Az anyatej fogalma elsősorban a gyermekük táplálásához az anyák által termelt tejet jelöli. Az emlőmirigyek által termelt anyatej a táplálék első számú forrását nyújtja az újszülötteknek, mielőtt képesek lennének megenni és megemészteni más ételeket.
Legnagyobb mennyiségben zsírokat, fehérjéket és szénhidrátokat tartalmaz, valamint kisebb mennyiségben nyomelemeket és vitaminokat is. Az Egészségügyi Világszervezet hat hónapos korig kizárólagosan a szoptatást javasolja, amiről fokozatosan ajánlott átszoktatni a csecsemőt szilárdabb ételekre abban az életkorban, amikor észrevehető a babán, hogy készen áll rá.
Leggyakrabban a csecsemők saját édesanyjuktól kapják szoptatás útján az anyatejet, de mellszívóval lefejt módon cumisüvegből, bögréből vagy kanállal és csöpögtetős készülékekkel is lehet adagolni. Az anyatejet adhatja az édesanyától különböző nő is, tejpumpa segítségével (pl. tejbankon keresztül). A szoptatás ugyanakkor az anyáknak is egészségügyi előnyökkel jár. Segíti a méh terhesség előtti méretének elérését, csökkenti a szülés utáni vérzést és hamarabb érik el az anyák terhesség előtti súlyukat.
Az anyatej összetétele és fázisai
Az anyatej összetett fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat (laktózt és humán anyatej oligoszacharidokat) és más biológiailag aktív komponenseket tartalmaz. A pontos összetétel egyénileg és a szoptatás előrehaladtával is változik.
A kisbaba megszületésének pillanatában, az édesanyja melle készen áll a kisbaba táplálására. A szülést követő napokban a mellben lévő tejet kolosztrumnak (előtej) hívják, ami különleges összetételű és sokban különbözik az ezt követő érett tejtől. Három összetételében is különböző fázisa van az anyatejnek: a kolosztrum vagy előtej, föcstej és hátsó tej.
Az érett anyatejnek azon része, ami először ürül, az az ún. első tej, ami laktózban (tejcukor) gazdagabb, zsírban (1%) szegényebb, mint az ezt követő tej, és több benne a víz is. Ez a hígabb része a tejnek az, amivel a baba a szomját oltja. Az ezután ürülő tej, az ún. hátsó tej, ami sokkal sűrűbb és több benne a zsír (kb. 12%), ez az anyatej táplálóbb része, gyakorlatilag ettől hízik a baba.
Az anyatej felhasználása a történelemben és napjainkban
A történelem során az anyatejet számtalan okból használták másra is, mint a kisbabák táplálására. Már az i.sz. 1. században idősebb Plinius is az anyatejet javasolta lázra, köszvényre és a bogárcsípések kezelésére. A 17-18. században pedig szemészeti problémákra is alkalmazták.
Ma is rengeteg másra használná az ember az anyatejet, mint az elsődleges rendeltetése. Ezek közül van, ami tudományosan megalapozott, más kevésbé. Ami tény, hogy még ma is tabu az anyatejről és szoptatásról beszélni. Ha egy anya egy éven túl is szoptatja a gyermekét, sokszor megrökönyödést vált ki a társadalomból. Ez is az oka annak, hogy nagyon kevés kutatás folyik a témában, így még mindig keveset tudunk az anyatejről.
Ami tény, hogy „az anyatej nem felnőtteknek készül” - mondta Dr. Lars Bode, a Kalifornia Egyetem anyatejkutató intézetének igazgatója. A tudósok azt azonban kétlik, hogy egy egészséges felnőttnek bármilyen szempontból hasznos lenne az anyatej. Ha van is hatása, az elenyésző. Eleve például a felnőttek gyomorsava erősebb, ami sokkal jobban lebontja az anyatejet, mint a csecsemőké. Ráadásul a legtöbb ember ahogy öregszik, úgy romlik a tejfehérje-emésztő képessége. Ami még az ellen szól, hogy a felnőtt számára lenne bármi értelme anyatejet inni, hogy nem minden anyatej egyforma, így azt sem lehet megmondani, az adott tej valóban hasznos lehet-e. Sőt, az anyatej összetétele még a szoptatás közben is változik. „Az anyatej még az ujjlenyomatnál is egyedibb” - mondta Dr. Bode.
