A szülészet-nőgyógyászat története rendkívül gazdag és sokrétű, különösen Magyarországon, ahol a Medicina Könyvkiadó „A magyar szülészet-nőgyógyászat története” című kötetében Lampé László, Batár István és Szállási Árpád munkája átfogó képet nyújt erről a témáról. A kötetben a legkiemelkedőbb orvostörténészeink kutatásaira is sokszor történik utalás. Különösen kiemelkedik a bábák szerepének fontossága, valamint Semmelweis Ignác méltó helyet kap a dolgozatban. Ezt követően a kórházak, klinikák ismertetésére, történeteinek feldolgozására is sor kerül.
A bábák szerepe a szülészet történetében
„Aki nem látott szülést,…nem ismeri azt a rejtélyes, félelmetes műhelyt, ahol az élet készül. Az erők, amelyek szülés közben megmozdulnak, az élet és halál erői… Olyan erők mozdulnak meg e pillanatokban, olyan erők feszítik az anyatestet, mint földrengéskor.” Ez az idézet jól érzékelteti a szülés misztériumát és intenzitását, amelyben a bábák évszázadokon át kulcsszerepet játszottak.
A 20. század elejéig, közepéig a kórházi szülések elterjedéséig a szülés a női közösség meghatározó eseménye volt. „Csak ritka és rendkívüli esetben maradt egyedül a szülő asszony.” Ezen eseményeken részt vettek a szülő asszony olyan nőrokonai, akik maguk is többszörös anyák voltak: anyja, nővére, komaasszonya, keresztanyja, anyósa. A falusi közösségekben a nők a konyhában vagy az istállóban szültek: állva, térdelve, guggolva, két szék támláján támaszkodva. Fekve sokkal inkább már csak a képzett bábák és a gumilepedő elterjedését követően. A vajúdás alatt a szülő nőt járatták, pálinkával is itatták, amit az orvosok később a bábák munkásságában gyakran kritizáltak, mégis igen fontos volt „a hosszan elhúzódó, görcsös, nagyon fájdalmas szüléseknél”.
„Az elhúzódó, hosszan tartó szülést sokszor az anya durva rázogatásával, ugráltatásával, zötykölésével próbálták gyorsítani.” Az anya életének megmentése volt az elsődleges cél, a rendellenesen fekvő magzatokat pedig igyekeztek megfordítani. Komplikáció esetén a bába kötelessége volt orvost hívni, de mivel sok helyen még a 20. században sem volt elérhető orvos, gyakran egyedül kellett megoldaniuk a helyzetet.
A bábák szerepe azonban nemcsak a szülés körüli tevékenységekre terjedt ki a közösségen belül, hanem gyógyítottak, orvosságokat is készítettek. Különösen azokon a helyeken, ahol nem volt a közelben elérhető orvosi ellátás, a kisgyermekkori, valamint a női betegségek kezelésében is részt vettek. Szexuális tanácsokért is hozzá fordultak - nők és férfiak egyaránt. Ők fogadták be a „megesett lányt”, aki náluk szülhette meg a kisbabát - ilyenkor gyakran a bába lett a keresztszülő is. Ők foglalkoztak a meddőséggel, ők végezték el a magzatelhajtást, továbbá a bábáknak szerepük volt a 19. századi Magyarországon elterjedt gyermekkereskedelemben is.
A bábának komoly szerepe volt a szülés körüli rítusokban és a vallási szokások megtartásában, lebonyolításában, többek között a keresztelőében is. A várandóssághoz kapcsolódó, szülés előtti, alatti, majd azt követő rítusok és hiedelmek azonban közösségenként eltérhettek. A bába, a közösség és a rítusok együtt fontos szerepet játszottak az életesemények támogatásában, az átmenetek segítésében, a jövevény közösségbe illesztésében.
