A női ivarsejt, a petesejt, a petefészekben képződik. Kialakulása az oogenezis, amely szaporodási, növekedési és érési periódusokból áll, melynek eredményeképpen létrejön az érett petesejt. A petesejtek testünk legnagyobb sejtjei, méretük kb. 160 mikrométer, épp a látható tartomány határán vannak. Önálló mozgásra nem képesek, gömbölyded vagy ovális sejtek, melyeket egy védőburok vesz körül.
A hímivarsejtek, a spermiumok a herében termelődnek, hasonló fejlődésen esnek át, mint a petesejtek. A spermiumok a legkisebb sejtjeink közé tartoznak (hosszuk kb. 60 mikrométer), kicsiny, mozgékony sejtek.
Az ovuláció során a petefészekből kiszabaduló petesejt szinte azonnal bekerül a petevezetékbe, és ott átesve az érési osztódáson alkalmassá válik a spermiummal való egyesülésre. A koituszt követően az ondó bekerül a vaginába, a spermiumoknak át kell jutniuk a méhen át a petevezetékbe, hogy annak felső harmadában megtörténhessen a petesejttel való egyesülés.
Normál esetben a petesejtet egyszerre több spermium is eléri, azonban csak egy hatol be a petesejtbe, és egyesül vele. A megtermékenyülés eredményeképpen létrejön a zigóta. A zigótában kb. 18 órával a megtermékenyülést követően láthatóvá válik az apai és anyai előmag, amely az apai és anyai örökítő anyagot tartalmazza. A létrejött új sejt genomja egyedi.
30-36 órával a megtermékenyülést követően megindul az osztódás. Mitotikus sejtosztódást követően 2, 4, 8, 10, 12 sejtes embrió jön létre a megtermékenyítést követő 3. napra. A 4. napra a sejtek összeolvadnak egy kompakt masszává és az 5. napra kialakul a hólyagcsíra (blasztociszta). Ebben a fejlődési stádiumban az embrió sejtjei már differenciálódnak: kialakul az a sejtcsoport, amiből a magzat, és elkülönül az a sejtcsoport, amiből a méhlepény fog fejlődni.
Ezen idő alatt halad az embrió a petevezeték csillóinak mozgása segítségével a méh felé, és biztosítja a petevezeték az embrió fejlődéséhez szükséges környezetet. Az embrió kb. a 6. napon megérkezik a méhbe, eddigre már sok sejtből áll, méretében is megnövekszik, a zona pellucidát áthasítja és kinyomakodik rajta.
A megtermékenyülés az a pillanat, amikor a gaméták összeolvadnak és megteremtik a kiindulási alapot egy új élet kialakulásához. A gerinceseknél, így az embernél is, a megtermékenyülés a férfi és a női ivarsejt összeolvadása során következik be, ami után megkezdődik a magzat egyedfejlődése.
A megtermékenyülésre általában a petevezetékben kerül sor, majd az ezt követő 8-9. napon a zigóta eléri a méhüreget és beágyazódik. A megtermékenyülést követően a zigóta a petevezetőbe kerül, ahol osztódni, fejlődni kezd, miközben a petevezeték csillós hámsejtjei terelik a méh felé. A zigóta osztódása, más szóval barázdálódása során kialakul a szedercsíra. A petevezetékben továbbsodródó szedercsíra belső sejtjei részben elfolyósodnak, és néhány nap alatt létrejön a hólyagcsíra. A hólyagcsíra érkezik a méhbe és elkezd beágyazódni a méhfal nyálkahártyájába.
A fejlődés során az embrió körül két magzatburok alakul ki. A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenő, és ezzel közösen létrehozza a méhfalon tapadó méhlepényt. Ebbe egyik irányból a kialakuló köldökzsinóron át belenőnek az embrió erei, másik irányból pedig az anyai erek hatolnak bele. A magzati és az anyai vér nem keveredik, de közöttük anyagátadás zajlik: az embrió vérébe oxigén, tápanyagok és ellenanyagok jutnak az anyai keringésből, ezzel ellentétes irányban pedig a magzatban képződő szén-dioxid és bomlástermékek átadása folyik.
