Első gyermekes anyukaként minden apróság miatt aggódsz. Teljesen érthető, hogy szeretnéd a legjobbat a kisbabádnak, és minden apró fejlődési lépcsőfoknál figyelsz, hogy minden rendben van-e.
Mire hazahozod újszülött csecsemődet a kórházból, érdemes tisztában lenned az alvási pozíciók előnyeivel és veszélyeivel. Nem mindegy, hogy melyik pozíciót választod, mert egyes testhelyzetekben nagyobb a légzéskimaradás és bölcsőhalál veszélye.
Miért fontos a hason fekvés?
A hason töltött idő segít a babának megerősíteni a nyak- és hátizmait, ami elengedhetetlen a mozgásfejlődés következő lépéseihez, például a guruláshoz és a kúszáshoz. Már napi néhány perc is sokat segíthet.
A mozgásfejlődés szempontjából az éber állapotban történő hason fekvésről lesz szó. Az alvás közbeni pozícióról most nem beszélünk, ennek pedig az az oka, hogy alvás közben az izmok ellazulnak, az agynak pedig nem a mozgásra kell koncentrálnia, hanem a pihenésre, a sok új információ és élmény elrendezésére. Mi felnőttek erre már aligha emlékszünk, de minden mozgás hason fekve indul. A kúszás, a mászás mind-mind hassal lefelé történik, és ennek eléréséhez kulcsfontosságú a fej megemelése és megtartása.
A fejtartás a mozgásfejlődés alfája és omegája: csak akkor lesz képes szép szabályos helyváltoztatásra egy gyerek, ha a fejét minden irányban megfelelően tartani tudja odafigyelés nélkül. Akkor megfelelő a fejtartás, ha a baba feje nem billen el egyik oldalra sem és úgy tud nézelődni, játszani, „beszélgetni”, hogy közben nem kell a fejtartásra figyelnie, tehát a funkció automatizálódott. Ez a fejkontroll.
A baba idegrendszere már az első naptól készen áll a fej megemelésére hason fekve: a természet is jól tudja ezt és kiemelten kezeli, hiszen nem más látja el ezeket az izmokat információval, mint a 12 közül a 11. agyideg. Úgyhogy ne aggódj, az újszülött csecsemő felkészült arra, hogy ha hasra teszik és már kényelmetlen a helyzete, akkor meg tudja fordítani a fejét, és nem hagyja, hogy ez a csodás kis jövevény túl sokáig arccal lefelé nézzen.
Természetesen nem kell az első naptól magasra emelnie a fejét és sokáig megtartania. Az első hetekben elegendő, ha lassan, akár többször meg-megállva és a fejét a fekvőfelületen megpihentetve átfordítja a fejét egyik arcfeléről a másikra. Hétről hétre fogja magasabbra emelni, először a tekintetét kb. 45°-ban tudja megemelni a vízszintestől, majd szépen fokozatosan eléri, hogy egészen előre emelje arcát (kb. 90°-os szöget zárva be a vízszintessel) és eközben az alkarjain támaszkodjon (így a lapockazáró izomzat is segít a fejtartást), sőt, még jobbra-balra érdeklődően nézelődik is.
A fejtartás akkor lesz tökéletes (kb. 4-5 hónapos korra), amikor alkartámaszban(!) a fejét gond nélkül tartja, egyik kezét felemeli és megfog egy közeli játékot.
Az érzékszerveink; szemünk, fülünk, belső egyensúlyozó szervünk (vestibularis rendszer) és a nyakizmok mind-mind arra vannak tervezve, hogy ebben a vízszintes helyzetben kapják az információkat és továbbítsák az izmok felé. A test az ülésre, állásra, járásra, tehát a függőleges testhelyzetekre készül már az első perctől, de hosszú tanulás és sok-sok apró készséget kell megalapoznia, mire odáig eljut.
Ha a horizont egyenes és a fejkontroll kialakult, akkor eljött az ideje a kúszásnak. Persze sok gyerek megfelelő fejkontroll nélkül is képes előrehaladni: van, aki úgy kúszik, hogy minden húzó mozdulatnál leteszi az arcát a földre. Ezt talán nem kell elmagyaráznom, miért nem kifejezetten egészséges. Ha mi is folyton a lábunk elé néznénk és arra kéne koncentrálnunk, hogy „jaj, tartanom kell a fejem, a törzsem”, akkor nagyon lassan tudnánk elintézni napi tennivalóinkat. Ha a horizont nem egyenes és a látott kép nem stabil, akkor a beérkező információkat is másként dolgozza fel az agy. Hogyan tudna bátran mászókázni, biztonságosan leugrani, biciklizni, majd precízen írni-olvasni az a gyerek, akinek nem a megfelelő képet dolgoz fel az idegrendszere?
