A csecsemők fejlődése minden szülő számára kiemelten fontos, így érthető, hogy aggodalomra ad okot, ha eltérést tapasztalnak. A mozgás a gyermekkor egyik legnagyobb élménye, lábaink egészségére pedig egész életünkben nagy szükségünk van. A csecsemőkor végéhez közeledve (8-12 hónapos kor között) egy újabb fontos állomásához érkezik a mozgásfejlődés: gyermekünk kapaszkodva feláll, majd hamarosan megteszi első lépéseit és elindul a felfedezni a világot.
A járás fejlődése egyéni tempóban történik mindenkinél, a legtöbb baba átlagosan 13-14 hónaposan kezd el lépegetni. Alapvető fontosságú, hogy se a felállás folyamatába, se a járás tanulásába ne avatkozzunk bele! A csontoknak, izmoknak kellően meg kell erősödniük ahhoz, hogy a gyermek önállóan végre tudja hajtani ezeket a mozgásokat. Éppen ezért ne használjunk bébikompot, és ne sétáltassuk kézen fogva sem az önállóan még nem járó gyermeket!
Tapasztalni fogjuk, hogy gyermekünk először széles alapokon, teljes talpon áll, majd amikor elindul, rövideket lépve totyog, miközben karjaival egyensúlyoz. Előfordulhat, hogy lábujjaival is kapaszkodik, esetleg bokája kifelé dől vagy sokat álldogál lábujjhegyen. Ez természetes jelenség a járástanulás időszakában, az esetek többségében csak átmeneti állapotról van szó.
Amikor napjai javarészét már állva tölti a gyermek, ideje megfelelő lábbeli után nézni! Mindenképpen zárt sarkú, kemény kérgű, erős és jól szellőző cipőt kell választani, ami stabilan fogja a gyermek sarkát, illetve elősegíti a boka tartását. A cipőválasztás kapcsán időről időre felmerülő kérdés, hogy engedjük-e mezítlábazni gyermekünket. A mezítlábas sétának olyan felületen van jelentősége, ahol a láb izmai dolgozhatnak és az egyensúlyérzék javulhat. Így elsősorban egyenetlen felületen (pl. fűben, homokban) javasolt.
Az ideális gyermekcipő minden tekintetben követi a láb méreteit, a gyermekek lába azonban gyorsan nő: a totyogóké két-három havonta körülbelül fél cipőmérettel változik, míg a három-ötéves korosztályba tartozó gyermekeknél nagyjából négy-öthavonta kell cipőt cserélnünk. Serdülő gyermekünknek évente 1-2 méretet fog nőni a lába.
Lehetséges lábfejdeformitások és kezelésük
Nézzük meg a leggyakoribb lábfej-deformitásokat, amelyek a csecsemőkorban előfordulhatnak, és hogyan kezelhetők:
Befelé forduló lábfej (pes adductus vagy sarlóláb)
Veleszületett, gyakran kétoldali lábtartási hiba, amit leggyakrabban méhen belüli mechanikai hatás okoz. A befelé forduló lábfej (pes adductus) másik szemléletes elnevezése a sarlóláb, az egyik leggyakoribb veleszületett deformitás. Születés után azonnal jól látható, különösen, ha a csecsemő sarkát széttárt mutató és középső ujjunk alkotta nyílásba illesztjük. Fiúknál gyakoribb, általában mindkét lábat érinti, de előfordulhat csak az egyik lábnál is.
A rendellenesség foka igen különböző, sokszor az orvosok sem tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, mert az elváltozás a csecsemő növekedésével legtöbbször magától korrigálódik. A befelé fordulás kötöttség szempontjából két csoportba sorolható, és ennek a kezelés szempontjából nagy jelentősége van:
- Flexibilis adductus: a befelé forduló előláb passzív mozgatással könnyen egyenes helyzetbe hozható az esetek 85-95%-ában.
- Rigid adductus: ritkább esetben az előláb passzív mozgatással nem hozható egyenes helyzetbe, ebben az esetben nem várható spontán rendeződés.