Az embriót körülvevő belső magzatburok termeli a magzatvíz nagy részét, amely védi a fejlődő utódot.
A terhesség hormonális szabályozása
A terhesség alatt átmenetileg szünetel a hipofízis és az ivarszervek ciklusos működése. A beágyazódást követően, a terhesség elején a külső magzatburok hormont termel, amelynek hatása a sárgatestserkentő hormonéhoz hasonlít. Ennek következtében a sárgatest fennmarad, továbbs termel ösztrogént és progeszteront. A kialakuló méhlepény kb. két hónap elteltével maga is képessé válik progeszteron és ösztrogén termelésére, ezt követően a sárgatest lassan elsorvad. A progeszteron és az ösztrogén tehát a terhesség alatt mindvégig termelődnek, és kifejtik hatásukat. A progeszteron fokozza a méhnyálkahártya vérellátását és gátolja izomzatának összehúzódását, ami biztosítja a terhesség fennmaradását. Az ösztrogének a visszacsatolás révén továbbra is gátolják a tüszőserkentő hormon képződését, aminek hiányában nem történik tüszőérés a petefészekben.
A terhesség korai megállapítása azon alapul, hogy a beágyazódás után a külső magzatburok által termelt hormon csekély hányada az anya véréből a vesében kiszűrődik és a vizeletbe is belekerül.
A petesejt termelődésének és érésének folyamata
Ahhoz, hogy gyermek foganhasson, egy egészséges, érett petesejtnek és a hímivarsejtnek kell megfelelő körülmények között találkoznia. A női ivarszervek összehangolt, egészséges működése és a fogamzó-képesség egy összetett, több szinten zajló biológiai rendszer eredménye. A női ivarsejtek, a petesejtek a petefészkekben termelődnek. A természet bőkezűen ellát minden nőt ilyennel: egy ivarérett nő petefészkében körülbelül négyszázezer éretlen petesejt van, de ebből havonta általában csak egy, összesen mintegy négyszáz érik meg az élete során.
Az érés folyamatában számos szerv részt vesz, egy igen összetett hormonális rendszer szabályozza azt az utat, amíg az éretlen petesejt a bölcsőjében, az ún. tüszőben megérik, majd kiszabadul, és a petevezetéken át elindul a méh irányába. A többlépcsős rendszer minden szintjén adódhat olyan probléma, amely a petesejt termelődésének zavarához, hosszabb távon, kezeletlenül hagyva meddőséghez vezethet.
Az agyalapon található hipotalamusz termeli azt a hormont (GnRH), ami az egész folyamatot szabályozza. A fogamzó-képesség zavarát okozhatja ennek a hormonnak a hiánya is. A női ciklus vezérlésének következő szintje az agyalapi mirigy, amelynek hormonjai szabályozzák a tüszők működését. A GnRH hormon az agyalapi mirigyből, a hipofízisből tüszőérést serkentő, FSH hormont szabadít fel, ami beindítja a petefészkekben a petesejteket tartalmazó tüszők (follikulusok) fejlődését. A hipofízis FSH hormontermelését is sok tényező befolyásolhatja.
Ha ennek oka azonosítható, annak megszüntetése eredményre vezethet, ha nem, akkor gyógyszeres hormonpótlás lehet a megoldás. Szintén a hipofízis termeli a prolaktin nevű hormont, amely a szoptatós anya tejelválasztását biztosítja, és gondoskodik arról, hogy az anya ne essen idejekorán újra teherbe. Ennek a hormonnak a túltermelődése is okozhat átmeneti meddőséget.
