A megtermékenyítés: Folyamat, időzítés és támogatás

A teherbeesés egy rendkívül bonyolult és összetett folyamat, amelynek számos alapfeltétele van. Rengeteg kémiai, fizikai és hormonális mechanizmusnak kell megvalósulnia, méghozzá megfelelő időben és sorrendben ahhoz, hogy a terhesség létre tudjon jönni.

A fogamzás élettani feltételei magukban foglalják a spermiumok és a petesejtek termelését szabályozó hormonokat, az úgynevezett gonadotropinokat, melyek két típusa a tüszőstimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH). Ezek a hormonok nőknél a petefészkekre hatnak, serkentik a női nemi hormonok (ösztrogén, progeszteron) termelését, ezáltal befolyásolva a menstruációs ciklust és a peteérést (ovulációt). Férfiaknál pedig serkentik a tesztoszteronszintézist és a spermatogenezist.

Az ovuláció és a termékenységi ablak

Az ovuláció azt a folyamatot jelöli, amikor minden menstruációs ciklus során egyszer a hormonális változások hatására a petefészekből kiszabadul egy petesejt. A petesejteket a petefészkek tartalmazzák. Csak akkor tud teherbe esni, ha egy spermium megtermékenyít egy petesejtet.

Az ösztrogén magas szintje kiváltja egy másik hormon, a luteinizáló hormon (LH) szintjének gyors emelkedését is. A petesejtet csak legfeljebb 24 órával az ovuláció után lehet megtermékenyíteni. Ha a petesejt nem termékenyül meg, a méh lelöki a nyálkahártyát (a petesejt elvész vele együtt), és elkezdődik a menstruáció.

Míg egy petesejt csupán 24 óráig él, a spermiumok akár öt napig is képesek aktívak maradni. A „termékenységi ablak” teljes időtartama, tekintve a petesejt és a spermium együttes élettartamát, nagyjából hat nap. A legtermékenyebb napok egy ciklus során, amikor a legvalószínűbb, hogy teherbe eshet védekezés nélküli szexuális együttlét esetén, az ovuláció napja és az azt megelőző nap - ez a termékenységi csúcs két napja. A megelőző néhány napban is magas a termékenység, és lehetőség van teherbe esni.

Minden nőnél és minden alkalommal más a menstruációs ciklus hossza, de általában 23 és 35 nap között van. Az ovuláció általában 12-16 nappal a következő menstruáció előtt történik. Sok nő úgy gondolja, hogy a 14. napon van ovulációja, de ez csak egy átlag. A legtöbb nő valójában a menstruációs ciklus egy másik napján ovulál, és ez ciklusonként is változhat. Néhány nő állítja, hogy szúró fájdalmat érez az ovulációkor, de sokan nem éreznek semmit, és az ovulációnak nincs más fizikai jele.

Mikor forduljon orvoshoz ovulációs problémák esetén?

Különféle okokból előfordulhat, hogy a nők nem minden hónapban ovulálnak. Ha általában 35 napnál tovább tartanak a ciklusai, akkor előfordulhat, hogy kiszámíthatatlanul ovulál, vagy egyáltalán nem ovulál. A legtöbb nő, aki nem ovulál és nem is terhes, policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedhet. A PCOS egy veleszületett betegség, amely akadályozhatja a rendszeres és következetes ovulációt (a petesejt kiszabadulását). A betegséggel élő nőknél felnőttkori akné, valamint az ajkak feletti és az áll alatti intenzívebb szőrnövekedés is jelentkezhet. Az ultrahangon látható lehet a petefészkek belsejében több, kisebb ciszta, amelyek kisméretűek maradnak. További betegségek és fizikai állapotok, amelyek akadályozhatják az ovulációt, például a pajzsmirigy-alulműködés (hypothyroidizmus), magas prolaktintermelés (hyperprolactinaemia), vagy a klimax előtti és alatti időszak (perimenopauza).

A természetes megtermékenyülés folyamata

Házasélet alkalmával a spermiumok az ondóval a hátsó hüvelyboltozatba kerülnek. Az ondóváladék kb. 200-400 millió spermiumot tartalmaz, melyeknek egy része aktív mozgását felhasználva a méh nyakcsatornáján és a méhüregen keresztül vándorolva eléri a petevezetékben tartózkodó petesejtet. A petesejtet elérő és körülvevő spermiumok közül egyetlen egy spermiumnak sikerül a petesejtet körülvevő rétegeken átjutni és a petesejtet megtermékenyíteni. A megtermékenyülés eredményeképpen kialakult egy sejtből álló zigóta azonnal osztódni kezd, miközben megkezdi vándorlását a petevezetékekből a méh ürege felé.

