A várandósság és a szoptatás időszaka számos változást hoz a női testben, különösen az emlők területén. Ezek a változások elengedhetetlenek a magzat egészséges fejlődéséhez és az újszülött táplálásához. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a mellbimbó és az emlők átalakulását a terhesség és a szoptatás során, valamint kitérünk a várandósság alatti szoptatás gyakori kérdéseire és tévhiteire.
Az emlők és a mellbimbó változásai a várandósság alatt
A terhességet kísérő hormonális változások már a várandósság elején hatással vannak az emlőkre, serkentik a vérkeringést azok szöveteiben. Ezáltal fokozzák az érzékenységüket, a kismama duzzadtnak, szinte gyulladásban lévőnek is érezheti a mellét, és van, aki emiatt a terhesség első harmadában nehezen viseli el a melltartó vagy a ruha érintését. Az emlő érzékenységét a terhesség korai tünetei között tartják számon, már a 4. - 6. terhességi héten is jelentkezhet, akkor, amikor még meg sincs állapítva a terhesség.
Már az első trimeszter idején elkezd növekedni a mell, ami a terhesség végéig, illetve a szoptatás alatt akár két méretnyi különbséget is jelenthet, még akkor is, ha a várandós kismama terhesség alatti súlygyarapodása nem lépi túl az ajánlott 8-10 kilogrammot.
A mellbimbó is változik a szoptatásra készülve: a mellbimbón lévő, körbe rendezett kis kiemelkedések, az ún. Montgomery-mirigyek nagyobbak, feltűnőbbek lesznek. Ezeknek az a funkciója, hogy a bimbó bőrfelületét védő, tápláló olajos váladékot termeljenek. A mellbimbó sötétebb színű lesz, mivel pigment, festékanyag halmozódik fel benne. Az emlő megnagyobbodása miatt nyúlik a bőr, ami viszketést is okozhat.
Az emlők az első trimeszter vége felé kezdik az ún. kolosztrumot, előtejet termelni, de ebből az első cseppek többnyire csak a terhesség utolsó heteiben jelennek meg. Ez a sárgás, sűrű, különleges összetételű tej biztosítja az újszülött táplálékát addig, amíg be nem indul az anyatej termelődése. Az ún. tejbelövellés a szülés utáni harmadik-negyedik napon várható, ami a mell fájdalmas feszülését eredményezheti. A rendszeres szoptatással, fejéssel, masszírozással ez megszűnik.
Mellápolás a várandósság idején
A várandós kismama jól teszi, ha ez idő alatt puha, természetes, légáteresztő anyagból készült melltartókat hord, amelyeknek nincs varrása a mellbimbó táján. Abban, hogy a mellek növekedése ne rontsa el azok alakját, és ne okozzon kényelmetlenséget, megint csak a megfelelő, jól illeszkedő és stabil tartást biztosító melltartó segíthet. Mellét lehetőleg ne mossa szappannal, mert az szárítja a bőrt. Tusolás után kenje be testápolóval vagy speciális stria krémmel illetve olajjal. A bedörzsölés egyben a bőr és a kötőszövet frissítő edzését is jelenti. Az emlők nagymértékű növekedésének kedvezőtlen hatásait ellensúlyozhatja speciális mellizom tornával és megfelelő melltartó viselésével. A jó melltartó követi a mell természetes egyéni formáját, nem szorít, nem nyom. Lehetőség szerint olyan anyagút válasszon, amely elasztikus összetevők mellett minél több pamutot tartalmaz.
Fontos, hogy a mama már várandósságának elején figyelje meg az emlőbimbó alakját és ingerlésre kiemelkedési készségét. Abban az esetben, ha a bimbó lapos vagy befelé fordult, akkor az újszülött nem tudja vagy csak nehézségekkel a szájába venni.
