A 7 hónapos baba ülésfejlődése: Mikor és hogyan segíthetünk neki?

Olvasni, hallani, hogy mennyire rossz ötlet ültetni a csecsemőket, és mitől kell óvakodni, de most megtudhatod, mi áll a korai ülés mögött, és hogyan tudsz neki segíteni már az első hónapoktól fogva.

Sok fiatal szülő teszi fel magának azt a kérdést, hogy mikor ül a baba, azon tűnődve, hogy gyermeke megfelelően fejlődik-e. Életének első heteiben a baba fekve látja a világot. Néha a hátán, néha a pocakján, de mindig vízszintes helyzetben. Micsoda újdonság a számára, amikor egy nap kiderül, hogy csontjai és izmai elég stabilak és erősek ahhoz, hogy elkezdhessen önállóan ülni!

Minden csecsemő szülője számára, különösen, ha az első gyermekről van szó, nagyon fontosak a baba testi fejlődésének lényeges pillanatai. Ezek egyfajta mérföldkövek, amelyek lehetővé teszik a pici számára, hogy egyre függetlenebbé váljon a felnőttektől, és elindulhasson az érettség felé vezető úton. Ezért teljesen érthető, hogy egy szülő kíváncsi és szeretné tudni, hogy mikor ül a baba először, és hány hónaposan várható az a sokszor érzelmes és felejthetetlen pillanat, amikor végre elmondhatják, hogy tud ülni életük értelme.

Mikor számít "valódi" ülésnek?

Gyakori félreértés, hogy mit is tekintünk valódi ülésnek. Akkor beszélhetünk erről, ha:

• a baba önállóan ül fel,
• a gerince saját súlyát stabilan viseli, az ülőgumóján ül,
• nem használ támasztékot vagy segédeszközt az üléshez.

Ha ezek nem teljesülnek, akkor még nem beszélünk valódi ülésről - függetlenül attól, hogy a baba „ülő helyzetbe van helyezve”. A jó üléshez kell:

• megfelelően erős hátizomzat
• jó kitámasztási reakciók előre és oldalra
• testtartó- és egyensúlyi reflexek kialakulása

A megfelelő felülés négykézláb helyzetből történik: a baba kiteszi a fenekét valamelyik oldalra, míg kezei a földön vannak, innen fokozatosan tolja fel magát ülő helyzetbe. Ha a gyerek önállóan, kapaszkodás és egyéb segítség nélkül a szoba közepén a fent leírt módon, négykézláb vagy kúszó helyzetből képes felülni, akkor már biztosan felkészült az izomzata az ülésre.

A baba ülésfejlődésének szakaszai

A gyermek harmonikus fejlődése természetesen nem halad tökéletesen a táblázatok szerint. A babák eltérően fejlődnek, és különbözhet, hogy hány hónaposan érik el a motoros és mentális fejlődéshez kapcsolódó készségeket. Mielőtt a baba ülő helyzetbe kerülhetne, más, az izomfejlődéshez és a koordinációhoz kapcsolódó készségeknek is meg kell jelenniük. Vajon mit kell megtanulnia a babának, mielőtt az ülés egyáltalán szóba kerülhetne?

A baba ülésének kezdete szorosan összefügg a kíváncsiságával és a világ iránti érdeklődésével. Ahogy egyre jobban érdekli őt a környezete, természetes igénye lesz arra, hogy új perspektívákból szemlélje a világot. Ahhoz, hogy egy baba ülni tudjon, több alapvető készségnek kell kifejlődnie, amelyek együttesen segítik a stabilitás és a mozgás koordinációjának elérését: az egyensúlyérzék és a testtartás koordinációjának fejlődése kulcsfontosságú az ülő helyzet stabilizálásához. Ezek a készségek fokozatosan és természetes módon fejlődnek ki a babákban az első életév során.

Az ülni tanulás bevezetése az élet első hónapjában kezdődik. Kezdetben a gyermek megtanulja elfordítani a fejét fekvő helyzetben. A következő hónapokban hason fekve felemeli a fejét, ami erősíti a nyakizmokat. Aztán az alkarjára támaszkodik, és forog - a hátáról a pocakjára és fordítva.

Íme a babák ülésének hozzávetőleges szakaszai, szem előtt tartva, hogy minden kisgyerek a saját egyéni ütemében fejlődik:

