A szervezet emlékszik a szülésre: A várandósság és a szülés átfogó vizsgálata

Egészségügyi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. A várandós nő rendszeres kivizsgálása a saját és a születendő baba egészsége szempontjából is elengedhetetlen. A születendő gyermek egészsége szempontjából nemcsak a várandósság időszaka, hanem már a fogantatást megelőző hónapok is rengeteget számítanak.

A várandósság trimesztereiben végzett laborvizsgálatok

A terhesség mindhárom trimeszterében végezni kell egy-egy laborvizsgálatot. Ezekre jellemzően a hatodik-nyolcadik, a huszonkettedik-huszonnegyedik és a harminchatodik-harmincnyolcadik hét környékén kerül sor. „A laborvizsgálatokból egyrészt az általános egészségi állapotról kapunk felvilágosítást. Másrészt, ha valami eltérés van bennük, akkor az valamilyen betegségre utalhat” - mutatott rá Dr. Fedina Laura szülész-nőgyógyász.

Első trimeszter

Az első trimeszterben van egy általános „nagyrutin” vizsgálat, amely vizelet- és vérvizsgálatot foglal magában. Ezek eredményei alapján sok mindent megtudhat az orvos a páciensről, például azzal kapcsolatban, hogy van-e már eleve valamilyen betegsége a várandós nőnek. A kivizsgálás egyik fontos része, hogy meghatározzák a várandós vércsoportját és esetleges alvércsoportját, valamint a vörösvértest elleni antitestek típusait és mennyiségét, amelyek egyik része a várandós és magzata között esetleg jelenlévő antitesteket mutathatja ki. Ezekre a vizsgálatokra főként azért van szükség, mert előfordulhat, hogy az anya és a magzat különböző vércsoporttal rendelkezik, emiatt pedig a kismama szervezete idegenként érzékeli a babát, és ellenanyagokat kezd ellene termelni.

A fentiek mellett - térítés ellenében - lehetőség van az úgynevezett TORCH laborvizsgálat elvégeztetésére is, amely azon kórokozók korábbi vagy aktuális jelenlétét vizsgálják, amelyek potenciálisan károsíthatják a magzatot. Ezek közé tartoznak a herpeszvírusok, a Toxoplasma gondii, a rubeola és Citomegalovírus is.

Második trimeszter

A második trimeszterben szükséges laborvizsgálatok egy része - a legalapvetőbb értékeket figyelő nagyrutin, illetve a vércsoport- és az antitest-meghatározás - megegyezik az első harmadban végzettekkel. Ezek azonban kiegészülnek a terheléses vércukorvizsgálattal (OGTT), amelynek célja, hogy kiszűrje a terhességi cukorbetegség - vagy más néven gesztációs diabétesz - esetleges fennállását. A 2 órán át tartó vizsgálatot éhgyomorra kell elvégezni, ez idő alatt kizárólag szénsavmentes víz fogyasztása megengedett. A páciensnek 2-3 deciliter vízben feloldva 75 gramm glükózt kell elfogyasztania, a vércukorszintet pedig az OGTT kezdetén, majd két órával később ellenőrzik. „Fontos tudni azonban, hogy már ismert cukorbetegség esetén tilos a cukorterheléses vizsgálat” - figyelmeztetett Dr. Fedina Laura. A gesztációs diabétesz egyébként az anya és baba egészségére is fenyegetést jelent.

„A terhesség második harmadában végzett laborvizsgálatokkal az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjét is nézzük, amely a preeklampszia, vagyis az úgynevezett terhességi toxémia kialakulásának egyik előjele lehet. Ez a kóros állapot az anyai vérnyomás emelkedésével, ödémával és fehérjevizeléssel együtt járó, súlyos betegség, amely a magzatot és az anyát egyaránt veszélyezteti” - magyarázta a szülész-nőgyógyász. Ez a probléma egyébként a terhes nők nagyjából 5 százalékát érinti, és rövid távon is súlyos következményekkel járhat. Egyik legfontosabb hatása, hogy csökken a méhlepény vérellátottsága, ezért a gyermek nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz.

