A várandósság a női életút és személyiségfejlődés kitüntetett időszaka. A kismamánál testi változások egész sora figyelhető meg: hormonális és immunológiai átalakulások zajlanak, megváltozik a keringés és a légzés, az emésztés, az anyagcsere és a folyadékháztartás, alakul a test súlya, a csontrendszer és a bőr szerkezete. Ezzel együtt gyökeresen változik a saját testről alkotott kép is.
Testi szempontból kedvező az optimális testsúly, az egészséges életmód, valamint a változatos táplálkozás. A kedvező lelki klíma fontos összetevői a kiegyensúlyozottság és az alacsony stressz-szint.
A párkapcsolat minősége is hatással van a fogantatásra: könnyítheti a megtermékenyülést, ha a nő stabilnak, állandónak érzi kapcsolatát párjával. Sőt, ez a biztonságérzet a magzathoz fűződő kötődést is befolyásolja.
A gyermekvárást akadályozó tényezők közül a következőket emelhetjük ki: a gyermeket vállalókban megjelenő intenzív, tartós szorongás, a hajszolt életmód, az erős stressz hatások, a bizonytalanság a párkapcsolatban, a nőiességgel, férfiassággal, anyasággal, apasággal kapcsolatos mély konfliktusok.
Az új életritmus kialakításában nagy segítséget nyújthat egy relaxációs technika, például az autogén tréning elsajátítása.
A magzati fejlődés szakaszai és a lélek ébredése
A várandósság az egyik legkülönlegesebb időszak egy nő életében - tele kíváncsisággal, csodálkozással és gyakran kérdésekkel. Ebben a szakaszban felfedezzük, mit érzékel a magzat, hogyan befolyásolhatják őt az anyai érzelmek, és milyen technikákkal mélyíthető el a kettőjük közötti kötődés.
Az első trimeszter: a várandósság megélése
Az első trimeszter a várandósság 13. hetéig tart. Fő lélektani témája maga a várandósság megélése. Az első trimeszterben a kismama nagy utat jár be, fokozatosan érkezik meg a lelki gyermekvárás állapotába. Míg a várandóssága legelején főként csak tudja azt (terhességi tesztből vagy UH vizsgálatból), az első trimeszter vége felé már érzi is a megváltozott helyzetet: azonosul a várandóssággal, amely önazonossága, identitása részévé válik.
A párkapcsolatot a várandósság ténye sokféleképpen érintheti: lehet ez egy régóta dédelgetett vágy beteljesülése, de lehet meglepetés, amit elfogadnak, de lehet egy nem várt teher is.
A második trimeszter: a baba felé fordulás
A várandósság második trimesztere a 12. héttől a 24. hétig terjed. Lélektani témája: a baba. Ebben az időszakban az anya sokat fantáziál, gondolkodik magzatáról, feltörő érzéseit, hangulatait szívesen megosztja a szeretteivel és más édesanyákkal. A magzat pedig már minden kétséget kizáróan jelt ad magáról: érezhetően rugdos, mozgolódik.
Az édesanyában tovább nő az igény a befelé fordulásra, elcsendesedésre, egyre fontosabbá válik számára a babával való bensőséges kapcsolat megélése. A kismama belső átalakulása a környezetében élőkre is hatással van.
A harmadik trimeszter: a fészekrakás és a felkészülés
A harmadik trimeszter a 24. héttől a szülésig tart. A várandósság utolsó szakasza a fészekrakás, helyteremtés időszaka. Fokozódhatnak a kismama érzelmi ingadozásai, türelmetlenebbé, ingerlékenyebbé válhat. Fontos, hogy a család türelemmel és megértéssel legyen a kismama érzései iránt. A nehéz érzések elviselésében segíthetnek relaxációs gyakorlatok, valamint az érzelmi támasz keresése.
A magzat érzékelése és kommunikációja
A tudomány az elmúlt évtizedekben nagy fejlődési ugrást tett a magzat megértésében. A fogantatást követően már igen korán megnyílnak a magzat érzékelési csatornái.
- A 7. héten már tapintási reflex figyelhető meg nála.
- Az ízlelőbimbók a 15. magzati hétre fejlődnek ki, a magzatvíz lenyelése során kialakuló ízpreferenciák között az édes íz vezet.
- A magzatvízben sokféle szag-illat tapasztalatot szerez, és ahogy az ízeknél, az illatoknál is az édeset kedveli.
