Amikor négylábúval bővül a család, rengeteg tennivaló akad, amivel megkönnyítheted a kutya beszoktatását és kialakíthatod a kényelmes életvitelét. A szobatisztaságra nevelés, a vezényszavak gyakorlása és a napi rutin felállítása igencsak időigényes lehet, ám a teendők rengetegében nem szabad megfeledkezni a kutya egyedüllétre szoktatásáról sem. Mindannyian tudjuk, milyen csodálatos érzés minden percet egy kölyökkutyával tölteni, ugyanakkor be kell látnunk, hogy nem lehetünk állandóan velük. Az elválás az ebek és a gazdák számára egyaránt stresszes, szívszorító esemény, amit egyetlen módon könnyíthetsz meg.

A kutyák rendkívül szociális teremtmények, akik leginkább a gazdi társaságában szeretik tölteni az idejüket. A kutyák falkaállatok, legszívesebben társaságban töltik idejüket. Megtaníthatók viszont az egyedüllétre. Az egyedülléttől és elhagyástól való félelem mélyen ott rejtőzik minden kutyában. A kutyák falkaállatok akkor is, ha manapság már nem falkákban tartják őket. A szociális viselkedés és az összetartozás érzése ennek ellenére rendkívüli mértékben megfigyelhető náluk. Így hát aligha meglepő, ha kutyánk folyamatosan azzal foglalkozik, hogy fenntartsa a kapcsolatot „családjával”.
Miért fontos a korai szoktatás az egyedüllétre?
Minden kutya életében eljön az a pillanat, amikor egyedül kell maradnia. Azoknál a kutyáknál, akik nem tanulták meg elviselni az egyedüllétet, viselkedési problémák alakulhatnak ki. Elsősorban destruktív viselkedésbe kezdhetnek és unalmukban a bútorok rágcsálására, a párnák széttépésére vagy az ajtó kaparására fordíthatják felesleges energiáikat. Súlyosabb esetekben szeparációs szorongás alakulhat ki, ami erős stresszt vált ki a kutyából és megkeseríti a kutya magányos óráit. A stresszt megelőzendő, célszerű különböző módszerekkel hozzászoktatni a kutyát az egyedülléthez, hogy bármikor nyugodtan magára hagyhasd.
A szeparációs szorongás már kölyökkorban kialakulhat. Ennek fő oka az lehet, ha időben nem változtatjuk meg a különböző távozási rutinunkat. Ezáltal a kutya már azelőtt elkezd nyüszögni, még mielőtt el sem mentünk otthonról. Fontos, hogy legyenek olyan mintázatok, amiket a kutya a távozáshoz köthet, de ne minden esetben hagyjuk magára az állatot!