Harmadik trimeszter

A szülés kiírt időpontjához közeledve ismét fontos megismételni a már megszokott vér-, ellenanyag- és vizeletvizsgálatokat. A leggyakoribb eltérések már az első vizsgálat eredményeiben is megjelenhetnek. A szülész-nőgyógyász elmondása szerint gyakori, hogy a vizeletben megnövekszik a baktériumok mennyisége, ám ez általában a hüvelyváladék vizelettel való keveredése miatt fordul elő. A várandósok körében jellemző még, hogy a vérkép alapján megállapítják a D3-vitamin szintjének elégtelenségét, a normálisnál magasabb éhomi vércukorszintet, illetve már a terhesség elején is jelentkezhet a vashiány és a vérszegénység.

Vércsoport összeférhetetlenség a terhesség alatt

Mivel a születendő magzat vércsoportja eltérhet az anyáétól, a kismama szervezete idegenként érzékelheti és ellenanyagok termelésébe kezdhet. Szerencsére a terhesgondozás kiemelt figyelmet fordít a vércsoportok vizsgálatára és a szükséges kezelések is elérhetőek.

Mi az a vércsoport?

A vércsoport egy olyan öröklődő tulajdonság, amit a vörösvértestek felszínén jelen lévő antigének határoznak meg. A segítségükkel lehet a vér különböző csoportjait elkülöníteni. A pontos vércsoport ismeretének alapvető szerepe van sok orvosi kezelés és a terhesgondozás során is. A vércsoportokat alkotó antigének szerkezete különböző lehet (szénhidrátok, fehérjék stb.), és a testben nem kizárólag a vörösvértestek felszínén jelennek meg.

A terhesség alatti összeférhetetlenség

De miért olyan fontos a vércsoportok ismerete a terhesség alatt? Jó tudni, hogy az anya szervezetében fejlődő magzat a sejtjeit az apától és az anyától közösen kapja, ezért a magzat vércsoportja számos esetben eltér az anya vércsoportjától. Emiatt az anyának testidegen részletek is lesznek a születendő magzat vérében, így amikor az anya szervezete felismeri az eltérő vércsoportot, antitestet termel a saját szervezetében jelen lévő idegenként felismert magzat ellen. Az ellenanyag-termelődés leggyakrabban a szüléshez kapcsolódik, ugyanis a szülés folyamán találkozik az anya és a magzat vére. Ritkább esetben fordul elő, hogy a folyamat már a terhesség ideje alatt kialakul, néha valamilyen terhességi komplikáció miatt, esetenként azonban bármilyen azonosítható ok nélkül. A termelődő ellenanyagok potenciálisan károsíthatják a magzat egészségét. Az ellenanyagok képesek ugyanis arra, hogy a méhlepényen és a köldökzsinóron keresztül eljussanak a magzat szervezetébe, ahol megtámadják a vörösvértesteket, és károsítják azokat. A folyamatot hemolízisnek nevezzük, és a babánál kialakuló betegség neve újszülöttkori hemolitikus betegség.

Az újszülöttkori hemolitikus betegség

Az egyik fontos része a hemolízisnek, hogy a vörösvértestek károsodnak, emiatt az újszülöttben vérszegénység alakul ki, ami általában egészen enyhe, de időnként igen súlyos állapotot is eredményezhet. A hemolízis miatt a vér bilirubinszintje megemelkedik a születést követően, ami az újszülöttkori sárgasághoz vezet. Ilyenkor az újszülött bőre és a szemfehérjéje sárgásan elszíneződik, majd néhány héten belül rendeződik. Súlyos esetben a vérszegényég szívelégtelenséghez, máj- és lépduzzanathoz, és az egész testet érintő ödémához vezethet. Amennyiben a folyamat még a szülés előtt súlyosbodik, méhen belüli elhalást is okozhat. Szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő a betegség súlyos formája, ami egyrészt a hatékony megelőzésnek, másrészt az alapos, a vércsoportokra, és termelődő ellenanyagokra is kitérő terhesgondozásnak is köszönhető.

