A 27 hónapos gyermek fejlődése: Alvás, beszéd és viselkedés

Egy 27 hónapos gyermek már igazi kisgyermeknek számít, aki sokkal inkább hasonlít idősebb társaira, mint a csecsemőkre. Rendkívül ügyesek és önállóak, személyiségük pedig egyre karakteresebbé válik. Ebben a korban a mozgásigényük óriási, és a szülőknek elegendő időt kell biztosítaniuk számukra a mozgásra, hogy kiugrálják, kirohangálják magukat. A fejlődés ezen szakaszában a gyermekek növekedési és fejlődési üteme lelassul, de testük minden mozdulatát irányítani tudják, és sok mozgásforma automatikussá válik.

Mozgásfejlődés

Ebben az életkorban gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik. Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron. Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).

Szívesen lépcsőznek vagy mászókáznak, patkán örömmel egyensúlyoznak, próbálkoznak a páros lábbal ugrálással és a lábujjhegyen járással. Ez a legalkalmasabb időszak rá, hogy megismertessük velük a mozgás örömét. Egy 21 hónapos gyerek mellett a szülőknek nincs mozgáshiányuk. A kicsik imádnak futkározni, motorozni, biciklizni és nagyon gyorsan tudnak haladni. Fontos, hogy ebben az időszakban már ismerjék és betartsák a közlekedési szabályokat. A legfontosabb az "Állj!" megtanítása a száguldozó totyogóknak. Biztonságos, kerítéssel körbe vett kertben vagy parkban gyakoroljuk vele játékosan ezeket az utasításokat, hogy később a forgalmas utcán is nyugodtan tudjunk közlekedni. A rengeteg energiát játszótéren mászva vagy trambulinon ugrálva jól le tudják vezetni.

Kognitív fejlődés és kommunikáció

Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

A kommunikáció és nyelvi képességek terén a korszak eleje és vége között hatalmas fejlődés megy végbe. A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára. Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.”

Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja. Azok a gyerekek, akik 15-16 hónapos korukban már elkezdtek szavakat mondani, mostanra mondatokat is alkotnak. Sokszor még értelmetlen vagy nagyon vicces szórenddel beszélnek, amik vidám perceket tudnak okozhatnak. Az aranyköpések feljegyzésén túl érdemes akkor ott helyben segítőkészen kijavítani a mondatukat.

Nagy különbségek vannak az aktív beszéd területén az egyes gyerekek között. Vannak, akik 10 hónaposan már képesek egy szószerűséggel megnevezni ezt vagy azt, vagy egy másik szóféleséggel kifejteni egy bizonyos kívánságot. Azonban egy ilyen gyorsan a beszéd útján induló gyermek is a gyors kezdet után látszólag megtorpanhat, hónapokig, egy fél évig megelégszik a néhány szóból álló készletével. A legelső szavak 8 és 12 hónapos kor között születhetnek, de jó értelmi és kommunikációs képességek mellett is előfordulhat, hogy egy gyermek 2 éves koráig alig szólal meg, legfeljebb néhány szava van. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a „még nem beszél” mögötti jelenség mögött számos tényező rejtőzhet, és szükség esetén azokat egymással összefüggésben kell megvizsgálni és értelmezni.

A miért kérdések korszaka

A 2-3 évesek bármire rácsodálkozhatnak, a műszaki kérdésektől, a természet törvényein át az egészen filozofikus magasságokig, hogy mégis miért? Így érdemes előre felkészülni a vizsgáztatásra. A gyerekek érdeklődése ebben a korban még nagyon csapongó. Bármi, ami a környezetükbe kerül, amiről az imént hallottak vagy aminek szemtanúja voltak, izgalmas lehet számukra egy rövid ideig. A fő cél, ami a szemünk előtt kell, hogy lebegjen, amikor a miért kérdésekre válaszolunk, hogy bővítsük gyermekünk tudását és szókincsét. Természetesen olyan mélységben és azon a szinten, amit ő is megért. Nem biztos, hogy jól ki tudja már fejezni a kérdésével, hogy mire kíváncsi, ezért, ha pl. azt kérdezi miért repülnek a madarak? fűzzük bele azt a választ is, hogyan tudnak a szárnyaik segítségével felszállni.

Önállóság és szociális fejlődés

18 hónapos korra a kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek. Vannak gyerekek, akik a kevert állagot (darabok a pépesben) nem szeretik, mások még váltogatják a kéz, illetve a kanál használatát. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra.