- A 16. héttől észleli a hangokat. Az anya nyugodt szívhangja végigkíséri őt a méhbeli élete során, és állandó jelenlétével a biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtja.
- A magzatok nagyon szeretik a zenét, amely a fejlődésüket számtalan módon elősegíti: serkenti az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakulását és fennmaradását, pozitívan befolyásolja az érzelmi fejlődést és a szülőkhöz való kapcsolódás készségét.
- A látás képessége alakul ki legkésőbb a magzati korban. A magzat a 16. héttől a szemhéján keresztül érzékeli a fényviszonyok változásait. A 24. héttől kezdi el a szemhéját kinyitni.
A magzat viselkedésében, mozgásában érzelemkifejezés figyelhető meg, például mosolyog, sír, a 23-24. héttől pedig a fizikai fájdalom jeleit mutatja.
A magzat és az anya közötti kommunikáció
Sokszor mondják várandós nők, hogy szeretnének kapcsolatot létesíteni a magzattal, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. A kapcsolatot azonban nem kell kialakítani, hiszen az már eleve adott.
Az anya szervezetébe jutó és termelődő kémiai anyagok, hormonok, tápanyagok a keringésen, illetve a méhlepényen át a magzathoz is eljutnak. Ha az anya intenzív stresszt él meg, kevesebb vér jut a babához, egy séta a friss levegőn pedig oxigéndús vért biztosít a számára. Ez egy nem-tudatos, kölcsönös csatorna anya és magzata között, a magzat is küldi a jelzéseit (hormonokat, anyagcseretermékeket) az anya szervezete felé. Bár közvetetten, az anyán keresztül, de az apa is része ennek a fiziológiás csatornának.
A viselkedéses csatornának két része van: egyrészt az anya mindennapi élete, tevékenysége, életritmusa, beszéde, illetve a környezet jellegzetességei, amiben él, másrészt az anya babára irányuló viselkedése. Ilyen a simogatás, beszéd, éneklés, érintés. Ezek is kölcsönös csatornák, hiszen a magzat minderre reagál. Az anya értelmezni kezdi a baba mozgásos viselkedését, ezzel is készülve az újszülött jelzéseinek finom érzékelésére.
Ez egy szubjektív csatorna, amely egy mély egymásra hangoltság mentén közvetít kölcsönösen a magzat és anya között. Megnyilvánulhat érzésekben, álmokban, fantáziaképekben, sejtésekben.
Dr. Catherine Monk: Az anya-csecsemő kapcsolat a születés előtt és miért fontos
A magzat lelki élete: nézőpontok és elméletek
Az emberi lét két kapuján - a születésen és a halálon - túli valóság felfedezése nélkül megérthetjük-e jelen életünk valóságát? A gyermek a legfőbb kincsem - így érez minden szülő, még ma is, amikor a családi értékek mind jobban háttérbe szorulnak a személyes karrierrel szemben. Ismerjük őt? Tudjuk mit érez a kis jövevény?
Az újszülött tudati fejlődéséről viszonylag sokat tudunk már, kilenc hónapos méhen belüli élete azonban a titokzatosság és az ellenmondások ködébe vész.
Tudományos és teista nézőpontok
E kérdésről sokan értekeztek már, s leghangosabban talán az anyagelvű tudományos kutatók hangja hallatszik. A laborkörülmények ellenőrizhető viszonyai között folytatott kísérletek egzaktnak tűnő számai miatt bizalommal fogadják a tudósok megállapításait, akik az anyagi feltételeket szeretnék meghatározni, melyek az élet keletkezésében közrejátszottak. Az anyaméhen belüli fejlődésről is közölték elméleteiket, amik részletesen leírják e fejlődés biológiai történéseit, s melyben az embriót általában tudattalan szövettenyészetnek ábrázolják.
A másik oldalon a teista nézet áll. A hívők szerint az élet a fogamzás pillanatában kezdődik, és számukra az élet megmagyarázhatatlan csoda, Isten lehelete.
A szentéletű bölcsek már rég megfogalmazták racionális, mégis lelki töltésű, határozott véleményüket az élet eredetét és az anyaméhen belüli élet kérdését illetően. Általánosságban elmondhatjuk, hogy eszerint nem az anyagi körülmények teremtik az életet, hanem maga az élet, a tudat hoz létre bizonyos anyagi feltételeket. Vagyis az élet eredendően létezik, mindig és mindenhol ott van.