Milyen korban kezdjük el a tréninget?
A kölyökkutyáknak a kezdetekben mindenképp az anyjuk mellett a helyük, nélküle nem lennének képesek életben maradni. A picik ösztönösen ragaszkodnak a kutyamamához, majd az elválasztás után újdonsült gazdájukhoz. Ahhoz, hogy kutyusunk jól szocializált legyen, ügyelnünk kell arra, hogy ne legyen túl korán elválasztva az anyukájától és a testvéreitől. A 8. hét előtti elkülönítés például nagyon korai, a veszteség mély nyomot hagyhat az aprócska ebben, amelynek negatív hatása később is jelentkezhet nála. Amikor a kölyök megérkezik otthonunkba, először szembesül az elválasztással, az új környezettel, és az új családtagokkal. Ezekhez a változásokhoz hozzá kell szoknia. Ez egyszerre lehet számára ijesztő és izgalmas.
Amennyiben kutyánk már kölyökkorban hozzánk kerül, könnyen megtaníthatjuk neki az egyedüllétet. Az otthonhagyás ugyanis gyakorolható: a fiatal kutyák zökkenőmentesen igazítani tudják belső órájukat a mi életritmusunkhoz.
A kölyökkutyák meglehetősen tanulékonyak és fogékonyak az újdonságokra, ezért kölyökkorban könnyebben kondicionálhatók az egyedüllét tolerálására. A kulcs a fokozatosságban és a következetességben rejlik. A kölyökkutyák általában 8 hetes korukban kerülnek új otthonukba, és az első hónapban meg kell kezdeni az egyedüllét gyakorlását a nap aktív időszakában. Éjszaka feltétlenül hagyd magára az ebet, hogy alvás közben is hozzászokjon ahhoz, hogy nem leszel mindig mellette. A napközbeni távollétet fokozatosan napról napra növelve 3 hónapos korukra minden nap legalább 2 órát egyedül kell tölteniük. Folytatva a rendszeres gyakorlatot, 6 hónapos korukra már el kell érniük a 4 órán át tartó nyugodt időtöltést. A fokozatossággal észrevétlenül növelhető az időtartam, és megtanulják a legfontosabb leckét, azt hogy bízhatnak benned, és tudhatják, hogy mindig visszatérsz. Egyéves korukra már a 8 óra egyedüllét is teljesíthetővé válik.
Meddig maradhat egyedül egy kutya?
Alapvetően az határozza meg, mennyi ideig hagyhatjuk otthon egyedül a kölyökkutyát, hogy milyen gyakran kell levinnünk elvégezni a dolgát. Általánosságban elmondható, hogy a kiskutyák minden hónappal egy órával tovább tudják tartani a vizeltüket, mint ahány hónaposak. Tehát egy négy hónapos kutya nagyjából öt órát bír ki pisilés nélkül - mondta Dr. Kristi Flynn, a Minnesota Egyetem Állatorvosi Karának professzora.
A felnőtt kutyát sem hagyhatjuk magára 6-8 óránál tovább, mert a hólyagja nem bír ennél többet. Ugyanakkor érzelmileg is megterhelő lehet a kutyáknak, amikor néhány óránál többet kell a gazdájuk nélkül tölteniük.

Mivel minden kutya más, figyeljük a saját kedvencünk viselkedését. „Az is gyakori, hogy a kutya nem képes tartani a hólyagját vagy a székletét tovább, amitől pánikba esik. De önmaguk szórakoztatására is nagyon kreatív és romboló dolgokat képesek kitalálni a kutyáink” - mondta Dr. Liz Stelow, a UC Davis Állatorvosi Karának állat viselkedéskutatója.
Az idős kutya 2-6 óránál tovább ne nélkülözze tovább a gazdáját.
Az egyedüllétre szoktatás lépésről lépésre
1. Az első napok a kölyökkel
Az első egyedül töltött éjszaka meghatározó pillanat a kölyökkutyánk életében. Távol került az anyjától és a testvéreitől, így érthető módon felettébb nyugtalan és feszült lehet. Ha kaptunk egy rongy/lepedő darabot vagy plüsst amin rajta van az anyja és a testvérei ismerős illata, akkor rakjuk be hozzá és máris könnyebbé tehetjük számára az első éjszakákat. Attól még, hogy az első néhány éjszaka vele alszunk/a közelünkben alszik, nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve mindig velünk akar majd aludni. Lehet, hogy eleinte folyamatosan szüksége van a közelségünkre, de néhány nap után, ahogy biztonságban érzi már magát az új otthonában és egyúttal szépen fokozatosan tanítjuk az egyedüllétre, már egyre hosszabban ellesz egyedül is.
2. Fokozatosság és következetesség
A hangsúly a fokozatosságon és a rendszerességen van. Kis lépésekben érdemes haladni és naponta fokozatosan növelni az egyedül töltött időt, hogy aztán kb. 3,5 hónapos kora körül már több órát is egyedül hagyhassuk. Fontos figyelmet fordítanunk annak a tanítására is, hogy a kutya a lakáson belül, de tőlünk távolabb is jól érezze magát. Tehát a kölyökkutya érkezésétől számított második-harmadik napoktól kezdve fokozatosan és tudatosan teremtsünk olyan helyzeteket, amikor egyedül hagyjuk. Először percekre, később 10-20 percre, majd 1-1 órára, 3-4 órára, s végül 5-6 órára.
Kezdjük kis lépésekkel a szeparációs tréning alapjait. Az ajtót 5-10 másodpercre becsukjuk, majd nyugodtan visszatérünk. A kezdeti napokon csak néhány másodpercig vagyunk távol. A nap folyamán többször megismételjük röviden. A távozási jelzések deszenzitizációja létfontosságú. Kulcsok csörgése, kabát és cipő felvétele után mégsem távozunk. Olyan különleges jutalmat adunk át, amely csak távollétben elérhető. Például fagyasztott jutalomfalat, LickiMat vagy töltött Kong. Visszaérkezéskor semlegesek maradunk. Kerüljük a túlzott ömlengést és izgalmat. Változatos időtartamokkal dolgozunk. Ez lehet 10 másodperc, 30 másodperc, majd 15, végül 45 másodperc.
3. A biztonságos hely kialakítása
Már a kutya érkezésekor fontos, hogy kialakíts számára egy biztonságos és kényelmes helyet. A fekvőhely lehet ketrecben, kosárban vagy akár egy kutyamatracon is, a legfontosabb, hogy a kutya a sajátjának érezze. A titok az, hogy vonzóvá tedd számára a helyet, ami később a megnyugvást és a biztonságot szimbolizálja az ebnek. Büntetésből sose küld a helyére, mert az negatív érzelmeket társít a helyszínhez. Ehelyett mindig dicsérd meg és adj neki falatokat, amikor ott pihen.