Ami tény, hogy „az anyatej nem felnőtteknek készül” - mondta Dr. Lars Bode, a Kalifornia Egyetem anyatejkutató intézetének igazgatója.
Az anyatej tartalmaz egy úgynevezett mikrofágot, ami a fehérvérsejt egyik típusa, és az a funkciója az emberi testben, hogy a mikroorganizmusokat megölje és kiváltsa az immunválaszt, így lehetséges, hogy a kevésbé súlyos fül- vagy szemfertőzéseket egy kis anyatej meggyógyíthatja. „De csak ha friss az anyatej” - jelenti ki a szakember. Ha van plusz anyatej, a szakember azt is javasolja, nyugodtan keverjék a baba fürdővizébe, mert hatásos bőrnyugtató lehet. De ehhez is akkora mennyiség kellene a szakember szerint, amennyi nagyon ritkán van egy anyánál.
A babák bélflórájának fejlődéséhez az anyatejben található összetett cukor (oligoszacharid) az, ami elengedhetetlen. Egy friss kutatás szerint azonban ennek az összetett cukornak az egyik típusa segített egy olyan ritka gyulladásos autoimmun betegség esetén, amely szívrohamot vagy stroke-ot is okozhat.
Kathleen Arcaro, aki a massachusettsi Amherst Egyetem anyatejkutató laboratóriumát vezeti, azt vizsgálja, hogyan tehető még hasznosabbá az anyák számára az anyatej. Például segítheti a mellrák diagnosztizálását. „Az anyatej olyan lehet, mint egy folyékony biopszia” - mondta a kutató. Reményeik szerint egy nap, amikor a babát a havi felülvizsgálatra viszi majd egy anya az orvoshoz, egy adag anyatejből őt is meg tudják vizsgálni. Ennél egyszerűbb és fájdalommentesebb nem lehetne egy mintavétel a mellből.
La Leche Liga - Tények és tévhitek a szoptatásról
Tejfogyasztás az emberiség történetében
Az emberi faj közel 300 ezer éves történetéhez képest a tejfogyasztás meglehetősen új szokás. Nagyjából tízezer évvel ezelőttig szinte senki sem ivott tejet, később is csak nagyon ritkán. Először azok a mezőgazdasági termelők fogyasztották Nyugat-Európában, akiknek a háztartásában megtalálhatók voltak a háziasított állatok.
Kezdetben az ember nem tudta megemészteni más állatok tejét, manapság viszont a legtöbbünknek ez nem okoz nehézséget. A tej olyan cukrot tartalmaz, amely különbözik a gyümölcsökben és más édes ételekben található cukortól, ez a laktóz. Csecsemőkorban a szervezetünk egy speciális anyagot, laktázt termel, amely lehetővé teszi, hogy az anyatejben található laktózt megemésszük. Miután azonban az anya nem szoptatja tovább a gyerekét, legtöbb esetben a szervezet leáll a laktáz termelésével, enélkül pedig nem tudjuk megfelelően megemészteni a laktózt. Tehát az első európai emberek valószínűleg rendesen megszenvedtek azért, hogy rendszeresen ihassanak tejet. De aztán észbe kapott az evolúció is: a felnőtt emberi szervezet is elkezdte termelni a laktázt, így most már kellemetlenségek nélkül ihatunk tejet.
