Az abortusz és a nők megbélyegzése: Tények és társadalmi kontextus

Az abortusz kérdése világszerte rendkívül megosztó téma, amelynek megítélésében nincs közös álláspont a társadalmak között. Egy bekövetkezett nem kívánt terhesség vagy egy maradandó károsodással rendelkező magzat esetén nehéz lelkileg meghozni azt a döntést, hogy a babát megtartsák-e, vagy elvetessék. A nők gyakran nem tudják, milyen hatással lesz ez későbbi életükre, ráadásul a társadalmi stigmák is nagyban hozzájárulnak a helyzet bonyolultságához.

Az abortusz körüli kultúrharc Amerikában

1973-ban született meg az amerikai legfelső bírósági döntés (Roe kontra Wade per), amely szerint a nőknek joguk van a terhességük megszakításához, és a döntésük csak rájuk és az orvosukra vonatkozik. Ez a precedensértékű döntés azonban azonnal kultúrharcot indított el, amelynek célja a jog szűkítése, sőt teljes visszavonása volt. Az öt évtizede született precedens felülírása a közelmúltban példátlan módon kiszivárgott döntéstervezet szerint valószínűsíthetővé vált, amelyet Samuel Alito legfelsőbb bíró jegyzett.

A tervezetből várhatóan nyár elején döntés lesz, ami politikailag még inkább kettéhasítaná az Egyesült Államokat. A konzervatívok, akik azzal érvelnek, hogy az élet a fogantatással kezdődik, győzelemként értékelnék, míg a liberálisok olyan vereségként, amely évtizedekkel veti vissza Amerikát. Az amerikaiak megosztottak a kérdésben, de a többségük támogatja az abortusz törvényes lehetőségét. A CNN januári felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 30 százaléka szeretné, hogy a Legfelsőbb Bíróság semmissé tegye az abortusz lehetőségét, míg 69 százalékuk ellenezte ezt.

Mindezek ellenére tucatnyi állam törvényhozása áll ugrásra készen, hogy teljesen betiltsa vagy a terhesség egészen korai szakaszában korlátozza a hozzáférést az abortuszhoz. Oklahomában például a fogantatás pillanatától tiltják a terhességmegszakítást.

A kultúrharc gyökerei és a nők önrendelkezése

Az abortusz körüli kultúrharcot nemcsak a politikai haszonszerzés szította, hanem azok a társadalmi változások is, amelyek átrajzolták a nők és a férfiak viszonyrendszerét. Az 1973-as Roe kontra Wade döntés, illetve a bő egy évtizeddel korábban piacra dobott fogamzásgátló tabletta leválasztotta a szexet a reprodukcióról, és szexuális szabadságot adott a nőknek. Az abortuszkérdés jelképe lett a nők saját testük feletti önrendelkezésének. A terhesség megelőzésének vagy megszakításának lehetősége azt is jelentette, hogy a férfiak már nem kontrollálhatták a nők testét, és nem dönthettek helyettük a gyerekvállalás kérdésében.

A nyelv szerepe az abortuszvitában

Az abortusz körüli kiélezett vitában nem kis szerepe volt annak, hogy milyen szemantikai, terminológiai fegyvereket vetettek be az egyes álláspontok képviselői. Az abortuszellenes, úgynevezett életpárti vitában egy nő lényege a méhére zsugorodott, és a családot, a szeretetet, az ártatlan babákat szlogenként használó abortuszellenes nyelvezet az évtizedek alatt védekező pozícióba kényszerítette a nőket, akik valamilyen kontrollt szerettek volna a saját testük felett.

Az évek során kialakult az a faék egyszerűségű életpárti kontextus is, hogy a baba jó, a nem kívántan teherbe eső nő rossz, ezért bűnhődnie kell. Még a reprodukciós jogokat támogató politikusok is nagyon ügyelnek arra, hogy milyen szavakat használnak, így Hillary Clinton is szomorú, sőt tragikus választásnak nevezte az abortuszt.

Az amerikai abortuszellenes mozgalom előbb a szavak feletti harcot nyerte meg, és most az így szerzett fegyverrel döntenék el végleg a jogi harcot is a saját javukra. Arra is van válaszuk, ha tudatlannak bizonyulnak, ilyenkor Isten nevét említik. Ami az Egyesült Államokban zajlik, az egy olyan kultúrharc, amely az egész világra kihatással van.

A "posztabortusz-szindróma" és a megbélyegzés

A magyar társadalom nagyobb része támogatja az abortusz jogát, de a közmegítélés szerint még mindig tabu, és „nem illik” róla beszélni. Ehhez hozzájárul az az előítélet is, hogy csak a felvilágosulatlan, felelőtlen nőkkel esik meg az ilyesmi. Az Ipsos tavalyi, 27 országot bevonó reprezentatív felmérése szerint Magyarországon igen magas az abortuszjog támogatottsága.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az abortusz ne lenne továbbra is tabutéma: az általános közvélekedés szerint aki kényszerhelyzetbe kerül, „intézze el”, de ne verje nagy dobra, sőt, ha lehet, ne is beszéljen róla. Feltételezik, hogy a nő felelőtlen volt, „nem vigyázott” - holott esetenként fogamzásgátlás mellett is bekövetkezhet nem kívánt terhesség. Az, hogy a férfi is tehet a történtekről, ritkán merül fel: társadalmunk még ma is elsősorban, vagy kizárólag a nőt hibáztatja, amiért teherbe esett. Ezáltal teret kap egy sor további sztereotípia: sokan például azt gondolják, hogy az abortusz minden nő számára feldolgozhatatlan tragédia.

