A szülés egy rendkívül egyéni és összetett folyamat, amely során számos tényező befolyásolhatja annak módját és nehézségét. Gyakran felmerül a kérdés, hogy az alacsony testalkatú kismamák hogyan élik meg a szülést, és milyen különleges szempontokra kell figyelni esetükben.
Alacsony születési súly és az anyai életkor
A világon minden hetedik gyerek túl alacsony súllyal születik. Az összesített adatokból kiderült, hogy a legtöbb alacsony súlyú gyermek a dél-ázsiai és a Szaharától délre fekvő afrikai országokban születik. Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland jómódúbb országaiban is alig történt előrelépés az alacsony súllyal született gyerekek arányának mérséklésében.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 195 tagállama 2012-ben úgy döntött, hogy 2025-ig 30 százalékkal csökkenti az alacsony testsúlyú születések arányát. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) szerint enyhe csökkenés volt tapasztalható, a 2000-ben regisztrált 17,5 százalékos arány 2015-re 14,6 százalékra csökkent. Évente 2,5 millió újszülött hal meg, 80 százalékuk alacsony testsúllyal jön világra. Az így születő gyerekeknél magas a fejlődési rendellenességek kockázata, de életük további részében is jóval nagyobb a veszély többek között a cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kialakulására.
A szegényebb országokban az alacsony születési súly leggyakoribb oka a nem megfelelő fejlődés az anyaméhben, míg a fejlettebb régiókban gyakran a terhesség 37. hete előtti koraszülés áll a háttérben. Az alacsony testsúllyal születő babák aránya Svédországban a legalacsonyabb, mindössze 2,4 százalék.
A gyermekvállalás átlagos életkora évről évre kitolódik: a nők egyre később hozzák világra első babájukat. Míg 30-40 éve az számított kivételnek, ha valaki 25 évesen még gyermektelen volt, ma inkább az tűnik szokatlannak, ha valaki ennyi idősen már szülő. A biológia azonban nem idomul ilyen gyorsan: a női test számára továbbra is 27-28 éves korig volna ideális az első terhesség.
Késői gyermekvállalás és kockázatok
Pár évtizede annak számított „idős” első szülőnek, aki 30 éves kora fölött lett várandós. Ma ez teljesen hétköznapi; egyre ritkább, hogy valaki a húszas évei elején szüljön. Az okok kézenfekvőek: megváltozott az életmódunk, később jutunk el egzisztenciálisan és lelkileg is oda, hogy vállaljuk az anyaságot. Így már a harmincas, sőt a 35 év fölötti első terhesség is gyakori, és egyre több a 40 körül szülő nő.
Ennek megfelelően az „idős első szülő” fogalma is tolódott: egy 30 éves kismamát ma senki sem tart idősnek; inkább 35 év fölött használjuk ezt a kifejezést - még ha ekkor sem számít rendhagyónak a gyermekvállalás. A testünk igényei azonban mindvégig ugyanazok maradnak.
Az alábbiak főként a 35 év fölötti terhességekre vonatkoznak. A felsorolt rizikók lehetségesek, nem pedig elkerülhetetlenek, mégis jó róluk tudni, hogy szükség esetén kérhessünk extra szűréseket a kötelező vizsgálatokon túl.
- Nehezebb fogantatás: A teherbeesés eleve körülményesebb lehet.
- Nagyobb vetélési kockázat.
- Gyakoribb kromoszóma-rendellenességek.
- Terhességi komplikációk.
- Lassabb regeneráció: Az érettebb szövetek lassabban alkalmazkodnak és gyógyulnak, ezért maga a várandósság megterhelőbb, a szülés utáni felépülés pedig hosszabb lehet - akár természetes szülésről, akár császárról van szó.
