kapcsolatban. „Több alkalommal is előfordult már velem, hogy elfelejtettem kendőt vinni magammal, amivel eltakarhattam volna a mellemet. Úgyhogy egyszerűen csak megetettem a babámat kendő nélkül, például a metrón, a parkban, a repülőtereken, vagy akár a repülőn is. Hogy miért csináltam nyilvánosan? Mert a gyerekem éhes volt, és nekem meg kellett etetnem. Eleinte nehéz volt elviselnem a rosszalló tekinteteket, de ez az én döntésem. Az emberek nagyon szigorúak azokkal a nőkkel, akik úgy döntenek, hogy szoptatnak, akár nyilvánosan is. Az Egyesült Államokban olyan szexuális töltete van a női mellnek, hogy az emberek egyszerűen nem tudják, hogyan álljanak hozzá, ha meglátnak egyet nyilvános helyen.”
- Pink: A vadóc énekesnő előszeretettel oszt meg közösségi oldalán babás, sőt olykor-olykor szoptatós fotókat is. Az őt kritizálókról pedig megvan a véleménye: „A szoptatás az egészséges, természetes, na meg kényelmes módja a kisbabám táplálásának, szóval lesz*rom, hogy más mit gondol.”
- Gwen Stefani: Az énekesnő három gyönyörű kisfiú boldog anyukája, aki akkor sem rémült meg, amikor nyilvánosan kellett megetetni gyerekeit. Legkisebb fia születése után egy intim pillanatot is megosztott követőivel az Instagramon, amely alá a következőket írta: „Ez az én életem, és ott szoptatok, ahol csak akarok.”
Az önszoptatás az állatvilágban
Marokkóban megfigyelték, amint nőstény majmok magukat szoptatták, saját anyatejüket itták. A különös viselkedés ritkán látott, de nem egyedülálló jelenség az állatvilágban, a pontos okát még keresik a kutatók.
A ritkán látott viselkedés talán a szomorúság következménye, mivel mindegyik majomnál akkor fordult elő gyakrabban az önszoptatás, ha kicsinyük elpusztult. A kutatók egyelőre csak találgatnak; szerintük az önszoptatással a majmok visszanyerik a tejtermelésbe fektetett energiát, vagy gátolják a mell tejcsatornáinak eldugulását, vagy immunrendszerüket erősítik. Felmerült magyarázatként az is, hogy az önszoptatás a kölyök elvesztésének érzelmi következményeivel áll kapcsolatban. Az embereknél és más fajoknál a szoptatás a prolaktin, a tejelválasztást megindító hormon kibocsátásán keresztül csökkenti a stresszt. Lehetséges, hogy a makákóknál az önszoptatás csökkenti a kölyök elvesztése okozta általános stresszt - magyarázta a Majolo professzor.
Az emlősök evolúciója és a szoptatás eredete
Az emlősök rendszertana család szinten stabil, viszont magasabb szinten több osztályozás is létezik, különösen az erszényeseknél. Sok változás a molekuláris genetikai elemzéseket követi. Az emlősök az emlősszerűek utolsó leszármazottai, ami a hüllőszerűekkel együtt a magzatburkosok kládot alkotja. A legkorábbi ismert emlősszerűek a Sphenacodontiákhoz tartozó pelycosaurusok. A karbon kor végén ez a csoport eltávolodott a hüllőszerűek vonaltól, ahonnan a mai hüllők és emlősök származnak.
Az emlősök őseit az emlősszerű hüllők (Synapsida) csoportjában kell keresnünk. Ez a csoport már a hüllők törzsfejlődésének korai szakaszában elkülönült a többi hüllő fejlődési irányától. Magán a Synapsida csoporton belül is több fejlődési irány ismert, amelyek közül - az emlősök törzsfejlődése szempontjából - a Therapsida csoport a legfontosabb. Elméletek szerint a tejtermelés eredeti célja a tojások nedvesen tartása volt.
A legtöbb emlősfaj méhlepényes. Ide tartoznak a rágcsálók, az evezőszárnyúak és a cickányalakúak. Az emlősök között egyaránt akadnak talajlakó, fán élő, siklórepülő, aktív repülő, ásó, sőt vízi életmódot folytató, vagy két lábon járó formák is. Az emlősökhöz mintegy 5450 faj sorolható, az aktuálisan használt rendszertől függően.