Az abortuszt ellenzők gyakran hivatkoznak egy ún. „posztabortusz-szindrómára”, olyan állítólagos tünetekkel, mint alvás- és evészavarok, pánikrohamok, levertség. A pszichiátriai szakmai szervezetek azonban (pl. az Amerikai Pszichiátriai Társaság) a kapcsolódó kutatási eredményekre hivatkozva nem ismerik el a „posztabortusz-szindrómát” mint létező betegséget. Az abortuszon áteső nők érzelmi reakciói valójában sokfélék. Leggyakoribb a megkönnyebbülés, mert nem kell többet aggódni a nem kívánt terhesség miatt.

A San Francisco-i egyetem kutatása, amelyben 21 országból 667 abortuszon átesett nő vett részt, feltárta, hogy a megkérdezett nők 27%-a szerint nagyon nehéz volt meghozni a döntést, míg az esetek 46%-ban nem érezték ezt. A nők 70%-a érezte azt, hogy a környezetük megbélyegzi őket tettük miatt. Akik sokat küzdöttek abban, hogy meghozzák azt a döntést, hogy elvetetik babájukat, vagy kirekesztettnek érezték magukat emiatt, nagyobb valószínűséggel éltek át szomorúságot, bűntudatot és haragot röviddel az abortusz elvégzése után.

A bűntudatnak hosszú távú következményei lehetnek, ezért ilyen esetben indokolt, hogy a nő szakirányú pszichológiai segítséget kapjon. A pszichológusok azt tanácsolják az érintett nőknek, hogy ne vegyék át környezetük áldozathibáztató attitűdjét. Ha nincs senki, akivel beszélhetnének a dologról, készítsenek írásban naplószerű számvetést önmagukkal.

Az abortusz története és a reprodukciós jogok

Az abortusz egyidős az emberiséggel. Már az ókori civilizációkban is ismerték és gyakorolták a terhességmegszakítást, általában természetes vagy mágikus eszközökkel, gyógynövényekkel. A középkorra már köztudott volt, hogy hányféleképpen lehet megszakítani a nem kívánt terhességet, csakhogy a törvény megtiltotta az abortuszt, és súlyos büntetéseket szabtak ki azokra a nőkre, akik elhajtották a magzatot.

Az újkorban újra elfogadottá vált az abortusz, ezzel párhuzamosan az orvostudomány is nagyobb figyelmet szentelt arra, hogyan lehet biztonságosan megszakítani a terhességet. A legmodernebb megoldás a gyógyszeres abortusz (abortusztabletta), amely mára sok országban elfogadott.

A reprodukciós jogok fogalma és jelentősége

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az egészség - ami teljes fizikai, lelki és társadalmi jólétet jelent, és nem egyszerűen a betegség vagy fogyatékosság hiánya - alapvető emberi jog. A reprodukciós jogok - a reprodukciós egészséghez való jogok - ennek részét alkotják. Ezek közé tartozik:

• a reprodukciós szervek egészsége és épsége (beleértve az olyan káros kulturális gyakorlatok, mint a nemiszervcsonkítás elleni védelmet, továbbá a szexuális erőszak elleni védelmet, beleértve a háborús szexuális erőszak elleni védelmet is),
• a szexuális nevelés (ma már kevésbé használatos kifejezéssel: szexuális felvilágosítás), az információhoz való hozzáférés,
• a szexuális önrendelkezés,
• a szexuális úton terjedő betegségek, köztük az AIDS elleni védelem,
• a fogamzásgátlás, a fogamzásgátló szerek könnyű hozzáférhetősége és megfizethetősége,
• a terhesgondozás,
• az asszisztált reprodukciós eljárások,
• a szakképzett személy által levezetett, az anya és a gyermek egészségéről gondoskodó, biztonságos szülés,
• a biztonságos abortusz,
• a kényszersterilizációtól, az abortuszra kényszerítéstől és egyéb kapcsolódó jogellenes beavatkozásoktól védelem.

Ezeket a jogokat minden ember számára és minden életszakaszban biztosítani kell.

Az abortusz szabályozása Magyarországon és a világban

Hazánkban az abortusz 1965 óta legális, és 2017-ig közel hatmillió beavatkozást végeztek. 1990-ben a 28 éves nőknél volt a leggyakoribb a művi abortusz, tíz évvel később a 22 éveseknél, 2016-ban pedig a 20 éves nők körében - derült ki a KSH 2017-ben nyilvánosságra hozott adataiból.