Életkor alapján hivatalosan 37 éves kortól javasolunk plusz szűréseket. Hogy pontosan melyeket, az több tényezőtől - köztük az anyagi lehetőségektől - is függ, mert a korszerű vizsgálatok nagy része térítésköteles. Ilyenek a NIPT-tesztek, a kombinált teszt és a magzati szívultrahang. Diagnosztikai értékük miatt továbbra is szóba jöhet az amniocentézis (magzatvíz-mintavétel) vagy a chorion-boholy-biopszia (lepénymintavétel). Ezeknél 1-2 %-os a vetélési kockázat.
Méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR)
A méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR) a koraszülöttség mellett az újszülött-halálozásért felelős leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Méhen belül akkor beszélünk elégtelen fejlődésről, ha a magzat becsült súlya 10 percentilis érték alatt van, azaz gyengébben fejlett, mint az azonos korú magzatok 90 százaléka.
Magyarországon a kissúlyú magzatok aránya 8-10 százalék körül van, amelyek körülbelül harmada diszmaturus, kétharmada pedig valódi koraszülött. Az elégtelen fejlődés leggyakoribb oka a dohányzás, az alkoholizmus, a túlzott koffeinfogyasztás, elégtelen táplálkozás, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, bizonyos gyógyszerek szedése, terhesség alatti kábítószer-fogyasztás, terhességi toxémia, méhlepény-elégtelenség, idült idő előtti méhlepény-leválás, trombofília, Leiden-mutáció, illetve az anya nemi szervi rendellenességei, betegségei.
Az IUGR előfordulása egészséges életvitellel jelentősen csökkenthető. Az arányos IUGR már viszonylag korai szakaszban felismerhető. Kimutatása a magzat méreteinek és a terhesség idejének összevetésével történik. Az aránytalan IUGR a terhesség 32. hetétől ismerhető fel. Ennek az az oka, hogy a méhlepény relatív túlnövekedése a terhesség 28. és 32. hete között szűnik meg. Addig ugyanis a lepény mérete jóval nagyobb annál, mint amekkorára a magzatnak valójában szüksége lenne.
A méhen belül felismert IUGR esetén a legfontosabb az anya teljes ágynyugalma, megfelelő táplálkozása, valamint az intravénás cukor- és magnéziuminfúzió adása, esetenként oxigénbelélegeztetés orrszondán át. A gyermek állapotát kardiotokográfiával és ultrahanggal folyamatosan nyomon kell követni. Fenyegető magzati fulladás esetén a szülést be kell indítani. Kellő érettség esetén meg lehet próbálkozni a hüvelyi szüléssel, lehetőleg epidurális érzéstelenítésben. A fájdalom ugyanis reflexesen csökkenti a méh vérkeringését, rontja a magzat oxigénellátását.
Megszületése után a retardált gyermek koraszülött osztályra kerül, ahol az életveszélyes állapotok felismerésének és elhárításának adottak a feltételei. Az anyatejes táplálás természetesen IUGR esetén rendkívül fontos. A megfelelő ellátásban részesülő, anyatejjel helyesen táplált gyermek általában kétéves korra éri utol kortársait a testi és értelmi fejlődésben.
Koraszülöttség és alacsony születési súly
Az alacsony termetű anyák szülése
Sok alacsony termetű kismamában felmerül a félelem, hogy testalkatuk miatt nehezebb lesz a szülés, vagy nagyobb eséllyel lesz szükség császármetszésre. Azonban a szakemberek és a személyes tapasztalatok is azt mutatják, hogy a magasság önmagában nem feltétlenül határozza meg a szülés menetét.
Egy 158 cm magas kismama például 58 kilóról 64-re "hízott" a terhesség alatt, és betöltött 38. héten 3120 grammal és 55 centivel született a lánya, tokkal-vonóval 3 óra alatt. Egy másik, 160 cm magas anyuka könnyen szült 3 gyereket. Nem magasság függő, hanem hogy a medence csontod mennyire tud elmozdulni, és így hogyan fér ki a baba. Harmadiknál gátmetszés sem volt, második és harmadiknál nem kapott semmilyen "rásegítést".