Tud fogat, arcot és kezet mosni. (A rendes fogmosást még azért korai lenne teljesen a pici szakértelmére bízni. Az alapos fogmosás segítése a szülő feladata!) Egyedül vetkőzik. Boldogan segít, takarít, odahozza, amit kérünk tőle, terít. Ha rajzol, már nem egyszerűen firkál, hanem egyenes vonalakat húz.

Az énképük kialakulása és a saját akaratuk érvényesítése a legfontosabb fejlődési szakasz ebben az időszakban. Az igazi dackorszak ilyenkor lobban be, amit szülőként legjobban úgy kezelhetünk, ha megpróbáljuk az adott szituációkat a gyermek szemszögéből is értelmezni. Érdemes egyszerű feladatokkal (pl.: vedd ki a tejet a hűtőből, hozd ide nekem a konyharuhát) lefoglalni a hétköznapokban őket, amivel az önállóságukat gyakorolhatják.

A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is. Az érdeklődésük a többi gyermek iránt megsokszorozódik. Nagyon élvezik, ha velük egykorú gyerekek társaságában lehetnek, szívesen szaladgálnak együtt vagy játszanak egymás mellett, azonban ahhoz általában még nem elég érettek, hogy közösen is el tudjanak játszani. A játékokon való osztozkodás a legnehezebb számukra. A kisgyerekeknek megvan a saját szabályzatuk a tulajdonjogokra.

Viselkedés és érzelmi fejlődés

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel.

A kisgyerekeknek nagyon intenzív érzelmeik vannak, amit sokszor se értelmezni, se kezelni nem tudnak. A feszültség és indulat agresszív viselkedéshez is vezethet. A kisangyalból olykor dühöngő gyerek lesz, aki mérgében harap, csíp és karmol. Azonban nem szabad megijednie a szülőknek. A fontos az, hogy megtanítsuk levezetni és megérteni a rossz érzéseket a gyerekünknek. Meg kell értetni velük, hogy az agresszió elfogadhatatlan, mivel fájdalmat okoz másoknak. Vezessük rá őket, hogy meg tudják nevezni az érzelmüket. Biztosítsunk nekik ingerszegény, biztonságos kuckót, ahol le tudnak nyugodni. Lélegezzünk velük mélyeket, adjunk párnát vagy plüssöt a kezükbe amit bokszolhatnak. Ezek a módszerek a dackorszak alatt is nagyon hasznosak lesznek.

A biztonságos határok elengedhetetlenek a gyors fejlődés mellett. A szabályok betartásában is minket utánoz a gyermek, ezért fontos a következetesség, mert nemcsak a gyermek biztonságélményét erősítjük, hanem cselekvési mintát is nyújtunk számára. Természetesen nem szabad elhagyni a rugalmasságot és lehetnek lazább, engedékenyebb napok.

Alvás

Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak.

A gyermekek alvásmintázata eltér a felnőttekétől. Újszülöttkorban még nem válik egymástól el a mélyalvás, az ébrenlét és a felszínes alvás. Az első hónapokban megjelennek a rövidebb mélyalvási szakaszok az alvásában, emellett azonban még mindig sok a mozgalmas felszínesebb alvás. Az éhség miatt akár másfél-2 éves korig is felkelhet a baba, azonban ez többnyire 3-4 óránként, vagy mindig az éjszaka egy bizonyos pontján, azonos időpontokban történik, és evés után azonnal vissza tud aludni a baba.

Alvászavarok lehetséges okai

Az alvászavarok hátterében nem csak a család alvási szokásai állhatnak, hanem egészségügyi okok is. Ha a baba vagy a kisgyerek nem alszik jól, azt sokan nevelési kérdésnek gondolják, és próbálják rászoktatni őt az önálló elalvásra és a ritkább ébredésre. Mások keresik a fizikai vagy lelki okokat a háttérben (átrendezik a szobát, lecserélik a kiságyat stb.), ami néha valóban segít is, hiszen például a túl meleg takaró zavarhatja a babát az alvásban, a túl széles kiságyban pedig kevésbé érezheti magát biztonságban.