A bábaképzés fejlődése
A magyar egészségügyi rendszer szabályozása Mária Terézia és II. József uralkodása idején kezdődött meg, és a szülészet kérdéseit már ekkor érintették: elsőként „kötelezővé tették a bábák oktatását, munkájuk időszakonkénti főorvosi ellenőrzését” - írja Deáky Zita. Ennek legfőbb oka a rendkívül magas csecsemőhalandóság és a szintén gyakori anyai halálozás volt. A csecsemő- és az anyai halálozás kérdéskörének megoldását a bábák képzésében látták. Csak a 18. század végétől kaphattak komolyabb képzést az orvosi egyetemen: három, majd öt hónapos tanfolyamon, amelyből az okleveles bábák kerültek ki. A 19. században a falvakban továbbra is dolgoztak képzetlen parasztbábák, akik gyakran anyáról leányra szálló tudással, ismerettel, tapasztalattal végezték dolgukat az asszonyok között.
A bábaképzés megindulása ellenére a csecsemőhalálozási adatok nem olyan mértékben javultak, ahogy azt a döntéshozók szerették volna (1897-ben 650.163 szülésből született 160.081 gyerek nem élte meg az első évét). Ezért a 19. század végén és a 20. század elején komoly vita alakult ki a bábaképzésről és a szülészeti ellátásról. Ebben a vitában az egyik oldalon többek között Tauffer Vilmos szülész, egyetemi tanár, a bábaügy kormánybiztosa állt, aki 1891-től készített éves statisztikai jelentéseket a szülészeti viszonyokról. Más orvosok - például dr. Dirner Gusztáv, gyakorló nőgyógyász, a budapesti bábaképző intézet igazgatója - úgy gondolták, hogy a néhány hetes képzés nem elegendő, és csakis az öthónapos képzési folyamatban képződő okleveles bábák hozhatnak javulást.
Dirner Gusztáv több nyugat-európai ország szülészeti rendszerét, gyakorlatát és bábaképzését is alaposan tanulmányozta. 1893-ban pedig megindította a magyarországi bábák első szaklapját, a Szülésznők Lapját, amely később Bába-Kalauz néven jelent meg 1938-ig. Igen széles körben terjesztett, komoly tudásmegosztási felületet jelentő kiadvány volt. A mozgalmas szakmai életben, a folyamatosan zajló bábaképzésekben a trianoni békediktátum zárt le egy igen fontos korszakot: ekkor az ország 24 bábaképzőjéből 15 a határokon kívülre került, és a határon túliakkal az addig igen aktív szakmai kapcsolat is elhalt.
191. Szülés
A kórházi szülészetek megjelenése és fejlődése
Hazánkban a szülések szülőotthonba, kórházba terelése az 1950-es években kezdődött meg, kórházi szülések azonban már a 19. század fordulóján is voltak. Ekkortájt azonban jellemzően még csak a legszegényebbek és a „megesett” lányok szültek intézményben. Bár az 1950-es évektől kezdve - egyre javuló statisztikai eredményeket hozva - kötelező jelleggel terelték a szüléseket a kórházakba és szülőotthonokba, a bábai tevékenység sok helyen még jó darabig fennmaradt.
Schöpf-Merei Kórház
A Schöpf-Merei Kórház (teljes nevén Fővárosi Önkormányzat Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ) gyermekgyógyászatra és szülészetre (kiemelten koraszülésre) specializálódott kórház volt Budapest IX. kerületében. A kórház 1884-ben közadakozásból létesült, ekkor egy 35 ágyas intézményt hoztak létre a gyógyíthatatlan gyermekek számára a mai Bakáts téren, a mai Knézich utca mentén, két, egymás melletti tömbben. Ezek a volt Erzsébet Homeopata Kórház (épült 1905-1906-ban Tőry Emil tervei alapján a Knézich u. 14. alatt) és a volt Erdey-féle Szanatórium (épült 1905-1906-ban Márkus Géza tervei alapján a Bakáts tér 9. alatt) voltak. Ezeket a kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben államosították és egyesítették, valamint létrehozták a szülészeti osztályt is. Magyarországon először itt helyeztek ki inkubátort az ajtóba az 1990-es évek végén, hogy esélyt adjanak azoknak az újszülötteknek, akiket anyjuk a szülés után nem kívánt megtartani.
A Schöpf-Merei Kórház 2009-ben szűnt meg, miután a második Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere, Molnár Lajos egészségügyi reformja során az intézményt számos másik patinás kórházzal együtt bezárásra ítélte. 2007. áprilisától az intézmény már csak szakrendelést láthatott el. Ekkor újból felvetődött a magánosítás, mint megoldás a megszűnés ellen, ám a kísérlet kudarcot vallott, a Fővárosi Közgyűlés pedig 2008. novemberében elfogadta a bezárásra vonatkozó előterjesztést. A felszámolás 2009 elejére fejeződött be.
