A gyermekágyba való szoktatás egy hosszabb folyamat. Legyünk türelmesek.
Beszélgessen a gyermekkel az új ágyról és arról, hogy az új ágy a növekedés és fejlődés része. Ő már nagylány/nagyfiú, és a gyerekek ebben a korban már új ágyat kapnak.
Ha lehetséges, hagyja, hogy a gyermek részt vegyen az új ágy kicsomagolásában a szobában való elhelyezésben. Ha lehet, vonja be a gyerekágy vásárlás és kiválasztás folyamatába. Beszéljen neki a megérkezésig minden nap az ágyról, és hogy már nagyon várjuk...kíváncsiak vagyunk milyen lesz. Ezáltal felébreszti majd az ő kíváncsiságát is.
Az alvási környezet kialakítása
Készítsünk kényelmes alvási környezetet a gyermek számára: A gyerekszoba lehetőleg csendes és számára kellemesen sötét legyen. Lehet, hogy túl nagy számára az éjszakára hagyott fény, vagy éppen kicsivel többre lenne szükség a gyerekszobában. Fontos, hogy a gyerekszoba megfelelő hőmérsékleten legyen tartva.
Legyen megfelelő takaró és párna számára: A gyerekeknek megfelelő méretű és kényelmes ágyneműre és esetenként párna használatára van szükségük.
Az alvási rutin fontossága
Kialakult már egy rendszeres alvási rutin? Ha még nem, akkor feltétlenül vezessünk be egy napi rutint, amely minden esetben segít a gyerekeknek, hogy könnyebben és időben elaludjanak.
Szoktassuk rá a gyereket az alvás előtti időszakban egy csendes tevékenységre: Az alvás előtti órákban lehetőség szerint kerüljük a zajos és izgalmas tevékenységeket, ami csak felpörgetné.
Kerüljük a stimuláló anyagokat: Kerüljük a cukros üdítőket, gyümölcsleveket vagy kakaót az alvás előtti órákban. Ezekkel sokkal többet ártunk neki, mint használunk.
Tartsunk szünetet a digitális eszközöktől az alvás előtti 3-4 órában!
Miért nem alszik a gyermek a kiságyban?
Az újszülöttnek az ösztönei azt diktálják, hogy testközelben van biztonságban. Számára a szülei közelsége az életbenmaradást jelenti. Ha nincsenek testközelben, azonnal bekapcsol a „jelzőrendszere” és sír.
Gondolj bele, ő a világ legbiztonságosabb helyén van éppen: anya karjaiban. És akkor csak úgy leteszik. Te azt várnád, hogy mozdulatlanul aludjon tovább, ő azonban még fészkelődik, keresi a helyét, sírdogál.
Ha a babád hanyattfekve alszik, ez nehezebb lehet, mert olyankor jobban megzavarják a fények, megijedhet a saját mozgásától is (ő 9-10 hónapos korig még nincs tudatában annak, hogy ami előtte csapkod az a saját keze, ezért megijedhet tőle), illetve gyakori, hogy ösztönösen hátrakapják ilyenkor a kezüket ölelést keresve (Moro-reflex) és ettől megijednek, majd sírni kezdenek.
Ha hasonfekve alszik a baba, akkor eleve kevesebb nehézséget szokott okozni az altatás. Ilyenkor lefektetve a kicsi néha fészkelődik, forgolódik, nyögdécsel, ilyenkor keresi a helyét.
Az is előfordulhat, hogy olyankor teszed le aludni, amikor még nem álmos, vagy épp ellenkezőleg: annyira túlfáradt, hogy már túlpörgött.
Ha korábban jól elaludt a babád a kiságyban és most egyik napról a másikra megutálta, annak gyakran az áll a hátterében, hogy valamitől megijedt a kiságyban. Az egészen kicsiknél (6 hónapos kor előtt) ez lehet egy Moro-reflexes eset (amikor felriadt, fellépett az ölelő-reflex, de nem volt ott senki, aki viszonozta volna), 3-4 hónapos kortól az érzékszervek érzékenyebbek lesznek az ingerekre, ilyenkor előfordulhat, hogy valamilyen erősebb zaj vagy fény ijesztette meg, később a fogzás okozta fájdalom okozhat hirtelen felriadást és még sorolhatnám a lehetséges okokat. A lényeg, hogy valami miatt felriadt a baba álmából, megijedt és most a kiságyat ezzel a félelemmel azonosítja.