A terhesség alatti vércsoport-meghatározás jelentősége

Az AB0 rendszer eltérése esetén (azaz ha más az anya és a magzat ABO rendszer szerinti vércsoportja) az anya szervezetében leggyakrabban IgM típusú ellenagyag képződik, ami a méhlepényen nem tud átjutni, ezért ez szinte sohasem okoz problémát. Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy ilyenkor IgG típusú ellenanyag képződik, ami már a méhen belüli magzatban is betegséget okozhat. Az Rh vércsoportrendszer (azaz hogy a magzat, illetve az anya vércsoportja pozitív vagy negatív) az AB0 után a második legfontosabb vércsoportrendszer, a terhesség alatt különös jelentőséggel bír. Amikor valakinek Rh-pozitív (Rh+) a vércsoportja, akkor az úgynevezett D antigén jelen van a vörösvértestek felszínén, tehát a szervezet nem ismeri fel idegenként egy másik szervezetből származó D antigént sem. Így, amikor a magzat és az anya vércsoportja is pozitív, az anyai szervezet nem tartja idegennek a magzatot, tehát nem alakul ki immunreakció. Hasonlóan nem látja idegennek az Rh-negatív, vagyis a D antigénnel nem rendelkező magzatot sem, hiszen nincs olyan antigén, ami idegen lenne.

Vércsoport összeférhetetlenség akkor jelentkezik, amikor az anya vércsoportja Rh-negatív, tehát a D antigénnel még nem találkozott a szervezete, a magzat vércsoportja ellenben Rh-pozitív. Az első terhesség kialakulásakor még nincs jelen a D antigén ellen termelt ellenanyag sem a kismama szervezetében, így az első terhesség során még nem szokott súlyos következményekkel járó immunreakció kialakulni. Szülés során (de terhességmegszakításkor is, vagy szülészeti beavatkozások során) azonban magzati sejtek juthatnak az anya vérkeringésébe, ami kiváltja az immunreakciót, így a következő (második és további) terhesség idején már jelen lehet a D antigén ellen termelt ellenanyag, ami a magzatba átjutva már méhen belül súlyos állapotot idézhetne elő.

A megelőzés lehetőségei

Mivel az első terhesség során leggyakrabban a szülés során lesz lehetősége az Rh-negatív anyai szervezetnek először arra, hogy felismerje a testidegen D antigént egy Rh-pozitív újszülöttből származó vörösvértesteken, így ekkor már csak a magzat születése után termelődik ellenanyag, ezért ilyenkor még nem alakul ki az újszülött hemolitikus betegsége. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy a születéskor az újszülött vércsoportját meghatározva (leggyakrabban a köldökzsinórvérből levett vérmintából) időben felismerjük a kockázatot jelentő magzati Rh-pozitív vércsoportot. Amennyiben ez igazolódik, akkor az anya a szülést követő 72 órán belül egy injekciót fog kapni. Ezt nevezzük anti-D profilaxisnak, és az injekcióban IgG anti-D (vagyis D antigén ellenes antitest) van. A gyógyszer hatása úgy alakul ki, hogy az anyának beadva bekerül a keringésbe, és az esetlegesen anyai szervezetbe jutó magzati Rh-pozitív vörösvértestek D-antigénjéhez kötődnek, majd elpusztítják azokat, így mintegy elfedve őket az anyai szervezet saját védekező immunsejtjei elől. Emiatt az anya szervezete nem immunizálódik a magzati D antigén ellen, tehát a következő terhesség során sem lesz jelen a keringésben a D-antigén ellenes antitest, ami károsíthatná a magzatot. A gyógyszert szükség esetén a terhesség során is be lehet adni, ha felmerül, hogy bármilyen ok miatt feto-maternalis transzfúzió következett be, vagyis magzati vér juthatott az anyai keringésbe. Mivel a terhesség során végzett szűrővizsgálatok során nemcsak a vércsoportot határozzák meg, hanem ellenanyagszűrés is történik, időben kiderülhet az is, ha az anya szervezetében ellenanyag termelődik. Ennek a gyógyszernek a segítségével és helyes használatával a számítások alapján évente körülbelül 10.000 magzati halálozást előznek meg csak az Egyesült Államokban.

A szervezet emlékszik a szülésre: A várandósság alatti változások

A várandósság időszaka alatt kialakuló változások nem csak az emlőket és a méhet érintik. Valójában az egész test átalakul, hogy megfelelő környezetet, elegendő tápanyagot és oxigént biztosítson a fejlődő magzatnak. Alábbiakban azokat a különböző szervrendszeri változásokat foglaljuk össze, amelyekre a megfoganástól a szülés időpontjáig természetesen sor kerül.