A spermium és a petesejt találkozása

A megtermékenyítési folyamat több lépésből áll a spermiumok érésétől a zónaválaszig és a megtermékenyítés utáni eseményekig:

• Sperma kapacitása: Ez a lépés a spermium megtermékenyítésre való előkészítésének folyamatára vonatkozik. A spermiumok mozgékonysága megnő, ahogy hiperaktívvá válik.
• Spermium-Zona Pellucida kötődés: Ebben a lépésben a hímivarsejt találkozik egy petesejttel, és a petesejt zona pellucida rétegébe kötődve receptor-ligandum választ hoz létre.
• Zona Pellucida penetráció: A hímivarsejt fejének szerkezete olyan, hogy segíti a petesejt falának áttörését. Stimulálja a petesejt érését is, a meiózis egyik szakaszában felfüggesztve.
• Akroszóma reakció: A spermium feje, az úgynevezett akroszóma, számos Zona Pellucida emésztőenzimet hordoz, amelyek elősegítik a petesejt rétegekbe való mélyebb behatolását. Az akroszóma reakció akkor indul el, ha a spermium felszínén egy specifikus molekula a zona pellucida ZP3 glikoproteinjéhez kötődik.
• Kortikális reakció: Ebben a szakaszban a tojás aktiválódik, miután a II. meiotikus osztódás metafázisában lefagyasztják. A petesejtben lévő kérgi szemcsék egyesülnek a sejt plazmamembránjával, és a sperma sikeres beágyazódását követően a zona pellucidába szabadulnak fel, ami arra készteti a felületet, hogy merevvé és átjárhatatlanná váljon. A spermium külső rétege és farka feloldódik, miután sikeresen elérte a tojást.

A haploid petesejt létrehozásához a petesejt meiózison megy keresztül. A spermium és a petesejt genetikai anyaga, amelyek mindegyikének 23 kromoszómája van, összeolvad, így egy 46 kromoszómát tartalmazó diploid sejt, vagyis zigóta keletkezik.

A beágyazódás folyamata

Megtermékenyülését követően a petesejtre még vár a beágyazódás (implantáció), amelynek döntő szerepe van, akár természetes úton történő fogantatásról, akár lombikbébi-kezelésről van szó. A hímivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejön a zigóta, amely nagyon gyors osztódásnak indul, miközben elindul az egyik petevezetéken át a méh felé. 5-7 napon keresztül vándorol, és osztódása során az ötödik napra eljut a hólyagcsíra (blasztociszta) állapotba. Ekkor már 70-100 sejtből áll.

Miközben a megtermékenyített petesejt blasztocisztává alakul, a méh felkészül a beágyazódásra: a méhet bélelő nyálkahártya (endometrium) megvastagodik és megtelik tápanyagokkal. A megtermékenyülés utáni 5-7. napon a blasztociszta megérkezik a méhüregbe, majd körülbelül 2 napos várakozás után beágyazódik: ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a blasztociszta hozzátapad a méh falához és rácsatlakozik az anya vérkeringésére.

A beágyazódás az ovuláció, illetve megtermékenyülés után 6-12 nappal bármikor megtörténhet, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A hCG hormon jelenléte jellemzően a megtermékenyülés után 12-14 nappal kimutatható vizeletből, a terhességi tesztek is pontosan ezt a hormont jelzik. Beágyazódás után a progeszteronszint is emelkedni kezd, hogy táplálja a méhnyálkahártyát és megakadályozza a menstruáció létrejöttét. A beágyazódás folyamatának lezárásával megkezdődik az embrió, a köldökzsinór, a méhlepény és a magzatburok fejlődése.

A beágyazódás lehetséges jelei

A beágyazódást követően a szervezetben hormonális változások mennek végbe, ezek okozzák a terhesség első, érezhető tüneteit is. A beágyazódásnak is lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek.

