A terhesség eleji magzat elhalásának tünetei és okai

Becslések szerint a fogamzásoknak több mint a fele vetéléssel végződik. A legtöbbször ki sem derül, hogy erről van szó, a nők csupán annyit vesznek észre, hogy a menstruációs ciklusuk néhány napot késik. A felismert terhességek körülbelül tizenöt-húsz százaléka spontán vetéléssel fejeződik be. A vetélések nagy része (hetven-nyolcvan százalék) az első trimeszterben zajlik le. Az ilyenkor bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okai a magzati kromoszóma-rendellenességek. A fogamzás elmaradásának háttérében állhatnak még a méh veleszületett, vagy szerzett anatómia rendellenességei, hormonális zavarok, fertőzések, toxikus ártalmak, valamint immunológiai és genetikai defektusok is. Jó, ha tudjuk azonban, hogy a spontán vetélések okait a legtöbb esetben nem sikerül felderíteni.

A terhesség megtartásában nagyon fontos szerepe van az életkornak, hiszen ennek a növekedésével párhuzamosan a vetélés esélye is növekszik. A terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt nevezzük spontán vetélésnek. Ha a terhesség első tizenkét hetében történik az esemény, korai vetélésről, ha a második trimeszterben - a terhesség 12. és 24. hete között - késői vetélésről beszélünk. Mivel a spontán vetélések hátterében leggyakrabban kromoszóma-rendellenességek állnak, ezért a vetélés megelőzésére nem létezik biztos módszer.

Amennyiben ismétlődő vetélésekről van szó, és a kivizsgálás során sikerül kideríteni, miért történnek, akkor - ideális esetben - kezelésükkel csökkenthető vagy megakadályozható a következő vetélés. Egy spontán vetélést követően nincs szükség speciális kivizsgálásra. Nagy valószínűséggel véletlen esemény, ami nem fog megismétlődni. Más a helyzet, ha két vagy több vetélésről van szó az anamnézisben, ebben az esetben már indokolt a kivizsgálás.

Bár a vetélést követően is megmaradhatnak a terhességi tünetek, az azonban változó, hogy ki mennyi ideig tapasztalja ezeket. Sok tünetért a terhesség alatti hormonális változások felelősek. A vetélés után ezeknek a hormonszinteknek a terhesség előtti állapothoz való visszaállása nem egyik napról a másikra történik. A folyamatot egyébként befolyásolhatja a lelkiállapot is. Sőt. A terhesség elvesztésével járó teher akár még fel is erősítheti a tüneteket. Ha nem szűnnek meg, orvosi, pszichológusi segítségre is szükség lehet.

A terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése mögött abbamaradt vetélés is előfordulhat, ezért ilyenkor, hogy megnyugodjunk, az eseményt követően érdemes lehet elmenni egy kontroll nőgyógyászati vizsgálatra is.

A spontán vetélés tünetei

A vetélések döntő többségében az első tünet a vérzés és az alhasi görcs szokott lenni. Azonban nem mindig jelentkeznek panaszok, vagy egészen más jellegű tünetek miatt fordulnak orvoshoz a kismamák. A vetélés a korai terhességben gyakori; az első trimeszter során a terhesség elvesztése az igazolt terhességeknél körülbelül 10-25%. Általában azt gondolnánk, hogy a vetélés mindig erős vérzéssel, erős fájdalommal jár, eszünkbe sem jutna, hogy néha a vetélés tényét csak egy ultrahangvizsgálat során tudjuk megállapítani. Ezt az esetet „missed abortion”-nak hívjuk, vagyis olyan vetélés, amikor a terhesség fejlődése megszakad, nem látunk az embriónál szívműködést, de a vetélés folyamata nem indul be.

Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:

• hátfájdalom;
• súlycsökkenés;
• fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás;
• 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom;
• barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül;
• vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből;
• a terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése.

