A fejlődés egy komplex és folyamatos folyamat, amely az élet kezdetétől fogva tart. Ez a folyamatosság biztosítja, hogy az egyén képes legyen a tanulásra és az információk befogadására, miközben az életkor előrehaladtával a fiziológiai tényezők is érnek. Bár megfigyelhető egyfajta szakaszosság a fejlődésben, ez magában foglalja a folyamatosságot is, és nem jelenti azt, hogy minden képességünk egyformán fejlődik.
A magzati fejlődés már az anyaméhben elkezdődik. A 3. hónap végéig kialakul a magzat teste és belső szerveinek végső formája. A 3-4. hónapban megindul a méhen belüli mozgás, ekkor realizálódik az édesanyában, hogy új életet hordoz. A terhesség 6. hónapjában kialakul a pszichikum fejlődésének alapja, az érzékelés, és a magzat negatív behatásokra negatívan válaszol. A megszületéstől a feltételes reflexek megjelenéséig tartó időszak, körülbelül 6 hét, kulcsfontosságú. Ebben az időszakban fejlődik a színlátás (a 4. héten indul el, a kék színt látja először), a tapintás (a születést követő napokban), és a hangadás (sírás mellett, születést követő 3. napon). Az első feltételes reflexek a 4-6. hét között jelennek meg, például a szopásnál, ahol már nem kell látnia az anyát a reakcióhoz, amely az egész test mozgatásában nyilvánul meg. A szociális mosoly az 1. hónapos kortól figyelhető meg, általában az anya váltja ki. A 6. hét után a feltételes reflexek továbbfejlődnek; a 3-4. hónap után már a cumisüveg látványa vagy az anya hangja is kiválthatja a szopóreflexet. Fejlődik a tájékozódási reflex és a hallási, látási koncentráció. A 3 hónapos kortól 4-7 méteres távolságig képes követni a mozgó tárgyat, ami elindítja a megismerési folyamatokat. Fontos fejlődési állomás a látás és a mozgás koordinációja, a szem-kéz koordináció. A kéz mozgása és a fogás is jól fejlődik: 4 hónaposan kezd nyúlni a tárgyak felé, 5 hónaposan megérinti és megfogja, 7 hónapos korra pedig biztos a tenyérfogás.
A szülés utáni mozgásfejlődésre a szinkinézis, azaz az együttmozgás a jellemző, ahol a gyermek mindene mozog. A totyogós, bizonytalan járást 3 éves korra felváltja a függőleges háttal, párhuzamos lábbal való biztos járás, ekkorra alakul ki igazán a test súlypontja. Wallon elsődleges motoros térnek nevezi azt a helyet, ahol a mozgás történik. Ahogyan tágul a világ, úgy egyre több inger éri a gyermeket, ami a gondolkodás fejlődését is elősegíti. Minél több és gazdagabb inger éri, annál gyorsabban és hatékonyabban fejlődik a gondolkodása. A gondolkodás kezdetben tárgyakhoz és cselekvéshez kötött, majd kialakul a fogalmi, szemléleti tér.
A hangadásra való felkészülés már az intrauterin életben elkezdődik. A preverbális időszak, vagyis a beszéd előtti időszak a gőgicsélés és gyagyogás. Ekkor a gyermek vagy csak magánhangzót, vagy csak mássalhangzót ejt ki. Egy-egy sikeres hangadás után a gyermek figyelme a hang irányába fordul. 6-12 hónapos kortól jelenik meg a szituatív beszéd, az egyszavas mondatok, vagyis szómondatok, amelyek egész gondolatokat fejeznek ki. Az ikerbeszéd, amely ikrek között alakul ki, szintén egész kisiskolás korig tart. A kisgyermekkor végéig fokozatosan alakul ki az elsődleges általánosítás. A beszédfejlődés szoros kapcsolatban van a mozgásfejlődéssel. Kialakul a tárgynév kapcsolat, amelyet "Mi ez?" korszaknak neveznek. Az első szómondatokból folyamatosan kialakul a grammatizálódás folyamata. Az anyanyelvre jellemző helyes nyelvtan 3-4 éves korra tehető, ekkor kezd el nyelvtanilag helyesen beszélni, az úgynevezett egocentrikus beszéddel. Az óvodáskorú gyermek beszédét az érzelmi állapot határozza meg. Az óvodáskor végére kialakul a nyelvtanilag helyes beszéd, a tiszta hangképzés, és bővül az aktív és a passzív szókincs.