• Pecsételő vérzés: A terhes nők 25%-a tapasztal vérzést, pecsételést az első trimeszterben - ennek egyik oka a beágyazódás lehet. Ez a vérzés megtévesztő is lehet, mert nagyjából akkor jelentkezik, amikor a menstruációd is érkezne. Általában azonban inkább pár nappal, egy héttel a várt menstruáció előtt tapasztalható. A beágyazódás miatti vérzés színe halvány rózsaszín vagy barna, és inkább pecsételés, semmint rendes vérzés. Az esetek többségében néhány óráig vagy pár napig tart, de egyeseknél akár hét napig is elhúzódhat.
• Görcsölés: A hirtelen érkező hormonális változások, illetve a méhben lezajló folyamatok könnyen görcsöket is okozhatnak. Egyes nők hasi érzékenységet, derékfájást, görcsölést tapasztalnak a beágyazódás ideje alatt. Ezek a tünetek enyhébbek, mint a PMS-sel vagy a menstruációval járó görcsök, ráadásul kb. egy héttel korábban jelentkeznek, mint a PMS.
• Méhnyaknyák változása: Miután megtörtént a beágyazódás, a méhnyaknyák sűrűbbé, gumiszerűbbé, illetve áttetszővé vagy fehéres színűvé válik. A terhesség kezdetén pedig a progeszteronszint emelkedése miatt a méhnyaknyák még sűrűbb és nagyobb mennyiségű, a színe pedig fehéres vagy sárgás.
• Puffadás: A progeszteronszint emelkedése lelassítja az emésztőrendszeredet, ettől pedig kellemetlen puffadást érezhetsz.
• Mellérzékenység: Beágyazódást követően a hCG, ösztrogén és progeszteron hormonok szintje hirtelen megemelkedik, ami jelentős mellérzékenységet okozhat.
• Rosszullét: A beágyazódás utáni progeszteronszint-emelkedés rosszullétet okozhat, habár ez a terhesség 4-5. hetében (nagyjából a menstruáció elmaradása idején) a leggyakoribb.
• Fejfájás: A hormonszintek emelkedése elengedhetetlen a sikeres terhességhez, ám sajnos ezek (különösképpen a progeszteron) a beágyazódás után fejfájást is előidézhetnek.
• Hangulatingadozás: Ha vadul ingadozik a hangulatod, lehet, hogy ez a beágyazódás utáni hormonváltozások eredménye.
• Testhőmérséklet-változás: Jellemzően egy nő testhőmérséklete lecsökken az ovuláció előtt, majd megemelkedik és menstruáció előtt ismét lecsökken. A terhességet jelzi az, ha emelkedett marad. Ám úgy tűnik, a nők egy részénél a beágyazódás idején - egy napra - leesik a testhőmérséklet.

A beágyazódási problémák okai és támogatása

A beágyazódás a peteérés után 6-12 nappal kell, hogy megtörténjen, ám sajnos több olyan állapot is létezik, amely miatt meghiúsulhat. Ilyenkor beágyazódási (implantációs) sikertelenségről vagy beágyazódási zavarról beszélünk. Természetes fogantatás és lombikbébi-kezelés esetében egyaránt ez az egyik leggyakoribb oka a sikertelen terhességnek.

A megtermékenyített petesejt az esetek 25-30 százalékában ágyazódik be, míg a petesejtek 70-75 százaléka elhal, és a következő menstruációval távozik. Előfordul, hogy a méhfal még nem készült fel a blasztociszta fogadására vagy a zigóta blasztocisztává fejlődése előtt érkezik a méhbe, így nem tud beágyazódni.

A beágyazódási problémák hátterében állhatnak:

• a sperma vagy a petesejt nem megfelelő minősége
• a méh veleszületett vagy szerzett rendellenességei, pl. mióma, méhpolip
• a méh gyulladásos betegsége, pl. endometriózis, adenomyosis, petevezeték-elzáródás, méhnyálkahártya-gyulladás (endometritis)
• policisztás ovárium szindróma (PCOS)
• sárgatest-elégtelenség, vagyis alacsony progeszteronszint
• pajzsmirigy-alulműködés
• elhízottság
• dohányzás
• korai klimax (30-35 éves korban meginduló menopauza)

Hogyan támogatható a sikeres beágyazódás?

