Amikor egy nő életében elindul a második csoda, a legtöbb figyelmet természetesen a kismama fizikai és lelki állapota kapja. Azonban a család legkisebb, vagy éppen egyetlen tagja, a leendő nagytesó gyakran sokkal korábban érzékeli a változást, mint ahogy azt a nagykönyv írja, vagy ahogy a pozitív terhességi teszt megmutatná.
Ez a jelenség nem a misztikum vagy a tündérmesék birodalma, hanem egy mély, ösztönös kapcsolódás, amely a szülő és gyermek között szövődik. A gyermekek hihetetlenül érzékenyek a környezetükben zajló finom rezdülésekre, a megfoghatatlan energiákra és a nonverbális jelekre. A „hatodik érzék” kifejezés a tudomány szempontjából talán kissé elvontnak tűnhet, de a gyermekpszichológia és az etológia is megerősíti: a kisgyermekek szenzoros rendszere sokkal kifinomultabb, mint a felnőtteké. Ők még nem szűrnek, nem intellektualizálnak annyit, mint mi, így a környezetükben lévő apró változások azonnal áthatolnak a tudatukon.
A baba megérzi a tesót nem feltétlenül azt jelenti, hogy látomások gyötrik, hanem azt, hogy a szülői fészekben az ismert ritmus megváltozott. A kismama fáradtabb, talán ingerlékenyebb vagy éppen túlságosan is békés. A gyermekek a világ legfinomabb barométerei. Mielőtt a has kerekedni kezdene, és mielőtt bárki gyanakodna, a gyermek már a legapróbb eltéréseket is regisztrálja az anya viselkedésében.
Az anyai hormonális és érzelmi változások hatása a gyermekre
Gondoljunk csak bele: az anya hormonháztartása drámai átalakuláson megy keresztül már a fogantatás pillanatától kezdve. Ez a hormonális koktél befolyásolja az anya szagát, hangulatát, energiaszintjét és még a testtartását is. A gyermek, aki a saját anyjával él szimbiotikus kapcsolatban, azonnal észleli ezeket a finom jeleket.
A terhesség alatti szorongás olyan hormonokat aktivál, amik a baba agyi fejlődését befolyásolhatják, tehát nemcsak a testi, de a lelki egészség is fontos a terhesség ideje alatt, és utána is. Új kutatások felfedték, hogy az anya érzelmi és lelkiállapota a hormonokon keresztül befolyásolja a kicsi hangulatát, érzéseit. Egy 2020-as tanulmány szerint a babákra hatással vannak az anya érzelmei, a stressz (rövid távon javítja a fejlődést, de hosszú távon rontja), a hangulatváltozások. Mivel az édesanya a legszorosabb kapocs a baba és a külvilág között, a kicsi minden rezdülésére rezonál, ha az anya boldog, a baba is, ha az anya szomorú, akkor a baba is.
A Kaliforniai Egyetem tanulmányból kiderült, hogy az anya mentális állapotát a placentán keresztül érzékeli a baba hormonok közvetítésével. Prenatális pszichológusok egy csoportja állítja, hogy a baba amellett, hogy érzékeli anyja érzéseit, a gondolatait is kódolja, ami szintén befolyásolhatja a fejlődését.
Az első trimeszter egyik legfőbb jellemzője a kimerítő fáradtság. Az anya gyakrabban ül le, lassabban reagál, talán délelőtt is igényli a pihenést. A gyermek, aki megszokta a folytonos aktivitást és rendelkezésre állást, hirtelen azt tapasztalja, hogy az anya energiája csökkent. Ez a csökkenés bizonytalanságot szül. Ez a változás a szülő-gyermek dinamikában az egyik első, nem verbális jelzés, amit a gyermek felvesz.
A progeszteron és ösztrogén szintjének drámai emelkedése a terhesség elején gyakran jár együtt intenzív érzelmi ingadozásokkal. Lehet, hogy az anya könnyebben elérzékenyül, vagy éppen hirtelen tör ki rajta a düh. Ezek a hirtelen változások a gyermek számára zavaróak lehetnek, mivel a kisgyermekek a szülői érzelmi stabilitásból merítik a biztonságérzetüket.