• 2-3 hónaposan: a fej oldalra fordítása és felemelése hason fekvő helyzetből.
• 5 hónaposan: a mellkas felemelése fekvő helyzetből, akár 90 fokos szöggel a talajhoz képest, a kezekre támaszkodva.
• 6 hónaposan: a babák hason fekvő helyzetből képesek a hátukra fordulni, először az egyik oldalon, majd mindkét oldalon, és mindez megy hátról hasra is. Elkezdődik a kúszás időszaka. A baba már megpróbál ülni, de még támaszra vagy némi segítségre van szüksége.
• 7 hónapos korban: támogatással ülés. A 7 hónapos baba már mindkét irányba könnyedén forog, gurulva változtatja a helyét. A tárgyak igazi megfogása (radiális jellegű fogás) csak a 7. hónapban következik be. Ez azért fontos, mert a fogás előfeltétele a felállásnak. Kapaszkodva már ekkor állnak egyes csecsemők. Képes a tárgyak felemelésére és kézből-kézbe már átadja a megfogott holmikat. A 7 hónapos baba már szótagokat ismételget, pl. pa, ma, mam-mam-mam. Bár szavakkal még nem tudja jelezni kívánságait, azért a csecsemő a maga módján már kommunikál, tudomásunkra hozza, hogy mit szeretne. Mindent a szájába vesz, ekkor még ez a legfőbb információszerző forrása.
• 8-10 hónapos korban: független, stabil üléshelyzet. Ez a szakasz körülbelül 10 hónaposan jön el. 9-10 hónapos koruk körül eljutnak oda, hogy támogatás nélkül, stabilan tudnak ülni - azaz már arra sem szorulnak rá, hogy a kezükkel támasszák meg magukat.

A babák csak a fejlődés következő szakaszaiban kezdenek el mászni, illetve próbálnak először felállni. A járástanulás az élet következő hónapjaiban halad előre, és az, hogy a gyermek mikor kezd járni, szintén nagyon egyéni kérdés.

Mikor nem szabad ültetni a babát?

Ez egy kulcskérdés - a válasz röviden: amíg a baba nem tud önállóan felülni, addig nem szabad ültetni! Ez azt jelenti, hogy:

• nem húzzuk fel a babát ülésbe,
• nem ültetjük magunk ölébe egyenes háttal,
• nem tesszük etetőszékbe, pihenőszékbe, babakocsiba ülő pozícióban,
• nem támasztjuk ki párnával vagy egyéb eszközzel.

A baba gerince fokozatosan fejlődik, és a baba ültetése idő előtt túlzott terhet ró a gerincre, csípőre és medencére. A 6-7 hónapos gyerek gerince és idegrendszere még nem áll készen az ülésre.

Mi számít helytelen „ültetésnek”?

Sok eszköz és helyzet „ülésnek” tűnik - de nem minden az. Íme néhány példa:

Az eszközök nem helyettesítik a szabad mozgást - fontos a hasalás, kúszás, forgás gyakorlása.

Miért veszélyes idő előtt a baba ültetése?

A túl korán történő ültetés:

• megterheli a fejlődő gerincet,
• megzavarja a mozgásfejlődés természetes sorrendjét,
• akadályozhatja a törzsstabilitás kialakulását,
• gyengíti az egyensúlyérzéket,
• növeli a rossz testtartás és mozgásminta esélyét.

Amennyiben a baba segítséggel tanul meg felülni, az izmai nem képesek megfelelően tartani a gerincét: rossz tartás rögzülhet és ezzel olyan terheket teszünk a csigolyákra, amikre még nem készültek fel. A túl korán felülő gyerekek általában nem rendelkeznek megfelelő kitámasztási reakciókkal, amivel meg kell védeni magát eldőlés közben. Óhatatlan, hogy amíg tanulja az új helyzetet, időnként eldől. Ha valamelyik oldalra nem tud elég ügyesen kitámasztani, megütheti magát. A túl korai ülés tehát összezavarja a mozgásfejlődést.

Mit tehet a szülő?

A baba ülésének elősegítéséhez először biztosíts számára egy biztonságos környezetet, például puha párnákat vagy takarókat helyezz el körülötte, hogy megóvd őt az esetleges elesésektől. Emellett nagyon hasznos lehet a hason töltött játékidő, mivel ez erősíti a nyak, a hát és a vállak izmait, amelyek elengedhetetlenek az üléshez. A fejlesztő játékok és tevékenységek, mint például a színes, zajos játékok, amelyek felkeltik a baba érdeklődését és ösztönzik a fej, a nyak és a törzs mozgatását, szintén elősegíthetik az ülés képességének fejlődését. Emellett mindig figyelj a baba reakcióira és kényelmére, és soha ne kényszerítsd őt olyan helyzetbe, ami még nem természetes számára. Emlékezz, minden baba egyedi és a saját tempójában fejlődik, így az ülés készségének elérése is eltérő időpontokban történhet.