Nagyon fontos, az otthonunkon belül hol hagyjuk a kutyát. A maximális biztonságérzet érdekében a kedvenc helyeit ne zárjuk el tőle, itt tud megnyugodni legjobban. Ez lehet az a helyiség, ahol az ágya van, szobakennel vagy a játékai, amivel szórakoztatni tudja magát.
A fekhely kialakítása fontos lépés. A matracnak megfelelő méretűnek és jól szellőzőnek kell lennie. Feltétlenül helyezzük csúszásmentes padlóra. Ha a kutyánk kennelt preferál, az megadhat neki egy biztonságos teret. Ám ha ő az nyugtatja meg, több szobát is hagyhatunk nyitva. Viszont a veszélyes területeket bébizárral kell lezárni.
4. Előzetes lefárasztás és szórakozás
Ha tudjuk, hogy most néhány órát távol leszünk, előtte mozgassuk le a kutyát. Ha elfárad, jobban viseli majd az otthonlétet is. Indulás előtt a kutyák számára egy közepes-hosszú, 30-60 perces program ideális. A séta mennyisége függ a kutya korától és fajtájától. Egy nyugodt, tempós kör jobb, mint a sietség. A kutya kifárasztása nem csupán a futásról szól. A szaglászás csökkenti a stresszt és erősen igénybe veszi az agyat. Egy fél órás laza pórázon sétáltatás, ahol a kutya szaglászhat, gyakran többet ér, mint egy rövid sprint.

Jó, ha valamilyen különleges kedvenccel hagyjuk otthon a kutyánkat, mielőtt elmegyünk. Ez lehet egy kitömött játékállat, amit csak ritkán kap meg, és csökkenti a szorongását, míg mi távol vagyunk. Azok a játékok is hasznosak, amelyekbe jutalomfalatokat rejtünk, ezek is jó időre lefoglalják a figyelmét.
Amikor egyedül hagyod az ebet, gondoskodj róla, hogy legyen kellemes elfoglaltsága. Vásárolj neki különböző játékokat, rágócsontokat, automata jutalomfalat adagolókat, amik mentálisan stimulálják a kutyát és segítenek abban, hogy jól érezzék magukat a távollétedben. A foglalkoztató eszközök hozzájárulnak ahhoz, hogy hasznosan és érdekesen töltse az idejét a kutya. A szimatolás nem áll messze a kutyáktól, hiszen őseik sok időt töltöttek élelemkereséssel a vadonban. Hasonló feladatot adhatsz nekik, ha jutalomfalatokat rejtesz el a lakásban vagy a ház körül, amit nap folyamán megkereshetnek. Nagyon fontos, hogy a játékokat és a feltöltött jutalomfalat adagolókat indulás előtt add oda a kedvencednek, hogy mindig pozitív élmény társuljon ahhoz, hogy elmész. Figyelj arra, hogy a játékok biztonságosak legyenek, ne okozzanak sérülést a kutyának és ne törhessenek apró darabokra, amikor megrágja őket.