Az alábbiakban felsoroljuk a gyakori okokat:

• Fogzás: Az egyik leggyakrabban említett ok az ébredések hátterében.
• Reflux: A reflux néha gyorsan kiderül, mert a baba sokat bukik, nem gyarapszik, félrenyel, csuklik és láthatóan kellemetlenül érzi magát ezektől. Ennél nehezebben észrevehető az ún. csendes reflux, amikor a bukás csak a nyelőcsőig jut, fájdalmat okoz. Az alvásnál azt tapasztalhatjuk, hogy a baba evés után nem tud elaludni, nyűgös, bukik, felszínesen alszik és gyakran felriad, általában a bukásra ébred fel. Reflux gyanúja esetén mindenképpen forduljanak orvoshoz!
• Légzési problémák: Ha a babád gyakran nyitott szájjal veszi a levegőt alvás közben, vagy ha a cicin vagy cumival való altatáskor folyton ki-kiköpi a cumit/cicit, és így altatja magát, felmerül a gyanú, hogy megfelelően kap-e levegőt az orrán keresztül.
  • Száraz levegő: A fűtési időszakban sok lakás levegője száraz, ilyenkor előfordul, hogy pusztán emiatt bedugul kicsi az orr. Ilyenkor a lakás alapos átszellőztetése naponta többször és a szobában való párologtatás segíthet.
  • Orrmandula és mandula-problémák: A túlságosan nagy orrmandula vagy mandula gyakran légúti betegségekkel járnak, ilyenkor gyakran ki is derül, hogy az alvászavarok hátterében is ezek állnak. A nyitott szájjal légzés miatt túlságosan felületes lesz az alvás.
• Növekedési ugrások és fejlődési szakaszok: A növekedési ugrás olyan rövid időszak, amikor a baba testi, szellemi vagy érzelmi fejlődése felgyorsul. Ez a gyors fejlődés fokozott energiabevitelt, gyakoribb etetéseket és a szülőktől nagyobb figyelmet igényelhet. A növekedési ugrások alatt gyakori az alvási szokások megváltozása.
• Túl szűk vagy túl nagy tér: Van olyan baba, akit zavar, ha nem tud szabadon mozogni a ruhájában vagy pl. a hálózsákban, pólyában, főként az aktív mozgásfejlődés időszakában szokott előfordulni ez. Sok babát, főként az első néhány hónapban megrémiszt a túl nagy tér maga körül, és megijed a saját mozgásától is, mert még nem tudja koordinálni azt.
• Mozgásfejlődés: Amikor intenzíven beindul a mozgásfejlődés, új dolgokat tanul a kicsi, ezeket gyakran a felszínes alvási szakaszban is próbálgatja, pl. felül, kúszik, forog stb.
• Cumi: Gyakori probléma, hogy a baba kiköpi a cumit álmában, aztán a felszínes alvási szakaszban újra keresi, nem tudja visszatenni. Téves elképzelés, hogy a baba a cumi miatt ébredt fel. Mindig valami más miatt ébred fel, de a cumival altatja magát vissza.
• Feszültséglevezetés, stresszoldás: Van olyan elmélet is, ami szerint néhány babánál a sírva ébredés egyfajta feszültséglevezetés vagy stresszoldás.
• Ingergazdag környezet és túlpörgés: Ha a baba túl sok ingert kap, akkor az idegrendszere terhelődik, ami miatt ingerlékenyebbé válik, és éjszaka nyugtalanul alszik.
• Helytelen étrend: Ha a gyermek túl sok szénhidrátot (cukros, lisztes) ételt eszik, akkor ez túlpörgést okozhat nála, ami miatt nyugtalanul alhat.

Mit tehetünk, ha a gyermek rosszul alszik?

Ha a baba és a család nyugalmáról van szó, a legtöbben megpróbálnak valamiképp segíteni. Íme néhány tipp:

• Megfelelő páratartalom: Győződjünk meg arról, hogy a levegő páratartalma megfelelő.
• Hőmérséklet és ruházat: Nincs alvás közben melege? Ha a pici túl van öltöztetve, esetleg műszálas ruhákat hord, akkor könnyen előfordulhat, hogy alvás közben bemelegszik, leizzad, és kellemetlenül érzi magát.
• Étrend: Figyeljünk a gyermek étrendjére.
• Napi rutin: Legyen napi rutinotok, amelyhez család szintjén alkalmazkodtok.
• Ingerszegénység: Próbáljuk minimalizálni a túlzott ingereket, különösen este.
• Biztonságérzet: Alapvetően a baba biztonságérzete az a pillér, ami azt a bizalmi légkört tudja létrehozni számára, melyben nyugodtan el tud lazulni.
• Szakértői segítség: Ha a problémák tartósak, forduljunk szakemberhez.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez. Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak.

Figyelmeztető jelek

Az alábbi tünetek esetén érdemes szakemberhez fordulni:

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

tags: #27 #honapos #gyerek #nyuglodik