A befelé forduló lábfej oka
A lábfej elülső részének befelé hajlása általában a magzat méhen belüli elhelyezkedésének következménye: a magzatpózban különösen kevés magzatvíz, nagyobb magzat esetén a szűk térben kevés mozgáslehetőség maradt, a lábfej tartósan így helyezkedett el. A méhen belüli tartási kényszerűség következtében olykor az előlábat mozgató bizonyos izomcsoportok egyensúlyában is zavar jöhet létre. Még ritkábban valódi fejlődési rendellenességről van szó.
A befelé forduló lábfej tünetei
Az előláb, vagyis a lábfej elülső része, a lábközépcsontok és a lábujjak befelé fordulnak, a talp külső éle kifelé domborodik, belső széle befelé homorú, a nagylábujjak egymás felé kanyarodnak.
Hogyan diagnosztizálják a befelé forduló lábfejet?
A diagnózis fizikális vizsgálat alapján felállítható, a dongalábtól jól elkülöníthető, a deformitás csak az előlábra korlátozódik. Passzív mozgatással a kötöttség mértéke szintén megállapítható, ennek függvényében kell a szükséges kezelési tervet felállítani.
Hogyan kezelhető a befelé forduló lábfej?
Ha nincs egyéb kizáró ok, akkor már újszülöttkortól javasolt elkezdeni a gyógytornát, ami a befelé forduló lábfej passzív tornáztatását jelenti. A talp bőrének ingerlésével - enyhe csípés, simogatás - aktív lábmozgásokat is kiválthatunk. A torna egyúttal a lábszár, valamint a lábizmok erősítéséhez is nagymértékben hozzájárul. Ezeket az egyszerű tornagyakorlatokat − amit gyógytornász tanít meg a szülőknek − naponta többször el kell végezni, általában érdemes a baba tisztába tevéséhez, fürdetéséhez kötni.
A befelé forduló lábfej kezelési terve a kötöttség mértékétől, a javulás ütemétől és a kezelés megkezdésének időpontjától függ. Az eredményt a láb tornáztatása, az irányított gyógytorna és amennyiben szükséges, a segédeszközök együttes használata hozza meg. Tartsuk be az ortopéd szakorvos és a gyógytornász utasításait, és helytelen “kíméletből” ne hanyagoljuk el a kezelést.
Konzervatív terápia tornával, passzív mozgatással, masszírozással
Flexibilis adductus esetében újszülött kortól kezdve javasolt a lábfej külső szélének masszírozása, gyógytorna (Dévény-féle speciális manuális technika). Kinezio tape felhelyezésével segíthet a gyógytornász a lágyrészek optimális alakításában.
Konzervatív terápia gyógycipővel
Amennyiben a tornáztatással hat hét után nem egyenesedett ki a lábfej, vagy az ortopéd orvos már születés után ezt javasolja, speciális gyógycipő, redresszáló szandál segítségével korrigálható sarlóláb. A gyógycipőt első alkalommal az orvos adja fel a csecsemőre a szükséges méretre és helyzetben rögzítve. Hat hétig folyamatosan viselnie kell, csak fürdetés idejére szabad levenni, majd a következő hat hétben még éjszakai viselés a kezelés része.
Későbbi korrekció gipszeléssel
Csecsemőkorban fel nem ismert vagy nem kezelt befelé forduló lábfej esetén a belső oldal lágyrészei megrövidülhetnek, és ezek akadályozzák a kiegyenesítést. Kisdedkorban a lábfejet gipszeléssel szorítják fokozatosan az egyenes irány felé. A gipszet hetente-kéthetente veszik le, ellenőrzik az elért eredményt, majd helyezik fel az újabbat. Így kb. 4-6 hét alatt érhető el a kívánt állapot. Ezt műanyag korrekciós sín viselésével lehet megőrizni, ellenkező esetben visszamódosul a lábfej. A járás kezdete után, amennyiben az ortopéd orvos úgy ítéli meg, a fenntartás érdekében szükséges lehet bizonyos ideig egyenesített talptengellyel, esetleg befelé döntéssel készült ortopéd cipő, amely a lábat egyenes irányban tartja. Műtét akkor javasolt, ha a konzervatív kezelések nem hoztak eredményt, és esztétikai problémán kívül cipőviselési problémát, panaszt okozna gyermekkorban a befelé forduló lábfej.