A terhesség alatt a kismama szaglása és ízérzékelése megváltozik. Ugyanígy, a test kémiai összetétele is módosul. Bár ez tudományosan nehezen mérhető, a gyermek, különösen a kisgyermek, aki még sokkal inkább a szaglására támaszkodik, mint a felnőtt, észlelheti, hogy az anya bőrének, leheletének vagy éppen a megszokott parfümjének az illata más lett.
A stressz hatása a magzatra és a születendő gyermekre
Ma már köztudott, hogy az anya várandósság alatti stresszelése komoly hatással van a születendő gyermekre. A kutatók a koraszülés és az alacsony születési súly okait kezdték vizsgálni, és meglepődve tapasztalták, hogy a fenti jelenségek második legfőbb oka a „nagy pszichoszociális stressz” volt.
Nagy stressznek számítanak azok az élethelyzetek, amelyek hosszan és tartósan megterhelik az anyukat fizikailag és lelkileg is. Ilyennek számít például a gyász, közeli hozzátartozó elvesztése vagy súlyos beteggé válása, válás, szakítás, fizikai vagy szóbeli bántalmazás, a jövedelem 25%-os csökkenése.
A fentiekből tehát kiderült, hogy nagy stressznek olyan helyzet számít, ami hosszan elnyúló nehéz életszituációt jelent. Egy-egy váratlan ijedtség miatt nem kell azon pánikolnia az anyukának, hogy stressznek tette ki a magzatát. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy azok, akik folyamatosan komoly stressznek vannak kitéve a munkahelyükön vagy a családjukban, annyira hozzászoknak ehhez, hogy észre sem veszik, milyen stresszes környezetben élnek, és tenni sem fognak ellene.
Nagyjából azért káros a stressz a magzatra, amiért egy felnőtt emberre is káros hatással van. Ha stressz éri az anyukát, a vére az izmaihoz áramlik, gyorsabbá válik a szívverése, magasabb lesz a vérnyomása. Ily módon a magzat nem jut elegendő vérhez, táplálékhoz és oxigénhez. Ilyen helyzetekben a placenta is kiválaszt egy hormont, a kortikotropin nevűt, amelynek a koraszülésekben szintén fontos szerepe van, mert a méh összehúzódását okozza.
Már önmagában a koraszülés is komoly rizikófaktor, aminek a következménye lehet az, hogy a csecsemő később könnyebben és gyakrabban betegszik meg, fejlődési és magatartászavarok lépnek fel nála. Ha nem is lett koraszülött a baba a nagy és tartós anyai stressz hatására, az ilyen csecsemők sokkal gyakrabban sírnak hosszú órákon keresztül - gyakorlatilag vigasztalhatatlanul.
A fentiekből világosan látszik, hogy elsősorban a szülőknek, másodsorban a közvetlen környezetnek milyen óriási felelőssége van a várandósság kezdetétől.
A gyermek viselkedésében megmutatkozó jelek
A legbeszédesebb jelek a gyermek viselkedésében mutatkoznak meg. Ezek a minták gyakran finomak, és könnyen félreértelmezhetők, mint egyszerű dac vagy rossz nap. Azonban, ha a szokatlan viselkedés tartós és nem magyarázható külső tényezőkkel (pl. fogzás, költözés), érdemes elgondolkodni a háttérben meghúzódó okokon.
Regresszió
A regresszió az egyik leggyakoribb és legmarkánsabb jel, amely arra utal, hogy a gyermek valamilyen belső feszültséggel küzd. A már szobatiszta gyermek hirtelen bepisil, a már önállóan evő gyermek újra kéri a cumisüveget, vagy olyan szavakat kezd használni, amelyeket már rég kinőtt. A gyermek a biztonságos, ismert korszakhoz tér vissza, amikor még teljes és megkérdőjelezhetetlen volt a szülői figyelem. Azt üzeni: „Nézz rám! Én is kicsi vagyok még, nekem is szükségem van a gondoskodásodra!” Ez a jelenség különösen erős lehet azoknál a gyermekeknél, akik korábban nagyon igyekeztek megfelelni és gyorsan felnőni.