A szülésnek semmi köze a testalkathoz. Én 162 centisen 3 gyereket szültem császárral, anyám 154 cm, vasággyal 50 kg, én kiestem belőle, majdnem a mentőben születtem meg, tesómmal megkínlódott, három órát vajúdott vele. Nem keskeny a csípőm, sőt.
Más tapasztalatok is alátámasztják, hogy a méretnek van köze a szüléshez. Egy doki szülésnél megkérdezte, hány centi vagyok, mert bizonyos "alacsonyságnál" már a császárt javasolják. Egy másik szülés egy rémálom volt, a gyermek elakadt a szülőcsatornában és úgy kellett kihúzni, mert nem volt elég helye.
A szülés a tested fittségén múlik. Ha terhesség alatt sokat mozogtál, sétáltál, szülés előtt sem hagytad el magad, hanem mozgékony voltál, az izmaid edzésben vannak. Az egyik kismama sokat bringázott, mindenhova gyalog járt, és ugyanúgy mozgott, mint a terhesség előtt. Az első gyermekét 4 és fél óra alatt, a kislányát programozott szüléssel 2 és fél óra alatt szülte meg.
Egy 150 valamennyi cm magas rokonom első babája 3800g, második 4100g volt, természetes úton szült. Egy 160 cm magas nő mindhárom fiát természetesen szülte. Benjamin indított szülés volt, picit vaakumoztak, edát kapott, és 12 óra volt. 3270 grammal született, és 49 cm-rel. Levente pont a kiírt napon beindult, 2 órás, gyors szüléssel, fájdalomcsillapítás nélkül született. 3730 gramm, és 48 cm volt. Nimród 4 nappal előbb érkezett természetes úton szintén, fájdalomcsillapítás nélkül, 1 és negyed óra alatt.
Alig 150 cm magas, terhesen 49 kiló kismamáról is olvashatunk, akinek jó darabig azt mondták, császár lesz. Reggel elfolyt a magzatvíz, hívta a mentőket. Végül este 10:50-kor normálisan megszületett: 49 cm, 2500 gr. Nem volt egy fáklyásmenet, de ki lehetett bírni. Utólag másképp látja, csak a jóra emlékszik.
A magasságnak nincs sok köze ehhez. Persze ha apuka 2 m magas, akkor lehet hosszabb baba. De azért, mert az ember csak 150-160 magas, attól se könnyebb, se nehezebb nem lesz a szülés. Meg kisebb se lesz a baba. Egy barátnőm is 160 centi. Akkora volt a hasa, mint egy hordó:D 52 centi és 2850 grammos babája született, császárral.
Szakmai álláspont és a modern szülészeti gyakorlat
Az elmúlt évtizedek szülészeti gyakorlata alapvető változásokon ment keresztül. Ezek jelentős része az asszisztált reprodukciós technikák elterjedésének és azok fejlődésének köszönhetők. Ehhez természetesen hozzájárultak a társadalmi változások is, mint az első gyermek vállalásának átlagosan egy évtizeddel későbbre tolódása.
A női karrier elfogadása, a nemi szerepek összemosódása, a később kötött házasságok, illetve párkapcsolatok következtében nem ritka, hogy napjainkban a gyermekvállalás a 4-5. évtizedre tolódik. Ebben az életszakaszban a fogamzás több szempontból is nehézséget okozhat. A harmincas életévek elején elkezd csökkenni a megtermékenyíthetőség, évente 3-5%-kal csökken a teherbeesés esélye, igazán drámai esés a negyvenes évek után figyelhető meg.
A lombikprogram során a megtermékenyülési arány 40 év alatt 45% körüli, 40 év felett viszont csak 15%-nak adódik. Ha a hazavitt gyermek arányokat nézzük, akkor még szomorúbb a helyzet, a fiatalabb csoportban 40%, míg az idősebb nőknél csak 5-7%. A különböző meddőségi kezelési eljárások során a csökkenő eredményesség egyik meghatározó oka a romló petesejtminőségben keresendő. A petesejt-adományozás szükségessége 40 év felett exponenciálisan nő, míg 35 év alatt 5%, addig 45 év felett ez az arány 77%.