A laktáz tartós termelése Európában kb. 5000 évvel ezelőtt jelent meg az emberi szervezetben, és ma már átlagosan az emberek 90 százaléka termeli az enzimet. Ezzel együtt még mindig vannak, akiknek a körében sokkal ritkább a laktázperzisztencia: sok afrikai, ázsiai és dél-amerikai ember nem rendelkezik az enzimmel. Hogy mi vitte rá az embereket arra, hogy más fajok tejét fogyasszák, arra a válasz persze az, hogy a tej új tápanyagforrást jelentett, ezzel csökkentette az éhezés kockázatát. Annak ellenére, hogy sokak szervezete nem termel laktázt, bizonyos tejtermékeket ők is fogyaszthatnak. A vaj, joghurt, tejszín és sajt készítése során csökken ugyanis a tej laktóztartalma, ezért nagy eséllyel a kellemetlen tünetek sem jelentkeznek az elfogyasztásuk után. És úgy tűnik, erre viszonylag korán rájött az emberiség. 2018 szeptemberében ugyanis a régészek olyan kerámiadarabokat találtak Horvátországban, amelyeket a sajt előállításához használhattak, nagyjából 7200 évvel ezelőtt. És nem ez az egyetlen régészeti bizonyíték arra, hogy Európában már több mint 6000 évvel ezelőtt fogyasztottak tejtermékeket, jóval azelőtt, hogy a laktázperzisztencia kialakult volna.
A tehéntej és más állati tejek a kutyák étrendjében
Bár az életük első néhány hetében a tej az egyetlen táplálék a kutyák számára, később káros is lehet számukra. Sok múlik az állat egyéni tulajdonságain, de nem ritka, hogy például a tehéntej fogyasztása allergiás reakcióval végződik. Általában a legnagyobb problémát a magas laktóztartalom jelenti, amelyet az idősebb kölykök és felnőtt kutyák nem emésztenek meg. Ennek oka, hogy szervezetük fokozatosan leállítja a laktóz emésztéséhez szükséges enzim termelését. Ez nem szabály, és egyes kutyák sok éven át emésztik a laktózt. Vannak akik úgy próbálják meghosszabbítani a laktózkiválasztás időszakát, hogy közvetlenül az elválasztás után tehéntejet adnak a kölyöknek, de ez a módszer nem ajánlott.
Hogyan deríthető ki, hogy egy kiskutya meg tudja-e inni a tehéntejet? Az egyetlen megoldás, ha kis mennyiséget adunk, bár ennek is következményei lehetnek. A leggyakoribb az egyszerű hasmenés, de néha duzzanat, kiütés vagy hányás is jelentkezhet. Még ha a kiskutya gond nélkül iszik is tejet, akkor sem szabad túlzásba vinni a mennyiséget az étrendben. Bár a tej, különösen a kecsketej tele van értékes tápanyagokkal, a túl sok tej még az egészséges állatoknál is okozhat káros testi reakciókat.
A kölyökkutyák számára, különösen 4 hetes korukig az a legjobb tej, amivel az anyjuk táplálja őket. A kutyakölykök életük első heteiben kizárólag az anyatejjel táplálkoznak. A szilárd táplálékot csak a kölykök 4 hetes korában lehet bevezetni. Ezt megelőzően a természetes tej kielégíti a kölykök minden szükségletét, mivel gazdag a fejlődéshez szükséges tápanyagokban, és kellően zsíros ahhoz, hogy elegendő energiát biztosítson. Az anyatej összetételét nagyon nehéz reprodukálni, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a kölyökkutya hozzájusson.
Ha a kölyöknek nincs szopási reflexe, a legjobb, ha mi magunk fejünk tejet a szuka emlőiből. A felelős gazdinak arra is figyelnie kell, hogy minden kölyökkutya egyformán hozzáférjen az anyatejhez. Előfordul, hogy a testvérek ellökik a gyengébb kölyköket, ezért fontos, hogy ha ezt a helyzetet észleljük, a kicsikét a mellbimbóhoz tartsuk.