A hason fekvés (tummy time) nemcsak játék, hanem kulcsfontosságú mozgásfejlesztő gyakorlat. Már újszülöttkortól kezdjük el, mindig felügyelet mellett. Fokozatosan növeljük a napi időtartamot, 4-5 hónapos korra akár 60-90 percig. A hason fekvés elősegíti a fejkontrollt, izomerősödést, mozgásfejlődést és megelőzi a koponya deformitásokat. A legfontosabb: türelem, játékosság és rendszeresség.
Hogyan tegyük vonzóbbá a hason fekvést?
Mivel a hasalás az első időszakban kemény fizikai munka a gyerekek számára, érdemes a figyelmüket lekötni és közös programot varázsolni belőle. Az időtartamot fokozatosan érdemes növelni, amíg komfortos a babának. Napról napra erősebb lesz és ahogy megszereti a hasalást, már a játszószőnyegen is ott lehet hagyni hason, hogy elfoglalja magát.
Ha a baba a kanapén fekszik, mi pedig odaülünk elé és beszélünk hozzá, felvesszük a szemkontaktust, sőt beszélgetünk vele (ugyanis ha kicsit várunk, valószínűleg babánk válaszolni fog a hozzá intézett mondatainkra) akkor könnyebben telik az idő.
A kisebbek szívesen nézegetnek kontrasztos képeket (az internetről kinyomtatott képek tökéletesek), sőt, a képeket, lassan húzhatjuk előtte jobbra-balra: meglátod, olyan érdekes lesz a számára, hogy megpróbálja megemelni a fejét és követni a tekintetével az izgalmas sakktáblát.
Adjunk a kezébe is könnyű, apró játékot: megteszi egy függönykarika, vagy egy puha és vékony játék, amit beteszünk a kezébe. Mindig abba a kezébe tegyük, amerre néz: ez nem csak leköti, de még a tárgy érzetét is megfigyeli közben.
A szülők mellkasán feküdni nagyszerű dolog: ruha nélkül a bőr-bőr kontakt hatalmas biztonságot ad a gyerekeknek, és rendkívüli módon hozzájárul a szülő-gyerek kapcsolat pozitív alakulásához. Tegyük mindezt úgy, hogy a szülő a kanapé háttámlájának támaszkodik, kb. 45°-os testhelyzetben. Próbáljunk ki többféle döntést és figyeljük meg, melyik a legkomfortosabb a babának. Ilyenkor is lehet beszélgetni, képeket mutatni, játékot tenni a kezébe.
Ha elfér a lakásban egy gimnasztikai labda, sokoldalúan használható a gyerekekkel, és a szülők derekának is jót tesz a hosszabb ülések során. Hasaltassuk labdára a babát (legalább 55 cm átmérőjű legyen, de a legalkalmasabb a 65 cm átmérőjű), és figyeljünk rá, hogy mindig a feje legyen a legmagasabb ponton. Fogjuk át a mellkasánál finoman, 2,5 hónapos kortól pedig segíthetjük az alkartámaszt is. A labdán óvatosan rugóztatva stimuláljuk a fejemelést, mivel mozog alatta a labda, ez egy finom inger, hogy emelgesse a fejét. Hintázhatunk vele előre-hátra és jobbra-balra is, de mindezt csak lassan, hogy legyen ideje megtapasztalni ezt a változatos egyensúlyi ingerhelyzetet.
Sok baba eleinte nem kedveli ezt a testhelyzetet, de néhány trükk segíthet: Feküdjünk le a baba elé, hogy lássa az arcunkat. Használjunk kontrasztos kártyákat vagy tükröt. Adjunk kezébe könnyen fogható csörgőt vagy labdát. Tegyük hasra a szülő mellkasán is - így közelebb érzi magát hozzánk.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Az alábbi esetek figyelemfelhívóak és érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni:
- Ha a baba nem tudja letenni a fejét, mert ha hason van, folyamatosan emelve tartja!
- Ha zömmel csak az egyik irányba teszi le.
- Ha hátracsapja a fejét hasonfekve a váll vonala mögé.
- Ha gyakran „leejti”, láthatóan nem tudja jól megtartani (kb. 2-2,5 hónapos korig ez normális).
- Ha sokat bukik (akadályozhatja a komfortos hasalást).
- Ha gyakran oldalra biccentve tartja a fejét.
Érdemes szakemberhez fordulni, ha a baba:
- 3-4 hónaposan sem tartja meg a fejét,
- túl korán emeli a fejét,
- inkább hason szeret lenni,
- gyakran sír és nem tolerálja a hason fekvést, vagy nem támaszkodik a karjaira.
Ebben az esetben gyógytornász, konduktor vagy védőnő vizsgálata szükséges, hogy kizárjuk az izomtónus- vagy fejlődési eltéréseket.
A védőnőt és a házi gyermekorvost semmiképp se hagyjuk ki! Fejlődésneurológus és a területen jártas mozgásfejlesztő szakember (gyógytornász, konduktor) segítségét bátran kérhetjük.