Ha idáig minden rendben van, és az agyból megérkezik az "üzenet" a tüszőkhöz, akkor kezdődik a havi ciklus folyamata, amelyet ellentétes hatású hormonok tartanak fenn. A ciklus első felében az FSH hormonok hatására megindul a petesejtet tartalmazó tüszők fejlődése. Ezek ún. tüszőhormonokat, ösztrogéneket termelnek, amelyek szerepe az, hogy felépítsék, megvastagítsák a méhnyálka-hártyát. Az emelkedő ösztrogénszint gátolja az FSH hormonok termelődését, majd a középidő közeledtével kiváltja a hipofízisből a sárgatest-érést serkentő (LH) hormon termelését, amely a megérett tüsző megrepedéséért felelős.
A tüsző megrepedése során kiszabaduló folyadék a petesejtet továbbítja, mintegy átmossa a fimbriákon keresztül a petevezetékekbe. A megrepedt tüsző helyén bevérzés jön létre, amelyben hamarosan sárga festékanyag rakódik le, az így létrejövő sárgatest szintén hormonokat termel. Legfontosabb hormonja a progeszteron, mely a méhnyálkahártya mirigyes átalakítását végzi, alkalmassá téve a megtermékenyített petesejt befogadására. Ha nem jön létre fogamzás, a sárgatest visszafejlődik, a megvastagodott méhnyálkahártya hormonhiány miatt elsorvad és kevés vérzés kíséretében lelökődik.
A fenti folyamat bármelyik lépcsőjénél adódhat probléma, amely miatt a tüszők nem működnek megfelelően, és a pete nem érik be. Ilyen például a policisztás ovárium szindróma (PCOS) nevű betegség, amelynél a hormonok közötti együttműködés zavara, közte a magas inzulinszint férfihormon-túlműködést eredményez. A petefészkek megnagyobbodnak, kérgük megvastagszik, bennük számos apró ciszta található. A PCOS mellett gyakran nincs ovuláció, nincs sárgatestfázis, vagyis a pete nem érik meg, és nem tud kipattanni a tüszőből, mivel nem következik be a tüszőrepedés. Ehhez hasonló elváltozás a meg nem repedt ("túlélő") tüsző szindróma (folliculus persistens). Ebben az esetben a tüsző megérik, de nem reped meg, nem érlelődik a helyén sárgatesthormon.
Embriológia - 0. nap 7. Megtermékenyítés, Zigóta, Blasztociszta
Testen kívüli megtermékenyítés
Testen kívüli megtermékenyítés esetén a petefészket hormonálisan stimuláljuk, ultrahang vezérlés mellett aspiráljuk a petesejteket, és laboratóriumi körülmények között végezzük el a megtermékenyítést. A létrejött embriókat megfelelő minőségű tápoldatban tenyésztjük, amely maximálisan biztosítja azt a közeget, amire az embrióknak a fejlődéshez szükségük van. Az embriókat legkésőbb az 5. napon ültetjük vissza az anyaméhbe.
A pete az érett női ivarsejt. A termékeny korú nő petefészkeiben kb. nyolcszázezer éretlen állapotú petesejt van. A petesejteket női hormonokat elválasztó különleges sejtek veszik körül. Az egészséges testi sejtek kromoszóma száma kétszeres (diploid), azaz huszonhárom pár kromoszóma van bennük. Az ivarsejtek (petesejtek és hímivarsejtek) egyszeres kromoszómaszámúak (haploidok), azaz minden kromoszómából csak egyet tartalmaznak (így huszonhárom kromoszóma van bennük). Ezt az teszi lehetővé, hogy a petesejtek számfelező osztódással (meiózissal) jönnek létre az embrióban, amelynek során megfeleződik a kromoszómaszám. A hímivarsejtek szintén meiózissal alakulnak ki.
A megtermékenyülés során normális esetben allogámia történik, vagyis az egyik egyed petesejtjét egy másik egyed hímivarsejtje termékenyíti meg. Ettől eltér az autogámia (önmegporzás, önmegtermékenyítés), amikor mind a női, mind a hímivarsejt egyazon egyedtől származik. Erre általában a hermafrodita növények vagy férgek esetében kerül sor.
tags: #a #magkezdemenybol #van #a #petesejt #nyitvatermok