Egy erdélyi faluban élünk, ami a gyereknek, hároméves fiunknak nagyon jót tesz, hiszen a frissen fejt tej, a falusi hangulat és a friss levegő egyaránt hozzájárul a fejlődéséhez - olvasható A szülő kérdez, a pszichológus válaszol 2. című könyv egyik olvasói levelében.
Mivel a nejemmel munkába járunk, így a nagytatára, papóra és a nagymamára bízzuk. Többször próbáltuk meggyőzni, hogy a délutáni alvás nem kényszer, hanem pihenés, de nem tudtuk rávenni, állandóan azt hajtogatja, hogy világosság van! Igaz, az éjszakákat mindig átalussza.
Számtalan cselt bevetettünk már, és a nagymamája egy sikert is elkönyvelhet, de mégsem akar szobatiszta lenni. Többször előfordult, hogy felült ugyan, kezébe vette az újságot (ezt látta tőlünk), de sosem lett eredménye, mert rögtön le is szállt. Teljesen tanácstalanok vagyunk, kifogytunk a cselekből, játszótársakra, óvodára, iskolára, játékra - és még sorolhatnám - való hivatkozásokból. Ő inkább nem megy oviba, nem megy iskolába, és nem keres játszótársat. Hogyan is tudnánk meggyőzni arról, hogy ez lenne a helyes út?
A szobatisztaság biológiai és pszichológiai háttere
A szobatisztaság az idegrendszer fejlettségének függvénye, ez a záróizmok tudatos működtetését jelenti. A zárkózottabb, introvertáltabb gyerekek szívesen elbújnak,
A szobatisztaság kialakulása nem egy 2 napos projekt, hanem egy folyamat eredménye, ami valamikor 1 éves kor körül kezdődik és 3-4 éves korig tart (és ez még csak a nappali szobatisztaság, hiszen az éjszakait az ún. hormonális háttér is befolyásolja).
A nyugati országokra különösen jellemző, hogy egyre későbbre tolódik a bilire szoktatás ideje. Ma ott tartunk, hogy a gyerekek átlagosan 21-36 hónapos koruk környékén érik el a szobatisztaságot. Ennek oka lehet az eldobható pelenka használata, ami lényegesen kevesebb gondot jelent a szülőknek, mint a mosható pelenka.
A szociális érettség jele, ha a kicsi jelzi, hogy kakilnia kell, szól, hogy pisilni kell. A szociális érettség az, ami miatt a kicsiket gyakran a fizikai éretlenségük ellenére sikerül nagyjából szobatisztává „nevelni”. Hiszen, ha pl. óránként-másfél óránként elviszed a kicsit pisilni, akkor ez szokássá válik és csak ritkán pisil be.
A mentális érettséghez hozzátartozik az is, hogy 2-3 éves kor között nagyon sok ún. irreális félelme van a kisgyereknek, ami miatt nehezen engedi el azt, ami az övé. Ezért gyakori, hogy a kicsi már szépen a bilibe pisil, de kakilni csak pelenkába hajlandó. Ezt, ha hagyjuk és nem szólunk érte, általában maguktól is kinövik.
Az is előfordulhat, hogy annyira élvezik a játékot, hogy inkább nem figyelnek oda az intő jelekre - hiszen ha kimennének pisilni, még lemaradnának valami jóról.
Miért lehet az, hogy a korábban már szépen bilibe pisilő kisgyerek újra bepisil? Mi okozhatja, hogy a kicsi néha szól, néha nem? Honnan lehet tudni, hogy a kicsi már megérett a szobatisztaságra?
1. Ez jelenti azt, hogy a kicsi érzi, mikor kell pisilnie, kakilnia és képes visszatartani azt. Változó, mikor érnek meg erre a gyerekek, de valamikor 1,5-3 éves kor között ez bekövetkezik. Nyilván ez sem egyik napról a másikra történik. Lehet olyan köztes állapot, amikor a kisebb mennyiségű vizeletet még vissza tudja tartani a kicsi, de a nagyobb mennyiséget még nem.
Tudni kell azt is, hogy a nappali szobatisztaság különbözik az éjszakaitól. Éjszaka a vizelet visszatartását az úgynevezett antidiuretikus (ADH) hormon szabályozza, ami 3-7 éves kor között valamikor jelenik meg a szervezetben. Addig előfordulhat, hogy a kicsi éjjel rendszeresen vagy alkalmilag bepisil.