Szív- és érrendszeri változások

• A perctérfogat, tehát a szív által percenként továbbított vér mennyisége a 28. hétig nő.
• Nő a pulzustérfogat és a pulzus is emelkedik (akár 100/perc is lehet nyugalomban a terhesség végén).
• Az emésztőrendszer és a vázizmok vérátáramlása csökken.
• A várandósság első felében a szisztolés és a diasztolés vérnyomásértékek csökkennek, majd újra elkezdenek emelkedni a terhesség előtti szintig.
• Az alsó végtagokban a vénás nyomás nő, ennek következményeként visszeresség és ödéma alakulhat ki.
• A terhes méh háton fekvő helyzetben összenyomhatja az alsó üres visszeret, ami hirtelen vérnyomáseséssel, ájulással, a magzati szívverés lassulásával járhat (vena cava inferior szindróma).
• Terhesség során a szív megnagyobbodhat, mivel akár 30-50%-kal keményebben dolgozik, mint terhesség előtt.
• A vérkeringés fokozott terhelése miatt telt nyaki vénák és szívzörejek jelenhetnek meg.

Légzőrendszeri változások

• Nő a mellkas átmérője és körfogata, a légzési térfogat akár 40%-kal is nőhet.
• Ezzel párhuzamosan nő a légzésszám is.
• A rekeszizom feljebb kerül.
• A felső légutak nyálkahártyája megduzzadhat, ami orrduguláshoz vezethet.

Emésztőrendszeri változások

• Az első trimeszterben gyakori lehet a reggeli rosszullét, émelygés hányással vagy anélkül.
• Általánosságban elmondható, hogy a nyálelválasztás fokozódik, megváltozik a nyál összetétele, nő a fogszuvasodás és az ínybetegségek esélye.
• A táplálék lassabb ütemben szívódik fel, mivel a bél- és a gyomormozgások gyakorisága csökken.
• Kialakulhat gyomorégés, nő a székrekedés kialakulásának esélye, és aranyér is megjelenhet.
• Az epe panghat, mivel az epehólyag fala is lazább lesz, így epekövek képződhetnek.

Húgyúti változások

• A vese mérete megnő, véráramlása fokozódik, így a vese kiválasztásának mérhető értéke is nő.
• A vese több nátriumot szív vissza, azonban kevesebb szénhidrátot, aminosavat, B12-vitamint, folsavat, így a terhesek vizeletével több cukor távozik, ami hajlamosít húgyúti fertőzésekre.
• Gyakori a vizelési inger, mivel a méh nyomja a hólyagot.
• A jobb oldalon gyakran megjelenhet vesemedence-tágulat a jobbra dőlő méh leszorító hatása miatt.

Érzékszervi változások

• A várandós nők igénye megnő a sósabb és az édesebb ételek iránt.
• Az első trimeszterben az ízérzés csökkenhet, fémes íz jelenhet meg a szájban, bizonyos szagokkal szemben a várandósok érzékenysége megnő.
• A szem szaruhártyájában vizenyő alakulhat ki, mely fénytörési hibákat eredményezhet.

A hormontermelő szervek változásai

• Az agyalapi mirigy megnő, mivel több növekedési hormont és prolaktint termel.
• A pajzsmirigy megnő, de a T3-, a T4- és a TSH-szint is változatlan marad.
• A mellékpajzsmirigy hormontermelése is fokozódik.
• A mellékvese több aldoszteron és kortizol hormont termel.

Anyagcsere-változások

• A terhesség végére általában 12-13 kg súlynövekedéssel számolhatunk.
• Összességében az alapanyagcsere 20%-kal nő meg.
• A várandós nő szövetközti tere sok vizet köt meg, illetve a vérplazma térfogata is nő.
• A szervezet ásványianyag-tartalma (pl. kalcium, vas) csökken.
• A vérben megemelkedik a zsírok, például a koleszterin szintje is.
• Inzulinrezisztencia alakulhat ki, nő a terhességi cukorbetegség kockázata.
• A fehérjefelhasználás is fokozott, az anyai vér fehérjeszintje csökken.

Vázizomrendszeri változások

• Ágyéki lordosis (fokozott derékgörbület) alakulhat ki, ami derékfájást is okozhat.
• A csontok kalciumtartalma csökken.
• Az ízületi szalagok lazábbak lesznek, így a sérülések (ficamok) esélye megnő.
• A vádli izmainak fájdalma, görcse jelentkezhet.

