Miért tartják ferdén a babák a fejüket és hogyan segíthetünk nekik?

Amikor egy újszülött megérkezik a családba, határtalan az öröm, és a szülők minden pillanatot élveznek. Ebben a nagy csodálattal teli időszakban azonban feltűnhet, hogy a csecsemő rendszeresen csak az egyik oldalra fordítja a fejét. Ez a jelenség sok szülő számára aggasztó lehet, és felmerül a kérdés: meddig természetes ez a fejtartás, és mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyermek aktív fejfordításra ösztönözzük?

Az újszülött csecsemők, kisbabák gyakran tartják fejünket inkább csak az egyik oldalon, jobbra vagy balra nézve. Ez jellemző lehet az aktív (ébrenléti) és a passzív (alvási) időszakra is. Bár az első két hónapban még lehet a babának „kedvenc” oldala, fontos, hogy motiváljuk az aktív fejfordításra. Ha a fej helyzetének állapota mindezek ellenére sem változik, érdemes szakembert felkeresni.

A ferde fejtartás lehetséges okai

A baba ferde fejtartása, más néven torticollis, hátterében több tényező is állhat. Lehet lágyrész (izom, kötőszövet) eredetű, vagy okozhatja az I. nyakcsigolya (atlas) blokkja. Ez a panasz gyakran a méhen belüli téraránytalanság miatt alakul ki. Bizonyos esetekben sérülés következhet be szülés közben a baba fejbiccentő (m. sternocleidomastoideus) izmában. Nem minden esetben kell ehhez sérülés, gondoljunk csak a szülés során létrejövő erőhatásokra.

Megfelelő születéskor a baba buksija jön először a világra. Amint a feje kint van, és világra segítik, a fejénél fogva egy nagy húzóerő jön létre, mely a nyaki gerincen, illetve a koponyán, de akár a lapockatájékon is okozhat különféle disztorziókat. Kutatások bizonyították, hogy az atlas blokkja a császáros babák 80%-ánál kialakul sajnos.

Ha van lágyrész sérülés, tapintható akár egy heges csomós terület a fejbiccentő izom hasában. Ezt a szülők úgy vehetik észre, hogy a baba a sérült izommal megegyező irányba billenti a buksiját és ellentétes irányba fordítja. Amikor atlas blokk van, a gyermek egyik irányba nem szívesen forgatja a fejét, illetve ha a szülő forgatja, akadozik a mozgás. Előfordul, hogy a fejét el sem lehet vinni a mozgáspálya végéig. Ez az aszimmetria előbb-utóbb feltűnik a szülőknek vagy a védőnőnek.

Milyen problémákat okozhat később a ferde fejtartás?

A ferde fejtartásnak számos későbbi következménye lehet:

• Koponya aszimmetria (plagiocephalia): A baba folyamatosan egy irányba tekint, az egyik oldalára gyakrabban fekszik. Ezen az oldalon nagyobb nyomás éri a koponyáját, mely ennek következtében ellapul. A koponyacsontok előre tolódnak, majd előre tolják az arckoponyát, és létrejön egy aszimmetrikus koponya.
• Gerincferdülés: Az I-es nyakcsigolya ízületi felszínei elfordulnak, a koponya a gerincen egy rotációs (elfordult) helyzetben ül. A test korrigálja, a csigolyák követik az I. nyakcsigolya rotációját, tovább rotálódnak, majd gerincferdülést eredményeznek.
• Állkapocs ízületi érintettség és harapási problémák: Deformálódhat az állkapocs és egy nem megfelelő harapási minta jöhet létre.
• Hallászavar: Az állkapocs mellett deformálódhat a fül is, a hallócsontok is eltolódnak, és kialakulhat hallászavar.
• Fejfájás: A gyermek fejfájós lehet, hiszen csavarodik és tolódik el az egész intracraniális (koponyán belüli) membrán rendszer.
• Szem- és légúti problémák: Zavart szenvedhetnek a szemek, illetve elcsavarodhatnak a felső légutak.
• Mozgásfejlődési aszimmetria: Amerre néz a baba, azt a kezét többet használja majd, kialakul egy kedvenc oldala. A fejtartási aszimmetriából adódóan a mozgásfejlődési mérföldkövek során (buksiemelés, alkar-tenyértámasz, forgás hátról hasra, hasról hátra, kúszás, mászás, ülés, járás) is aszimmetria alakulhat ki, mely ebben az aszimmetrikus tartásban fejleszti az izomzatot.
• Izom-egyensúly felborulása: Az izmok egyensúlya felborul, egyes izmok megnyúlnak, ellenoldali izmok rövidülnek.
• Nyugtalanság és mozgásfejlődési zavarok: A gyermek nyugtalan lehet, előbb ül, és előbb kezd el járni is, próbálja úgymond kimozogni a nem kikezelt disztorzióit. Ilyenkor, ha kimarad a kúszás-mászás, ez következményekkel járhat, például tanulási nehézségek alakulhatnak ki később.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Minden baba más tempóban fejlődik, így ne aggódjon, ha a kis csöppsége kicsit később kezdi el emelgetni a fejét! Azonban, ha a baba 4 hónapos kora után sem mutat fejlődést ezen a területen, érdemes lehet felkeresni a gyermekorvost.