2. Emberi lények vagyunk, alkalmazkodunk egymáshoz. A kicsi is másol, utánoz. Látja, hogy a szülei, a testvérei, a bölcsiben a többi gyerek sem visel pelenkát, ők is vécére járnak, tehát neki is igénye lesz rá. Kezdetben, 1-2 éves kor között, csak kíváncsiskodik: meg akarja nézni, mit csinál anya a mellékhelyiségben. Később le is akarja utánozni.
A szociális érettség jele az is, ha a kicsi jelzi, hogy kakilnia kell, szól, hogy pisilni kell.
Gyakran az a probléma, hogy a kicsi ugyan fizikailag már érett, de egyszerűen nem fontos neki a dolog, másra figyel, elkalandozik, túlságosan leköti a játék, ezért túl későn szól vagy csak utólag veszi észre. Ilyenkor segíthet, ha rutinná tesszük és 1,5-2 óránként rákérdezünk, kell-e mennie, érzi-e. Nem kell elcipelni ilyenkor mindenáron akarata ellenére is a bilire, csak kedvesen szólni kell a fontos tennivalóiban elmélyült gyermeknek, hogy erre is figyelnie kell és megdicsérni, ha szól. Ezáltal benne is kialakul a késztetés, a rutin, hogy figyeljen a saját szervezetére is.
3. A kicsi érti, miért fontos, hogy ne a pelust használja, felfogja a fizikai jeleket és képes közölni, hogy mennie kell. A mentális érettség jele az is, ha szól, csak későn vagy csak utólag.
Sokat segíthet, ha engedjük a kicsinek, hogy a maga módján végezze a dolgát, ha akar bújjon el a fürdőszobába, vigyen magával könyvet, játékot, amit csak szeretne, ne zargassuk állandóan, hogy áll már és ne legyünk folyton ott vele „eredményre” várva. A kakilás bizalmi dolog, sok kisgyerek szereti zavartalanul elvégezni azt (de végülis ezzel sok felnőtt is így van, nem?).
Az érési folyamat mindhárom esetben fokozatos.
A szociális érés is apránként megy végbe. Lehet, hogy a kicsi szociálisan már nagyon érett, nagyon szeretné, de fizikailag még nem teljesen képes visszatartani. De az is lehet, hogy szociálisan is és mentálisan is érett, de egyszerűen nem érdekli ez a terület, nem akar az elvárásainknak megfelelni, „tüntet”, dacol (hiszen a dackorszakban járunk), vagy éppen ezzel a „nem megfeleléssel” szeretné felhívni magára a figyelmet, mert talán úgy érzi, nem kap eleget.
Vekerdy Tamás szerint ha nem siettetnénk annyira a dolgokat, a gyerekek teljesen maguktól szobatisztává válnának, pusztán attól, hogy elkezdik utánozni családtagjaikat. És mit látnak az édesanyák a környezetükben? Azt, hogy mindenkinél ez a központi téma. A játszótéren aggódva mesélik egymásnak, hogy éppen hol tartanak a szobatisztaságban, kérdezgetik egymást, hogy mit hogy kellene csinálni.
Vekerdy Tamás szerint ha nem siettetnénk a szobatisztaságot, akkor az magától is bekövetkezne, ráadásul nem olyan drasztikus módszerekkel, amelyekkel sokan éltek és élnek. Ő sem a jutalmazást, sem a büntetést nem javasolja, azt mondja, figyeljük meg a természeti népeket: a gyerekek egy idő után elkezdik utánozni a családtagjaikat.
Sok szülő panaszkodik, hogy a gyereke csak a pelenkába hajlandó kakilni, mindig kéri, ha kell neki. ”Egy: nagyon ritka esetben látunk 14-21 éves embereket, akik pelusba kakilnak - úgyszólván soha, ha egyébként jól vannak. Kettő: tudomásul kell venni, hogy ha azt mondja egy gyerek, hogy kérem a pelust, kakilni akarok - akkor ő szobatiszta! Mert a szobatisztaság lényege: tudom, hogy kakilnom kell, vissza tudom tartani addig, amíg nem ülök a vécén vagy nem adják rám a pelust. Tehát én magam szabályozom, figyelek rá. A pszichológus szerint nyugodtan adjuk oda a pelenkát a gyereknek addig, amíg kéri.