A bőrt, hajat, körmöket érintő változások

• A szeméremajkak, az emlőbimbók és a végbél bőre, valamint a sebhelyek pigmentáltabbak, sötétebb színűek lesznek.
• Az anyajegyek, a szeplők is sötétebbé válhatnak.
• A szőrnövekedés beindul, fokozódik.
• Gyakran megfigyelhető, hogy a haj dúsabb, erősebb lesz. Terhesség után ugyanakkor hajhullás, a haj elvékonyodása jellemző.
• Az arcon barnás foltok (chloasma) jelenhetnek meg.
• A tenyér pirosabb lesz.
• Az arc, szemhéj, alsó végtag ödémás lehet.
• A bőrön érgomolyagok jelenhetnek meg.
• A hason, melleken, combokon, fenéken lilás striák jelennek meg.
• A hason vöröses-fehéres csíkszerű hegek jelentkezhetnek.
• A körmök gyorsabban nőnek.
• Bőrviszketés is jelentkezhet.

Vérképző rendszeri változások

• A keringő vér térfogata megnő.
• Nő a vérplazma térfogata, és a csontvelő több vörösvértestet termel.
• A megnövekedett vérmennyiség a magzat és a méh igényeit elégíti ki, és felkészíti a szervezetet a szülés során fellépő vérveszteségre.
• A fehérvérsejtek száma emelkedik.

A szülés megindulásának jelei

Elérkeztünk az utolsó hónapba! A várandósság elején az utolsó menstruáció első napjából és a korai ultrahang vizsgálatok eredményéből a szakemberek kiszámolják a szülés várható időpontját. És ez fontos: a VÁRHATÓ időpont! Tehát a várandósgondozási könyvbe beírt dátum nem azt jelenti, hogy a kisbaba pont aznap érkezik. A betöltött 37. és 42. hét között bármikor megindulhat a szülés és ez teljesen természetes.

Melyek a szülés „főszereplő” hormonjai?

A szülés megindulásával kapcsolatosan több elmélet létezik, s a legvalószínűbb, hogy ezek finom összehangolódása az, ami végül is beindítja a folyamatot. A szülési folyamat beindításának „főszereplő” hormonjai az oxytocin és a prosztaglandin. Az oxytocin (mely a ritmusos méhösszehúzódásokat és a tejleadó reflexet is szabályozza) egyre hatékonyabban hat a várandósság alatt a sárgatesthormon (progeszteron) által „védett”, s lazán tartott méhizomzatra. A sárgatesthormont a méhlepény termeli, ennek mennyisége a várandósság végén lecsökken. Ezzel szemben az ösztrogén nevezetű hormon mennyisége növekszik. Ennek hatására a méhizomzatban lévő „oxytocin-érzékelők” száma megnő, ezáltal a méh izomzatának összehúzódó képessége fokozódik. A prosztaglandinok (melyek a menstruáció megjöttekor is működnek) a méhizomzat összehúzódását eredményezik s felpuhítják a méhnyakat. A várandósság utolsó napjaiban a méhfal feszülése növekszik, mely a prosztaglandinok kiáramlását növelve a méh ingerlékenységét fokozzák. A magzatban termelődő hormonok (ACTH és kortizol) szintén fontos beindítói a folyamatnak. A méhtevékenység beindulásakor az egyre mélyebbre kerülő magzati koponya nyomja a belső méhszájnál elhelyezkedő idegvégződéseket, s ez is a szülési folyamatot szabályozó hormonok termelődését váltja ki. Természetesen nemcsak hormonok, izomsejtek és érzékelő receptorok játszanak szerepet ebben a folyamatban.

A méh helyzetének megváltozása

Tipikus, s a környezet számára is látható jel a méh helyzetének a megváltozása. „Lejjebb szállt a hasad”: szokták mondani a rokonok, ismerősök. Valóban a méh felső része (fundus) leszáll: a magzat elölfekvő része (többnyire a feje) leszáll a kismedencébe, először szülőknél 2-4 héttel a szülés előtt, többedszer szülőknél rövidebb idővel előtte vagy már a vajúdás idején. Ez a helyzetbeli változás együtt járhat egy fokozódó medencenyomással, a szeméremcsont, a gáttájék és a hát diszkomfort érzetével. Gyakoriak a méhszájnál vagy a hüvelyben érezhető nyilalló „szúrások”, melyek a baba feje által nyomott medencefenéki izomzatból indulnak ki. A baba fejének hólyagra gyakorolt nyomása miatt gyakran kell WC-re menni, legtöbbször azonban csak pár cseppet tud pisilni a kismama.