Magyarországi jogi keretek

A jelenleg hatályos magyar törvény szerint az abortusz elvégezhető a 12. terhességi hétig, indokolt esetben a 18. vagy 20. hétig, a diagnosztikai eljárás elhúzódása esetén pedig a 24. hétig. Az eljárás során a Szolgálat munkatársa elmondja a terhesség-megszakítás jogi feltételeit. Megpróbálják rábeszélni a jelentkezőket a magzat megtartására, felvilágosítanak a terhesség kihordása esetén elérhető állami és nem állami támogatásokról, és felvetik az örökbeadás lehetőségét. Ez a tanácsadás sok esetben formális, időnként azonban lelkileg megterhelő lehet a nők számára.

2022 szeptemberében lépett életbe az úgynevezett szívhangrendelet, aminek a célja az volt, hogy az abortuszra jelentkező nőknek a terhességmegszakítás előtt meg kell mutatni a magzat szívhangját. Az első hónapokban Takács Péter egészségügyi államtitkár olyan statisztikákkal érvelt a rendelet hatásossága mellett, amelyek később több ponton is megkérdőjeleződtek. Nem az abortuszok száma nőtt, hanem a születések száma csökkent még nagyobb mértékben.

Ferenci Tamás biostatisztikus hangsúlyozta: egyetlen rendelet hatásának pontos kimutatása nehéz, mert a társadalmi folyamatok és demográfiai változások összetettek, és számtalan tényező befolyásolja a terhességmegszakításokat.

Nemzetközi összehasonlítás

2020. októberében az Egyesült Államok kezdeményezésére többek között Magyarország és Lengyelország is aláírta az ENSZ többségével szembeszálló abortuszellenes nyilatkozatot. Lengyelországban az alkotmánybíróság kimondta azt, hogy beteg magzatot is tilos elvetetni, az életképtelen magzatoknak is meg kell születniük, hogy megkeresztelhessék őket, nevet kaphassanak, és eltemethessék őket.

Az Európai Parlament egy portugál képviselő javaslatára bővíteni szeretné a szexualitásra vonatkozó jogokat. A jogszabály-módosítási javaslat szerint „mindenkinek joga van a testi autonómiához, valamint ahhoz, hogy szabadon, tájékozottan, teljeskörűen és egyetemesen hozzáférjen a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, valamint az összes kapcsolódó egészségügyi szolgáltatáshoz megkülönböztetés nélkül, beleértve a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést is”. Az Európai Tanács képviselői szavazás után elfogadták a szexuális jogok kibővítését, ami azt jelenti, hogy rövid időn belül a jog teljes mértékben a nők szexuális szabadsága mellett fog szólni.

Személyes történetek és a megbélyegzés hatásai

Az abortuszon átesett nők tapasztalatai rendkívül sokrétűek, és a társadalmi megbélyegzés mély nyomot hagyhat bennük. Néhány példa a valós történetekből:

• „Az abortuszom óta eltelt kilenc hónap rendkívül nehéz volt számomra. Nemrég a bátyám azt mondta: nem tudom, mi van veled, de ha sokat vársz, elevenen felemészt. Komolyan vettem, amit mondott, és azóta könyveket olvasok a témában, beszélgetek róla a barátaimmal és tájékozódom egy segítő honlapon. Sokkal jobban érzem magam.”
• „Soha nem voltak kétségeim az abortuszomat illetően. Iskolába jártam, mellette hat napot dolgoztam egy héten. Anyagilag és érzelmileg sem voltam felkészülve az anyaságra, arról nem is beszélve, hogy napi egy doboz cigit szívtam és a reggelim egy szelet csokiból és egy üdítőből állt.”
• „Nyolcvan százalékban azért hoztam ezt a döntést, mert mindketten ezt akartuk. De a párom már nincs velem, egyedül maradtam. Vicces, hogy részben azért választottam az abortuszt, mert úgy gondoltam, ez majd összetart bennünket. Mit tanácsolok másoknak? A saját meggyőződésed legyen az első.”
• „Mindaddig nem tudtam feldolgozni a döntésemet, amíg az első gyermekem meg nem született, öt évvel az abortuszom után. Gyönyörű baba volt, és azon gondolkodtam, hogy ha nem tettem volna meg, most mivel lennék gazdagabb. Ettől teljesen depressziós lettem, végül elkezdtem egy szülés utáni tanácsadóhoz járni. Amikor az abortuszról esett szó, ráébredtem, hogy a döntést az akkori élethelyzetem alapján hoztam meg.”
• „A döntéshelyzet ébresztett rá, hogy a saját életem is milyen fontos, és az abortusszal épp azt védem meg. A döntés a saját életemről szólt, ezzel mintegy megígértem magamnak, hogy eztán nagyon figyelmesen, nagyon tudatosan élek majd.”
• „Négy álmom is volt a meg nem született babámról. Nevet adtam neki, és még álmomban látni is bűntudatot ébresztett bennem. Egy nap aztán összefutottam egy barátnőmmel a boltban, vele volt a 10 hónapos gyereke. Ahogy a baba rám nézett, olyan kedvesen, és szeretettel, nagyon megrendültem. Olyan volt, mintha tudná, és jobb kedvre akarna deríteni.”

tags: #abortusz #megbelyegzik #a #noket