Ha a méh teljesen kiürül, akkor a vetélés teljes (komplett), ha a méh nem ürül ki teljesen, akkor a vetélés tökéletlen (inkomplett). Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.

A vérzést a terhesség során minden esetben kórosnak tekintjük, és ennek megfelelően mindig indokolt ilyenkor vizsgálatot végezni. A vérzés háttérében először mindig azt feltételezzük, hogy a méhszájon át a méh belsejéből ered, ez pedig potenciálisan a terhesség megszakadását, kiürülését jelezheti. Ilyenkor megindult vetélésről van szó, a méhszáj gyakran nyitva van, sőt, a folyamat spontán is végbemehet, és a kontrollvizsgálaton már csak az üres méhüreget találjuk.

Egy vetélés általában erős alhasi görcsökkel is járhat, de általános szabály nincs, fájdalom nélkül is elindulhat a folyamat. Mindemellett nagyon fontos tudnunk, hogy a vérzés terhesség alatt mást is jelenthet, és különösen a kevés, pecsételő vérzés hátterében könnyen kezelhető eltérés, mint például egy hüvelygyulladás is állhat. Kialakulhat a petezsák körül kis vérömleny, ami adott esetben járhat friss vérzéssel is, de később jelentkező pecsételő vérzéssel is, sőt, teljesen panaszmentes terheseknél ultrahangos vizsgálat során is diagnosztizálhatja a kezelőorvos. Amennyiben a magzatnál szívműködés van, és a méhszáj nem nyílik ki, a terhesség szépen tovább is fejlődhet, a panaszok megszűnhetnek, és a vérömleny is felszívódhat. Tehát nagyon jó minden kismamának tisztában lennie a vérzés jelentésével, de az is fontos, hogy nem szabad az első figyelmeztető jelre pánikba esni, mert sokszor a folyamat leállítható, kezelhető, és egészséges terhességet hordhatnak ki a korai terhesség alatt jelentkező vérzés ellenére is.

A vérzés nélküli vetélés oka az, hogy az orvosi nyelv a vetélésnek több fajtáját különbözteti meg. Olyan terhességi veszteségeket is vetélésnek hívunk, amikor még nem ürült ki a méh, de a terhesség nem fejlődik tovább, a magzati szívműködés leáll. Köznyelven talán szerencsésebb inkább magzati veszteségről beszélnünk, talán ezáltal könnyebben érthető lesz a páciensnek is, mi is történt vele.

A kismamáknak az egyik legnehezebben elviselhető hír, amikor teljesen panaszmentesen jelentkeznek vizsgálatra, és kiderül, hogy elhalt a terhességük. Sokan nem is tudják megérteni sem, és felfogni sem, hogyan történhetett ilyen, hiszen semmilyen panaszuk nem volt. Sajnos ez az egyik leggyakoribb jelenség a vérzés nélkül jelentkező vetélésnél, hogy a terhesnek igazán semmilyen panasza sincs. Általában valamilyen súlyos (például genetikai) eltérés lehet az oka a veszteségnek, de ez nagyon sok esetben ki sem derül, annyira kicsi lehet még a terhesség. A kismamák elgondolkoznak, vajon miért nem vettek észre semmit, és vajon biztosan elhalt-e a terhességük. A megnyugtatásukra elmondhatjuk, hogy sajnos ilyenkor semmit sem tehettek volna, sem megelőzni nem tudták volna a szomorú eseményt, sem kezelni.

Amikor megállapít egy orvos vagy egy nőgyógyászati szonográfus egy magzati elhalást, mindig szükséges a szakma szabályai szerint egy következő vizsgálat is, hogy a leletet alátámasszuk, így nem kell attól tartania a kismamáknak, hogy élő terhességről mondanak le.