Braxton-Hicks féle összehúzódások

A várandósság alatti méhizom összehúzódások, az un. Braxton-Hicks féle izom-összehúzódások egyre érezhetővé vagy éppen kellemetlenné válnak, és tévesen vajúdásnak minősülhetnek. Ezekre az összehúzódásokra jellemző, hogy a méhben a nyomás fokozatosan erősödik, de mindig kisebb, mint a valódi, szülési folyamatot előrevivő, hatékony izom-összehúzódások. A tetőpontot elérve, kb. 20 másodpercig után ugyanolyan gyorsan eltűnnek, ahogyan jöttek. Nincs bennük rendszer, nem fájdalmasak, pihenésre megszűnnek. A várandósok általában keményedésként élik meg vagy sokszor azt gondolják, hogy a baba feszült neki a méh oldalának. Úgy is felfoghatjuk, hogy ezek a méh gyakorlatai az előtte álló feladatra. Az utolsó hónapban a hormonális változásokkal együtt a méhnyak felpuhulásában, elsimulásában, megnyílásában van szerepük.

A nyákdugó távozása

A méhszáj felpuhulásával és megnyílásával az addig védőszerepet betöltő nyákdugó kicsúszik. Ez a tojásfehérje állagához hasonló vagy néha annál sűrűbb átlátszó, esetenként sárgás, rózsaszínes, vagy kicsit barnás-véres zselés váladék. Mennyisége változó: lehet, hogy egyszerre egy nagyobb adag távozik és olyan is van, amikor napokig ürül és persze az is előfordul, hogy valaki „nem találkozik” a nyákdugójával. Erőteljesebbé válhat a hüvelyi folyás is, részben a medence vérátáramlásának fokozódásából (készülve a szülésre), részben a nyakcsatorna megnyílásából adódóan. Ez természetes, amennyiben nem társul hozzá kellemetlen, égő, viszkető érzés. A nyákdugó eltávozását követően a szülés beindulhat néhány órán belül, de az is lehet, hogy napok, sőt egy-két hét is eltelik.

Gyomor-bélrendszeri tünetek

A szülés megindulása előtti napokban gyakoriak a gyomor-bélrendszeri tünetek. Előfordulhat émelygés, étvágytalanság (ezzel összefüggésben akár súlycsökkenés is) vagy éppen falánkság. Gyakran indul a szülés azzal, hogy a várandós anya többszöri, gyakori székletet ürít. Ez a prosztaglandin nevű hormon „mellékhatása”, mely nemcsak a méhnyak felpuhulását és méhizom összehúzódásokat, hanem fokozott bélműködést is okoz, hasonlóan, mint a menstruáció kezdő napjain. Sokszor a hasmenés után rövid időn belül beindulnak a rendszeres összehúzódások, mivel a vastagbél izomműködése áttevődik a méhizomzatra.

Magzatvíz elfolyása

A szülések alapvetően kétféle módon, a rendszeres méhösszehúzódások („fájások”) és/vagy magzatvízcsorgás formájában indulhatnak meg. Amikor a magzatvíz csorgás a rendszeres méhtevékenység előtt következik be, idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ez a szülések kb. 12-15%-ban fordul elő. Az ilyen szülőnők 80%-ban 24 órán belül megindul a szülés. A magzatvíz elfolyásának nincs előjele, gyakran pukkanást érez vagy néha még hall is nő, amikor a burok megreped. A magzatburokban nincsenek idegek, tehát sem a babának (akinek a „tartozéka” a burok) sem a mamának nem fáj. Attól függően, hogy a burok melyik részén képződik a nyílás, több-kevesebb melegvíz csorgását érezheti a kismama. Amennyiben a méhszáj területén reped meg a burok és a baba feje még nem tömíti azt, nagyobb mennyiségű vízre kell számítani. Ha úgynevezett magas burokrepedés van, kisebb adagokban, de folyamatosan benedvesedik a fehérnemű és a betétek. Ilyenkor nem a méhszáj területén, hanem feljebb történik a burokrepedés és a burok és a méhfal között lassan, kisebb adagokban szivárog a víz a hüvely felé.