5. A távozás és érkezés rituáléja
A kutya mindig megérzi a hangulatodat, így ha látja rajtad, hogy szomorkodsz indulás előtt, ő is stresszessé válik. A legjobb lesz, ha gyorsan túlesel az induláson és nem nyújtod túl hosszúra a búcsúzkodást. A családtagok mind jönnek és mennek a saját időbeosztásuk szerint, és ez teljesen természetes, legyen az a kutya számára is. Egyszerűen csak köszönj el a kutyától és hagyd el az otthonod. Hasonlóan jó módszer lehet, hogy időnként átmegyünk egy másik szobába. Ezt addig ajánlott gyakorolnunk, amíg a kicsi már nem szalad utánunk, és elfogadja, hogy nem egy szobában tartózkodunk. Ha a lakást szeretnénk elhagyni, azt is észrevétlenül kell, hogy tegyük.
A távozási jelekkel szembeni érzékenység csökkentése fontos lehet: a kabát felvétele után üljünk le, és mutassuk meg, hogy nem azonnal indulunk el. Ezt a gyakorlatot naponta többször is érdemes megismételni. Amint hazatérünk, vezessük a kutyát a fekhelyéhez. Ahelyett, hogy osztoznál a kutya lelkesedésében és hosszasan simogatnád, szimplán csak nyugodtan üdvözöld őt.

6. Zajszigetelés és háttérzaj
Hagyjunk háttérzajt. A külső zajok - kukásautó, dudálás, kintről hallatszó ugatás - feszültté tehetik a kutyánkat, ezért ne hagyjuk teljes csendben otthon. Remek alternatíva lehet az is, ha bekapcsolod a tévét vagy a rádiót, amíg távol vagy, hogy ne érezze magát teljesen egyedül. A zajszigetelés kulcsfontosságú a városi kutyák számára. Leengedjük a redőnyöket, hogy csökkentsük a külső zajokat, és finom fehér zajt vagy klasszikus zenét játszunk. Az utca zaját ezzel mérsékelve 50-60 dB szinten tartjuk.
7. Technológiai segítség: kutyakamera és okosetető
A technika fejlődésének hála, ma már nem jelent gondot az sem, hogy távolról figyeljük az ebet. Rengeteg kutyakamera érhető el a piacon, melyekkel nem csak megfigyelheted a kutyát, de beszélhetsz is hozzá, ha szükségét érzed. A telefonodon keresztül élőben láthatod, hogy mivel foglalatoskodik kedvenced, ami nemcsak megnyugtató, hanem rendkívül hasznos akkor, ha azt tapasztalod, hogy helytelenül viselkedik. Az applikáció jelez, ha a kutyád ugat, ezért azonnal meg tudod nyugtatni a kutyát a hangoddal. A kamera mindkettőtök számára megkönnyítheti a külön töltött időt és segítségével megtudhatod, miben szükséges fejleszteni a kutyát. A kiválóan választott kutyakamera kétirányú hangfunkciójával lehetővé teszi, hogy halljuk kedvencünket és nyugodt hangunkkal meg is vigasztalhassuk. A távoli megfigyelés több mint képek sorozata; lehetőségünk van elemezni a felvételeket. A mozgás- és hangérzékelés fontos értesítéseket küld, így gyorsan reagálhatunk, ha a kutya ugat vagy kapar.
Az okosetetők és jutalomfalat-dobó berendezések előre beállított időpontban működnek, segítve ezzel a kiegyensúlyozott napirend kialakítását. Ezek a berendezések azonban nem helyettesítik a tréninget, csupán kiegészítik azt. A lakás komfortja érdekében érdemes hőmérséklet- és páratartalom-érzékelőket telepíteni.