A magyar óvoda csak akkor veszi fel a gyereket, ha szobatiszta… Vajon miért?
A szobatisztaságra tanítás elkezdésének ideje leginkább a szülő céljaitól, természetétől, kitartásától és türelmétől függ. Az átlagokat tekintve, ha teljesen a gyerekre bízzuk, akkor nagyjából 2 éves kora körül fog elkezdeni érdeklődni.
Gyakorlati tanácsok a szobatisztaságra neveléshez
A szobatisztaság gyakorlása a gyerekkel egyetértésben kell, hogy történjen. A pelustól való megválás csapatmunka - az erőltetés pedig gyakran épp az ellenkező hatást váltja ki.
Gyakori, hogy a gyerekeknek nem sikerül azonnal a bilibe elvégezni a dolgukat. Ennek az lehet az oka, hogy számukra még nehéz feladat ülés közben azonosítani a nyomáshoz szükséges izmokat. Bármi is legyen az ok, hagyd a gyerkőcöt kicsit tovább ülni a pelusban. Ne szekírozd, inkább bátorítsd, hogy próbálgassa a bilijét.
Természetes, hogy előfordulnak kisebb-nagyobb balesetek. Kissé frusztráló dolog, amikor azt látod, hogy a gyerek ide-oda táncol, egyértelműen pisilnie kell, mégis ellenáll és nem megy ki a WC-re, míg végül aztán bele nem csurrant a bugyiba. Elég általános azonban ilyen kicsi korban, hogy nem szólnak a gyerekek vagy pedig szólni akarnak, de már késő.
Az is előfordulhat, hogy annyira élvezik a játékot, hogy inkább nem figyelnek oda az intő jelekre - hiszen ha kimennének pisilni, még lemaradnának valami jóról.
A szobatisztaság kialakulása egy folyamat. Siettetni, erőltetni nem lehet, azonban a szükséges szociális készségeket fejleszthetjük. Most olyan pozitív, játékos módszereket osztok meg, amik tényleg segíthetnek.
1. Legkésőbb másfél éves korban minden totyogót érdekelni kezdi, mit csinálsz a fürdőszobában, lelkesen megy veled és kérdezősködik. Később elkezd benne tudatosodni milyen is az a pisi és kaki, megmutatja a pelusában, az utcán, amikor kutyagumit lát. Nem szabad letörni a kíváncsiságát azzal, hogy mindig fújolunk, amikor kakit látunk, vagy zavarba jövünk ilyenkor, nyugodtan mondjuk el neki, hogy „igen, a kutyák is kakilnak, csak ők nem a vécébe”.
2. Egyre több mesekönyv jelenik meg bilizésről, szobatisztaságról (pl. A kis tócsa, Csuri királykisasszony, Hurrá, bilizek!). A fiaimat például nagyon érdekelte 2-3 éves korukban, mi történik a kakival, miután lehúztuk a vécén. Izgalmasnak tartották, hogy a város alatt van egy hatalmas csatornarendszer, egy óriási szűrőberendezés és a végén a víz beleömlik a Dunába onnan meg a tengerbe. Számtalanszor el kellett mesélni az izgalmas utat a csatornától a tengerig, amin a kakimanó lehajózik.
3. A szobatisztaságra szoktatás nem versenyfutás, amíg a gyermeked nem érik meg rá fiziológiailag, szociálisan és mentálisan, addig csak rossz élményeket szerezhet azáltal, ha erőlteted (a szobatisztaság érettség jeleiről itt olvashatsz).
4. A vizezés (pacsálás a vízben, egyik pohárból a másikba víz öntögetés pl. fürdés közben) és a gyurmázás olyan agyterületeket fejlesztenek, amik segítenek a kicsinek megérteni a pisi és a kaki „fizikáját” és emellett oldják az ezzel kapcsolatos szorongásokat is.
5. A válaszkészség, a gyermek jelzéseire való odafigyelés sokat segít ezen a téren. Már a csecsemők képesek egyértelműen jelezni, hogy pisilni vagy kakilni fognak, azonban a mindennapok rohanásában az anyukák nem érnek rá odafigyelni ezekre a jelekre, inkább feladjuk a pelust, mert praktikusabb, kényelmesebb.