A teljesen panaszmentes eseteken túl jelentkeznek kisebb, nem jellegzetes tünetek is, melyek utalhatnak komoly gondra is, de néha még sincs jelentőségük. Ilyen lehet a terhesség alatt jelentkező normális tünetek, például a hányinger, emlőfeszülés, rossz közérzet hirtelen, vagy fokozatosan történő eltűnése. Fontos tudnunk, hogy az első trimeszterből a második trimeszterbe való átlépés során ez teljesen normális folyamat, és ráadásul van olyan terhes, akinek ez nem a 12., hanem éppen korábban, akár már 9-10 hetes terhesség során is bekövetkezik, és mégis teljesen egészségesen fejlődik a terhessége. Panasz, vagy kétely esetén érdemes inkább tanácsot kérni a kezelőorvostól, és nem otthon pánikolni egyedül.

Szintén egyéb tünetek lehetnek még a hányinger, rossz közérzet (holott ez korábban már megszűnt), hasmenés, erős deréktáji fájdalom. Természetesen egy gyomorrontás is okozhat ilyen tüneteket, tehát szintén nem szabad pánikba esni azok jelentkezésénél.

Nagyobb terhesség esetén a magzatmozgás lassulása, majd megszűnése is lehet figyelmeztető jel. Amikor egy kismama a magzatmozgás hiányát vagy feltűnő csökkenését észleli, mindenképpen orvosi vizsgálat javasolt. Korai terhesség esetén a korábban pozitív terhességi teszt negatívvá válása is kontrollvizsgálatot igényel. Sokszor hibás tesztek, akár hibásan pozitív, vagy hibásan negatív tesztek okozhatnak félreértést, ijedtséget, amit egy orvosi vizsgálat könnyen tisztázhat.

A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők

A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők:

• 40 év feletti anyai életkor;
• dohányzás;
• drog- és alkoholfogyasztás;
• túlzott koffeinfogyasztás;
• véralvadási zavar;
• cukorbetegség;
• extrém túlsúly;
• lisztérzékenység;
• a pajzsmirigy működési zavarai;
• policisztás ovárium szindróma (PCOS).

További lehetséges okok az alábbiak:

• Sárgatest-elégtelenség: ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására.
• Hüvelyi fertőzés: bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja.
• Kromoszóma-rendellenességek: kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő; ilyenkor a természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább.
• Nőgyógyászati rendellenességek: vetélést okozhat például a méh fejlődési rendellenessége, a méhnyálkahártya pusztulása, a méhfalak összenövése, esetleg nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte is.
• Méhnyak-elégtelenség: lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
• Immunológiai összeférhetetlenség: ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.

A terhesség ideje alatti dohányzás jelentősen megnövelheti a vetélés kockázatát. A bakteriális agyhártyagyulladást okozó Listeria monocytogenes szintén okozhat vetélést, de ez az egyik legsúlyosabb következménye a brucellózisnak is (amely baktérium okozta betegség). A Cytomegalovírus-fertőzés a terheseket különösen veszélyezteti: ez esetben a kórokozó a magzat károsodását okozhatja, de kiválthat vetélést is. Jelentkezhet vetélés antifoszfolipid szindróma (APS) miatt is. Ennél a méhlepény megfelelő keringését akadályozó vérrögök, illetve az antitesteknek méhlepényre közvetlenül kifejtett, de részleteiben még kevéssé ismert károsító hatásai okozzák a vetélést. Bekövetkezhet vetélés mindezeken túl alloimmun eredetű újszülöttkori trombocitopénia (NAIT) miatt is.

A vetélés diagnosztizálása

A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel.

Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.

Amikor a vizsgálat során mégis eltérő leletet kapunk (az utolsó menstruáció első napjához képest), a másik fontos szempont, hogy milyen hosszú idő telik el két menstruáció első napjai között. Nem minden nőnek vannak ugyanis szabályos, 28 napos ciklusai, vannak, akiknek ettől hosszabb, vannak, akiknek rövidebben a ciklusaik. Ebből az is következik, hogy a petesejtérés minden nőnél másik napra eshet, ami egy szabálytalan vérzés esetén több hetes különbséget is jelezhet. Ezért semmiképpen sem lehet az első vizsgálattal elhalt terhességet, vagy nem fejlődő terhességet diagnosztizálni, hiszen egyszerűen lehetséges, hogy még túl kicsi a terhesség, és a fogantatás időpontja jóval később volt, mint ahogyan azt az utolsó menstruációból kiszámolhatnánk. Egy kivétel van ilyenkor, ha a magzat, vagy az embrió mérete alapján már egyértelműen látni kellene a szívműködést is.