Szoptatás várandósság alatt: gyakori aggodalmak és tévhitek
Sok nő mérlegeli egy következő terhesség vállalását, miközben még szoptatja gyermekét. Egészségügyi szakemberek gyakran azt javasolják az anyáknak, hogy azonnal válasszák el csecsemő vagy totyogó korú gyermeküket, amint egy következő várandósságról megbizonyosodnak. Előfordul, hogy attól félnek, hogy a várandósság alatti szoptatás lassítja majd a magzat fejlődését és hozzájárul egy esetleges vetéléshez vagy koraszüléshez.
Az oxytocin hatása a méhre
Az egyik ok, amely miatt az orvos az elválasztást javasolhatja, az oxytocinnak a méhre gyakorolt hatása. Kutatások bizonyítják, hogy a mellbimbó mellszívó segítségével történő folyamatos és ismételt ingerlése előidézheti a vajúdás megindulását a kiírt időpont közelében. A szülés után közvetlenül a szoptatás segíti a méh összehúzódását és ezzel az eredeti állapotra való visszaállását. Mindkét hatás annak köszönhető, hogy a mellbimbó ingerlésére oxytocin szabadul fel, amely a tejleadó reflexet és a méhösszehúzódásokat is kiváltja.
A méhnek a korai várandósság alatti állapota különbözik a közvetlenül a szülés előtti, illetve a szülést követő állapottól. A méh lényegesen kevesebb oxytocin receptort (ezeken a területeken tud az oxytocin a méhizomzat sejtjeihez kötődni) tartalmaz a várandósság elején. Az első és a harmadik trimeszter között a méh felületén az oxytocin receptorok száma tizenkétszeresére nő (aztán megkétszereződik vagy megháromszorozódik a vajúdás kezdete előtt). A korai várandósság idején tehát a méh kisebb mértékben képes az oxytocint felvenni, ami azt jelenti, hogy az oxytocin nem okoz hatékony méhösszehúzódásokat ebben az időszakban.
A várandósság legnagyobb részében a progeszteron a domináns hormon. A várandósság vége felé a vajúdásra való felkészüléskor a vér ösztrogénszintje magasabbra emelkedik, mint a progeszteron szint. A progeszteron ellazítja a simaizom sejteket. Tehát a vér oxytocin szintje alacsonyabb abban az időszakban, amikor a méh kevésbé fogékony az oxytocinra.
Néhány esetben, amikor az anya a koraszülés jeleit észleli, az elválasztás tanácsos lehet. A várandósság meghosszabbítása néhány nappal vagy akár néhány órával sokat jelenthet a koraszülött baba egészsége és életképessége szempontjából. Ennek ellenére az elválasztás szükségtelen a nők legnagyobb része számára, abban az esetben ha nem áll fenn a koraszülés veszélye.
Megtermékenyülés, embrió beágyazódása
Braxton-Hicks összehúzódások és szoptatás
A Braxton-Hicks összehúzódások vagy a méh izomzatát felkészítő összehúzódások a várandósság hatodik hetétől kezdődően jelen vannak. Különösen a második vagy azt követő várandósságok esetén lehet nehéz megkülönböztetni a Braxton-Hicks típusú összehúzódásokat a vajúdás megindulásától. A szoptatás előidézhet Braxton-Hicks típusú összehúzódásokat. Ha az összehúzódások megszűnnek amikor az anya abbahagyja a szoptatást, felteszi a lábait, és iszik pár pohár vizet (a dehidráció hozzájárulhat a szülés korai megindulásához), akkor ez nem vajúdás volt.
A várandósság alatti szoptatás gyakorisága
Néhány generációval ezelőttig a várandósság és a szoptatás időszakának egybeesése igen gyakori lehetett, és a mai napig igen gyakori néhány olyan kultúrában, ahol a hosszan tartó szoptatás a norma. Az a néhány antropológiai kutatás, amely foglalkozik a témával, a várandósságok 12-50 százalékában említi a szoptatás és a babavárás időszakának egybeesését az olyan országokban, mint Banglades (12%), Szenegál (30%), Java (40%) és Guatemala (50%). Sok ilyen anya folytatja a szoptatást a második trimeszterben vagy azon túl.