A lapos fej szindróma többnyire jóindulatú, de bizonyos esetekben, ha jelentős vagy tartós, befolyásolhatja az arc szimmetriáját és néha a motoros fejlődést. Okozhat bizonyos problémákat is, mint például reflux, kólika, alvászavarok. Az enyhe plagiocephalia azonban nem okoz fejlődési késést.

Terápiás lehetőségek és otthoni praktikák

Időben észrevéve, különböző manuális technikákkal jól helyreállítható egy ilyen probléma néhány alkalom alatt. A kikezelést követően bizonyos időközönkénti kontrollvizsgálat célszerű lehet.

Szakember által végzett terápiák:

Szükséges valamilyen lágyrészekkel foglalkozó terápiás módszer, mint például a Dévény módszer, Fascia Disztorziós Modell technika (FDM), vagy Pfaffenrot terápia. Az aktív torna önmagában nem elegendő, mert a rövidült kötőszöveti struktúrákat nem tudja javítani, azokhoz elengedhetetlenek a lágyrész technikák. Ha már egy jobb kötőszöveti állapotot elértek, akkor szükség van az ízületek mobilizálására, majd jöhet az aktív torna.

A Fascia Disztorziós Modell technika azért jó választás, mert a terapeuta azt keresi, milyen kötőszöveti diszfunkció tartja fenn az aszimmetriát, tehát valóban a probléma gyökerét keresi meg és kezdi kezelni. A kezelések száma rendkívül változó, a baba szövetrendszerétől, a problémák súlyosságától, a szervezet reakciójától és a szülők kooperációjától is függ. Pici probléma, illetve időben megkezdett terápia esetén akár 2-3 kezelés is elegendő lehet.

Sírni fog a baba a kezelés során? Elképzelhető, de nem minden fogás jár fájdalommal. Ami biztos, hogy a picit zavarják a meglévő kötőszöveti eredetű disztorziói, nyugtalan, próbálja kimocorogni, esetleg gyorsabban fel is akar állni, mint azt várnánk a megfelelő mozgásfejlődési ütem szerint. Fontos a korai terápia megkezdése, hogy ne legyenek későbbi következmények. A sírás oka legtöbb esetben nem a fájdalom, inkább az, hogy megzavarjuk a napirendjüket, éppen éhesek, álmosak, fáj a foguk, pocakjuk. Van azonban olyan is, mikor valóban fájdalommal élik a babák a mindennapjaikat.

Otthoni fortélyok, amikkel segíthetjük a gyógyulást és a mozgásfejlődést:

• Ingergazdag környezet biztosítása: A babának ingergazdag környezetet kell biztosítani arról az oldalról, amerre nem szívesen fordítja a fejét.
• Instabil felszínen való játék: Instabil felszínen (pl. nagylabda, később hinta) próbáljuk kibillenteni ebből az aszimmetrikus fej-nyaktartásból.
• Játékos ösztönzés: Mondókákkal, gyermekdalokkal, játékosan (kezdetben a kontrasztos, fekete-fehér tábla nagy segítség) kell ingerelni a fejforgatást a nem kívánt oldalra.
• Fej pozícionálása: Rövid időre próbáljuk pozícionálni buksiját középre, habár tény, hogy nagyon nem fogja szeretni.
• Hason töltött idő (Tummy Time): Minél többször legyen hason! Ez nem azt jelenti, hogy ha hason alszik, már pipálhatjuk a feladatot. Aktív, ébrenléti időszakban, például minden pelenkacsere után, már az első napoktól kezdve, fordítsuk a hasára! A hason töltött idő segít a babának megerősíteni a nyak- és hátizmait, ami elengedhetetlen a mozgásfejlődés következő lépéseihez, például a guruláshoz és a kúszáshoz.
• Etetéskor és ringatáskor: Etetéskor karon, vagy fekvő pozícióban is, biztassuk és várjuk meg, míg felénk fordítja a fejét! Ringatáskor minden alkalmazott pozícióban, mindkét oldalt kapcsoljuk be!
• Babahordozó és hordozókendő: A kirándulásokhoz részesítsük előnyben a babahordozót, hordozókendőt vagy slinget, mert lehetővé teszi, hogy a baba függőleges helyzetben legyen, nyomás nélkül a koponyán.
• Minimalizáljuk a pihenőszékekben töltött időt: Minimalizáljuk az időt a pihenőszékekben, hintákban, autós ülésekben, különösen autózás közben.