A beágyazódás, megtapadás elősegítése érdekében fontos, hogy egészséges életmódot élj. Káros szokásaidat hagyd el és alakíts ki jó szokásokat, úgymint:

• Minden nap legalább fél óra edzés.
• Több zöldség és gyümölcs fogyasztása.
• Egészséges alvási rutin kialakítása.
• Méregtelenítés.
• Megfelelő tápanyagok megfelelő arányban történő fogyasztása (telítetlen zsírsavak, lassan felszívódó szénhidrátok, teljes kiőrlésű pékáruk, hüvelyesek, gyümölcsök).
• Az alkoholfogyasztás és a túlzott koffein kerülése.
• A dohányzás teljes mellőzése.
• Vitaminfogyasztás (A-, C-, E-, B-vitaminok, folsav, magnézium, vas, cink, szelén).
• Gyógynövények (cickafark, málnalevél, palástfű), méhpempő, barátcserje.

Mesterséges megtermékenyítés (IVF)

A mesterséges megtermékenyítés a meddőség problémájának egyre gyakoribb előfordulása miatt évről évre több párt érint. Bár az eljárás bizonyos szakmai protokollok szerint történik, tehát a beavatkozás alapvető lépései mindenhol megegyeznek, mégis előfordulhatnak kisebb eltérések klinikánként.

A mesterséges megtermékenyítés lépései nőknél

1. Első lépés: a természetes menstruációs ciklus leállítása

   A mesterséges megtermékenyítés első lépéseként egy olyan gyógyszer szedését írják elő az orvosok, amely leállítja a természetes menstruációs ciklust. A hatóanyagot naponta, körülbelül két héten keresztül injekció vagy orr-spray formájában juttatják a szervezetbe. Ennek hatására a későbbiekben szedett, termékenységet elősegítő gyógyszerek sokkal hatékonyabban fejtik ki hatásukat.

2. Második lépés: a petesejtek számának növelése

   Amint a természetes menstruációs ciklus leáll, adagolni kezdik az úgynevezett FSH-t (follikuluszstimuláló hormon), vagyis a termékenységet elősegítő hormont. A hormon szervezetbe juttatása szintén injekció formájában történik, általában 10-12 napon keresztül. Az FSH növeli a petefészkek által termelt sejtek számát, ezáltal több petesejt gyűjthető és termékenyíthető meg mesterségesen. A több megtermékenyített petesejt nagyobb választási lehetőséget jelent, amikor az embrió beültetésére kerül sor.

3. Harmadik lépés: a folyamatok ellenőrzése

   A beavatkozás teljes időtartama alatt folyamatos megfigyelés alatt állnak a páciensek. A hormonkezelés után ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik például a petefészkek működését, és bizonyos esetekben vérvizsgálatok is történnek a petefészek stimuláció állapotának monitorozására. A petesejtek begyűjtése előtt 34-38 órával a páciens még kap egy utolsó hormoninjekciót, ami felgyorsítja a peték érését.

4. Negyedik lépés: a petesejtek leszívása

   Az érett petesejteket az orvosok egy tű segítségével a vaginán keresztül begyűjtik. A beavatkozás, amely történhet altatásban vagy altatás nélkül is, körülbelül 15-20 percet vesz igénybe. A beavatkozás után néhányan érezhetnek görcsöket, míg másoknál kisebb vaginális vérzés tapasztalható. Emiatt 2-3 órás megfigyelésre az intézményben kell tartózkodni, azonban ezután kísérővel haza lehet menni.

5. Ötödik lépés: a petesejtek megtermékenyítése

   A következő lépésben a begyűjtött petesejteket laboratóriumi körülmények között összekeverik a partner vagy donor hímivarsejtjeivel, majd 16-20 óra elteltével ellenőrzik, hogy sikerrel járt-e a megtermékenyítés. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a petesejteket tűn keresztül kell egy-egy hímivarsejttel megtermékenyíteni. Ezt az eljárást intracitoplazmatikus spermiuminjektálásnak (ICSI) hívják. A megtermékenyített petesejtek (embriók) a beültetést megelőzően szintén laboratóriumi körülmények között fejlődnek maximum 6 napig. Optimális esetben a petesejtek 70%-a termékenyül meg, közülük a legegészségesebb egy vagy két embriót ültetik be végül a páciens méhébe a beavatkozás következő lépéseként. A petesejtek leszívását követően a páciens a méh falát erősítő hormonokat kap, melynek hatására könnyebbé válik az embrió megtapadása a beültetés után. A hormont rendszerint pesszárium (a vagina belsejébe felhelyezve), gél vagy injekció formájában juttatják a szervezetbe.