Hogyan befolyásolja a várandósság a szoptatási kapcsolatot?
Nincs két olyan nő, aki egyformán élné meg ezt a tapasztalatot. Gyermeked életkora, személyisége, jelenlegi szopási szokásai, a Te fizikai és pszichés reakcióid a várandóssággal kapcsolatosan, valamint a szoptatás folytatásával kapcsolatos érzéseid (amiket gyakran nem lehet előre megjósolni) lesznek azok az a tényezők, amelyek meghatározóak. Gondold végig, hogy a gyermeked elsősorban érzelmi vagy étkezési szükségből szopik-e és hogy vajon hogyan reagál majd, ha a szoptatás helyett mással próbálod kielégíteni ezen igényei egyikét vagy netán az összeset. Csak Te találhatod meg azt az egyensúlyt, ami számotokra megfelelő.
Mellbimbó érzékenység és tejmennyiség változása
A legtöbb, bár semmi esetre sem minden anyuka, érez fájdalmat vagy kellemetlenséget a mellében vagy a mellbimbón, esetleg érzelmileg zavarja a tény, hogy egyszerre várandós és szoptat is. A mellbimbó érzékenységét a várandósság alatt az anya hormonszintje okozza, ezért a kezelés nem biztos, hogy segít. Ez is különböző lehet mindenkinél.
A legtöbb anya tapasztalja, hogy csökken a tej mennyisége a várandósság alatt. A várandósság második hónapja körül olyan változásokat lehetett észlelni a tejben, amilyenek az elválasztás folyamata során mennek végbe. A nátrium és a fehérje koncentrációja fokozatosan növekedett, míg a tej mennyisége, a glükóz, a laktóz és a kálium koncentrációja fokozatosan csökkent. Az ösztrogén és a progeszteron magas szintje korlátozza a tejtermelést.
A várandósság bizonyos pontján, valószínűleg valamikor a második trimeszterben, a tejed kolosztrummá változik. Ugyan néhány nőnél a kolosztrum bőséges mennyiségben termelődik, a tej mennyisége azonban mindenképpen sokkal kevesebb lesz, amint a tej kolosztrummá alakul. Ezen kívül a tej íze és összetétele is jelentősen megváltozik. A babák és totyogók egy része elválasztja magát, amikor a tej megváltozik. Másokat mindez egyáltalán nem zavar.
A baba táplálása várandósság alatti szoptatáskor
Abban az esetben, ha a babád 6 hónapnál fiatalabb és még teljes mértékben anyatejen él, amikor Te teherbe esel, akkor az, hogy képes legyél őt megfelelően táplálni a várandósság alatt, elsődleges fontosságú lesz. Ilyenkor mindenképpen szükség van a baba egészségének és gyarapodásának figyelmes követésére. Lehet, hogy valamilyen kiegészítő táplálékra lesz szüksége. Az egészséges és tudatos étkezés segít abban, hogy a Te saját tartalékaid ne merüljenek ki. A szoptatás folytatása nem fosztja meg a magzatot a neki szükséges tápanyagoktól. Előfordulhat, hogy különösen éhesnek érzed majd magad miközben babát vársz és szoptatsz is. Fontos, hogy amikor éhes vagy egészséges és tápláló ételeket egyél.
Gyermekek eltérő reakciói a várandósság alatti szoptatásra
Mi az oka annak, hogy néhány csöppség elveszti érdeklődését a szopás iránt és elválasztja magát, amikor a tej változni kezd és a mennyisége megcsappan, míg más gyerekek fokozott ragaszkodást mutatnak az anyamell iránt, amikor az édesanyjuk ismét babát vár? A gyerekek abban a tekintetben is nagyon különböznek egymástól, hogy milyen mértékben képesek és hajlandóak az addig szopással kielégített szükségleteiket más módon kielégíteni.