Kontrollvizsgálatok gyakorisága:

Általában (persze kivételek mindig akadnak), amikor az I. nyakcsigolya blokkja okozza a panaszt, akkor 1-3 kezelésre lesz szükség, amely legszerencsésebb esetben 0-6 hónapos korban kellene, hogy megtörténjen. Ezután az első kontroll vizsgálat (ha további aszimmetriák nem jelentkeznek pl. kúszás során) akkor szükséges, amikor a gyermek elkezd járni. Ha minden rendben van, ezt követően a következő kontrollra 3 évesen kerül sor, majd 6 évesen, később pedig 10-14 évesen. Ha bármilyen nagyobb trauma éri a gyermeket, akkor szintén érdemes megnézni, minden rendben van-e. Ha fogszabályozásra kerül sor, negyedévente érdemes látni a gyermeket.

Az önkontroll hiánya és dührohamok

Alig 1-2 éves és néha teljesen elveszíti az önkontrollt: magát csapkodja, a fejét a földbe veri vagy másokat ütöget. Hiába szól rá a szülő, nem használ. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk az időben oda, amikor a baba megszületett. Az újszülött minden kellemes vagy kellemetlen élményre a teljes testével reagál. Ha sír, a lábát felhúzza, rúgdos, a karjaival koordinálatlanul csapkod. Az első életév során egyre tudatosabban használja a testrészeit, ügyesen nyúl a játékokért, megtanul kúszni-mászni, azonban, ha olyan helyzetekkel találkozik, amiket még nem képes kezelni, ugyanúgy a teljes testével reagál. Hiába 1 éves „nagyfiú” vagy „nagylány” már, ha nagyon fáradt vagy éhes, éppúgy elveszíti a kontrollt maga felett, mint újszülött korában.

A problémát az okozza, hogy ebben az életkorban egyre komplexebb helyzetekkel találkozik és egyre több érzelmet él át, amiket azonban még nem képes kezelni. Megjelenik az életében a szeparációtól való félelem, a csalódás érzése, a társas kapcsolatokkal kapcsolatos érzések, ő azonban még nem képes kezelni ezeket. Minden babánál más az, ahogyan reagál ilyenkor. Az 1-3 éves kor közötti időszak egyik legnagyobb tanulnivalója a kisgyerek számára az önkontroll.

Az önkontroll fejlesztése:

1. A szülők példája: Ha a szülők képesek higgadtak maradni nehéz helyzetekben, a kicsi is könnyebben megtanulja, hogyan is kell megnyugodni. Ez nem azt jelenti, hogy ne mutathatnánk ki a gyerek előtt az érzelmeinket, azonban az is számít, hogyan tesszük ezt. Fontos, hogy mi magunk is elgondolkodjunk azon, hogyan vezetjük le az indulatainkat és megtaláljuk azokat a módokat, ahogyan ki tudjuk adni őket (pl. sport, alkotás).
2. A segítség, amit kap: Amikor nagy érzelmeket él át, nyűgös, fáradt, túlpörgött, hisztis, a mi megnyugtató közelségünkre szorul rá. Egy ilyen korú kisgyerek bizonyos szempontból „baba” még, míg sok szempontból már függetlenedik tőlünk, még ezer szállal kötődik hozzánk, az érzelmei szabályozásában pedig még külső segítségre szorul. Sokan megbüntetik a csapkodó kisgyereket, büntiszékre kerül vagy beteszik a kiságyba, amíg meg nem nyugszik, így azonban magára hagyják az érzelmeivel, nem kap segítséget. Látszólag megnyugszik, de a stresszhormonok megmaradnak a szervezetében és, hasonlóan a sírni hagyáshoz, a stressztűrő képesség is romlik.
3. Az érzelmi intelligencia fejlesztése: Ahhoz, hogy a kicsi képes legyen kezelni az érzelmeit, fel kell tudnia ismerni azokat. Ennek a tanításában az első lépés, ha megnevezzük számára az érzelmeket (pl. „Látom, hogy most nagyon dühös vagy!”). Otthonra lehet neki venni egy nagy felfújható bokszzsákot és elmondani, hogy ha dühös, akkor azt szabad boxolnia nyugodtan. Emellett meg kell tanulnia azt is, hogy az indulata nem baj, nem szégyellnivaló, csak a helyén kell kezelni.

tags: #a #babak #miert #nyomjak #le #a