Mit tegyünk, ha a kutya szeparációs szorongástól szenved?
A szeparációs szorongás esetén a kutya valóban az egyedülléttől fél. Amennyiben a kutya szeparációs szorongásának oka a korábbi tulajdonosokkal vagy kölyökkorban szerzett rossz tapasztalat, ez indokolt és érthető. Az ember viselkedése azonban gyakran központi szerepet játszik. Tudattalanul azt az érzést közvetítjük az állatnak, hogy az elválás egy jelentős esemény.
A kontrollvesztésben szenvedő kutyáknál viszont a kutya aggodalma vagy akár dühe mutatkozik meg, hiszen a „falka” nélküle kelt útra - anélkül, hogy ő vigyázhatna ránk. Amennyiben négylábú kedvencünk ilyen típusú kutya, azonnal tisztázni kell a falka hierarchiáját és megmutatni neki, hogy mi vagyunk a falkavezérek. El kell fogadnia, hogy mi vagyunk a vezetők és el tudjuk dönteni, mikor jövünk és megyünk. A kontrollvesztett kutyának meg kell tanulnia, hogy nem kell mindig gondoskodnia gazdájáról - csak így fogja előbb vagy utóbb az egyedüllétet is elfogadni. Figyeljük meg, hol szokott kutyánk feküdni. Közvetlenül a bejárati ajtó mögött vagy magasan a kanapén? Ez egyértelműen azt mutatja, hogy feladatának tekinti, hogy a házban mindent a felügyelete alatt tartson.
A felnőtt kutya szeparációs szorongását kezelő tréning úgy kezdődik, hogy intenzíven kell vele foglalkozni, mielőtt elhagynánk a lakást. Játsszunk vele keresős játékot vagy menjünk hosszabb sétára. A keresős játék vagy agility tréning a kutya számára pozitív értelemben megterhelő és a legtöbb kutyának látványos örömet okoz. Pár percet követően visszatérhetünk a helyiségbe és megjutalmazhatjuk a kutyát egy jutalomfalattal. Tréningezzünk minden nap vele. Minden alkalommal növeljük a távollét idejét, ha azt tapasztaljuk, hogy a kutya nyugodtan és türelmesen várakozik.
Ha a kutya elválási pánikot, önsértő magatartást mutat, kényszeresen nyalakodik, kontrollálhatatlanul ugat vagy rombol, akkor keressük fel a viselkedés-specialistákat. Ők tudományosan igazolt módszerekkel dolgoznak, és a pozitív megerősítésen alapuló terápiával segíthetnek.
Alternatívák a hosszú távollét esetére
A legtöbben általában napi 8 órát töltenek a munkahelyükön és nincs lehetőségük napközben meglátogatni a kutyát. Ilyenkor jól jöhet, ha van valaki a családban, aki ráér meglátogatni a kutyát, hogy ne töltse egyedül az egész napot. Szóba jöhet kutyasétáltató vagy tréner, aki napközben lemozgatja a kutyát, gondoskodik az egészségügyi sétáról és a mentális stimulációról. A trénerhez hasonlóan a kutyanapközi is remek megoldás lehet, mert ott egész nap társaságban lehet a kutya, és folyamatos figyelemben részesül.

Ha hosszú órákat töltünk távol otthonunktól, fontos, hogy megbízható segítséget találjunk. A kutyasétáltatók a Budapest területén napi egy-két alkalommal szüneteltetik kedvencünk magányát, ezzel aktivitást biztosítva neki. A kutyanapközi olyan hely, ami strukturált programmal, felügyelettel és társasági lehetőségekkel várja a kutyákat. Egy rövid próbanap arra szolgál, hogy felmérjük: kedvencünk hogyan érzi magát ott, és ellenőrizzük az oltásokat. Bevonhatjuk a szomszédokat is a kutyánk gondozásába. A megbízható kutyaszitter, a profi napközi és a barátságos közösségi segítséget nyújtó szomszédok segítik kialakítani azt az erős támogatói hálót, amelyre szükségünk van.