Szeparációs szorongás és az ágy mérete
5-6 hónapos koráig a baba úgy gondolja, mindig vele vagyunk, ezért nem sír, ha anya elmegy otthonról vagy leteszi a kiságyba. Nagyjából fél éves kor körül, de leglegkésőbb 9-10 hónaposan már megjelenik nála az ún. szeparációs szorongás jelensége, amikor sírni kezd, ha anya kikerül a látóteréből és félelemmel tölti el az elválás élménye.
Az első 3-4 hónapban az ágy mérete okozhat a babának gondot, ebben a korban a kicsik még szívesebben alszanak az anyaméhez hasonlító szűkebb helyeken, mint például egy bölcsőben vagy mózeskosárban. Ezért van az, hogy sok baba a kiságyban nem, de a babakocsiban vagy az autós hordozóban jókat alszik.
Elkerülendő, hogy ezekre rászokjon (később nehéz leszoktatni róla, amikor már kinövi őket, a hordozóban való túl hosszú ücsörgés pedig nem tesz jót a gerincnek) jobb, ha kölcsönzünk az első pár hónapra egy bölcsőt (hamar kinövik, a gyorsabb növésű babák 5-6 hónapos korra általában már nem férnek el benne, később pedig biztonsági okok miatt nem jó használni, mert a mozgékony forgó, felülő, mászó baba kimászhat és kieshet belőle).
A nagyon mozgékony babáknál előfordulhat, hogy nem túl nagy az ágy, hanem épp ellenkezőleg: túl kicsi. Éjszaka megindulnak és nekiütköznek az ágy oldalának, ezért aztán könnyen felriadnak.
Az együttalvás és a különköltözés
A családok 85%-ában a 6 év alatti kisgyerek átmenetileg vagy rendszeresen együtt alszik a szülőkkel. Van, aki már a baba születését követően az együttalvás mellett dönt, van olyan baba, aki az első időszakban gond nélkül elalszik a saját ágyában, de később, amikor megkezdődik a zűrös fogzási időszak sok felébredéssel, mégiscsak átkerül a szülők ágyába, és olyan is van, hogy a kisgyerek sokáig jól alszik a saját ágyikóban és csak a kiságyból kikerülve kezd el éjszakánként átlátogatni a szülőkhöz.
Maga az együttalvás nem okoz semmilyen hátrányt a gyerek számára. Kétségtelen azonban, hogy amikor már nagyobb a gyerek, kevésbé jól lehet elférni mellette az ágyban.
Anya és apa ott van éjszaka, a baba számára zavartalan a hozzáférés az anyatejhez, a nagyobbak számára ez jó védelem az irracionális félelmek ellen (nagyjából másfél-2 éves kor között a kicsi elkezd fantáziálni és emiatt olyan dolgoktól is fél, amitől addig sosem, pl. a tárgyak sziluettjétől a sötétben, az álmaitól - ő még nem tudja, hogy mindez nem valóság, a fejében még kicsit összefolynak a valódi és a nem valódi dolgok).
Az együttalvás pozitívumai közé sok mindent sorolhatunk. Például a szülőkkel együtt alvó babák átlagosan többet szopiznak és jobban növekednek, légzésük és szívük ritmusa pedig idomul az édesanyáéhoz, testhőmérsékletük stabilabb. A kicsi zavartalanul hozzáfér az anyatejhez és az anyukának sem kell az éjszaka során több alkalommal átrohangálnia, ráadásul a csöppségek is nyugodtabbak, könnyebben alszanak vissza, ha mellettük van a mamájuk.