A szociális tanulás és az interakciók kulcsfontosságúak a fejlődésben. Az utánzás a szociális tanulás elemi formája, nem ösztönös, hanem tanult viselkedésminta. A gyermek megfigyeli a környezetében lévő viselkedést, és azzal azonos vagy hasonló reakciókat produkál. A beszéd előtti utánzás az első értelmi megnyilvánulás, általában 2 éves korig tart, és segít a beszéd megindulásában. 2 éves kor után beszélünk közvetlen utánzásról, amely keveredik az önutánzással és a mások utánzásával. A képhez kötött utánzás azt jelenti, hogy a gyermek képes késleltetve végrehajtani a korábban látott cselekvést, ez általában 7 éves korig tart. Az empátia, vagyis a beleérzőképesség, a kommunikációs folyamatban való részvétel feltétele és a szociális befolyásolás eszköze. A tudatos empátia kialakításában a környezeti hatásoknak elsődleges szerepe van. A gyermeknek meg kell tanulnia mások érzéseinek és gondolatainak megértését, valamint az olyan pozitív interperszonális reakciókat, mint az együttérzés és az altruizmus. Az empátia és az utánzás 8 éves kor tájékán együtt jelenik meg, és beleépül az élettapasztalatokba. Az identifikáció (azonosulás) során a gyermek az utánzás és az empátia alapján megtanulja a pedagógusok és a szülők által közvetített magatartásformákat és viselkedésmintákat. Serdülőkorban fokozatosan átveszi a számára fontos személyek értékeit, attitűdjeit és kognitív sémáit. Az interorizáció (belsővé válás) során az előzőekben leírtak válnak belsővé, kialakul a belső sémák szemléleti képe, ami lehetővé teszi a formális műveletek gördülékeny végrehajtását. A megszerzett ismereteket úgy használja, hogy azok a személyiségének részévé válnak.
A pszichoszexuális identitás és a nemi szerepek kialakulása is fontos folyamat. Már az 1 éves gyermek is felfedezi az erogén zónáit. A nemi szerepek kialakulásának imprinting korszaka az én kialakulásával esik egybe. A 2-3 éves fiúkat már fiúknak, nem babának nevezik, és a fiú és a lány kifejezésre a környezettől kap visszajelzést. A szociális tanulás segíti az érdeklődés fejlődését, ami fontos motivációs tényező, és a megismerési folyamatok fejlődésének irányába mutatnak és kölcsönösen erősítik egymást.
A gyermek fejlődésében az anya és az apa szerepe egyaránt kiemelkedő. Az újszülött és a csecsemő egészséges fejlődésében elengedhetetlen az anyával való szimbiózis. Az anya szerepe, hogy megértse gyermeke aktivitását és jelzéseit, kielégítse vágyait és komfortos körülményeket biztosítson számára. A szoptatás nagyban elősegíti a fejlődést, egyszerre elégít ki fizikai és érzelmi szükségletet. A biztonságérzet fejlesztése az érintéssel történik. Nagy fejlődéslélektanban található a Spitz kísérlet, amely rávilágított a hospitalizációs ártalmakra, azaz a hosszas kórházi kezelésben részesült kisgyermekeknél jelentkező fiziológiás, pszichés és szociális ártalmakra. A II. világháború után sok árva gyermekről kellett gondoskodni állami keretek között, és az első nevelőotthonokban hasonló tüneteket figyeltek meg, mint a kórházakban kezelt gyermekeknél. A fejlődésben lévő gyermeknek mindkét szülőjére egyformán szüksége van. Az apaszerep a gyermek 3 hónapos korától kezd kiteljesedni, amikor megjelenik a gagyogás és a nagymozgás. Az új családmodellben az apák egyre inkább bekapcsolódnak a gyermekek fizikai gondozásába. Az apák munkából való hazatérésüket követően általában felszabadultan játszanak a gyerekekkel, erőteljesebb fizikai játékokat űznek, ami a gyermekek számára magasabb aktivációs szintet eredményez. A harmonikus apa-gyermek kapcsolat feltétele, hogy az apa részt vegyen a mindennapi feladatok szervezésében is.
A gyermek pszichológiai fejlődése során különböző korszakokon megy keresztül. A "Mi ez?" korszakot követi a "Miért?" korszak, ami magával hozza a dackorszakot, melynek oka az önállósodási tendencia. Az iskolába kerülés feltétele az iskolaérettség, ami biológiai, pszichológiai és szociális fejlettséget jelent. Ebben az időszakban a figyelem tartóssága 5 perc, és megjelenik a késleltetett feladatmegoldás, az akarat fejlődése, a feladattudat és a kötelességtudat. Érzelmeiben megjelenik az intellektuális érzelem, mint a versengés, a vetélkedés, és a tudásvágy. Kialakul a "Mi tudat", és a fiúk és lányok élesen elkülönülnek egymástól. Veszít jelentőségéből a szimbolikus játék, a természethez való fordulás, a kíváncsiság jellemzi őket.
Dr. Alessandra Piontelli, nemzetközileg elismert pszichoanalitikus, úttörő kutatásokat végzett a magzat- és csecsemőkutatás területén. A "A magzattól a gyermekig" című munkájában 11 családot figyelt meg a terhességtől a gyermekek négyéves koráig. Kutatásai azt sugallják, hogy a gyermekek emlékeznek méhen belüli tapasztalataikra, és ezeket az élményeket feldolgozzák életük során. Híres az ún. "kedves ikrek" esete, akik az anyaméhben simogatták egymást. Az ultrahang segítségével történő képalkotó eljárás felfedezése lehetővé tette a magzat természetes környezetében történő megfigyelését. Piontelli kutatásai a megfigyelés és a pszichoanalitikus terápia kiegészítő belátásokat nyújtanak az emberi fejlődés alapkérdéseire.
Prenatális fejlődés - a fogantatástól a születésig - germinális szakasz, embrionális szakasz, magzati szakasz
A fejlődés folyamatosságot és szakaszosságot is magában foglal, és az egyéni különbségek jelentősek. Az életkor előrehaladtával a fiziológiai tényezők érnek, ami lehetővé teszi a tanulást és az információk befogadását.