A magzatvíz csorgása - szemben a vizelettel - nem visszatartható, bár a várandósság végén néha enyhébb fokú inkontinens tünetekkel is találkozhat a szülés előtt álló asszony. A magzatvíznek viszont édeskés illata van, átlátszó vagy fehéresen opaleszkáló lehet. Néha előfordul, hogy a magzatvíz zöldes színű. Ez azt jelenti, hogy a baba méhen belül magzatszurkot (székletet ürített). Ez egy jelzés, hogy már nem érzi magát olyan tökéletesen jól és éppen ideje a kibújásnak. A magzatburok megrepedése azt jelenti, hogy az addig védett, steril üreg, amiben a baba van, megnyílt a külvilág felé. Ilyenkor nem szabad kádba ülni és szeretkezni, fokozottan ügyelni kell a higiéniára, gyakran kell tisztálkodni és betétet cserélni. Kórházi szülés esetén be kell menni az intézetbe.

Rendszeres méhösszehúzódások (fájások)

A szülések legtöbbje a méhtevékenység rendszereződésével indul be. Kezdetben a menstruációs görcsökhöz hasonlatosak, majd egyre erősebbek és gyakoribbak lesznek. Vannak, akiknél klasszikusan az egyre rövidebb szünetekkel érkeznek a kontrakciók: 30-20-15, majd 10-8-5-3 percesek lesznek. És vannak, akiknél rögtön 10 perc alatti időközzel indulnak. Az első hullámok még csak 20-30 másodpercig tartanak, majd ahogyan a közöttük lévő időtartam csökken, ezzel egyidőben a kontrakciók hossza 50-60 másodpercesre, erőteljesebbre változik. Az „igazi fájásokra” az jellemző, hogy rendszeresek, erősödő, sűrűsödő tendenciát mutatnak, testhelyzet változtatásra sem csökkennek, egy jó kis melegvizes kádazás sem ritkítja őket. A méhösszehúzódásokkal járó érzés nemcsak az alhas területén tapasztalható, hanem átterjed a hátra, derékba, combba sugárzik. A méhszáj tágulásával, s az ott lévő pici hajszálerek megrepedésével együtt kevés élénkpiros vérzés is jelentkezhet. Ez azonban nem lehet több egy gyengébb menstruációnyi betétnél.

Természetesen nincs aranyszabály abban a tekintetben, hogy a fent felsorolt jelek közül mindegyiket észlelnie kell egy várandós nőnek. A burokrepedés és/vagy a rendszeres méhtevékenység közül azonban az egyik mindenképpen megtörténik a szülés megindulásakor. Olyan is előfordul, amikor az anya bizonytalan abban, hogy ez már a szülés-e. Ilyenkor bátran beszéljen szülésznőjével, orvosával, vagy menjen be a szülészetre, ahol megvizsgálják és megnyugtató információt kap: minden rendben, baba-mama jól van, de még nem indult be igazán a szülés, haza lehet menni, vagy pedig ott maradnak, mert nemsokára megérkezik a bébi. Általánosságban elmondható, hogy amikor a rendszeres méhtevékenység az ötperces időközt eléri, s már legalább egy-két órája tart, érdemes elindulni a választott intézménybe.

A baba és a szervezet emlékezete a születésre

Manapság sokat foglalkoztatja az anyukákat, vajon mire emlékszik a baba a magzati korból, milyen élményei vannak és vajon az első napokra, a szülés utáni élményekre emlékszik-e? Számos kísérlet is létezik, ahol felnőttek gyermekkori emlékeit vizsgálják meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy amire magunktól emlékszünk, amit tudatosan vissza tudunk idézni, mindig jóval kevesebb és más, mint amire a szervezetünk emlékszik.

Mi ebből a tanulság? Sok anyuka aggódva kérdezi tőlem, hogy vajon emlékszik-e majd a baba egy-egy kellemetlen emlékre. Igen, emlékszik rá. De önmagában az, hogy emlékszik, nem jelenti azt, hogy egy rossz esemény (baleset, veszekedés a családban, kórház, sírni hagyás stb.) mindenképpen negatív következményekkel jár az ő életében, hiszen ezeket kompenzálják a későbbi pozitív hatások. Azonban ha huzamosabb ideig tartó negatív hatásnak van kitéve, akkor sokkal hosszabb időre van szükség és mélyebben megmaradnak az ezzel kapcsolatos emlékek is, valamint azok a reakciók, ahogyan az adott helyzetre reagált a baba. Például azokban a családokban, ahol az anya depressziós és emiatt hosszú időn (hónapokon) át eltolja a babát magától, sokat sír, nem reagál a csecsemő viselkedésére, nem biztosít számára kiegyensúlyozott környezetet, a baba félénkebb lesz, nehezebben köt barátságokat és kevésbé ragaszkodik az édesanyjához, ennek pedig már hosszú távon is hatása van az életére.