A nyugati gyereknevelésnél elfogadott, hogy a kisbabát igyekszünk minél hamarabb a saját ágyába szoktatni. Azonban nem gondolnánk, de sok kultúrában máig él az a szokás, hogy a gyerekek egy darabig a szülőkkel együtt alszanak. Nem is kell olyan messzire menni, így van ez például Svédországban, de az egyébként modern Japánban szintén.
A gyors saját ágyba szoktatás a fejlődő világunk hozományának tekinthető, korábban - bár valószínűleg a körülmények sem engedték - nem volt ilyen természetes. Okai mögött sok minden állhat: egyre növekvő igényünk a függetlenségre, az önállóság elismerése stb.
Mikor ne kezdjünk bele a különköltözésbe?
- Amikor testvére születik: nem jó apropó a különköltözésre a testvér érkezése. Ez egyébként is nagy változás a kicsi számára, nem kell emiatt még a biztonságot nyújtó együttalvást is elvenni tőle. Ha még van legalább 3-4 hónap a testvér érkezésééig, akkor természetesen belekezdhettek, de az utolsó hetekben vagy a baba érkezése után közvetlenül semmiképpen sem.
- Ha éppen egyébként is rosszul alszik.
- Amikor bölcsibe/oviba megy: ez egyébként is nagy változás a számára. Sokan azt hiszik, ha otthon együtt alszik a gyerek, az oviban majd nem tud majd külön aludni, de ez nem így van, a kicsik kiválóan el tudnak aludni az oviban anya-apa nélkül is, nem kell csak emiatt kiszoktatni őket a közös ágyból.
Lépések az új ágyba szoktatáshoz
0. lépés: Szánj rá bőven időt és legyél türelmes! A saját lelkeddel is foglalkoznod kell: ne legyen lelkiismeretfurdalásod emiatt, ne rágódj rajta! Ha elhatároztad, ha szerinted ez a jó döntés, legyél kitartó benne!
Segíthet, ha közösen kiválasztjátok az ágyneműjét, berendezitek az „alvókuckóját” (pl. egy kis sátor vagy baldachin).
Ne változtass a lefekvés előtti rutinon! Most amúgy is sok változás éri a kicsit, elég, ha csak az ágy változik meg, a megszokott mesélés, fürdés stb.
Kapjon-e heverőt? Sok kisgyerek nem szívesen szokik át heverőre, viszont könnyen elfogadja, ha egy matracon aludhat.
Az elválás néha nehéz lehet. 1-2 éves korban gyakran tapasztalhatod azt, hogy a kicsi elalszik, de amikor ki akarsz menni a szobából azonnal felriad és sír, később pedig sok kisgyerek mintha tudatosan ébren tartaná magát csak azért, hogy ne kelljen anyától elválni.
- Mondd el mi történik majd vele: pl. „anya elmegy zuhanyozni és felveszi a pizsamáját”.
- Segíts neki, hogy ne érezze véglegesnek: sok kicsit megnyugtat, ha nem elbúcsúzol tőle, hanem elmondod, mit fogsz most csinálni, pl. „anya elmegy zuhanyozni és felveszi a pizsamáját”.
Ha éjszaka felébred, menj be hozzá, nyugtasd meg és feküdj vissza!
Nappal is éjszaka is? Egyszerre csak egy lépést tegyél!
És, ha átjön hozzátok hajnalban? Ha már nem kiságyon alszik, ilyen bizony előfordulhat, de ezt ne érezd kudarcnak! Ez átmeneti állapot: jelzés arra, hogy ő még igényli a közelségeteket, ha felébred. A legtöbb kisgyerek a kisiskolás kor végéig, néha átmegy a szülőkhöz hajnalban, ez a biztonságra való igényt jelzi, nem kell leszoktatni róla.
Hogyan segíthetek a gyermekemnek elaludni? | Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia | AAP
Különböző megközelítések az alváshoz
A szülőkkel együtt alvó babák átlagosan többet szopiznak és jobban növekednek, légzésük és szívük ritmusa pedig idomul az édesanyáéhoz, testhőmérsékletük stabilabb.
A kisgyermek elsősorban azt szeretné, hogy büszke és elégedett légy, vágyik az elismerésedre.