Margit Kórház Óbudán
Két nagy esemény örvendeztette a csendes mezővárosi hangulatban élő óbudaiakat 1897-ben. Február 20-án megnyílt a Kisfaludy Színház, és október 30-án átadták rendeltetésének az Óbudai Margit Kórházat. A Pesti Napló október 31-én megjelent számában a megnyitó eseményeit részletesen olvashatjuk. A kórház építését egy 1889. évi tanácsi határozat mondta ki. A Pesti Hírlap arról tudósít, hogy a terület nagysága 2803 négyszögöl és az építési végösszeg 240 000 forint. A fővárosi főmérnöki hivatal tervei szerint épült kórház Bécsi úti homlokzattal és főkapuval, a Föld és a Kiscelli utcák által határolt területet foglalta el. Három épületrészből állt.
A Monarchia közintézményeinek szabvány stílusa szerint épült kórházban az akkori kívánalmaknak megfelelően 12-14-ágyas kórtermeket és két különszobát alakítottak ki. A hivatalos 100 ágy, amely azonban a valóságban csak 80 volt, ellátta Óbudát és a környező pilisi falvakat is, így kb. 50-60 ezer ember kórházi gyógykezelését kellett volna biztosítania. Óbuda lakossága az átadáskor kb. 25 ezer volt és már kezdetben is szűkösnek bizonyult a kórház.
A Margit Kórházban a belgyógyászati, a sebészeti és a szülészeti osztályok eleve a Szent János Kórház részlegeként működtek. Megnyitáskor a főorvos fizetése évi 1000, az alorvosé 480, a szülésznőé 360, az ápolónővéré 300 forint volt. Elgondolkodtató, hogy a kórház szubordinált helyzete ellenére milyen kiváló orvosi karral kezdte és folytatta működését. Az első igazgató Irsay Arthur belgyógyász tanár, a hazai gégészet úttörőjeként is jeleskedett. Prochnov József vezette a sebészetet, míg a női osztály élén Semmelweis hazai és külföldi elismertetéséért oly sokat fáradozó Dirner Gusztáv állt. A Semmelweis Emlékbizottság titkáraként is működött egy ideig és hallatlan érdemeket szerzett a nagy halott hamvainak hazahozatalában és méltó eltemetésében. A kisded-részleget Berend Miklós vezette. Érdemük, hogy a maradi szempontok szerint épült létesítmény falai között csakhamar kiemelten színvonalas munka folyt.
Az I. világháború meghiúsította a fejlesztési elképzelések megvalósítását, majd az általános szegénység, a tömeges menekült-ellátás gondjai, valamint a nagy gazdasági válságok akadályozták a korszerűsítést. A három osztállyal induló intézmény a századforduló idején urológiai, szemészeti, gyermekgyógyászati, ideg és orr-fül-gégészeti szakrendeléssel bővült. A 30-as években az ágylétszám már 159 volt. Nyolcvan ágy a belgyógyászat Marsovszky Pál vezetésével, 40 ágy a sebészeté és 39 ágy a szülészeté Bud György-gyel az élén.
A háborús évek egyre nagyobb személyi gonddal jártak. Az eleve szűkre szabott keretből mind több orvos kapott katonai vagy munkaszolgálatos behívót. A betegforgalom 1941-ben már elérte a 7 ezret. Ebben az évben nyílt meg a Bőr- és Nemibeteggondozó. A kerületi Tüdőbeteggondozó már 1926 óta működött. 1944 nyarán az intézményt hivatalosan katonai kórházzá nyilvánították. Súlyos belgyógyászati, vagy általános sebészeti betegek felvételét és kórházi kezelését csak alapos indokkal engedélyezték. A szülészeti osztályt Szentendrére helyezték.