A vetélés diagnózisát ultrahangvizsgálattal állítják fel. A vizsgálatot akkor végzik el, ha a kismama vérzéssel és görcsös panaszokkal érkezik a kórházba. Ha az ultrahangvizsgálat során még látszik a szívműködés, akkor nem lehet vetélésről beszélni. Ha a kismama minimális pecsételéssel és enyhe görcsökkel érkezik, de az ultrahangvizsgálat szerint nincs szívműködés, akkor elmaradt vetélés állapítható meg. Megesik, hogy a kismama úgy érkezik, hogy már hoz magával szövetdarabokat is. Ilyenkor az inkomplett vetélést az ultrahangvizsgálat után a kórházban befejezik. Ha a kismama komplett vetélésével érkezik a kórházba, akkor jellemzően szintén hoz szövetdarabokat.

A spontán vetélés kezelése

A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel.

Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre.

Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.

A spontán vetélés kezelése attól függ, hogy az elhalt magzat magától távozik-e, vagy pedig orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításához. Ha előbbiről, tehát komplett vetélésről van szó, akkor nincs szükség külön kezelésre. Ha elmaradt vetélésről beszélünk, akkor kis várakozási idő után - akár a spontán vetélés lehetőségét megtartva - történik a műszeres befejezés. Ha az elmaradt vetélést követően sem történik vetélés, vagy inkomplett vetélésről van szó, akkor műszeres befejezésre van szükség. A műszeres befejezést műtéti körülmények között, altatásban végzik. Ha az érintett korábban már szült, akkor a méhszájat nem szükséges érlelni (tágítani), viszont ha még nem történt szülés, akkor a méhszájat mechanikus módszerekkel vagy gyógyszeresen tágítani kell.

A vetélést tünetileg progeszteronpótlással lehet kezelni, de a hüvelyi vérzés csillapításához szükség lehet vérzéscsillapítókra is.

Ha az ismétlődő vetélések hátterében valamilyen ok derül ki, akkor a kezelőorvos kérhet általános laboratóriumi vizsgálatot, ellenőrizheti a hormonszinteket, megnézheti, nem áll-e valamilyen fertőzés a probléma hátterében. A teljesség igénye nélkül szükség lehet még immunológiai és genetikai vizsgálatokra, a méh anatómiai rendellenességeit kimutató vizsgálatokra, esetleges véralvadási zavarok fennállásának ellenőrzésére és a partner andrológiai vizsgálatára is.

A vetélés megelőzése

A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség.

Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.

Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:

• egészséges életmód és táplálkozás;
• fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése;
• rendszeres testmozgás;
• stressz kerülése;
• alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.

A vetélések döntő többségében az első tünet a vérzés és az alhasi görcs szokott lenni. Azonban nem mindig jelentkeznek panaszok, vagy egészen más jellegű tünetek miatt fordulnak orvoshoz a kismamák.

A vetélés megelőzése szempontjából a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellőzése, az egészséges táplálkozás, a megfelelő testmozgás és a stressz kerülése, valamint a rizikót növelő alapbetegségek kezelése is kiemelten fontos.

A teherbeesés már a következő ciklusban is lehetséges, akkor is, ha a vetélést műszeres beavatkozással fejezik be. Ez azért lehetséges, mert az érintett területek nagyon gyorsan regenerálódnak, és hamar helyreáll a hormonrendszer működése is.

tags: #a #magzat #elhalasanak #tunetei #a #terhesseg