A szoktatás lényege: csináld a babával már az elejétől úgy, ahogy majd mindig akarod, hogy legyen! Ha rögtön külön ágyba rakod, órára eteted, nem kapkodod föl, azt szokja meg, és nem lesz gondod.
A babázás azt jelenti, hogy kedvünkre vagyunk együtt a babával. Úgy, ahogyan itt és most a legjobb nekünk. Ennek a felfogásnak a lényege: a baba érzi, hogy mi kell neki. Ha vele vagyok és figyelek rá, akkor előbb-utóbb én is rájövök, megérzem, hogy mi kell neki. Ha megadom neki azt, amire éppen szüksége van, akkor jól fog fejlődni.
A (mellet, ujjat, cumit) szopizva elalvásról a mesével, összebújva elalvásra, majd a felnőtt módra elalvásra. A (mellet, ujjat, cumit) szopizva megnyugvásról az öleléses megnyugvásra, majd a felnőtt módra már a szavaktól is vagy akár az egyedül megnyugvásra.
Ne úgy gondolj rá, mint faragásra, ahol a fölösleget, a nem jót le kell vágni, csiszolni, hogy az eredmény olyan legyen, amilyennek te látni szeretnéd. Hanem gondolj rá úgy, mint egy növény gondozására: tápláld, figyeld és tanuld meg, hogy mi kell neki, és add meg neki azt. Közben vedd észre és tudd, hogy fejlődik, és hogy ki fog virágozni.
Az érés azt jelenti, hogy a baba, a gyerek magától fejlődik. Idővel. Magától. Nem kell tanítani őt. Benne van a szoftver, fut az magától.
A testközeli babagondozás ígérete. A gyümölcs, ami megéri a fáradozást.
A véleményünk bármikor változhat, emiatt nem kell rosszul éreznünk magunkat.
A korai átszoktatás támogatói szerint a módszer segíti az önálló, határozott személyiségjegyek kialakulását és megalapozza a későbbi jó alvást. Ráadásul - ahogy már említettem - nem lesz gond a majdani átállás.
A szakértők szerint a saját ágyba szoktatás alapja a következetesség. A saját ágyba szoktatás alapja a megfelelő esti rutin kialakítása. Az elalvást minden este ugyanaz a forgatókönyv előzze meg, vegyetek egy kellemes fürdőt, olvassatok egy rövid mesét, igyatok egy pohár meleg tejet stb.
A lefekvéskor bújj gyermeked mellé, biztosítsd Őt szeretetedről, legyél nyugodt és türelmes vele. Amikor már kellően elálmosodott, ne hagyd, hogy húzza az időt (tartsd szem előtt, hogy vele teszel jót!), lassan ideje a távozásnak. Ha sír, ne vedd fel (kivéve persze, ha beteg vagy bármi más konkrét gond van), próbáld meg a saját ágyában megnyugtatni. Legyenek körülötte a kedvenc plüssei, találjatok ki közösen valami kedves kis mesét az együttalvásra.
A külön ágyba szoktatás szülőt próbáló feladat, de nagy adag következetességgel és a nyugodt, kiegyensúlyozott viselkedéssel viszonylag hamar túl lehet rajta lenni.
Csináljanak mindent játékosan, feszültségmentesen, de határozottan, kedvesen és következetesen. Fogadják el és szeressék őt olyannak, amilyen. Semmiképp ne a másoknak megfelelni akarás vezesse önöket! Ez ugyanis lehetetlen.
Éljenek a gyerekkel, a kis családjukkal a jelenben, élvezzék az itt és most életüket, és ne azon szorongjanak már előre, mi lesz majd, ha...
A cumizással kapcsolatban azt gondolom, hogy bár sok szakkönyv leírja, hogy a fogak szabálytalan fejlődését okozhatja, ezért helytelen (bár több szakkönyv jobbnak tartja, mint az ujjszopást), én mégis mint anya úgy gondolom, hogy egy 1,5 éves kicsinek, ha neki szüksége van rá, nem kell elvenni tőle a cumiját. Különösen ilyen nagy lépések előtt, mint saját ágyba szoktatás, bölcsőde.