A Nobel-díjas biológus, George Wald, az élet természetét kutatva bevallotta, mennyire zavarba ejtette univerzumunk „élet-barát” mivolta, miközben a tudomány az életet véletlennek tekinti.
A keleti bölcselet és a magzati tudatosság
A keleti bölcselet alapján nagyobb biztonsággal, s merőben új megközelítésben határozható meg a magzat életének kezdete.
A szülők körében újabban népszerűvé vált a magzattal folytatott beszélgetés, bár ennek eszközei még meglehetősen primitívek. Jó példa erre a pregafon, ami a magzati kommunikációt van hivatva megkönnyíteni. Ezt az eszközt használva azonban eleve feltételezzük, hogy a magzat tudata meglehetősen fejletlen, az újszülötteknél primitívebb.
Dr. Thomas Verny A magzat titkos élete című híres könyvében felsorakoztatja érveit annak igazolására, hogy a magzat szubtilis módon érzékeli a külvilág eseményeit, bár szerinte a magzat a tudatfejlődés alacsony fokán áll.
A születést megelőző pszichológia tudományos körökben is egyre nagyobb elismerésnek örvend, s ez a magzat méhen belüli tudatosságát igazoló adatok sokasodásának köszönhető. Ezek a tanulmányok kétségbe vonják azt a freudi nézetet, hogy a személyiség csupán a második életév elteltével kezd kifejlődni. Talán igaz tehát, hogy a magzat személyisége már az anyaméhben formálódni kezd.
A Bhágavata-purána tanításai a magzati létről
Az egyik ismert beszámoló a magzat létről a Bhágavata-puránában található, amely a méhen belüli életet illetően nem fest túlságosan hízelgő képet. A magzat nyomorult helyzetét oly módon tárgyalják, hogy az ember komolyan elgondolkozzék a születés veszélyei felől. A születést általában pozitív fényben, mint egy csodálatos eseményt tüntetik fel, pedig a szülés során szinte minden asszony megfogadja, hogy soha többé nem hoz világra gyermeket.
A Bhágavata-purána szerint a magzat szinte elviselhetetlen kínokat él át az anyaméhben, a terhesség utolsó hónapjaiban azonban megváltozik a helyzet. A terhesség hetedik hónapját követően, ahogy a magzat fejjel lefelé az élet kapujához közeledik, filmként peregnek le előtte előző életeinek emlékképei, emlékeztetve sok-sok születésének és halálának, betegségeinek és öregségeinek minden gyötrelmére.
Ilyenkor az embrió tudatában igen élesen fogalmazódik meg az emberi élet célja, a születések és halálok végtelennek tűnő körének megszakítása és az Istenhez fűződő kapcsolat felélesztése. S mit tesz ekkor az élőlény? Meglepő a válasz: fohászkodni kezd, csakhogy ne kelljen megszületnie.
A Bhágavata-purána mindezzel arra igyekszik rámutatni, hogy az élőlény előtt egy pillanatra feltárul a lehetőség, hogy más szemszögből vizsgálja világunkat és anyagi létünket, méghozzá olyan perspektívából, melynek előterében az élet örökérvényű törvényei állnak.
Az apa szerepének változása és a magzati fejlődés
Napjainkban az apaszerep erőteljes változásainak vagyunk szemtanúi. Egyre több férfi vonódik be sokkal intenzívebben és sokkal hamarabb a gyermek gondozásába és nevelésébe, mint ahogy ezt elődeik tették. Az anyához hasonlóan az apai szerep kialakulása, a gyermek várása, a családi életre való ráhangolódás már a várandósság időszaka alatt elkezdődik.
Az apák a gyermekvárás során szembesülnek a magzat (el)fogadásának kérdésével, saját férfiasságuk, apaságuk történetével, a családfenntartás felelősségének súlyával, és bennük is aktivizálódhatnak a saját születésükkel, illetve testvéreik születésével kapcsolatos emléknyomok.
A várandósság során nő bennük a gondoskodást, a szülői ráhangolódást segítő hormonok koncentrációja, a szülés után pedig csökken a tesztoszteronszintjük, ezzel átmenetileg csökkentve a szexuális vágyat és a versengés motivációját.
A magzati emlékezet és a születési trauma
Életünk eseményeire körülbelül 4 éves korunktól emlékszünk vissza. Van, aki már a korábbi időket, és van, aki csak a sokkal későbbi pillanatokat képes felidézni, amikor élete legelső emlékeit kutatja. De mi történik előtte? Mi történik magzati korban, a fogantatás pillanatában, esetleg még mind ez előtt?