Hogyan előzhető meg a befelé forduló lábfej?
A befelé forduló lábfej a magzat sajátos (kényszer)elhelyezkedéséből adódik, ez nem előzhető meg direkt módon. A kezelés mielőbbi megkezdésével, tornáztatással azonban sokat tehetünk azért, hogy maradéktalanul elmúljon a deformitás. Kismértékű befelé fordulás esetén is végezzük a tornáztatást. Amennyiben a későbbiekben, bármely életkorban észleljük, hogy a gyerek “csámpásan”, befelé fordult lábfejjel kezd járni, forduljunk gyermekortopéd szakorvoshoz.
O-láb és X-láb
Ezen elváltozások nem feltétlenül kórosak, általában nem csontrendszeri elváltozás áll a hátterükben. Születéskor legtöbbször enyhe O-láb észlelhető, ami valószínűleg az anyaméhben fennállott kényszertartás következtében jön létre, de örökletes tényező is szerepet játszhat a kialakulásában. A veleszületett O-láb meg szokott maradni csecsemőkorban, később azonban, amikor a kisgyermek járni kezd, fokozatosan kiegyenesedik. Orvosi vizsgálat akkor válik szükségessé, ha a befelé görbült helyzet nem korrigálódik kétéves korig, vagy tovább romlik.
X-láb legtöbbször a járás megkezdése után (2-4 éves korban) alakul ki, hátterében a szalagok gyengesége áll. A jelenség az erre hajlamos gyermeknél súlygyarapodás, elhízás következtében fokozódhat, de ezekben az esetekben is jótékonyan hat a növekedés, illetve a diéta, a testsúly csökkenése. Korrekciós helyzetben végzett gyógytornával helyreállítható ez az elváltozás is, ám ha a görbeség jelentékeny, vagy ha nem normalizálódik 8 éves korra, ortopédiai vizsgálat, illetve műtét is szükségessé válhat.
Lúdtalp
A lúdtalp a boka és a lábfej hosszboltozatának süllyedésére vezethető vissza. A laza szalagok nem tartják a boltozatot kellően stabilan, és a láb felső és külső izmai sem egyformán erősek. A csecsemő „lúdtalpasnak” tűnő talpa esetén a boltozatot vastagabb zsírpárna tölti ki, ezt tévesztik össze a szülők gyakran a lúdtalppal. A növekedés során egyre nagyobb testsúly nehezedik a gyermek lábára. Hosszas ácsorgás, illetve járás során lábfájdalom lép fel, a kóros súlyelosztás miatt ezt nemegyszer gerincfájdalom is kíséri.
Megelőzés és kezelés
- Legfontosabb a megelőzés! Ne késztessük a gyermeket túl korán felállásra és járásra, várjuk meg türelemmel, amíg magától elindul. Ha a kisgyermeket két kezénél fogva megemelve járatjuk, amikor ehhez az izomereje még kevés, elősegítjük a lúdtalp kialakulását. Ügyeljünk rá, hogy kisgyermekkorban se érje túlzott megterhelés a gyermeket!
- A jó minőségű cipők viselése segít megelőzni a betegséget. A nagyon szűk vagy túlságosan merev cipők visszafordíthatatlan károsodásokhoz vezethetnek. Kb. 2 és 4 éves kora között, amikor a leggyorsabban nő a gyermek lába, általában félévente új cipőre lesz szüksége.
Ha a lúdtalp már kialakult, legfontosabb a lábboltozat izmainak megerősítése lábtorna segítségével. Kisgyermekkorban, kifejezetten kifelé dőlő sarok esetén olyan cipőt kell viselnie a gyermeknek, amely a sarok befelé döntésével a láb helyzetét korrigálja - nevezhetjük ezt lúdtalpcipőnek is. Serdülőkorban a nagyobb igénybevétel, a sport, valamint az állandó izomfeszülés fájdalmakhoz, gyulladásos jelenségekhez vezet. A gyermek fáradékonyságról, a lábszár elülső élének fájdalmáról számol be. A panaszok a kényelmes cipő mellett az egyre könnyebb és tökéletesebb lúdtalpbetétek használatával csökkenthetők. Lúdtalpbetétet az ortopéd szakorvos ír fel, a betét mindig a gyermek lábára van tervezve. Ilyen esetben a gyermek valamennyi cipőjében szükséges a betét használata, és a láb méretének változásakor a betétet is cserélni kell! Lúdtalpbetét használatakor 1-1,5 évente érdemes kontrollra menni, hogy ellenőrizhessék a betétet és a talpat.