A szülés folyamatáról

A baba megszületését gyakran a kismamák számára is meglepő események kísérik. Vannak dolgok, amiket sem nőgyógyásza, sem barátnői nem mondanak el. Nem minden anyának szivárog el a magzatvize. Szülési fájdalmak a magzatvíz elfolyása nélkül is bekövetkezhetnek. Néha a magzatburkot a kórházban kell felrepeszteni. Néha a magzatvíz olyan mértékben folyik, hogy a vastag betétek sem segítenek. Lenka így emlékszik vissza az adott pillanatra: "A szülés előtti utolsó napok már nehezek voltak számomra, szerettem volna minél hamarabb túl lenni az egészen, ezért elmentem az orvoshoz, aki a szülés megindítása érdekében elvégezte a Hamilton manővert. Néhány órán át nem történt semmi, csak kicsivel rosszabbul éreztem magam. Hajnali háromkor felébredtem és a WC-re érkezve éreztem, ahogy a lábamon végigfolyik a magzatvíz, bár az első pillanatban azt hittem vizelet. Felöltöztem, felkeltettem a férjem és elindultunk a kórházba."

A szülészeten különféle sípoló monitorokhoz csatolják. A szülésig (és alatta is) ellenőrzik az Ön és a baba életjeleit is. Szülési terve meghiúsulhat. Ne kapaszkodjon bele foggal-körömmel, kockázatnak teheti ki gyermekét. Ha már túl késő az epidurális érzéstelenítés alkalmazásához, de Ön mégis szeretné, ne essen pánikba. Ha császármetszésre van szükség, szintén ne csüggedjen. Nem biztos, hogy szerelem első látásra lesz, de ez rendben van. Közvetlenül szülés után a baba bőre általában lilás, gyűrödt. Diana így emlékszik vissza a ma két hónapos fia születésére: „Amikor a mellkasomra tették a kicsit, azt hittem, idegen.” Az az érzése lehet, mintha a teste el akarna szakadni. Legyünk őszinték, a kitolási szakasz nem éppen a legszebb élmény egy nő életében. A baba kitolásával és megszületésével nagy megkönnyebbülésben részesül. „A szülésznő azt mondta, nyomjak még egy nagyot és készen leszünk. A fájdalom megszűnik és minden jó lesz. Nem hittem neki, csak azt szerettem volna, hagyjanak békén, de összeszedtem magam és még egyszer nyomtam egy nagyot.” Hányinger érzete lehet, sőt hányhat is. Ez teljesen rendben van, nem kell szégyellni. Nagy tömeg veszi majd körül. A partnere, szülőorvosa és a nővérke mellett egyéb személyzet is megjelenik a szülőszobán. Megismerheti önmagát. A szülés egy nehéz és fájdalmas folyamat, amely felszínre hozhatja személyiségének azt az oldalát, amelyet addig nem ismert. Szükség lehet a hüvely bemetszésére...és az azt követő varrásra. Nem illatos élmény. Az izzadság és vér illatának keveredése a szülőszobán nem éppen Chanel no. A vér nemcsak a szülés alatt, de utána is, több hétig jelen lehet. A gyermekágyi időszak, tehát a szülés utáni hat (illetve 8) héten át tartó időszak alatt a szervezet próbálja magát összeszedni az eredeti állapotba. A lélek és test regenerálódását gyakran vérzés kíséri. Erre nem volt Martina sem felkészülve, aki a szülés utáni heteket csodás időszaknak képzelte el havi vérzés nélkül: "Amikor szülés után vérezni kezdtem, az első gondolatom az volt - ó csak ezt ne! A nőgyógyászom azt mondta, hogy ebben az időszakban a vérzés teljesen normális és néha több hétig is eltarthat." Idővel minden rosszat elfelejt.

tags: #a #szervezet #emlekszik #a #szulesre