A kórház 1945. március 23-án költözött vissza, az épület romokban hevert. A helyzet kilátástalannak tűnt. Sem a főváros, sem a János Kórház nem adott segítséget. Minden intézmény a maga erejéből igyekezett bajait orvosolni. 1946-ban Örlős Endre vette át a kórház és a sebészeti osztály vezetését. Hátránya ellenére nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel látott munkához. Örlős Endre írásai szerint „A kórház a felszabadulás után gárda nélkül maradt. Egyetlen osztálynak sem volt vezetője és a szakmai színvonal kétségbeejtően alacsony volt. Ez volt kórházunk történetének legszomorúbb időszaka.”
A kórház 1950-ben vált önálló intézménnyé. Gazdálkodása a kerületi tanács költségvetésébe ment át. A 156 ágy egyre kevesebbnek bizonyult; 1956 őszén a kórház kritikus helyzetbe került. Örlős Endre védte a kórházat minden atrocitástól. Politikai felfogásra tekintet nélkül operált és fektetett a kórtermekbe egymás mellé forradalmárt és ellenforradalmárt.
Örlőst 1957 márciusában igaztalan, koholt vádak alapján letartóztatták. Kiszabadulása után évekig keserítették és izgatták rágalmakkal. Kórházigazgatói beosztásából azonnal felmentették, és amint elérte a 60. életévét, nyugdíjazták. Nyugdíja éhbér volt. 1960-ban a kerület lélekszáma meghaladta a 60 ezret. A jobb kórházi betegellátás érdekében önerőből kisebb átalakításokkal, átépítésekkel korszerűsödött az intézmény. Az ágyak száma 162. A szociális helyiségek száma ezzel párhuzamosan csökkent.
A kórház történetében 1978 fordulatot jelent: először neveztek ki független igazgatót Markovits György személyében. 1981-től 1991-ig főigazgatóként nemcsak a Margit Kórházat és a két rendelőintézetet, hanem az integrált kerületi egészségügyet is vezette. A Vörösvári úti I. sz. Szakrendelőintézetet 1959-ben, a II. számút (Békásmegyer) 1986-ban nyitották meg.
Az új kórház felépítése a 70-es évek elején került ismét előtérbe, majd napirendre. Nyolcéves munka eredményeként 1981-ben felépült az A, majd a B, végül a C pavilont adták át rendeltetésének. A három szakaszban épült kórházegyüttes ágylétszáma 1986-ban 735 volt. Az öt belgyógyászati osztály mindegyike „specializált” feladatot lát el mind a mai napig.
II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
1880-ban állították fel a II. szülészeti és nőgyógyászati tanszéket valamint poliklinikát (közrendelő intézet), melynek vezetésével Tauffer Vilmost bízták meg 1881-ben. A tanszéken a bábajelölteket az orvostanhallgatóktól elkülönülten képezték. Tauffert tekintjük a modern nőgyógyászat és szülészet megalapítójának hazánkban, ő végzett először Magyarországon „méhkaparást”, gát-sipoly műtétet és császármetszést úgy, hogy az anya életben maradt. Új épületbe, az Üllői út 78. szám alá 1898. szeptemberében költözhetett a II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika. Az építkezést az 1895/96-os tanévben kezdték meg. A H alakú épület egyik szárnya a szülészet, a másik a műtők és a nőgyógyászati ágyak elhelyezésére szolgált.
Modern szülészeti ellátás és a családközpontú szülés
A szülészeti események kórházi ellátása során a családtagok nem vehettek részt az intézmények szülőszobáiban a vajúdó asszonyok támogatásában. A szülés megindulásakor az asszonyt kísérők (apa, családtagok) a szülőszobán kívül várakozhattak a baba megszületéséig. Az 1990-s évek elején a családok igényeit figyelembe véve és a szülészek, szülésznők javaslatára létrejött a szülésre való felkészítés lehetősége. A babát váró párok így a vajúdás alatt is együtt lehetnek a szülőszobán. Ekkor alakult ki, hogy a kismama szülésznőt is választhat, akivel együtt készülnek fel a nagy eseményre. A szülésfelkészítés testi és lelki ráhangolódást biztosít a vajúdásra, szülésre és az azt követő időszakra a gyermekágyas eseményekre. Rendkívül fontos, hogy a kismamának társa legyen a vajúdás alatt akiben megbízik akinek a jelenléte nyugalommal tölti el. A várandósság alatt a párok az őket támogató szakemberekkel készülődnek arra, hogy amikor a vajúdás elkezdődik egy felkészült, összeszokott csapat kísérje végig ezen az úton. Ahogy a szülés halad előre kell a lelki támogatás, bátorítás, dicséret, segítség. A segítő(k)folyamatos jelenlétével támogatja a vajúdó asszonyt.