6. Hatodik lépés: az embrió beültetése (embrió transzfer)

   Néhány nappal a petesejtek összegyűjtése után megtörténik az embrió beültetése. A beültetés során egy vékony csövet - úgynevezett katétert - helyeznek a vaginába. A beavatkozás nagyon hasonló a szokásos nőgyógyászati vizsgálathoz, tehát nem jár fájdalommal és sokkal egyszerűbb, mint maga a petesejt leszívása, ezért nincs szükség altatására. Beültetés előtt dönteni kell a beültetni kívánt embriók számáról. Ez általában a páciens korától függ. A beültetésre kerülő embriók számáról szóló döntés a páciens korától függően változik. Általában, 37 évnél fiatalabb nőknél az első vagy második IVF beavatkozás során egy embriót ültetnek be. Kivételt képezhet, ha nincsen kimagaslóan életképes embrió, ekkor az orvos dönthet kettő beültetéséről. Harmadik IVF kezelésnél is maximum két embriót szokás beültetni. 37-39 év közötti nőknél az első vagy második IVF kezelés során egy embrió, a harmadik beavatkozás során maximum két embrió kerül beültetésre. 40 és 42 év közötti nőknél lehetséges egyszerre kettő embrió beültetése. Amennyiben a beavatkozáskor marad vissza egészséges embrió, úgy azt mélyfagyasztással megőrzik egy lehetséges következő IVF beavatkozás esetére.

Mi történik a férfiaknál?

Míg a pár nőtagjától leveszik az érett petesejteket, a partnertől friss hímivarsejteket gyűjtenek az orvosok. A hímivarsejteket megtisztítják és egy speciális eljárás során kiválasztják a legéletképesebbeket. Ha donortól származó hímivarsejteket használnak az eljárás során, úgy azokat „kiolvasztják” a korábbi, mélyfagyasztott állapotból.

A terhesség megállapítása

A beültetés után körülbelül két hetet kell várni, amíg az első terhességi tesztet elvégezheti a páciens. A legtöbb klinikán a hagyományos, otthon elvégezhető terhességi teszt használatát javasolják, míg vannak olyan intézmények is, ahol ragaszkodnak a vérvizsgálatok elvégzéséhez, hogy megállapíthassák, sikeres volt-e a beavatkozás.

Ez a két hétig tartó várakozás lelkileg igen megterhelő lehet, több páciens szerint a teljes IVF beavatkozás legnehezebb része a várakozással töltött 14 nap. Ez alatt az idő alatt sokat segíthet, ha a felmerülő kérdéseit egy szakembernek teszi fel, vagy felkeres olyan közösségeket, ahol hasonló élményeket megélt párokkal találkozhat.

Ha a beavatkozás sikerrel jár és a megtermékenyített petesejt megtapad a méhfalon, a következő hetekben további ultrahangvizsgálatok szükségesek a terhesség ellenőrzésének érdekében. Ezt követően pedig a hagyományos terhesgondozás, és az ahhoz tartozó kötelező vizsgálatok következnek. Sajnos sok esetben az IVF beavatkozás nem jár azonnali sikerrel, ezért fontos felkészülni a lehetséges kudarcra is. Sikertelen beavatkozás után természetesen van lehetőség újabb kezelésekre, azonban fontos, hogy ne sürgessük a dolgot! Ez alatt az idő alatt szintén nagy segítséget nyújthat egy tanácsadó vagy szakember felkeresése.

A fogamzás befolyásoló tényezők

A fogamzást elsősorban az időzítés, az életkor, az életmód, az általános egészségi állapot és a testsúly befolyásolják.

Időzítés

A terhesség létrejötte elméletileg csak az ovuláció napja körüli közösülés esetén történik meg. A legtermékenyebb napok az ovulációt megelőző három nap. Az ovuláció után 12-24 órával a nő lehet, hogy nem képes teherbe esni, mert a petesejt már nincs a petevezetékben. Azonban ezek a szabályok csak irányadó jellegűek, mivel a spermiumok és a petesejt életképessége sok mindentől változhat, így a teherbeesés megelőzése érdekében ez a módszer csekély biztonságot nyújt, még állandó ciklushosszú nőknél is.