Amikor a baba megfeszíti magát
Ha kisbabád időnként megfeszíti magát, nyugtalan, sír, a legtöbbször ez a frusztrációval állhat összefüggésben. A kisbaba idegének erősítése olyan szabályozott folyamatrendszerek mentén halad, amely mindenkinél más tempóban zajlik. Érdemes tudni azt, hogy az általunk észlelt fejlődési ugrások mellett olyan finom idegrendszeri és izomfejlődési változások is történnek, amelyek során bizonyos kisebb eltérések jöhetnek létre. Ezek nem mindig észrevehetőek, gyakran az izmok erősödésével teljesen korrigálódnak. Maga a mozdulat elég észrevehető, hiszen gyakran ölbe véve tapasztalható. A baba homorít, hátraveti a fejét, megfeszíti hátát és a legtöbb esetben dühösnek is látszik.
Landau-reflex és „repülőzés”
Hason fekve gyakran megfigyelhető a „repülőzésnek” nevezett jelenség, a Landau-reflex. Ez más jellegű mozdulat, mint az előbb említett megfeszülés, mégis sokakban aggodalmat kelt. Ilyenkor a kisbaba főként hason fekve feszíti hátra magát, kezeit és lábait szabályosan megemelve, arcával előre nézve. Lehet, hogy a köztudatban tévesen problémát jelent, amikor a baba „repülőzik”, de valóban ez egy fontos állomása a fejlődésének. 4 hónapos körül meg a pozíciót. Ha mi magunk kipróbálnánk, tapasztalnánk, hogy milyen nagy erőkifejtést kíván a testhelyzet gerincének izmaitól. Ezért is hasznos, mert hatékonyan erősíti a baba hátizmait. Felkészíti őt a további mozgásfejlődési állomásokra és ebben a testhelyzetben figyelmével távolabbi dolgokra is összepontosítani tud. Abban az esetben, ha még 6 hónapos korban is tapasztaljuk ezt, akkor forduljunk szakemberhez! Akkor is keressük meg babák mozgásfejlődését segítő terapeutát, ha a baba nem szeret hason feküdni. A hason fekvés rendkívül fontos a kúszás-mászás beindulása szempontjából. A Landau-reflex abban a testhelyzetben jön létre, amelyik fontos a baba fejlődése szempontjából, ezért a napközbeni hason fekvést érdemes gyakran alkalmazni.
Fájdalom és megfeszülés
A fájdalom miatti feszülés súlyos sírással jár, és a baba nehezen megnyugtatható. A görcsös hasfájás, vagy a reflux miatti gyomorégés a tehetetlen csöppséget okozhat zaklatottá teszi. Hasfájás esetén a megfeszülés mellett lábait is fel-felhúzza, pocakja kemény, esetleg bélhangok hallhatóak.
Moro-reflex
A Moro-reflex valóban nem megfeszítés, de látványában ahhoz hasonló. A 3 hónapos kornál kisebb babák általában háton fekve, vagy felemeléskor, amikor nem érzik magukat biztonságban, széttárják kezeiket és egy pillanatra nem vesznek levegőt. Amikor a baba biztonságérzete hirtelen lecsökken, valami váratlan dolog éri - például hangos zaj, vagy esés érzése - akkor karjait kitárja, egyfajta kapaszkodó, mintha átkarolni szeretne, akkor egy pillanatra nem vesz levegőt, amivel gyakran megijeszti szüleit. Mindez gyorsan lejátszódik, és van, hogy elsírja magát közben. A Moro-reflex akkor okozhat némi gondot, ha gyakran érinti a babát. Ilyenkor tudunk neki azzal, ha kevesebbet fektetünk a hátára, többet az oldalára. Megfelelően biztonságos megtámasztással stabilan fogja érezni magát és a reflex kellemetlenségei is nagymértékben lecsökkennek.