Magánklinikák megjelenése
Az ország legelső magánszülészete a Maternity Magánklinikán alakult, amelyet prof. Papp Zoltán alapított. A TritonLife Róbert Magánkórház pedig hazánk első, valóban családközpontú szemléletű osztályaként hirdeti szülészetét. A legújabb magánszülészettel a Medicover rendelkezik, 2022 elején nyitottak. A magánszülések aránya 2019-ben 2,5 százalék volt, ez pedig a hálapénz kivezetése után és a szabad orvosválasztás korlátozása mellett 2021-ben közel 4 százalékra növekedett - derül ki a Foglaljorvost.hu adataiból. Eddig a magánszülések számát csak a szolgáltatók kapacitása korlátozhatta, de 2021-2022-ben két új magánszülészet is elindult Budapesten. A KSH adatai, valamint a magánkórházak adatszolgáltatása alapján látható, hogy 2021-ben 46 százalékkal növekedett a magánszülések száma, Budapesten már minden ötödik újszülött magánklinikán sírt fel először.
Néhány kiemelkedő magánszülészet:
- TritonLife Róbert Magánkórház: „Szüljön nálunk otthon!” - ez a szlogenük. A TritonLife csoport a hazai magán-egészségügyi szektor leggyorsabban növekvő szereplője, tagvállalatai komoly hangsúlyt helyeznek az ellátás minőségére, az ügyfél-, valamint dolgozói elégedettségre. A TritonLife Róbert Magánkórház egy valóban családi kórház, családközpontú szülészeti osztály: holland, dán, illetve néhány példaértékű magyarországi kezdeményezés tapasztalata alapján jött létre a szülészetük.
- Maternity Magánklinika: Prof. Dr. Papp Zoltán professzor 17 éven át vezette a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáját, majd megalapította a Magánklinikát. A Maternity Magánklinika az egyedüli olyan hazai magán-egészségügyi intézmény, amely a szülészeti és nőgyógyászati területre specializálódott.
- Dr. Rose Magánkórház: 2007-ben nyitották meg a Dr. Rose Magánkórház kapuit Budapest szívében, ahol a legmagasabb szintű szakrendelői szolgáltatások mellett 2010-ben elindították a professzionális fekvőbeteg osztályt és a szülészeti részleget.
- Da Vinci Magánklinika: Az első és egyetlen vidéki magánszülészet, amely a régió neves szakorvosainak csoportpraxisa a Mecsek lábánál, közvetlenül a város felett. 2011-ben épült 5 emeletes panorámás-acél kórházépület üveg és az egykori Kikelet Hotel épületében kialakított modern rendelő komplexumegy két nagy műtővel, 11 betegszobával, 2 szülőszobával és 18 szakrendelővel várja a betegeket. 2016-ban nyitott a szülészeti részleg.
- Duna Medical Center: 2021. szeptember elsején indult el az új, önálló kórházépületükben a Duna Medical Center szülészeti részlege, és 4-én az első baba is világra jött. Szülészeti központjuk filozófiája, hogy egyesítse magában a biztonságot, a szakmaiságot és a harmóniát.
- Medicover: 2022 elején a Medicover cégcsoport megnyitotta szülészetét. Közép-Kelet-Európa vezető magán-egészségügyi szolgáltatója 199ets óta van jelen a magyar piacon.
Bár szülészeti rendszerünk a mai napig alakulóban van, a szülések 1950-es évekbeli szülőotthonba, kórházba terelése komoly fordulópontot jelentett a nők szülészeti ellátásában. Innentől kezdve tűntek el (haltak ki) fokozatosan azok a bábák az egyes közösségekből, akik hivatalos képzettséggel vagy anélkül, de ismerték a közösség tagjait, és életüket végigkísérték a születéstől a halálig. Aki viszont végérvényesen eltűnt: az az a személy, aki a nőket generációról generációra támogatta évszázadokon át.
tags: #a #szules #tortenelem #korhaz