Ugyanakkor az anyáknak sem szabad elfeledkezniük saját érzéseikről. A negatív érzések nagyon gyakoriak a várandósság alatti szoptatáskor, és a fizikai kellemetlenségek is jelentősek lehetnek. Amikor a várandósság és a szoptatás ideje egybeesik, a legfontosabb tényezők, amiket figyelembe kell venni a döntéshozatalnál, az érzések és a kapcsolatok. Csak az édesanya képes eldönteni, hogy hogyan haladjon tovább, mégpedig a saját és a gyermeke szükségletei és érzései alapján. Az anyáknak, akik a szoptatás ideje alatt esnek teherbe, tudniuk kell, hogy a várandósság alatti szoptatás általánosnak tekintett akadályainak legtöbbje megalapozatlan. Egy olyan kultúrában, ahol a hosszantartó szoptatás szokatlan, a várandósság alatti szoptatást elkerülhetetlen módon megkérdőjelezik és kritizálják.
Szoptatás és a mell alakjának változása
A szoptatással kapcsolatban sok leendő szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon a szoptatásnak milyen hatása van a mellek szépségére. Az Egészségügyi Világszervezet a kisbaba hat hónapos koráig kizárólagos szoptatást ajánl, amit hozzátáplálás mellett legalább két éves korig javasolnak.
A mell anatómiája és a szoptatás hatása
A mellünk funkcionális „alkatrésze” a mirigyállomány, amely zsírszövetbe van ágyazva és bőrrel körülvéve. A mellekben nincs izom, emiatt a sportolásnak, testedzésnek semmiféle hatása nincs a mellek alakjára vagy a méretére. A várandósság első felében a testünk raktározó üzemmódba kapcsol: a zsírraktározás az egész testben fokozódik és kifejezetten jelentős a mellekben. Emiatt tapasztalja sok nő, hogy már a terhesség alatt a mellei akár egy-két kosár méretet is nőnek, és ez a növekedés olyan hirtelen is történhet, hogy a bőr nem tud lépést tartani vele és így terhességi csíkok jelenhetnek meg a melleken már a várandósság folyamán is.
A prolaktin hormon hatására a tejmirigyek tejet „gyártanak”, ami vízből, fehérjékből, cukrokból és zsírokból áll. A test a tej előállításához szükséges zsírt rögtön a mellekből fogja feldolgozni. Emiatt tapasztalja azt a legtöbb nő, hogy az elválasztás után a mellei kisebbek lesznek és az mellek alakja is megváltozik: a mellbimbó lejjebb ereszkedik, a kerek forma pedig esőcsepp alakúvá válik. Ez az átalakulás különösen jellemző akkor, ha a szoptatás alatt sikerült visszanyerni a babavárás előtti alakunkat és megszabadulni a kismama-hurkáktól. Ha viszont valakin megmaradtak a plusz kilók, sőt akár még fel is szaladt néhány a baba születése után, akkor valószínűleg sokkal kevésbé fogja tapasztalni a mellek kisebbedését és alakváltozását.
Ha a melleid állapotának változása miatt ódzkodsz a szoptatástól, akkor azért van pár dolog, amit feltétlenül vegyél figyelembe! Az egyik az, hogy az anyasággal mindenképpen sokat fogsz változni. Változik a kinézeted, változik a hozzáállásod a dolgokhoz, megváltozol kívülről és belülről, felnőttebb leszel és érettebb leszel. Ezek a változások részben az anyaság miatt történnek, részben a szoptatás miatt és bizony az idő vasfoga miatt is! Nagyon naiv azt gondolni, hogy a testünk - beleértve a mellek állapotát - ugyanolyan lesz majd 45 évesen, mint 25 éves korunkban! A mellek formájából, méretéből, szépségéből ráadásul általában mi nők csinálunk nagy ügyet. Ha a melleid szépségének megőrzése miatt gondolkodsz azon, hogy esetleg mégsem szoptatsz, akkor fontos, hogy tudjál arról is, hogy bár a szoptatás a kezdetekkor nehéz, sőt fájdalmas is lehet, a szoptatás egy hihetetlen örömforrás!