Egyre több anyukától hallom, hogy ők a pelenkamentességet gyakorolják, azaz már akár néhány hetes kortól figyelik a babát, mikor fog üríteni és ilyenkor odatartják a bilihez vagy a vécéhez, ahol elvégezheti a dolgát. A babák idővel megtanulják egyértelműen jelezni mikor kell menniük, az anyukák pedig ráhangolódnak a kicsi ritmusára és jelzéseire, sokan beszámolnak arról, hogy még éjszaka is tudják, mikor fog pisilni, illetve kakilni a kicsi. Tudni kell erről a módszerről, hogy ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a gyerek szobatiszta lenne már 7 hónaposan vagy, hogy hamarabb érik meg a szobatisztaságra, azonban ez a módszer az ún. ráhangolódást segíti. Ezt a fajta ráhangolódást akár a szobatisztaságra való szoktatás idején is elkezdhetjük, megfigyelhetjük, mikor kell a bilire menni, illetve figyelhetjük a gyermekünk jelzéseit is, így el tudjuk őt vinni, amikor itt az idő és ezáltal benne is fejlődik majd a jelzés képessége. Gyakran tapasztalom, hogy a szobatisztaságra egyébként már fizikailag és mentálisan érett gyerekek, szociálisan egyáltalán nem nyitottak, nem szólnak, ha menni kell, ezt a problémát jól ki lehet küszöbölni azzal, hogy figyelünk rá és válaszkészek vagyunk.
6. Sokan számolnak be arról, hogy közösségbe kerülve a még nem teljesen szobatiszta gyermekük elkezdett a vécére járni, hiszen itt nagy a közösség nyomása, a minta, látja, hogy a többiek is csinálják. Gyakran a kisebb testvérek is hajlamosak hamarabb szobatisztává válni, hiszen előttük van a nagyobb testvéreik mintája.
Dicsérd meg, ha ráül, ha együttműködik, ha sikerül pisilnie, ha sikerül kakilnia! Sok-sok dicséret vezet odáig, hogy a gyermeked elkezd együttműködni veled.
8. Egy-egy becsúszott pisi vagy kaki kellemetlen ugyan (és a legtöbben rengeteget mosnak ebben az időszakban), azonban nem szabad miatta letolni a kicsit, dühöngeni vagy elkeseredni, még akkor sem, ha már egy ideje nem történt ilyesmi. Gyakran előfordul, hogy a nyáron, kevés ruhában már ügyesen biliző kisgyerek ősszel, amikor több réteg ruha van rajta, nem érzi olyan jól, mikor kell mennie és bepisil. De az sem ritka ám, hogy a hűvösebb időben a kicsi felfázik vagy az óvodai beszoktatást követően annyi sok élmény éri, hogy egyszerűen elfeledkezik arról, hogy mennie kell (ráadásul a környezet is új számára, nem találja fel magát elsőre, nem mer szólni, mert még nem bízik annyira az óvónéniben, alkalmazkodnia kell, nem mehet ki mindig úgy, ahogyan otthon), ezért történik 1-1 baleset. Az is gyakori helyzet, hogy otthon a délutáni alvásnál nem pisil be, de az oviban, ahol előtte nem megy el pisilni, jobban elfárad és ezért mélyebben alszik, be-becsurran alvás közben. Fogd fel úgy a balesetet, mint egy lépcsőfok a helyes irányba: hamarosan szobatiszta lesz a gyermeked, igyekszik, de még néha nem sikerül neki.
9. A zárkózottabb, introvertáltabb gyerekek szívesen elbújnak, mint létre nem jön a „produktum”. Ők gyakran már pelenkás korukban is elrejtőznek a kakilás idejére. Tiszteletben kell tartani, hogy ők nem szeretik, ha megnézed, mi lett az eredmény, ha beszélsz róla, vagy ha a bili mellett vársz, amíg nem végeznek.
10. Amikor babáztok vagy plüssökkel játszotok, a játékba beépítheted a bilizést és a vele kapcsolatos szokásokat is. Babazsúr után a macik elmehetnek bilizni és utána alaposan megmossák a kezüket. A gyerek utánzással tanul a legtöbbet - mondtam már?
A szobatisztaságra nevelés tehát egy türelmet, megértést és következetességet igénylő folyamat. Fontos, hogy ne erőltessük, hanem támogassuk gyermekünket ebben az új fejlődési szakaszban.
tags: #32 #honapos #gyerek #nem #szobatiszta