Fokozott ragaszkodás
Ha a gyermeked hirtelen árnyékká válik, és képtelen elviselni a rövid szeparációt is, az egyértelműen a bizonytalanság jele. Ez megjelenhet éjszakai ébredésekben, az anya karjaiba bújásban, vagy abban, hogy a gyermek nem akarja elengedni a kezét, amikor el kell válnia az anyától. A gyermek ragaszkodása nem manipuláció, hanem a biztonságra való törekvés megnyilvánulása.
Alvászavarok
A nyugodt éjszakák hirtelen véget érhetnek, ha a gyermek megérzi a tesó érkezését. Az alvászavarok, a gyakori éjszakai felébredések, a rossz álmok vagy a hirtelen felébredés a szülői ágyban való keresés céljából mind a belső feszültség jelei. Ha az alvási szokások megváltoznak, gondoljunk arra, hogy a gyermek tudattalanul érzékeli az anya megváltozott éjszakai ritmusát is (pl. gyakori mosdóba járás).
A játék megváltozása
A kisgyermekek számára a játék a nyelv. Amit szavakban nem tudnak kifejezni, azt a játékaikon keresztül kommunikálják. Érdemes figyelni a játék témáit. Például, ha a kisfiú vagy kislány babázni kezd, és a babáját szokatlanul nagy gonddal ápolja, vagy éppen hanyagolja, az tükrözheti a saját félelmeit és ambivalens érzéseit a leendő testvérrel kapcsolatban. A rajzok is beszédesek lehetnek. Ha a családi portrékon hirtelen megjelenik egy új, de még megfoghatatlan alak, vagy ha a korábban harmonikus rajzok hirtelen agresszívabbak, sötétebbek lesznek, az is utalhat a belső feszültségre.
A magzat érzékszervi fejlődése és tapasztalatai
Az édesanya és a magzat közötti kapcsolat megismételhetetlen kötelék, így az anyuka mentális és fizikai állapota már az első pillanattól kezdve jelentős hatással van a kisbaba fejlődésére. Gondoljunk csak arra, hogy a bennünk lévő baba testünk minden rezdülését érzékeli, a szívdobogásunktól kezdve egészen a legapróbb mozdulatainkig.
A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Vizsgálatok szerint a 17-25. héten már összerendezetten mozog a baba, nyel, szopik, ásít. Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad. A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is.
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. A legtöbb szülő látott magzati ultrahangképet a babájáról, és boldogan számolgatta, milyen sok ujja (10 is akár) van a kezén, milyen helyes a fitos kis orra, csodás a kacskaringós füle.
- Tapintás: 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli.
- Ízlelés és szaglás: Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. Ha a kismama által elfogyasztott gyümölcslébe keserű anyagot tesznek, a magzat kevesebbet iszik, sőt el is fintorítja az arcát. A szacharinnal ízesített gyümölcsléből viszont a szokásosnál többet iszik.
- Hallás: 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A babák már a 10. héten tökéletesen hallanak mindent, ami a külvilágban történik. Ekkor ugyanis a belső fülben található hallószerv, a csiga már kifejlődött. A 26. héttől pedig már reagálnak is a hallottakra. Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik. A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják.
- Látás: A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget.
- Fájdalom: Nemcsak hangokat hallanak és ízeket éreznek, hanem fájdalmat is. Azokat a magzatokat, akiknek magzati korban vérátömlesztésre van szükségük, úgy szúrják meg, hogy a tű átmegy a hasfalukon. Ilyenkor vérükben a kortizol és az endorfin szintje három-ötszörösére növekszik. A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet.
Magzati emlékek és reakciók
A magzat nemcsak hallja, de meg is jegyzi azt, ami történik. Egy vizsgálat kimutatta, hogy igenis rendelkezünk magzati korból származó emlékekkel. Az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk.
Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára.
Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
Az anya közérzetének és érzelmeinek befolyása
A közérzet összefügg a terhességhez való viszonyulással, az elfogadással, az örömmel vagy éppen a félelemmel, szorongásokkal, a testi-lelki változások nyomon követésével, a kapcsolódó érzésekkel, azzal, hogy örömmel várja-e az anya, vagy éppen negatív érzésekkel a kicsit. Az anya hasában töltött 9 hónap alatt a kicsi felkészül az életre az anyától kapott reakciókon, érzelmeken keresztül. Egy 2011-ben publikált tanulmányban arra mutattak rá a kutatók, hogy a magzat nem csak a pozitív, hanem a negatív hatásokat is érzékelte az anyaméhben, és ez komoly kihatással volt az életére. A kutatás kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik egészséges szülői háttér mellett cseperedtek, a későbbi életük során is pozitívabbak maradtak, fejlődésük megfelelő ütemben zajlott.
Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában. Hogy honnan kap róla információkat? Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a csecsemő születésekor veleszületett reflexekkel és tanult ismeretekkel, képességekkel is rendelkezik, melyeket az anyaméhben sajátított el és gyakorolt be.
A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik.
A méhben szerzett tapasztalatai, korai élményei és magatartása befolyásolja az alkalmazkodást, a környezetével való kapcsolatát, az anya-gyermek egymásra hangolódást, ami a későbbi kapcsolatainak is mintájául szolgál.
A szülői támogatás és kommunikáció fontossága
Ha észleljük a jeleket, és megbizonyosodunk arról, hogy a gyermekünk már „érzi”, hogy valami készül, a legfontosabb, hogy támogatóan reagáljunk. Ha a gyermek szorongó, vagy regresszív viselkedést mutat, ne büntessük, hanem nevezzük meg az érzéseit. Például: „Látom, ma nagyon szomorú vagy. Nagyon szeretnél, ha most most csak veled játszanék, igaz?” Ezzel megerősítjük, hogy látjuk és értjük a belső küzdelmét, még akkor is, ha nem tudjuk a kiváltó okot. Ha a gyermek hirtelen visszatér a cumizáshoz, ne tiltsuk meg azonnal, hanem kínáljunk alternatívát a biztonságérzet megteremtésére.
A terhesség alatt, különösen a fáradtság első hullámai idején, fontos, hogy a szülők - mindkét szülő! - tudatosan több fizikai közelséget biztosítsanak az első gyermeknek. Ez lehet egy extra esti mese, egy hosszabb ölelés, vagy a közös, csendes idő. Érdemes bevonni a gyermeket az anya pihenési idejébe is, de nem úgy, mint egy teher. Például, ha az anya pihenni szeretne, felajánlhatja, hogy a gyermek a hasán fekve meséljen neki, vagy olvasson fel. Ezzel a gyermek fizikailag közel marad, miközben az anya megkapja a szükséges pihenést.
Bár a hivatalos bejelentés még várat magára, a gyermek már érzi a változást, így érdemes tudatosan elkezdeni a nagytesó szerepének pozitív megerősítését. Dicsérjük meg, ha segít a házimunkában, ha önállóan öltözik, vagy ha gondoskodik a plüssállatairól. Azonban vigyázzunk, hogy ne essünk abba a hibába, hogy túlterheljük a gyermeket a felelősséggel. A nagytesó szerepe ne a teher, hanem a kiváltság érzését keltse benne.
A gyermek hatodik érzékére adott reakcióink nemcsak a mi viselkedésünket érintik, hanem a tágabb családi és baráti körét is. Előfordulhat, hogy a nagyszülők a regresszív viselkedést „rosszaságnak” titulálják. Ilyenkor a szülő feladata, hogy elmagyarázza, ez a viselkedés a belső bizonytalanság jele, és türelmet kérjen. A gyermeknek arra van szüksége, hogy a környezete ne ítélkezzen, hanem támogassa őt ebben az érzelmi átmeneti időszakban.
A gyermek korai érzékelése és az erre adott szülői reakciók alapvetően befolyásolják a későbbi testvéri kapcsolatot. A gyermek, aki már korán megérti, hogy a családi változások nem jelentik a szeretet elvesztését, sokkal könnyebben fogadja be az új testvért, és kisebb valószínűséggel alakul ki nála súlyos testvérféltékenység. A kulcs a kommunikációban, a türelemben és a következetességben rejlik.