Az anyatej pótlása és etetési technikák kölyökkutyáknál
Előfordul azonban, hogy a szuka elutasítja a kölyköt, ami arra kényszeríti a gazdit, hogy döntsön: speciális tejpótlékot etessen a kölyökkel, vagy hagyományos tejet? A kutyakölyköknek szánt tejpótlék leggyakrabban porított formában kapható a piacon. Könnyen tárolható és kevés helyet foglal. Egyes tenyésztők maguk készítik el a tejpótlékot, de ez nagy tudást és tapasztalatot igényel. Ezért a legjobb választás az állatkereskedésekben kapható kész póttej.
Ennek a tápláléknak az emészthetősége nagyon magas, kb. 95%-os. Körülbelül kétóránként kell adni belőle a kölyköknek, beleértve az éjszakai órákat is, egy speciális cumisüveg segítségével, amely szintén kapható az állatkereskedésekben - olykor egy csomagban árulják őket a póttejjel. Ügyeljünk arra, hogy a cumin a lyukak ne legyenek túl nagyok. Az egyik módszer az etetéshez a fecskendő. Erre egy szivacs van tűzve, amit lassan kell beáztatni a tejpótlóval. Egy másik megoldás lehet, hogy a gondozó az ujjára önt egy kis tejet, amelyet a kölyöknek le kell nyalnia.
Az első két hétben a kölyök naponta kb. 9-12 alkalommal iszik tejet, a 3. héten már csak napi pár alkalommal adható. A hőmérsékletének is hasonlónak kell lennie, mint az anyatejnek, azaz 36 ℃ körülinek. Az egyszeri adag mérete is számít, ami elsősorban a kölyökkutya fajtájától és méretétől függ. A kis yorkiknak sokkal kevesebbre lesz szükségük, mint például a németjuhászoknak. Az elkészítési módot a csomagoláson tüntetik fel. Válassza a jól bevált márkák termékeit.
Az etetés technikája is nagyon fontos. Semmiképpen sem szabad a kölyköt a hátára fordítani és hassal felfelé helyezni, vagy a fejét úgy felemelni, hogy az függőleges legyen. Így ugyanis a tej a kölyök tüdejébe kerülhet, ami akár halálos is lehet.
Az önszoptatás jelensége az állatvilágban
Marokkóban megfigyelték, amint nőstény majmok magukat szoptatták, saját anyatejüket itták. A különös viselkedés ritkán látott, de nem egyedülálló jelenség az állatvilágban, a pontos okát még keresik a kutatók. A ritkán látott viselkedés talán a szomorúság következménye, mivel mindegyik majomnál akkor fordult elő gyakrabban az önszoptatás, ha kicsinyük elpusztult.
A magatartást Bonaventura Majolo professzor és tanítványa, Richard McFarland a berbermakákók (Macaca sylvanus) két csapatának tanulmányozása közben észlelte a marokkói Atlasz-hegységben. (Ez a makákófaj az egyetlen, amelyik Ázsián kívüli területen él.)
A tudósok az egyik megfigyelt csapatban négy nőstényt láttak, amint önmagukat szoptatták, amikor még a kicsinyeik éltek. Miközben egyik mellbimbójukból kicsinyük szopott, a másik mellbimbójukat ők maguk kapták be, és néhány másodpercig a szájukban tartották. Aztán a maguk által szopott mellükre helyezték a szopó kismajmot. A szakemberek szerint ez a magatartás serkenti vagy javítja az anyatej áramlását, és elősegíti a kicsinyek táplálását. Rövid idővel ezután mind a négy megfigyelt nősténynek elpusztult a kicsinye. Három anya eltűnt, de a negyedik nőstény, Jessica még hat órán át hurcolta halott kölykét, mielőtt odébbállt. A kölykök pusztulása után a nőstények sokkal hosszabb ideig alkalmazták az önszoptatást, egy-egy alkalommal akár két percig is. Kölyke halála után Jessica 106 napon át fordult az önszoptatáshoz. Hasonló viselkedést eddig csak vadon élő kecskéknél és csimpánzoknál figyeltek meg.