Frusztráció és idegen ingerek
A szülés során fellépő komplikációknak - például az átmeneti oxigénhiányos állapotnak - is lehet hatásaik az izomtónusra, idegekre. Amikor például egy látogató érkezik a picihez, aki hirtelen felkapja, és ő megijed a váratlan helyzettől, az idegen hangtól, arctól, akkor testének befeszítésével reagál. A picik nagyon érzékenyek azokra a mozdulatokra, hangokra és apró ingerekre, melyek eltérnek a szülőktől kapottaktól. Ezért ha egy idegen személy a megszokottól eltérő módon, esetleg nagyobb lendülettel veszi fel őket, vagy szokatlan testhelyzetet alakít ki, akkor a babák gyakran frusztrálttá válnak. Mivel az ő kifejezési eszközük a hangjuk, az izmaik, ezért befeszítéssel és sírással próbálják kifejezésre juttatni kellemetlen érzéseket. Nyugtassuk meg őt! Ha sikerült kitalálnunk, hogy mi hozta ki a komfortérzetéből, akkor próbáljuk megszüntetni a kellemetlen helyzetet.
Mikor forduljunk szakemberhez?
A csecsemők fejlődése egyéni ütemben zajlik, de ha egy baba jelentősen késik bizonyos mérföldköveknél (például fej megtartása, forgás, kúszás, ülés), az intő jel lehet. Az izomtónus-zavarok esetén a baba izmai túl lazák vagy éppen túl feszesek lehetnek. Ha a fent említett tünetek közül több is jelentkezik, érdemes gyermekorvossal vagy gyermekneurológussal konzultálni. A korai felismerés kulcsfontosságú, hiszen a megfelelő terápia (pl. Dévény torna) sokat segíthet.
Észrevehetünk bármilyen hibát, a szokásosól eltérőt, mozgásproblémát, vagy a fejlődésének megállapítását, amivel orvoshoz kell fordulni. Ha nem tudjuk magunkat megállapítani, hogy a baba időnként miért feszíti meg magát, akkor mutassuk meg egy szakembernek. Nem könnyű azonban pontosan elmagyarázni a látottakat. Ha bármi furcsát tapasztalunk, érdemes felkeresni a védőnőt, gyermekorvost, aki szükség esetén tovább küld megfelelő szakemberhez, fejlesztőhöz. Ha az egyébként ritka hátrafeszítések idővel sem maradoznak el, vagy bármilyen furcsa mozdulatot észlelünk a babaánál, akkor mindenképp kérjük ki gyermekneurológus tanácsát. Rendkívül jó speciális fejlesztő tornák léteznek. A Dévény torna például sok esetben már néhány alkalom után is látványos eredményeket tud hozni.
Ne essünk pánikba! A csecsemőkori neurológiai problémák kezelhetők, ha időben felismerjük őket. Szerencsére egyre több a minden tekintetben felelős szülő, akik már tájékozottak és tudják, hogy nincs „lusta” baba, régebben ugyanis a nem szabályosan fejlődő babákat lustának nevezték. Ma már legtöbbször azt is tudják a szülők, hogy a csecsemőkori „ferdeségeket” sem lehet kinőni, azok nyomait egy életen át hordozzuk. Normál esetben a csecsemők mozgásfejlődése szinte azonos, ha nincsenek blokkoló, gátló tényezők, akkor a csecsemőkori reflexek beindítják a mozgásfejlődést minden babánál, mert az idegrendszer egyfajta önfejlesztésre van beprogramozva. Ha a csecsemője fejlődése az átlagostól eltérő, akkor a mozgásfejlődés lehet lassabb, gyorsabb, eltérő sorrendű vagy akár fejlődési fázisok is kimaradhatnak belőle, legrosszabb esetben pedig el sem indul.
Ha Ön is a felelős szülők táborába tartozik, akkor figyelje kisbabája mozgását és olvassa el minden hónapban a figyelmeztető jeleket! A Babamozgató segítségével TEGYEN kisbabája fejlődéséért!