Életkor

A nők termékenységét és esélyét a gyermekvállalásra jelentős mértékben befolyásolja életkoruk: a megtermékenyülés legideálisabb időszaka 30 éves kor előtt van. Biológiai tény, hogy a nők és a férfiak életkorával csökken a termékenység, bár ennek időpontja egyénenként változhat, de általánosságban elmondható, hogy a gyermekvállalás esélye sokkal nagyobb a 35 évesnél fiatalabb nőknél és a 40 évesnél fiatalabb férfiaknál. Ennek egyik oka, hogy a fiatalabb nőknek több és egészségesebb petesejtjük van, mivel az életkor növekedésével a petesejtek is öregszenek: számuk és minőségük is csökken. A férfiak esetében is hasonló a helyzet: 40 éves koruk alatt aktívabb és jobb minőségű a termelt spermium. Egy férfi naponta több millió új spermiumot termel, de a spermiumokat tartalmazó folyadék mennyisége és a spermiumok mozgékonysága idővel folyamatosan csökken.

Életmód

Az alábbi életmódbeli tényezők igazoltan befolyásolják a fogamzás esélyét:

• Dohányzás: A dohányzó férfiak és nők esetében hosszabb ideig tarthat a teherbeesés.
• Koffeinfogyasztás: Nagy mennyiségű koffeint fogyasztó nőknek hosszabb ideig tarthat a teherbeesés.
• Alkoholfogyasztás: Csökkentheti a férfiak termékenységét és befolyásolhatja a nők ovulációját.
• Kábítószer-fogyasztás: Csökkenti a termékenységet és súlyos problémákat okozhat a terhesség során.
• Anabolikus szteroidok: Szedése a herék sorvadását és a spermiumtermelés leállását eredményezheti.
• Vegyi anyagok: Bizonyos vegyi anyagok megzavarják a hormonrendszer működését, csökkenthetik a spermiumok és a petesejtek minőségét.

Egészségi állapot

Több egészségügyi probléma is akadályozhatja a fogamzást, melyek közül a gyakoribb okok:

• Policisztás ovárium szindróma (PCOS): Az egyik leggyakoribb panasz, amely érinti a termékenységet, az anyagcserét és a lelki egészséget.
• Anatómiai rendellenességek: Különböző veleszületett, illetve szerzett anatómiai variációk és eltérések befolyásolhatják a termékenységet (pl. petevezeték-elzáródás).
• Cukorbetegség: Nőknél szabálytalan menstruációs ciklust eredményezhet, férfiaknál csökkentheti a tesztoszteron szintjét.
• Rosszindulatú daganat és kezelése: Csökkentheti a fogamzás esélyét a petefészkek, illetve az endokrin rendszer károsodása miatt.
• Endometriózis: A termékeny korú nők 10-15%-át érinti, és az esetek körülbelül 30 százalékában vannak termékenységi problémák.
• Nemi úton terjedő betegségek: Termékenységi problémákat okozhat például a Chlamydia, a gonorrhoea, a szifilisz és a Mycoplasma genitalium.
• Gyógyszerek: Egyes gyógyszerek csökkentik a megtermékenyülés esélyét és károsíthatják a magzatot is.

Testsúly

A női túlsúlyosság hatással lehet a hormonszintekre, ami befolyásolhatja a menstruációs ciklust és a petesejtek minőségét; a férfi túlsúlya pedig csökkentheti a spermiumok minőségét, és erekciós problémákat okozhat. Az egészséges testsúlyt a testtömegindex (BMI) használatával ellenőrizhetjük. Az egészséges étrend és a rendszeres testmozgás javítja az egészséget és az esélyt a teherbeesésre.

A normál testsúly javítja a terhesség esélyét, ennek elérésére a legjobb módszer az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás. A kívánt terhesség előtt a szükséges tápanyagok megszerzésének legjobb módja az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás. Ennek érdekében mindennap szerepelniük kell étrendünkben az alábbi élelmiszercsoportoknak: zöldségek és hüvelyesek (bab); gyümölcs; gabonafélék; sovány hús, baromfi, hal, tojás, dió, különféle magok; tej, sajt, joghurt vagy alternatívái. Cukortartalmuk miatt kerüljük az üdítők és a gyümölcslevek fogyasztását.

tags: #a #megtermekenyites #ideje #alatt #szabad