Vajon hány szülő tulajdonít jelentőséget annak, hogy gyermeke akkor érzi magát biztonságban, ha vele van például a legkedvesebb rongykutyája? Egyáltalán elgondolkoznak-e azon, hogy miért olyan fontos az a rongykutya? Gondolnak arra, hogy gyermekük a születéskor hírtelen elveszített méhlepényét pótolja vele?
Vajon hány szülő figyel fel arra, hogy gyermeke visszahúzódva, magában játszik? Gondolnak-e arra, hogy esetleg meg nem született ikertestvére után - akiről az anya nem tud - szomorkodi.
A terhességek 10%-a, egyes kineziológusok szerint 70-80%-a ikerterhességnek indul, de csupán 1%-uk marad az. Többnyire az egyik magzat már az első rutinszerű ultrahangvizsgálat idejére elhal. Az Austermann házaspár - Bert Hellinger, a családfelállítás terápia kidolgozójának tanítványai - a meg nem született ikertestvérnek az élőre gyakorolt hatását kutatják. Családfelállítások során fedezték fel az elveszített ikerrel való „újratalálkozás” gyógyító hatását. A pszichológia elhanyagolja a témát, de valójában a hiányzó ikertestvér felfoghatatlan szenvedésekhez és a kapcsolatok válságához vezethet.
Sokan teszik fel a kérdést: „Mi bennem a hiba? Miért nincs szerencsém a kapcsolatokban?
Gondoltad volna?
- Hogy érzelmi emlékeid raktározása, már a fogantatásodnál elkezdődnek?
- Hogy magzatként tudatosul benned édesanyád minden érzése, és később, akár felnőttként, a tiédként élheted át őket?
- Hogy pontosan érzed, örülnek, várnak-e téged, vagy aggódnak az érkezésed miatt?
- Hogy már magzatként hat rád, hogy milyen neműnek várnak?
- Hogy a legtöbb terhesség ikerterhességnek indul?
- Hogy lelkileg gondot okozhat, ha ketten indultatok, de csak te érkeztél meg?
- Hogy érezheted úgy, nem találod az igazit, mert van egy méhen belüli emléked valakiről, aki nagyon közel volt hozzád?
- Hogy születésed formája, és ritmusa elárulja, mi lesz nehéz, vagy könnyű az életedben számodra?
- Hogy már születésed előtt eldöntöd, melyik szülődhöz ragaszkodsz majd jobban?
Igor Csarkrovoszkij orosz biológus, a vízben történő szülés szakértője, határozottan állítja, hogy a születés traumájának enyhítése hozzájárulhat bizonyos parapszichológiai képességek kibontakozásához. Véleménye szerint a nehéz szülés roncsolja a paraképességekhez szükséges finomabb agyfunkciókat.
A magzati lét tudatosságát már az ősi szanszkrt írásművek is ismerték. Leírásuk szerint az élőlény a születést megelőzően elgondolkodhat az élet értelméről. Ám ahogy közeledik a külvilágba vezető kapuhoz, hatalmába keríti a karmája, az előző életek cselekedeteinek visszahatása, s lelki értelme szertefoszlik.
A mai tudós könnyű szívvel hajítja félre az ősi könyveket, mint ósdi vallásos irományokat. A vallás kifejezés, amin általában a meggyőződésbeli különbségeket értjük, - ebben a jelentésében - meglehetősen újkeletű. Hajdanán e művek szerzői nem ilyesfajta vallást műveltek, hanem a létezés természetét kutatták, a létezését, aminek pszichikai és lelki dimenzióit is ismerték.
Legtöbbünk ezt az emelkedett tudatállapotot nem tudta megőrizni, s a születés traumája folytán mindent elfelejtettünk, még azt is, amit az anyaméhben átéltünk.
Mit tehetünk? Javasolhatjuk a simább, kevesebb károsodást okozó szülést, de ennél sokkal többről van szó. Tudatosan kutassuk a születés, az élet, sőt, a halál rejtett szépségét! Ez a csoda a lelki értékekre tudatosan törekvők s nem a vallási rítusok szűk látókörű követői előtt tárul fel. Ha a születés esélyt ad az anyaméhben megtapasztalt tiszta tudatállapot állandósítására, akkor az élet a halál legyőzésének lehetőségét hordozza magában.
A huszonegyedik századhoz közeledve az emberiségnek - minden tudományos eredményével együtt - irányt kell változtatnia.