A császármetszés aránya
A császármetszés enyhén növeli a méhen kívüli terhesség kockázatát, és annak az esélyét, hogy egy jövőbeli várandósság halvaszületéssel végződjön - állapított meg egy nagy létszámú dán kutatás. A császármetszések aránya az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedik.
Amerikai adatok alapján az Egyesült Államokban 29,1 százalékra növekedett, ami 40 százalékos emelkedést jelent 1996-hoz képest. A legmagasabb arány Brazíliában a legszembetűnőbb, itt ugyanis a császármetszés aránya a jobb anyagi helyzetben levő asszonyoknál 55%, a magánkórházakban megközelíti a 80-90%-ot. A szülésvezetés módja az esetek döntő részében a császármetszés (78,5%) volt, de ugyanakkor gyakrabban fordult elő szülés után súlyos vérzés, láz és vérátömlesztés szükségessége.
A császármetszések javallatai az anya kérésére végzett műtét, előzetes császármetszés, lepénytapadási rendellenességek, medencevégű fekvés és a koraszülés voltak. A fentiek miatt hosszabb kórházi ápolásra volt szükség. A magasabb koraszülési arány következtében a koraszülött intenzív osztályon való elhelyezés is gyakoribb volt (10,7%).
A kockázatok csökkentése és a gondozás
A 35 év felett szülő nők aránya Lengyelországban is számottevően magasabb (11%). A Tárki adatai szerint 1990-2000 között hazánkban a harminc évesnél idősebb kismamák aránya 18 százalékról 29 százalékra emelkedett. Az elmúlt másfél évtizedben 4,3 évvel nőtt az anyák átlagos életkora, amely 2008-ban az első gyermeküket szülő nőknél 27,4 év volt, illetve az egyetemet végzett nők átlagosan 30 éves koruk körül hozták világra első gyermeküket.
| Életkori csoport | Magas vérnyomás betegség kockázata | Cukorbetegség kockázata | 32. hét előtti koraszülés kockázata | Császármetszés gyakorisága | Szülés utáni nagyfokú vérvesztés kockázata |
|---|---|---|---|---|---|
| 30-34 év | Referencia | Referencia | Referencia | Referencia | Referencia |
| 45 év felett | Magasabb | Magasabb | Magasabb | Lényegesen magasabb | Kb. másfélszeres |
A várhatóan a közeljövőben nem csökken majd a szülő nők életkora, ezért a kockázatokat kell csökkenteni. Ez jelenthet tudatos életmódot egy nőnek, de szemléletváltozást az egészségügynek is. Magyarországon a nők döntő többsége nem jár rendszeresen nőgyógyászhoz, pedig onnantól kezdve, hogy egy lány nemi életet kezd élni, évente kellene megjelennie a szakrendelésen. Így lehetne idejében felismerni és kezelni az olyan problémákat, amelyek meddőséghez is vezethetnek.
Csak az életkora miatt senki nem lesz veszélyeztetett terhes. Ez mindig a fizikai, egészségügyi állapottól, a meglévő betegségektől vagy az időközben kialakuló problémáktól függ. Az angol protokollt átnézve a kornak nincs különösebb jelentősége - sokkal inkább a fizikai, egészségügyi és szociális állapotnak - még az otthonszülést sem befolyásolja.
Az Egyesült Államokban szintén nem a kor határozza meg elsősorban a vizsgálatokat. Ott például számos rizikótényezőt a „származás” határoz meg, ugyanis bizonyos betegségek jóval gyakrabban fordulnak elő egyes népcsoportoknál. Itthon változást hozhat a júliusban életbe lépő új terhesgondozási protokoll. Eszerint a terhesgondozást szülésznő is végezheti, igaz, csak az alacsony rizikójú várandósság esetén.