Az alvási pozíciók fontossága
Csak hasfájáskor érdemes hason altatni a kicsi babákat. Ilyenkor a hason lévő enyhe nyomás miatt a szelek könnyebben távoznak. A hason fekvő babák sokkal mélyebben alszanak. Mélyebb alvás közben légzéskimaradás is könnyen kialakulhat.
Ezenkívül semmiképp se fektesd hason a babádat, amíg a köldökcsonk le nem esik. Az is veszélyfaktort jelenthet, hogy a kisbaba ebben a pozícióban visszalélegzi a kilélegzett levegőt, ami csökkenti az oxigénszintet.
Oldalt fekve a baba ugyanolyan mélyen alhat, mint hason fekve. Oldalt fektetett babáknál viszont kevesebb az esélye a bukás visszacsorgásának.
Háton fekvéskor szabadon mozog a kéz és a láb, ami ugyan nem segít az elalvásban, de a mozgásfejlődésben annál inkább. Ha pedig gyorsan szeretnéd elaltatni a kisbabádat, abban a pólyázás nagy segítségedre lehet. A háton fekvés másik előnye, hogy nem nyomódik a mellkas és a has, így könnyebben megy a légzés is. Háton alváskor érdemes egy vékonyka babapárnát tenni a kicsi feje alá, hogy egy vonalban legyen a pelenkával megemelt popója a fejecskéjével.
A hátán alvó baba légzése teljesen akadálymentes, mert a mellkasa és a hasa nem nyomódik, légutai szabadok. Mivel a pici ebben a pozícióban kapja a legnagyobb mozgási szabadságot, ezért alvás közben előfordulhat, hogy a végtagjai akaratlan mozgása miatt felriad. Háton fekve éri a legtöbb képi inger a külvilágból, ami egyrészt fejleszti, másrészt nehezítheti számára az elalvást. Mégis, a háton fekvés a leggyakoribb pozíció, mert kényelmes, biztonságos, és láthatóvá teszi az anyuka számára kisbabája arcát.
A háton fekvésnek is rendkívül fontos szerepe van a normál mozgás-, értelmi-, és szociális fejlődés területein. Háton a baba tud pihenni, nézelődni, figyeli a pocakját, a belső érzeteket. Sőt, a gyerekek háton játszanak. 4-5 hónapos gyerekek a hason megszerzett játékkal átfordulnak a hátukra és ott nézegetik, tanulmányozzák zsákmányukat.
A túl sok háton fekvés miatt lapossá válhat a koponya hátsó része. A baba körülbelül 30 hetes korától a fokozatosan csökkenő hely miatt születéséig magzatpózban összegömbölyödve tölti a méhen belüli életet. Ez annyira természetes a számára, hogy a világra jövetele után is szívesen veszi fel a helyzetet, lábait felhúzva. Az ismerős pozíció megnyugtatja őt és mélyen tud benne aludni.
Az alvási pozíciók körüli vények eltérőek, a mai szakmai ajánlások (WHO és Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége) szerint a háton altatás biztonságosabb a babák számára.
Minden baba más, máshogy szeretnek aludni és általában fél éves korukra kis is alakul, hogy melyik pozíciót kedvelik a legjobban. Hason vagy oldalt fekvés során pedig fokozottan oda kell figyelned a kisbabád alvására! Már csak egyetlen rizikófaktor esetén is érdemes a hátára fordítanod őt.
Érdemes a pozíciókat váltogatni, hogy ne legyen egyoldalú számára a testhelyzet és ez a gerince, mozgása, koponyája miatt is előnyös. Időnként jó újra és újra megpróbálni azokat a helyzeteket, amelyeket eddig nem kedvelt, mert lehetséges, hogy az idő előrehaladtával már örömmel fogja venni őket.
Minden alvási helyzetnek vannak előnyei és hátrányai. A hátrányok leggyakrabbiztonsági okokra vezethetőek vissza.
A szülők mellkasán feküdni nagyszerű dolog: ruha nélkül a bőr-bőr kontakt hatalmas biztonságot ad a gyerekeknek, és rendkívüli módon hozzájárul a szülő-gyerek kapcsolat pozitív alakulásához. Tegyük mindezt úgy, hogy a szülő a kanapé háttámlájának támaszkodik, kb. 45°-os testhelyzetben. Próbáljunk ki többféle döntést és figyeljük meg, melyik a legkomfortosabb a babának. Ilyenkor is lehet beszélgetni, képeket mutatni, játékot tenni a kezébe.
„Vedd le róla most!” – Egy idegen a parkban meglátta a karkötőt, amit az anyósom adott a fiamnak…
Összefoglalva
Minden baba más tempóban fejlődik, így ne aggódj, ha a te kis csöppséged kicsit később kezdi el emelgetni a fejét!