• Támogasd gyermeked természetes fejlődési ritmusát!
• Adj sok lehetőséget hason fekvésre, oldalra fordulásra, kúszásra, mászásra! Egészen pici korától sokat fektesd hasra, amikor ébren van és így játssz vele: így erősödnek az izmai, ami segít a normál mozgásfejlődés megélésében.
• Használj jól beállított hordozókendőt - segíthet a testtartás fejlődésében.
• Ne siettesd az etetőszékbe ültetést - inkább etess öledben, félig döntve.
• Teremts neki helyet a játékhoz! Ha van saját tere a földön már egészen kis korától kezdve, ahol szabadon jöhet-mehet és kielégítheti a kíváncsiságát, akkor kevésbé fog a fenti módokon újabb és újabb élményforrást keresni. A lehető leggyakrabban helyezd a babát egy szőnyegre, lehetőleg a padlóra, ahol a legnagyobb biztonságban van.
• Vegyél részt az erőfeszítéseiben! Szurkolj, dicsérd, tapsolj és örülj a gyermek apró sikereinek. Minden alkalommal, amikor felemeli a fejét, megpróbálja felemelni magát az alkarján vagy megfordulni, dicséretben kell részesülnie. Ennek köszönhetően a gyermek még inkább motivált lesz a mozgásra.
• Gondoskodj a biztonságáról az első felülési kísérletek során! Amikor a baba elkezd önállóan felülni, még nem képes a stabilitásra. Hátra vagy oldalra eshet. Az ilyen fejütközések veszélyesek lehetnek, ezért érdemes puha párnával védeni a babát. Vedd körül vele gyermekedet, hogy minden esésnél puhára essen, és ne menjen el a kedve a próbálkozásoktól az elkerülhetetlen kudarcok miatt.
• Ha a baba kéri az ülést: legyünk erősek, ne engedjünk a kérésnek, hanem ajánljunk fel neki másik testhelyzetet, amiben foglalkoztatjuk őt: fektessük a hasára, fogócskázzunk, labdázzunk a földön, nézegessünk mesekönyvet, zenéljünk csörgős játékokkal, beszélgessünk vele, csiklandozzuk, szeretgessük egymást.

W-ben ülés

Számtalan írás született arról, hogy ez miért nem a legjobb módja az ülésnek. Nem jó a csípőnek, a deréknak és általában a háttérben valamilyen reflex munkálódik - időn túl. Mivel ez egy reflexesen kialakult, megszokott testhelyzet, nem fog valódi változást hozni az, ha megigazítjuk a lábát, vagy gyakran rászólunk a gyerekre. Aggodalomra nincs ok, de érdemes szakemberrel konzultálni.

Mire érdemes még figyelni ülés közben?

• Figyeljük meg, hogy gyermekünk mind a két oldalon át fel tud-e ülni, vagy valamelyik oldalt előnyben részesíti. E mögött az alig észrevehető eltérés mögött gyakran egy korábbi csecsemőkori reflex eltérése, hiánya vagy fennmaradása állhat. Önmagában még nem jelent semmi rosszat.
• Ülve teljesen egyenesen tartja-e a fejét?
• Nézzük meg a lábait ülés közben: akkor jó az ülés, ha a dereka, háta nem görbe, lábai lazák, nem spiccelnek, fejét pedig képest középen tartani, minden irányban szétnézni a szobában eldőlés nélkül.
• Evés közben legyen a talpa megtámasztva: mi sem eszünk szívesen lógó lábakkal. Ültessük kis zsámolyra, vastag lexikonra, lépcsőre, ahol az egész talpa a saroktól a lábujjakig meg van támasztva és játsszunk vele ebben a testhelyzetben is: nagyon fogja szeretni!

Mikor kell aggódni?

Ha a bébid már 9 hónapos, és még mindig nem próbál meg felülni, fordulj szakemberhez. Ha a totyogód 8-9 hónaposan még nem tud önállóan ülni, ez még nem feltétlenül ok az aggodalomra. Minden gyermeknek megvan a saját fejlődési üteme, ezért ezt a mérföldkövet ne próbáld erőltetni passzív üléssel, adj neki időt és teret a gyakorlásra.

Bár a köztudatban az él, hogy csak akkor van gond, ha a baba mozgása a szokásostól lassabban fejlődik, egyes mozgások átlagosnál gyorsabb megjelenése is jelezhet problémát. Nyilván nem kell azonnal az orvoshoz rohanni, ha a 4-5 hónapos babánk egyszer felállt, ebben a korban sokszor meglepik a gyerekek a szüleiket egy-egy pillanatnyi kis újdonsággal, amit aztán nem gyakorolnak tovább. Ha előtte gyakorolta a kúszást, mászást és térdelést, akkor semmilyen problémát nem okoz a sietség.

Az idő előtt, akár fél éves kor előtt felálló babák többsége azonban nem térdelésből áll fel, korábban soha nem térdelt, hanem karizomból kapaszkodó segítségével húzza fel magát fekvő helyzetből. Ennek az oka az izomtónus szabályozásának éretlensége. Előfordulhat, hogy hypotónia áll a háttérben vagy más módon tér el az izomtónus a szokásostól, tehát ilyen esetben mindenképpen érdemes korai fejlesztő szakemberhez fordulni.

A legfontosabb alapszabály, hogy soha ne mi helyezzük bele egy-egy testhelyzetbe abban reménykedve, hogy ezáltal megtanulja, hogyan kell vagy felgyorsíthatjuk a fejlődését. Az alapszabály itt az, hogy ne a gerincoszlopnak kelljen megtartani a maga súlyát, hanem egy eszköz vagy a szülő tartsa azt a baba helyett.

tags: #7 #honapos #baba #nem #ul