A kutatók egyelőre csak találgatnak; szerintük az önszoptatással a majmok visszanyerik a tejtermelésbe fektetett energiát, vagy gátolják a mell tejcsatornáinak eldugulását, vagy immunrendszerüket erősítik. Felmerült magyarázatként az is, hogy az önszoptatás a kölyök elvesztésének érzelmi következményeivel áll kapcsolatban. Az embereknél és más fajoknál a szoptatás a prolaktin, a tejelválasztást megindító hormon kibocsátásán keresztül csökkenti a stresszt. Lehetséges, hogy a makákóknál az önszoptatás csökkenti a kölyök elvesztése okozta általános stresszt - magyarázta a Majolo professzor, aki a megfigyelés részleteiről az American Journal of Physical Anthropology című folyóiratban számolt be.
Féreggekető anyák "teje": egy különleges felfedezés
Magyarul a nem túl bizalomgerjesztő féreggőte névvel illetik azokat a lábatlan kétéltűeket, a Caeciliidae család tagjait, amelyek egy fajáról kiderült: az anyaállatok tápanyagban gazdag nedvet választanak ki éhes utódaik táplálására. Képes erre a csótány, egyes pókok, halak és madarak, valamint két elevenszülő kétéltű is, és most ez a tojásrakó kétéltű is csatlakozott az anyatejes táplálást előnyben részesítők csoportjához.
A Siphonops annulatus nevű, elegáns, világos gyűrűs mintázatot viselő sötét kékes-szürke, magyarul gyűrűs gilisztagőtének nevezett faj Dél-Amerikában honos, 28-45 centi hosszúra nő, és nagyjából ujjnyi vastag. Az állatról már korábban az derült ki, hogy a kicsinyei az egészen apró fogacskáikkal az anyjuk öregedő bőrének külső rétegét lerágcsálják, miközben az anya friss bőrt növeszt. A legújabb felfedezést brazil kutatók tették, eszerint az anyaállat a petevezetékében termelt, szénhidrátokat és lipideket tartalmazó „teje” az ivari nyíláson keresztül jut a bőre külsejére, ahonnan kicsinyei lenyalogatják.
A vizsgálatokhoz 16 olyan nőstényt gyűjtöttek be a vadonban, amelyeknek akkor keltek ki a kicsinyeik, s a kicsikkel együtt a laborba vitték őket megfigyelésre. Mintegy 240 órányi videót vizsgáltak meg a szakemberek, amelyekben a nemrég kikelt kicsinyek és anyjuk sorsát követték. A gyűrűs gilisztagőte kicsinyei a kikelést követő 2 hónapban anyjuk mellett növekednek, most a kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a kicsik feltűnően sok időt töltenek anyjuk hátulsó fertályánál. Az állat a madarak kloákájához hasonlóan csak egy nyílással rendelkezik, ez szolgál a salakanyagok és a vizelet ürítésére és a szaporodásra is. E nyílásból tört elő rendszeresen az a sűrű, de folyékony anyag a kicsik számára. A videókon 36 ilyen esetet figyeltek meg a brazil kutatók - és további különlegességre is fény derült. A kicsik nemcsak egyszerűen elfogadták anyjuk tápláló tejét, hanem ki is követelték: kattogó-csettegő hangot adtak ki, és nyüzsögtek, nyomakodtak a tejet kibocsátó nyílás körül. Úgy tűnt, hogy ennek hatására beindult a tej kibocsátása, amelyet a kicsik azonnal elfogyasztottak. A tejkibocsátásra naponta átlag hat alkalommal került sor.
A kutatók megvizsgálták az anyaállatok anatómiai felépítését, valamint a tej összetételét is. Kiderült, hogy a petevezeték hámszövetében lévő mirigyek termelik a tejszerű anyagot, és a petevezeték a kicsik felnevelése idején meg is duzzad emiatt. Az elevenszülő kétéltűek körében hasonló folyamat zajlik, ám náluk a méhben lévő kicsik kapják az így kiválasztott tápláló folyadékot, de náluk a születést követően már nincs anyatejes táplálás.
